- Én is – súgtam oda.
Az étkezést befejeztük, majd osztva az összeget, kifizettük a számlát. Kicsit összeszedtük magunkat, majd kisétáltunk az étteremből. Deidara, Itachi, Sasuke, Sasori és Naruto hátul bandukoltak, Itachi pedig már szinte füstölt az idegességtől, amit Narutónak köszönhetett. Én Temarival sétálgattam elől. Néhányszor egymáshoz szólt a két „csapat”, és megbeszéltük, hogy Naruto lesz az én ellenfelem. Nem hiszem el, hogy ennyire gyerekes dologban kell most részt vennem. Így ezzel a gondolatmenettel mentünk vissza Temarival a házunkba. Azt mondták, hogy olyan délután három óra körül találkozzunk megint, és majd akkor megépítjük azokat a bizonyos hóembereket. 
 - Na, mesélj, hogy mit csináltál Sasukéval tegnap este – vigyorgott, miközben becsapódott magunk után az ajtó, és leültünk a kanapéra.
 - Semmit nem csináltunk!
 - Csalódtam benned – húzta el a száját, mire én elnevettem magamat.
 - Valószínűleg azért jött hozzám, mert tegnap ugyebár titeket keresve indultunk le ketten a vásárra. Ott pedig eléggé jól elbeszélgettünk. Sajnálom, hogy ki kell, hogy ábrándítsalak, de tényleg nem volt semmi „szaftos” – kacsintottam rá. – Ő csak egy kedves ismeretlen ismerős, akivel jó volt együtt tölteni néhány órát… 
 - Hm. Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen normálisan. Már, mint a kis „Naruto kiegészítő nélkül”. Már ha érted, hogy értem. 
 - Persze, vágom – vigyorogtam. Eszembe jutott az, amikor megkérdezte, hogy én miért nem hiszek a szerelemben. Nem éreztem azt, hogy erről neki tudnia kell. Nem azért, mert nem bízom benne, hanem inkább azért, mert annyira jó kedvem volt, hogy nem akartam ezzel elrontani. Mondjuk szerintem szívesen végighallgatta volna, de én már ott tartok, hogy elfelejtem az egészet, és csak a mának élek. Sasukénak meg amúgy sem kell mindenről tudnia. 
Temari elkezdett lent egy újságot olvasni, én pedig közöltem vele, hogy olyan három óra körül keltsen fel, mert aludni mentem. Van egy olyan érzésem, hogy most a mai este nem igen fogok aludni, mert egyfolytában baszogatni fognak. Kicsit kényelmesebb ruhába öltöztem át, majd bedőltem az ágyamba. Istenem, nagyon remélem, hogy nem valami retardált Narutót fognak nekem „sorsolni”, és nem is egy elképesztően perverz Itachit. Becsuktam a szememet, és elmosolyodtam erre a gondolatra. Annyira jó, hogy még minden rendben megy… 

Valaki gyengéden megrázta a vállamat, kérlelve, hogy keljek fel. Lassan kinyitottam a szememet, és felültem. Temari állt mellettem vigyorogva. Ó, szóval már három óra van. Szerencsére nem aludtam olyan mélyen, hogy ne tudjak magamhoz térni. Temarit kezdtem el keresni. Lepillantottam a nappaliba, és ott beszélgetett Narutóval és Sasukéval. Felkaptam magamra a fekete pulcsimat, és végignéztem az öltözékemen. Egy fekete csőgatya és egy zöld póló volt rajtam, most már egy pulcsi is. 
 - Gyere, mert megyünk hóembert építeni – vigyorgott a képembe Naruto. Sasuke a fejét rázta.
 - Jaj, Naruto – morogta.
 - Na, de Sasuke! Miért vagy ilyen pesszimista – játszottam a hatéves kislányt. – Akkor jó buli lesz majd tizenhat éves létünkre hóembert építeni! – Sasuke elnevette magát, majd jelezte, hogy most inkább menjünk. Felvettük a kabátunkat, majd elindultunk a fiúk háza elé. Azt dumáltuk meg ugyanis, hogy ott fog lezajlódni a kis építés. Amikor odaértünk már nagyban gyökérkedett Deidara, Sasori és Itachi. Odamentünk hozzájuk, és leállítottuk őket, mielőtt még jobban belemelegednek a rombolásba. 
Naruto azonnal elkezdte a hóember építését, és miközben ő ezt csinálta, leültem a fiúk háza előtti padra, s felhúztam a lábamat. Temari is így tett, Sasuke pedig odaállt a pad mellé. Naruto már nagyon belemelegedett az egészbe, és amikor nem számított rá Itachi teljes testtel ugrott rá és a hóemberére. Deidara és Sasori pedig dőltek a röhögéstől, szerencsétlen szobatársuk arcát látva. 
 - Bocs, haver. Teljesen véletlen volt – röhögött Itachi, már álló helyzetbe tornázva magát. 
 - Akkor is én győztem – kiáltott felém mutatva. – Tekintve, hogy TE nem csináltál semmit, csak ott ültél. 
 - Ezt egyből gondoltam, hogy te győzöl. Szóval gratulálok. Taps, taps és taps. 
 - Akkor, cicám… Lesz egy jó éjszakád – kacsintott rám Itachi, és pár méterrel közelebb jöttek hozzánk. 
 - Arról ne is álmodj – böktem oldalba nevetve.
 - Miért is ne? Hiszen megígérted – vigyorgott. Kacéran elnevettem magamat, és megforgattam a szememet.
 - Csak alvásról volt szó. – Körbenéztem a társaságon, ami csak fogyatkozott. Temari éppen SMS-t írt a barátjának, Sasuke és Naruto pedig a hóban hülyéskedtek. A többiek meg valószínűleg bementek a házba. 
 - Majd meglátjuk – mondta, és nagyon szélesen vigyorgott.
Most vagy negyed órán keresztül biztosan nem történt semmi, mivel egyértelműen kifogytunk minden izgalmas dologból. Bementünk a srácok házába, és leültünk a nappaliba. Az asztalon ott díszelgett egy üveg Royal Vodka és mellette egy citromos Ice tea. 
 - Talán… Üvegezhetnénk – mondtam, miközben az asztalon lévő tárgyak felé mutattam.
 - Ez jó ötlet – mondta Sasori, és rám kacsintott.
 - De ha csináljuk, akkor komolyan – vigyorgott kajánul Sasuke. Temari köhécselni kezdett mellettem.
 - Jó, de Temari foglalt, szóval úgy intézzétek – mondtam. Ő csak egyetértően bólogatott. – Akkor csináljunk egy kis helyet.
Felálltunk a kanapéról, és a fiúk a falhoz tolták a dohányzóasztallal együtt. Az eltolt bútorok helyén maradt egy vajszínű, puha szőnyeg, amire egy szép körbe leültünk. Én Temari és Naruto között foglaltam helyet. Naruto mellett ült Itachi, az ő balján pedig Sasori. Sasuke velem szemben, és mellette pedig Deidara. Eszembe ötlött az, hogy áthívjam Inót és Karint, attól függetlenül, hogy nem bírom őket. De elég gázos lenne az a pillanat, amikor két fiúnak kell valamit csinálnia. Szóval most ezt egyfajta „kiegyenlítésnek” szántam. A hangulatuk fokozásaként Sasukét küldtem át ezzel az ötlettel, persze a szegény áldozatunk nagyon húzta a száját. Nagyon sóhaj kíséretében ugyan, de beadta a derekát, és átment a lányokhoz. Pár perc múlva hárman érkeztek vissza. Karin csillogó szemekkel követte Sasukét be a házba, Ino pedig vigyorogva a boldogságtól ment utánuk. Sasuke visszaült velem szembe, és nagyon szenvedő fejet vágott, tekintve, hogy Karin mellette foglalt helyet. Ino is leült valahova a kis tömeg közé.
 - Akkor kezdhetjük? – kérdezte Naruto, majd a vodkásüveg fölé hajolt, és precízen megpörgette. Az üveg szája először félreérthetetlenül Ino felé volt fordulva. Szegény csaj kifújta a levegőt, majd megpörgette az üveget. Pár másodperc után Itachi előtt állt meg az üveg. Mivel Naruto pörgetett először, ezt ő kezdett el gondolkodni a feladatukon.
 - Az lesz a feladatotok, hogy oda kell mennetek Kakashihoz azzal a szöveggel, hogy Ino terhes. Meg, hogy adjon titeket össze még az este folyamán.
 - Ez jó – nevettem fel. – De hogyha mindannyian odamegyünk, akkor nem lesz hiteles, szóval csak elmesélni tudjátok majd.
 - Igen – mondta elgondolkodva Ino. – Most csináljuk meg?
 - Aha – vigyorgott Itachi, és felálltak a körből. Vigyorogva sétáltak ki egymás mellett.
 - Akkor most ki fog pörgetni? – gondolkodtam el, és a kezemet az üvegre helyeztem.
 - Majd én – mondta vigyorogva Deidara, és kikapta a kezemből az említett tárgyat. Volt egy olyan érzésem, hogy én állok majd az egyik oldalon, de ez csak akkor bizonyosodott be teljesen, amikor az üveg szája felém mutatott. Félénken megpörgettem. Az üveg most azonban Sasori előtt állt meg. Deidara nagyon elkezdett gondolkodni a feladatunkon. 
 - Mi legyen? – kérdezte Itachi felé fordulva. Mintha itt se lennénk…
 - Mindenképpen valami nagyon erotikus – felelt az idősebbik Uchiha, kajánul vigyorogva. Ajjaj.
 - Mondjuk…
 - Üljön bele az ölébe, és csókolja meg – csettintett Karin, és beletúrt a hajába, majd angyali arccal pislogott Sasukéra. Az említett srác elmosolyodott, majd levette a szemét Karinról. Szegény Sasuke valószínűleg nincs azzal tisztában, hogy mennyire nagy veszély leselkedik rá, amíg Karin a közelében van. Pár percig elkalandoztam, majd ezt észlelve megráztam a fejemet, és odamásztam Sasorihoz. Törökülésben ült, én pedig az ölében foglaltam helyet. Elmosolyodott a közelségemtől, és ez a nagy, barna szemein is látszódott. A lehelete csiklandozta az arcomat… Olyan kis aranyos volt.
Az egész pillanatot az rontotta el, hogy Sasuke és Naruto felálltak, majd kisétáltak a házból. Ez olyan gyorsan történt, hogy kizökkentett a gondolatmenetemből. Visszapillantottam Sasorira, és egy gyors puszit nyomtam az ajkaira. Értetlenül mosolygott még mindig vissza rám, majd gyorsan felpattantam, és az ajtó felé vettem az irányt. Lassan, nagy levegőt véve nyitottam ki. Naruto azon a padon ült, amin nem rég még én, Sasuke pedig éppen most gyújtotta meg a cigarettáját, majd Naruto kezébe adta. Becsuktam magam mögött az ajtót, és elfintorodtam, ahogy a Sasuke által kifújt füst szaga megcsapta az orromat. Sosem szerettem. Mármint az elmúlt időszakban nagyon is megutáltam. Igen, ez a jó kifejezés az egészre.
 - Mindjárt jövök – mondta halkan a szőke, majd megköszörülte a torkát, és letette a padra a dobozt. Sasuke a haverja után nézett, majd rám tévedt a tekintete. Egy mosoly félét intézett felém, majd kifújta a benntartott füstöt. 
 - Nem is tudtam, hogy te ilyen dolgokkal élsz – motyogtam. Leültem én is a padra, Naruto helyére. Sasuke a pad mellett állt közvetlen, és most megpróbáltam nem ránézni. 
 - Csak kivételes „alkalmakkor.” – Újra a szájához emeltre a cigit.
 - Most neked az, hogy üvegezünk, alkalom? – kérdeztem ferde szemmel.
 - Nem – mondta azonnal, majd kifújta a füstöt. – Valahogy le kell vezetni a feszültséget.
 - Aha – mondtam, miközben nem is ezen járt az agyam. Nem tudom, hogy hány óra lehet, talán már öt óra. De elképesztően hideg van és sötét. Ezt még valahogy meg kell szoknom az egy hét alatt. Sasuke leült mellém, miután kivégezte a cigijét, és elnyomta a csikket. 
 - Miért jöttél utánam? – kérdezte szinte már hadarva. Elgondolkodtam.
 - Akkor már… Ennyi erővel miért nem mentél vissza a haveroddal együtt? 
Csönd.
 - Mert nem akartalak itt hagyni – felelte ő először, válaszolva a kérdésemre.
 - Nekem meg annyira rossz érzésem támadt, amikor kijöttetek – húztam el a számat. 
Végül is mind a ketten válaszoltunk a másik ember kérdésére. Még mindig elképesztően hideg volt, és ezen az sem segített, hogy egy szál pulcsiban ültem kint. Teljesen kirázott a hideg, Sasuke pedig ezt észlelve lassan levette a pulcsiját, majd a vállamra terítette. Most mi ez már? Valami nyálas tinédzser film?
 - Nekem nehogy megfázz – mosolyogtam rá hálásan, mire elvigyorodott.
 - Nem szoktam. Amúgy sem vagyok egy fázós típus – mondta.
 - Persze. Holnap pedig fuldokolni fogsz a köhögéstől – nevettem, mire még nagyobb lett a mosoly az arcán. 

A telefonom csörgése szakította meg a nevetésünket. Felvettem, majd lassan a fülemhez tettem.
 - SAKURA – szólt, szinte kiáltott bele egy női hang a telefonba.  – Megígérted, hogy felhívsz!
 - Ó, sajnálom Hinata! Teljesen kiment a fejemből.
 - Kissé aggódtam – mondta. Sasuke megkopogtatta a vállamat, és mondta, hogy bemegy. Bólintottam egyet, majd újra Hinata felé kezdtem koncentrálni. – Na, de mesélj. Milyen ott? Mit csináltatok eddig?
 - Nagyon jó, csak eléggé hideg van. Hú, hát tegnap Sasukéval lementem a vásárba, mert előttünk kicsivel mentek le a többiek. Szóval őket kutattuk. 
 - Sasuke – gondolkodott el. – Ó, ő nem Itachi öccse?
 - De. Erre abból jöttél rá, hogy elképesztően hasonlítanak? – mondtam nevetve.
 - Ne legyél gonosz – nevetett már ő is. – Na, és most vele fogsz kavarni?
Hinata és én nagyon közeli barátok vagyunk. Ha Temarit lehetne „nem számítani”, akkor ő a legjobb. Nyolc évig egy iskolába jártunk, jóban, rosszban ott voltunk egymás mellett. Oké, bevallom, hogy voltak azért veszekedések, de mindig kibékültünk. Ha mindent végignéznénk, akkor az jönne ki, hogy Temari, Hinata és én nagyon jó barátok vagyunk. Csak hát most az van, hogy Hinata nem velünk jár egy suliba. Szóval ez egy kicsit nehezít azon, hogy mindent teljesen tudjunk egymásról. Percről percre, akár régen. Egyébként ő is jött volna most sí táborba, mert elintéztük neki, csak lebetegedett a héten.
 - Szerintem nem – feleltem.
 - Nem akarok köcsög lenni… Megint. De ilyet is ritkán hallani tőled.
 - Lehet, hogy nem akartál… De ez akkor is úgy jött ki – mondtam. – Egyébként otthon mi újság?
 - Semmi különös. Az izgalmas dolgok veletek együtt elmentek.
 - Az szar – bólogattam.
 - Sajnálom, de most van egy kis dolgom. Majd még beszélünk, vigyázz magadra. Szia!
- Helló – mondtam, és letettem a telefont. Felálltam, és Sasuke pulcsijával a kezemben csoszogtam vissza a házba. Amikor odanéztem a nappaliba, az a látvány fogadott, hogy Karin közeledik Sasuke felé. Ledobtam a kanapéra azt a bizonyos kék pulcsit, és visszasétáltam az eredeti helyemre, Temari mellé. Karin még mindig idegesítően ráérősen közeledett Sasuke felé. Az említett srác sem úgy tűnt ebben a pillanatban, mint aki mindjárt meghal, sőt, talán még élvezte is. Mi ez?
 - Hinata felhívott – mondta Temari felé fordulva. 
 - Hogy van?
 - Unatkozik, mert otthon semmi sincs – nevettem el magamat, közben mindenkire ránéztem, csak Karinékra nem. – Amúgy nekik mi a feladatuk? – kérdeztem.
 - Ugyanaz, mint neked és Sasorinak lett volna – felelte.
 - Nem volt hozzá kedvem – mosolyodtam el angyalian. Sasuke és Karin most jutottak el arra a pontra, hogy már csókolóznak. 
 - Pedig lehet, hogy jó kis kaland lett volna. 
 - Te most komolyan a vesztemet akarod? – húztam fel a szemöldökömet. – Nem vagy normális. Nem tudnám magamról levakarni napokig. Nekem erre nincs szükségem. – Temari elmosolyodott. Én tényleg nem ezért jöttem ide. Gondolkodás közben megrágtam a szám szélét, és a vodkásüveget fixíroztam. Ezt véletlen meglökte Karin, miközben magán kívül a boldogságtól visszamászott a helyére. Az arca tisztára kipirult, és láthatóan nagyon zavarban volt. Talán az elmúlt percekben élte meg az álmait. Szerintem még az sem zavarta, hogy minden egyes gondolatát teljesen le lehetett olvasni az arcáról. Időközben Itachi és Ino is visszatértek közénk. Felpillantottam a konyhára, ahol éppen Itachi és Deidara szorgoskodtak. Mosolyogva odasétáltam hozzájuk. Egy nagy tálba öntöttek őszibarackos teát, és vodkát. 
 - Kérsz? – kérdezte Itachi egy pohárral a kezében.
 - Nem, bocs, de én még emlékezni szeretnék mindenre – mosolyodtam el újra. – Van egy olyan érzésem, hogy ma nagyon kiütitek magatokat.
 - Hát ez egyértelmű – helyeselt Deidara, kezében a tállal. Fogta magát, és letette a nappaliban lévő dohányzó asztalra. Majd visszajött, és a poharakat is mellé helyezte. 
 - Sakura gyere már vissza! Még semmit sem csináltál – kiabált hozzám Temari, kezében pedig már az ismert ital volt. Sóhajtottam, és elvigyorodva Itachira néztem. 
 - Rendben – szóltam vissza, és már a nappaliban is voltam. Leültem, majd várakozóan Temarira néztem. A keze az üvegen időzött.
 - Most az egyik fél alapjáraton te leszel – fordult felém. – Akit pedig kipörgetek, az lesz majd a társad.
 - Miben? – kérdeztem.
 - Az ölébe kell kapnia, mint a friss házasoknak. Csókolózva kell felmennetek az emeletre – vigyorodott el kacéran.
 - Ott mit kell velem csinálnia?
 - Amit akar – felet. – Persze határokkal. Ja, és akit kipörgetek, azzal kell majd aludnod.
 - Szóval kétszeres győztes? – kérdezte vigyorogva Sasori.
 - Aha – válaszoltam. Temari egyetértően bólintott, majd megpörgette az üveget.