Talán száz métert kellett megtennünk a busztól a szállásunkig a bőröndjeinkkel. Először egy sokkal nagyobb valamibe vezetett minket, ami valószínűleg recepcióként működött. Gondolom, hogy most majd ez a hely fog szolgálni az ilyen társadalmi, fontosabb dolgokra az elkövetkező egy hét folyamán. Az egész helyiség csak egy nagyobb „nappaliból” állt és egy recepcióból. Az egész jól nézett ki, ízlésesen volt berendezve. 
 - Gondolom, mondanom sem kell, hogy felelősség teljesen kell viselkednetek, mind a pályán, mind a házakban – kezdte az idegenvezető férfi, aki alig múlhatott el húsz éves. – A legfontosabb dolgok ott lesznek a szobátok nappalijában, egy levél formájában. – A pasi szerintem még minimum negyed órát pofázott a házakról, és arról, hogy mindenért mi felelünk. Nem is értem, ez csak formalitás. Majd egyesével odaadta mindenkinek a kulcsot, és az utunkra engedett. Temari oldalán, izgatottan indultunk el a házak felé.
 - Melyik az? – kérdezte már menet közben.
 - A kettőszázhetes – mondtam. Ahogy közelebb álltunk, észre lehetett venni, hogy a házak körülbelül egymástól öt-tíz méterre álltak. A bejárati ajtóhoz pedig vezetett néhány lépcsőfok. A ház nem csak kívülről, hanem belülről is jól nézett ki. A visszafogott elegancia jellemezte, akár az előző házat. 
 - Ez nagyon jól néz ki – ámuldozott. Ahogy beértünk a házba, a nappali tárult elénk.
 - Hát ennyi pénzért nem is igazán vártam mást. Bár, ha jól megnézzük, nem is olyan rossz. 
A színek közül a vajszín, a barna és a fekete voltak nagyon dominánsak a falakon és a bútorokon. A nappali néhány bútorból, állólámpákból, egy dohányzóasztalból és plazma TV-ből állt. A nappali mögött volt a konyha, ami nem igazán volt berendezve. Volt ott egy hűtő, és egy bárpult néhány székkel. Meg persze egy gáztűzhellyel.

 - Valami érdekes – motyogtam magamnak, miközben végighúztam az ujjamat a pulton. Temari már az emeletnél tartott… 
A fal mellett volt a jobb oldalon egy lépcső, ami az emeletre vezetett. Én ezt elég nyitottnak mondanám, kivéve persze a fürdőszobát, ami ugyan nem volt nagy, de volt benne zuhanyzó és fürdőkád is. Megfelelt. Az ágy a felső szint közepén volt, mellette pár méterre pedig voltak szekrények. Az egyik elő ledobtam a holmimat, majd a nélkül mentem tovább. Temari éppen a fürdőben nézelődött, majd lesétált a nappaliba. Az ággyal szemben volt egy korlát, amihez ha odaléptem, tökéletesen leláttam a nappalira.

 - Itt van egy levél - szólt fel Temari. Miközben lesétáltam a lépcsőn, tanulmányoztam, hogy a ház nappalijának egy nagy része tele van ablakkal, és elég jó kilátást nyertünk ezzel a hóval fedett tájra.

 - Akkor olvasd fel - mondtam, miközben lehuppantam mellé a kanapára.

"A lényeg az, hogy hétfőtől péntekig lesz tíz órától két KÖTELEZŐ órátok. (Ezért kellett hoznotok jegyzetfüzetet) Tíz órától lesz egy óráig német, utána egy óráig pedig angol nyelvóra. Figyelem, mint mondtam ez nem fakultatív, ezért ne lógjatok.

Innentől pedig minden nap hat óráig lehetőségetek lesz használni a sípályát. Lehetőleg ne essetek le a felvonókról. A házban találhattok egy-egy snowboarddeszkát és síléceket mindenkinek. Erre kérlek fokozottan vigyázzatok.

Szóval takarodó nincs, csak az órákról ne késsetek. Kívánom, hogy minél jobban érezzétek magatokat.

Ui.: Ma esti programnak inkább az utókarácsonyi vásárt ajánlom, ami lent van a városban."

 - Én előre megjósoltam, hogy tervezett már valamit - mondtam.
 - Hát, ezt még túl lehet élni! Amúgy sem hiszem, hogy unatkoznánk, főleg hogy tudod, milyen idióták a fiúk - ecsetelte, miközben letette a levelet az asztalra. - A tanárt amúgy is csak sajnálni tudom.
 - Én is - vigyorogtam hevesen bólogatva. 
 - Nem megyünk el megnézni a fiúk házát? Aztán meg lemehetnénk velük a városba - ajánlotta.
 - Nekem megfelel, csak valami melegebbe öltözöm - húztam el a számat, arra gondolva, hogy kint mínuszok repkednek. Felmentünk az emelte, és odaléptem a holmimhoz. Egy pár percig kotorásztam benne, majd kivettem egy zöld csónaknyakú kötött pulcsit és egy harisnyát, amit azonnal a gatyám alá vettem. Egy kardigán és egy póló volt felül rajtam, és arra vettem rá a vastag pulcsit, amit az imént halásztam elő. Ebben biztosan nem fogok fázni. Gyorsan zsebre tettem a pénzemet és a telefonomat, majd Temarira néztem. Már ő is indulásra kész volt. Lementünk a bejárati ajtóhoz, majd amikor kiléptünk, bezártuk a lakást, a kulcsot pedig zsebre tettem. A szomszédságunkban volt konkrétan Karin és Ino, persze ez egyértelmű volt. Mellettük pedig a fiúk háza helyezkedet el. Felsétáltunk a lépcsőjükön, és bekopogtunk az ajtón. Sasuke nyitott ajtót, kissé hiányos öltözetben.

 - Sziasztok - mondta kicsit megilletődve. Felül teljesen meztelen volt.

 - A többiek hol vannak? - kérdeztem vigyorogva, majd végigfuttattam rajta a szememet.

 - Amint megkaptuk a kulcsot, ledobták a cuccokat, és lementek a városba – mondta, és megvakarta a tarkóját. - Mentek csajozni. - A csajozni szónál pedig nevetve idézőjeleket formált a kezével. Elmosolyodtam, Temarival együtt.

 - Akkor én lemegyek utánuk, nehogy csináljanak valamit - mondta Temari gyorsan, és már el is indult tőlünk. Kikerekedett szemekkel néztem utána, majd újra Sasukéra emeltem a tekintetem.

 - Ez furcsa volt - állapítottam meg.

 - Igen - értett egyet vigyorogva.

 - Megvárjalak?

 - Ha nincs más dolgod - kacsintott rám.

 - Várjál, mindjárt megnézem a kis naptáramban - húztam az agyát, és beléptem a házba, becsukva magam mögött az ajtót. Az ő lakásuk sem volt más, a konyha volt talán kisebb, és így nem volt bárpultjuk sem. A földszinten volt még egy szoba, ami kétszemélyes volt. Sasuke mellettem állt, miközben tanulmányoztam a házukat.

 - Te amúgy mindig félmeztelenül mászkálsz? – kérdeztem, és végighúztam séta közben az ujjam hegyét a kanapé karfáján.

 - Éppen kész lettem a zuhanyzással, és utána terveztem lemenni utánuk - magyarázkodott, miközben felindultunk az emeletre. - Felveszek valamit, és akár mehetünk is.

 - Rendben – mondtam, és leültem az egyik ágyra. Sasuke odalépett a szekrényéhez és egy ideig kutatott, mire kivett egy zöld pólót. Hátulról nézegettem csak, de bevillant az a kép, ahogy félmeztelenül áll ott előttünk. Egészen jó testet edzett össze magának, és mindene a helyén van. Ami a kockákat illeti... Megérdeklődte, hogy mennyire van hideg odakint, majd lassacskán eljutottunk odáig, hogy az ajtóban topogtunk.

Ahogy kiléptünk a házból megcsapott ez a hideg, téli szellő, amitől azonnal kirázott a hideg. Nem volt hozzánk olyan közel a város, mint ahogy gondoltuk. Már kezdett sötétedni, és a város fényei már messziről kiszúrták a szemünket. Így szemmel láthatóan körülbelül tíz percig kell mennünk. Lassan lépkedtünk a bokáig érő, frissen hullott hóban.

 - Nekem van egy olyan érzésem, hogy annyira idegesíteni fog minket Naruto, hogy pár napon belül kitesszük a házból - gondolkodott el, miközben rugdostuk a havat.

 - Lehet. - Most így elgondolkodtam, és sajnálom szerencsétlen balfasz szőkét. - De azért a felvonóról ne dobjátok le.

 - Most miért? Csak öt méteres lehet. Maximum... Hülyébb már úgy sem lesz - vigyorgott.

 - Az már igaz – nevettem, mire ő is „csatlakozott hozzám”.
A vásár nagyon hangulatos volt. Kívülről és belülről egyaránt. Az egésznek a központja talán a tér közepén álló, megvilágított templom volt. Körülötte vagy ezer bódé állt, és mindegyik mást és mást árult. Volt ahol ruhadarabokat, szappant, ékszereket vagy édességet lehetett kapni. Egy kisfiú járkált körbe egy tálca forró csokival, amiből vettünk egyet-egyet mind a kettőnknek, majd kifizettük. Közben teljesen hétköznapi témákról beszélgettünk. Odamentem szó nélkül az egyik édességeshez, és elkezdtem valami érdekes finomság után kutatni. Volt ott bedobozolt vattacukor, nyalóka minden színben és méretben, csoki hegyek, és még sok más apróság. Kértem egy nagy, színes nyalókát, és amint kifizettem már lépdeltünk is tovább. 
 - Olyan durva, hogy itt szinte minden van – mondtam elgondolkodva, miközben a szememmel valami érdekes dolgot kerestem.
 - Ott még szerelmi jóslás is van – ajánlotta be.
 - Nem, köszi. Nem hiszek benne – mondtam.
 - Most miért? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Néha eltalálják a dolgokat.
 - Nem a jóslásra céloztam – motyogtam elhúzott szájjal. 
 - Miért nem hiszel a szerelemben? – kérdezte viccesre fogva, de én éreztem, hogy érdekli őt. Nagy levegőt vettem, mielőtt belefogtam volna a mondókámba.

 - Mert az egészet csak azért találták ki, hogy az emberek tudjanak miről dalokat írni, és hogy tudjanak min csámcsogni. Ha nem lenne szerelem, akkor minden egyszerűbb lenne az életben, és senki sem sírhatna e miatt... Mindenki tök boldog lenne, és senki sem eshetne mély letargiába. Az egész csak egy formalitás.
 - Ezt most újságokban olvastad, vagy tapasztalat?
 - Tapasztalat – sóhajtottam. – De most ez nem az a pillanat, amikor ezt meg kell beszélnünk.

 - Én tudok várni.
Továbbmentünk a vásárban, a nagy nyalókámmal a kezemben. Már teljesen sötét volt, a város fénye járta át a tájat. Gyerekek futkároztak körülöttünk, az árusok pedig hangosan kínálták az árujukat. Mindig is szerettem az ilyen helyeket. Sasuke csendben sétált mellettem, közben a bódék kínálatát figyelte. Úgy emlékszem, hogy pár perce elmagyarázta nekem, hogy mit keres, és most elvileg azt kutatja égen és földön. Már nagyon furcsának találtam, hogy még nem találkoztunk össze a fiúkkal és Temarival. Amikor elővettem a telefonomat és elkezdtem tárcsázni. Eléggé recsegett a vonala.

 - Megtaláltad őket? Merre vagytok? – kérdeztem azonnal.

 - Valahol a vásárban bejöttünk az egyik kis kocsmába – mondta.

 - Akkor odamegyünk Sasukéval – mondtam.
 - Oké. – Azzal le is tettem a telefont.
 - Sasuke, tudsz valami kocsmát erre felé? – kérdeztem már felé fordulva. Pár másodpercig gondolkodott.

 - Amikor jöttünk, láttam egyet. Gyere – mondtam és visszafelé indult. Az emberek néha felmordultak, ahogy sietve elmentünk mellettük. Sasuke jelezte mindig, hogy merre kell menni, és pár perc alatt már egy kocsma előtt álltunk. Semmi különös nem volt az egész helyben, ahogy benyitottunk. A keresett személyek egy sarokasztalnál iszogattak. Amint észrevettek minket azonnal intettek, hogy menjünk oda.

- Hát, ti meg mit csináltok itt? Még csak ma érkeztünk meg, erre már itt ültük – ráztam meg rosszallóan a fejemet.
- Megpróbáltak minket leitatni, de mint láthatod ez inkább nekünk sikerült – röhögött Dei. A fiúk, kivéve Narutót, még teljesen józannak tűntek. 
- Én nem is vagyok annyira részeg – nevetett Temari. – Inkább Naruto van ki nagyon. 
- Szerintem az lenne a legjobb, ha most hazavinnénk titeket - mondta Sasuke, és jelentőségteljesen rám pillantott.
 - Igen - értettem egyet, és meg sem várva Temari válaszát, már indultam is ki az asztaltól.
 - Jaj, ne menjetek már - kérlelt Itachi nagy szemekkel. Sasuke és Naruto már mellettünk álltak.
 - Majd holnap beszélünk, de most tényleg az lenne a legjobb, ha mennénk – mondtam, és gyorsan az ajtó felé vettük az irányt. Temarit én, Narutót pedig Sasuke vezette lassan a hóban. Szerencsére nem voltak annyira ki, hogy ne tudjanak menni. Van egy olyan érzésem, hogy amint befektetem Temarit az ágyba, azonnal elalszik. Közben megpróbáltunk csevegni velük, hogy végül is mit ittak, de csak sörről volt szó és vodkáról. Elképesztő, hogy mennyire hideg van. Pedig elvileg még csak olyan este kilenc óra körül lehetett. Magunkhoz képest elég hamar felértünk a házakhoz. 
 - Hát, köszi, hogy elkísértetek – mondtam a fejemet vakargatva. – Meg azért is köszönettel tartozom, hogy csatangolhattam veled lent.
 - Igazán nincs mit. De most megyünk. Jó éjt, lányok.
 - Nektek is – viszonoztam, és kinyitottam az ajtót. Valamennyire magánál volt a barátnőm. Levette a kabátját és a cipőjét, majd felsegítettem a fürdőszobába. Én is valami vékonyabb ruhára vetkőztem, és leültem a nappali kanapéjára újságot olvasni. Olyan tíz perc múlva a fürdőszoba ajtó kicsapódott, és léptek hangját hallottam fentről. Majd egy „becsapódást” az ágyba, valószínűleg lefeküdt aludni. Pár perc múlva lassan felcsoszogtam az emeletre ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel. Pár pillanatig kotorásztam a bőröndömben, majd kivettem a tisztasági kis csomagomat, és elmentem a fürdőbe. Lassan elhelyeztem mindent oda, ahova kell, majd elkezdtem vetkőzni. Beálltam a zuhany alá, majd vártam, hogy a víz leperegjen rajtam. A hajamat nem terveztem megmosni, mert még a végén megfázok, és a hajszárító is Temarinál van. Olyan negyed óra alatt kikászálódtam a zuhany alól, és felvettem a fekete hálóingemet. Rendet tettem magam után, majd a DVD lejátszómmal, és néhány újsággal a nappaliba. Nem tudom, hogy milyen okból, de még nem tudtam sehogy sem elaludni. A napnak itt még nem volt vége számomra… Felhúzott lábakkal figyeltem, ahogy a hó pelyhekben esik az ablak túloldalán. Gyönyörűen nézett ki az egész, a város fényei pedig még mindig nagyban égtek… 
A merengésemből az ébresztett fel, hogy kopogtak az ajtómon.