Másnap reggel a telefonom kilenc órakor csörgött. Egy kicsit forgolódtam még az ágyamban, majd lassan feltápászkodtam, és kicsoszogtam a fürdőszobámba. Úgy döntöttem, hogy megmosom a hajamat, de erre a célra előnyösebbnek tartottam a tusolót. Megnyitottam a vizet, és amíg az folyt, gyorsan levetkőztem, és kiszedtem a hajamból a hajgumit… Alig fél óra alatt teljesen elkészültem a fürdéssel, hajmosással és a hajszárítással. Egy kis natúr sminket varázsoltam az arcomra, majd elkezdtem agyalni, hogy mit kéne felvennem. Egyszerűen előkaptam egy csőgatyát és egy fehér pólót, majd lebicegtem az előszobába az óriás méretű bőröndömmel.
 - Én azt hittem, hogy csak egy hétre mész – szólt ki anyukám a konyhából.
 - Nagyon humoros vagy, anya!
 - Csináltam neked szendvicset az útra – mondta, és meglebegtette a kajával teli zacskót. Letettem a bőröndöt a bejárati ajtóhoz közel, és odaugráltam anyához, majd elvettem tőle a zacskót. Mosolyogva megköszöntem, majd felszökdeltem újra a szobámba, és könnyedén a kezembe kaptam a piros oldaltáskámat. Egy kicsit turkáltam benne, majd az íróasztalomról leemeltem öt érdekesebb filmet, és belecsúsztattam a táskába a szendvicsek mellé. Arrébb lépdeltem, és a fiókomból kiszedtem a hordozható DVD lejátszómat, és azt is beletettem a táskámba. Beletettem még a telefonomat és az iTouch-omat is, majd utoljára körbenéztem. 
 - Elvileg mindent eltettem – sóhajtottam. Ránéztem a telefonomra, és már lassan tíz órát mutatott. Lementem anyukámhoz a konyhába.
 - Akkor elviszel a reptérre? – kérdeztem nyájasan. Semmi kedvem sem volt buszozni.
 - Persze. Most azonnal?
 - Aha – mondtam. Anya bólintott, majd felkapta a kis fekete táskáját, és elindultunk az ajtó felé. Izgatottam öltözködtem fel, majd a bőröndömmel a kezembe kiléptem a hóba. Kirázott a hideg arra gondolva, hogy egy teljes házat fogunk „birtokolni” egy héten keresztül egyedül, Temari és én. Fantasztikus lesz majd „határok nélkül” élni. Elnevettem magamat, ahogy visszagondoltam arra, amit mondtam. Eddig még sosem voltak határaim semmilyen téren… De azért jól esett ezzel a tudattal beszállni a kocsiba. 
Beültem az anyósülésre, és az ablak mellé támaszkodtam. Szerintem ezzel konkrétan le is tudtunk fél órát, ha nem többet… 
Lassan kimásztam a kocsiból, majd hátrasétáltam a csomagtartóhoz, amit anya már kinyitott. Kivettem a bőröndöt és az oldaltáskát, elköszöntem anyukámtól, és megígértem neki, hogy jó kislány leszek. Szépen, egyenletesen lélegezve indultam el a várakozóban lévő órához, ahol volt a találkozó helyszíne háromnegyed tizenegykor.
Most csak néhány ember állt ott, köztük volt az idióta Naruto, Deidara az örök vigyorgó, Itachi és az öccse, Sasuke, Temari, Konan és Pein. Valamint még néhány ember, akiket észre sem vettem. Odamentem Temarihoz.
 - Na, hogy aludtál? – kérdezte, miután megölelt. Elhelyeztem a cuccaimat az ő holmija mellett.
 - Egész jól – feleltem.
 - Csak mert most egy hétig néhány tudsz majd csucsukálni!
 - Csucsukálni? – kérdeztem vissza. – Érdekes. Amúgy ki lesz a kísérő tanár?
 - Kakashi. De csak ezerszer mondták el a múlt hónapban – vigyorgott önelégülten. 
 - Nem figyeltem, bocs – szabadkoztam, és az éppen érkezőket figyeltem. Semmi érdekes, csak már „Akatsuki” tag jött, és amint felfogták, hogy ott van a csapat másik része, odamentek, és pacsiztak velük. Ezek nagyon betegek. 
 - Hol késik már Kakashi? Nem akarok miatta lemaradni a gépről – idegeskedett Karin. Ó, nem mondtam, hogy ő is jön? Nem? Hát bocs. Karin mindenképpen el akart jönni ide… Sok ember utálja, amit meg is tudok érteni. Valószínűleg most is azért jött ide, hogy valamelyik Uchihát megszerezze magának. Itachi, mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok, elindult felém Sasorival és Deidarával.
 - Jó reggelt, kiscsaj – köszönt Itachi.
 - Neked is.
 - Hazaértél tegnap rendesen? – érdeklődött.
 - Lehet rendetlenül is? – kérdeztem vissza.
Köszöntem Deidarának és Sasorinak is, majd bájos csevegésbe kezdtünk arról, hogy ki, kivel fog szexuális kapcsolatot létesíteni az elkövetkezendő hét nap alatt. Ez persze nem sikerült olyan bájosra, Temari pedig vigyorogva figyelte az eseményeket, és néha a féltékenykedő Karinra pillantott. Ő ezen nagyon jót szórakozott.
 - A TOKIO-LYON, 11 ÓRAKOR INDULÓ GÉP TÍZ PERC MÚLVA FELSZÁLL – harsogott a hangosbemondó ettől a mondattól. Pont ekkora „esett be” Kakashi a KAG diákjai által alkotott kis tömegbe.
 - Mindenki itt van? – kérdezte, és elkezdte számolni a diákokat. – Igen. Úgy tűnik.
 - Hát ez fantasztikus, tanár úr. Ki tett ma is magáért – röhögött Deidara. Kakashi csak rosszallóan megrázta a fejét, majd tovább pofázott.
 - Most mindenki fogja meg a csomagját, és induljunk el. Senki ne maradjon le – intett, és mi mentünk utána. 
Szépen, mint egy csürhe, követtük a tanár urat, aki szerintem legszívesebben már most itt hagyott volna minket a francba. De szerintem pontosan tudja, hogy csak addig kell ránk figyelnie, amíg odaérünk, aztán mindenki megy a saját útjára. Szóval nem is fogunk annyira egymás terhére lenni, mert ő egész nap csak olvasni fogja a szaros könyveit, mi meg éljük az életünket, és bulizunk meg iszunk. Király lesz ez így. Csak aztán bírjon minket összeszedni egy hét után… Az már feladat lesz… Eközben persze folytak az események, a poggyászokat átvizsgálták, de valahogy mégsem vették észre a fiúk „rejtett” minimum harminc liter piáját. Aranyos. Aztán a bőröndök nélkül szálltunk fel a repülőre. Temarival egymást követve ültünk le, majd gondolkodás nélkül elővettem az oldaltáskámból a DVD lejátszómat, és elkezdtem sorolni a barátnőmnek, hogy mi a választék.
 - Van horror és vígjáték. Meg Twilight.
 - Vígjáték – vágta rá.
 - Van a Másnaposok, Terhes társaság, Könnyű nőcske, Minden út Rómába vezet… Ja, és a Nagyfiúk.
 - A Másnaposok az örök favoritom – gondolkodott el. – De mivel azt már százszor láttam, és jó lenne az újítás… Nézzük meg a Másnaposokat.
 - Ez aztán az újítás – morogtam, mire elnevettük magunkat. Többen érdekesen néztek minket, Kakashi pedig úgy elbújt, mintha nem is velünk lenne. A további másfél órát csendben töltöttük, csak néha kacagtunk fel nagyon hangosan, amire újra és újra egy öreg házaspár köhécselni kezdett. Gondolom zavartuk őket… Időnként azért kitekintettünk a többiekhez, hogy még élnek-e, de csak azt lehetett látni, hogy az „Akatsukis” fiúk hőbörögve beszélgetnek, veszekednek. Igazából nem igen tudtuk eldönteni, hogy mi lehetett a bajuk.
 - Néhány perc, és megkezdjük a leszállást Lyonban – mondta a Stweardess.
 - Végre – sóhajtottam. – Már kezdtem unatkozni.
 - Ha szóltál volna én szívesen odamentem volna, és akkor szórakoztatlak – mondta Sasori, miközben én felálltam, és elpakoltam a táskámba, majd visszaültem a helyemre.
 - Volna – fejeztem be.
A gép lassan elkezdett ereszkedni. Pár percen belül már el is indulhattunk a kijárat felé. Közvetlen a kijáratnál találkoztunk össze Narutóval és a haverjával, Sasukéval. A szőke hangosan köszönt, mire én csak vigyorogva bólintottam, utána pedig folytattam az utamat. Mire leértünk, a csomagjaink már ott vártak minket. Mindenki ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e, majd Itachiék elkezdték az éppen megérkező busz csomagtartójába pakolni. Megvártuk, amíg készen lettek, majd elszálltunk a buszra és Temarival egyértelműen a hátsó üléseket vettük célba. Utánunk jött Sasori, Dei, és Itachi. Naruto és Sasuke pedig előttünk ültek le, és hátrafordultak, így ők is bekapcsolódhattak a beszélgetésbe.
 - Nem akarsz az ölembe ülni, Sakura? Itt minden bizonnyal kényelmesebb lenne neked – vigyorgott Sasori.
 - Hm, ez igaz – mondtam. – De most itt tökéletesen jól érzem magamat. 
Az elkövetkező tíz perc azzal telt, hogy Naruto nagyon látványosan elkezdett unatkozni, és ez azzal járt, hogy körülbelül percenként megkérdezte, hogy mennyi idő még, amire odaérünk. Aztán Kakashi ezt megunta, és „váratlanul” hátrasétált hozzunk.
 - Na, gyerekek, hogy tetszett nektek a szerda délutáni film? – kérdezte. Hetente az egyik közeli, elég lepukkant moziban vetítenek egy rock történeti filmet. Azért, mert ezt az évet a sulinkban a Rock Évének szenteltük. Ez persze, szerencsére azzal jár, hogy a szünetekben Sasuke jóvoltából (mivel ő a suli rádió diák vezetője) néha felcsendül a suli rádióban egy-egy régebbi zene, mint például a Beatles és az AC/DC. Sokak örömére. Szóval sajnos ezeknek a filmeknek a megtekintése a tízedik és a kilencedik évfolyam számára kötelező. Így mi is elmentünk a vetítésekre, és úgy gondolom, hogy nem igen kellett volna. Az utolsó film arról szólt, hogy volt két meleg zenész és… Nagyon melegek voltak.
 - Szörnyű volt – undorodott el Sasuke. Gondolom megint előjöttek a filmből képek, és megszállták az agyát.
 - Miért? Szerintem elég jó volt – akadékoskodott Kakashi.
 - Az már a tanár úr problémája, ha tetszett önnek – röhögött Deidara.
 - Szerintem elég durva volt, ahogy a pasi odament a másikhoz a diszkóban, és izomból lesmárolta – elmélkedett el Itachi.
 - Maradjunk annyiban, hogy én láttam Tobi arcát a film közben. Továbbra is az a véleményem, hogy ha egy „kissé” visszamaradott gyerek beül egy ilyen filmre, annak egy életre elmegy a kedve az…
 - Élettől – fejeztem be Sasori mondatát.
 -  Ha ti mondjátok – sóhajtott. – Elvileg a következő filmben nem lesznek homoszexuális elemek. Az inkább egy romantikus film lesz. „Egyetlen” a címe.
 - Nagyon nyálas lesz? Mert akkor én nem megyek – mondta határozottan Sasuke.
 - Miért, inkább beülsz egy olyan filmre, mint az utóbbi? – kontrázott Temari.
 - Hát persze, hogy nem – mondta Sasuke. – Bár az egyik rosszabb, mint a másik… Én ezt meg tudom érteni, mert az a film kivert minden biztosítékot. Nem is értem, hogy miért visznek minket ilyenekre… 
Erre a gondolatra teljesen kirázott a hideg. Úgy tűnt, hogy Kakashi megunta a társaságunkat, és előresétált a többieket boldogítani. Talán észrevette, hogy nem igen kívánjuk a társaságát, és nem is tud minket meggyőzni arról, hogy „ugyan srácok, ez a film fantasztikus volt!”. Most minden bizonnyal azt hitte, hogy mi majd spanolni fogunk vele.
 - Amúgy – kezdtem, és odafordultam Temari felé. – Biztosan kitalált már valamit ellenünk, hogy mégse legyen olyan jó ez az egy hét. 
 - De azért reménykedjünk, hogy a piákat nem fogja elkobozni – kezdett el aggódni Itachi. Nekik egyértelműen ez a legfontosabb… 
 - Szerintem nem olyan kis „piszkos eszközöket” fog bevetni, mint a piatilalom, vagy a takarodó – elmélkedett Temari hangosan. – Talán a kis aranyos büntetése cseppet személyre szabott lesz.
Most egy ideig csendben maradtunk. A busz elég hangosan dübörgött, és most egy páran elvonultak a kis saját lelki világukba. Elővettem a telefonomat, és küldtem egy SMS-t anyának, hogy eddig még minden rendben, és hogy ne aggodalmaskodjon. Kakashi pedig közölte velünk, hogy még körülbelül fél óra az út a táborig. Erre persze Naruto is feléledt, és közölte, hogy neki most azonnal, haladéktalanul ki kell mennie WC-re. próbáltuk mi ugyan meggyőzni, hogy fél órát majd csak kibír, de nem igen sikerült. Erre persze mindenki nevetésben tört ki, mivel elég vicces volt az egész szituáció, hogy ez a szerencsétlen itt hisztizik. Deidara még mindig a kis saját világába volt „zuhanva” és nem értette, hogy miért ez a nagy fesztivál. Idegesen ráncolta össze a szemöldökét, majd kiszedte a füléből a „zenét”. A hangzavar persze nem maradt abba.
 - KUSSOLJATOK MÁR EL, NEM HALLOM A ZENÉMET – mondta elég hangosan. Furcsa tekintettel hallgattam végig az imént lezajlott jelenetet. 
 - Nyugi, Dei – vigyorogtam.
 - Csak Naruto már megint túl nyomorék – fejezte be a mondatomat Sasuke. 
 - Ja, akkor oké – mondta már nyugodtabb lelki állapotban.
Az út hátralévő részében körülbelül mindenki kis „magánbeszélgetésekbe” kezdett a mellette ülőkkel. A fiúk pedig most tervezték az egyik este megrendezendő bulijukat. Amióta a buszon vagyunk valószínűleg most néztem ki huzamosabb ideig az ablakon. Egy kisváros szélen haladtunk most át, és mindent elfedett a hó. Majdnem méterenként láttam hóembereket különböző méretekben. Ezt nagyon aranyosnak találtam.
A busz hirtelen megállt, majd Kakashi kezdett el beszélni. Megint.
 - Ha leszálltatok kövessétek az idegenvezetőnket, aki majd elvisz minket a házakhoz. Már most el kell mondanom, hogy két darab kétszemélyes, és két darab ötszemélyes ház áll a rendelkezésünkre. Azt majd egymás között beszéljétek meg, hogy ki, hol lesz.
 - Temari és Én leszünk egy egyik kétszemélyesbe – jelentettem ki.
 - Akkor Karinnak és nekem jut a másik – mondta Ino. Valahogy éreztem, hogy ezek ketten együtt lesznek… A továbbiakban a fiúk elosztották egymás között azt a két házat. Itachi, Sasuke, Deidara, Sasori és Naruto lesznek egybe, Shikamaru, Neji, Tobi és Kiba pedig a másikba. Kakashi pedig majd valahol, gondolom nem óhajt majd az osztállyal éjszakázni. Amit persze meg is értek.