Sakura tapasztalt már épp eleget ahhoz, hogy megalapozott legyen a bizalmatlansága. Rettegett, hogy a híres producer bármilyen nyájas is, később becsapja, kihasználja majd. Ha lett volna más választása, dehogy jön vele! Csak a legrosszabbat tudta feltételezni róla.

Éberen fürkészte a férfit készen állva arra, hogy ha szükséges, foggal-körömmel védje magát. A repülőtérhez vezető úton viszont nem történt semmi különös. Ettől persze a gépen se lankadt a figyelme, hiába teljesült élete nagy álma azzal, hogy végre a felhők között utazhatott. A stressz miatt semmit se érzékelt a lenyűgöző élményből, csak a gyomra liftezett még jobban. 

Szöulban hatalmas eső fogadta őket, ezért Jiraiya gyorsan beültette egy taxiba. Ezzel szertefoszlott minden reménye, mert amint beszorult a szűk hátsó ülésen a nagydarab fickó mellé, az bizalmasan átkarolta. Fojtogatni kezdte a pánik. Semmit se értett a koreaiul folytatott párbeszédből, amit a vén perverz a sofőrrel folytatott, de ahogy bámultak rá, meg röhögtek, sejtette, hogy rajta mulatnak. Kétségbeesetten bámult ki az ablakon, és a torkára forrt a rémült sikoly, hiszen kinek kiabálhatna? Kit is hívhatna segítségül? 
Teljesen egyedül volt egy ismeretlen nagyvárosban tökéletesen kiszolgáltatva mindenféle idegeneknek.

Ekkora távolságból eltörpült a sértettsége. Már nem is találta olyan szörnyűnek, hogy a férje újabban Temarival töltötte minden idejét, őt pedig elhanyagolta. Lassan mentséget is talált Sasuke viselkedésére, hiszen Sasuke jó ember, sose hagyná cserben a szeretteit, és az tény, hogy Temari az egyik legfontosabb személy volt az életében. 

Ehhez képes Sakura mit is tett azért, hogy a férje kicsit is kedvelje? Semmit. Ebben a pillanatban iszonyúan bánta, hogy nem adta meg már a nászéjszakán Sasukénak, amit akart, mert akkor talán ragaszkodott volna annyira hozzá a fiú, hogy legalább átbeszélik a dolgot, és nem kell egyedül döntenie az utazásról. Így viszont nem hiányzott senkinek, talán egyeseknek még jól is jött, hogy megszabadulhattak tőle. Főleg Narutóra gondolt, és gyilkos haraggal telt meg a szíve, hiszen miatta ment tönkre végérvényesen az élete. Rémülete gyűlöletbe csapott át, az előbbi tehetetlensége vad ellenállásba. Most nem fogja könnyen adni magát! Eszelős tekintettel bámult Jiraiyára, és undorodva taszította arrébb, kész volt rá, hogy kikaparja a szemeit, ha ismét fogdosni próbálja.

- Mi a baj, kislány? Csak vigasztalni akartalak, mert olyan elveszettnek tűntél.
- Nem vagyok elveszett. Gondolom, tud a múltamról, és azzal is tisztában van, hogy nem riadok meg a magafajtától. A legutóbbi zaklatómat is könnyedén leszereltem, aztán a kórházba küldtem - hazudta. - Remélem, nem akar a sorsára jutni - tette hozzá megvetően, bár erősen remegett a hangja. Az öreg csak nevetett rajta.
- Hohó! Milyen kemény vagy, bébi! Tudod, a kávézóban az csak egy kis botlás volt, de a munkát és a magánéletet általában nem szoktam keverni. Nem kell aggódnod amiatt, hogy kihasználom a hamvas ártatlanságod, míg nekem dolgozol. Addig nem, míg a produkcióban tökéleteset nyújtasz. Viszont kudarc esetén nem tudlak máshol hasznosítani, csak az ágyamban, és ezt ne vedd zokon! Túl sokba kerültél már eddig is, szóval ha nem válsz be, valahogy le kell rónod a tartozást, ez így fer. Persze vissza is fizetheted, de nem hiszem, hogy másként menne, mint természetben, bár Naruto szerint eléggé jól járnék ezzel a megoldással is - nevetett fel gusztustalanul, aztán ismét megfogta Sakura térdét.

A hotel kápráztató külseje csöppet se hozta lázba a lányt. Már semminek se tudott örülni, egyre csak Jiraiya szavai jártak a fejében: Naruto valóban azt hazudta volna róla, hogy ő jó volt az ágyban? Hányingerrel töltötte el, hogy emlékeztették arra a szörnyű éjszakára, aminek a legszebbnek kellett volna lennie - ha hihet a tündérmeséknek -, de ehelyett valami zavaros és fájdalmas, gusztustalan és megalázó emlék maradt. Egyáltalán nem értette, miért tartják ezt az egészet szépnek és különlegesnek, mert részéről ez az egész csak a szaporodásról szólt és a kihasználásról. Talán a férfiak élvezik is, de ezek után, hogy Naruto ugyanerre a célra kiszolgáltatta őt ennek a disznónak is, már minden illúziója elszállt. Tervbe se vette, hogy megpróbálja megérteni, mit találnak mások a szexben olyan jónak. 
Most csak egy célja maradt: túlélni.

Soha nem látott még ilyen pazar szobát. Amikor Jiraiya a folyosón elköszönt tőle, aztán végre magára maradt, azonnal bezárta az ajtót. A producer nem célzott rá, hogy maradna, kétértelmű megjegyzést se tett, de Sakura idegei az utolsó másodpercig pattanásig feszültek, hogy mi lesz vele ma éjjel. Végül sírt és sikított, püfölte a párnát tehetetlenségében, mert annyira átkozta a sorsot, hogy soha nem lehet nyugta, soha nem élhet békében, mivel a férfiak örökké ugyanazt akarják tőle.

Nyűgösen kezdődött az első munkanapja. Hiányzott neki a kicsik ölelése, a vidám reggeli hangulat, ahogy készülődtek, együtt ettek, bolondoztak. A kávéházból szűrődő illatok, a tenger morajlása, Sasuke morgolódása... mind az otthon melegének hiányát idézték benne. A fiú emléke keserű ízt hagyott maga után, mert elhitette vele, hogy neki is lehet saját családja, de egyre inkább úgy látta, hogy bármennyire is szerette volna, ő sohasem tartozott igazán az Uchihák közé. 

Nem volt telefonja, se pénze, hogy felhívja őket, később pedig alkalma nem akadt, hogy próbálkozzon. Hajnalban egy szigorú nő ébresztette, aki Shizune névre hallgatott, és a stílusa valószínűleg a hadseregnél csiszolódhatott. Katonás határozottsággal kiparancsolta az ágyból, beletömött némi ételt, aztán robogtak a stúdióba próbafelvételre. Sakura meg se lepődött, amikor pontban kilenckor - hajszálnyira a tervezett időben - ott állt tökéletes sminkben, frizurával, jelmezben a kamera előtt. Ismerős volt neki a helyzet, az életben már sok szerepet eljátszott, ezért nem jelentett neki újdonságot, hogy most is másnak adja ki magát.

A háttérben megjelent Jiraiya, és látta rajta, mennyire kíváncsi a bemutatójára. Szinte érezte, hogy a férfi a bukásáért drukkol, de elhatározta, hogy nem ijed meg, hanem a végsőkig küzdeni fog.

Hiba nélkül adta elő a szövegét, közben drámaian eljátszotta, hogy éppen most veszett össze élete nagy szerelmével, és produkált egy tökéletes idegösszeroppanást. A stáb ujjongott, viszont a rendező újabb próbát talált ki. Azt kérte, hogy adjon elő valami ismert slágert, hogy hallják a hangját is. Amikor ezen túl voltak, ismeretlen dalszöveget kapott, egy zongorista és egy koreográfus segített neki felkészülni, aztán alig fél óra múlva énekelnie, táncolnia kellett. Végül megjelent leendő partnere, hogy a végső vizsgát közösen csinálják. 

- Szia, Gaara vagyok - mutatkozott be a fiú unottan. 

Sakurát borzasztóan bosszantotta, hogy míg az ő külsejével órákig bíbelődtek, addig ez a srác ideslattyogott igénytelenül valami undorító hawaii mintás pecagatyában, strandpapucsban, és áradt belőle a felsőbbrendű arrogancia.
- Látom, téged már nem hoz lázba, hogy megfelelsz-e - fintorgott rá, és ő is elhadarta a nevét, de csak az illendőség kedvéért. Gondolta, hogy a másikat úgyse érdekli.
- Ja - jött a tömör válasz, ami tovább erősítette Sakura gyanúját: Ez a srác nagyon el volt telve magával.
- Sakura, most valami olyan jelenet kéne, amiben élet van. Legyen spontán és ütős, improvizálj! - fordult hozzá az asszisztens az instrukciókkal.
- Rendben! - bólintott a lány magabiztosan.

Gaara a profik nyugalmával várta, mit talál ki alkalmi partnere. Sakura kellően dekoratív volt a szerephez, de nem nézett ki belőle sokat, hiszen hallotta, hogy semmi tapasztalata színészet terén. Aztán igencsak meglepődött, mert a rózsaszín tudott meglepetést okozni, nem ijedt meg a feladattól. Amint indult a felvétel, hirtelen megváltozott dacos tekintete, és olyan szemekkel kezdte méregette őt, mint egy prédára leselkedő ragadozó. Kimért lassúsággal közelebb lépett hozzá, finoman megsimította a mellkasát, amitől a fiúban a szusz is bennragadt, aztán az apró ujjak határozottan lefelé vándoroltak és megállapodtak a derekánál. Gaara és a többiek is azt hitték, hogy egy lehengerlő csábítást tervez - nem mellesleg tökéletesen kivitelezve-, aztán a következő pillanatban Gaarát hidegzuhanyként érte a gyors mozdulat. Hirtelen bokáig letolt gatyában állt a kamerák előtt talpig zavarban, míg a többiek hangosan kacagták. 

- Ez kellően spontán volt és ütős? - kérdezte Sakura tettetett ártatlansággal, amitől Gaara agyában végleg felment a pumpa, és ha nem kellet volna a nadrágjával vesződnie, valószínűleg kitekeri a gonosz kis céda nyakát.
- Tökéletes volt, drágám, tökéletes! - tapsolt Jiraiya elragadtatottan. - Pont ezért választottalak, mert ilyen harapós vagy, és éppen ez kell a szerepedhez.
- Ha ez bók volt, akkor köszönöm - hagyta annyiban a lány.

Körülötte mindenki izgatottan sugdosott, de nem értett belőle egy kukkot sem, azt viszont érezte, hogy kicsit mintha mindannyian megkedvelték volna különös tettéért a stúdióban. Végre barátságosan mosolyogtak rá, partnere villámló tekintetével pedig igyekezett nem törődni. 

...

- Hogy tehetett ilyet, hogy szó nélkül elment? - dühöngött Sasuke, pedig az apja többször csitította már, hogy fejezze be a kiabálást, mivel éjszaka van.
- Mégis mikor beszélt volna veled, ha sohasem vagy itthon? - kérdezte mérgesen Fugaku, mert kivételesen nagyon haragudott a fiára. 
- Mikor dolgoztunk nem tudta volna kinyögni? Lett volna alkalma!
- Mikor? Hogyan? Mostanában hozzád se lehetett szólni, mert ideges voltál Temari miatt, és mindenkivel kiabáltál, mintha mi tehetnénk erről az egészről. Ráadásul azt is gondolhatta az a szerencsétlen lány, hogy neked nem is számít, mit csinál, ugyanis az utóbbi időben egyáltalán nem foglalkoztál vele. Erre gondoltál már?
- Ez nem így van!
- De, így van, sajnos.
- Akkor is! Az én feleségem, ezért egyszerűen nem mehet el az engedélyem nélkül!
- Valószínűleg a beleegyezéseddel akart elmenni, csak nem volt alkalma kérni. Ne őt hibáztasd! Szerintem jól is tette, hogy elment, mert amit művelsz mostanában, az mindennek a teteje! Míg ő főz, mos a családodra, és a lelkét kiteszi értünk, addig te más nőt jársz vigasztalni, nem törődve a pletykákkal. Ráadásul egy olyat nőhöz, aki...
- Ne merj rosszat mondani Temariról! - vágott közbe dühösen Sasuke. - Tudom, hogy sohasem szeretted őt, ezért ez a helyzet most csak egy újabb ürügy neked, hogy köszörülhesd a nyelved rajta, de ő nem olyan, amilyennek gondolod. 
- Igazad van, valóban utálom, és nem véletlenül. Nem hiszem el, hogy hiába int tőle Itachi, Konan, Hinata, Kiba vagy Sai, te futsz utána, mint egy pincsikutya.
- Én nem futok utána, csak segítek neki átvészelni ezt a nehéz időszakot. Lehet, hogy börtönbe fog kerülni, felfogtad? Apa, te ezt nem értheted! - vitatkozott a fiú szenvedélyesen, de kezdett megtörni a hangja, és a magabiztossága, hiszen ő is tisztában volt az ellene felhozott vádak jogosságával, csak nehéz volt szembe néznie vele. 
- Értem én, nagyon is értem. Képtelen vagy elszakadni tőle, pedig már annyiszor átvert.
- Ez nem igaz!
- Hazudhatsz magadnak, de attól még a tény az tény. Nem túl nagy Konoha, a szóbeszéd pedig mindenkihez eljut, így még én is tudok arról, hogy ez a lány mennyire szerelmes Nara Shikamaruba, csakhogy egy olyan eszes kölyök, mint ő, nem fogja feleségül venni, főleg mióta a szülei miatt összevesztek. Temari borzasztóan önző, Shikamaru pedig már rég rájött erre, csak te vagy még ilyen bolond, hogy nem veszed észre, aztán hagyod magad kihasználni.
- Apa, fejezd be!
- Muszáj felnyitnom a szemed, ha már ilyen vak vagy. Sakurára haragszol, holott...
- Elég!

Sasuke kiviharzott a házból és az első olyan hely felé vette az irányt, ahol kaphat valami jó erős innivalót búfelejtőnek.

A sokadikon volt már túl, amikor a telefonja megcsörrent. Bármennyire is lázadozott a lelke, titokban reménykedett, hogy Sakura hívja, ám a kijelző Hinatát mutatta. Csalódottan hallózott bele a készülékbe, és erősen kellett koncentrálnia, hogy felfogja húga szavait. Zavarodott agyával lassanként kihámozta, hogy Hinata is osztja véleményét, ő is mélységesen felháborodott azon, hogy Sakura ilyen hirtelen színésznőnek állt. Célozgatni kezdett, vajon mibe került ez a szerep a lánynak, merthogy ebben a szakmában semmi sincs ingyen. Ezzel persze még jobban felpiszkálta bátyját, aki végül féltékenységében teljesen kiütötte magát.

Naruto cipelte haza, egyrészt, mert Hinata megkérte rá, másrészt pedig a szőkeség alig várta a kínálkozó alkalmat, hogy végre aktívan bekapcsolódhasson az Uchiha család életébe. Másnap a szerencséje odáig vitte, hogy Fugaku felvette új munkatársnak a kávézóba, mert fel se merült benne, miféle ember férkőzött közéjük. Naruto kedves volt, és nagyon-nagyon segítőkész. Az apró kis fullánkjait azonnal küldözgetni kezdte, hogy Sasukét még nagyobb kétségbe taszítsa, így eszébe se jusson hazarángatni a lányt Szöulból. Hinatát is sikerült Sakura ellen hangolnia, aztán már csak azt kellett elintéznie, hogy a rózsaszín se akarjon többet Konohába hazajönni.