Sakura

Már megint veszekednek... elegem van... csak azért nem mentem el a a barátaimmal szórakozni mert

nem akartam itt hagyni a húgom ezekkel. Anyám normális de apám egy büdös alkoholista. A
veszekedések, Ayame 2. szülinapján kezdődtek, ennek már 5 éve. Szegényt nagyon meg viseli, és
néha azt kívánom, bárcsak... bárcsak nekem lett volna ilyen életem, és neki jó. A köztünk
lévő 10 év elég soknak látszik, mindenkit meg szokott döbbenteni. A bátyám Konohába költözött
mikor meg elégelte a dolgot, ennek is már 1 éve.

Hirtelen a folyósan kis lábak lépte hallatszott egyenesen az én szobám ajtaja felé. Gyorsan el léptem
az ajtótól és kinyitottam. Húgom szorosan átölet, kis arcocskáját el takarva előlem, zokogása ki
hozott a sodromból.Türelmesen vártam míg megnyugszik közben fejecskéjét simogattam.
Mikor már csak szippogot le fektettem az ágyamra és fül hallgatott raktam a fülére hogy ne haja a
lenti vitát. Nem sokra rá el aludt... de a lenti hangzavar nem akart elhalkulni. Megelégelve a
dolgot fel pattantam az ágyam széléről és le szaladtam a lépcsőn. Anyám kezében egy tányér volt
amit apa nagy becsben tartott. Apa pedig hadonászott a kezével és ütésre emelte. A sok alkoholtól
nem tudott annyira beszélni. Cselekednem kell mielőtt még valami baj történne.

- ELÉG LEGYEN - kiabáltam rájuk min a ketten meglepett képpel bámultak rám
- Kicsim ebből maradj ki - utasított anyám
- Na látod még ez a lány is egy kis kurva lesz... - kiabált apám rám mert egy rövid topp,kis volt
rajtam, ami nem takarta a hasam. Meg talán a hajam színe miatt ami rózsaszín, Anyámnál be telt a pohár.
- Na most azonnal takarodj a házból - kiabált rá anyám apámra
- Ayama sem lesz más mint egy rossz kurva ha nagyobb lesz. - ezzel a mondatával már engem is
kihozott a sodromból. Anyám dühét fokozva. Anyám földhöz vágta a tányért, apám pedig
meglendítette a kezét. Egy hatalmas csattanás és anyám a földön volt. Én meg könnyes szemmel
néztem anyámat aki a földön rémülten nézet fel apámra aki egy kést vett fel az asztalról. Ezt
nem bírom nézni, oda szaladtam apámhoz és megfogtam a kezét hogy ki vegyem a kezéből a kést.
El vettem tőle. Csakhogy a tenyerem be állt az éle és egy nagy seb keletkezett a tenyeremben.
Anyám felpattant és jó nagy erővel leütötte apámat a serpenyővel. Le dobva a serpenyőt oda szaladt hozzám.
- Drágám jól vagy ?? - kérdezve anyám miközben vizsgálta a kezem hogy milyen mély a seb.
- Jól vagyok anya... és most mi legyen ??? - kérdeztem anyámat
- Elmegyünk míg alszik... fertőtlenítsd és kösd be a sebed !!! - utasított anyám - Ayama hol van ?? - kérdezve aggódva
- A szobámba álomba sírta magát - feleltem. Anyának se kellet több már szaladt is fel a szobámba szuszogó testvéremhez. Addig én bekötöztem a sebem közben nem vettem le a szemem apámról. Hogy tudott anyám egy ilyen férfit választani ??? Ő sokkal jobbat érdemmel. Jó igaz ha nem őt választotta volna akkor mi sem lennénk itt. Ekkor húgom szaladt le a lépcsőn, gyorsan fel pattantam hogy ne jöjjön a konyhába nehogy meg lássa az apánkat.
- Sakura el megyünk igaz ugye igaz ??? - kérdezi testvérem halkan és kicsit izgatottan.
- Igen el megyünk de most gyere felmegyünk és össze pakolunk. - szóltam oda neki és felfelé irányítottam.

Anyám már a szobámba rakta az én bőrönd készletem. Gyorsan be hajigáltam a cuccaimat. Miközben kotorásztam és dobáltam egyszer csak megpillantottam egy ismerős barátomat. A gitárt, amit 3 éve el raktam csak hogy apámnak ne legyen baja vele és hogy ne törje szét mint a bátyámét. Sasori már 20 éves. Apám nem engedte hogy kapcsolatot tartsunk vele. Így nem tudtuk mi van vele. Mikor végeztem a pakolással, át szaladtam anyához hogy jelentsem készen vagyok. Anya az ágyon ült és mélyeket lélegzet.
- Anya ??? - kezdtem aggódva
- Semmi baj csillagom - mondta szipogva
- De van - mondtam kicsit szomorkásan
- Nagyon szerettem, de a ti boldogságotok 1000szer fontosabb mintsem hogy itt maradjunk nyomorban,szenvedésben,bánatban. - mondta elkeseredve - És ez csak azért mert Ayama nem fiúnak született... - könnyek szöktek a szeméből. Ekkor a húgom lépett be aki mind végig a hátam mögött volt. Oda sétált anyához és meg fogta a kezét.
- Sajnálom - mondta szomorúan anya ekkor szorosan megölelte és közben azt suttogta - Nem a te hibád én így is nagyon szeretlek.. - ekkor fel nézet és felém nézet, értettem a célzást és oda mentem hozzájuk hogy át tudjon ölelni - titeket és a bátyátokat is... na de most készülődjetek ne hogy fel ébredjen. - mondta anyám
Átöltöztünk és írtunk apánknak néhány sort hogy elmentünk és hogy örüljön hogy nem jelentjük fel.
Anya ügyesen elhelyezte a Ford hátuljában a csomagokat amikor a gitárom következet meglepve nézet fel rám.
- Hát ez ??? - kérdezte meglepetten - azt hittem apád ezt is össze törte... ügyes vagy kicsim - ennyit mondott és gondosan felülre helyezte nehogy valami baja legyen út közben. Ayame a hátsó ülésre ült a gyerek ülésben, én a vezető melletti ülésben foglaltam helyet. Anya ügyesen kikormányozta a kocsit a ház elől. Egyszer csak nyílt a bejárati ajtó! Apám szaladt ki a házból és utánunk rohant. Anya akkor gyorsan bezárt az ajtókat és kicsit gyorsított.. De jó hogy valaki közülünk tud gondolkodni a kanyarnál apám elfáradt és nem jött utánunk de még kiabált valamit utánunk amit én és anyám tisztán hallottunk. " Úgyis megtalállak titeket és akkor nem lesz menekvés. "


Sasuke

Ugyna olyan uncsi nap mint a többi. Itachi a barátaival, apa dolgozi, anya takarít, Hanna pedig tanul.
Néha el gondolkozom hogy a nővérem hogy túd ennyit tanulni, mióta szakitott Sasorival.A gondolkozásból a telefonom zökentett ki. Érte nyúltam és felvettem

- Halló
- Szia Sasuke, Naruto vagyok - szól vigan bele a szőke gyerek
- tudom ki írta a telefon - mondom az okos tolyásnak
- Ki jössz focizni ?? - kérdezi tőle a hülyéje
- Még szép - mondom bele végre vidáman
- Remek akkor a focipályán találkozzunk fél óra múlva... - mondta
- Rendben... - vágok a szavába
- Sasuke!! - szól bele mielőtt le tenném
- Tessék - kérdezem kíváncsian
- pólómezben gyere - parancsolt rám aztán elköszöntünk egymástól

Gyorsan fel pattantam a ablakból és felvetem a kék pólómezemet aztán szaladtam el. Anyám épp mosogatott mikor meg hallotta lépteimet megfordult és rám mosolygott.
- Kész férfi lett belőled... pedig még csak 17 éves vagy - csodálkozik el anyám
Ugyan ezt más mások is mondták rám edzet testemtől,magasságomtól ugyan is 176 cm voltam és még növök,komoly gondolkodásomtól,és azért is mert a csajok lessem szálnak rólam.
- Ezt csak úgy mondod - mondtam végül
- Nem igazán tényleg komolyan gondoltam - mosolygott rám és közelebb jött hogy át öleljen - Az én kicsi fiam... nem is annyira kicsi már,menny és szórakozz jól kicsim. - parancsolt rám
- Rendben szia anya... - épp kiakartam menni mikor meg fordultam és anyámra néztem - anya szeretlek
- Én is téged kicsim - anyám törékeny,nagyon kedves,és nagy lelkű asszony.

Narutoék már a pályán voltak mikor én leértem a pályára. Mindneki keményen játszotta ezt a sportot, főleg én és Naruto kiskorunk otta ezt a sportágat nyomjuk. Ezért is vagyunk mi a Konohai csapat támadói közt. Naruto a legjobb barátom kiskorom otta, lehet hogy hülye de hát Naruto az már csak Naruto marad. Ez a hülye még azt se vesszi észre hogy a Hyuga lány tökre belévan zugva, múltkor le vette a falsőjét és Hinata elájult. Én meg mindig magyarázom neki hogy nem-e vett észre valamit Hinatán a hülyéje persze nem vett észre semmit.

- Cső Sasuke - köszön a szőke
- Cső Naruto... kezdhetjük ??? - kérdezem
- Ha külön csapatba kerülnénk akor nem hagyom magam - vigyorgott el
- Nyugi én sem - vigyorogtam rá vissza. Hiába ebben a tássaságban mindig kisfiú maradok a hogy a többiek is azok maradnak.
- Jólvan gyerekek az a csapat aki veszit fizeti az üditőt - kiabálta oda a többieknek Naruto
Hiába ő tényleg nem változik. Naruto és én megint egy csapatba kerültünk. Szóval mindenkit levertünk a pályárol vagyis csak majd nem ugynis 3-3 lett az eredmény szóval mindenki fizeti a saját üditőjét.

Naruto

Be mentünk zuhanyozni a meccs után. Felöltöztünk és el indultunk a Pizzázó felé ahol állandóan lógunk. Nem értem, az Ucihat nem érdekel egy csaj sem ha így megy tovább egyedül fog meg öregedni na jó nem mintha velem nem így lenne. Amint a nagy csapat össze áll az utca visszhangzik tőlünk. Shikamaru,Chouji,Neji,Sai,Sasuke és én jó csapat vagyunk. Mikor be mentünk a Pizzázóba elfoglaltunk a törzshelyünket. Máris jött Ten-ten felvenni a rendelésünket, Neji persze rögtön felugrott hogy át ölelje barátnőjét.

- Sziasztok fiúk... a szokásosat - köszönt
- Még szép - mondtuk egyszerre
Ten-ten nevettet és elment.Vicces hogy mennyire különbözünk de mégis hasonlítunk a fiúkkal talán ezért vagyunk olyan jó barátok. Mikor ismét felnéztem Hinata állt az asztalánál. Bekel vallani a fekete nagyon illet hozzá hófehér bőréhez és az egyenruha kiemelte keskeny csípőjét,feszes mellét és fenekét, bár nem értem hogy ez most mért jutott eszembe így hirtelen.
- Sziasztok - köszönt halkan miközben nem mert ránk nézni - hoztam a rendeléseteket.
- Köszi Hinata - mosolygok rá amiért vörös lesz - minden rendben ?? - kérdezem tőle miközben felálltam és közelebb léptem hozzá.
- Per...
- HINATA - CHAN - szakítja félbe mondandóját Kiba
- Kiba te mit csinálsz itt ?? - kérdezte a lány
- Nem látogathatom meg a barátnőmet - kérdezni tőle a fiú duzzogva
- NEM vagyok a barátnőd... - mondta miközben felém fordult és így folytatta - Persze remekül vagyok köszönöm kérdésed - mosolygott rám és valami különleges melegség áradt szét a testembe.
- Akkor jó - csak ennyit tudtam ki préselni magamból. Fel vette immár az üres tálcát és vissza ment a konyhába. Én pedig csatlakoztam a fiúk beszélgetéséhez. Miközben a Kiba gyerek nyálcsorgatva nézi Hinatát... mióta érdekel ez engem ??

Hinata

Ennek a hülye Kibának el kellet rontania mindent. Csak egyszer randiztunk és még az is kész katasztrófa volt. Akkor is a kutyájával foglalkozott mit sem velem. Az én szívem sajnos csak azért a szőke hajú,azúrkék szemű,izmo testalkatú fiúért dobog, aki az ajtó melleti asztalnál ül. Mindent meg tennék csak azért ha egyszer rám is úgy nézne mint egy nőre. De sajnos arra várhatok.

- Már megint nem sikerült ??? - kérdezte Ten-ten
- Nem hát... nekem sose sikerül - mondom lehajtott fejjel az ajtónak támaszkodva. Ten-ten jó barátnő, de végre szeretnék egy olyna barátnőt aki megértene, és mindig velem lenne ha valama baj van. Nem mintha Ten-ten nem lenne ilyen, de ő mégis mássabb, csak együt dolgozunk és 1 héten ha lehet 3-4 talakozunk aztis csak Neji mita.
- Na jó nyomsá vissza dolgozni - mosolyog rám
- Jó-jó megyek már megyek - monod nem nagy örömmel

Épp mikor mentem ki Narutoval találom magam szemben.
- Szia Hinata - köszönt
- Szia Naruto - moslygok rá - miben segithetek ?? - kérdezem tőle
- Le jössz a Hétfői mecsre ?? - kérdezi kiváncsian
- Per... persze én leszek az első aki gartulálni fog nektek... erre szavamat adom - moslyogtam rá kicsit félénken
- Ezt jó halani... akkor majd találkozunk... szia
- Persze majd találkozunk szia - mit is hittem majd el hív randizni na majd mit nem áhh inkább a munkámba temetkezem hogy ne tudjak Narutora gondolni.

Sakura

Már órák otta ülünk a kocsiban de még mindig nem értünk oda.... hova megyünk egyáltalán ?? Annyi kérdésem van...

- Nemsokára oda érünk - jelentette be anya és ekkor elő vette a telefonját és tárcsázni kezdet
- Szia Mikoto Konomi vagyok - szólt bele anyám a telefonba - Bocsás meg hogy ijet kérek tőled de el tudnál szállásozni éngem és a lányaimat pár hétig - kérdezte - Csak amedig benem illeszkedem... - elhalgatott - majd el mesélem már nem sokára ott vagyunk - mondta békésen - köszönöm igérem megfogom hálálni... rendben... mégegyszer köszönöm szia - letette
- Na lányok ez is meg van - mondta elégedetten
- és mi van ha ott fog keresni ?? - kérdzeme tőle
- Nem tud Mikotorol ő a legjobb barátom máig is nagyon kedves asszony.. és nem mondom a fiai is nagyon helyesek na meg a lánya is gyönyörü... meg fogtok velük barátkozni - suttogta ne hogy felébresze alvó húgomat
- Értem... -fujtam ki a levegőt lassan - Ez meg nyugtató -ekkor anyámra néztem aki merven bámult előre - nem baj ha én is alszok egy kicsit ?? - kérdezem tőle.
- Ugyan dehogy baj aludj csak csillagom - mosojogott el anya az útról lessem véve a szemét. Én meg fáradtan lehunytam szemeimet azzal a gondolattal hogy többé nem ébredek veszekedésre.

Arra ébredtem hogy a Ayame ráncigálja a fekete kardigánom ujját.
- Mi-mi van ??? - kérdeztem fáradtan
- Mindjárt ott vagyunk - újságolja vidáman
Anyám mosolygót rajtunk. Én meg még tök kábultan tesómra,anyámra és majd az ablakon ki bámulok.
Végül egy nagy ház előtt meglátunk.
- Na lányok itt vagyunk - mosolyodott el anyám
- DE NAGY - mondjuk egyszerre csodálkozva Ayameval
- Mit gondoltok mért tőle kértem segítséget ?? - kérdezi tőlünk anya
- Mert ő a legjobb barátnőd - válaszoltam
- Is... de azért is mert hatalmas házuk van tele vendégszobával. - jelentette be ünnepélyesen.
Ekkor egy gyönyörű asszony szaladt ki a házból. Anya sem vesztegette az időt ő is ki pattant a kocsiból és meg ölelte a nőt.
- Jaj de örülök hogy itt vagytok.. már mindenki itt van kivéve a nagyobbik fiam ő nyaralni van a barátjaival... no de had lássam a gyerekeidet - ekkor felénk fordul, már ki szálltunk úgy hogy oda szaladt és meg ölet először engem aztán meg Ayamét is - JAJJ de szépek vagytok... mind a ketten anyátok haját és szemét örököltétek... biztos ugyan olyan okosok és magabiztosak vagytok mit ő... na de gyertek ne álljuk itt a sötétben. - invitált be minket a nagy házba.  

A ház kívülről szép volt belülről pedig gyönyörű. Nagyon hangulatos kis ház. Első látásra beleszeretem a világos falakba és a bútorba.
- Fugaku gyere szívem segíts behozni a csomagokat - kiabált be Mikoto ekkor férfi lépet elénk és mindannyiunkkal kezet fogott.
- Na és Sasuke - kérdezte
- Ő fent van a szobájában - lépet oda egy vékony fekete haju és barnás szemű lány.- Üdv. Hanna Uciha vagyok - mutatkozott be
- Szia én Sakura Haruno vagyok ... - mutattam sorba be Ayamét és anyát is.
Mindannyian bementünk a nappaliba és le ültünk. Ekkor észre vettem egy képet az éjjeli szekrényen. Vettem a bátorságot és felvettem. A képen 2 fiú és 1 lány látható, az lány Hanna az biztos de a két fiút még nem ismerem ők biztos a testvérei. Az egyik fiú úgy kb. 20 éves hosszú haja van és fekete,a szeme szintén sötét, na nálam ő ki is lőve mert nem vagyok oda a hosszú hajú fiúkért. A másik fiú annyi idős lehet mint én neki is sötét szeme és sötét haja volt csakhogy neki rövid volt és fel volt zselézve. De azok a sötét szemek meg babonáztak már így képről is. Ekkor lépteket hallottam a hang irányába fordítottam a szemem. De bár nem tettem volna mert amikor bele néztem azokba a sötét szemekbe azonnal el vesztem.

Azon az estén a szívem már csak érte dobogott. A szívem sose fog más kit szeretni csak is ő. Talán a filmekben ezt nevezik "Első látásra szerelemnek"