Sasuke

- Naruto? – fagyok le hirtelen, minden gondolat kifut az agyamb�l. 
- Teme… te meg mit csin�lsz ilyenkor itt? – n�z r�m �lmos szemekkel, �s magamban �tkoz�dok, ami�rt most volt egyszer k�pes felkelni, amikor nem kellett volna. 
- �n csak… - pr�b�lok kital�lni valami hihet�t, de ekkor el�m csoszog �s r�b�k a nadr�gkorcomb�l kil�g� k�re. A fen�be, �gy megd�bbentem, hogy elfelejtettem takarni…
- Ez…
- Nah�t! Egy v�r�s k�, de sz�p! – kapja a kez�be, �n pedig felhagyok minden rem�nnyel. Kider�lt. Valami m�st kell kital�lnom… Azt�n hirtelen felpattan a szeme, mint aki csak most �bred fel. – Sasuke! Ez a La muerte miacsoda! Megtal�ltad! – vigyorodik el, majd elkezd �r�mt�ncot j�rni. – T�nyleg megtal�ltad! Gyere, mondjuk el gyorsan Sakura-channak! – r�ntja meg a karom, majd elkezd visszafel� futni a kunyh�nkhoz, �n pedig nem tehetek m�st, minthogy k�vetem. 
M�g oda�r�nk, csak egy dolgon gondolkozok: mit tegyek, hogy adjam oda Orochimarunak an�lk�l, hogy Sakura megtudn�? 
- Hinata-chan, �bredj! – v�g �t Naruto a szob�jukon, majd beront Pinkyhez. – Sakura-chan, �bredj! – ki�ltja, ezek ut�n csak egy csattan�st hallok, majd Naruto ny�g�s�t. 
- Naruto… van fogalmad r�la, hogy mennyi az id�? – hallom �lmos ny�g�s�t, majd egy pillanatnyi cs�nd ut�n megk�rdezi: - Hol van Sasuke? 
- �pp ez az, Sakura-chan! Sasuke elment �s megtal�lta! Megtal�lta a k�vet! – hallom �r�mteli ki�lt�s�t, ekkor m�r Hinata is az ajt�ban �llva hallgat�zik, �s most �n is odamegyek, mert b�r nem akartam, hogy ez t�rt�njen, l�tni szeretn�m Sakura arc�t, mikor megpillantja a La muerte de la Ros�t. 
- Micsoda?! – pattan fel fekv�hely�r�l, az arc�n hitetlenked�s �s rem�ny v�ltakozik.
- Sasuke megtal�lta! – ism�tli az Uzumaki, majd el� tartja a kez�t. A hold f�nye �pp r�esik a k�re, v�r�ses szikr�kat sz�rva sz�t a szob�ban. 
De ezt szinte nem is l�tom, csak Sakur�t figyelem. Nem igaz�n tudn�m meghat�rozni, mi �l most az arc�n. Nem ujjong�s, nem kit�r� �rzelmek… ink�bb, mint akinek val�ra v�lt az �lma, valamif�le boldog megel�gedetts�g. L�gy mosolyra h�zza ajkait, szemeiben k�nnyek csillognak, nekem pedig �sszeszorul a torkom… nem, semmik�pp nem tudhatja meg… 
Lassan ny�l a k��rt, majd �gy �rinti meg, mint egy igazi kincset, gyeng�den v�gigsim�tja, majd lassan a kez�be veszi �s n�zegeti egy darabig. Azt�n felemeli a fej�t, megkeres a szem�vel, s az arc�n a h�la kifejez�se �l. 
- K�sz�n�m – t�togja az ajka, majd �jra a k� fel� fordul. M�g n�h�ny percig b�mulja megig�zve, majd vesz egy nagy leveg�t, kif�jja, �s pislog p�rat, hogy mag�hoz t�rjen.
- �s Teme, am�gy hol tal�ltad? – k�rdezi �gy mell�kesen Naruto, miel�tt m�g Sakura megsz�lalhatna. 
- A halott fick� mellkas�ban… - mondom, nincs �rtelme titkol�zni. �gy kell tennem, mint nekik: �r�lni, hogy megvan a k�. 
- F�j – borzong meg Hinata, Sakura egyet�rt�en b�lint. 
Egy hossz� pillanatig megint csend van, majd Pinky sz�lal meg, most m�r �beren. 
- El kell menn�nk Tiwanaku t�rzsf�n�kh�z. Tudnia kell r�la – mondja, olyan izgatott, hogy csak suttogni tud. 
�tsuhan az arcomon egy fintor, �s l�tom a szemem sark�b�l, hogy Naruto elkapta ezt, de nem t�r�d�k vele. Ha most az eg�sz hauri n�p is be lesz vonva ebbe az eg�szbe, m�g nehezebb dolgom lesz. Valamit musz�j kital�lnom… 
Narut��k m�r kint vannak, mikor s�t�t gondolataimb�l egy er�teljes k�zszor�t�s r�nt ki, �s mikor megfordulok, Sakura ajka megtal�lja az eny�met �s egy szenved�lyes cs�kban forrunk �ssze. 
- K�sz�n�m – mondja �jra, mikor elv�lunk egy pillanatra, majd h�l�san r�m mosolyog, ami melegs�ggel t�lt el, �n pedig l�zasan kapok �jra ajkai ut�n, mert addig sem kell gondolnom semmire. Elmer�l�nk a mi kis vil�gunkban, ahol nincs La muerte de la Rosa, nincs Orochimaru, s�t, ahol m�g Itachi sincsen…
- Menj�nk – h�z�dik el v�g�l m�g mindig mosolyogva, �n pedig s�hajtok egyet. 
Ezek ut�n csendesen kimegy�nk a kunyh�b�l �s meg sem �llunk a fejedelem s�tr�ig. A d�szes lak�helyis�g el�tt most is �r�k v�rakoznak. Pinky odasz�l nekik valamit hauri nyelven, amib�l csak a „Jiraiya” sz�t �rtem, majd az �r elindul az egyik ir�nyba, a m�sik pedig elh�zza a s�torlapot, hogy bemehess�nk. 
Furcsa m�d a t�rzsf�n�k m�r �bren van (vagy tal�n le se fek�dt?). A f�ld�n �lve pip�zik, s szemmel l�that�an nagyon a gondolataiba van m�lyedve. Amint bel�p�nk, gondterhelt tekintet�t fel�nk ford�tja, Sakura pedig felmutatja a kez�ben tartott k�vet. Hirtelen mintha var�zslat t�rt�nt volna: a fesz�lt arc r�ncai kisimulnak megd�bbents�g�t�l, �s szinte sug�rzik a boldogs�gt�l. Mintha egy pillanat alatt �vtizedeket fiatalodott volna, �gy b�mulja a La muerte de la Ros�t. Leteszi a pip�t, majd lassan felemelkedik a hely�r�l, �s m�g Sakur�n�l is nagyobb �h�tattal k�zel�t a k� fel�. �sszekulcsolt k�zzel mormol mag�ban valami imaf�l�t, majd h�l�san az �gre tekint, m�g v�g�l ujjait v�gigsim�tja a k�v�n. Sakura szertart�sosan �tny�jtja neki, mire �n �gy �k�lbe szor�tom a kezem, hogy kiserken a v�rem. Ha most az �reghez ker�l a k�, hogy a francba fogom megszerezni?! R�ad�sul �szrev�tlen�l?!
Csak �llok tehetetlen�l �s Itachira gondolok… fogalmuk sincs, hogy az �let�t tartj�k a kez�kben!
- A j�slat beteljesedett… k�sz�n�m gyerekek… - hajol meg el�tt�nk, mire d�bbenten elkerekedik a szeme a t�bbieknek, �n viszont csak azon j�ratom az agyam, hogy oldjam meg ezt a helyzetet. 
- Sasuk�nak k�sz�nje, � tal�lta – vigyorog Naruto, mire a t�rzsf�n�k k�l�n meghajol fel�m. Szinte szeretn�k felnevetni, annyira ironikus a helyzet: nem akartam, hogy b�rki is r�j�jj�n, hogy megvan a k�, most meg maga a t�rzsf�n�k hajlong el�ttem, ami�rt megtal�ltam… 
- Tiwanaku-san… - kezdi el Sakura, mire a boldog fejedelem r�n�z. – Az ellens�g ellen haszn�lhatjuk a k� erej�t – mondja komolyan, mire a t�rzsf�n�k enyh�n �sszeh�zza a szem�ld�k�t. 
- Nem, Sakura-san… a k� gonosz. Az ereje is gonosz. Majd az Isten meg fog v�deni minket, hisz titeket is � k�ld�tt ide - mosolyodik el a v�g�re, nekem meg kedvem t�mad egy g�nyos mosolyra. Ja, persze, „az Isten” k�ld�tt, hogy �szrev�tlen�l ellopjam azt a szart �s odaadjam a f�ld egyik legvesz�lyesebb pszichopat�j�nak… 
M�gis hogyan csin�ljam?
L�tom Sakura arc�n, hogy nem �rt egyet Tiwanakuval, viszont meg�rti. Naruto pedig vigyorog, sz�val nem �rti a dolgot, Hinata agg�dva b�mul maga el�. �n nem tudom, milyen fejet v�gok, de �gy �rzem, nem b�rok gondolkodni. 
- Akkor mi lesz? – k�rdezek k�zbe ellens�gesebben, mint akartam, de musz�j megtudnom, mit tervez. 
- A f�rfiak m�r felk�sz�ltek, a fegyvereink k�sz vannak �s a sz�v�nkben is k�szen �llunk. Most hogy megvan a k�, m�r semmik�pp se tudn�nk elrejteni, �gy h�t az utols� csepp v�r�nkkel is megv�dj�k – mosolyodik el, mintha ez term�szetes lenne, nekem meg g�rcsbe �ll a gyomrom. Nem, nem, nem! Nem pusztulhat el egy eg�sz n�p Orochimaru miatt! De Itachi sem halhat meg… viszont Sakur�t sem akarom elvesz�teni… mit tegyek? Gy�l�l�m ezt a tehetetlens�get…

Sakura

Istenem, egyszer�en k�ptelen vagyok felfogni, ez t�l sok, t�l hihetetlen �s t�l csod�s! Megvan a La muerte de la Rosa, az el�bb m�g a kezemben tartottam, �s most a haurik lesz�rmazottainak t�rzsf�n�k�nek a kez�ben van! Emiatt m�g mindig nem tudok rendesen gondolkozni, de azt nem tudom elhinni, hogy nem akarja felhaszn�lni a k� hatalm�t! M�r ha van… mert arr�l m�g nincs bizony�t�kunk, b�r �n minden gond n�lk�l elhiszem, mi�ta l�ttam Sasuke h�t�t meggy�gyulni.
Egy�bk�nt kedvesem most el�g fesz�ltnek t�nik, majd k�s�bb megk�rdezem, mi a baja. Kicsit megbizsergek a gondolatra, hogy most m�r megk�rdezhetem ezt t�le.
�s ez az a pillanat, mikor a f�l�lomban l�v� Jiraiya betoppan a s�torba. K�cos, h�feh�r haja �lmos szem�be hull… azt�n megl�tja a k�vet a t�rzsf�n�k kez�ben. 
- J�s�gos szentisten! Az ott a La muerte de la Rosa! – pattannak fel imm�r csillog� szemei, majd odaugrik a k�h�z, Tiwanaku pedig megengedi neki, hogy a kez�be vegye. Pontosan tudom, mit �rez Jiraiya, hiszen m�g �n is tot�lisan be vagyok zsongva �s egyszer�en annyira �lvezem l�tni m�sok reakci�j�t, mert �gy egy�tt �r�lhetek vel�k �s �n is �jra �t�lhetem az els� megpillant�s �r�m�t. Egyed�l mintha Sasuke nem �r�lne… tal�n agg�dik? 
- A k�vet Jiraiy�ra b�zom – jelenti ki a t�rzsf�n�k. – Menjetek, pihenj�tek ki magatokat, m�g van n�h�ny �ra napfelkelt�ig! – mondja nek�nk, mire meghajolunk �s kis�t�lunk a s�torb�l. Narut��k boldogan csevegve el�remennek, �n megv�rom a lassan, szomor�an v�nszorg� Sasuk�t. Odamegyek mell�, majd megfogom a kez�t, amit automatikusan visszaszor�t. 
- Minden rendben van? – k�rdezem halkan, � pedig lassan fel�m fordul. 
- Ja… - mondja �rzelemmentesen, megint olyan t�volinak t�nik. 
- Biztos? – k�rdezek vissza, mire egy s�hajt kapok v�laszul.
- Nem tudom, mi fog most t�rt�nni – vallja be neh�zkesen. – Mikor megtal�ltam a k�vet, azt hittem, megoldottam egy fontos probl�m�t… de most tal�n m�g rosszabb – mondja, mik�zben a f�ldet b�mulja. 
- �n is nagyon sajn�lom a falut… valamit ki k�ne tal�lni – v�laszolom, mire g�nyosan felhorkan.
- Ja, k�ne… - mondja, majd elengedi a kezem �s elindul jobb fel�. – Edzek egy kicsit – veti oda f�lv�llr�l, majd gyorsan elfut. 
Nyelek egyet. Tegnap este m�g minden olyan j� volt. Egy�tt voltunk �s boldogak voltunk… Sasuke mosolygott… annyira �reztem, hogy k�v�n… G�rcsbe r�ndul a gyomrom. Lehets�ges… hogy ez a baja? Hogy elutas�tottam? Istenem, ugye nem? Csak nem elrontottam? K�ts�gek k�z�tt �rl�d�k sok�ig, m�g visszat�rek a kunyh�ba. Naruto �s Hinata visszafek�dtek, a sz�ke m�r horkol is. Tal�n jobb, ha �n is alszok m�g p�r �r�t… 
�pp bemenn�k a mi szob�nkba, mikor egy v�konyka hang meg�ll�t. 
- Sakura-san… ha nem haszn�lj�k a k�vet… - mondja remegve Hinata, �n pedig befejezem a mondatot.
-… akkor v�g�k… �s nek�nk is – n�zek r�, majd bemegyek a szob�ba. Gondterhelten, rosszkedv�en lefekszek, valami megold�s ut�n kutatva… de persze semmi.
Mikor felkelek, l�tom, hogy Sasuke m�g mindig nincs itt… Hol lehet? Ugye semmi baja? Felpattanok a fekv�helyemr�l, hogy megk�rdezzem Narut��kat, nem l�tt�k-e �t, de amint �tmegyek a m�sik szob�ba, l�tom, hogy n�h�ny hauri l�p be a kunyh�nkba. A kez�kben azok a h�tizs�kok vannak, amiket m�g a v�zes�ses kalandn�l vesz�tett�nk el. 
- Ezeket hagyt�tok el, igaz? – k�rdezi hauriul, �s mivel csak �n �rtem, �n is v�laszolok.
- Igen, ezeket… de honnan tudj�k? – r�ncolom a homlokom, hisz nemhogy nem besz�lt�nk r�la, de m�g csak nem is gondoltam erre mi�ta itt vagyunk. K�l�nben is van enn�l nagyobb bajunk…
- A t�rsatok mondta. �s a t�rzsf�n�k v�r titeket a s�tr�ban – hajol meg, majd elmennek. Sasuke mondta nekik? Sz�val akkor int�zkedett ez alatt a p�r �ra alatt? Kicsit furcs�llom, hogy egy�ltal�n b�rkihez is hozz�sz�lt, de ez tal�n j� jel. Tal�n t�nyleg csak a falu miatt agg�dott… Gyorsan odamegyek a zs�khoz, kiveszek magamnak ruh�t, adok a t�bbieknek is, majd miut�n mindannyian fel�lt�z�nk, elmegy�nk Tiwanaku s�tr�hoz. A faluban m�r hatalmas k�sz�l�d�s van, �les�tik a fegyvereket, gyakorlatoznak, edzenek. Sasuk�t sehol sem l�tom… 
Viszont nem kell sok�ig agg�dnom miatta, ugyanis a t�rzsf�n�k mellett nem m�s �ll, mint �. Felvonom a szem�ld�k�m, mire enyh�n elmosolyodik, majd odaj�n mell�m, megszor�tja a kezemet, �t�lel �s megcs�kol mindenki szeme l�tt�ra. Boldogan viszonzom, �s megint �gy �rzem, hogy akar engem, �s kor�bbi f�lelmeim elt�nnek. Im�dom ezt, elmer�lni vil�gunkban, ahol csak mi ketten l�tez�nk, �s �n teljesen az �v� vagyok… 
- �s a gyereknek mi lesz a neve? – nevet fel Naruto, mi pedig nagy nehezen sz�tv�lunk, majd szem�gyre veszem kedvesem, aki kiss� m�g ny�zottnak t�nik, de mintha jobban lenne. H�l’ Istennek!
- Most pedig besz�lj�k meg a tervet! – �ll fel a t�rzsf�n�k, mi pedig mosolyogva fel� fordulunk, �s nem kell hozz� sok id�, hogy a fesz�lts�g a szob�ban teljess� v�ljon… De vajon mit csin�lt itt Sasuke?

Sasuke

Amint megtudom, hogy Jiraiya fogja �rizni a k�vet, megfordul a fejemben a gondolat, hogy le�ssem �s elvegyem t�le, de azt�n elvetem. Erre �gyis r�j�nn�nek…
A foly�n�l edzve, mik�zben v�gzem a gyakorlatokat, pr�b�lok r�j�nni a megold�sra, de egyszer�en semmi sem jut az eszembe. Jiraiy�t�l nem vehetem el, legfeljebb ha beindul a csata, akkor annak a hev�ben, de ez kock�zatos, mert megl�thatnak. M�rpedig ez az egyetlen es�lyem. Ez a nyamvadt t�rzsf�n�k, mi�rt nem tudta r�nk b�zni azt a szar k�vet?! B�r Sakur�t�l tal�n el tudn�m venni? … Sajn�lom, hogy �gy ler�ztam az el�bb, rem�lem, nem vette annyira a sz�v�re, de most nem zavarhat be. Ha itt van, �gyis csak vele lenne tele az agyam, akkor pedig nem tudn�k gondolkozni, az viszont Itachi v�g�t jelenti… M�gis hogy szerezzem meg a k�vet Sakura tudta n�lk�l?!
D�h�dten �t�k egyet a leveg�be, mikor v�gre �szreveszem, hogy nem vagyok egyed�l. Maga Tiwanaku �ll m�g�ttem �s figyeli a mozdulataimat. P�r m�sodpercig csendesen n�z�nk farkasszemet, azt�n elfordulok, nem akarom l�tni. 
- A szellemek nem hagynak aludni? – k�rdezi v�g�l kedvesen, de kis �llel a hangj�ban. 
- Hmm…
- Sasuke-san… m�g egyszer engedd meg, hogy kifejezzem a h�l�mat, ami�rt megtal�ltad a k�vet – hajol meg �jra, mire elh�zom a sz�m. Nincs kedvem ehhez a k�pmutat� kom�di�hoz. 
- Nincs mit – vetem oda kurt�n, ut�na elfordulok rem�lve, hogy tal�n most majd elmegy. Nem akarok m�g egy embernek a szem�be hazudni. Mindig gy�l�ltem ezt a gerinctelens�get �s ut�lom a t�nyt, hogy egyre jobban megy… 
- �rulj el nekem valamit… mi�rt vagy te itt val�j�ban? – teszi fel hirtelen a k�rd�st, mire fel� kapom a tekintetem. �reg, b�lcs szemeiben meg�rt�st �s �szintes�get l�tok, amit�l felfordul a gyomrom. – Nem a k�re v�gysz, igaz? 
-… Igaz – fordulok vissza a foly� fel�, a h�tamat mutatva a t�rzsf�n�knek. 
- Akkor mi a sz�nd�kod? – k�rdez megint, de nem k�vetel�zve, hanem l�gyan, nem gyanakodva �s �t�lkezve, hanem szeretetteljesen. Elszorul a torkom �s k�zben azon gondolkozok, mikor v�ltoztam meg ennyire. M�g egy h�napja elk�ldtem volna a francba az �reget a meg�rt�s�vel egy�tt, most meg szinte meghat�dok? 
Tiwanaku fel� fordulok, de nem sok�ig b�rom n�zni ezt a j�s�gos, tiszta arcot. Bel�m has�t a felismer�s, hogy ha lehets�ges, ezt az embert m�g Sakur�n�l is jobban el�rulom, amit�l er�t vesz rajtam a sz�gyen�rzet. 
- Nem akarja tudni – fordulok megint f�lre, de ekkor egy k�z nehezedik a v�llamra �s mikor felpillantok, a szarkal�bakkal b�ven k�r�lfont fekete szemp�rral tal�lom szembe magam. Nem sz�l egy sz�t sem, csak v�r. Elh�z�dok, ne �rintsen egy ilyen ember. 
- A sorsunk m�r eld�lt. Mi puszt�n meg�rt�ssel figyelhetj�k a t�rt�nteket, ak�r j�k, ak�r rosszak – mondja azt�n kedvesen, bennem meg hirtelen elszakad egy h�r. 
- H�t tudni akarja?! Hogy mi�rt vagyok itt?! Orochimarunak dolgozok! – ki�ltom az arc�ba, amin furcsam�d a megh�kken�s �s rosszall�s helyett n�mi el�gedetts�get l�tok, ami felb�sz�t. – Elrabolta a b�ty�mat! A La muerte de la Rosa kell neki! �s megkapja – sz�r�m m�g ki a fogam k�z�tt, azt�n h�tat ford�tok neki �s r�j�v�k, milyen ostob�n viselkedtem. V�gem. El�rultam. Itachinak annyi, sosem szerzem meg azt a nyamvadt k�vet. 
- �rtem – feleli mind�ssze ezt, mire d�bbenten fel� fordulok.
- Ennyi?! Csak ennyit mond? – n�zek r� t�gra ny�lt szemekkel, mire elmosolyodik. 
- �s ha odaadtad a k�vet �s megmentetted a b�ty�dat, mi a sz�nd�kod?
- Term�szetesen bossz�t �llok – v�laszolom, de fogalmam sincs, honnan j�tt ez az �szintes�gi roham. Csak azt l�tom, hogy szemmel l�that�an Tiwanaku m�g csak nem is neheztel r�m �s… igaz�b�l olyan j�l esik v�gre elmondani valakinek. Gy�l�l�k hazudni. 
- �s a k�?
- Az engem m�r nem �rdekel… legyen Sakur�n�l, legyen itt, b�rhol, csak legyen biztons�gban, hogy t�bb� ilyen ne fordulhasson el� – felelek, mire tov�bbra is mosolyogva b�lint egy apr�t. – Most boldog? – h�zom egy keser� mosolyra ajkaim �s k�zben azon gondolkozok, sz�nlel-e az �reg, vagy t�nyleg nem haragszik. Ha az el�bbi, akkor drasztikus l�p�seket kell tennem… 
- Sasuke-san… ezt mi�rt nem mondod el a t�bbieknek? Nem lenne egyszer�bb? – teszi fel a nagy k�rd�st, �n pedig egy s�hajjal felelek. 
- Sakur�nak ez a k� az �lma… nem, t�bb ann�l. Teljesen �t�rzi a felel�ss�get – kezdem egy apr� fintorral. – Ha megtudn�, �sszeomlana… - b�mulok megint a foly�ra, ami m�g�l m�r kezdenek el�bukkanni az els� napsugarak, r�zsasz�n f�nnyel vil�g�tva. 
- Sasuke-san, k�sz�n�m az �szintes�gedet – felel ennyit, mire �n felvonom a szem�ld�k�m. 
- Nem tesz semmit? – teszem fel a l�nyeges k�rd�st, mire egy �jabb mosolyt kapok v�laszul. 
- A lelked m�g mindig olyan, mint egy feh�r v�szon, s ez engem megnyugtat. Elmondtad az igazat, �n megtettem, amit tudtam – teszi megint a v�llamra a kez�t, de most hagyom, az arca szinte sug�rzik. – Testv�ri szeretet �s szerelem: k�t nagyon fontos dolog. Ne hagyd, hogy az egyik a m�sikat kioltsa. Az a l�nyeg, ami a sz�vben van, mert azt sz�lja a sz�j �s azt cselekszi a k�z. B�zok �s hiszek – veszi le a kez�t, �s fogalmam sincs, hogy csin�lta, de engem is elt�lt a rem�ny. Azt�n eszembe jut valami…
- Szerelem? – k�rdezek r�, �s �gy kimondva valahogy olyan… furcsa.
- Mi�rt, ti nem �gy h�vj�tok? – mosolyog r�m cinkosan, mire kiss� elpirulva elfordulok. Csak most esik le, hogy… hogy ez szerelem. Szerelmes vagyok Sakur�ba… Megborzongok, de ez most nem kellemetlen.
- De… �gy – mosolyodok el.
Egy darabig sz�tlanul �llunk, m�g felkel a nap, azt�n �jra megsz�lal. 
- Miel�tt mindenki fel�bredne, valamit mutatnom kell – sz�l, s int maga ut�n, hogy k�vessem. Lassan, kiss� meghajlott h�ttal baktat el�ttem, m�g fel nem �r�nk egy szikl�s �sv�nyre. Egy ideig s�t�lunk m�g, m�gnem f�lrehajtja egy fa lombj�t, ami m�g�tt egy apr�, rejtett csap�st fedezek fel. – Ez az �sv�ny a foly�n k�v�l a m�sik kivezet� �t innen. A v�zes�s ered�s�hez vezet – n�z r�m jelent�s�gteljesen, �n meg b�lintok. – Tudd, hogy mit kell tenned – tekint r�m komolyan, �n pedig �jfent b�lintok. 
Ezek ut�n csendesen lemegy�nk, a kunyh�kban m�r kezdenek mozgol�dni. M�g most kell megk�rdeznem… 
- El fogja mondani a t�bbieknek?
- Megmondtam: �n m�r megtettem, amit kellett – mond csup�n ennyit, �n pedig megk�nnyebb�l�k �s egy nem eg�szen t�m�ba v�g� k�r�st int�zek hozz�. 
- Egy�bk�nt a h�tizs�kjainkat m�g a v�zes�s el�tt �gy sz�z m�terrel, jobb oldalon hagytuk, azokban voltak a ruh�ink �s a felszerel�s�nk – kezdem, �s magamban hozz�teszem, hogy „�s ap�m pisztolya”. – Ha visszakapn�nk �ket, tudn�nk harcolni – fejezem be, mire az �reg b�logatni kezd, �gy t�nik, ez a szok�sa lehet. 
- Hogyne, sz�lok n�h�ny felder�t�nek, aki a kunyh�tokba viszi – feleli sz�rakozottan, �gy, mint aki az �gyemr�l m�r el is feledkezett, s b�r ez �ltal�ban s�rten� a hi�s�gomat, most bizalommal t�lt el. 
Ezut�n m�r nem hangzik el k�zt�nk semmif�le sz�, de ez nem zavar�, olyan, mintha valami rejtett megegyez�s lenne k�z�tt�nk. �t nem �rdekli, hogy �n melyik oldalon �llok, �t csak a k� sorsa �s a n�pe �rdekli. M�rpedig a k�re �n nem jelentek fenyeget�st, �gy nem zavarja, hogy az ellens�ggel vagyok. Meglehet�sen furcsa gondolkod�sm�d, de most ez v�d engem a lebuk�st�l, �s az �reg a b�lcs szavaival rokonszenvet �bresztett bennem. Egyre furcs�bb vagyok… de azt hiszem, ez most nem a „rossz furcsa”. Sz�val ez a szerelem? Hmm, nem is rossz… Elvigyorodok, mikor arra gondolok, milyen k�pet fog v�gni Itachi, mikor megl�t �gy: boldogan �s l�nnyal az oldalamon. Persze a vigyor r�gt�n le is lohad, hisz addig m�g sok van h�tra. A t�rzsf�n�kre tekintve viszont apr� mosolyra h�zom ajkam, mert b�r m�g nem tudom, mit tegyek, a rem�nyt visszaadta. 
A s�tr�ig k�vetem �t, majd int, hogy j�jjek be, a t�bbiek is nemsok�ra itt lesznek. Oda�llok a tr�nusa mell� �s val�ban nem kell sok�ig v�rnom, megjelenik a m�sik h�rom is, de �k m�r mindannyian a saj�t, h�tk�znapi ruh�jukba vannak �lt�zve. Ezek szerint teljes�tett�k a k�r�semet, s b�r eddig sem k�telkedtem a szav�ban, ez az egyszer� eset a szavahihet�s�g�r�l �s megb�zhat�s�g�r�l teljesen megnyugtat. 
Sakura k�rd� tekintettel b�mul r�m, mire elmosolyodok, gondolom, el�gg� meglepheti, hogy itt l�t. Egy pillanatra �tvillan az agyamon, hogy ez a l�ny engem meglehet�sen ismer, ugyanakkor f�jdalmas dolog arra gondolni, hogy hazudok neki szinte mindenr�l. Hogy el�zzem ezt a gondolatot, gyorsan odamegyek hozz�, megszor�tom a kez�t �s megcs�kolom, hogy �rezzem, itt van, �s amennyiben rajtam m�lik, itt is marad mellettem, mert nem fogja megtudni soha… �jra elmer�l�nk a mi vil�gunkban, �s �rzem, hogy ez mennyire hi�nyzott a nap folyam�n. Folytatn�nk is, ha Naruto nyugton b�rna maradni… 
- �s a gyereknek mi lesz a neve? – veti k�zbe kaj�nul, mi pedig kedvetlen�l sz�tv�lunk, de miel�tt komment�lhatn�nk a megjegyz�st, Tiwanaku hal�losan komolyan megsz�lal. 
- Most pedig besz�lj�k meg a tervet! 

Sakura

Tiwanaku kijelent�se ut�n egy pillanatra csend t�mad k�z�tt�nk, majd Naruto ugrik el�. 
- Verj�k sz�t mind! – bokszol a leveg�be, �n pedig a fejemet fogom, hogy lehet ilyen idi�ta. 
- Naruto-kun… Neji-san�k legal�bb sz�zan j�nnek, mindegyik felfegyverezve – fogja meg a karj�t gyeng�den Hinata, aki kiv�telesen mell�zi a dadog�st, �s ez a kijelent�se valahogy v�gre val�s�goss� teszi a helyzetet. R�j�v�k, hogy nek�nk most t�nyleg harcolni kell, hogy ak�r meg is halhatunk �s a k�vet is elvehetik. M�rpedig ez nem t�rt�nhet meg, hiszen most nem csak r�lunk van sz�, hanem err�l a n�pr�l, s�t, az eg�sz vil�gr�l… Nyelek egyet �s megpr�b�lok valami megold�st tal�lni arra, hogy �ssza meg mindenki s�rtetlen�l az �ssze�tk�z�st. 
- �, igen, a t�zok�d� fegyver, amir�l Jiraiya m�r annyit besz�lt – b�logat a t�rzsf�n�k maga el�, s ezzel a mondat�val tudatosul bennem, hogy m�g milyen kezdetleges szinten �ll ez a n�p. Az er�viszonyok nagyon nincsenek egyens�lyban. – T�bb mint �tsz�z er�s, harcedzett f�rfi van a faluban. Meg tudjuk v�deni magunkat – jelenti ki, engem pedig szomor� �rz�s ker�t hatalm�ba. Nem tudja, nem ismeri, �gy nem is m�rheti fel, hogy ezzel csak a haurikat �t�li hal�lra. Egy ilyen �si kult�r�t, ekkora kincset… valamit tenni kell…
- Fogalma sincs r�la – jelenti ki Sasuke, mire Tiwanaku �rdekl�dve fel� fordul, s szinte atyaian n�z r�. M�gis mi t�rt�nhetett? – Ezek a fegyverek pillanatok alatt k�pesek rengeteg embert meg�lni egym�sut�n. �jjal �s d�rd�val semmi es�ly nincs ellen�k – mondja, mire a t�rzsf�n�k �sszer�ncolja a szem�ld�k�t. �gy t�nik, v�gre kezd r�j�nni, hogy ezt nem �lhetik t�l. Istenem, most mi lesz?
- Teh�t meg kell halnunk… a n�p�nk ideje a v�g�re �rt – m�l�zik el, hangj�ban viszont csak egy kev�s keser�s�g fedezhet� fel. Sokkal ink�bb �gy besz�l, mint aki fel van erre k�sz�lve, mintha csak arr�l sz�lna, hogy a t�l ut�n a tavasz k�vetkezik. Mintha ez �gy lenne rendj�n. 
Ezt nem engedhetem, �gy m�g egyszer megkock�ztatom az �tletem.
- Biztos, hogy… ne haszn�ljuk a k� erej�t? – teszem fel a k�rd�st �vatosan, de amikor Tiwanaku szem�be n�zek, megtapasztalom, milyen betonfalba �tk�zni, b�rmilyen kedvesen is n�z. 
- A k� hal�lb�l sz�letett �s csakis azt hoz. Pusztul�ssal s�jtotta a n�pet, majd mag�t Umgabugot is hal�lra �t�lte. Az a k� csak �lni tud – mond ennyit, �gy be kell l�tnom, hogy k�r n�la ezzel pr�b�lkozni. Pedig ha ezt csak egy kicsit haszn�ln�nk, Neji�ket az ir�ny�t�sunk al� vonhatn�nk �s parancsolhatn�nk nekik ak�rmit. Ahogy �gy belegondolok, egy pillanatra megborzongok ett�l a hatalomt�l, s hirtelen egy kicsit mintha meg�rten�m a t�rzsf�n�k�t, de akkor sem �rtek vele egyet.
- De �gy a n�p �s a k� is megmenek�lhetne – vetem m�g ellen csendesen, szavaim nyom�n fesz�lt csend t�mad. Tiwanaku viszont csak szeretetteljesen r�m n�z, valahogy �gy, mint mikor a sz�l� pr�b�lja megtan�tani valamire a kisgyereket. 
- Sakura-san, hiszem, hogy l�tezik m�s megold�s is, amit az Isten id�ben meg fog mutatni – mosolyog r�m, �n pedig nem pr�b�lkozom tov�bb, legyen, ahogy � akarja. Azt hiszem, ekkora hatalom am�gy sem val� egyik�nknek sem, senkinek a vil�gon. B�r ha m�r ennyi itt a term�szetfeletti dolog… 
- Tiwanaku fejedelem, mi a terved? – sz�l k�zbe most Jiraiya, az �ltal�nossal ellent�tben hal�losan komolyan. 
- Az asszonyok �s gyerekek az alag�ton kereszt�l az �ldoz� v�zes�shez menek�lnek. A f�rfiak felveszik a harcot az ellens�ggel �s feltartjuk �ket, am�g lehet. Ha meg kell halnunk, h�t meghalunk – kem�nyedik meg egy pillanatra a tekintete, �n pedig pr�b�lom visszatartani a hirtelen t�madt s�rhatn�kom. Valahogy nem tudok szabadulni az �rz�st�l, hogy ha mi nem j�v�nk ide, Neji�k tal�n sose tal�lj�k meg ezt a helyet, �s akkor se a haurikat, se a La muerte de la Ros�t nem fenyegetn� vesz�ly… 
- �s mi? – sz�l k�zbe izgatottan Naruto, akit �gy t�nik, semmif�le aggodalom nem fogott el, hanem csak a harc �rdekli. 
- Ez itt a l�nyeg – mosolyodik el a t�rzsf�n�k, s tekintete v�gigsiklik rajtunk, kicsit hosszabban meg�llapodva Sasuk�n. – M�g mi harcolunk, ti kicsemp�szitek a k�vet a falub�l �s elmenek�lt�k vele – mondja egyszer�en, s az eg�sz olyan logikusnak t�nik. Hisz t�nyleg ennyi, a nagy kavarod�sban �gysem fogja senki �szlelni, hogy mi elosonunk. M�gis bel�m nyilall, hogy e miatt a k� miatt el kell pusztulniuk. Hirtelen meg�rtem, mi�rt nem akarja Tiwanaku ezt felhaszn�lni, hogy mi�rt tartja gonosznak �s hal�lt hoz�nak. Most m�r �n se akarn�m… 
- Ha a k� valahogy m�gis az ellens�g kez�be ker�lne – kezdi, �s megint v�gign�z rajtunk, most m�g hosszabban pihentetve tekintet�t Sasuk�n. -, akkor vissza kell szereznetek. Minden�ron – nyomja meg az utols� sz�t, szinte csak Sasuk�nak mondva, de ezzel most nem foglalkozok sokat, mert egy cseppet el vagyok foglalva a gondolattal, hogy a kez�nkben a vil�g sorsa. Nyelek egy nagyot, �rzem, hogy adrenalin j�rja �t az ereimet �s kicsit k�zelebb h�z�dok Sasuk�hoz, aki megszor�tja a kezemet. 
- Ne f�lj �reg, r�nk b�zhatod! – ugrik egyet a sz�ke, ezzel oldva kiss� a fesz�lts�get, �gy zavartan felnevet�nk. 
- A j�slatok beteljesednek �s n�p�nk eg�sze m�gsem hal meg, tov�bb fogunk �lni – mosolyodik el m�giscsak megk�nnyebb�lten, �s most el�sz�r l�tszik rajta igaz�n, hogy emberi: minden nyugodts�ga �s b�lcsess�ge ellen�re az�rt � is agg�dott. Szeretetteljesen n�zek az �regre, de azt�n eszembe jut m�g valami.
- Nem lenne egyszer�bb a n�kkel egy�tt menek�ln�nk? – vetem fel, mire a t�rzsf�n�k arca kiss� �sszer�ndul. 
- Ha k�vetnek titeket, r�juk is r�tal�lnak… �s akkor a n�p�nknek v�ge. Bocs�ssatok meg, de ezt nem kock�ztathatom… - feleli egy picit b�ntudatosan, mire egy keser� mosolyra h�zom ajkaim, de meg tudom �rteni. Ha a n�pe �s a mi biztons�gunk k�z�tt kell v�lasztania, akkor nem k�rd�s, hogy a t�rzs�t menti ink�bb. Mi pedig kevesebben vagyunk, sz�val k�nnyebben el tudunk menek�lni. Meg�rtem �s egyet is �rtek vele – de att�l m�g nem nyugtat meg. – Sasuke-san, eml�kezz, mit mutattam – fordul most hercegemhez sz�momra �rthetetlen mondanival�val, s k�rd� tekintetemre sz�rakozottan csak annyit felel.
- Egy rejtett kivezet� �tra c�lzott – v�laszolja, de szemmel l�that�an nagyon elkalandozott. Most viszont m�r vil�gos, mit csin�lt itt Sasuke, a t�rzsf�n�k el�re megmutatta neki a menek�l�si �tvonalunkat. Legal�bbis a t�rt�ntek egy r�sze ez volt. Vajon besz�lgettek is? Szerintem igen. Azt nem tudom, mit mondott neki Tiwanaku, de ak�rmit is, Sasuke most m�r sokkal jobban van, �s ez�rt nagyon h�l�s vagyok az �regembernek. 
- Jiraiya, a k�vet! – ny�jtja ki a kez�t, az �sz f�rfi pedig odamegy hozz�, el�h�zza a La muerte de la Ros�t, �s odaadja neki. A v�r�s k� r�gt�n mag�hoz vonzza a tekintetemet �s most is kis s�v�rg�ssal t�lt el, legsz�vesebben mindig magamn�l hordan�m. Ugyanakkor diadal�rzet is van bennem: nek�nk siker�lt az, ami m�g soha, senkinek ezel�tt. Meg kell v�deni ezt a k�vet, mert felbecs�lhetetlen az �rt�ke, �s ami m�g fontosabb: vil�gm�ret� trag�di�t okozhat. 
- �s most – folytatja a t�rzsf�n�k egy r�vid sz�net ut�n -, Sasuke-san, j�jj ide! – parancsolja, lovagom pedig d�bbenten odamegy hozz�, Tiwanaku pedig a kez�be cs�sztatja a La muerte de la Ros�t, majd kez�vel �sszez�rja kedvesem ujjait a k�v�n. Hercegem j�gp�nc�lj�t most teljesen f�lretette, a d�bbent �rtetlens�g tiszt�n rajzol�dik ki von�sain. – Legyen n�lad, vigy�zz r� �s tedd, amit tenned kell! – tolja el v�g�l az Uchiha kez�t ezekkel a szavakkal, Sasuke pedig a mark�ba n�zve b�mulja a k�vet, m�g v�g�l er�t vesz mag�n �s visszakullog hozz�nk. Gyeng�den �t�lelem a derek�t, de nem reag�l r� semmit… 
Ezek ut�n Tiwanaku int, jelezve, hogy minden el van int�zve, mi pedig Jiraiy�t k�vetve t�vozunk. A faluban a k�sz�l�d�s m�g mindig folyik, mindenki s�r�g-forog, gyakorol, felfegyverkezik, a fesz�lts�g szinte k�zzel tapinthat�, hiszen m�g csak nem is tudj�k, hogy mikor �rkezik az ellens�g. Az asszonyok gyermekeik kez�t fogva csoportosulnak a falu sz�l�n, s elszorul a sz�vem a gy�ny�r� kis cs�pps�gek l�tt�n, akiket anyjuk �pp szoptatnak vagy ringatnak karjaikban. Jiraiya „sz�vet t�p�en” b�cs�zik szerelmeit�l, majd odaj�n hozz�nk. 
- Sr�cok, szeretn�k k�rni valamit – kezdi el, �n pedig meglepetten felkapom a fejem. 
- Hinata-chan csak az eny�m! – ki�ltja duzzogva Naruto, mire az �sz f�rfi felnevet. 
- Naruto-kun… - pirul el a Hyuuga-l�ny, mire �n is elmosolyodok. Aranyos ez a kett� egy�tt. 
- Nem lenne rossz ez sem, de kiv�telesen nem erre gondoltam, ne s�rt�dj meg, Hinata-chan – kacsint a l�nyra, mire az m�g ink�bb elpirul. – Hadd menjek veletek – mondja, mi pedig egy pillanatra eln�mulunk. 
- �, az nagyon kir�ly lenne, Ero-sennin! – csillan fel Naruto szeme, mire Jiraiya megint felnevet. �n �sszer�ncolom a szem�ld�k�m.
- Azt hittem, szeret itt �lni – mondom csendesen, mire a f�rfi arca is komolyabb� v�lik. 
- Szeretek is… itt �ltem a legszebb �veimet. De amit Orochimaru kom�r�l mondtatok… nem tudom elhinni. Musz�j tennem �rte valamit! – fakad ki hirtelen, �s erre egyszer�en nem lehet mit mondani.
- Mag�ra itt van sz�ks�g – jelenti ki Sasuke, mire Jiraiya arc�n f�jdalmas fintor jelenik meg. 
- A bar�tomnak is sz�ks�ge van r�m – mondja azt�n, de tekintet�vel elfordul, �gy nem hat olyan �szint�nek. 
- Jiraiya-san, ha �gy l�tja j�nak, akkor j�jj�n vel�nk. De csakis akkor – aj�nlom fel, megnyomva az utols� mondatot, mire b�lint egyet, majd kisv�rtatva megsz�lal.
- Akkor amint kit�rt a harc, elmegy�nk – jelenti ki, majd elfordul, de Sasuke m�g ut�na sz�l.
- A t�rzsf�n�k tudja?
- Igen… - v�laszol, majd � is elmegy k�sz�l�dni. 
Ezek ut�n visszat�r�nk a kunyh�nkba, ahol Sasuke gyorsan �t�lt�zik norm�lis ruh�ba. �s �pp hogy �t tud �lt�zni (m�g ilyen fesz�lt helyzetben is musz�j meg�llap�tanom, hogy iszony� szexi), pont, mikor meg akarom cs�kolni, l�v�s d�rd�l. F�lelemmel n�zek fel r�: elkezd�d�tt. 
Sasuke nem sz�l semmit, Narut�val egy�tt gyorsan felkapja a t�sk�kat, majd hercegem engem, Naruto Hinat�t ragadja k�zen �s kivezet a s�torb�l. K�v�l nincs senki, hiszen a falu sz�l�n lakunk, egyetlen lelket se l�tni, se bar�tot, se ellens�get, viszont egyre gyakoribbak a pisztolyd�rd�l�sek �s csataki�lt�sok hangja j�rja �t a falut. Kiver a v�z. Egyszer csak Naruto sz�lal meg.
- Teme, mutasd az utat! – mondja b�tran, �s most k�zel sem hangzik olyan idi�t�nak, mint �ltal�ban, szorosan markolja bar�tn�je kez�t, arc�n val�di aggodalom t�rk�z�dik. �m ekkor eszembe jut valami.
- Meg kell keresn�nk Jiraiy�t! – ki�ltok fel, mire Naruto v�g egy fintort Hinat�ra pillantva, de azt�n b�lint. �gy t�nik, Sasuke is t�mogatja az �tletet, hogy a f�rfi keres�s�re induljunk. 
- Mindenki legyen �vatos, pr�b�ljunk �szrev�tlenek maradni! – sz�l h�tra hercegem a v�lla felett, majd elkezd�nk futni, de nem sok�ig rohanunk, ugyanis a csata vill�mgyorsan bontakozik ki, egyre jobban h�traszor�tva a haurikat. Kipillantunk egy kunyh� fala m�g�l, s v�res l�tv�ny t�rul a szem�nk el�: a fegyveresek m�r rengeteg embert lel�ttek, akik holtan fekszenek a f�ld�n v�r�kben �zva, a pisztolyok d�rd�lnek, a haurik nyilai alig ter�tenek le egy-k�t embert, a kunyh�k teteje �g. Elszorul a sz�vem l�tva ezt �s tudva, hogy k�zdhetnek ak�rmilyen h�siesen, sosem fogj�k legy�zni ezeket az embertelen gyilkol� g�pezeteket. 
Tekintetemet pr�b�lom elszak�tani a borzalmas l�tv�nyt�l, de a v�r �s hal�l szag, ami a leveg�ben terjeng, keveredve a t�lt�nyek szag�val el�gg� megnehez�ti ezt.
V�g�l siker�l er�t vennem magamon �s a csatateret p�szt�zom, h�tha megl�tom a jellegzetes hossz�, h�feh�r hajzuhatagot. De nincs itt. Sasuk�ra pillantok, aki b�lint, majd �vatosan menn�nk el�re, mikor egy k�z fogja meg a v�llamat, s mikor h�trapillantok, Jiraiy�t l�tom meg magam m�g�tt, gyorsan intek Sasuk�nak is, hogy ne menjen tov�bb. Egy sz� sem hangzik el k�zt�nk, hanem lassan elindulunk visszafel�, de ekkor egy nagyobb robajjal hirtelen sok fegyveres t�r be a k�zd�t�rre, s mikor odakapom a fejem, elkezdek remegni �s hirtelen megtorpanok. Neji �ll m�g�tt�nk, egyenesen r�nk szegezve a tekintet�t, k�p�n diadalmas vigyor. Felfordul a gyomrom, �s csak ekkor veszem �szre, hogy m�r a t�bbiek is mind Nejit n�zik. Ekkor megsz�lal, s b�rmilyen hangos is a csata zaja, hangja tiszt�n hallatszik.
- Rem�lem, j�l sz�rakozt�l, Hinata, j�l csin�ltad. Gyere – ny�jtja ki a kez�t, �n pedig megr�zk�dok, de ekkor Hinata hangosan v�laszol. 
- �n m�r nem tartozok hozz�d, Neji-san! Szeretem Naruto-kunt! – ki�ltja, mire Neji arca megny�lik. 
- Ugyan, m�gis hogy szerethetn�d ezt a t�kfilk�t?! Hagyd ezt a kom�di�t �s gyere ide! – szikr�znak a szemei, egy �r vesz�lyesen l�ktet a homlok�n. 
- Neji-san… �n m�r ide tartozom – jelenti ki a Hyuuga l�ny rezd�letlen tekintettel, mire unokab�tyja arca eltorzul a d�ht�l. 
- Igen?! �s ehhez mit sz�lsz? – k�rdezi, azt�n el�h�zza pisztoly�t Narut�ra c�lozva, majd eld�rd�l a fegyver. 
- NEEE!!! – sik�tok Hinat�val egy�tt, de ekkor halv�nyan �rz�kelem, hogy Jiraiya elugrik mell�lem �s Naruto el� veti mag�t. 
- Ero-sennin!!! – �v�lt Naruto torkaszakadt�b�l, a f�rfi pedig a porba hull. Er�t veszek magamon �s odapillantok: a l�v�s a t�dej�t tal�lta el, amib�l v�r patakzik, sz�j�b�l is v�r buggyan el�. L�gz�se halk �s szab�lytalan. Bel�m has�t, hogy itt nincs megfelel� felszerel�s a kezel�s�re. K�nnybe l�bad a szemem, hiszen tudom: meg fog halni. 
- �, na sebaj, majd m�sodszorra siker�l – vicsorodik el Neji, majd �jra c�loz, mi pedig dermedten v�rjuk, hogy ism�t l�j�n. Sasuke megmozdul, hogy ez�ttal � vesse mag�t a goly� el�, nekem pedig majd el�ll a sz�vver�sem is a f�lelemt�l, �s m�r �n is ugran�k, hogy Sasuke el� vessem magam, de felesleges. Neji annyira elvakult a d�ht�l, hogy t�l sok�ig k�jeleg a f�lelm�nkben, mikor k�t ny�l h�tulr�l eltal�lja: egy a v�ll�t, egy a karj�t. Kez�b�l kiesik a pisztoly �s a f�ldre esik, eddig mozdulatlan �rei most odahajolnak hozz�, de ekkor egy �jabb, er�teljes hauri ellent�mad�s indul meg, �s �gy, hogy vezet�j�k megs�r�lt a fegyveres behem�tok nem tudj�k, mit tegyenek. �gy van egy kis id�nk, mindannyian Jiraiy�hoz fordulunk, akinek az arca egyre lil�sabb �rnyalatot vesz, ahogy lassan megfullad. A francba! Ez is a mi hib�nk!
- �-�gy t�nik, hogy… m�gsem l�togathatom meg – kezdi el, de ekkor egy k�h�g� g�rcs r�zza meg. – M�gsem… menthetem meg… O-orochimarut – kapkod leveg��rt, de t�deje m�r nem mozog egy�tt mellkas�val. Kit�r bel�lem a s�r�s. – A-adj�tok �t neki… �s Tsunad�nak is… az �dv�zletemet – ny�gi m�g ki elk�k�lt arccal, majd behunyja szemeit, hogy soha t�bb� ne nyissa ki… 
- Ero-sennin… Isten veled, Ero-sennin – b�g Naruto, mint egy kisgyerek Ezalatt a p�r nap alatt nagyon megszerette a f�rfit. Az �n arcomon �s Hinat��n is s�s k�nnyek folynak v�gig. De csak ekkor veszem �szre, hogy Sasuke eg�szen k�zel mer�szkedett Neji�khez. Am�g tart a felfordul�s, gyorsan odaszaladok hozz�, megragadom a karj�t �s visszavonszolom, b�r mintha ellen akarna �llni. 
- Menn�nk kell, ne hagyjuk, hogy Jiraiya �ldozata feleslegess� v�ljon – emelem fel a f�ldr�l Narut�t, aki m�g szipog kett�t, de b�lint. – Sasuke, mutasd az utat! – mondom, de lovagom lassan reag�l csak, v�g�l s�hajt egyet, majd elindul az ellenkez� ir�nyba, mi pedig futunk ut�na. Egy perc m�lva meghalljuk �jra a pusk�k ropog�s�t �s pisztolyok d�rd�l�s�t, a k�nnyeim pedig �jra el�t�rnek, hallva a haurik utols� ny�g�s�t, ami bet�lti az eg�sz helyet. 
Kedvesem egy szikl�s �sv�nyen vezet minket, ami visszavezet �gy t�z-tizen�t m�terrel a falu fel�, majd egy f�n�l meg�ll, s mikor f�lrehajtja a lombj�t, egy sz�k kis �sv�nyt pillantunk meg m�g�tte.
Ekkor visszan�zek a falura �s felfordul a gyomrom a rengeteg v�r �s halott l�tv�ny�t�l. Valami m�lys�ges borzad�st �rzek, egyszer�en k�ptelen vagyok elhinni, hogy ember ilyesmire k�pes… �s azt�n megpillantok egy felfegyverzett izomagy� barmot, aki agyonveri a t�rzsf�n�k�t, aki b�r megpr�b�l v�dekezni, es�lye sincs fiatal �s er�s t�mad�j�val szemben. V�g�l a behem�t a pisztoly�t a sz�j�ba dugva szemrebben�s n�lk�l megh�zza a ravaszt. �s Tiwanaku fejedelem agyveleje a f�ldre loccsan… 
Nem gondolkodok egy pillanatot sem, agyamat ellepi a v�r�s k�d, �s egyszer csak azon kapom magam, hogy egy kisebb, led�lt f�t a csatat�r k�zep�re haj�tok, majd kikapom Sasuke kez�b�l a La muerte de la Ros�t, odafutok egy kiugr� sziklap�rk�nyra �s elord�tom magam.
- EL���G!!! – sz�guld kereszt�l a hangom az eg�sz kis v�lgy�n, m�g ebben az �llapotomban is meglep, hogy milyen j� az akusztika: siker�l elnyomnom a fegyverek �s a csata zaj�t �s hirtelen minden fej fel�m fordul. – N�zz�tek! – mutatom fel a kezemben tartott v�rv�r�s k�vet, a t�meg egy emberk�nt h�rd�l fel alattam. – Ezt akarj�tok, nem?! Akkor gyertek �s kapjatok el! A faluban m�r nincs semmi, az �N kezemben van a La muerte de la Rosa! – kiab�lom el mindezt egy szuszra, �s egy m�sodperc m�lva a fegyveres t�meg megindul ki a falub�l, keresve az �sv�nyt hozz�nk. 
- Sakura, m�gis mi a fen�t m�velsz?! – r�nt el Sasuke, fojtott hangon sziszegve a f�lembe. 
- Musz�j volt… - mondom halkan.
- Szerintem nagyon kir�ly volt�l, Sakura-chan! – dics�r meg Naruto, mire kicsit elmosolyodok. 
- C�h… menn�nk kell! – s�rget hercegem, de most nem engedek neki. 
- Biztosnak kell lennem benne, hogy k�vetnek minket – v�laszolom neki h�ttal �llva, majd egy f�l percig csendben �llunk. Ezek ut�n meghallom a talpak d�b�rg�s�t a f�ld�n, egyre k�zelednek… ideje indulni. Jobban elh�zom a falombot, hogy v�letlen�l se t�vessz�k el az �sv�nyt, majd Hinata �s Naruto ut�n �n is elkezdek futni, kedvesemmel a nyomomban. 
Nem tudom, hogy volt-e �rtelme annak, amit tettem, de ennyivel tartozunk ennek a n�pnek. A fut�s m�g j�l is esik: nem kell se a halott Jiraiy�ra vagy Tiwanakura gondolnom, se Sasuke furcsa viselked�s�vel foglalkoznom, csak futni, futni… 
�s lassan ki�r�nk az �sv�nyr�l, �jra mellett�nk csobog a foly�, amiben olyan furcsa kalandunk volt, �s rohanunk ism�t az �let�nk�rt. �s ez�ttal, az emberis�g �let��rt is… Csak b�rjuk…