Sasuke

Ahogy haladunk vissza a kunyh� fel�, m�g mindig csak azon tudok gondolkodni, amit tegnap este Jiraiya mondott. Igaz�b�l az�ta csak ez j�r a fejemben. 
Nem tudom, hogy t�rt�nt, de Sakura… nos, � nagyon fontos nekem. Orochimaru miatt arra k�nyszer�ltem, hogy ne t�r�djek vele, mert nekem a feladatomra kell koncentr�lnom… de mi van, ha ez nem igaz? Jiraiy�nak igaza van: amennyit azzal foglalkozok, hogy ne figyeljek Pinkyre, az m�r majdnem olyan, mintha foglalkozn�k vele. M�rpedig nem tudom figyelmen k�v�l hagyni, mert… � Sakura. Az a tegnap esti cs�k… 
Amint a sz�ll�sunk el� �r�nk, Naruto hirtelen megtorpan, alig f�r a b�r�be. Megk�sz�r�li a tork�t. 
- Szeretn�k bejelenteni valamit. Tal�n korai m�g, de… - kezdi, azt�n odal�p Hinat�hoz. – �n nagyon kedvellek t�ged, Hinata-chan, �s szeretn�lek jobban megismerni… Szerintem nagyon kedves �s nagyon b�tor l�ny vagy… Sz�val l�gyszi’ legy�l a bar�tn�m, mert iszonyatosan tetszel! – vigyorog r�, mire a Hyuuga csaj f�lig v�r�s�dik.
- N-naruto-kun – dadog szok�s szerint hihetetlen�l piros fejjel, k�sz csoda lesz, ha nem fog ki�julni. Dobe nem v�r tov�bb, hanem egyszer�en odahajol �s megcs�kolja. Ennek l�tt�ra kiss� megremegek.
V�g�l abbahagyj�k, Naruto meg meg�leli Hinat�t, hogy el ne essen. 
- H�t ez gyors volt – mosolyog r�juk Sakura, �s b�r l�tszik, hogy �r�l nekik, kihallom a hangj�b�l a csal�dotts�got, azt�n fel�m pillant, �s keser� kifejez�s jelenik meg arc�n. Azt akarom, hogy mosolyogjon…
- Na l�tod, Teme, �gy kell ezt csin�lni! – vigyorog r�m Dobe. 
Kiss� elgondolkozok. Akarom ezt? 
Azt�n elmosolyodok. Igen, ezt akarom.
- Egyet�rtek – mondom, majd odal�pek Sakur�hoz, magamhoz h�zom, �s v�gre megteszem, amit m�r r�g�ta akarok: lehelet k�nny� cs�kot nyomok az ajk�ra, majd jobban elm�ly�tem.
�rzem, ahogy teste hirtelen megmerevedik, majd megk�nnyebb�lt s�haj hagyja el az ajk�t �s elernyedve a mellkasomhoz simul. 
Ut�lom a k�z�ns�get, de most meg akartam mutatni, hogy d�nt�ttem: azt akarom, hogy k�z�m legyen ehhez a l�nyhoz. 
V�g�l azt�n elv�lunk, � a karjaimba simul, �s �n tudom, hogy itt a helye. A kezemet lassan h�zom v�gig a h�t�n, �s szorosabban h�zom magamhoz, �rezni akarom �t.
Egy darabig csendben �llunk �gy, majd Sakura megsz�lal. 
- Sasuke… szeretlek, ugye tudod? – k�rdezi kiss� remegve, de tiszt�n �rthet�en. 
V�gigborzongok, s hirtelen el�nt az �rz�s: ez a l�ny az eny�m. Hozz�m tartozik. �s �n azt akarom, hogy boldog legyen velem. Melegs�g j�r �t.
- Tudom – felelem neki, majd elmosolyodok,a fejem a haj�ba f�rom �s besz�vom a cseresznyeillat�t. 
Sok�ig �llunk �gy, mikor is k�zbeavatkoznak… 
- Khm, tal�n zavarok? – k�rdezi egy j�l ismert hang, s mikor odafordulunk Jiraiya feh�r �st�k�t l�tjuk magunk el�tt, a vigyort szerintem semmivel sem lehetne let�r�lni a k�p�r�l. 
- Nem l�tja? – k�rdezek vissza, de az�rt egy picit r�mosolygok. Nem fogom elfelejteni, hogy � nyitotta fel a szemem. 
- Sajn�lom, igaz�n nem akartam megzavarni az intim pillanatot – mondja hamisk�san – de f�jdalom, lassan indulnunk k�ne, m�g van j� n�h�ny feladatunk – vigyorog m�g mindig. – Persze egy tizenk�t perces sz�netet k�zbeiktathatunk – sz�lesedik, ha lehet, m�g ink�bb a mosolya, mire Sakura elv�r�s�dik. 
- P�r perc �s indulhatunk – makogja zavartan, majd elh�z�dik t�lem, �s a boldogs�g csak �gy sug�rzik az arc�r�l, mire engem is j� �rz�s �nt el, s egy pillanatra t�gra ny�lik a szemem a d�bbenett�l. Boldogs�g… nem hittem, hogy m�g r�szem lehet benne.
H�l�san, ugyanakkor el�gedetten mosolygok R�, aki, miel�tt bemegy a s�torba, fel�gaskodik �s m�g egy apr� cs�kot nyom az ajkamra.
- Nah�t, nem is tudtam, hogy ti ilyen j�ban vagytok. Att�l tartok, le kell mondanom Sakura-chanr�l – fordul hozz�m Jiraiya, mire egy apr� mosolyra h�zom ajkam. 
- �gy t�nik – felelem, mire r�m kacsint. 
Ekkor Sakura Narut�val �s Hinat�val egy�tt – akiket �szre sem vettem, hogy id�k�zben lel�ptek - kil�pnek a s�torb�l. Naruto arc�n r�kavigyora �l, s szem�b�l, ak�rcsak Hinat��b�l, sug�rzik az �r�m. Egy pillanatra nem is tudom, hogy mit gondoljak arr�l, hogy mindenki ilyen hirtelen �s egyszerre lett happy, kiss� t�l j�nak t�nik, hogy igaz legyen, de azt�n eloszlatom a k�ts�geimet. Sakur�nak sok szenved�st okoztam, meg�rdemli a boldogs�got. 
- Na, akkor mindenki k�sz? – n�z r�nk Jiraiya, mire b�lintunk, majd elindulunk m�g�tte, k�t k�zen fogott p�r. B�rmennyire is �r�l�k, van ebben valami nagyon szokatlan… 
Kb. t�z perce s�t�lhatunk, m�r r�g ki�rt�nk a kis falub�l, �s az erd�ben haladunk, mikor az �sz f�rfi megtorpan. 
- Mi az, mi�rt �lltunk meg? – k�rdezi Sakura, mire Jiraiya elmosolyodik. 
- Itt vagyunk – mutat a mellette l�v� egyszer� kis bokorra, �n meg felvonom a szem�ld�k�m. Tudtommal egy s�rt j�tt�nk megn�zni, nem pedig kert�szkedni akarunk… 
Mikor l�tja zavarunkat, sz�les vigyor jelenik meg az arc�n, majd odal�p a bokorhoz, dobbant p�rat a l�b�val, mire a boz�t f�lrecs�szik �s alatta, egy f�ld alatti �regben egy hauri katona feje bukkan fel. Jiraiya odasz�l neki valamit, mire az �r f�lreh�z�dik, szabad utat engedve nek�nk. 
A ny�l�sba k�l�pcs� vezet le, a falakat ugyanolyan sim�ra csiszolt k�lapokkal rakt�k ki, mint a v�zes�s m�g�tti barlangban. Az �r f�kly�val a kez�ben mutatja nek�nk az utat. 
M�r t�bb perce megy�nk lefel�, mikor v�gre v�get �r a l�pcs�. Vezet�nk hirtelen megtorpan, �s megnyomja a k�falon az egyik festett mint�t, amir�l kider�l, hogy k�gomb. 
- Ez hat�stalan�tja a v�d�rendszert, ha nem kapcsoln�nk ki, a peng�k felny�rsaln�nak – magyar�zza Jiraiya. 
Most egy kisebb teremben vagyunk, a fala v�gig festm�nyekkel van d�sz�tve, �llapotukb�l �t�lve gyakran jav�thatj�k. A k�pek a k� legend�j�t eleven�tik meg, sz�p, apr�l�kos munka. 
Tov�bb vezet� ajt�t viszont nem l�tok sehol, de vezet�nk ezt gyorsan megoldja: minket a terem k�zep�re terel, majd egy �jabb helyet keres a falon, s mikor megnyomja, a padl� k�zepe, ahol mi is �llunk, elkezd s�llyedni. �gy l�tszik, szeretik ezt a tr�kk�t…
- Hihetetlen, micsoda fizikai ismereteik voltak m�r olyan r�gen is! – s�hajt �br�ndozva Sakura. 
- H�t, igaz�b�l ezek itt, meg az edz�barlang sem olyan r�giek, puszt�n megk�zel�t�leg sz�z �ve �rt�k el ezt a technikai szintet. De az biztos, hogy leny�g�z�, a mi �n. modern vil�gunkban nem is tudj�k az emberek, hogy milyen hatalmas �s elk�peszt� kult�r�k l�teznek mind a mai napig – v�laszolja az �sz haj�, mire Sakura �lmodozva b�lint. Most j�v�k r�, hogy a r�g�szet neki a m�sodik szerelme. 
Azt�n nem s�llyed�nk tov�bb, hanem meg�rkezt�nk a kincses szob�ba, vagy nem tudom, minek h�vjam ezt a helyet. Dr�gak�vek, aranyt�ny�rok – �s �kszerek, sz�pen megmunk�lt eszk�z�k, rengeteg kaka�bab, ha j�l l�tom, �s egy rak�s sz�r�tott r�zsa. 
- Ezeket vitte mag�val a m�svil�gra… - mondja halkan Sakura, majd az �rh�z fordul, �s k�rdez valamit hauri nyelven, mire az r�viden v�laszol. – Sz�val mind eredeti… - suttogja maga el�, �s a szeme hihetetlen�l csillog, hogy mindezt l�thatja. 
K�r�ln�zek, ennek a teremnek a v�g�n sincs ajt�. A vezet�nk odamegy megint a falhoz, megkopogtatja, mire a falon egy apr� ny�l�s keletkezik, mi pedig gyorsan bemegy�nk. Egy alacsony folyos�n lyukadunk ki, aminek a v�g�n m�r van ajt�.
- Itt vagyunk – sz�lal meg Jiraiya, �n pedig nagyot nyelek. B�zok benne, hogy megtal�ljuk a k�vet. 

Sakura

Mikor Jiraiya ezt kimondja, megborzongok. T�l soknak t�nik ez a j�b�l. Sasuke v�gre ny�ltan megmutatta, hogy szeret… vagy valami olyasmit. De ha � m�r mindenki el�tt meg mer cs�kolni, az bizony jelent valamit. 
�s most itt van Umgabug s�rja, puszt�n n�h�ny l�p�snyire t�lem, �s ez m�g a k� n�lk�l is az �vsz�zad felfedez�se! Elk�peszt�, amire eg�sz �letemben v�rtam, most egy karny�jt�snyira van t�lem… Meg kell tal�lnom a k�vet. Meg fogjuk tal�lni. 
A vezet�nk v�g�l odal�p az ajt�hoz, h�rom r�videt �s k�t hossz�t kopogtat rajta, mire az ajt� kiny�lik egy bels� �r keze �ltal. Lelkesedve v�rom a pillanatot, mikor beleshetek, de mikor ez megt�rt�nik, kiss� csal�dottnak �rzem magam. A falakon se fest�s, se �r�s, puszt�n egy k�kopors� van a terem k�zep�n, de semmi d�sz�tett faragv�ny nincs rajta. Ez a hely t�nyleg sokkal �sibbnek t�nik, mint ahol eddig j�tt�nk kereszt�l, �s a hely semmitmond� k�lseje is jelzi, hogy az el�z� termeket k�s�bb �p�tett�k, �s ami a legfontosabb: a haurik biztosra akartak menni. Nem akart�k, hogy b�rki is megtal�lja ezt a helyet, ez�rt a dzsungelben m�lyen a f�ld al� rejtett�k, ha valaki r� is tal�lna, se tudn�, kinek a s�rja ez. 
Ez a rengeteg biztons�gi int�zked�s viszont csak egyet jelenthet: a La muerte de la Ros�t ide rejtett�k. 
- Tess�k – fogja meg a karom Jiraiya, �s mikor odan�zek, l�tom, hogy r�g�szfelszerel�st tart a kez�ben v�s�kkel �s ecsetekkel, gondolom a saj�tja. 
- �, k�sz�n�m – veszem el h�l�lkodva, de a f�rfi komor arckifejez�se lelohasztja az �n mosolyomat is. 
- �n m�r sz�mtalanszor v�gigkutattam ezt a helyet, a haurikr�l nem is besz�lve, akik m�r �vezredek �ta keresik a k�vet. Ha sz�tromboln�k, val�sz�n�leg megleln�k, de mivel ez egy szent hely, nem teszik. �s am�gy is �gy van mindenki a legnagyobb biztons�gban – mondja, �n pedig egyre jobban elszontyolodok, ugyanakkor m�g mindig biztos vagyok benne, hogy valahogy nek�nk siker�l megtal�lni a k�vet. – Gyertek, n�zz�tek meg a nagy zsarnokot – sz�l Jiraiya, �s elindul a terem k�zep�re a s�rhoz, amir�l eddig �szre sem vettem, hogy nincs rajta a teteje, �gy t�k�letesen l�thatjuk Umgabug meglep�en j� �llapotban megmaradt test�t: m�g a h�sa is rajta van, csak el�gg� megz�ld�lve �s elrothadva, meg a p�lya maradv�nyai is rajta cs�ngnek. 
- Nah�t, itt is mumifik�ltak? – k�rdezem meglep�dve, mire Jiraiya b�lint. 
- Egyed�l a kir�lyokat, b�r �k nem szedt�k ki az �sszes bels� szervet, hanem csak a sz�vet, meg az agyat, amit azt�n el�gettek, �gy �ldozva isten�knek – feleli, mire �n b�lintok, azt�n �sszecsapom a tenyerem. 
- Na j�, l�ssunk hozz�. Ha j�l sejtem, a k�r�l puszt�n annyit tudunk, hogy „ott leled, ahol a Sz�ved” – kezdek bele, s szinte hallom, ahogy az agyam elkezd p�r�gni. 
- Micsoda?! Hinata-chann�l van a k�?! – ki�lt fel Naruto, mire a Hyuuga elv�r�s�dik, �n pedig nem tudom meg�llni, hogy ne mosolyogjak, olyan �des. Naruto m�g mindig b�szk�n fogja Hinata kez�t, �s l�tszik rajtuk, hogy boldogok. De a kezdeti, bel�tom, kicsinyes, irigys�gem m�r elt�nt, hisz v�gre egy�tt lehetek Sasuk�val. Meg is ragadom a kez�t, ujjai v�gigsim�tj�k az eny�meket, bennem pedig hirtelen v�gy lobban, hogy min�l k�zelebb �rezzem �t magamhoz. Egy puszta k�zfog�st�l… 
Ink�bb gyorsan elengedem, �gy nem lehet dolgozni. 
- Na j�, nem sokkal vagyunk el�r�bb… azt hiszem, lassan meg kell vizsg�lni mindent – jelentem ki, majd el�veszek egy ecsetet. 
- �s h-holnapig meg k�ne t-tal�lni, mi-miel�tt Neji-san�k ide�rnek – jegyzi meg halkan Hinata, �s ez hirtelen feldob. Nincs sok id�nk �s a kez�nkben a vil�g sorsa… szuper! 
Ezek ut�n elkezdj�k a munk�t. A s�rt kutatom �t el�sz�r, nincs-e m�gis valami rejtett jelz�s, csapda, k�gomb, vagy b�rmi, amin elindulhatn�nk, de semmi. M�g a hulla alatt is megn�zem, a hauri �r�k rosszall�sa ellen�re is, de ott se tal�lok semmit.
Ezek ut�n j�het a padl� �s a falak �tkutat�sa. Semmi. 
M�g a plafont is �tvizsg�lom Sasuke nyak�ba �lve, �s b�r �gy neh�z koncentr�lni, att�l m�g biztos vagyok benne, hogy ott sincs semmi. A folyos�ra is kimegyek, mert az m�g hozz�tartozik a s�rkamr�hoz, de ak�rmeddig kutathatok, nem lelek semmit. �r�kon kereszt�l dolgozunk, �pp csak eb�d meg WC sz�neteket iktatunk be (na j�, plusz n�h�ny cs�ksz�netet), m�g v�g�l d�lut�n jut eszembe az �tlet: mi van, ha m�gsem ide rejtett�k? S�t, ami m�g rosszabb… mi van, ha a k� nem is l�tezik? Ha mindez csak egy gigantikus m�ret� hecc?
De ez ut�bbi gondolat ut�n r�gt�n meg is r�zom a fejem, a k�nek l�teznie kell. Ha m�s miatt nem, akkor Sasuke var�zslatos gy�gyul�sa miatt hiszek benne. �s szinte az is biztos, hogy itt van, de… hol? Tal�n valahol a f�ldbe dugt�k �s csak ut�na falazt�k be? Csak akkor tudhatn�nk meg, ha sz�tromboln�nk ezt az eg�sz helyet, azt pedig nem csak a haurik nem engedik, hanem �n sem hagyn�m. 
A r�giek is tudhatt�k, hogy egy ellens�ges, idegen n�p el�tt ez a hely nem lesz szent �s sim�n lerombolhatj�k… de ha nem a f�ldben, h�t akkor hol van a k�? 
Hossz� guggol�s ut�n f�radtan l�pek Sasuk�hoz, aki k�szs�gesen meg�lel engem. M�g mindig hitetlenkedek kicsit, hogy v�gre �sszej�tt�nk, de meg tudn�m szokni, ahogy ez a k�t izmos kar �t�lel. 
�gy maradok egy kicsit, hogy megnyugodjak �s felt�lt�djek, �s hogy valahogy le tudjam nyelni a csal�d�som. Tal�n m�gsem r�lunk sz�l a j�slat… tal�n a kiv�lasztottaknak megny�lik a fal, vagy nem tudom…
Hirtelen felnevetek, mire Sasuke k�rd� tekintet�t �rzem magamon. Kicsit elh�z�dok t�le, hogy a szem�be n�zhessek.
- El se hiszem, hogy k�pes voltam komolyan venni azt a j�slatot… - mondom neki, majd a mellkas�ba f�rom a fejem, � pedig gyeng�den simogatja a h�tam. Illat�t�l megnyugodok, s�t, elb�dulok, �s �jra fel�led bennem a v�gy. 
Elh�z�dok t�le, �s �jra megn�zem az egyik sarkot, minden rem�ny n�lk�l. Egy id� ut�n arra leszek figyelmes, hogy Naruto nagyban magyar�z valamit Hinat�nak, ahelyett, hogy a munk�ra koncentr�lna. 
- Naruto, voln�l sz�ves seg�teni esetleg? – k�rdezem idegesen, kioktat� hangon, de a sz�ke nem veszi fel, hanem r�m vigyorog. 
- Persze, persze, csak azt mes�ltem Hinata-channak, hogy ez a sz�v dolog a Karib tenger kal�zait juttatta eszembe, tudod, Davy Jones sz�ve, amit a l�d�ba rejtett – magyar�zza, majd a kez�vel elkezd pump�lni egy sz�vet imit�lva, mint ahogy a filmben is tett�k. 
- Sasuke… �sd le k�rlek – fogom meg a fejem, �n m�r t�l f�radt vagyok Naruto �rtelmetlen h�lyes�geihez. 
- Idi�ta – sz�lja le az Uzumakit a lovagom, majd egy k�z�s s�haj ut�n sz�zadj�ra is nekil�tunk �tvizsg�lni a kis s�rkamr�t. 
Alig egy f�l�ra m�lva Jiraiya l�p be az els� �rrel az oldal�n. 
- Tal�ltatok valamit? – k�rdezi rem�nykedve, de szomor� tekintet�nk l�tt�n r�gt�n l�tja, mi a helyzet. – M�r bes�t�tedett, m�ra hagyj�tok abba – mondja szomor�an, mi pedig fel�llunk, majd csal�dottan k�vetj�k. 
Meglepet�s�nkre (�sz bar�tunk is megd�bben) a t�rzsf�n�k kint v�r benn�nket, szint�n ugyanazzal a rem�nyked� arckifejez�ssel, de el�g egy pillant�st vetnie r�nk, hogy felm�rje a helyzetet. 
Csendben visszaballagunk a t�borba, csak Tiwanaku �s Jiraiya besz�lgetnek a hadi �ll�sr�l. Szavaikb�l azt veszem ki, hogy m�r nagyj�b�l felk�sz�ltek, az isten�knek is mutattak be l�ma�ldozatot, de �sszeszorul a sz�vem, ha arra gondolok, hogy semmi es�ly�k sincs Neji�k ellen. 
Olyan, mintha minden ellen�nk dolgozna, �s csak m�g ink�bb elszomorodok, mikor arra gondolok, ha megtal�ltuk volna a k�vet, akkor megmenthett�k volna ezt a n�pet. 

Naruto

Eg�sz napos f�ld�n fetreng�s, porol�s, v�s�s, meg mittom�n mi ut�n semmi! Pedig azt hittem, gyorsan megtal�ljuk a La muerte hogyish�vj�kot, csak tudn�m, mi�rt adtak neki ilyen bonyolult nevet… 
Viszont annyira boldog vagyok! �gy l�tszik, �n is tetszem Hinata-channak, �s egyre jobban beilleszkedik, aminek nagyon �r�l�k. 
B�r valamit nagyon furcs�llok. A s�rban a Hyuuga l�ny t�bbsz�r rajtafelejtette a szem�t Tem�n, aki ha viszonozta a pillant�st, nagyon fur�n b�mult r�. R�ad�sul az a megjegyz�se a dr�g�mnak, hogy Sasuke tudna besz�lni…
Balj�s sejtelem kezd k�rvonalaz�dni bennem, azt hiszem, jobb, ha ezt m�g vacsora ut�n megbesz�lem Hinata-channal, mert agg�dok. 
A vacsora megint csak marcip�n, gy�m�lcs�k �s csicsa, ami m�g mindig nagyon finom, de most el�g lesz egy poh�rral is. Este rendesen fel�nt�ttem a garatra, csoda, hogy nem r�k�ztam �s m�g szerencse, hogy Cukorr�ka (mert a kedvesem olyan �des �s a kedvenc �llatom a r�ka) itt volt. Akkor mes�ltem neki a gyerekkoromr�l, meg vicces gimis �lm�nyekr�l, �s � is mondott egy-k�t sz�t, milyen volt az �let Orochimarun�l… 
El�g durva kik�pz�st kaptak Nejivel mindketten m�r kiskorukt�l kezdve, � csak �t �ves volt, mikor az a k�gy� mag�hoz vette �ket. Elmondta, hogy annak a gonosz k�gy�nak a vil�gon mindenhol rejtett f�ld alatti bunkerjai vannak �s olyan modern felszerel�se, hogy a hauriknak nincs sok es�ly�k. De a mai nap csal�d�sa ellen�re is �gy �rzem, meg fognak menek�lni. �s ha m�g egyszer visszaj�v�nk ide, megmutatom nekik, hogy nem a marcip�n a legkir�lyabb kaja a vil�gon, hanem a ramen! 
Az meg hihetetlen, hogy Sasuke koma v�gre l�pett, r�ad�sul mindenki el�tt! Nem gondoltam volna soha, mindig ut�lta, ha m�sok n�zik �t.
Elmosolyodok. Teme v�gre bel�tta, hogy szereti Sakura-chant, val�sz�n�leg m�g jobban, mint �n azt gondolom. Felt�telezem, m�r mindenf�le p�zban elk�pzelte… 
�s j� dolog a f�n�k�t is ilyen boldognak l�tni. Am�g azzal a szem�t Nejivel volt, addig sosem volt ilyen, m�g az elej�n sem. �s kev�snek sem lehet mondani az egy�tt�lt�tt id�t, hisz b�r m�g csak egy j� h�napja ismerik egym�st, �jjel-nappal egy�tt voltak. �n se akarom elsietni a dolgot Hinata-channal, ann�l sokkal fontosabb nekem.
De most egy�nk! 
M�r eg�szen bes�t�tedett, mikor befejezz�k a vacsit, Sakura-chan Tem�vel pedig �tmegy a saj�t szob�jukba. Egek, m�g j� hogy van ajt�, rem�lem, nem lesznek az�rt t�l hangosak, hihi!
�n pedig odafordulok Hinata-chanhoz, hogy megbesz�ljem vele aggodalmamat. 
- �hm, Hinata-chan… esetleg ismerted Sasuke-tem�t kor�bbr�l? – kock�ztatom meg a k�rd�st, mire meglepetten, t�gra ny�lt szemmel kapja fel a fej�t. Mintha kicsit f�lne, de asszem, csak k�pzel�d�k. 
- Sasuke-sant? Nem… nem hinn�m, hogy valaha tal�lkoztam vele – v�laszolja (velem besz�lve m�r nem dadog), de k�zben les�ti a szempill�it, �gy nem l�thatom azt a k�t sz�p levendula szem�t. 
- Sz�val nem az ex-pasid? Akkor mi�rt b�multad ma annyira? – k�rdezem s�rtett, f�lt�keny hangon, nem az els� eset lenne, hogy aki tetszik, ink�bb az Uchih�t v�lasztan�. 
- Mi? Jaj, dehogyis, Naruto-kun. �n… �n nem is n�ztem r�… biztos csak azt l�ttad, ahogy elbambultam, �s v�letlen pont � volt ott – magyar�zkodik m�g mindig f�lren�zve, a hangja a v�g�re er�sen megremeg. 
- Hinata-chan, �n b�zok benned, de… ugye nem titkolsz semmit? – h�zom �ssze a szem�ld�k�m, mire kir�zza a hideg, majd r�m mosolyog. 
- Dehogyis, Naruto-kun… semmit – mondja, de mosolya hamisnak t�nik, �s mintha f�lne. Att�l tartok, m�giscsak rejteget valamit.
Magamhoz vonom, mire kiss� megnyugszik. Majd ha el akarja mondani, akkor el�rulja. Tal�n majd Sasuk�t is megk�rdezem, hisz tudom, hogy � is titkol valamit, �s ez az eg�sz �gy egyre ink�bb b�zlik… 

Sasuke

Vacsora ut�n (kezd elegem lenni a marcip�nb�l, ut�lom az �dess�get) �tvonulunk Sakur�val a mi szob�nkba. A v�gy �get, de t�rt�ztetem magam. � megy el�ttem, majd hirtelen megtorpan. Azt�n fel�m fordul, �s m�g pislogni sincs id�m, mikor m�r a derekam k�r� fonja l�bait, ajk�t pedig az eny�imre tapasztja. K�jes bizserg�s fut v�gig rajtam, majd megragadom egyik kezemmel a fenek�t, a m�sikkal a h�t�t tartom, �s szenved�lyesen viszonzom a cs�kot. �szre sem veszem, �s az �gyon k�t�nk ki. Egyre csak cs�kolom, mik�zben szikr�zik k�r�l�tt�nk a leveg�, a kezem becs�szik az apr� top al�, hogy v�ndor�tra induljon felfel�…
- Sasuke… �n… �n m�g nem �llok k�szen erre… - tolja el a kezem gyeng�den, mire �n s�hajtok �s kiss� keser�en elmosolyodok. 
- Tudom… - n�zek a szem�be, majd emberfeletti er�vel megmerev�tem magam, �s a gondolat, hogy azzal, hogy le�ll�tom magam, neki teszek j�t, el�g er�t ad. 
Egy darabig cs�ndben b�muljuk egym�st, �gy, mint m�g soha, mert most v�gre egyik�nk sem rejti el az �rz�seit. M�g �n sem. Azt�n �jra megcs�kolom l�gyan, �des ajk�nak �rint�se kellemesen bizserget, de ez most nem annyira a v�gyat, hanem az �sszetartoz�s �rz�s�t er�s�ti bennem. Fogalmam sincs, hogy csin�lta, de mindenn�l fontosabb� v�lt sz�momra. V�g�l Sakura t�ri meg a csendet. 
- Mi�rt? – k�rdezi halkan.
- Hmm?
- Mi�rt �n? Azt hittem, ideges�telek – mondja csendesen, szem�ben milli� k�rd�st l�tok. 
- M�g most is ideges�tesz – kezdem jegesen, mire megr�m�l, azt�n elvigyorodok. – Mert egyszer�en az �r�letbe kergetsz – v�laszolom, azt�n komolyabb hangnemre v�ltok. – Te vagy az egyetlen, akit komolyan �rdekel, ki vagyok… te figyelsz r�m… �s ez ideges�t� �rz�s, mert ilyen m�g sosem volt – felelek �szint�n, �s engem is meglep szavaim igazs�ga. 
- Majd hozz�szoksz – mosolyog r�m, amit viszonzok. 
- Igen… el�sz�r azt hittem, te is csak egy vagy a sok k�z�l…
- Pedig m�r els� alkalommal is igaz�n levettelek a l�badr�l – kuncog, �n pedig sz�lesen elmosolyodok
- Az biztos, f�leg a v�r�s csipk�s bugyid tetszett – vigyorgok r� pimaszul, �s m�g most is k�pes a gondolatra elpirulni, miut�n m�r k�tszer l�ttam meztelen�l. 
- Micsoda?! Mikor l�ttad? – n�z r�m, mire felnevetek.
- Mikor fel�llt�l, dr�ga – h�zogatom a szem�ld�k�m, mire elneveti mag�t, azt�n egy ideig csendben feksz�nk. - Akkor nem gondoltam volna, hogy m�g egyszer tal�lkozni fogok azzal a szerencs�tlen kiscsajjal – nevetek, mire gyeng�den a karomba bokszol �s kiny�jtja a nyelv�t. 
Egy darabig csak a m�sik l�gz�s�t hallgatjuk, azt�n megt�r�m a csendet, el akarom neki mondani, hogy � nem egy szerencs�tlen kiscsaj, hanem egy okos, �rett n�.
- Te vagy az els�, akinek igaz�n vannak elvei… akinek van szem�lyis�ge… aki t�r�dik m�sokkal �s a vil�ggal… mennyire m�sok vagyunk – s�gom csak �gy magamnak a v�g�t, de meghallja. 
- Annyira tal�n m�gsem. Csak a b�ty�don akarsz seg�teni… az �letedet kock�ztatod �rte – mondja, mik�zben f�lres�p�r az arcomb�l egy szemembe hull� tincset. Kiss� megborzongok. – Szerintem, am�g valaki k�pes �gy szeretni valakit, addig val�ban ember… egy j� ember. �s m�g ha meg is sz�nik a mellkasunkban a sz�v�nk dobog�sa, a szeretet �r�k. Sasuke, te j� ember vagy - magyar�zza biztat�an, nekem meg t�gra ny�lik a szemem, Sosem hittem volna, hogy ilyet gondol r�lam. – Nagyon szereted Itachit, ugye? 
- Hisz a b�ty�m… - felelem, �s b�r egy kicsit m�g mindig sokkolva vagyok att�l, amit az el�bb mondott, most eszembe jut, hogy �n gyakorlatilag Sakura ellen dolgozok… Ha megtudja, egy vil�g d�l benne �ssze… m�g hogy j� ember… 
- Szeretlek, Sasuke… - mondja v�g�l egy �s�t�s k�zben, �n pedig megr�ndulok. Nem tudhatja meg… 
- K�sz�n�m… - v�laszolom, mire a mellkasomra hajtja a fej�t, gyeng�den �tkarol, majd szinte r�gt�n el is alszik. 
�gy kell csin�lnom, hogy ne tudja meg…

�jszaka, miut�n elalszunk – s b�r boldog vagyok, m�gis k�nz� k�rd�sek k�s�rtenek, miel�tt �lomba mer�l�k – furcsa �lmok gy�t�rnek. Naruto megjegyz�se miatt Davy Jonesr�l �lmodok, hogy a dzsungelben �ll egy v�d�r v�zben, azt�n egyszer csak elvigyorodik, majd a mellkas�hoz ny�l �s kit�pi a sz�v�t, de a sz�ve hely�n a La muerte de la Rosa van. R�tekeri cs�pos kez�t �s egy szempillant�s alatt �sszeroppantja, majd elindul fel�m, de ekkor �tv�ltozik Sakur�v�, aki susog� hangon ism�telgeti: „… mellkasunkban a sz�v�nk… mellkasunkban a sz�v�nk…”
Lihegve �bredek fel hajnalban, t�gra ny�lt szemekkel b�mulok magam el� �s �tj�r az az �rz�s, mikor r�j�ssz valamire, an�lk�l, hogy tudatosan gondolkozn�l rajta, mintha a tudatalattid az�ta a probl�m�val foglalkozna, mi�ta hallotta. Hiszen olyan egy�rtelm�. 
A mellettem fekv� Sakur�ra pillantok, akinek r�zsasz�n haj�n megcsillan az ablakny�l�son be�raml� holdf�ny. Amint r� tekintek, �jra elt�lt a boldogs�g �rz�se, de szinte r�gt�n t�rsul mell� az aggodalom is. Nem tudhat r�la… Most van lehet�s�gem megtal�lni… 
Gyorsan felkapok magamra egy nadr�got, majd egy pillanat alatt kint is �llok az �jszak�ban. Egy teremtett lelket se l�tni, ami nem csoda, �gy hajnali n�gy fel� (a v�zes�ses kaland �ta nem volt r�m�lmom), �gy �szrev�tlen tudok maradni. 
Gyorsan haladok, �gy n�h�ny perc alatt el�rem azt a bokrot. F�lreh�zom �n magam, �s szerencs�m van, az �r hortyog. Csendesen lelopakodok mellette, a f�kly�t elveszem mell�le, majd elindulok. M�g szerencse, hogy megjegyeztem, mikor miket kell megnyomni. 
�t perc alatt le�rek a folyos�ra, az ajt� m�g�l f�nyt l�tok kisz�r�dni. 
Kopogtatok h�rom r�videt �s k�t hossz�t. Az ajt� k�szs�gesen kiny�lik, �s egy �rtetlen, �lmos fej bukkan fel m�g�le. 
- Megbesz�lt�k, hogy m�g �tvizsg�ljuk a helyet, min�l hamarabb, miel�tt j�nne az ellens�g – r�gt�n�z�k gyorsan, az �r pedig el�g f�radt, hogy k�rd�s n�lk�l higgyen nekem. – Jobban tudn�k koncentr�lni, ha egyed�l lehetn�k bent – jegyzem meg, mire az b�lint �s kom�tosan kis�t�l.
Amint becsuk�dik m�g�tte az ajt�, a s�rhoz rohanok. Megint megr�zom a fejem, nem tudom, hogy nem j�ttem r� hamarabb. Nem tudom, hogy nem j�ttek r� �vezredek alatt. 
A kezemmel megfogom a megmaradt p�ly�t a halott mellkas�n �s f�lreh�zom. Elfintor�tom az arcom a hirtelen megcsap� b�z �s foszladoz� h�s l�tv�nya miatt, de most nem finomkodhatok. A kezemmel beny�lok a mellkas�ba, a h�s �s a csontok k�nnyen engednek a kezemnek. Hirtelen hideget �s laposat �rintek. Megragadom �s kih�zom. 
A k� a l�mpa f�ny�ben v�rv�r�sen ragyog, szikr�i milli� ir�nyba sz�tsz�r�dnak. Nyelek egyet. 
Megvan. Megtal�ltam a La muerte de la Ros�t.
Egy darabig csak b�mulom, k�ptelen vagyok felfogni, hogy t�nyleg siker�lt. Azt�n behunyom a szemem, s�hajtok egyet, �s �rzem, hogy �jra tudok rendesen gondolkozni. 
Egy perc ut�n d�nt�k. Nem mutatom meg senkinek, hanem miel�tt Orochimaru�k t�madnak (valahogy megpr�b�lom el�rni Nejit a f�lemen l�v� ad�vev�n kereszt�l), kicsemp�szem �s odaadom nekik. 
Zseb h�j�n a nadr�g korc�ba dugom a k�vet, hogy k�v�lr�l ne l�tsz�djon. M�g egy darabig m�szk�lok �ssze-vissza, majd mikor �gy �rzem, m�r el�g ideig voltam bent, dobog� sz�vvel kinyitom az ajt�t �s elmegyek az �r mellett, aki el is aludt. 
Gyorsan v�gigrohanok a folyos�n, a kincses kamr�ba, onnan fel, elosonok a hauri mellett �s csendesen kim�szok a bokron. De kint m�r v�rnak r�m…
- Naruto?