Sakura

Lassan �gy �rzem, hogy elfogy a leveg�m, rossz �rz�sek ker�tenek hatalmukba. Mi van, ha Hinata t�nyleg csak hazudott �s csapd�ba akar csalni? Most olyan rem�nyt adott, amit egy�ltal�n nem v�rtam, rem�nyt, hogy lehet, m�gis meg fogjuk tal�lni a k�vet. Mi van, ha ez csak k�pr�zat? Nincs leveg�m…
De ekkor Sasuke bok�ja hozz��r a l�bamhoz, �s ak�rmennyire bizarr, ett�l megnyugodok. Eszembe jut, hogy nem vagyok egyed�l. �s ez a j� �rz�s tov�bb fokoz�dik, ugyanis a f�ny er�s�dik, �s szinte �szre sem veszem, m�r kint is vagyunk a leveg�n. Hatalmas adagot sz�vok a t�d�mbe, majd Sasuk�ra mosolygok. � viszont nem engem n�z… hanem azt a rak�s l�ndzs�t, amit r�nk szegeznek! �risten! Vagyis… v�rjunk csak! Akkor emberek vannak itt!
- Ti meg… kik vagytok? – bukkan fel a sok s�t�t alak k�z�tt egy hossz�, feh�r haj� f�rfi, de a f�lhom�ly miatt nem l�tom az arc�t. Egy pillanatig csak b�mulok meredten, majd leesik. 
- Maga jap�nul besz�l?! – k�rdezem szinte hiszt�rikusan a d�bbenett�l, mire az alak h�traveti a fej�t �s hahot�zni kezd. 
- Nem gondoltad volna, mi? – nevet, �s persze egy id� ut�n Naruto is r�zend�t, b�r nem vagyok benne biztos, hogy �rti a szitu�ci�t. A l�ndzs�sok �gyszint�n. De ez most nem fontos. Itt egy jap�nul kifog�stalanul besz�l� ember, a haurik k�z�tt. S�t, mintha a vez�r�k lenne! Ilyen nincs…
- Ez nem lehet… - mondom ki hangosan is a gondolatomat, majd megr�zom a fejem.
- Dehogynem! Na, hadd l�ssalak jobban titeket! – hagyja abba a r�h�g�st, majd a kez�be nyomnak egy f�kly�t �s megteszi azt a p�r l�p�snyi t�vols�got, ami k�zt�nk van. – Esetleg kij�hetn�tek a v�zb�l – jegyzi meg, majd p�r sz�t suttog az egyik t�rs�nak a f�l�be, aki hauriul azt ord�tja: „Vissza!”, mire a l�ndzs�k visszah�z�dnak, szabad utat engedve nek�nk. Lassan ki�szunk a partra, majd �vatosan kikecmerg�nk a foly�b�l. Amint kisz�llok a v�zb�l, v�gigborzongok. Ezt a helyet �tj�rja a misztikum. �jra a hatalm�ba ker�t az az �rz�s, mint amikor l�ttam Sasuke h�t�t begy�gyulni. K�r�ln�zek. Amerre csak a szem ell�t, mindenfel� r�zs�k vannak, mindenf�le form�j� �s sz�n�, de a legt�bb v�r�s. B�d�t� illatuk k�rbeleng mindent, kellemes b�gyadts�got okozva. A holdf�ny megcsillan a vizes level�, buja n�v�nyzeten, �s felfedi a kiss� t�volabb l�v� kunyh�kat. S�haj hagyja el az ajkamat: minden olyan gy�ny�r�, mint egy �lomban. 
Veszek egy m�ly leveg�t, hogy valamennyire elfojtsam izgalmamat, �s most a haurikra emelem tekintetemet. Vagy h�sz-huszon�t f�rfi vesz minket k�r�l, meztelen test�ket csak egy �gy�kk�t� takarja, ami viszont gazdagon h�mzett. Mindegyik�k kez�ben l�ndzsa, amennyire l�tom a gy�r f�nyben, a hegy�k k�b�l van �s nagyon �les, a sz�rukra b�rb�l d�szeket er�s�tettek. �rzem, hogy hevesen kalap�l a sz�vem, legsz�vesebben odamenn�k �s pof�tlanul b�muln�m �s k�r�lugr�ln�m �ket, de azt hiszem, egyel�re nem tehetem ezt. 
Most a feh�r haj�ra n�zek, akinek az arc�t megvil�g�tja a f�klya f�nye, �gy v�gre jobban szem�gyre vehetem. Egyed�l � visel nadr�got, de fel�l � is ruh�tlan. M�r az �tvenen t�l lehet, de a szeme vid�man csillog, a mosolya j�s�gos, �s az eg�sz l�nye nyugalmat �raszt, ami most nagyon is j�l j�n. 
- Ki maga? – t�ri meg v�gre a csendet Sasuke, nem t�l kedvesen, �s mintha a haurik is kiss� er�sebben fogn�k a l�ndzs�t. Nyelek egyet �s kicsit megb�k�m az Uchiha oldal�t, jelezve, hogy figyeljen jobban a modor�ra. 
- Mondj�tok el ti, akkor �n is elmondom. Tetszetek nekem gyerekek, sz�val ne akarjatok j� nagy szarba ker�lni – nevet fel a mondat v�g�n, majd abbahagyja, �s hirtelen �lesen n�z r�nk, hogy cseppet in�ba sz�ll a b�tors�gom. De nem Narut��.
- Az �n nevem Uzumaki Naruto! – csap vigyorogva a mellkas�ra. – A kedvenc sz�nem a narancss�rga, szeretem a harcot, mindig gy�z�k �s a ramen a kedvenc �telem! – mutatkozik be, a fick� pedig elr�h�gi mag�t. 
- Tetszel nekem k�ly�k, kicsit idi�ta vagy, de van benned kur�zsi – mosolyog a sz�k�re, � pedig b�szk�n kih�zza mag�t. Azt�n r�nk villantja k�v�ncsi, �les tekintet�t. �sszeszedem magam, majd kiss� el�bbre l�pek. 
- �n Haruno Sakura vagyok, r�g�sz. Naruto az asszisztensem… �s biztos�thatom, hogy b�k�s sz�nd�kkal j�tt�nk – dar�lom el m�g a v�g�n, egy pillant�st vetve a k�r�l�tt�nk l�v� harcosokra, akik kiss� m�g h�tr�bb h�z�dnak. 
- H-hyuuga Hi-hinata – makogja a l�ny, akir�l szinte el is feledkeztem, de most r�n�zek: f�l�sen remeg, de �gy t�nik, a t�ny, hogy Naruto mellette van, er�t ad neki. Egy kicsit elmosolyodok, vicces, hogy az az idi�ta kedveli ezt a l�nyt, aki az ellens�g�nk (volt), �s az �rz�s k�lcs�n�s. 
Rem�lem, nem fogja b�ntani Narut�t, mert akkor velem gy�lik meg a baja…
�szre sem veszem a be�llt csendet, de azt�n r�j�v�k, hogy Sasuke m�g nem mutatkozott be. Gyorsan megb�k�m az oldal�t megint, mire kelletlen�l kiny�gi:
- Uchiha Sasuke – Nos igen, t�m�r, mint mindig. 
A feh�r haj� m�g egy ideig rajtunk pihenteti a tekintet�t, majd sz�lesen elmosolyodik.
- Jiraiya vagyok – mondja, egy kiss� meghajtja a fej�t fel�nk, mi pedig viszonozzuk (kiv�ve lovagomat, nem �rtana majd megtan�tani az udvariass�gra…). 
Olyan �rz�sem van, mintha m�r hallottam volna ezt a nevet… azt�n hirtelen r�j�v�k. 
- V�rjunk csak! V�letlen�l nem ismer egy Tsunade nev� n�t? – k�rdezem �vatosan, de m�r biztos vagyok a v�laszban. 
- �, h�t ismered a j� �reg Tsunad�t? – ki�lt meglepetten, majd sunyi k�jenc arckifejez�st �lt mag�ra. – M�g mindig olyan nagy a melle? – j�n k�zelebb bizalmaskodva, mire t�gra nyitom a szemem. 
- Perverz! – l�pek h�tra, mire duzzogni kezd, de nem sok�ig.
- Akkor�k, mint egy h�z! – h�zogatja a szem�ld�k�t Naruto, majd mindketten elvigyorodnak �s �sszepillantanak. Azt hiszem, felfedezt�k egym�sban a hasonl� szellemet… egek, k�t perverz idi�ta! Mi lesz ebb�l?
- Mi �js�g a v�nl�nnyal? T�nyleg, nem ment f�rjhez? – k�rdezi, miut�n abbahagyja a vigyorg�st. 
- Nem, tudtommal legal�bbis… - h�zom el a sz�mat, nem err�l akarok besz�lni. Azt�n �lesen r�n�zek. – � k�ld�tt – hangs�lyozom, mire Jiraiya pillant�sa r�gt�n komolyabb� v�lik. 
- Odaadta a t�rk�pet? – k�rdezi, mire b�lintok, azt�n elmer�l a gondolataiban. – �s Orochimaru pajt�s? Vele mi van? – teszi fel a k�rd�st egy kis gondolkod�s ut�n, azt�n meglepetten feln�z, mikor �szreveszi, mennyire megfagy k�r�l�tt�nk a leveg�. – Mi van?
- Orochimaru… egy gonosz d�g – sziszegi Naruto, mire felh�zom a szem�ld�k�m, de nem sz�lok semmit. 
- MI VAN?! – pattanak ki a szemei, majd d�bbenten n�z r�nk. H�t persze, � nem tudhatja, hisz mikor m�g vel�k dolgozott, akkor az a szem�t m�g j� ember volt… 
De ekkor Hinata t�sszent egyet, �s csak most tudatosul bennem, hogy (�jfent) csurom vizesek vagyunk. 
- Nem besz�lhetn�nk meg ezt m�shol… egy kicsit sz�razabb helyen? – kock�ztatom meg, mire elcsig�zottan b�lint.
- Persze, persze, gyertek ut�nam – mondja, mint aki gondolataiban messze j�r. �gy t�nik, ez el�g s�lyos csap�s lehetett neki, azt kell gondolnom… Orochimaru a legjobb bar�tja lehetett. 
Mindenesetre elindul az egyik ir�nyba automatikusan, mi pedig k�vetj�k �t. Sok kunyh�t hagyunk magunk m�g�tt, ahonnan k�v�ncsi arcok lesnek minket, n�k �s gyerekek b�mulnak r�nk, el�g mereven.
- C�h… - „jelenti ki” Sasuke, gondolom, nem nagyon szereti, ha sokan n�zik. 
- Sasuke… - sz�l�tom meg halkan, hogy csak � hallja. – Tudom, hogy nem sz�veled az ilyesmit, de… lehetn�l kicsit kedvesebb is – jegyzem meg mosolyogva, mire elh�zza a sz�j�t, de az�rt b�lint. Nem tudom, most mi�rt ennyire mogorva, de asszem, v�gre � is bel�tta, hogy t�bbre megy, ha rendesebb. 
- Rendben – morogja, amit megmosolygok. 
- Sz�p ez a hely, nem? – n�zek k�rbe, majd beszippantom a r�zsaillatot. Sajn�lom Jiraiy�t, de ennyi m�g nem tud let�rni, mert ez a hely var�zslatos. 
- Ja… - v�laszol hanyagul v�llat vonva, de k�zben v�gig engem n�z, furcsa kifejez�ssel az arc�n, ami kiss� megr�m�t. 
- Valami… baj van? – teszem fel �vatosan a k�rd�st, mert tudom, hogy ut�lja az ilyen jelleg� k�rdez�sk�d�st. 
- Hmm… - „mond” el�sz�r csak ennyit, de azt�n folytatja. - Ezek a fick�k… nem fogj�k hagyni, hogy elvigy�k a k�vet – mondja m�g halkabban, mint ahogy �n besz�ltem az el�bb. 
- Att�l tartok, ezzel val�ban lesz n�mi probl�m�nk… b�r elgondolkodtam. Szerinted nem lenne jobb, ha itt maradna? Itt sokkal nagyobb biztons�gban van a La muerte de la Rosa, nem? �s ez a l�nyeg – felelem, de Sasuke elborult arckifejez�s�t l�tva, jobb, ha nem folytatom. 
- C�h… nagyobb biztons�g? Ak�rki bej�het ide… - morog, fej�vel Hinata fel� b�kve, majd nem sz�lunk t�bbet.
Jiraiya v�g�l meg�ll egy hatalmas, d�szes s�tor el�tt, aminek bej�rat�t �r�k vigy�zz�k. 
- N�gy l�togat�nk van, megb�zhat�ak. Vezessenek Tiwanaku fejedelem el� – mondja hauri nyelven. Az egyik �r bemegy a s�torba, majd egy m�sodperc m�lva �jra megjelenik �s elh�zza a s�tor bej�rat�t. Jiraiya bel�p, mi pedig k�vetj�k.
Bel�l a s�tor m�g ink�bb d�sz�tett, mindenfel� b�borv�r�s �s k�k h�mz�sek tark�tj�k, de nem t�nik soknak, nagyon is �zl�ses �s sz�p. K�z�pen pedig, n�h�ny szolg�val k�r�lv�ve egy egyszer� festett, faragott tr�nuson �l a fejedelem. Jiraiya furcsa kis k�rk�r�s mozdulatot �r le a kez�vel a mellkasa el�tt, mik�zben meghajtja a fej�t, �gy �dv�z�lve a t�rzsf�n�k�t, aki biccent egyet fel�. 
- Nemes Tiwanaku, haurik fejedelme, �k n�gyen az �n orsz�gomb�l val�k. Besz�lj vel�k, ha akarsz – egyenesedik fel v�gre, a t�rzsf�n�knek pedig megrebben szempillan�lk�li, fekete szeme. Ahogy r�n�zek, �jra megborzongok egy kicsit �s elgondolkozok, l�ttam-e m�r ennyire karakteres arcot. M�ly bar�zd�kat sz�ntottak rajta az �vek, arca sz�gletes �s hossz�k�s, haja h�feh�r, a szeme pedig… olyan �rz�sem van, hogy mindent l�t. 
- Jap�nb�l j�ttetek? – k�rdezi t�l�nk egyszer�en, a nyelv�nket mindenf�le akcentus n�lk�l besz�li. Annyira megd�bbent, hogy mindannyian gyorsan eldar�ljuk neki, hogy kik vagyunk (m�g Sasuke is), mire b�lint egyet. – �n Tiwanaku vagyok, ami „Rep�l� Sas”-t jelent, a haurik megmaradt n�p�nek fejedelme, a bitorl� legy�z�inek lesz�rmazottja – jelenti ki mindenf�le fennh�j�z�s n�lk�l, szavaib�l nagys�g csend�l ki. Meg se b�runk nyikkanni. – Mi�rt j�ttetek? – n�z r�nk �gy, mint aki pontosan tudja a v�laszt. 
- Tudja j�l – jelenti ki Sasuke jegesen, gondolom r�j�tt, hogy nincs sok �rtelme titkol�zni. 
- A La muerte ak�rmicsod��rt! – kurjant Naruto, aki �jra r�tal�lt a hangj�ra. 
- Mi c�lb�l? – hangzik az egyszer�, halk k�rd�s Tiwanaku sz�j�b�l, �s pont monotons�ga miatt t�nik fenyeget�nek. Na j�, azt hiszem, itt az ideje, hogy �n besz�ljek…
- Egy gonosz ember akarja megkaparintani a k�vet, hogy hatalomra tegyen szert. Sajnos tudja, az ide vezet� utat… - n�zek r� Hinat�ra, aki restelkedve les�ti a szempill�j�t, de egy apr�t b�lint. – A k�vet biztons�gba kell helyezni, nem hagyhatjuk, hogy megkaparintsa! – lovallom bele magam a vil�gmegment�s sztorinkba, mire egy apr� f�lmosoly jelenik meg a f�n�k arc�n, amit�l sokkal bar�ts�gosabbnak n�z ki. 
- Semmi m�s oka nem volt? – k�rdezi egy kis ir�ni�val a hangj�ban, de a tekintete cseppet megkem�nyedik. H�t, most mondjam el, hogy ez az �vsz�zad felfedez�se?
- H�t mert t�k izgis! – nevet csillog� szemmel Naruto, a hangja visszhangzik a s�torban, de azt�n Jiraiya nem b�rja tov�bb, �s hahot�zni kezd. �s a t�rzsf�n�k szint�gy. 
- �rtem – feleli, miut�n abbahagyja a kuncog�st. – De emiatt nem kell agg�dnotok – mosolyodik el, mire nem b�rom t�rt�ztetni magam. 
- Nem kell agg�dnunk? Nem kell agg�dnunk?! M�r hogyne k�ne! Az a szem�t fick� meg akarja kaparintani a k�vet, tudja, hol vagyunk �s van egy rak�s embere �s fegyvere. Mag�nak k�ne tudnia a legjobban, mi t�rt�nik, ha a k� rossz kezekbe ker�l! – fakadok ki, de a legnagyobb d�bbenetemre Tiwanaku �jfent csak elmosolyodik, amit�l megint d�hbe j�v�k, de ekkor egy k�z nehezedik a v�llamra, s mikor odafordulok, Sasuke tekintet�vel tal�lom szembe magam, ami int�en villog. Pillant�s�t�l siker�l el�gg� lenyugodnom ahhoz, hogy cs�ndben maradjak, b�r ehhez er�sen hozz�j�rul a h�tsim�t�s is. A szemem sark�b�l l�tom, hogy Jiraiya szeme perverz�l villan egyet, de nem t�r�d�k vele. 
- Ahogy mondtam: nincs sz�ks�g az aggodalomra. Nem tudj�k megszerezni a k�vet – mondja olyan magabiztosan, hogy egy pillanatra elhiszem neki. De csak egy pillanatra. 
- �s m�gis mi�rt nem? – k�rdezi most g�nyosan Sasuke, �s most el�sz�r �r�l�k ennek a hangnemnek. 
- Egyszer� – hajol kicsit el�re �s sz�les mosoly ter�l el az arc�n, amit�l �gy n�z ki, mint egy indi�n Mikul�s. – Mi sem tudjuk, hol van – jelenti ki, mintha csak az id�j�r�sr�l besz�lne, majd hozz�teszi: - M�g abban sem lehet�nk biztosak, hogy l�tezik. 
Na j�… ezt most fel kell fognom…

Sasuke

Azt hiszem, rosszul hallottam… ez csak egy vicc… annak kell lennie…
- MICSODA?!!! – ki�ltunk fel mind a n�gyen egyszerre, majd a d�bbenett�l t�gra ny�lt szemmel b�muljuk az �r�ket, h�tha valamelyik el kezd r�h�gni. De mindegyik hal�l komolyan n�z…
- Akkor mire van a t�rk�p, a legenda, meg az a nyavaly�s barlang, amibe csak a marcip�n volt j�?! – t�ri meg a d�bbent csendet v�g�l Naruto, mire a t�rzsf�n�k megint mosolyogni kezd. �, hogy leszedn�m a k�p�r�l… 
- A t�rk�pet m�g a r�giek csin�lt�k, a barlang pedig a fiatalok pr�b�ja f�rfiv� v�l�s el�tt – magyar�zza, mi meg egyre nagyobb d�bbenettel hallgatjuk. – Ha v�gigmegy, akkor onnant�l f�rfinak sz�m�t, �s annyi marcip�nt ehet, amennyit csak akar. 
Ennyi?! 
- C�h… sok h�h� a semmi�rt – r�ntom meg a v�llam, majd megfordulok, hogy kimenjek. Nem hiszem el, hogy mindezt a nagy, b�d�s semmi�rt tettem! 
De egy apr� k�z meg�ll�t… meg n�h�ny nekem szegez�d� l�ndzsa… 
- Ifj� bar�tom – sz�l most hozz�m a t�rzsf�n�k, hangja teljesen komoly. – Nekem meggy�z�d�sem, hogy a k� l�tezik – jelenti ki, mire fel� fordulok. – K�l�nben mi�rt ilyen elhagyott helyen �ln�nk? K�l�nben mi�rt lenne a legenda? K�l�nben mi�rt lenne itt var�zslat? Az �seink puszt�n okosak voltak. Akik tudt�k a k� rejtekhely�t, nem �rult�k el gyermekeiknek, a hely �rz�s�t b�zt�k r�juk, a k� �gy puszt�n legendak�nt maradt meg. �s �pp �gy ker�lt a lehet� legnagyobb biztons�gba. 
- Sokat �r�nk ezzel, ha nem tudjuk, hol van – morgom magamnak, de �rzem, ahogy Tiwanaku �les szeme r�m villan. Tudja, hogy �n nem megv�deni, hanem megszerezni akarom a k�vet. 
- De van egy legenda… - sz�lal meg kis id� ut�n, mire Jiraiya t�gra ny�lt szemekkel r�mered.
- Elmondod nekik? Tal�n �k? - k�rdezi d�bbenten, de a t�rzsf�n�k leinti. 
- A j�slat �gy sz�l:

„H�romra esett az Isten keze,
hogy a k�vet a gonoszt�l �jra megmentse.
Mind kipr�b�lt harcosok,
kiknek b�tors�ga bebizonyosodott, 
m�lt�nak tal�ltattak,
csoda keresztezi �tjukat.
A legenda fel�led,
hogy megtal�lj�k a kincset,
elpusztul a Hatalom,
nem lesz vil�guralom.
Keresd h�t, kutasd fel, s hogy el ne t�vedj:
a k�vet ott leled, ahol a Sz�ved.”

Szavai nyom�n m�lys�ges csend t�mad, bennem pedig egyszerre k�t �rz�s viaskodik: a hitetlens�g �s az izgatotts�g. Ez a sz�veg r�nk illik! H�rman vagyunk, v�gigcsin�ltuk a barlangot, a h�tam csod�latos m�don meggy�gyult… Ugyanakkor k�ptelen vagyok elhinni. Ilyen nincs. Nincs var�zslat, nincs csoda, nincs semmi ilyen. Ami a h�tammal t�rt�nt, azt nem tudom megmagyar�zni, de nyilv�n arra is tal�ln�nk valami racion�lis okot. De m�gis musz�j megk�rdeznem…
- Az a barlang… ahol van az a m�sik v�zes�s… van valami… k�l�nleges a viz�ben? – fordulok a fejedelem fel�, aki meglepetten pislog r�m. H�t, gondolom a j�slat ismertet�se ut�n nem pont erre a k�rd�sre sz�m�tott.
- Nem, nincs. Mi�rt k�rdezed? – k�rdez vissza, m�gis, mintha tudn�, mire gondolok. 
- Pedig Sasuk�nak – kezden� el Naruto, de gyorsan befogom a sz�j�t. 
- Nem �rdekes – v�laszolok, �lesen r�n�zve, m�gse tudom elnyomni azt az �rz�st, hogy az a k�t szem a lelkem legm�ly�re l�t. 
- Milyen k�r, mi n�gyen vagyunk – jegyzi meg sop�nkodva Naruto, mire felvonom egy kicsit a szem�ld�k�m, de azt�n eszembe jut a Hyuuga csajszi is, akit r�gt�n �rkez�se ut�n k�nytelen voltam megfenyegetni, nehogy el�rulja a c�lomat �s a kil�temet. Azt hiszem, siker�lt meg�rtetnem vele… 
- Hmm… - h�mm�g�k egyet, mire Sakura r�m emeli a k�t smaragd szem�t, �s tekintet�b�l ugyanazt olvasom ki, mint amit �n gondolok: eddig csak h�rman voltunk. Egy kis ideig m�g n�zz�k egym�st, mikor Hinata kezd el cincogni. 
- J-jobb, ha itt is el-elmondom. �-�n O-orochimaru-sam�nak dolgoztam, m-mostan�ig. P-pontosan tudjuk, hol v-van ez a hely, �-�s t-t�madni akarnak – �rulja el, amin meglep�d�k kiss�. Most vagy nagyon ostoba, vagy t�nyleg komolyan gondolja, hogy �t�ll hozz�nk. 
- K�sz�n�m, hogy ezt elmondtad. Hozz�vet�legesen mikorra v�rhat�ak? – k�rdezi a t�rzsf�n�k, tekintet�b�l azt olvasom ki, hogy �szint�nek tartja Hinat�t, �s �n valami�rt b�zom az �t�let�ben. 
- K-k�t, maximum h�rom n-nap. 
- Akkor fel kell k�sz�ln�nk a harcra – b�lint Tiwanaku, nyugalma megrend�t egy kicsit. Fogalmam sincs, miben b�zik ennyire.
- Vagy… megkeress�k a k�vet �s elvissz�k biztos helyre, m�g miel�tt ide�rnek! – l�p egyet a t�rzsf�n�k el� Sakura, hat�rozott tekintete �g. – Fejedelem, ezek az emberek nem olyanok, mint ti. Mindent fel fognak d�lni, m�g meg nem lelik, amit keresnek. Ha kell, mindent megszents�gtelen�tenek �s lerombolnak.
- Nem hiszek a j�slatokban �s nem is k�l�n�sebben �rdekel. De mi megtal�ljuk – jelentem ki magabiztosan, Sakura mell� �llva, aki egy pillanatra megszor�tja a kezemet. 
- De meg �m! – vigyorog Naruto is, �s Hinat�t mag�val h�zva szint�n mell�nk l�p. 
- Azt hiszem, �gy lesz a legjobb – besz�l Tiwanaku ink�bb mag�hoz, mint hozz�nk, majd Jiraiy�hoz fordul. – Jiraiya, vidd �ket a kunyh�kba, adj nekik ruh�t, �lelmet, �s amire csak sz�ks�g�k van! – utas�tja, majd mag�hoz inti a feh�r haj� f�rfit, s�g valamit a f�l�be, mire az b�lint, majd mosolyogva fel�nk fordul. 
- Gyertek ut�nam – sz�l, majd elindul kifel� a s�torb�l, mi pedig k�vetj�k �t. 
�tvezet benn�nket �jabb kunyh�kon, tov�bbra is ideges�t�en k�v�ncsi tekintetekt�l �vezve, m�g v�g�l meg�ll egy el�tt. 
- K�t szoba van benne, egy a l�nyok�, egy a fi�k�. Persze lehet vegyesen is – vigyorodik el, amit�l annyira Narut�ra eml�keztet, azt�n r�m �s Sakur�ra n�z. C�h… - Van bent ruha, valamivel hosszabb, mint amit �k viselnek. Hamarosan hoznak �telt, lesz t�bort�z, ut�na pedig kipihenhetitek magatokat. Persze nem k�telez� r�gt�n elaludni – kacsint egyet, �s musz�j Sakur�ra n�znem, aki szint�n �pp engem n�z. K�r volt, csak �jra fell�ngolt a v�gyam ir�nta. Pr�ma… mintha egy�bk�nt nem lenne neh�z… 
Jiraiya ezut�n elmegy, mi pedig bel�p�nk a kunyh�ba, ami nem is t�l kicsi �s viszonylag tiszta is. M�g egy vizes t�lat is raktak be mosakod�shoz. A f�ld�n bambusz�gy szer�s�g van let�ve, rajta pedig ruha. A l�nyok gyorsan kitess�kelnek minket, hogy �t�lt�zhessenek. (Egy�bk�nt Sakura nem tudom, mit van �gy oda, mintha nem l�ttuk volna m�g…). A gondolatra elvigyorodom, �s m�g �lt�znek, felid�zem magamban a v�zes�ses kalandot. Ezt is k�r volt tennem, �gy m�g er�sebb a v�gy �nt el, �s most jobban gy�l�l�m Orochimarut, mint valaha, ami�rt miatta nem foglalkozhatok Sakur�val… 
- Ok�, most ti j�tt�k – l�p ki az ajt�n Pinky, a kis remeg�ssel a nyom�ban. Mindkett�j�k�n barna r�vidnadr�g �s egy h�mzett top van, ami a h�tukb�l semmit sem takar. Any�m… ez neh�z este lesz… 
Gyorsan mi is felkapjuk Narut�val a nek�nk adott t�rdnadr�gszer�s�get, majd visszamegy�nk a l�nyokhoz. Sakura elakad� l�legzet�b�l sejtem, hogy neki is eg�szen bej�n a hauri ruha. Igen… ez hat�rozottan neh�z este lesz… 
Oldalra pillantok a m�sik kett�re. Naruto nem gy�zi abbahagyni a vigyorg�st, aminek hat�s�ra a megszeppent l�ny majdnem el�jul. 
- K�r�ln�zek – t�r�m meg a csendet, majd gyorsan kimegyek a s�torb�l. Most egy indi�nnal sem tal�lkozok, viszont egy hatalmas f�stoszlop ir�ny�b�l hangok sz�r�dnek. Az ellenkez� ir�nyba indulok. 
Nem kell sokat gyalogolnom, m�g el�rek addig a m�r kisz�lesedett, csendesen h�mp�lyg� foly�ig, amin kereszt�l idejutottunk. Nincs itt senki. Hogy levezessem a fesz�lts�get, alakzatokat kezdek gyakorolni. Az edz�s j�, nem kell semmire se figyelnem, csak a mozg�somra, az izmok j�t�k�ra, a v�z csobog�s�ra. 
- Ez az l�nyok, nagyon sz�pek vagytok! – vihog egy ismer�s hang, majd hamarosan egy bokor m�g�l felt�nik Jiraiya alakja h�rom fiatal, meglehet�sen alul�lt�z�tt l�ny t�rsas�g�ban. Tot�l r�szeg. – �, n�zz�tek, ki van itt! Ugye milyen helyes fi�? – neveti el mag�t, a l�nyok pedig kuncogva pillantanak fel�m. M�r megint… 
- Gy�re val�nk t� �s – fogja meg az egyik a karomat, vicces akcentussal besz�l. �gy t�nik, ez a pali az eg�sz hauri t�rsadalmat megtan�totta jap�nul… 
- Nem – mondok csak ennyit, de az el�g ahhoz, hogy f�l�sen visszah�z�djon. 
- L�nyok, menjetek csak el�re, majd a t�zn�l t�ncolok nektek! – int nekik mosolyogva, �k pedig vid�man tov�bbmennek. Jiraiya meg�ll mellettem. 
- Sasuke, ugye? – sz�l�t meg, most meglep�en j�zannak t�nik. 
- Ja… - v�laszolok foghegyr�l. 
- El�g j�l karat�zol, ahogy l�ttam – folytatja a cseveg�st, amihez most egy�ltal�n nincs kedvem. 
- Hmm… 
- Ez a Sakura… el�g d�g�s egy bige, nem? – vigyorog r�m. C�h, tudhattam volna, hogy beind�tja a v�n perverz fant�zi�j�t! 
- Tal�n �rdekli? – k�rdezek vissza cinikus g�nnyal a hangomban, mert tudom, Sakura sosem lenne olyan, mint az el�bbi h�rom csaj. 
- Mi�rt ne? Tal�n foglalt? – v�g vissza, mire gyorsan elford�tom a fejem. 
Sok�ig nem sz�lalok meg, h�tha ejti a kellemetlen t�m�t, vagy ami m�g jobb, tal�n el is megy. De persze nem �gy t�rt�nik. 
- Szereted, mi? Ne tagadd! – sz�l r�m, mikor l�tja, hogy tiltakozni akarok. – L�ttam, hogy n�zt�l r� – mosolyodik el. �gy d�nt�k, ink�bb nem sz�lok semmit. – Akkor m�gis mi tart vissza? – nevet, �n meg pr�b�lok �gy tenni, mintha nem hallan�m. - M�r j� ideje egy�tt utazhattok, m�g egy el�g vicces kalandotok is volt a v�zes�sn�l.
- Honnan tudja mindezt? – pr�b�lok terelni, nem akarok pont egy k�jenccel err�l besz�lgetni. 
- Ej, fiam, tal�n azt hiszed, hogy annyira h�ly�k vagyunk, hogy m�g �rszemeink sincsenek? – n�z r�m, mire �n v�llat vonok. – �s az �rszemeknek el�gg� tetszett a r�g�sz kisasszony, mikor kisz�llt a v�zb�l… b�r ott lehettem volna! – hahot�zik, mire �n �sszeh�zom m�rgesen a szem�ld�k�m.
- C�h… micsoda perverz n�ps�g ez… - morgom, � pedig �sszecsapja a tenyer�t.
- Ugye? �pp ez�rt szeretek annyira itt �lni – vigyorog, majd elkomorodik hirtelen, amit�l m�g a hangja is teljesen megv�ltozik. – M�g egyszer k�rdezem: m�gis mi tart vissza?
- … Ideges�t�… - mondom v�g�l. 
- Val�ban el�g ideges�t� lenne v�gre foglalkozni valakivel, hiszen az olyan sok id�t �s odafigyel�st ig�nyel – „sop�nkodik” g�nyosan, m�gis r�tapint a l�nyegre: nekem id�m nincs foglalkozni Sakur�val. – Fiacsk�m, gondolt�l te m�r arra, hogy mennyivel t�bb id�t t�ltesz el azzal, hogy ne foglalkozz vele? – k�rdezi halkan, mire �n felkapom a fejem �s t�gra ny�lt szemekkel b�mulok r�. 
- Mi a… - ny�g�m, mert nem hiszem el, hogy igaza van. T�nyleg annyi id�t t�lt�k el azzal, hogy ne foglalkozzak Pinkyvel, hogy akkor m�r nyugodtan foglalkozhatn�k is vele… M�gis…
- Vagy csak t�ls�gosan f�lsz beengedni valakit az �letedbe? Tipikusan olyan gyereknek l�tszol, akinek ez a probl�m�ja, �n m�r csak tudom, �rtam err�l a t�m�r�l egy csom� k�nyvet. Van benne n�h�ny szaftosabb r�sz is, ha szeretn�l tanulni – teszi hozz� vigyorogva, �s megint r�szegnek l�tszik. – De megyek, a l�nyok m�r v�rnak r�m – h�zogatja kaj�nul a szem�ld�k�t, majd elmotoszk�l, otthagyva engem a gondolataimmal. 

Naruto

Miut�n Sasuke kimegy a s�torb�l, h�rman maradunk csak, �s �n nem b�rom levenni a szemem Hinata-chanr�l. Olyan szexis ebben a ruh�ban! Bel�p egy �r, a kez�ben nagy t�lc�t egyens�lyoz, telerakva gy�m�lcs�kkel �s egy rak�s marcip�nnal, a m�sik kez�ben pedig n�gy megt�lt�tt poh�rral, nem tudom, mi van benne, de nagyon alkoholszag�. Egy pillanatra fel� fordulok, elveszem el�le a t�lc�t, magam el� rakom, majd b�mulom tov�bb Hinata-chant. 
- Ez micsoda? – k�rdezi Sakura-chan az �rt a poh�r tartalma fel�l, mire Hinata-chan kiss� odafordul. Olyan cukin v�r�s az arca!
- Ez a csicsa, kukoricas�r. Nagyon finom – ny�jtja fel�nk, �n az eny�met automatikusan elfogadom, majd leteszem a t�lca mell�. 
- Hmm, eg�sz j�! – sz�lal meg Sakura-chan, m�r most hallom rajta, hogy r�szeg lesz. Hinata-chan se ny�l a pohar�hoz. 
- A meg�rkez�setek alkalm�b�l hatalmas t�zet gy�jtunk. Gyertek majd el – mondja m�g az �r, azt�n t�vozik. 
Ut�na n�ma csendben b�muljuk egym�st a Hyuuga l�nnyal. Az a k�t sz�p, nagy szemp�r, pisze orr �s �des ajkak! �s milyen b�tor volt, bevallott r�gt�n mindent a t�rzsf�n�knek! Most m�r igaz�n senki sem k�telkedhet benne, �s erre a gondolatra elmosolyodom. 
- �r�l�k, hogy itt vagy, Hinata-chan – sz�lalok meg v�gre, megt�rve a csendet. 
- �-�n is – kapkod leveg� ut�n, de az�rt mosolyog. A mosoly�t�l mintha az eg�sz vil�g sz�nesebb lenne. 
Azt�n eszembe jut valami, amit nagyon tudni szeretn�k. 
- Hinata-chan… hogyhogy Orochimaru szolg�lat�ban �llt�l? – k�rdezem, mire f�jdalmasan s�hajt egyet, majd felemeli k�ny�rg� tekintet�t. 
- N-nagyon sajn�lom, N-naruto-kun mindazt a rosszat, amit elk�vettem! – hajol a f�ldig, de �n megfogom a kez�t �s gyeng�den felh�zom. 
- Semmi baj, most m�r minden rendben van – mondom neki, mik�zben b�tor�t�an mosolygok. 
- M�r hogy lenne rendben?! – ki�lt fel indulatosan, amit nem v�rtam t�le. – Miattam emberek haltak meg, �rted, Naruto-kun? Annyi embert ejtett�nk fogs�gba, s b�r mindig pr�b�ltam el�rni, hogy a lehet� legjobban j�rjanak, v�gig gyenge voltam, mert kitartottam Neji-san mellett – hadarja, hogy m�g csak nem is dadog most, �n pedig d�bbenten figyelem. Olyan neh�z elhinni err�l a f�l�nk, de b�tor l�nyr�l mindezt. – Sasuke-kun is tudna mes�lni… - jegyzi m�g meg halkan, mire felkapom a fejem. 
- Hmm? Hogy j�n most ide Teme? – h�zom �ssze a szem�ld�k�met, mire megr�zza a fej�t.
- Nem sz�m�t… olyan sok rosszat tettem… a v�g�re m�r t�k�letesen el tudtam j�tszani a gonosz fogva tart� szerep�t… jaj, Naruto-kun! – ki�lt fel megint, �s azt�n el kezd s�rni, hogy a sz�vem szakad bel�. L�tva, ahogy v�gigperegnek a k�nnyek h�feh�r b�r�n, fogalmam sincs, mit mondjak. �gy azt�n sok�ig nem is mondok semmit, csak �t�lelem a l�nyt, aki g�rcs�sen kapaszkodik bel�m. J� n�h�ny percig csak s�rdog�l, mik�zben �n a h�t�t simogatom, m�g v�gre megtal�lom a hangom. 
- Senki sem t�k�letes, Hinata-chan… de te b�tran mert�l v�ltoztatni �s elindulni a j� �ton – mondom neki nyugtat�an. – �n… b�szke vagyok r�d, �s nagyon �r�l�k neki, hogy �gy d�nt�tt�l. 
- Ez nem hozza vissza a halottakat… - morogja halkan, majd mosolyogva fel�m fordul. – De a-az�rt k-k�sz�n�m, N-naruto-kun – t�r vissza �jra a dadog�sa, mik�zben pipacsv�r�sen elh�z�dik t�lem. – Egy�bk�nt, m-m�g nem v-v�laszoltam a k-k�rd�sedre. A-az�rt szolg�ltam Orochimaru-sant, m-mert m�g kiskorunkban �-�rv�k lett�nk N-neji-sannal, �s � b-befogadott minket. A-akkor m�r g-gonosz volt �s cs-csak kihaszn�lt, de m-m�giscsak � nevelt fel… - mondja szomor�an.
- Az a k�gy� nevelt fel?! Durva gyerekkorod lehetett… De nagyon, nagyon �r�l�k, hogy v�gre elj�tt�l onnan, �s mindannyian �r�l�nk, hogy itt vagy, igaz, Sakura-chan? – fordulok vigyorogva oldalra, de nem l�tok ott senkit �s semmit, csak a kunyh� bej�rat�t. – He? – n�zek k�rd�en, mire a Hyuuga elkezd kuncogni. 
- Sakura-chan m�r az ut�n kiment, hogy az �telt idehozt�k – mosolyog, mire leesik az �llam. 
- MII??! Komolyan?! �szre sem vettem – nevetg�lek zavartan a tark�mat vakargatva, majd felcsillan a szemem. – De ha m�r itt van ez a sok kaja, l�ssunk hozz�! – vigyorodom el, mire Hinata-chan elpirulva b�lint, kivesz egy szem gy�m�lcs�t �s mosolyogva bekapja. �, olyan gy�ny�r�! 

Sakura

Nem b�rom tov�bb elviselni kettej�ket, mert �gy �t perc ut�n m�r el�g uncsi n�zni �ket, ahogy szemeznek, �gy ink�bb kimegyek. 
Amint kil�pek a kunyh�b�l, megl�tok a t�volban egy hatalmas f�stoszlopot, ahonnan �nek �s besz�dhangok sz�r�dnek. Gondolom, megn�zem m�r ezt a t�z dolgot, ha egyszer a mi kedv�nk�rt csin�lj�k. 
Ahogy megyek, a zaj egyre er�s�dik, �s egyre vil�gosabb� v�lik a k�p: p�r m�terre onnan, ahonnan kij�tt�nk a v�zb�l, a foly� mellett �g a t�z, k�r�l�tte az emberek t�ncolnak, n�h�nyan �nekelnek, esznek �s besz�lgetnek, �ltal�nos a vid�m hangulat, ami r�m is �tragad. Egy l�ny odaj�n hozz�m, hogy adjon m�g egy poh�rral a csics�b�l, amit el is fogadok �s gyorsan lehajtom. Egyre jobban �zlik. Azt�n Jiraiya-san jelenik meg mellettem. 
- Sakkura-chaan! – ny�jtja el furcs�n a nevem, s mikor fel� fordulok, l�tom, hogy meglehet�sen r�szeg. 
- �, j� est�t, Jiraiya-san! – mosolygok r� bar�ts�gosan, mire meglep�en gyorsan mell�m h�z�dik �s megfogja a mellem. 
- �, milyen form�s! – vigyorog r�szegen. Ez… ez…
- �����, PERVEEERZ!!! – sik�tok, majd akkora pofont adok neki, hogy p�r m�terre elrep�l. M�g d�h�dten f�jtatok, egy kicsit, de most el�g neh�z lesz lenyugtatni… UT�LOM A PERVERZEKET!!!
- �s m�g er�s is… nem csoda, hogy m�g egy Sasuke t�pus� sr�c is oda van �rte… - motyogja, �s a mondat�val v�g�l m�gis siker�l megtal�lnia a m�dj�t, hogy lenyugodjak.
- H-hogy �rti ezt? – k�rdezem, el tudom k�pzelni, milyen �rtelmes fejet v�ghatok. B�r eddig is rem�nykedtem kicsit, hogy tal�n az Uchiha m�g sem olyan k�z�mb�s ir�ntam, m�gis, �gy kimondva… �, b�rcsak igaz lenne! 
- Ha m�g nem vetted �szre, akkor m�gse vagy olyan okos – vigyorog m�g mindig a f�ld�n fekve, majd nagy nehezen felt�p�szkodik. – De ha most megbocs�tasz, m�r v�rnak r�m! – trill�zza, majd megfordul �s elsz�kdel. Ok�, h�t ez t�nyleg el�g r�szeg lehet. �, ha m�r itt j�runk, iszok m�g egy kis csics�t, hmm, meglep�en j�. 
Azt�n egyszer csak azt veszem �szre, hogy minden elcsendesedik, az emberek le�lnek, �s mindenki egy pontba figyel: ahol a t�rzsf�n�k �l, akit eddig �szre sem vettem. �n is helyet foglalok egy nagyon helyes sr�c mellett – persze nem olyan helyes, mint az �n Sasuk�m - majd Tiwanaku fel� fordulok. 
- �vezredekkel ezel�tt, nagy m�lt� n�p�nk hatalmas dolgot cselekedett – kezd bele a mond�k�j�ba. – �seink, kiket megsz�nt az Isten, szabads�got kaptak, hogy ellen�llhassanak a k� hatalmas, gonosz erej�nek, de ugyanakkor elvesztett�k a k�pess�get, hogy haszn�lhass�k a hatalm�t, �gy nem eshettek k�s�rt�sbe. A gonosz uralkod�n igazs�got tettek, a k�vet pedig ide hozt�k, �s felesk�dtek, hogy n�p�nk �r�kk� v�delmezni fogja a k�vet – folytatja a j�l ismert legend�t, majd egy kis hat�ssz�net ut�n folytatja. – Ez a v�delem, most vesz�lybe ker�lt – jelenti ki, mire a d�bbenet hull�ma fut v�gig az embereken �s fojtott suttog�s hangja hallatszik. 
- Harcra kell k�sz�ln�nk, h�rom napon bel�l hatalmas ellens�g t�r r�nk olyan fegyverekkel, amilyeneket m�g sohasem l�ttunk – folytatja semmit sem elhallgatva, mik�zben m�g egy poh�rnyit legur�tok. 
- �s mi van, ha nem is l�tezik az a k�?! – �ll fel egy fiatal, legfeljebb tizenhat �ves fi�, kih�v� mozdulattal. 
- A La muerte de la Rosa l�tezik – mondja egyszer�en Tiwanaku, hat�rozotts�ga visszaveti a m�sik harci kedv�t. – De ez most nem sz�m�t. Az ellens�g akkor is r�nk t�r, ha nincs k�, �s akkor is, ha van – feleli b�lcsen, nekem pedig kedvem t�mad felsz�lalni. 
- �gy is van! – �llok fel kiss� megsz�d�lve, s nem b�rok hauri nyelven besz�lni, ez�rt jap�nul sz�lalok meg. – Mi megtal�ljuk azt a k�vet, mi meg! – mutogatok �ssze-vissza, majd kikapom helyes szomsz�dom kez�b�l a pohar�t, �s felhajtom a tartalm�t, miel�tt folytatom. – A j�slat r�lunk sz�l! Meglelj�k, �s elvissz�k, hogy senki se tehesse r� a kez�t! Elcsaljuk… �ket… - sz�d�l�k a besz�dem v�ge fel�, majd csak azt �rz�kelem, hogy valami�rt nagyon h�nyingerem van…

- S-sasuke? – csapja meg az orrom az ismer�s illat, majd lassan kinyitom a szemem. A s�t�tben csak arc�nak sziluettj�t b�rom kivenni. 
- Jobban vagy? – n�z le r�m, s �n csak ekkor veszem �szre, hogy �lbe vett, �s a karj�ban tartva megy�nk a kunyh�k k�z�tt. 
- Mi t�rt�nt? – pr�selem magam meztelen mellkas�hoz, �s m�lyen bel�legzem az illat�t, ami kiss� csillap�tja ezt a hasogat� �rz�st a fejemben. 
- Mennyire eml�kszel?
- H��t… Tiwanaku elmes�lte a legend�t, azt�n… azt�n bejelentette, hogy majd harcolni kell… ut�na nagyon rosszul kezdtem �rezni magam… - ny�g�m az eml�kfoszl�nyokat. 
- Hmm… 
- Mi�rt… mi t�rt�nt m�g? – fogom meg a fejem, h�tha az enyh�ti a f�jdalmat valamennyire. 
- Jiraiya odat�molygott hozz�m, hogy seg�ts�gre van sz�ks�ged. Mire oda�rtem, a f�l falu t�ged b�mult �s h�nyt�l. Sokat… - h�zza el a sz�j�t, bennem pedig a f�jdalom �s a h�nyinger mellett most m�g a sz�gyen�rzet is �tj�r. Klassz, bejelentem, hogy majd mi lesz�nk a h�s�k, azt�n meg mindenki szeme l�tt�ra r�k�zok… Hogy lehetek ilyen szerencs�tlen? 
- Uhh… - ny�g�k egyet. 
- Azt�n elkezdt�l r�m�szni a melletted �l� sr�cra… - folytatja, mire nekem kipattannak a szemeim. �risten, ezt nem akarom hallani… - Engem sz�l�tott�l… azt�n megcs�koltad… - hallgat el, �n pedig nyelek egyet. 
- S-sajn�lom… - hebegem, nem b�rom elhinni… �s Sasuke mindezt l�tta… 
- Azut�n mindenkit elk�ldtem, te el�jult�l, �n pedig elindultam veled visszafel�… - mondja �rzelemmentesen, �n pedig megremegek. 
Ezut�n csendben maradunk, m�g el nem �r�nk a kunyh�nkig. Sasuke letesz a bej�ratn�l, �n pedig nagy nehezen bet�molygok. Az els� szob�ban Naruto hortyog a t�l mellett, mag�hoz szor�tva Hinata test�t, aki m�g �lm�ban is sz�gyenl�s kifejez�st v�g. 
S�hajtok egyet, �s odal�pek a vizes ed�nyhez, hogy legal�bb ezt az undor�t� �zt elt�ntessem a sz�mb�l, majd elindulok a m�sik szoba fel�, Sasuke a nyomomban. Amint megl�tom az �gyat, le is d�l�k r� r�gt�n, mintha fejbe k�lintottak volna, Sasuke a m�sik �gyra fekszik. 
M�r majdnem elalszok, de nem b�rom �gy tov�bb.
- Nem b�rom �gy tov�bb… Sajn�lom, Sasuke… ne haragudj – s�gom. - �s most… cs�kolj meg… - hajolok el�re, csukott szemmel, majd egy s�haj ut�n �rzem azokat az �des ajkakat a sz�mon. Belemosolygok a cs�kba. – K�sz�n�m – h�z�dok vissza, majd m�g mindig mosollyal az arcomon, r�gt�n elalszok. 

Reggel, mikor felkelek, m�g mindig el�gg� f�j a fejem, de m�r sokkal jobb, mint este. Fel�l�k �s k�r�ln�zek, Sasuke nincs itt. �tmegyek a m�sik szob�ba, mind a h�rman ott vannak, �s reggeliznek, b�r Naruto �gy n�z ki mint a mosott rongy, m�g csak nem is besz�l. 
- J� reggelt… - k�sz�n�k, mire fel�m fordulnak mindannyian, Naruto pedig vigyorogni pr�b�l.
- Te is, Sakura-chan? – fogja a fej�t, mire kicsit elmosolyodok �s b�lintok, majd letelepszek mell�j�k, �s csendben megreggeliz�nk. Miut�n befejezz�k, Jiraiya l�p a s�torba. 
- Tiwanaku fejedelem h�vat titeket – mondja, mi gyorsan – m�r amennyire t�l�nk telik – elk�sz�l�nk, �s k�vetj�k a f�rfit a t�rzsf�n�k s�tr�hoz. 
- Isten b�kess�ge, idegenek! – �dv�z�l minket, majd int, hogy l�pj�nk k�zelebb. – B�r nem tudjuk, hogy a k� hol van, azt meg tudjuk mutatni, hogy hol van Umgabug s�rja – mondja, mire r�gt�n izgatott� v�lok. – Jiraiya megmutatja nektek, csak el�bb �ld�som akartam adni r�tok – mosolyog r�nk, majd feltartja k�t kez�t: - A hatalmas V�zisten, kinek hatalma, mint a tenger �rja, adjon nektek �rtelmet �s b�lcsess�get utatok sor�n! – mondja, leteszi a kez�t, majd nem sz�l t�bbet. Jiraiya kimegy, mi pedig sz�tlanul k�vetj�k. 
- Most menjetek vissza a s�tratokba, k�sz�ts�tek fel magatokat, �s eb�d ut�n elviszlek titeket oda… �n is kutattam ott, de nem jutottam semmire. A r�giek nagyon nem akart�k, hogy megtal�ljuk a k�vet… - teszi m�g hozz�, majd elmegy az egyik ir�nyba, mi pedig visszaindulunk a kunyh�hoz. Az �ton most m�r nem csak k�v�ncsi, hanem hitetlenked� arcokat is l�tok, amik f�k�nt nekem sz�lnak. M�g azt a sr�cot is l�tom, akire elm�letileg r�m�sztam, b�r most tele van k�k-z�ld foltokkal, �s m�rgesen b�mul Sasuk�ra… ink�bb nem akarom levonni a k�vetkeztet�st. Az Uchiha egy�bk�nt �szre sem veszi, nagyon el van mer�lve a gondolataiban. Bocs�natk�r�en n�zek a sr�cra, mire, megvonja a v�ll�t, �s ezek ut�n m�r ink�bb nem figyelek oldalra. A kunyh� el�tt azt�n Naruto meg�ll �s megk�sz�r�li a tork�t. 
- Szeretn�k bejelenteni valamit – mondja izgatottan. – Tal�n korai m�g, de… - kezdi, majd odal�p Hinat�hoz. – �n nagyon kedvellek t�ged, Hinata-chan, �s szeretn�lek jobban megismerni… Szerintem nagyon kedves �s nagyon b�tor l�ny vagy… Sz�val l�gyszi’ legy�l a bar�tn�m, mert iszonyatosan tetszel! – vigyorog r�, mire Hinata f�lig v�r�s�dik.
- N-naruto-kun – hebeg mosolyogva, de a sz�ke meg sem v�rja a v�lasz�t, hanem odahajol hozz� �s megcs�kolja. Wow, ez az, Naruto! 
V�g�l azt�n elv�lnak egym�st�l, �s h�l’ Istennek, a Hyuuga nem �jult el, csak majdnem, de meg sem b�r sz�lalni. Naruto, hogy megtartsa, �t�leli. 
- H�t ez gyors volt – mosolygok r�juk, mire m�g sz�lesebb lesz a vigyor, azt�n �ntudatlanul is Sasuke fel� lesek. H�t igen, ez nem mindenkin�l megy �gy…
- Na l�tod, Teme, �gy kell ezt csin�lni! – nevet most gonoszul az Uchih�ra, mik�zben Hinata h�t�t simogatja. Sasuke �rz�ketlen arcot v�g, de azt�n meglepet�semre megjelenik az a r� olyan jellemz�, kiss� g�nyos f�lmosoly az arc�n. 
- Egyet�rtek – jelenti ki, �s m�g gondolkozni sincs id�m, mikor m�r el�ttem �ll, gyeng�den mag�hoz h�z �s lass�, �des, szerelmes cs�kot nyom az ajkamra… 
�risten…