Hinata


Ap�m els�seg�lyben r�szes�ti p�rul j�rt szerelmemet, m�g �n n�m�n im�dkozni kezdek a zsebembe rejtett malack�mhoz, hogy felejtse el az el�bbi h�l�tlan kirohan�som, �s tegye a dolg�t. Hozzon nekem v�gre szerencs�t!

Annyiszor elterveztem, hogy miket fogok Naruto fej�hez v�gni, amikor ism�t szemt�l szembe lesz�nk. Minden pillanatban ezeket a s�rt�seket fogalmazgattam, vagy �pp em�sztett a f�jdalom, mert �gy hi�nyzott. A sz�vem ilyenkor arr�l akarta meggy�zni a j�zaneszemet, hogy m�gis bocs�ssak meg neki, tiszt�zzam a dolgokat vele, de a b�szkes�gem t�bbet m�r nem engedte, hogy ism�t �n kezdem�nyezzek. Miut�n nem h�vott, nem keresett, a keser�s�gem csak n�tt, hogy val�ban kihaszn�lt, mik�zben m�sba volt szerelmes. 

Most m�gsem j�nnek indulatos szavak a sz�mra, k�ptelen vagyok sz�mon k�rni, hisztizni vagy veszekedni vele. Csak n�zz�k egym�st, mert az el�bbi felfordul�s ut�n hirtelen kettesben maradtunk, �s f�lelmetes cs�nd telepedik k�z�nk, ahogy a csal�dom tapintatosan kivonult a szob�mb�l, mert tudj�k, hogy lenne mit megbesz�ln�nk. 

�n sajnos csak egy okot sejtek, ami�rt �letem szerelme val�sz�n�leg megjelent ma n�lunk. Rettegek att�l a megsz�gyen�t� pillanatt�l, hogy esetleg arra k�sz�l: bocs�natot k�r t�lem az�rt, mert m�st szeret. Ezzel v�gleg porig al�zna.

- Eln�z�st a fogadtat�s miatt, nem sz�m�tottunk vend�gre… �s D�nci v�rszomj�ra sem – po�nkodom olt�ri b�n�n, hogy valamivel megt�rjem a fesz�lt csendet.
- Ugyan! M�r kezdek hozz�szokni, hogy a csal�dotokb�l valaki mindig megcs�cs�lja a h�ts�mat. Legk�zelebb vajon ki harap fen�ken? Tal�n a b�ty�d? – neveti el mag�t Naruto, b�r neki is el�g er�ltetettnek t�nik ez a vid�mkod�s.
- Ne haragudj! – felelem elpirulva.
- Ugyan… - vakarja meg a tark�j�t zavartan, azt�n ism�t feszeng� hallgat�sba burkol�zunk mindketten, mert fogalmunk sincs, mit mondhatn�nk egym�snak kellemetlen t�m�k felhoz�sa n�lk�l.
- Mi�rt j�tt�l? – k�rdezek v�g�l r�, mert nagyon kezd k�nos lenni, ahogy szomor�an b�mul.
- Hinata! – l�p k�zelebb hozz�m, mik�zben a homlok�n d�szelg� ragtapaszt kezdi babr�lni, mintha att�l f�lne, hogy ism�t a fej�hez v�gok valamit.
- Nem kell bocs�natot k�rned! – intem le azonnal, hogy megakad�lyozzam a sz�nd�k�ban.
- M�st szeretn�k mondani! – v�gja r� kiss� �rz�keny hevess�ggel, �s hirtelen p�r l�p�ssel szorosan el�ttem terem, mire �n meglepetten a falhoz pr�sel�d�m. 

A gyomrom idegesen �sszer�ndul, hogy vajon mit akarhat? Be kell l�tnom, sajnos bennem semmi nem v�ltozott, hi�ba t�rte �ssze a sz�vem. M�g mindig ugyanolyan hevesen reag�lok r�. Tal�n s�gni pr�b�l valamit? - �tlik fel bennem, mikor lehelet�nek forr�s�g�t m�r arcomon �rzem, mert lass�, kisz�m�tott mozdulatokkal egyre k�zelebb �s k�zelebb hajol, mik�zben esdekl�en n�z r�m. 


Gyeng�d �rint�se v�ratlanul �r, mintha csak egy v�gtelen�l selymes cir�ka lenne. Puha ajkai �vatosan egy pillanatra �sszetal�lkoznak az eny�mmel, majd el is t�volodnak. Csak egy apr� puszi, egy szemvillan�snyi mennyorsz�g az eg�sz, hogy azut�n ism�t a val�s�g pokl�ban tal�ljam magam. �rtetlen�l b�mulok az az�rk�k szemekbe, hogy mi akart ez lenni. Egy �jabb m�zesmadzag? 

- Hinata-chan – suttogja szenved�llyel, amit�l borzong�s j�r �t. K�l�n�s hangs�llyal ejti ki a nevem. �gy, ahogy m�g soha sem hallottam t�le. 

Csod�lkoz�st�l elny�l� ajkaim ism�t birtokba veszi, miel�tt k�rdezhetn�k, tiltakozhatn�k. Letagl�z ez a kiv�teles b�n�sm�d. Annyira �vatos velem, mintha a legbecsesebb kincse lenn�k. Karjai �v�n k�rbe fonnak, �des nyelve j�t�kos csiklandoz�ssal bebocs�t�st k�r, majd izgat� lass�s�ggal a sz�mba csusszan, simogat, bec�zget szel�den. Nem tudok m�st tenni, mint olvadozni, mert oly sz�pen k�rlel, val�s�ggal k�ny�r�g, hogy ne haragudjak r�. Azon a nyelven teszi, ahogy mindig is meg�rtett�k egym�st. A test�nk besz�l helyett�nk, mert egyik�nk sem a szavak embere. Lehunyt pill�ja al�l v�ratlanul egy apr� k�nnycsepp g�rd�lt, de nem t�r�dik vele, helyette m�g elsz�ntabban cs�kol. 

- Naruto! – sz�l�tom meg halkan, �s eltolom magamt�l, hogy let�r�ljem az arc�t. 


F�jdalmas grimaszt v�g, �s zaklatottan h�tat ford�t, mert azt gondolja, el akarom utas�tani, vagy most k�sz�l�k veszekedni, pedig csak j�zanul pr�b�lom n�zni a dolgokat.

- Ez nem vezet sehov�, egyszer m�r pr�b�ltuk – eml�keztetem, pedig nem igaz. M�ris el�rte, hogy ne l�ssam olyan s�t�ten a t�rt�nteket, ink�bb �jabb �lel�s�rt epekedjek.
- Nem akartalak megb�ntani! – suttogja �szinte b�ntudattal. - Te tudod a legjobban, mennyire h�lye vagyok! Hogy fogalmam sincs arr�l, hogyan kell b�nni m�s emberekkel. Eddig pont emiatt nem volt egy igazi bar�tom sem, mert b�na vagyok ezekhez a dolgokhoz. Most is csak az�rt szedtem �ssze a b�tors�gom, hogy ide j�jjek, mivel nem akartam r�szorulni egy Uchiha p�tyolgat�s�ra. Az m�r t�nyleg a sz�nalmass�gom cs�cspontj�t jelenten�!
- Nem nagyon �rtelek – mondom, majd elsz�ntan �rte ny�lok, �s magam fel� ford�tom, hogy ne a h�t�nak besz�ljek.
- Tudod, id� kellett hozz�, m�g v�gre felfogtam, mi is volt a baja velem Sakur�nak a m�ltkor, amikor olyan cs�ny�n kiosztott – folytatja imm�r szemt�l szemben, elcsig�zottan, megkeseredett hangon. - Igen, lass� vagyok… tudom… de, sz�nd�kosan senkin nem g�zoln�k �t! Azt hittem nincs abban semmi rossz, ahogy �rzek, vagy ahogy viselkedem. B�rmilyen hihetetlennek is t�nhet, �n t�nyleg azt gondoltam, ennyi belef�r egy bar�ts�gba, �s Sasuke csak az�rt irigykedik r�m, mert bosszantja, hogy a n�j�vel ilyen j�l kij�v�k. Olyan klassz volt valakinek eldicsekedni azzal, veled p�ld�ul milyen sz�pen �sszej�tt�nk. Gyakran besz�lgett�nk r�lad, �s Sakura mindig tan�csokat adott, mivel szerezhetn�k neked �r�met. T�relemmel meghallgatta mikor a kedvenc sorozataimr�l mes�ltem, �rdekl�d�tt, hol tartok az aktu�lisan tolt sz�m�t�g�pes j�t�kban, seg�tett a tanul�sban. Vele teljesen m�s dolgokat szoktam csin�lni, mint veled. Fogalmam sincs mi�rt alakult ez �gy, de nehezen lenn�k meg n�lk�le, de n�lk�led is. Mi�ta egyik�t�kkel sem tal�lkozhatom, r�j�ttem, val�j�ban mit jelentetek nekem. El�g f�lre�rthet� volt ez a f�lt�kenys�gi kirohan�som, de teljesen m�s okb�l akadtam ki, mint gondolj�tok. Am�g benned im�dom azt , hogy �zig-v�rig n� vagy, addig �t elk�nyveltem magamban valami �rinthetetlen szem�lynek, mintha mondjuk a h�gom lenne, �s az�rt h�bor�tott f�l, amikor azt hittem, Gray kihaszn�lta �s r�m�szott… tudod… hogy r�k�nyszer�tette „arra” amit m�g az Uchiha se mert csin�lni vele.
- Az meg se fordult a fejedben, hogy Sasuk�val se maradnak azon a szinten, hogy fogj�k egym�s kez�t? – d�bbenek le, ami�rt ennyire elfogult.
- Hidd el, hogy nem! L�tt�l te eddig k�zt�k valaha bizalmasabb enyelg�st vagy olyasmit, ami arra utalt volna, hogy m�r lefek�dtek? Semmit! Mindig csak n�h�ny puszit vagy �rtatlan �lelget�st, azt is t�k sz�gyell�sen.
- Sasuke el�g visszafogott mindenben.
- H�t ez m�r kezd megv�ltozni! Ha ma reggel l�ttad volna! – neveti el mag�t hirtelen Naruto kaj�nul.
- Hol tal�lkoztatok? M�r nem vagytok haragban? – lep�d�k meg, mert biztosra vettem, hogy az �n dr�g�m olyan cs�ny�n Sasuke �nbecs�l�s�be g�zolt, amin kevesen l�pn�nek ilyen hamar t�l.
- Itachi megint k�zvet�tett, mint kiskorunkban, �gy m�r tegnap besz�lt�nk �jra. Ma reggel viszont a Sakur��k h�z�val szemben l�v� parkban futottunk �ssze. Miel�tt rosszra gondoln�l, elmes�lem, hogy csak az�rt l�d�r�gtem arra, mert tan�csot akartam k�rni, hogyan b�k�thetn�lek meg. Erre mi t�rt�nt? Felbukkant az az �stulok olyan lestrap�lva, hogy azt se tudta, merre kell hazamenni.
- Az el�bb m�g azt mondtad, p�tyolgatni akart! – k�t�zk�d�m, mert j�l figyeltem �m eddig minden szav�ra.
- Igen. B�rmilyen kimer�lt volt, azt az�rt l�tta rajtam, hogy mennyire el vagyok ken�dve, �s felaj�nlotta, hogy d�lut�n menj�nk n�gyesben sz�nk�zni, hogy ism�t veled lehessek.
- T�nyleg? – d�bbenek le, mert ez nagyon nem vall Sasuk�ra.
- Hihetetlen, de �gy t�rt�nt. Viszont arra gondoltam, ha m�r � is sajn�l, akkor igaz�n ostob�n festhetek, �gy er�t vettem magamon �s ide j�ttem, miel�tt szervezkedni kezdene.
- Mi�rt? – pirulok el.
- Az az igazs�g, hogy sokat gondolkodtam rajta, vajon mit �rzek val�j�ban. A megold�sra csak azut�n j�ttem r�, hogy azzal az �ntelt majommal tal�lkoztam. Ezer m�terr�l is ler�tt r�la, hogy mivel t�lt�tte az �jszak�t, hogy Sakur�val igencsak j�l elvoltak. De �n emiatt egy�ltal�n nem voltam f�lt�keny, ink�bb el�gedett, hogy v�gre mindkett�t boldognak tudhatom. Eddig nehezen hittem, hogy Sasuke nem csak �nz� tud lenni, hanem t�nyleg tud szeretni, igazi t�rsa lehet valakinek. Most m�r �gy biztos vagyok benne, hogy nem kell att�l tartanom, egyszer t�nkreteszi a legkedvesebb bar�tomat, ugyanis a g�g�s J�gherceg olyan elvakultan szerelmes, hogy az valami hihetetlen. Veled kapcsolatban viszont teljesen �j meg�llap�t�sra jutottam. M�g soha nem mondtam neked, de minden este �gy alszom el, hogy r�d szoktam gondolni, a te illatod �rzem az orromban, �s azokra a pillanatokra pr�b�lok visszaeml�kezni, amikor egy�tt voltunk… �rted mire gondolok? Amikor „�gy” voltunk egy�tt… - magyar�zza l�ngv�r�s arccal.
- Csup�n csak „az” nem tarthat �ssze k�t embert – felelem f�jdalmas mosollyal.
- �n nem csak akkor szeretek veled lenni, ha „azt” csin�ljuk – n�z komolyan a szemembe. – Sok h�lyes�get elk�vettem veled kapcsolatban, de lassan meg�rtem mi is lenne a helyes m�dja az udvarl�snak, ha hagyn�d… ha m�g adn�l egy es�lyt…
- V�llaln�d ak�r azt is �rtem, hogy legk�zelebb az ap�m akasztja bel�d a fogsor�t? – vihogok fel zavartan, mert t�k�letesen zavarba hoz ez a sok b�k, meg c�lozgat�s arra, hogy �jra j�rni akar velem.
- B�rki j�het – s�gja, �s megk�nnyebb�lve fels�hajt, amikor v�lasz helyett karjaiba omlok, �s �gy szor�tom, mintha sohasem akarn�m t�bbet elengedni.

Nem vagyok haragtart�, �s nagyon b�zom benne, hogy most sem b�nom meg, ami�rt ism�t elgyeng�ltem, �s ilyen k�nnyen visszafogadom Narut�t. Ett�l a d�nt�st�l mintha a testem �jra �lne, a lelkem sz�rnyra kapna.

- Az�rt sz�nk�zni csak elmehetn�nk. Legal�bb Sasuke orra al� d�rg�lheted, hogy n�lk�le is boldogulsz – javaslom k�s�bb, amikor m�r az �gyamon terpeszked�nk, mert a kib�k�l�s �r�m�re kicsit belemelegedt�nk a dolgokba.
- Igazad van! – h�zza szerelmem kaj�n r�kavigyorra a sz�j�t, �s l�tom rajta, hogy m�r azon �br�ndozik k�r�rvend�n, milyen meglepett k�pet is v�g majd az Uchiha, hogy ilyen gyorsan rendbe j�ttek k�zt�nk a dolgok, �s nem szorultunk a seg�ts�g�re.





Itachi


Eg�sz furcsa dolog valakinek a bar�tja lenni. Eddig nem is nagyon hittem abban, hogy l�tezhet ilyen fi� �s l�ny k�z�tt, de az, hogy hetek �ta nem a szex miatt j�rok egy csajhoz, lassan kezd meggy�zni az ellenkez�j�r�l. 

Ino m�r az ajt�ban v�r, a sz�lei is k�szs�ggel fogadnak, mert valami�rt nagyon kedvelnek. Az apj�val sokat besz�lget�nk mindenf�l�r�l, m�g az anyuk�ja �lland�an kaj�val t�m, azt�n n�ha felmegy�nk a „bar�tom” szob�j�ba is, de ott is csak �rtatlan dolgokkal �tj�k el az id�t. Mivel eleve nem is k�sz�l�nk soha m�st csin�lni, nincsenek k�nos jelenetek, amikor anyuka r�nk nyit egy t�lc�nyi s�tem�nnyel, vagy apuka hirtelen beront, hogy kezd�dik a meccs. N�luk, mintha a nyugalom sziget�re l�pn�k, mindenki igyekszik a kedvemben j�rni, �s nekem csak annyit kell tennem cser�be, hogy norm�lis vagyok.

- Hogy telt n�latok a szenteste? – �rdekl�di Ino, mik�zben a szok�sos hely�nkre h�z, a nappali egyik k�nyelmes kanap�j�ra, ahov� mindketten felkucorodunk, �s magunkra ter�tj�k a hatalmas barna pokr�cot, mintha ezzel teremten�nk magunknak k�l�n kis vil�got.
- �jf�lig d�gunalom. Kezdtem komolyan agg�dni ap�m miatt, mert eg�sz nap f�z�tt, azt�n hirtelen kital�lta, hogy menj�nk el a mis�re – mes�lem a t�rt�nteket.
- Nem is tudtam, hogy ennyire vall�sosak vagytok – jegyzi meg somolyogva a sz�ke l�ny.
- �n se! Azt hittem ez is valami �j h�bort az �regnek. Azt�n kider�lt, hogy Jiraiy�val �sszebesz�ltek, �s miattuk volt az a nagy k�sz�l�d�s. Gray �sszez�rd�lt az anyj�val �s ink�bb visszahozt�k, de csak egy k�s�bbi j�rattal tudtak miatta hazarep�lni, �gy elmaradt az otthoni �nnepl�s. Helyette n�lunk bep�tolt�k, �gy �n is megismerhettem a h�res rokont.
- Helyes fi�, nem? – j�n a tipikus n�i provok�l� k�rd�s.
- Tal�n tetszik? – k�rdezek vissza incselkedve.
- Meglehet. Neki p�ld�ul van haja – ny�jtja r�m a nyelv�t a sz�ke l�ny kacagva, mire bossz�b�l j�l megcsiklandozom.
- Nem hallom a t�v�t, f�nt vih�ncoljatok! – mordul r�nk az apja, mert ut�lja, ha megzavarj�k a koncentr�l�sban, mikor �pp sportot n�z. B�r k�v�lr�l nekem mindig hat�rozottan �gy t�nik, mintha nem is a m�sort b�muln�, hanem szundik�lna…
- Gyere! – ny�jtja fel�m kez�t cinkos pillant�ssal Ino, �s kuncogva h�z maga ut�n az emeletre.
- Laptopot kapt�l kar�csonyra? – �mulok el az �r�asztal�n vir�t� vadonat�j masin�n.
- Igen, mert id�n j� kisl�ny voltam – j�n a b�szke felelet n�mi ir�ni�val f�szerezve.
- Aha! �r�l�k, hogy r�szem van a megt�r�sedben, �s ilyen jutalmat kapt�l �rte, amit tulajdonk�ppen nekem k�sz�nhetsz – k�zl�m hasonl�an megj�tszott �ntelt st�lusban.
- Neked? Eddig pont miattad voltam kicsapong� �let�, vagy m�r elfelejtetted? – pir�t r�m.
- Nem, nem felejtettem el – komorodok el hirtelen, mert m�g mindig k�nos arra gondolni, kor�bban �n is mennyire z�ll�tt voltam.
- Szerencse, hogy m�r nem kell Sasori�khoz j�rni, ha l�tni akarlak – jegyzi meg � is hasonl� komolys�ggal.
- Nekem se nagyon hi�nyoznak a napi szint� lumpol�sok, �s a kiruccan�sok Hid�n�k klubj�ba.
- Elmes�led v�gre mi t�rt�nt k�zted �s Sai k�z�tt? – n�z k�v�ncsian a szemembe, amivel el�ri, hogy azonnal zavarba j�jjek, pedig ez ritk�n siker�l.
- Ink�bb megn�zn�m az aj�nd�kod – terelek a kellemetlen t�m�r�l, �s gyorsan a sz�kre huppanok, hogy tesztelni kezdjem a g�pet.

Ino nagyot s�hajt, de nem faggat tov�bb. Elhever az �gy�n, k�t kez�t a feje alatt �sszekulcsolja, �s a plafont kezdi b�mulni, m�g �n a laptopj�val sz�rakozok. Kis id� m�lva ny�lik az ajt�, �s eb�delni h�vnak minket. Csendben fogyasztjuk a fog�sokat, azt�n eszembe jut, hogy k�rdezni val�m lenne:

- Ap�m b�relt egy h�zat a hegyekben, ott t�lt�nk p�r napot a Haruno csal�ddal. Megengedt�k, hogy szilveszterkor bulit tartsunk, �s b�rkit elh�vjunk, �gy szeretn�m In�t n�h�ny napra elk�rni, hogy elj�hessen. A sz�l�k v�gig vel�nk lesznek, �s mindenkinek jut k�l�n szoba – v�zolom a helyzetet.
- Ha van kedve menni a l�nynak, semmi akad�lya. De mi most nem tudunk s�felszerel�st, meg �j holmikat venni. A laptop nagyon sokba ker�lt – n�z szabadkozva mindkett�nkre az apja.
- Nem is kell! Mi is csak sz�nk�zunk, meg �tmegy�nk �szni a szomsz�dban l�v� sz�llod�ba – nyugtatom meg, mert tudom, hogy mennyire megterhel� lenne a csal�d sz�m�ra ilyen dr�ga dolgokat beszerezni. 
- Akkor t�lem rendben, �s gondolom, neked sincs kifog�sod, hiszen megb�zhat� emberekkel lesznek – pillant a feles�g�re, aki �szinte �r�mmel b�logat.

Ha j�rni akarn�k In�val, biztos sim�n z�ld utat kapn�k ebbe a csal�dba, mert ismerik �s tisztelik ap�mat, meg �gy gondolom, �n is el�g kellemes benyom�st kelthettem benn�k. Mi�ta „bar�tkozunk”, a l�nyuk sokkal kiegyens�lyozottabb lett, leszokott a cigir�l, megsz�nt bosszant�, sek�lyes lib�nak lenni, kimondottan sz�rakoztat� t�rsas�g lett. Viszont hi�ba rajong �rtem, a legnagyobb j�sz�nd�k ellen�re sem �rezek ir�nta m�shogyan, mint eddig. 

Eb�d ut�n m�g megn�z�nk egy filmet, azt�n indulok haza, ugyanis nagyon k�v�ncsi vagyok, vajon id�k�zben mag�hoz t�rt-e a kizsigerelt kis�cs�m, vagy m�g mindig az �jszaka f�radalmai miatt fekszik kiny�lva a nappali k�zep�n. 


Mikor bel�pek az ajt�nkon, szemem azonnal k�t idegen cip�t azonos�t az el�szob�ban, egy fi��t �s egy l�ny�t. A n�i csizma nagyobb, mint amekkor�t Sakura hord, a kab�t viszont ismer�s: p�r napja ilyet l�ttam Hinat�n. A mellette l�g� kuk�segyenruh�ra eml�keztet� dzseki pedig csak a szomsz�dunk� lehet, mert Narut�n k�v�l senki nem lenne hajland� ilyen holmit mag�ra venni. Csak nem kib�k�ltek?

- �gy besz�lt�k meg, hogy kett�kor tal�lkozunk – hallom meg bentr�l a sz�szi m�ltatlankod� hangj�t.
- H�t tegnap el�g k�s�n fek�dt�nk le, mert vend�geink voltak – magyar�zkodik ap�m.
- Meg ugye van olyan, aki le se fek�dt! De aki �jjel leg�ny, legyen nappal is leg�ny! – rikkantja el mag�t v�gan az agyilag is nagyon sz�ke fi�, �s mire be�rek hozz�juk, m�r vadul r�zogatja Sasuk�t.
- Hogy �rted ezt az „�jjel is leg�ny” dolgot? – k�rdi t�le az �reg zavartan.
- H�t reggel, amikor kij�tt Sakur��kt�l, szinte rogyadoztak a l�bai a f�radts�gt�l. Biztos nem sokat pihentek Sakur�val, de arra az�rt volt ereje, hogy engem kioktasson. Erre meg itt fetreng, mikor �gy r�m parancsolt, hogy kett�re itt legyek. 
- Na-Naruto! M�r n�gy �ra, sz�val mi se vagyunk t�l pontosak! Meg egy�bk�nt is… l�that�lag zavarunk, sz�val ink�bb hagyjuk az eg�szet! Nem olyan s�rg�s az a sz�nk�z�s – kapaszkodik a karj�ba k�ts�gbeesetten a Hyuuga l�ny, mert � val�sz�n�leg r�j�tt, hogy ap�m semmit nem tudott a fiacsk�ja �jszakai kalandj�r�l, �s most nagyon-nagyon d�h�s. 
- Dehogy megy�nk n�lk�le! Sasuke! Hah�! F�ld h�vja Sasuk�t! – l�kd�si Naruto ugyanolyan h�vvel az �cs�met, aki v�gre a durva r�ngat�st�l �bredezni kezd.

�lomittas szeme �rtetlen�l kapcsol�dik �ssze az Uzumaki�val, �s mikor n�h�ny pillanat m�lva leesik neki, ki b�mul eg�sz k�zelr�l a k�p�be, r�m�lten ki�lt fel mindenki legnagyobb d�bbenet�re:

- Engem ugyan t�bbet nem fogsz lesm�rolni! – l�ki h�tr�bb �ri�si lend�lettel a sz�szit, mik�zben felpattan, vill�mgyorsan v�dekez�sre emeli a kez�t, �s j� messzire h�tr�l t�le.

Ap�m, aki eddig a haragt�l pulykav�r�s volt, most hamusz�rk�v� v�lik, �s undorodva fordul a meglepett szomsz�dfi� fel�.

- De-dehogy, te marha! Megmondtam, hogy az csak egy pr�ba volt! Azt hiszed, hogy mindenki oda van �rted? Am�gy az�rt vagyok itt, mert te h�vt�l, �s n�zd, kit hoztam magammal!
- Itachit? – b�mul r�m �rtetlen�l Sasuke, mivel id�k�zben Hinata m�r �rezte, hogy ideje a ny�lcip�t felvenni �s elszelelni, �gy ap�mmal csak ketten tart�zkodtunk a helyis�gben.
- Dehogy! Hinata hova lett�l? – kezdi a sz�ke lelkesen ny�jtogatni a nyak�t, h�tha valamelyik sarokban felfedezi a bar�tn�j�t.
- �dv, Naruto! T�ged mindig j� l�tni – k�sz�nt�m inger�lten, mert m�lyen felb�sz�t mennyire egy�gy� ez a sr�c. M�g engem is k�rbe j�r, h�tha a zsebembe dugtam a csaj�t.
- Szia Itachi! Nem l�ttad Hinat�t? – �rdekl�di sz�rakozottan.
- Azt �zente, azonnal rohanj ut�na, ha j�t akarsz magadnak! – figyelmeztetem.
- T�nyleg? – kerekedik el a szeme.
- Bizony! – b�logatok hat�rozottan, �s grabancon ragadom, hogy kipender�tsem miel�tt n�lunk kit�rne a botr�ny.


Fugaku


M�rgemben f�ldh�z csapom az els� kezem �gy�be ker�l� t�rgyat. Azt�n m�g egyet �s m�g egyet. Tombol�somnak az vet v�get, hogy Sasuke t�gra ny�lt szemekkel figyeli, milyen eszel�s puszt�t�st v�gzek. Most �bredt fel szerencs�tlen, fogalma sincs mi �t�tt bel�m, de �gy haragszom r�, hogy legsz�vesebben �t cs�peln�m, ami�rt ennyire…

- Apa! – fogja le kezem nagyfiam, mikor a k�vetkez� „�ldozatomhoz” ny�lok - egy angyalk�s m�cseshez - , hogy az is milli�ra t�rve a padl�n v�gezze.
- Sasuke! Tudnak arr�l Sakura sz�lei, hogy ma �jjel n�luk volt�l? – k�rdem visszafojtott indulattal.
- Nem – feleli sz�gyenkezve. 

S�padt arc�n �szinte b�ntudat �l �s m�g valami: f�l t�lem, pedig soha nem emeltem r� kezet. Itachi �gy szorongatja a karom, mintha att�l tartana, hogy menten az �ccs�re ugrok. Van benne valami! Legsz�vesebben j�l megr�zn�m, ami�rt ennyire nem tud parancsolni mag�nak, �s ilyen meg�talkodott dolgokra vetemedik. Besurranni �jjel m�s h�z�hoz, mint valami ki�hezett kand�r… Ha 16 �vesen erre k�pes, mi lesz k�s�bb?


Az�rt, hogy ne csapjam agyon, ink�bb kimegyek a teraszra, h�tha a dermeszt� hideg seg�t lecsillapodni. Kinn azt�n �jabb borzalmas gondolat jut eszembe. Naruto bej�ratos Sakur��khoz, �s ha ott is ugyan�gy elsz�lja mag�t, akkor val�sz�n�leg elszabadul a pokol. V�rmes fiacsk�mat Jiraiy�j�k minimum kiher�lik, f�leg ha megint felel�tlenek voltak, �s lehet izgulni egy t�l kor�n �rkez� unoka miatt, de az is el�fordulhat, hogy �jra pakol a csal�d, �s t�nyleg elk�lt�znek, mert am�g egy v�ros leveg�j�t sz�vjuk - bel�tom most m�r �n is - a csemet�ink t�nyleg addig tr�kk�znek, m�g valami komoly baj nem lesz.

Annyira neh�z sz�l�nek lenni, r�ad�sul egyed�l d�nteni mindenben! Tehetetlens�gem csak fokozza bennem az indulatokat, majd furcsam�d egy r�ges-r�gi eml�k �szik l�zasan l�ktet� agyamba, ami h�borg� lelkem egyszeriben g�zsba k�ti: Mikoto mosolyg�s arca r�mlik fel el�ttem, ahogy anyai b�szkes�ggel mutatja Itachinak a mocorg�, piciny csomagot.

- N�zd! Itt a kis�cs�d – adja kez�be a bab�t, �s meghatottan figyelj�k, ahogy a nagytestv�r megbabon�zva elmer�l a kicsi tanulm�nyoz�s�ban.

Az �gy sz�l�n �ltem boldogt�l sug�rz� feles�gem mellett. Itachit az �lembe h�ztam, �s egy�tt gy�ny�rk�dt�nk a pisze orrocsk�ban, r�zs�s arcocsk�ban �s az okos, bog�rfekete szemekben. Nevett�nk azon, hogy Sasuke is milyen komoly tekintettel figyel minket, mintha �ppen azon t�n�dne, vajon j� csal�dba cs�ppent-e? Azt�n Itachi megcir�gatta a pofij�t, mire az apr�s�g �szt�n�s mozdulattal ut�na kapott �s az ujj�ra kulcsolta piriny� kezecsk�j�t, amit�l a b�ty� m�rhetetlen zavarba j�tt. �letem legszebb pillanata volt ez. Szinte most is �rzem, ahogy h�tulr�l �t�lel Mikoto v�kony karja, �s �n h�l�san homlokon cs�kolom, ami�rt ilyen csod�latos gyerekekkel aj�nd�kozott meg. 

Most pedig itt �llok egyed�l, �s fogalmam sincs, mit tegyek. Az biztos, hogy nem helyes hal�lra r�misztenem az am�gy is �rz�keny fiamat ilyen ostoba d�hkit�r�sekkel, mintha valami hisztiz� n�mber lenn�k. �ssze kell szednem magam, �s valami hasznosabbat kital�lni. Nem akarok �jra sz�gyent vallani!



Sasuke


Zavarodottan b�mulom kinn fagyoskod� ap�mat, mik�zben a b�ty�m h�zni kezd az emeletre. Nagyon b�nt, hogy megint felbosszantottam az �reget �s az is, hogy �gy vissza�ltem Sakura sz�leinek a bizalm�val, de ott, akkor, abban a pillanatban, amikor Gray meglebegtette el�ttem a lehet�s�get, hogy egy�tt lehetek p�r �r�ra zavartalanul a szerelmemmel, hirtelen csak ez sz�m�tott.

- Szedd rendbe magad, azt�n k�rj bocs�natot ap�t�l! – hallom meg Itachi utas�t�s�t, ahogy bel�k a f�rd�szob�ba.

Mik�zben m�g zuhanyozom, v�ratlanul beviharzik �jra, felt�pi a zuhanykabin ajtaj�t, �s idegesen a kezembe nyomja a t�r�lk�z�m meg a telefonom.

- Most azonnal h�vd fel Sakur�t �s mond el neki mi volt, meg azt, hogy j� lenne, ha besz�lgetne kicsit az anyuk�j�val arr�l, hogy ti ketten m�r lefek�dtetek!
- Mi�rt ilyen s�rg�s? – v�r�s�d�k el, mert k�nyelmetlen, hogy itt les felettem mikor f�rd�m, m�g ha a b�ty�m is, meg egy�ltal�n nem szeretn�m Sakur�t arra b�ztatni, hogy �rulkodjon b�rmit is a doktorn�nek a mi intim dolgainkr�l.
- Apa, ha tehetetlen mindig Tsunad�t�l k�r tan�csot, �s most �ppen a telefonj�t babr�lja baromi idegesen. Szerintem, nem tud d�nteni, hogy bek�pj�n-e benneteket, vagy egyed�l izguljon, hogy megint mit csin�ltatok. Jobb, ha megel�z�d! – j�n a b�lcs figyelmeztet�s.

Hirtelen v�gigfut bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha pont ap�m buktatna le. Azt hiszem, ett�l m�g az is jobb, ha szem�lyesen �llok a Haruno csal�d el� bocs�natot k�rni, ami�rt �jjel enged�ly n�lk�l bel�gtam hozz�juk. Apa csak megkavarna mindent. Gyorsan cs�rgetni kezdem a bar�tn�met, miel�tt t�l k�s� lenne, vagy meggondolhatn�m magam, de sajnos hi�ba. Nem veszi fel senki. 

- Ha k�sz vagy, gyere le a nappaliba! Besz�lni akarok veled – nyit be ap�m is. 

Milyen j�, hogy nem z�rtam magamra az ajt�t! Most m�g annyi id�re sincs nyugtom, hogy �sszeszedjem magam. Nagyon ideges vagyok, mert biztos, hogy ap�m �let�ben el�sz�r iszony�an megb�ntet.

- Nyugi! �n is ott leszek! – pr�b�l b�tor�tani a b�ty�m, mintha belel�tna a gondolataimba. Att�l tartok legink�bb, hogy �n is szobafogs�got kapok �s akkor l�ttek a randiz�snak. Bele fogok pusztulni, ha Sakur�val iskol�n k�v�l nem tal�lkozhatunk.

P�r perccel k�s�bb idegesen trappolok lefel� a l�pcs�n nyomomban a testv�remmel, aki h�s�gesen a sarkamban j�r, hogy ha kell, ap�mmal szemben a v�delm�be vegyen.

- Mi�rt n�ztek �gy r�m? – lep�dik meg az �reg, mikor elhelyezked�nk vele szemben �s v�rjuk az �t�let�t.
- Apa! Azt hiszem, t�l szigor� vagy Sasuk�hoz! – sz�lal meg hat�rozottan a b�ty�m.
- De h�t nem is mondtam m�g semmit! – d�bben meg ap�nk.
- Gondolom, meg akarod b�ntetni, de hidd el, hogy ez az�rt t�lz�s! – egyezkedik vele Itachi.
- Ugyan mi�rt? Ne mondd, hogy nem �rdemli meg! – fortyan fel apu.
- Csak gondolj a helyzet�re! Legyen sz�ved! – k�rleli Itachi olyan k�ny�rg� hangon, hogy mindketten d�bbenten mered�nk r�. Ilyet se hallottunk m�g t�le.
- J�l vagy, fiam? – m�regeti apa gyanakodva.
- Igen. Csak sajn�ln�m az �cs�met, ha egy ilyen kis apr�s�g miatt el lenne tiltva egy darabig Sakur�t�l.
- �n nem akarom eltiltani Sakur�t�l! A csal�dja egyb�l r�k�rdezne mi�rt, sz�val, m�g ha akarn�m, se tehetn�m. Arra gondoltam, hogy ami�rt ell�gott itthonr�l sz� n�lk�l, eg�sz h�napban �v� a vizesblokk takar�t�s �s az esed�kes v�c�fert�tlen�t�s, b�r a k�vetkez� hetekben te lenn�l a soros.
- Csak ennyi? – csod�lkozunk el.
- H�t a mosogat�st is r� akartam s�zni, de az m�r igaz�n t�lz�s lenne – feleli ap�m t�preng� k�ppel.
- Szerintem meg az m�g nagyon is jogos lenne! – ford�t hirtelen az �ll�spontj�n az �n sunyi b�tyusk�m, ugyanis ez szint�n az � reszortja lenne m�g egy darabig.
- V�llalom azt is! �s bocs, Apa! – v�gok k�zbe, miel�tt m�g a kukakihord�s is r�m marad.
- Rendben. Bocs�natk�r�s elfogadva, viszont lenne m�g valami. – Apa olyan komoly �br�zattal gondolkodik, hogyan fogalmazza meg a mondanival�j�t, hogy ism�t g�rcs �ll a gyomromba. - Csak annyit szeretn�k k�rni, hogy besz�ljetek Sakura sz�leivel, h�tha enged�kenyek lesznek. �n m�r elfogadtam, hogy nagyfi� vagy, �s ehhez m�rten m�sok az ig�nyeid, csak mindig sz�lj, ha elm�sz itthonr�l. Aludhatsz a bar�tn�dn�l b�rmikor, vagy hozz�nk is j�hettek, viszont Tsunade �s Jiraiya tudjanak r�la. Ok�?
- Ok�! – b�logatok lelkesen.
- Akkor ezt megbesz�lt�k! – pattan fel apa el�gedetten d�rzs�lgetve kezeit, mi pedig megk�nnyebb�lten �sszevigyorgunk a tes�mmal, hogy siker�lt meg�sznom a dolgot s�lyosabb b�ntet�st n�lk�l. Azt�n a k�vetkez� pillanatban arcunkra fagy a megk�nnyebb�lt mosoly, mert apa �jra megsz�lal:
- Mit sz�ln�tok, ha ennek �r�m�re s�tizn�nk egyet? 




Tsunade

Harmadik alkalommal lop�zom be Sakur�hoz, mert nagyon furcs�llom, hogy m�g mindig nem �bredt fel. Olyan m�lyen alszik, hogy szinte alig �szrevehet�, ahogy csendesen piheg. Agg�dva homlok�ra cs�sztatom kezem, h�tha l�zas, de semmi baja. 
Biztos csak f�radt. Hirtelen zen�lni kezd a telefonja, de erre se kel fel, �gy fogom a k�sz�l�ket, �s megn�zem, ki keresi. Sasuke az, de miel�tt felvenn�m, lerakja. A tekintetem v�ratlanul az �gy al� t�ved, ahol ez�st�sen csillog valami. A telefont csendben visszateszem az �r�asztalra �s lehajolok a gyan�s pap�rdarab�rt. Egy�rtelm�, hogy minek a r�sze. Alaposan sz�tn�zek mindenhol, felfedezek-e valami m�s b�njelet is, mik�zben a gyomrom apr�ra zsugorodik. A l�nyom m�r ilyeneket csin�l??? Meg se tudom fogalmazni, hirtelen mit �rzek, csak azt, hogy m�lys�gesen felzaklat a dolog. Persze sz�m�tottam erre, hogy el�bb-ut�bb megt�rt�nik, ha m�r bar�tja van, de a h�r el�gg� megrend�t. 


Halkan ny�lik az ajt� �s Jiraiya dugja be a fej�t, majd ahogy megl�tja, hogy dermedten �llok a szoba k�zep�n, bej�n � is.

- Csak nem beteg? – suttogja, mire n�m�n megr�zom a fejem, �s mutatom neki, mit tal�ltam.

� is els�pad, azt�n ugyanolyan hitetlenkedve b�mul a b�k�sen alv� gyerek�nkre, mint �n p�r perce.

- �n meg�l�m Sasuk�t! – fortyan fel v�ratlanul, de azonnal befogom a sz�j�t, hogy ne hangoskodjon.
- Nem csin�lsz te semmit! – suttogom neki, �s kir�ngatom a szob�b�l, hogy ne itt besz�lj�k meg.
- Deh�t megrontotta a l�nyunkat! – s�p�tozik kinn ugyan�gy tov�bb.
- Micsoda szavak! Nem az egyik reg�nyed h�sn�j�r�l besz�l�nk, hanem Sakur�r�l, aki m�r 16 �ves, �s h�napok �ta j�r egy fi�val. Tudtuk, hogy ez lesz! Te is sejtetted, mert eml�tetted a m�ltkor, hogy olyan fur�k. Sz�val ne h�borogj, hanem higgadj le, mert nem tudok �gy gondolkozni, ha ord�tozol – csit�tom, �s a konyhaasztalhoz ir�ny�tom.

Mindkett�nknek t�lt�k egy nagyadag feket�t, pedig Jiraiy�t m�r j�ideje letiltottam r�la, de �gy vagyok vele, most egyik�nknek sem �rt egy kis sz�ver�s�t�. Fogom, �s konyakot is csurrantok bele. A volt f�rjem kiss� meglepetten n�zi, mit m�velek, de sz� n�lk�l leh�zza az eg�szet. Azt�n hallgatunk, em�sztj�k az �t�s k�v�mixet �s a helyzetet.


Egy �r�val k�s�bb, amikor k�cosan, �lmos szemekkel el�t�molyog a kisl�nyunk, m�g mindig ugyanabban a p�zban vagyunk. Egyik�nk sem sz�l semmit, mintha �sszebesz�lt�nk volna, �s mindketten pr�b�lunk „norm�lisan” viselkedni. A gyerek pedig olyan boldog, hogy �szre se veszi, mennyire fesz�ltek vagyunk.

Le�l k�z�nk enni, k�zben v�gan csacsog, azt�n megmosakszik, fel�lt�zik �s belefog a d�sz�t�s�be, mert az apja m�r a nappaliba k�sz�tette a f�t. Nincs er�m k�rd�re vonni, vagy faggatni, mikor ilyen j� kedve van, pedig annyira fesz�t a dolog, hogy r�k�rdezzek: mi�ta lett ilyen szoros a viszonyuk Sasuk�val. �gy figyeltem �ket, de megnyugtatott, hogy a jelenl�t�nkben mindig illedelmesen viselkedtek, teh�t nem gyanakodtam. Most rettenetesen b�nt, hogy val�j�ban nem tudok r�luk semmit.

Sajnos alapvet� szab�ly, hogy a kamaszokn�l ki kell v�rni a megfelel� pillanatot, amikor magukt�l mes�lnek. Ha most let�madn�m Sakur�t a k�rd�seimmel, pont az ellenkez�j�t v�ltan�m ki. Begub�zna, �s m�g ennyit se mondana, mint eddig. Nem tehetek teh�t m�st, mint idegesen figyelem minden mozdulat�t, mik�zben azon morfond�rozom, hogy m�r t�nyleg milyen sz�p nagyl�ny, lassan feln�tt, csak hajlamos az ember err�l elfelejtkezni. Mikor elk�sz�l, Gray m�g mindig alszik, �gy felszabadultan �nekelget tov�bb, �s mell�m huppan a kanap�ra, hogy onnan szeml�lje meg a m�v�t.

- Nem t�l nagy fa, de sz�p! – �llap�tja meg el�gedetten.
- Mi�rt csak k�t sz�nt haszn�lt�l? – �rdekl�d�m, mert eddig minden �vben igazi giccspar�d� volt a kar�csonyf�nk, ugyanis mindenf�l�t r�aggatott.
- Azt hiszem, kicsit besokalltam tegnap. Fugaku �zl�se kiss� elvette a kedvemet a t�lz�sokt�l – neveti el mag�t.
- �rtem – paskolom meg a kez�t, mire r�m mosolyog, �sszefonja ujjaink, �s v�ratlanul az �lembe hajtja a fej�t, mint kiskor�ban. Megindultan t�rok a r�zsasz�n tincsekbe, mert ritka pillanat, hogy hagyja mag�t �gy szeretgetni. Persze azonnal az d�b�r�g a fejemben, tal�n itt az alkalom, hogy kicsit besz�lgess�nk.
- K�rdezhetek valamit? – kezdem �vatosan.
- Persze – fordul hanyatt, hogy a szemembe n�zhessen. 

M�g bizalmasan pillant r�m, �lvezi, hogy a homlok�b�l kisimogatom a k�bor tincseket, nem sz�m�t r�, hogy k�nyes t�m�r�l akarom faggatni. Sajnos minden fogadalmam ellen�re nem b�rom ki, m�g mag�t�l hozza sz�ba, musz�j r�k�rdeznem.
- Eml�kszem, hogy azt �g�rtem, nem kell mindenr�l besz�molni ezut�n, ami k�zted �s Sasuke k�z�tt t�rt�nik, de m�giscsak az any�d vagyok, �s agg�dom. M�r el�g r�gen j�rtok ugye, �s szeretn�m tudni, hogy milyen szinten �lltok egym�ssal – mondom ki nagy nehezen, amit akarok.

A smaragd szemek t�gra ny�lnak a meglepetts�gt�l, majd a l�nyom t�zpiros lesz, �s azt hiszem, �n is hasonl� sz�nben j�tszom. Orvosk�nt rutinom van a k�nos t�m�k boncolgat�s�ban, de a saj�t gyerekemmel csak nehezebb. Sakura v�g�l �jra mozgol�dni kezd, arccal a hasam fel� fordul, m�g a kez�t is �gy teszi, hogy min�l jobban elb�jhasson el�lem, de v�g�l v�laszol:

- Mikor Sasuke szob�j�t kifestett�k, este kettesben maradtunk �s akkor mi…
- Megtett�tek? – seg�tem ki zavartan.
- Igen… megtett�k. Haragszol? – pislant fel�m f�lszegen.
- Minden rendben ment? – k�rdezem feszengve.
- Vigy�ztunk… �s nagyon �vatosan b�nt velem. Annyira k�l�nleges �lm�ny volt! J� volt... El�tte f�ltem, azt�n f�jt is kicsit, de most m�r �r�l�k – mes�li m�lyen az �lembe b�jva.
- Ok�! – �lelem �t, mert szeretn�m, ha tudn�, hogy minden k�r�lm�nyek k�z�tt mellette �llok.
- Anya! Megengedn�d, hogy Sasuke n�ha n�lunk aludjon? – k�rdi puhatol�zva, mire fejcs�v�lva elnevetem magam. Milyen gyorsan v�lt! M�ris kihaszn�ln� a helyzetet, ha m�r erre terel�d�tt a sz�.
- Nem! Nem csin�lunk az otthonunkb�l bord�lyh�zat. M�g fiatalok vagytok! – k�zl�m hat�rozottan.
- Csak n�ha! K�rlek! Nem emiatt – j�n a sz�vet t�p� k�ny�rg�s.
- Ez nem illend�, �s azt se akarom, hogy valami baj legyen. �rted, mire gondolok, ugye? – dorg�lom meg a kis telhetetlent.
- De Anyu! Jobb, ha hazudozunk az�rt, hogy egy�tt lehess�nk? – k�rdi komoly szemekkel, ami ellen k�ptelen vagyok j�zan �rvet felhozni. 

Dacosan fel�l. M�r nem ig�nyli a babusgat�som, hanem csak konokul b�mulja a sz�nyeg cikorny�s mint�j�t, �s t�ntet�en �sszefonja a karj�t a mellkasa el�tt, mintha csak arra v�rakozna, hogy v�g�l jobb bel�t�sra t�rjek. Tal�n fel is fortyann�k, ami�rt �gy makacskodik, de az apja v�ratlanul felbukkan, �s k�z�nk cs�ccsen, miel�tt valami cs�p�set v�laszolhatn�k.

- Sakura! Ne l�gy ilyen �desany�ddal! Hidd el, �gy is nagyon enged�keny! – vesz v�delm�be a p�rom.
- Apa! Hiszen m�skor is megengedt�tek! Csak n�ha… K�rlek! – veti be ez a h�l�tlan k�ly�k a legk�ny�rg�bb, esdekl� pillant�s�t.

Mikor az apja mag�hoz �leli, m�r tudom, hogy hi�ba ellenkezem. Ha � beadja a derek�t, nekem is musz�j lesz. Azt�n a kisboszorka az �n nyakamba is belecsimpaszkodik �s cuppan�s puszit nyom az arcomra engesztel�s�l. Nevetve viszonzom, azt�n az �reg mack�mnak szint�n adok egyet, mert v�rakoz�n dugja sz�mhoz a homlok�t, nehogy kimaradjon. Nem k�nny� sz�l�nek lenni, de semmi nem lehet az ember sz�m�ra nagyobb aj�nd�k, mint egy igaz�n boldog csal�d.