Sasuke

Amint kikecmerg�nk a foly�b�l, ahol hihetetlen m�don egyetlen szikla sem volt �s csak ennek k�sz�nhetj�k �let�nket, az els� gondolatom az, hogy megmenek�lt�nk…
�s ahogy ezt gondolom, nem b�rom meg�llni, hogy egy pillant�st ne vessek a mellettem �ll� meztelen l�nyra, akinek m�g mindig fogom a kez�t. �jra meg kell, hogy �llap�tsam, hogy gy�ny�r�, f�leg �gy a hold s�padt f�ny�ben, ahogy apr� melle l�gyan hull�mzik, cs�p�je pedig j�r�s k�zben ring. El�nt a forr�s�g, de pr�b�lom t�rt�ztetni magam. �szreveszi pillant�som, �rzem, ahogy megremeg, de nem enged el. Azt�n megl�tom, hogy Naruto kaj�nul vigyorog r�nk, �gy kelletlen�l ell�pek Sakura mell�l, egy �ri�slev�l m�g� b�jok, � pedig k�veti a p�ld�mat, Naruto perverz tekintet�t�l k�s�rve. C�h… mit mereszti ez a szem�t?
Elgondolkozok. Valami nagyon nincs rendben… hogy keveredtem �n ebbe? Ilyen h�lye meztelen kalandr�l m�g az �letben nem hallottam, nemhogy �t�ljem… Beleborzongok, �s most m�r sajn�lom, ami�rt Sakura is elb�jt, m�g �r�kig el tudn�m n�zni. El�g csak visszagondolnom arra, hogy azon a far�nk�n ruh�tlanul nekem pr�sel�d�tt, hogy az agyamb�l egy eg�szen m�s helyre ker�lj�n a v�rem…
- J�l vagytok? – r�ngat vissza a sz�ke a val�s�gba, �n pedig amilyen laz�n csak tudok, v�laszolok neki.
- Ja… - mondom, k�zben pedig Naruto �rdek�ben ink�bb nem veszem �szre azt a vigyort a k�p�n…
- De j�, a t�ska m�g mindig a h�tadon van! – veszi �szre Sakura Naruto h�tizs�kj�t. Az arc�n boldogs�g t�kr�z�dik, mindannak ellen�re, ami t�rt�nt. Ennek l�tt�ra egy apr� mosolyra h�zom ajkaimat �s b�szkes�g t�lt el. – Adj ruh�t mindkett�nknek! – utas�tja pironkodva, de vid�man, mire a sz�ke kelletlen�l engedelmeskedik.
Egy darabig m�g �n�rzetesen eln�zem ezt a boldog arcot, de ez nem tart sok�ig, a val�s�g hideg lehelet�vel r�m f�j, �s nekem eszembe jut Itachi �s a bossz�m, �s szomor�an gondolok arra, hogy Sakura szem�b�l a ragyog� boldogs�g milyen gyorsan el fog t�nni. De egy pillanat! Mi k�z�m nekem ehhez? Bizony�ra csak az�rt �r�l, mert t�l�lt�k… A gondolatra kiss� elkedvetlenedek, de arc�ra n�zve ez enyh�l �s �gy d�nt�k, nem foglalkozom ink�bb ilyen hi�baval� gondolatokkal �s gyakorlatiasabb dolgokkal t�r�d�k.
M�r megint elvesztett�k minden�nket, ezt a zs�k vizes ruh�t lesz�m�tva, r�ad�sul az �tr�l is let�rt�nk, nem tudjuk, hol vagyunk. �gy k�nytelenek lesz�nk �jra megkeresni az �sv�nyt, �gy m�g jobban elh�z�dik a keres�s… De igaz�b�l ez most nem zavar, nem is k�l�n�sebben �rdekel.
Narut�val gyorsan t�zet rakunk, majd mindh�rman k�r� telepsz�nk. Sakura m�r alszik, mikor mondom a sz�k�nek, hogy felesleges �rk�dni, hiszen ha j�n valami vagy valaki, �gyis �szrevessz�k. M�r hallom Dobe szab�lyos l�gz�s�t is, �s �n nem b�rok let�r�lni egy apr� mosolyt az arcomr�l. Folyton magam el�tt l�tom Sakura meglepett, majd hihetetlen�l boldog arc�t, �rzem test�nek k�zels�g�t �s vizes ajkainak �rint�s�t. Valami bels� t�z k�noz, �s hihetetlen er�fesz�t�seket kell tennem, hogy ne egyfolyt�ban az � nyugodt arc�t b�muljam. Legsz�vesebben odamenn�k hozz� �s…
M�g sok�ig nem b�rok elaludni, de v�g�l elnyom az �lom…

„Itachi a folyos�n az ajka el� emeli ujj�t, jelezve, hogy maradjak csendben, majd halkan a sz�leink szob�j�hoz lopakodunk, ahonnan dulakod�s zaja �s sikongat�sok hallatszanak. Az ajt�ban pont l�tom, ahogy az a k�v�r fick� felemeli a pisztoly�t �s l�v�sre k�sz�l, de ekkor elkezd halv�nyodni a k�p, a hangok halkulnak. Meglepetten n�zek k�r�l, nem �rtem, mi t�rt�nik. De a halv�nyr�zsasz�n dereng�s egyre er�s�dik, m�gnem v�gleg elt�nik r�gi h�zunk, a hal�lsikolyok, a f�lelmek, a rem�nytelens�g.
�s egyszer csak azt veszem �szre, hogy megint zuhanok le a v�zes�sen, de nem vagyok egyed�l, Sakura kereszt�lfonja rajtam karjait �s kapaszkodik bel�m. Hitetlenkedve fordulok fel�, � pedig csak mosolyog megnyugtat�an.
- Nem kell f�lned – suttogja t�voli, angyali hangon, mire kikerekednek a szemeim. – �n melletted vagyok…
- Ez mit jelent? – k�rdezem �rtetlen�l, �s m�g mindig csak zuhanunk, mintha ennek a v�zes�snek sosem lenne v�ge.
- Ki fogok tartani melletted… te is tarts ki mellettem… - s�gja, azt�n v�lt a k�p, �s azon a kis tiszt�son vagyunk, ahol Neji megzavart minket. Sakura ott �ll k�zvetlen az oldalamon, �s felmutat, az �g hely�n pedig k�peket l�tok: ahogy a l�nyra t�maszkodok a pi�c�s kaland ut�n, ahogy gy�gy�t azzal a z�ld kotyval�kkal, ahogy r�m n�z, m�g �n mes�lek, ahogy megragadja a kezem, nehogy lezuhanjak… ahogy megcs�kolom a holdf�nyben…
- Egym�s mellett kell �llnunk – ker�l�nk a tengerpartra, �s most is h�tulr�l �lel �t. – Mert csak �gy gy�zhetj�k le a gonoszt…”

A korai �r�kban a narancsos napf�nyre �bredek fel, �s l�tom, ezzel nem vagyok egyed�l, m�g Naruto is �bredezik. Azt�n egyszer csak kit�gulnak a szemeim �s a tenyeremre b�mulok, mintha onnan kiolvashatn�m a megold�st. Tizenn�gy �ve minden este ugyanazt �lmodom. Tizenn�gy �ven kereszt�l minden egyes �jszaka l�ttam meghalni a sz�leimet. Tizenn�gy �ve nem �bredtem ilyen kipihenten. M�gis mi…?
Sakur�ra kapom a tekintetem, aki �pp Narut�val cseveg. �gy t�nik, meg�rzi, mert fel�m fordul, a boldog mosoly hely�t aggodalmas kifejez�s veszi �t. De miel�tt megk�rdezn�, mi lelt engem, a nap arany sugarai, melyek eddig csak halv�ny �rny�kot vetettek, teljesen el�t�rnek a f�k k�z�l, beragyogva az eg�sz helyet. �s akkor valami eg�szen csod�s t�rt�nik: minden megelevenedik �s n�ni kezd. �llatok j�nnek inni, �s a ragadoz� teljes b�kess�gben van a t�bbivel. T�k�letes a nyugalom, ami �rzem, engem is �tj�r, oldva ezzel fesz�lt izgalmamat, �s �lmomb�l m�r csak a pozit�v �rz�st hagyja meg. �s ami a legfurcs�bb: a r�zsaillat eg�szen el�nti a helyet, pedig egyetlen r�zsa sincs itt… Sz�val…
- Ez… - kezdem el, �s nem b�rom felfogni…
- … a Cerro de Pasco… meg�rkezt�nk… - fejezi be mondatomat Sakura, m�g nagyobb d�bbenettel a hangj�ban, mint az eny�mben.
- Mi? Hov�? – bambul r�nk Naruto, majd halljuk a koppan�st… - Ja, hogy oda!
- �risten, nem hiszem el, nem hiszem el, t�nyleg itt vagyunk! – kezd el ugr�lni �r�m�ben Sakura, csod�lkozom, hogy egy�ltal�n a b�r�be f�r. �n k�z�ny�ss�get sz�nlelek, de val�j�ban �rzem, hogy a sz�vem hevesebben ver, v�gre itt vagyok, hogy megmentsem Itachit.
- Meg kell tal�lnunk a bej�ratot – mondom, mire Sakura lelkesen b�lint. H�t mindez sz�p… de hol is kezdj�k?
- �, �, a filmekben mindig a v�zes�s m�g�tti barlangban van! – suttog izgatott hangon, bennfentesen Naruto, mintha valami nagy titkot mondana.
- Nem tom, felt�nt-e, de ez itt a val�s�g – jegyzem meg ep�sen, mert nem hiszem, hogy a haurik valami film ut�n tal�lt�k volna ki a rejtekhely�ket…
- H�… annyira nem rossz �tlet – jegyzi meg Sakura. – Mindenesetre egy pr�b�t meg�r – n�z r�m, mire �n megvonom a v�llam.
- T�lem… - v�laszolok.
Ezut�n gyorsan megreggeliz�nk, fogjuk a megmaradt egy t�sk�nkat, �s pr�b�lunk valami jelz�st keresni. Meglepet�semre, a v�zes�s mellett a szikl�ban van egy meredek, keskeny �sv�ny, ami megk�zel�t�leg a v�zes�s fel�nek a magass�g�ig vezet. Felkapaszkodunk rajta, majd a v�z el�tt meg�llunk.
- H�t, Teme, hajr� – int nekem Naruto, hogy pr�b�ljak �thatolni a v�zf�gg�ny�n, mire lemond�an pillantok r�, de az�rt megpr�b�lom. Szemben�zek a v�zzel, veszek egy m�ly leveg�t �s bel�pek s zuhatag al�. Nem kell t�bb egy l�p�sn�l, �s bent is vagyok. Itt t�nyleg van egy barlang.
- Gyertek – dugom vissza hozz�juk a fejem, mire �k is k�vetnek �s hamarosan mindh�rman a barlangban vagyunk.
- N�zz�tek! – rohan oda Naruto egy s�t�t sarokba, mi pedig k�vetj�k �t. A sarokban a moh�s szikl�ba v�jva egy kiemelked� szoborszer�s�g van, alj�n �s tetej�n ugyanazzal az arccal, egym�snak fejjel lefel� �llva, mintha t�kr�zt�k volna. �s a szobor mellett…
- Wow, egy csontv�z! – ki�lt fel Naruto, �s r�gt�n oda is megy a z�ldes tetemhez. De amint oda�r a szobor el�, annak a k�zep�b�l egy l�zer, vagy legal�bbis annak l�tsz� valami kezdi p�szt�zni a sz�k�t �s vagy m�g egy k�tm�teres sugar� k�rt. – ���! – ugrik el onnan Dobe, s�r�lt karj�t fogva, �s amikor leveszi onnan a kez�t, l�tjuk, hogy a b�re f�st�l.
- De hiszen ez �get! – r�k�ny�dik meg Sakura, asszisztense karj�ra meredve, amit a l�tt seben k�v�l m�r az �g�s is elcs�f�t.
Egy darabig n�m�n b�muljuk a szobrot, most m�r sejtve, hogy ker�lt oda az a csontv�z, m�gnem a l�zer, vagy micsoda le�ll. A csendet v�g�l Sakura izgatott hangja t�ri meg.
- N�zz�tek! – mutat a szobor k�zep�re, �s l�tjuk, hogy ahonnan a l�zer j�tt az el�bb, egy k�r alak�, benyomhat� gomb van. Mondania sem kell, hogy kital�ljuk: ezt kell benyomni, hogy bejussunk. – Most m�gis mit tegy�nk? – t�rdeli aggodalmasan a kez�t, de ekkor Naruto fel�ll.
- Majd �n megteszem… Az �n karomnak m�r �gysem sz�m�t… Ennyit csak megtehetek a bar�taim�rt – n�z vissza r�nk szel�d mosollyal az arc�n, de elsz�nt tekintettel. Naruto…
- De… - kezdene el tiltakozni Pinky, �m Dobe f�lbeszak�tja.
- Semmi baj, Sakura-chan, minden rendben lesz – villantja fel �r�kk� optimista vigyor�t, majd meg sem v�rva az ellenvet�seket, el kezd futni a szobor fel�. �jra felvillan a l�zer, ami ellen s�r�lt karj�val pr�b�l v�dekezni, de m�g �gy sem tudja teljesen elker�lni, hogy a teste is meg�gjen egy kicsit. �sszeszor�tott foga hallatlan er�fesz�t�sre utal, de megy �s meg sem �ll a forr�sig.
- �����! – ord�t f�jdalm�ban, de v�g�l benyomja a gombot. A l�zer le�ll, a szobor f�lreh�z�dik, felfedve egy alagutat maga m�g�tt. Naruto pedig �sszeesik. Egy pillanatnyi tisztelettel vegyes d�bbenet ut�n �szbe kapok, gyorsan felemelem, �s a v�zes�shez vonszolom, majd benyomom al� v�rz� karj�t, �s utas�tom, hogy a has�t is tartsa al�, ugyanis a k�ld�ke k�r�l fura, k�r alak� �g�snyomok alakultak ki. Sosem fognak elt�nni…
- J�l van, haver, j� volt�l – mondom neki, mire � meglepetten kapja fel a fej�t, �s f�jdalmas fintor�t vigyor v�ltja fel.
- H�t hallod, Teme, nem hittem volna, hogy valaha dics�retet fogok hallani a sz�db�l – nevet, �s m�ris jobban n�z ki. Mindig csod�lkoztam, hogy tud ilyen gyorsan gy�gyulni, bizony�ra az akarat�val f�gg �ssze, de most nagyon �r�l�k neki.
- Az�rt ne szokj hozz� – jelenik meg egy f�lmosoly az arcomon.
- ���… sr�cok… - kezdi el Sakura, mire fel� kapjuk a fej�nket, majd k�vetj�k ijedt tekintet�t. A szobor! Kezd visszacs�szni! – Fut�s! – ord�t, �n vill�mgyorsan felseg�tem Narut�t, �s m�g �pp id�ben �r�nk oda, hogy mi is bef�rj�nk, majd a szobor elz�rja m�g�tt�nk a visszautat. H�t bent vagyunk.
Amint az ajt� bez�rul, a folyos� ment�n f�kly�k villannak, f�nyt adva ezzel. Hirtelen megcsapja az orromat a doh �s pen�sz szaga, mire v�gok egy fintort. Sakur��kra n�zek, Pinky �pp egy ruhadarabot vesz el� a zs�kb�l, sz�tt�pi �s bek�t�zi vele Naruto seb�t.
Gyorsan megvan, �s egy hossz� jelent�s�gteljes �sszen�z�s ut�n elindulunk. A biztons�g kedv��rt odany�lok egy f�kly��rt, h�tha lesz olyan hely, ami nincs kivil�g�tva, de amint leveszem, kis lyukak jelennek meg a falon, majd egy m�sodperc m�lva nyilak z�pora �z�nlik r�nk.
- Nyom�s! – kurjant Naruto, ink�bb izgatottan, mint f�lve, �s persze r�gt�n ut�na iramodunk. Rohanunk p�r sz�z m�tert, alig valamivel a ny�les� el�tt j�rva, mikor az egyik kanyarban Pinky a l�b�hoz kap �s �sszeesik.
- Sakura! – ki�ltom, �s odarohanok hozz�. Egy ny�l a combj�ba f�r�dott. – A francba! – morgom, majd �lbe kapom, �s m�g �pp id�ben futunk tov�bb. El�ttem Naruto hirtelen megtorpan, egy kb. h�rom m�ter sz�les szakad�k �ll el�tt�nk. Naruto nekifut, �s k�nnyed�n �tugorja, �n pedig k�vetem �s sikeresen landolunk a t�loldalon. Szerencs�re, a nyilak itt m�r nem �radnak r�nk. Pinkyt a falhoz t�masztom, arca f�jdalmasan r�ndul �ssze. A fen�be…
- Sakura-chan… - kerekedik el Naruto szeme is, mikor megl�tja, majd nyel egy hatalmasat.
- Ez most nagyon fog f�jni, de… - kezdek bele, �s meg sem v�rom, hogy reag�ljon, gyorsan kir�ntom a nyilat a l�b�b�l. H�l’ Istennek, a fegyvernek nem sz�lesed� peng�je van, hanem egyszer� henger alak� a v�ge, �gy nem szak�tja tov�bb a sebet, de m�g �gy is sik�t egy hatalmasat. – Na j�… nincs semmink amivel kimoshatn�nk a sebet, egyel�re be kell �rned a bek�t�z�ssel – mondom, �s m�r ny�lok is a t�sk��rt, majd sz�tszak�tok egy p�l�t �s bek�t�m vele karcs� l�b�t. M�g ebben a helyzetben is t�z em�szt, mikor hozz�ny�lok…
- Sakura-chan… ugye j�l leszel? – n�z r� m�g mindig nagy szemekkel Naruto, mire a l�ny enyh�n elmosolyodik.
- Persze, Naruto… volt m�r rosszabb is… - pr�b�l mosolyogni, mire a sz�ke is r�mosolyog �s odany�jtja neki a kez�t, amit Sakura h�l�san el is fogad, Dobe pedig gyeng�den felh�zza, majd meg�leli. C�h… az�rt nem kell �lelgetni… legal�bbis nem neki…
- Tudsz j�rni? – k�rdezem, nekik h�ttal �llva.
- Nagyj�b�l… - tesz p�r l�p�st, m�g meg�rinti a v�llam. – K�sz�n�m… - n�z a szemembe mosolyogva, majd tov�bb biceg. Ez a l�ny…
Egy darabig nyugalomban megy�nk tov�bb a folyos�n, ahol m�r nincsenek f�kly�k, m�g j�, hogy idej�ben Naruto kez�be nyomtam az eny�met. A falat t�k�letesen illeszked� sim�ra csiszolt k�lapokkal rakt�k ki, ami meglep�en fejlettnek t�nik, egy h�tezer �vvel ezel�tti n�phez k�pest. Az alag�t hirtelen sz�kebb� v�lik, �gy k�nytelenek vagyunk lehajtani a fej�nket.
- Ki volt az az idi�ta, aki ezt ilyen kicsire csin�lta?! – k�rdezi felh�borodva Naruto, mik�zben megpr�b�l kiegyenesedni, de ezzel csak azt �ri el, hogy beverje a fej�t. M�ghozz� nem is ak�rhov�… - �����! – ord�t zuhan�s k�zben, ugyanis a gomb, amit lefejelt, hirtelen elt�ntette a l�ba al�l a f�ldet.
- Tarts ki! – kapom el a kez�t, Sakura pedig nagy nehezen a m�sikat, �s ketten egy�tt felh�zzuk, akinek torz arc�b�l l�tom, hogy nem tett �ppens�ggel j�t a karj�nak, hogy most m�g meg is h�z�dott.
- A fen�be… ez nem az �n napom – vigyorog k�nyszeredetten, mikor m�r felh�ztuk. – H�t, Teme, m�r csak te maradt�l, sz�val vigy�zz – nevet r�m, de valahogy most nem t�nik ez olyan viccesnek. Ha �n is megs�r�l�k, megn�zhetj�k magunkat…
- Nyugi – mondom, ink�bb magamnak, mint neki, majd folytatjuk utunkat. Nem kell sok�ig menn�nk, hamarosan egy feh�rre meszelt, k�r alak� terembe �rkez�nk. Els�nek nem l�tok sokat… tov�bb vezet� utat sem…
- Ezt n�zz�tek! – ki�lt fel Sakura, kikapja Naruto kez�b�l a f�kly�t, majd k�zelebb biceg a szemk�zti falhoz, �s ahogy a t�z f�nye r�esik, m�r l�tom, mit akar mutatni. A falon v�r�ssel furcsa jelek vannak felfestve, legink�bb az egyiptomi hieroglif�kra eml�keztet. Sakur�ra n�zek, aki �sszevont szem�ld�kkel olvassa a feliratot.
- Te… �rted?! – n�zek r� d�bbenten, mire zavartan fel�m fordul.
- Ja, persze… - mondja a legnagyobb term�szetess�ggel, nekem meg majdnem leesik az �llam, de nem mutatok semmit. Azt�n eszembe jut, hogy az � t�rk�p�k�n is ilyesmi �r�s volt �s akkor is sim�n ford�totta. Hihetetlen…
- H�t igen, Sakura-chan m�r csak ilyen okos – vigyorog r�m Naruto.
- �s mit �r? – k�rdezem, mert egyszer�en nem hiszem el.
- Egy pillanat… aha, megvan. Pontosan ez �ll ott:

„V�ndor, ki a kincset keresed, j�l vigy�zz,
mert �tok s�jthat le R�d!
Ha a f�nyt k�veted, meglelheted,
ha siker�l, megeheted.”

- Enni? M�gis mit? – csorgatja a ny�l�t Naruto.
- Ezzel bizony�ra azt akart�k kifejezni, hogy a ti�d lehet a k�. A haurik nagyon szerett�k a hasukat, b�r m�r nem eml�kszem, mi volt a kedvenc kaj�juk… - kalandozik el egy pillanatra.
- Na j� – v�gok k�zbe – �s m�gis mit jelent ez?
- H�t… nem is tudom… - motyog, mire �n csal�dottan s�hajtok egyet. Tal�n m�gsem lesz ez olyan k�nny�…
- Ugyan m�r! Csak r�j�v�nk! – dobja le a t�sk�t a f�ldre Dobe, mire megremeg az eg�sz helyis�g. Naruto felpattan a hely�r�l, felkapja a t�sk�t is (persze �jabb k�gombot tal�lt…) �s oda�ll mell�nk. K�nytelenek vagyunk a tet� fel� kapni a fej�nket, ugyanis a plafonon egy kis ny�l�s jelenik meg, amin vil�goss�g sz�r�dik be…
- K�vesd a f�ny �tj�t… Gyer�nk! – �ll be Sakura a f�nysug�r al�, ami pont a k�r alak� terem k�zep�re esik, egy bels� k�rre, mi pedig gyorsan k�vetj�k. Amint oda�r�nk, a padl� elkezd s�llyedni. Lassan egyre lejjebb �s lejjebb ker�l�nk, m�g az eddig is apr� ny�l�st m�r csak egy pontnak �rz�kelj�k. H�rom-n�gy m�terrel lehet�nk alacsonyabban.
- M�gis mi a csuda?! – b�m�szkodik Naruto t�tott sz�jjal. A terem magass�ga most lehet vagy h�t-nyolc m�ter, a falak itt is feh�rre vannak meszelve. A helyis�gb�l kilenc egyforma alag�t vezet ki, a bels� k�rb�l egy-egy �sv�ny vezet mindegyik ajt�ny�l�shoz. Vajon melyik a helyes? – Na j�, legyen mondjuk ez! – b�k r� a sz�ke a vele szemben l�v� alag�tra �s elindul fel�. De amint kil�p a bels� k�rb�l, r�gt�n vissza is h�zza a l�b�t, mivel a fal hirtelen forogni kezd, elk�peszt�en gyorsan, m�g jobban �sszekeverve a j�ratokat. Egy perc �s le�ll. Viszont a forg�st�l lej�n a por a falr�l, �s megjelenik a falon…
- Ott is van egy felirat – mutatok a fal velem szemk�zti r�sz�re, ahol hasonl�, k�pszer� v�r�s felirat �ll, mint eggyel feljebb.
- V�rjatok, mindj�rt mondom… - h�zza �ssze a szem�ld�k�t Sakura, ahogy pr�b�lja elolvasni a pisl�kol� f�nyben az �si �r�st. – Megvan:

„Kilenc �t �ll el�tted,
nyolc a hal�lba vezet,
k�vesd a bolyg�k �tj�t,
hogy megleld a rejt�ly kulcs�t.
Mindegyik m�s �s m�s,
tudd meg: kicsi �s nagy nem bar�t.
Ha j�t k�v�nsz, ne k�s�rtsd az egyform�t,
se a szomsz�dj�t.
A gy�r� ut�n ne menj�l,
haszn�ld eszed, az seg�l.
Siess, mert id�d elfogy,
nem sok m�r, �s itt a hal�lod.”

- Ez meg mi a f�szkes fen�t jelent?! – ki�lt fel Naruto, de engem m�s foglalkoztat.
- Hogy �rti, hogy elfogy az id�nk? – teszem fel a k�rd�st, �s p�r m�sodperc m�lva, mintegy a k�rd�semre felelve, a magasan l�v� plafon elindul lefel�. – Ok�, most m�r �rtem.
- Na j�, csak p�r perc �s megfejtem. Bolyg�k… igen, a haurik ismert�k mind a kilenc bolyg�t, mert �ll�t�lag akkor m�g olyan tiszta volt az �g, hogy j�l lehetett l�tni… a kilenc �t biztos ezt jelk�pezi! N�zz�k csak… - morfond�rozik tov�bb mag�ban Sakura, majd elmer�l gondolatai k�z�tt, mik�zben a mennyezet egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�l hozz�nk… Mozdulni nem mozdulhatunk, mert azzal csak �jra �sszekeverj�k a j�ratokat, na nem mintha most el�r�bb lenn�nk… �s ha rosszat v�lasztunk, akkor mindennek v�ge. Mer�n b�mulok Sakur�ra, most minden bizalmunk benne van. Az ujj�n sz�molgat, szem�ld�kei k�zt m�ly bar�zda h�z�dik. Gyer�nk, Sakura, siess!
A plafon egyre csak k�zeledik �s k�zeledik, m�r alig h�rom m�terrel van csak a fej�nk f�l�tt.
- Sakura-chan… - ny�gi Naruto, aki egyfolyt�ban j�ratja a tekintet�t a kilenc �t k�z�tt, de felesleges, mindegyikben teljes s�t�ts�g honol, semmi biztat�t nem lehet l�tni.
- Egy pillanat! – ki�lt indulatosan, a kez�t t�rdelve, majd egy kis hallgat�s ut�n felkapja a fej�t. – Megvan! A nyolcadik lesz az, a Neptunusz! – ki�lt diadalmasan, mire �r�mtelien r�mosolygunk mindketten. de azt�n eszembe jut, hogy van itt m�g egy kis b�kken�…
- �s honnan tudjuk, hogy melyik melyik? – mutatok k�rbe, hiszen egyik j�ratra sincs r��rva sz�m. Nincs itt semmi… hacsak… - N�zz�tek, ott! Egy halv�ny vonal k�t j�rat k�z�tt! – mutatok a falra, t�lem kicsit jobbra, ahol val�ban megh�z�dott k�t j�rat k�z�tt egy v�laszt�vonal. Bizony�ra err�l is akkor j�tt le a t�bb ezer �ves por, amikor a fal k�rbeforgott.
- Ez lesz az, innen kell sz�molni! – ter�l el egy mosoly Sakura arc�n. Lassan le kell hajolnom… - A haurik jobbr�l balra �rnak, sz�val… - kezd el sz�molni jobb fel�l. – Az lesz a megfelel� j�rat! – mutat r� a vonalt�l kett�vel balra lev� ny�l�sra. M�r csak egy m�ter.
- Nincs vesztegetni val� id�nk, indul�s! – mondom ki a v�gs� sz�t, majd elindulunk az alag�t fel�, a bels� k�rb�l hozz� vezet� �sv�nyen. A falak nem mozdulnak. Bing�, t�nyleg ez az! �s m�g �pp id�ben �r�nk a ny�l�shoz, mert miut�n a hasamon bek�szok, a plafon el�ri a f�ldet. Puszt�n m�g n�h�ny m�sodperc odabent… �s v�ge. Sakur�ra n�zek, �s most nem is akarom leplezni a tekintetemb�l s�t� elismer�st. Az � �rdeme ez egyed�l. �sszeszorul a torkom… megmentette az �let�nket.
- Sakura-chan, egyszer�en zseni�lis vagy! – pattan fel Naruto, hogy egy �lel�sben r�szes�tse kedvenc f�n�k�t. A v�r csak �gy l�ktet az ereimben, �s egy kev�s p�r �nti el az arcom, ami a s�t�ts�g miatt szerencs�re nem l�tszik.
- Sakura… sz�p volt – dics�rem meg, mire m�g a gyenge f�ny ellen�re is j�l l�that�an elv�r�s�dik. Furcsa, de… b�szke vagyok r�…

Sakura

A sz�vem m�g a torkomban dobog, �s tot�l elv�r�s�d�k, szinte sz�d�l�k, b�r azt nem tudom eld�nteni, hogy ez m�g az el�z� �lm�ny hat�sa, vagy Sasuke elismer� b�kja v�ltotta ki bel�lem. Iszonyatosan zavarban �rzem magam, na meg hat�rtalanul boldog vagyok: seg�thettem nekik, �l�nk, �s Sasuke megdics�rt! Engem! Csod�lom, hogy a bord�im m�g nem t�rtek el a sz�vemt�l.
- �, igaz�n t�lbecs�lt�k engem – nevetek zavartan, �s hihetetlen, de eddigi �letem sor�n kev�sszer �reztem jobban magam. Egyre ink�bb azt tapasztalom, hogy igenis sz�m�tok, �s igenis sz�ks�g van r�m. �gy �rzem, hogy a csapat tagja vagyok. �s ami a legfontosabb: Sasuke elismer engem… �s merem azt hinni, hogy m�g enn�l t�bbr�l is van sz�. �, nem is tudom, hogy fordulhatott minden ilyen j�ra hirtelen!
- Menj�nk – t�ri meg v�g�l Sasuke a csendet, amit �szre sem vettem, �gy elmer�ltem az �r�m�mben. Apr�t b�lintok, majd Naruto odaj�n hozz�m, hogy seg�tsen j�rni, mert a combom m�g veszett�l f�j. Viccesen n�zhet�nk ki: k�t sebes�lt egy�tt.
Lassan folytatjuk utunkat, a folyos� szerencs�re nem olyan sz�k, mint az eddigiek. Megy�nk n�h�ny percig, a l�bam pedig el�gg� f�j…
- Had �ljek le egy kicsit arra a szikl�ra – mutatok egy nagyobbacska k�re, musz�j pihennem. Naruto seg�t, de amint le�l�k, a szikla kicsit les�llyed.
- Ez meg mi? – �llok fel, de nem kell sok�ig gondolkoznom, hamarosan g�rg� hangot hallunk meg… �s ut�na megjelenik egy hatalmas gurul� szikla, ami az eg�sz folyos�t bet�lti…
- Fut�s! – ord�t Naruto, �n meg csak �rzem, ahogy Sasuke felkap, mintha csak egy rongybaba lenn�k, �s futunk is. Ekkor a folyos� elkezd lejteni… amit�l a szikla egyre gyorsabban k�zeledik fel�nk. A fen�be!
- Gyorsabban! – ki�ltok, ami kicsit �lszent dolog t�lem, de a szikla mindj�rt el�ri Sasuk�t, azt pedig nem hagyhatom! De ahelyett, hogy jobban sietn�nek, hirtelen megtorpannak, majd kiesek Sasuke karjaib�l, �s csak azt �rzem, hogy zuhanok, majd valaki elkapja a kezemet �s oldalra r�nt. A szikla szinte s�rol, olyan k�zel suhan el mellettem, majd lezuhan. Csak most veszem �szre, hogy eddig csukva tartottam a szemem, amit most f�l�sen kinyitok. Amint felemelem a fejem, Sasuke s�t�t szem�vel tal�lkozik tekintetem, majd el�g egy pillanat �s felh�z maga mell�. Sok�ig b�mulom a fekete szemp�rt, ami kiss� agg�dva, de kiv�telesen melegen csillog… kicsit �gy, mint amikor zuhantunk lefel�… Hirtelen v�gy t�lt el, az, ami miatt tegnap, khm, k�v�ncsi lettem Sasuk�ra… De azt�n belenyilall a f�jdalom a combomba, �gy visszaker�l�k a f�ldre, �s v�gre k�rben�zek. Csak most l�tom, hol is vagyunk: az alag�t v�get �rt, �s a fi�k egy keskeny kis k�p�rk�nyra h�z�dtak a szikla el�l… �s egy hatalmas szakad�k van alattunk. H�z a m�lys�g…
- Ne… - f�rom a fejem Sasuke mellkas�ba, nem b�rom l�tni ezt. Sasuke visszah�z az alag�tba, mire kiss� megnyugodok, �s elt�volodok lovagomt�l.
- Nem hiszem el! Most hogyan tov�bb?! – m�rgel�dik Naruto, mire �n lassan leveg�t veszek p�rszor, hogy �jra tudjak gondolkodni.
- N�zz�nk k�r�l, h�tha lesz megint valami t�mpont – mondom, mire b�lintanak, �s �jra kimennek a sziklap�rk�nyra, �n kiss� t�volabbr�l figyelek. Eddig nem is t�nt fel, hogy itt ugyan�gy kigyulladt n�h�ny f�klya a fal ment�n, �s most �szreveszem a t�loldalt is, ahol folytat�dik az alag�t. �s egy szikl�r�l valami lel�g…
- Egy h�d! – ki�ltok fel, �s mutatok a m�sik oldalon lel�g� h�dszer�s�gre, majd k�r�ln�zek, �s itt is megl�tok egy a t�loldalihoz hasonl� szikl�t. Nyilv�n ide kell kik�tni az ez oldali tart�k�teleket.
- �s az is megvan, hogyan hozzuk ide – jelenti ki Sasuke, mire kimer�szkedek a szakad�k sz�l�re (Uramisten, menten meghalok!), �s megl�tom, mire gondol. Kiss� t�volabb att�l a helyt�l, ahol Sasuke az im�nt felh�zott, egy roskatag k�t�l l�g… ezen k�ne �ttarzanozni?! Na ne!
- Ez t�l vesz�lyes! – sop�nkodok, kell lennie m�s lehet�s�gnek is.
- Nincs m�s es�ly�nk – mondja, majd kis hallgat�s ut�n hozz�teszi: - Idehozom azt a hidat – jelenti ki ellentmond�st nem t�r� hangon, majd megmarkolja a k�telet.
- V�rj! Ez m�g j� k�t�llel is kock�zatos lenne, nemhogy ezzel! – csimpaszkodok karj�ba, mire r�m emeli azokat a gy�ny�r�, elsz�nt szemeit, majd Narut�hoz fordul.
- Vigy�zz r� – b�zza meg, mik�zben gyeng�den eltol, mire a sz�ke b�lint egyet komolyan, �s h�tulr�l �tfogja er�sen a derekamat, hogy mozdulni sem tudok.
Sasuke pedig elrugaszkodik…
- Neeee! – t�r fel bel�lem a sik�t�s, a recseg�s sem �g�r semmi j�t. �s a k�t�l r�vidnek bizonyul… Sasuke nem fogja el�rni a t�loldalt! Nem lehet… De ekkor az Uchiha elrugaszkodik, �s odaszalt�zik a t�loldalra… Megcsin�lta!
A lovagom kiss� kiny�jt�ztatja a v�gtagjait, majd a h�d fel� fordul, �s elkezdi felfel� h�zni. �gy egy j� m�sf�l percig teszi ezt megfesz�tett temp�ban, m�g v�gre el�ri a h�d v�g�t. A r�gz�t�k�telet a karj�ra tekeri �s r�gz�ti. M�r csak vissza kell j�nnie… de a k�t�l t�l messze van, hogy fogja el�rni?!
Sasuke, mintegy v�laszk�nt, nekifut, �s elugrik… A sz�vem hevesebben ver, mint eddig b�rmikor… el�ri! Megragadja a k�telet, �s a lend�let viszi tov�bb, egyre k�zelebb hozva �t hozz�nk. Azt�n egy reccsen�s hallatszik… �s a k�t�l elszakad…
- SASUKEEE! – ord�tok, mert most a h�dt�l nem tud olyan �gyesen man�verezni, mint az el�bb. Nem tudja elkapni a sziklap�rk�nyt…
- Teme! – ereszt el Naruto, �s Sasuke ut�n ugrik, siker�l elkapnia a l�b�t, �n pedig megragadom Naruto bok�j�t.
- Tartsatok ki sr�cok! – ki�ltok nekik, majd tudom�st sem v�ve sajg� combomr�l lassan k�szok h�tr�bb, �s felh�zom �ket. Mikor v�gre mindketten a szil�rd talajon vannak, lihegnek egy sort (velem egyetemben), majd diadalmasan n�zek az Uchih�ra, b�r nem tudom, hogy le�ssem, vagy megdics�rjem vakmer�s�g��rt. – Megcsin�ltad! Sasuke, nagyon b�tor vagy! – v�lasztom ez ut�bbit, majd gyorsan a nyak�ba ugrok, amit�l majdnem led�nt�m a l�b�r�l (megint), de most siker�l talpon maradnia. El�bb a meglepetts�gt�l megdermed egy pillanatra, majd egyik kez�vel megfogja a derekamat �s gyeng�den mag�hoz h�z, hogy �rzem a sz�ve d�b�rg�s�t �s azt a kellemes illatot, de mindez csak egy m�sodpercig tart, mert ut�na elenged �s elh�z�dik t�lem. Hn…
- Szerelj�k fel ezt a hidat – mondja, majd leszedi a karj�ra tekert k�telet, �s a szikl�hoz r�gz�ti a f�gg�hidat, ami �ppen akkora, hogy �t�rje a szakad�kot. Miut�n megfelel�en r�gz�tik a fi�k, egy darabig m�g b�mulom a kiss� izzadt, irt� szexi Uchih�t, azt�n egyszer csak eszembe jut egy apr� b�kken�…
- �n nem b�rok ezen �tmenni – suttogom elhal� hangon, �s �rzem, hogy k�nnyek sz�knek a szemembe, amiket minden er�mmel pr�b�lok visszafojtani. Az el�z� kellemes bizserg�s tovasz�ll, �s lassan, mint egy k�r, a f�lelem �s �nv�d el�rasztja a sz�vemet. Sasuke majdnem meghalt ez�rt a h�d�rt, �n meg nem akarok �tmenni rajta. �s mivel nincsen oldalt kapaszkod�k�t�l, Sasuke vinni sem tud �gy, mint nemr�g.
- Sakura-chan… �n megyek majd el�tted. Te ereszkedj n�gyk�zl�bra, �s gyere olyan gyorsan, ahogy csak b�rsz. Csak r�m n�zz – mondja komolyan Naruto, majd elvigyorodik. – Persze, ha ink�bb Teme segg�t n�zn�d, azt is meg�rtem – aj�nlja kaj�nul, mire v�gok egy fintort, de el�rte, amit akart: nyugodtabb vagyok. B�r ink�bb nem n�zek az eml�tettre…
- Tal�n… lehet t�nyleg jobb lenne, ha Sasuke menne el�l… �gy �rtem – folytatom elv�r�s�dve – mivel egyed�l � nem s�r�lt m�g meg, a m�sik oldalr�l tudna nek�nk seg�teni – hadarom vill�mgyorsan, de valahogy �gy �rzem, nem siker�lt meggy�zn�m az �rveimr�l…
- Ahogy szeretn�d – hajtja meg egy kicsit g�nyosan a fej�t a lovagom, �s nem tudja let�r�lni a k�p�r�l azt az el�gedett, kaj�n arckifejez�st. C�h… hogy el van sz�llva mag�t�l… a baj csak az, hogy �n is odavagyok �rte…
Sz�val Sasuke elindul el�l. Ahogy r�l�p a h�dra, porfelh� sz�ll fel, �s j�l hallhat�an megreccsen. Nyelek egyet.
- Mindny�junknak n�gyk�zl�b kell mennie, k�l�nben leszakad a h�d. Csak �vatosan – ereszkedik le a t�rd�re, majd lassan elindul.
- Menj, Sakura-chan – tasz�t gyeng�den el�re kicsit Naruto, mire b�lintok egy apr�t, majd n�gyk�zl�b r�megyek a h�dra. �risten, �risten, ne n�zz le! Elkezdem kapkodni a leveg�t, �s len�zek. Mindj�rt meghalok, mindj�rt…
- Sakura… el�re n�zz – hallom Sasuke hideg hangj�t, ami visszar�ngat a val�s�gba. El�ren�zek. �s egy elk�peszt�en csinos Uchiha-h�ts�t l�tok. Nyelek egyet megint. Na j�, asszem ezen rajta tudom tartani a szemem…
�vatosan megyek el�re, ami nem t�l kellemes ezzel a l�bbal, de nincs mit tenni. V�gig Sasuke izmos fenek�t b�mulom, ami el�g j� ellenszernek bizonyul t�riszony ellen, annyira, hogy mikor Naruto is a h�dra m�szik, �s az eg�sz beleremeg, m�g akkor sem n�zek le. Azt�n egyszer csak elt�nik az Uchiha-h�ts�…
- Sasuke? – k�rdezem k�ts�gbeesetten.
- Sakura… fel�llsz v�gre? El�llod Naruto �tj�t – jegyzi meg hanyagul, majd kez�t ny�jtva felseg�t, �s m�g mindig az a kis g�nyos mosoly van a sz�ja sark�ban.
- Semmi baj, Sakura-chan – �ll fel Naruto is, mik�zben leporolja mag�t. – Nekem sem volt utols� l�tv�nyban r�szem – vigyorog r�m, mire legsz�vesebben le�tn�m, de �gy l�tom, az Uchiha is. – �s neked milyen volt? – h�zogatja sokat sejtet�en a szem�ld�k�t, mire nem b�rom magam tov�bb t�rt�ztetni.
- NARUTOOO! – ord�tom, mik�zben akkor�t keverek le neki, hogy a falhoz csap�dik. – Azt a rohadt, soha meg nem javul� perverz fant�zi�dat, hogy most is csak erre gondolsz, mikor �pp �letvesz�lyben vagyunk! – v�gom a fej�hez, csak hogy leplezzem saj�t zavarom, de Sasuke megzavar a kioktat�sban.
- Tov�bb – mondja jegesen, mi pedig abbahagyjuk, �s folytatjuk utunkat. Hihetetlen, de vagy t�z percig nem t�rt�nik semmi, m�g egy csapd�ba sem es�nk bele. M�g Naruto sem.
Azt�n egy �jabb terembe ker�l�nk, aminek a k�zep�n egy sz�p nagy t�l �ll, �s van benne valami…
- Kaja! – rohan oda Naruto, de amint a t�lhoz �r, k�r�l�tte l�ndzs�k j�nnek ki k�r alakban a f�ldb�l, elz�rva �t t�l�nk. – Mi a fene? – n�z k�rbe, majd v�llat von, �s let�r egy kis darabot a r�zsasz�n massz�b�l a t�lon. – Hn? Marcip�n? – n�z r�nk csod�lkozva, de amint kimondja, a falb�l oldalt szint�n l�ndzs�k j�nnek ki, �s a falak elkezdenek k�zeledni…
- Naruto, j�l figyelj r�m! – ki�ltok oda neki. – Ha megeszed id�ben azt a sok marcip�nt, akkor a falak le�llnak �s visszamennek! – utas�tom, mert ez lehet az egyetlen megold�s. �s most m�r vil�gos, mit �rtettek a haurik, a „ha siker�l, megeheted” ki�r�son…
- Igenis! – v�gja hapt�kba mag�t, m�r amennyire elf�r ketrec�ben, majd nekiesik a marcip�nnak. Igen, most m�r eml�kszem: ez a haurik kedvenc kaj�ja. Sasuk�val Naruto ketrec�hez h�z�dunk, �s pr�b�lunk nem p�nikba esni a fel�nk j�v� l�ndzs�s falakt�l…
- Naruto, az �g szerelm�re, siess m�r! – vinnyogok, mikor m�r csak m�sf�l m�ter v�laszt el a biztos hal�lt�l. Odan�zek r�, hihetetlen, de m�r majdnem v�gzett. – Gyer�nk, ez az! – biztatom, �s m�g jobban r�kapcsol, de �gy t�nik, ez sem el�g. Mindj�rt meghalunk!
- Hagyd a fen�be, csak kapd fel a marad�k marcip�nt! – utas�tja Sasuke Narut�t, aki b�r nem �rti, engedelmeskedik, �s l�m: a falak le�llnak �s sz�p lassan visszat�rnek eredeti helyzet�kbe. �, h�t persze, hogy is lehettem ilyen ostoba? Nyilv�n az volt a dolog l�nyege, hogy az a szikla, amin a t�l van, elvesz�tse a plusz s�lyt, �s �gy beinduljon a kar, ami a falakat mozgatja. Bizony�ra gondolatban m�r �gy �sszek�t�ttem a „Naruto” �s az „ev�s” fogalmakat, hogy m�shogy m�r nem is tudok gondolkozni. M�g szerencse, hogy Sasuke id�ben r�j�tt. B�r Naruto derekasan kitett mag��rt: p�r perc alatt benyomott t�bb kil� marcip�nt.
- J� munka, Naruto – veregetem v�llon asszisztensem, aki kicsit kif�jja mag�t �s megveregeti pocakj�t.
- H�t ez nem is volt rossz – nevet, mi pedig megk�nnyebb�lten fels�hajtunk, ennek kutya baja.
Egy-k�t perc ut�n tov�bb indulunk, most Sasuk�ra t�maszkodok, mivel Naruto az�rt kicsit m�giscsak rosszul �rzi mag�t (k�sz csoda, hogy nem h�ny). �jra besz�vom illat�t, �rzem test�nek meleg�t, forr� kez�t a derekamon �s akaratlanul is fels�hajtok. �gy hiszem, hamarosan komolyan el kell besz�lgetn�nk, �s b�r van okom hinni, hogy nem vagyok k�z�mb�s Sasuk�nak, m�gsem vagyok biztos benne, hogy nem fog megint elutas�tani.
De nincs id�m sok�ig gondolkozni ezen, mert egy �jabb terembe �r�nk, ahol �jabb felirat v�r minket. Fels�hajtok: most m�r igaz�n a k�vet v�rtam volna.
- Mondom – mormogom automatikusan, majd �sszevont szem�ld�kkel elkezdem olvasni az �r�st:

„Utols� pr�ba j�n, V�ndor,
l�ssuk, vagy-e el�g b�tor,
gy�zd le �nmagad, j�jj b�k�vel,
�s m�lt� leszel Isten szem�ben.”

- �, ez nem igaz, mi ez m�r megint?! – ki�lt fel t�relmetlen�l Naruto, mikor hirtelen sziszeg� hangot hallunk, azt�n elkezdek sz�d�lni, �s �gy l�tom, a t�bbiek is.
- Mi ez? – k�rdezi Sasuke, majd �sszecsuklik, de m�r nem tudok v�laszolni, mert agyamat ellepi a s�t�ts�g…

Sasuke

Hirtelen fel�bredek, �s magam k�r�l mindenhol feh�rs�get l�tok… meghaltam? Lassan fel�llok, de amint ezt megteszem, d�bbent ki�lt�s hagyja el torkomat. Ez itt…?
- Ki vagy te? – k�rdezem, �s rem�nykedek benne, hogy az alak velem egy�tt mozgatja majd az ajk�t, hogy kider�lj�n, ez csak a t�k�rk�pem. Ehelyett viszont a sr�c g�nyos mosolyra h�zza ajkait.
- Nem vagy egy l�ng�sz, ugye tudod? �n te vagyok – vigyorog r�m, mire megremegek.
- Az nem lehet… - ny�g�m, majd megd�rzs�l�m a szemem, � m�g mindig itt van.
- Neem? – v�g �r�lt pof�t, majd vill�mgyorsan odarohan hozz�m �s megragad a torkomn�l fogva �s felemel a leveg�be. Hogy mi?! Az er�m is megvan neki?! Annyira d�bbent vagyok, hogy m�g v�dekezni is elfelejtek, csak ernyedten l�gok a kez�ben. – Az a Sasuke vagyok, akit mostan�ban pr�b�lsz elnyomni a pink ribanc miatt – vicsorog r�m, majd elhaj�t, �s k�t m�terrel od�bb zuhanok a f�ldre. – Tal�n elfelejtetted?! Bossz�, ez a mi c�lunk, az egyetlen dolog, ami fontos sz�munkra! M�r elfelejtetted a sz�leinket, a f�jdalmat, amit az emberek okoztak nek�nk?! Azt a keservet, hogy a b�ty�nkat elrabolt�k?! A vil�gon mindenki ellen�nk van, egyed�l �llunk mindenkivel szemben �s senki sem fog seg�teni nek�nk! – ord�tja az arcomba, minden egyes szava a lelkem m�ly�ig hatol, hogy ott m�ly sebeket ejtsen. – Tal�n azt hiszed, hogy �k a bar�taid?! Hogy szeretnek t�ged? – v�gja g�nyosan �s sajn�lkoz�an a k�pembe, majd a feh�rs�g oszlani kezd, �s egy tiszt�st l�tok. � az egyik ir�nyba mutat kegyetlen arckifejez�ssel, �s beleremegek, mikor arra gondolok, hogy ez vagyok �n. K�vetem karj�t tekintetemmel, �s megl�tom Narut�t �s Sakur�t a f�ld�n fekve, �jultan – legal�bbis rem�lem, hogy csak el�jultak. – Csak kihaszn�lnak! – folytatja k�ny�rtelen�l, �lvezve szenved�semet. – Puszt�n egy h�lye vagy nekik, aki hozz�seg�ti �ket a c�ljukhoz! De hiszen tudod, nem? Hiszen nem mondtad el nekik, mi�rt is vagy itt val�j�ban – t�nik fel egy hal�los vigyor az arc�n, �s �rzem, hogy keser�s�g �nt el. – N�zz csak oda! – mutat most a m�sik ir�nyba. Egy t�lc�n egy v�rv�r�s k� van… a La muerte de la Rosa… - Menj oda, vedd el: a ti�d lesz �s v�gre t�l�k is megszabadulsz. Megmenthetj�k Itachit… bossz�t �llhatunk azon a k�gy�n! – suttogja most a f�lembe, �s fel�led bennem bossz�v�gyam. Csak oda kell mennem, �s v�gre v�ge lehet mindennek…
- �s vel�k mi lesz? – b�k�k fejemmel Sakur��k fel�.
- Mit �rdekel az t�ged? Nyilv�n meghalnak, de neked ehhez semmi k�z�d. Csak az egyiket v�laszthatod: ha �ket mented, elveszted a k�vet, �s vele egy�tt Itachit is! – feleli, mire megdermedek. K�pm�som el�gedetten figyeli az eredm�nyt. Itachi… nem hagyhatom, hogy meghaljon… de Naruto a legjobb bar�tom… Sakura pedig… Sakura valami�rt nagyon fontos sz�momra… de Itachi…
N�h�ny percig dermedten �llok, majd v�gre hat�rozok �s teszek p�r l�p�st a k� fel�. Azt�n meg�llok.
- T�vedsz. Hazudsz. �k a bar�taim. Naruto mindig ki�llt mellettem, meg am�gy is t�l ostoba, hogy ilyen �sszeesk�v�st tervezzen. Sakura pedig… tudom, hogy fontos vagyok neki. Szeretem Itachit �s esk�sz�m, hogy bossz�t fogok �llni �rte… De tudok m�g v�rni egy kicsit, a k� pedig nem fog elfutni – h�zom most �n g�nyos mosolyra ajkam, mire � els�pad �s d�h�sen �sszeszor�tja ajk�t.
- Ne tagadd meg �nmagad! – sziszegi.
- Te ne tagadj meg engem – mondom, majd elindulok Narut��k fel�, �s ink�bb nem gondolok arra, hogyha egy-k�t h�ttel el�bb �r�nk ide, bizony m�sk�nt v�lasztan�k. De ahogy fel�j�k megyek, �jra ellep a feh�rs�g, azt�n pedig els�t�tedik minden…

Naruto

Miut�n kioktatom a hasonm�som, hogy ak�rmilyen �nz� �s gonosz is tudok lenni, �n bizony akkor sem leszek az, elnyel a s�t�ts�g.
A foly�parton �bredek, nem messze a t�bort�z maradv�nyait�l, Sasuke �s Sakura k�t oldalr�l k�rbevesznek. Mi?! Csak… csak egy �lom lett volna az eg�sz?! Az nem lehet.
- Sakura-chan! Teme! – r�zom �ket er�teljesen, de v�rnom kell �gy egy percet, mire a f�n�k kinyitja a szem�t, fel�l, majd zavartan k�r�ln�z. – Sakura-chan! Sasuke m�g mindig nem �bredt fel! – ki�ltom agg�dva, mire kimegy az �lom a szem�b�l �s az Uchiha mell� t�rdel. Gyorsan megvizsg�lja a pulzus�t, l�gz�s�t, meg ilyesmit, �s mire ezt befejezi, Teme nyitogatni kezdi a szem�t.
- Sasuke! J�l vagy? – szegezi neki r�gt�n a k�rd�st a f�n�k.
- Igen… hogy ker�lt�nk ide? – n�z k�r�l.
- �gy t�nik, m�gsem az volt a bej�rat… - hajtja le a fej�t a l�ny. – Pedig m�r �gy �r�ltem, hogy siker�lt legy�zn�m magam! – s�hajt f�jdalmasan.
- V�rj, te is? – ny�lik t�gra a szemem.
- Ti is? – lep�dik meg Sasuke is. – C�h… akkor bizony�ra ez�rt vagyunk most itt: egyik�nk sem a k�vet v�lasztotta, ez�rt nem is lehet a mi�nk – jegyzi meg ep�sen, majd elford�tja a fej�t. De nem sok�ig kesereghet�nk, mert egy hang megsz�lal a f�k m�g�l.
- Naruto… Naruto-kun? – cincog valaki, mire mindh�rman odakapjuk a fej�nket, �s egy k�kesfekete hajjal keretezett, f�l�s arcot pillantunk meg.
- Hinata-chan?! – pattanok fel a helyemr�l �s elindulok fel�, amit�l f�lig v�r�s�dik, de Sakura hangja meg�ll�t.
- Naruto, �llj! Ez biztosan csapda!
- V�rjatok, megmagyar�zom – hangzik egy fokkal hat�rozottabban az az �des hang.
- Sakura-chan, ne legy�l olyan gyanakv� – mondom a f�n�knek, majd odal�pek Hinata-chanhoz, �s k�zen fogva odavezetem a t�bbiekhez. De amint elengedem, �sszeesik, �s pihegve kapkodja a leveg�t. – Beteg vagy, Hinata-chan? – teszem a homlok�ra a kezem, ami nagyon is forr�. Ugye semmi baja nem lesz?
- ��� – sikkant egyet, mire Sakura-chan gyorsan elh�z onnan �s odamegy hozz�.
- Nyugodj meg egy kicsit – mosolyog r� kedvesen.
- �s v�rjuk a magyar�zatot – f�zi hozz� Sasuke, de olyan furcsa, szugger�l� tekintettel vizslatja Hinata-chant, mintha tudna valamit. De ez most nem �rdekel, mert szemmel l�that�an m�r jobban van a l�ny.
- Neji k�ld�tt – kezd bele, mire a f�n�k meg Teme r�gt�n �sszevonj�k szem�ld�k�ket. – Azt akarja, hogy k�mkedjek. De azt nem tudja, hogy… �n nem akarom! – cincogja �desen. – Elegem van ebb�l! Mikor l�ttam Naruto-kun b�tors�g�t a vallat�s k�zben, akkor �tl�tt fel ez bennem… de csak most siker�lt el�g er�t gy�jtenem hozz� – fejezi be olyan halkan, hogy azt alig lehet �rteni.
- Hmm… �szint�nek t�nsz… de sajn�lom, nem b�zhatunk benned – jelenti ki Sakura-chan, mire �gy �rzem, meghasad a sz�vem.
- Legal�bb had maradjon itt! Ha val�ban ellen�nk is van, akkor sem tehet egyed�l semmit… ha pedig igazat mond, m�rpedig �n hiszek neked, Hinata-chan – mosolygok r�, majd visszafordulok a t�bbiekhez – akkor adjunk neki lehet�s�get a bizony�t�sra! – mondom, mire Sasuke �s Sakura-chan �sszen�znek, Teme v�llat von, a f�n�k pedig b�lint.
- Az�rt sz�tn�zek… - morogja az Uchiha, majd elindul az erd�be. M�g ilyet, h�t el�g csak erre a gy�ny�r� l�nyra n�zni, s�t r�la, hogy igazat mond!
- Naruto-kun… - rebegi h�l�san Hinata-chan, amit�l elolvadok. – K�sz�n�m… mindh�rmatoknak! – mosolyog r�nk.
Mivel m�r majdnem bes�t�tedett, mikor Teme visszaj�n, elindulunk t�zif�t gy�jteni, a l�nyok pedig gy�m�lcs�k ut�n n�znek, csak el�bb Sakura-chan m�g elk�sz�ti a z�ld l�tty�t a l�b�ra �s az �n karomra �s hasamra. �gy t�nik, eg�szen kedveln� Hinata-chant, ha �ppen nem tartan� ellens�gnek. Ami persze nem fog sok�ig tartani, mert Hinata-chan olyan �des �s �szinte, hogy r�gt�n bebizony�tja majd, hogy vel�nk van.
Mire vissza�r�nk, a t�bort�zn�l egyed�l Sakura-chant tal�ljuk, aki m�r gy�m�lcs�kkel v�r minket.
- Hinata-chan? – n�zek k�rbe.
- A v�zes�s m�g�tt f�rdik – mutat arrafel�, de a s�t�ts�g �s a t�vols�g eltakarja a l�ny alakj�t. H�t ez de nem fair! Ezek ketten meztelenkedhettek egym�snak, �n meg nem l�thatom a szeretett n�t?! Kiss� mogorv�n fogok a sov�ny vacsor�hoz, de Hinata-chan hirtelen megjelenik – sajnos fel�lt�zve.
- S-sr�cok… Asszem tal�ltam valamit – mondja, mi pedig felpattanunk, �s k�vetj�k. M�g hallom, ahogy Teme h�travonja kiss� Sakura-chant:
- �s ha ez csapda?
- M�r olyan sokat nem vesz�thet�nk… �s valahogy k�tlem, hogy az – v�laszol a f�n�k, mire Sasuke mormog valamit, de nem tiltakozik tov�bb, hanem mind k�vetj�k Hinata-chant eg�szen a v�zig.
- A v�zes�s alatt �szva f�nyt l�ttam… mintha lenne valami a t�loldalon – suttogja izgatottan.
- Akkor mire v�runk m�g? H�tha ez lesz az! – vigyorgok, majd beleg�zolok a v�zbe, a t�bbiek kisv�rtatva k�vetnek.
A v�zes�sn�l veszek egy hatalmas leveg�t, �s lebukok a v�z al�, Hinata-chan mellettem �szik. �n is l�tom a f�nyt, ami kiss� t�volabbr�l sz�r�dik ide, gyorsan �szunk arrafel�. M�r majdnem elfogy a leveg�m, mikor v�gre er�s�dik a vil�goss�g. M�g egy kicsit…
Hinata-chan feje az eny�mmel egyszerre bukkan a felsz�nre, egy p�r m�sodperccel k�s�bb Teme �s a f�n�k jelenik meg. De amint feln�z�nk, nem egy barlangban vagyunk… L�ndzs�k, m�r megint! De most nem a falb�l �llnak ki… emberek tartj�k �ket!
- Ti meg… kik vagytok? – jelenik meg egy hossz�, feh�r haj� fick� k�z�pen, de a s�t�tt�l nem l�tszik az arca. Rem�lem, megmenteni j�tt…