Itachi


Apám hatalmasat fékez. Egy pillanatig azt hiszem, hogy kirepülök a szélvédőn a váratlan lendület miatt, de csak a díszes ajándékcsomagra kell ügyelnem, ugyanis az öv megfog. 

- Egy gyűrűt vettél Sakurának? – fordul hátra döbbent szülőm.
- Ja – rántja meg a vállát öcsém, mintha ebben nem lenne semmi rendkívüli.

Apa a járda mellé kormányozza a kocsit, majd leállítja. Döbbenten mered maga elé, mint aki sokkot kapott. Síri csöndben ülünk egy darabig, mert úgy gondolom, jobb, ha én ebből kimaradok, és ezt ketten beszélik meg. 


Mikor szegény öreg összeszedi magát, és újra hátra fordul, alaposan szemügyre veszi a testvérem.

- Terhes? – érdeklődi végül síri hangon.

Ez nekem eszembe se jutott. Azt várnám, hogy az öcsém hevesen tiltakozni fog, hisz azt mondta a nagy este után, hogy minden rendben ment. Most viszont egy szót se szól a vádra, hanem bűntudatosan leszegi a tekintetét. 
Ez elég mellbevágó.

- Sasuke! – nyúl hátra az öreg, hogy megrázza, nyissa már ki a száját végre és világosítson fel bennünket a helyzet állásáról, mert a makacs hallgatása felettébb idegesítő.

Ez hat, bár az öcsém ellenséges szemvillanások közepette lesöpri apám kezét magáról.

- Nem azért vettem neki – feleli végre.
- Talán 16 évesen nősülni készülsz? – kérdi hitetlenkedő hangon apu.
- Nem tudom.
- Gyűrűt nem szokás csak úgy ajándékozgatni! – figyelmezteti.
- Nálam szokás – feleli az öcsém konokul. – Mehetnénk végre? – teszi hozzá türelmetlenül.
- Ja.


Látom az öregen, hogy rettenetesen ideges, de indít és besorol ismét a forgalomba. Még az a jó, hogy senki nem jön utánunk, mert váratlanul megint belefékez.

- Úgy fogalmaztál: nem AZÉRT vetted neki. Szóval tényleg terhes? – fordul vissza lendületesen. 

A tekintete nem sok jót ígér.

Miközben mindketten döbbenten meredünk a falfehér öcsémre, ő azt hiszem, megpróbál az ülés kárpitjával egybeolvadni.



Sakura



Csak néhány napunk van az előadásig, ezért kész káosz az életünk. Már régen nem tudok anyával lenni a délutáni rendelésen, úgy lefoglalnak az iskolai teendők. Tanítás után késő estig próbálunk, és a díszlettel meg a jelmezekkel bajlódunk, alig marad némi szabadidőnk. Emiatt sajnos Sasukéval alig találkozunk, mert ha el is jön segíteni, általában mindkettőnknek más a feladata, nem lehetünk együtt, pedig annyira szeretek a közelében lenni.

Eléggé megváltozott mostanában, ami egy részről jó, más részről gondot jelenthet. Mióta megtörtént köztünk a dolog, úgy óv, olyan figyelmes velem, hogy attól félek, másnak is szembeötlő lesz ez a fura viselkedés. Én nem szeretném nagydobra verni, hogy lefeküdtünk. Még Hinatának se említettem, pedig mostanában neki szinte mindig ez a témája. Úgy emlegeti Sasuke szobáját, mint valami csodálatos szentélyt, ahol nyugodtan együtt lehettek az ő kis drágájával. Nekik az emlékezetes eset óta csak lopott pillanataik vannak, mert bármelyikőjüknél tartózkodnak, a szülők nem hagyják őket magukra egy percig sem. 


Hát, mi nem így vagyunk ezzel. Egyre gyakoribb, hogy eszembe jut, mit mondott Ino a mosdóban: hogy ez a dolog mindig fájni fog. Akkor azt gondoltam, csak a csalódottság beszél belőle, de minél többször idéztem fel magamban az első alkalmat, annál jobban megerősödik bennem a kétség, hogy igaza lehet. 


Nagyon boldog voltam akkor éjjel, de miután lecsillapodtunk, ott lenn a combjaim között továbbra is kellemetlenül sajgott, amiért kezdtem megijedni. Mikor kiment Sasuke, hogy megszabaduljon a gumitól, felültem, hogy keressek valami ruhát, és pisilni menjek, de borzalmasan nyilalt az alfelem. Valahogy elbotorkáltam a kapcsolóig és feloltottam a lámpát. Akkor láttam meg, hogy alattam a lepedő egy picit véres lett. Rémülten rántottam fel a földről, majd gyorsan összehajtogattam egész apróra, hogy később észrevétlenül kicsempészhessem és hazavigyem kimosni. Nem volt nagy mennyiség, szinte csak egy halvány maszat, mégis annyira szégyelltem volna, ha Sasuke meglátja. Gyengének éreztem magam elmenni a fürdőig vagy a vécére, ezért visszabújtam a takaró alá és reménykedtem, hogy a pihenés gyorsan segít a gondomon, elmúlik a fájdalom, és némileg erőre kapok. Nehézkesen elhelyezkedtem, és szinte azonnal el is szundítottam, mert reggel óta keményen dolgoztam, és ez az esti „torna” már végképp kiszívta minden energiámat.


Több óra alvás után már nem éreztem annyira kellemetlennek a dolgot, viszont azóta, ha szerelmem kicsit bizalmasabban érintett, valahogy mindig igyekeztem kitérni előle. Egy idő után ő is rájött, hogy valami nincs rendben velem, és egyik este faggatni kezdett. Nagyon kínos beszélgetés volt ez részemről, de végül csak kiszedte belőlem, mi aggaszt mostanában.




Sasuke


Ma nyílt nap van az egyetemen, ahová a bátyám szeretne bekerülni, ezért apámmal már korán reggel útnak indultak, hogy megnézzék milyen az új suli. Több óra az út odáig, ráadásul albérletet is keresnek, szóval biztos, hogy késő estig nem érnek haza. Úgy gondoltam, ez tökéletes alkalom, hogy Sakurával valamit megpróbáljunk.


Neki nem szóltam, hogy ma délután kettesben leszünk, mert tudom, hogy elkezdene kombinálni, és a végén lehet, hogy el se jönne. Négyre hívtam át, hogy együtt készítsük el a leckét, és utána egymással foglalkozhassunk. 

***


Nehéz eljátszanom előtte a nyugodtat, mikor tudom, mire készülök. Miközben a nappaliban írjuk a feladatokat, többször előfordul, hogy gondolatban elkalandozok. Végül csak sikerül befejeznünk mindent, és akcióba lendülök.

- Bejönnél ide egy kicsit? – kiabálok ki neki, miután kidíszítettem a lenti fürdőszobát és elhelyezkedtem a kádban.
- Mi az? – lép be gyanútlanul szerelmem és teljesen megdöbben a látványon.
- Kicsit giccses, de remélem, tetszik – húzom el a szám zavartan, mert azt hiszem, kissé túlzásba estem, de le akartam nyűgözni. 
- Hát ez… nagyon… - torpan meg az ajtóban ámulva.
- Nem fog kigyulladni tőlük a lakás, direkt olyan mécseseket választottam ami biztonságos – bizonygatom.
- Tényleg hangulatos… - néz rám félénken és látom rajta, hogy szokás szerint jár az agya, mihez fogjon ebben a váratlan helyzetben.
- Nem akarsz csatlakozni? – hívom, miközben a szívem ezerrel dübörög, hogy végül mi lesz a reakciója. Elég égő lenne, ha most nemet mondana, és itt hagyna pucéran egyedül a kádban vacogni, és utána kárvallottan ballaghatnék ki innen bocsánatot kérni a merész ötletért.
- Úgy látom, te nagyon szereted a nedves helyeket – szalad ki a száján, aztán mélyen elpirul szavai kétértelműségén.
- Csak gondoltam, ha a zuhany bejött, kipróbálhatnánk a kádat is – próbálok viccesnek tűnni. – A meleg víztől talán jobban ellazulsz… - teszem hozzá fülig vörösödve, mert az lenne igazából a célom, hogy most tényleg jól érezze magát.
- Oké… - egyezik bele tétován.


Még jó, hogy egy pillanatra elfordul, és nem látja milyen idiótán vigyoroghatok a boldogságtól. Becsukja maga után az ajtót kizárva ezzel a kintről beáramló fényt, és végre kettesben vagyunk ebben az idilli környezetben. Közelebb lép hozzám, majd lassan vetkőzni kezd. 


Kiszárad a torkom, ahogy követem mozdulatait. Lassan gombolgatni kezdi a fölsőjét, és minél többet fed fel magából, én annál izgatottabb leszek. Egy világos színű melltartót visel, aminek a gyertyák fényénél nem tudom pontosan beazonosítani az árnyalatát, azt viszont tökéletesen látom, hogy egy mosolygós cseresznye díszíti apró szárral, levélkével. Nagyon aranyos, mint a lány, aki viseli, és most szemérmes pirulással válik meg tőle.

Sakura a farmerjához nyúl, komótosan kioldja az övet, majd felsejlik alatta az apró bugyi, ahogy megszabadul a nadrágjától is. Még jó, hogy nem sajnáltam a vizet meg a tusfürdőt, mert így a vastag buborékréteg jótékonyan elrejtik a vágyakozásom miatt támadt változást a testemen délfelé. Szorítom a kád szélét, míg szerelmem kikapcsolja a melltartóját és letolja a bugyiját, amiről szintén a huncut pirosság vigyorog rám csúfondárosan, hogy nem merek még az általa fedett testrész kincsébe belekóstolni, csak mérhetetlenül sóvárogni az íze után. Csalárd gyümölcs!
Bárcsak már ott tartanánk!



Pattanásig feszülnek idegeim a türelmetlen várakozástól, míg ez a kisboszorka kényelmes tempóban előhalászik a farmerzsebéből egy hajgumit, hogy kínzó lassúsággal összefogja a haját, közben pedig úgy domborítja előttem kecses testét, hogy megőrüljek.

Nagyon sóhajtok, mikor végre belép mellém, majd elhelyezkedik velem szemben. Csak a felhúzott térdei kandikálnak ki a vízből, mert szemérmesen vállig elmerül a habokban. 
Hatalmas helyünk van. 
Nem is igazán szoktuk használni ezt a sarokkádat pont ezért, hisz felesleges egy ember miatt ennyi vizet pazarolni, most viszont nagyon jól jönnek az adottságai.

- Nem túl forró? – érdeklődöm, miközben igyekszem kitapogatni fürdőtársam bokáját, hogy ott kezdjem a becézést, pedig legszívesebben azonnal rávetném magam.
- Pont jó – mosolyog rám, bár látom, zavarában egyenlőre kerüli a tekintetem.



Szemét újra végig járatja a színes üvegekben pislákoló lángokon, majd összeszedi a bátorságát, és félénken rám néz. 
Gyengéden érintem, finom mozdulatokkal kezdem masszírozni, hogy megnyugodjon, és élvezze a meglepetést. Remélem, utólag is ajándéknak tartja majd a próbálkozásom, hogy a kedvére akartam tenni. Két napig tervezgettem ezt a randit, hogy tökéletes legyen.Azért töröm ennyire magam, mert nagyon szeretnék most mindent megadni neki. 

Miközben a kezem a víz alatt óvatosan felfedezőútra indul, a felszínen látszólag nyugodtan méregetjük egymást, csak parázsló tekintetünk csillogása árulkodik arról, hogy korán se vagyunk olyan higgadtak. Én férfiasan bevallom: szinte ugyanúgy izgulok, mint első alkalommal. 
Azt hiszem, ő sincs ezzel még másként.


Sohasem tudok betelni ezzel a cicás tekintettel, ahogy megilletődve figyel. Mindig így fürkészi arcom, ha bizalmasabb helyzetben vagyunk, mintha kicsit még tartana tőlem, de ugyanakkor kíváncsi is lenne, mi a szándékom vele. Ilyenkor egyszerre édes és szexi a pillantása. Van benne valami gyermeki ártatlanság és egy csipetnyi kihívóság, amivel alaposan fel tud bolygatni. 
Most viszont nem szabad elveszítenem a fejem! 
Elsősorban őt kell boldoggá tennem, hogy elfelejtse azt a sok ostobaságot, amivel Ino traktálta. Cselesen kifaggattam Narutót, hogy köztük hogyan történtek a dolgok, és abból azt szűrtem le, Hinatának egyáltalán nem voltak ilyen gondjai, nagyon is élvezte az együttlétet. Ha ők képesek erre azzal a gyagyással, én biztos vagyok benne, hogy nekünk is sikerül majd, maximum több idő kell hozzá, és jobban kell igyekeznem. 
Rajtam nem fog múlik!




Sokáig nem történik más, csak a vádliját simogatom, és gyönyörködöm kipirult arcában. Mikor testem már szinte vibrál a visszafojtott feszültségtől, és úgy érzem, nem bírom tovább tartani kettőnk között a távolságot, annyira hiányzik a folytatás, átkúszok hozzá. Egyik karommal átölelem, és kiéhezetten csókolózni kezdünk. Nagyon felkorbácsol, ahogy a vízben egymáshoz simul csupasz bőrünk, és a körülöttünk keletkezett hullámok izgatóan körbenyaldossák törékeny alakját. 

Szabad kezem először térdén pihentetem, mert összeszorítja lábait. Hagyok neki időt, hogy ne érezze úgy, le akarom rohanni. Tudom mennyire fél, tart az újabb fájdalomtól. Addig ott becézem, ahol érem. Minél jobban belefelejtkezik nyelveink játékába, annál könnyebb irányítani. Végül enged a görcsös védekezésből annyit, hogy térdei közé is becsúszhat a kezem. Kibírom, hogy ne legyek tolakodó, lassan kúszik el a tenyerem a combja belső feléig, és sokáig még viszonylag illendő helyen cirógatom. Egyre hangosabban zihál, ezért később megengedem magamnak, hogy hol a combján, hol a derekán kalandozzak, egyre közelebb haladva a központi célhoz. Tudom, hogy elég átlátszó a hadműveletem, de nem tehetek róla. Nagyon hajt a kíváncsiság, és arra ösztökél, hogy mindenét megismerjem. 

Sokára merek oda nyúlni. Ő egy pillanatra meg is feszíti magát, de a szám teszi a dolgát, és igyekszem elterelni a figyelmét a víz alatt történő eseményekről. Lassan csúsztatom kezem a hasáról a pihés dombra, majd félszegen még lentebb vándorolok. Örömmel konstatálom, hogy néhány mozdulat után Sakura combjai egyre jobban szétválnak, megnyílnak előttem, és végül kényelmesen simogathatom. 

Olyan érzés, mintha egy virág szirmai közt keresnék utat, és belsejében édes nektárra lelnék. Mámorító érzés ebben a forró nedvességben kutakodni. Figyelem hol lehet az a pont, ahol a legjobban esik neki az érintés. A nyakát kezdem közben csókolgatni, hogy sóhajai segítségemre legyenek jó helyen próbálkozom-e? Hamarosan vállgödrömbe fészkeli arcát, és igazi szenvedélyes hangok törnek elő a torkából. Örömöm az egekig szárnyal a sikertől. 

Ekkor még bátrabb leszek, és az egyik ujjammal óvatosan belesiklok. Néhány mozdulat után már világos, hogy ezzel a legjobb úton haladok gyönyöre teljességéhez. Csak ösztönből cselekszem, mivel semmi tapasztalatom nincs. Változatos módon igyekszem fokozni élvezetét, mikor hirtelen megfeszül karomban, és érzem, ahogy öle pulzálni kezd, ő pedig szégyellősen hozzám bújik és igyekszik visszafogni kéjes hangjait. 

Megharagszom rá.

Amint elcsitul, hagyja, hogy magam felé fordítsam, és a combomra ültessem. Túl kába még a tiltakozáshoz, pedig így vészesen közel kerültünk egymáshoz. Ragyogó szemeiben hála ül, engem viszont mérhetetlen csalódottság feszít, hogy ennyire zavarban van előttem, és elrejtőzött a legszebb pillanatokban. 
Látni akartam. 
Ismét támadásba lendülök. A pozíció pedig nekem kedvez, mert minden kedvenc helyem könnyedén elérem szerelmemen. Két kezem kerek popsijára feszül, ahogy lovagló ülésben rajtam támaszkodik, számmal mohón igézően ringó melleit keresem, és türelmetlenül ismét szítani kezdem benne a tüzet, hogy újra lángoljon, de már velem együtt. 


Addig játszok a rózsás csúcsokkal, míg a bennem tomboló vágytól teljesen elmegy a maradék józan eszem. Ekkor olyat cselekszem, amit nem kéne. Kedvesem feneke alá nyúlok, megemelem habkönnyű testét, és meggondolatlanul magamra húzom. Testünk mintha mágnesként vonzódna egymáshoz, könnyedén összeforr, amivel csodálatos megnyugvást hoz egy pillanatra. Sakura is hasonló állapotban lehet, mert ellenkezés helyett mélyen belém ül, hogy minél jobban kitöltsem. Egyszerre kiáltunk fel elragadtatottságunkban a hihetetlen érzéstől, hogy újra egyek vagyunk, és szenvedélytől telve keressük egymás tekintetét, a fantasztikus élménytől megrészegülve. Kedvesem szomjas csókra nyújtja ajkait, és édes keringőbe kezd rajtam. A kéj túláradó örömmel jár át, ahogy először lassan, majd egyre hevesebben mozog, közben nyelvem mélyen a szájába nyomul, kezem ringó csípőjén diktálja a tempót.

- Majd kijövök mielőtt… tudod… - zihálom, mert kizárt dolog, hogy én most egy pillanatra is elszakadjak tőle, pedig a gumi gondosan ide van készítve alig karnyújtásnyira.

Tombol bennem a kényszer, hogy még intenzívebben érezzem Sakurát, mintha nem lenne elég a mézet kiskanállal nyalogatni, hanem fejest szeretnék ugorni a bödönbe. Egy pillanat alatt kiemelem a vízből, és a fürdőszoba bolyhos szőnyegén folytatjuk. Ő szinte már sikít alattam, eszébe sincs szégyenlősködni, és én se fogom vissza magam. Erőteljesen járok benne, hangos nyögésekkel kísérve, míg el nem éri a végső extázist és vesszőmet forró lüktetéssel körbe nem táncolja, aztán utolsó értelmes gondolatommal elválok tőle és kimerülten, - de annál nagyobb elégedettséggel a szívemben - a hasára élvezek.



Sakura


A kedvenc üzletemben böngészünk. Én egy fiataloknak szóló zenei magazint lapozgatok, míg Sasuke valami autós újságot nézeget. Miután elolvastam egy cikket arról, hogy milyen borzalmas egy ifjú tini sztár élete, véletlenül egy még érdekesebb írásra bukkanok. A címe:” Mindent tudsz a szexről? Tévhitek és igazságok.”

Mivel azt gondolom, elég felkészült vagyok, csak végig futtatom a szemem a kérdéseken. Az egyiknél váratlanul leragadok: Biztonságos módszer-e a megszakított közösülés, ha nem akarok terhes lenni? 

A válasz elég kijózanító. A három betű valósággal sokkol, az utána következő magyarázat pedig sajnos tökéletesen logikusan hangzik. 
Előváladék… vágycseppek…
Valami rémlik róluk, de az, hogy ebből gondom is lehet, meg se fordult a fejemben. Leülök az első utamba kerülő székre, és kétségbeesésemben legalább ötször újra olvasom a cikket, hátha valamit félre értelmeztem.

- Mi az? Kiderült, hogy Zac Efron titokban Robert Pattinsonnal randizik? – lép hozzám Sasuke.

Odanyújtom neki az újságot, és a végzetes sorokra bökök. Ő is ugyanúgy elsápad, mint én, mikor átfutja és felfogja az értelmét.

- Én ezt nem tudtam – mondja tömény bűntudattal, majd mellém rogy, és csak nézzük egymást tehetetlenül. Valószínűleg ugyanarra gondolunk:

Most mi lesz?