" Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."

Simon Weil



Egész nap magán érezte a fürkésző tekintetét. Sasuke állandóan a nyomában volt, segített, ha kellett, türelmesen magyarázott mindenféle hasznos dolgot a munkával kapcsolatban, mint egy jó főnök, de megszűnt a férje lenni. Sakura nem győzött csodálkozni rajta, mi történhetett vele. Befejezte a zaklatást, egyik pillanatról a másikra meglepően normálisan viselkedett. Csak az a furcsa pillantása zavarta, amikor azt hitte, Sakura nem látja, de Sakura egyértelműen érezte, hogy akar tőle valamit, csak nem hozakodik elő vele. A lány úgy döntött, nem is firtatja a dolgot, ha fontos, úgyis kiböki egyszer, mit szeretne, ő pedig addig is igyekezett kihasználni a nyugalmas időszakot, mert új élete csupa örömöt hozott neki.

Lassan feledésbe merültek az esküvő körüli izgalmak, helyette következtek a dolgos hétköznapok, amelyeket egyre jobban élvezett.

- Kivinnéd ezt a süteményt meg a jegeskávét a hatos asztalhoz? - nyomta az apósa az újabb rendelést a kezébe, és egy hálás mosollyal nyugtázta, hogy a lány már repül is, szorgalmasabb minden eddigi alkalmazottjánál.
- Kellene tejszínhab, és két limonádét rendelt az öreg házaspár a teraszon - kiabált be a pult mögé Sasukénak Kiba. Sasuke a bekötött kezével iszonyúan szerencsétlenkedett, de nem volt hajlandó megszabadulni a méretes pólyától. Barátja csak nevetett, milyen nagy becsben tartja, csak mert az asszony csinálta neki. - Várj, felvágom a citromot, nehogy összekend ezt a szép kötést a bibiden - ugratta.
- Kuss! Majd vigyázok rá - jött a morcos felelet, de azért Sasuke is elmosolyodott, mert igazából hálás volt ezért a kötésért. Ha fájt is a keze, még mindig úgy gondolta, megérte direkt elvágni. Hülye szerelem!
- Sasuke, kérhetek valamit inni? Kitikkadok - rogyott le a bárszékre Sakura, és a tálcával legyezte magát, ugyanis patakokban folyt róla a víz. Pokoli meleg volt, a vendégek pedig csak gyűltek, gyűltek.
- Persze, jó lesz neked is limonádé? - kérdezett vissza a férje, miközben a másik kettő elkészítésével próbálkozott elég kevés sikerrel.
- Istenem, de sután csinálod! Várj, segítek! - pattant le a helyéről a lány, és máris belépett mellé, hogy elvegye tőle a kést meg a citromot. - Fáj még a sebed? Nem kéne megint átkötni? - aggódott.

Na, Sasuke ezért szerette ezt a bibit! Elkapta Kiba pillantását, aki kaján vigyorral mutogatta neki a győzelem jelét. Hihetetlen, mennyien szurkoltak, hogy az ifjú menyasszony vegye már észre végre reménytelenül epekedő férjét, de Sakura csak tett-vett, szorgoskodott körülötte, mint a mesebeli Hamupipőke, és körülbelül annyi érdeklődése is volt a férfiak iránt úgy általában, mint egy naiv mesefigurának. Sasuke haverjai ezt roppant mókásnak tartották, hiszen a főnöküknek eddig csöppet se kellett törnie magát a nőneműek kegyeiért, de ez az eset meglehetősen nehéznek tűnt. Egyedül Sasuke tudta, hogy a felesége nem is olyan vak, mint amilyennek tűnik, csak nincs a közelben az a személy, akire igazából vágyna. Egyre jobban gyűlölte azt az álnok idegent, aki elrabolta a lány szívét.

Mikor kettesben maradtak - zárás után újabban mindig ők ketten takarítottak - legszívesebben megint megkérdezte volna, ki az a szemét, de tudta jól, hogy Sakura úgyse válaszolna. Ez még jobban bosszantotta, mert úgy érezte, ezzel a hallgatással Sakura a fiút védi, nem akarja bajba keverni. Igaz, ami igaz. Ha Sasuke szemtől szembe kerülhetett volna vele, tuti gondoskodik arról, hogy pár hetet a kórházban töltsön, de így, hogy csak egy ismeretlen fantommal hadakozott gondolatban, nagyon tehetetlennek érezte magát. Hogy a feszültségét levezesse, megint futni vitte a lányt, pedig már ő is alig állt a lábán az egész napos hajtás után. Sakura viszont bírta, és mintha szórakoztatta volna, hogy főnöke egyre jobban zilál, fújtat mögötte, míg ő nevetve rótta a köröket, mostanában meg se kottyant neki a szokásos adag.

- Egyszer elárulod, ezt tulajdonképpen miért csináljuk? - kérdezte hirtelen a rózsaszín, amitől Sasuke zavarba jött. Éppen próbálta nem kiköpni a tüdejét, de inkább hajszolta magát, mert tudta, ha nem jön álom a szemére, nincs tökéletesen kimerülve, megint olyan gondolatai támadnak, ami miatt hajnalig látogathatja a hidegzuhanyt. Aludni szeretett volna.
- Edzésben kell lenned, különben dagi leszel. Mostanában egyre több sütit eszel, és nem akarok dundi feleséget, az elriasztaná a vendégeket - hazudta szemrebbenés nélkül, és gyorsabb tempóra kapcsolt. 

Sakura már nem sértődött meg, ha gorombáskodott vele, hanem egyszerűen kinevette. Nem vette komolyan egyetlen szavát sem, csak legyintett rá, mint most is. Könnyedén lehagyta, és hangosan kacagott, mert hiába erőlködött, Sasuke nem tudta visszaelőzni, pedig megfogadta, ha elkapja, nem finomkodik vele tovább, hanem a szemtelenségéért istenesen megbünteti. Kicsókolja belőle a szuszt is, hogy elvegye a kedvét a nevetgéléstől. Vajon most is megrémülne? Vagy már bízna benne annyira, hogy nem riadna meg tőle? 

Ezeken járt Sasuke agya, miközben megkönnyebbülve látta, hogy végre felbukkan a házuk. Bőven elég volt mára a futkározásból. Sakura régen felrobogott, égett a villany az emeleti folyosón. Mire ő is felért, a fürdőből vízcsobogás hallatszott. Izzadt homlokát nekitámasztotta a kemény ajtólapnak és arra gondolt, milyen hihetetlen az élet: senkit nem kívánt még így, és senkit nem szeretett még ennyire, hogy képes legyen miatta az ösztöneinek megálljt parancsolni. 

...

Még forróak voltak a kövek, pedig a nap régen elhagyta a horizontot. A fekete égboltot most sok-sok ragyogó csillag uralta, és jóságosan mosolygott le a hold a sziklákon ábrándozó lányra. 

Sakura felhúzott térdekkel ücsörgött, régóta bámulta az ezüstben fürdő hullámokat, haját játékosan borzolta a szellő. Élvezettel szívta magába a párás-sós levegőt, amely minden apró porcikájáig eljutott, felfrissítette, szinte pezsgett a vérében. Átkulcsolta lábait és ringatta magát, talán dúdolgatott is. Nem tudta volna megmagyarázni, miért kell ezt csinálnia, de úgy érezte, mintha valami csodálatos dolog akarná szétfeszíteni a mellkasát. Hirtelen felnevetett és boldog sóhajjal hátradőlt, mint egy gondtalan kisgyerek. Karjait széttárta, mintha át akarná ölelni a világot, és ha rajta múlik, meg is tette volna, átöleli, mert valahogy minden jó volt, túlcsordulóan jó.

Fugaku azt mondta, remek pótanyukája a gyerekeknek, és nagy segítség a családnak. Ez a dicséret valósággal szárnyakat adott neki. Újabban türelmetlenül várta a reggeleket, hogy elsőként érjen a konyhába, finom reggelivel kápráztassa el a többieket, aztán mosson, vasaljon, takarítson - nyomában a két kicsivel -, akik új értelmet adtak eddigi szánalmas életének.
Imádta, hogy itt hasznosnak tartják. 

A délutáni nyüzsgést megterhelő volt, de mozgalmasabbá és érdekesebbé tette napjait. Egyre többen keresték föl a tengerparti kávézót, amivel fölébresztették a helyet Csipkerózsika-álmából. Hosszú évek óta először újra megtelt vendégekkel; elő kellett hozni a raktárból a régi bútorokat, hogy mindenkit le tudjanak ültetni, olyan őrületes forgalom volt, és Fugaku minden este megdöbbent a szerencséjükön, amikor összeszámolta a bevételeket.

Sakura pedig örült, hogy az Uchihák örülnek.

- Mit csinálsz? - hajolt fölé váratlanul Sasuke, kitakarva előle a csillagos eget.
- Nem tudom - felelte Sakura az igazságnak megfelelően, és kissé csalódottan nézett a fekete szemekbe, mert most egyedül akart lenni, nem hiányzott neki a társaság. 

Várta, hogy tovább faggatják. Kicsit szomorú lett, hogy felesleges szavakkal fogják elrontani a nagyszerű estéjét, de nem így történt. A fiú nem erőltette tovább a témát, hanem helyette lefeküdt mellé, és ő is bámulni kezdte a csillagokat, ezzel jócskán meglepve a rózsaszínt. Sakura csak az egyenletes lélegzetvételeit hallotta. 
Kíváncsian fordult felé. 
Sasuke visszanézett rá, ajkain huncut mosoly játszott, mintha kitalálta volna a gondolatait, ettől viszont Sakurának is halvány mosolyra görbült a szája, mert egyszerűen muszáj volt visszamosolyogni erre a furcsa fiúra, akivel mostanában egész jól egymásra hangolódtak. 
Ha csendben marad, akkor talán kibírja vele egy kicsit. 

Csendben maradt... 
Mintha tudta volna, mit vár tőle Sakura, Sasuke engedelmesen visszafordult a csillagok felé, és együtt hallgatták a tenger morajlását.

Így kezdődött. Tapintattal, figyelemmel és sok-sok türelemmel. A fiú rájött, hogy a kevesebb néha több, hagyta kibontakozni maga mellett Sakurát, és hamarosan meglett az eredménye. A lány bízni kezdett benne.

Naponta látni, hogy a kistestvérei kivirulnak a szerető gondoskodástól, csak növelte Sasuke szerelmét. Az apja ráncai is enyhültek, mintha megnyugodott volna, hogy rendben mennek a dolgok a családjával és az üzlettel. Az életük határozottan jó irányba haladt. Sasuke a bátyjának meg a nővérének egyre bizakodóbb üzeneteket írt, mert hitte, hogy a sors ismét a tenyerén hordozza az Uchihákat.

Egy átlagos forró délutánon bukkant fel az ördög, hogy mindent elrontson. Producer képében jelent meg, és céltudatosan foglalt helyet annál az asztalnál, amelyet Sakura szolgált ki.

- Szervusz, kislány! Mit tudnál nekem ajánlani? - vetette be sármos mosolyát, aztán megszokásból a falatnyi szoknya irányába lendült a keze, hogy a formás popsit megpaskolja.
- Mit szólna egy forró kávéhoz a forró hangulatra? - kérdezett vissza Sakura ugyanolyan kedélyesen mosolyogva, aztán lelkiismeret-furdalás nélkül az ölébe zúdította a csésze tartalmát. 

Ahhoz már hozzászokott, hogy mindenféle piszkos dolgokkal ugrassák, de hogy megérintsék, azt nem tűrte. Megfogadta, hogy inkább lenyeli, ha kap az apósától emiatt, de őt senki ne fogdossa! 

- Ej, de tüzes menyecske vagy! Pont ilyen harcias amazonra lenne szükségem az új filmemben. Nem akarsz szerepelni? - érdeklődte a fehér hajú gonosz angyali vigyorral, miközben hevesen húzgálta magán a forró kávéban tocsogó nadrágot.
- Naponta több tucat lányt hallottam áradozik erről a filmszerepről, akik mindenre hajlandóak lennének érte, hogy megkapják - nyomta meg a minden szót Sakura. - Válasszon inkább közülük! - kosarazta ki a fickót, és ment is a dolga után.
- Várj! - nyúlt érte a producer, hogy visszatartsa és még győzködje, de hirtelen a földön találta magát.
- Szeretné, ha kettőt koppanna a homloka a padlón, mielőtt újra elismétlem, hogy nem? - kérdezte Sakura türelmetlenül.
- Oké, felfogtam!
- Hagyja békén a feleségemet! - érkezett meg a felmentő sereg, bár Sasuke már lekésett arról, hogy elriassza a férfit. Az épp eléggé meghökkent, hogy a törékeny lányka így a földre küldte, ezért inkább lemondott az újabb kávéról és sietősen távozott.
- Jól vagy? - lépett aggódva Sasuke Sakurához, és nagyon bosszankodott, hogy nem ő védhette meg.

Másnap a férfi újra felbukkant, de most alaposan felkészült. Egész éjjel telefonálgatott, mert biztos volt benne, hogy megtalálta a tökéletes szereplőt, akiről nem volt hajlandó lemondani.

- Jó napot, Uchiha Sasuke! Lenne egy ajánlatom...

...

Sasuke alig hitt a szemének, mikor másnap megint megjelent az ősz hajú pacák. Olyan szokatlan és feltűnő volt a külseje, hogy amint lecsendesült a tegnapi incidens, eszébe jutott, honnan ismeri. Jiraiya az ország egyik leggazdagabb producere volt, és hallották, hogy itt lakik néhány hétig Konohában a szereplőválogatás miatt. Az rejtély, hogyan keveredett egy ennyire egyszerű helyre, mint az ő kávézójuk, de úgy tűnt, nem véletlenül akart pont itt iszogatni. Aztán amikor elmondta, mit akar, Sasukénak tátva maradt a szája.

A férfi távozott, mielőtt Sakurába is belebotolhatott volna. Csak a fiúnak szánta az ajánlatát, mert tudta, hogy ő lehet a kulcs a makacs lány szívéhez.

- Apa, beszélhetnénk? - kopogott be Sasuke csüggedten egyetlen szülője ajtaján az éjszaka közepén, mert hiába gyötrődött egész nap, nem jutott dűlőre azzal kapcsolatban, hogy mit tegyen.

Fugaku döbbenten kapta fel a fejét a párnáról. Szokatlan volt, hogy éjjeli nyugalmát zavarják. Még legkisebb gyermekei se járkáltak be hozzá, ezért zavartan ült fel, hogy fogadja látogatóját. Rosszat sejtett.

- Az a férfi, tudod, akit Sakura a földre küldött... ma megint itt járt, és rohadt sok pénzt ajánlott, ha elvállalná azt a filmszerepet. A pénz ugyan nem izgatna, de szerinte ez egy hatalmas lehetőség lenne, mert Sakura egy csiszolatlan gyémánt, igazán tehetséges. Bűn lenne, ha nem élne az adottságaival. 
- Ez úgy hangzik nekem, mintha egy cukros bácsi akarná behízelegni magát nála. Nem tetszik ez nekem, bármilyen kecsegtető ajánlat is, és a fickó se túl bizalomgerjesztő. Valahogy túlságosan gyanús ez az egész.
- Jiraiya híres a filmiparban, te is hallottál már róla. Nem hiszem, hogy kockáztatná a jóhírét csak azért, hogy egy fiatal lányt megkaparintson magának, hiszen óriási botrány lenne belőle, ha kitudódna.
- Értem, értem, de te elengednéd Sakurát? Mert ez a forgatás akár évekig is eltarthat. Nem csak egy filmről van szó, hanem egy sorozatról, ami ki tudja, meddig készülne.
- Tudom, és persze, hogy nem engedném szívesen, de azt mondta a producer, ha igazán szeretem, nem veszem el tőle élete nagy lehetőségét. Ebben a helyzetben nem csak magamra meg a családra kell gondolnom, hanem Sakura jövőjére is. Lehet, hogy ő szívesen vállalná, csak miattunk mondott nemet. Újra meg kell kérdeni tőle, most nem szabad önzőnek lennem.

Fugaku tanácstalanul nézett a fiára, semmi okosat nem tudott mondani neki. 

...

A sötét éjszakában kitartóan szólt a huhogás. Sakura nyűgösen törölte ki szemeiből az álmot, de azonnal éber lett, amikor rájött, mi ébresztette fel: Naruto jelzett neki. Hitetlenkedve bújt ki a kicsik mellől, hogy kinézzen az ablakon. Azonnal meglódult a szíve, amikor felismerte az ismerős alakot.

- Mit akarsz? - szólt ki bátortalanul.

Míg korábban boldogan repült volna a karjaiba, most amiatt is lelkifurdalást érzett, hogy szóba állt vele, pedig csak beszélgettek, ami nem megcsalás... ugye?

- Muszáj meghallgatnod, gyere le!
- Hogy tehetnék ilyet? - felelte Sakura felháborodva, és ehhez jócskán adott bátorságot neki az a sok-sok sérelem is, amit a fiú miatt mostanság elszenvedett.
- Ne butáskodj! Gyere, mert fontos!
- Ha meglát Sasuke, kitekeri a nyakad. Tűnj el! - próbált Sakura határozottan elutasító lenni, pedig sebzett lelkének nagyon is jólesett, hogy a fiú újra keresi.
- Pont Sasukéról van szó. Bajban van a családja, és csak te tudnál segíteni rajtuk, ezért kell meghallgatnod.

Sakurára mágikusan hatottak a szavak. Új családjáért úgy érezte, képes lenne tűzbe menni, és az, hogy bajban vannak, azonnal elvette a józan ítélőképességét. Gondolkodás nélkül indult lefelé. Ott aztán Naruto hihetetlen sztorival ostromolta:

- El kell vállalnod azt a munkát! Rengeteget keresnél vele, és azzal segíthetnéd őket, hogy ne veszítsék el a kávéházat. Tudod, mennyit jelent az öregnek ez az üzlet, ráadásul Sasuke se ért nagyon máshoz. Most egyáltalán nincs pénzük arra a felújításra, amit az Önkormányzat elvár, ezért elvehetik tőlük a kávézót, amibe tönkremennének. Ugye, ezt te se akarod?
- Honnan tudsz te erről?
- A szüleim elég befolyásosak, a város egyik leggazdagabb családja vagyunk, még ha én ezzel nem is kérkedek. A producer meg véletlenül jó ismerőse apámnak, a nyaralónkban vendégeskedik, amíg kiválasztja az embereket az új projektjéhez.
- Szóval ezért van éppen Konohában a szereplőválogatás?
- Ekkora befolyásunk nincs, ez csak véletlen - hazudta Naruto, de örömmel vette tudomásul, hogy a lány tökéletesen hisz neki. 
- Nem értem, miért engem biztatsz, hogy vállaljam el, mikor a barátnőd pont színésznőnek készül - akadékoskodott persze, de a hangja már nem volt olyan elutasító.
- Miért a szerelmemet küldeném külföldre, ha az ellenségemmel is megtehetem? - mondta a fiú gonoszan. Ez fájt Sakurának, de számított tőle valami ilyesmire. Naruto imádta hangoztatni, mennyire gyűlöli, bár érdekes módon most korán se érintette ez olyan érzékenyen, mint eddig. Kezd kiszeretni belőle?

Bűntudatosan osont vissza a szobájába. Fogalma se volt róla, mit tegyen. Szeretett itt lenni, ha rajta múlik sohase hagyta volna el ezt a házat. Egyre biztosabban érezte, hogy Narutóért se tenne már ilyet, de a felelősség, hogy csak ő segíthet az Uchihákon, teljesen új megvilágításba helyezte a helyzetet. 

Reggel kakaóillatra ébredt. Meglepetésére Sasuke hozta neki ágyba a reggelit. Ilyen se történt még vele.

- Úh, de süt a nap! Hány óra van? Hol vannak a gyerekek? - pislogott kótyagosan. Olyan sokáig töprengett este, hogy emiatt későn aludt el, valószínűleg ezért nem hallotta meg az ébresztőt. 
- Nyugi! Eddig te láttál el bennünket, szóval nem nagy áldozat, ha kivételesen most téged kényeztetünk - felelt a férje jót mosolyogva zavarán.
- Ez igazán kedves - húzta nyakig magán Sakura a takarót pirulva, mert eszébe jutott, hogy éjjelre csak egy vékony hálóinget vett föl, ami lehet, hogy átlátszó.
- Jó étvágyat a reggelihez! Ha megetted, lustálkodj még nyugodtan, mert nincs ma semmi fontos, apa pedig remekül elszórakoztatja a kicsiket. Kivitte őket a parkba.
- Tényleg? - kerekedett el Sakura szeme, mert az öreg ritkán vállalt ilyet, de ez most pont kapóra jött. Beszélnie kellett Sasukéval erről a felújításról, hogy tényleg kaptak-e ilyen felszólítást. Sakura magában arra jutott, hogy Naruto talán csak kitalálta ezt az egészet, hogy ezzel az ürüggyel elküldhesse jó messzire. - Sasuke, kérdezhetek valamit? - ragadta meg az alkalmat, ha már kettesben voltak, és reménykedett benne, hogy szőke hercege egy újabb illúzióval lesz szegényebb, mert kiderül róla, hogy hazug is. - Kaptatok levelet az önkormányzattól, hogy csatlakoznotok kell a restaurációs programhoz?
- Nem, miért? - lepődött meg a fiú. - Hallottam róla, de úgy tudom, ez a mi utcánkat nem érinti. 

Sakura óriásit sóhajtott a megkönnyebbüléstől, és máris sokkal szebbnek látta a világot, hogy nem kell a pénz miatt elutaznia sehova, nem kell elvállalnia semmit, csak élheti tovább nyugodalmas napjait ebben a nagyszerű családban. Hirtelen azt is észrevette, hogy Sasukénak mennyire őszinték a sötéten csillogó szemei, és nincs benne semmi ravaszság, mint Narutóban. Ő legalább mindig kimondja, amit gondol. Nem rejti véka alá, ha haragszik, vagy ha megkívánja, és nem törődik vele, mit szól a másik hozzá, hanem mindig kegyetlenül egyenes. Sakurának eszébe jutott, amikor Temaritól akarta megmenteni, erre a fiú olyan szenvedéllyel viszonozta a csókját, hogy életében nem érezte ennyire felkavarva magát. Nem is rossz egy ilyen ember feleségének lenni...

Ösztönösen kinyújtotta felé a karjait. Sasuke nem tudta, mi játszódik le benne, csak azt látta, hogy a szépséges smaragdok most igazán őt nézik és igazán őt látják. A lány mosolya most egyedül neki szólt és őt hívogatta, az apró ujjak belé kapaszkodtak és őt akarták. Nem érdekelték a miértek, hanem cselekedett. 

Félve érintette a cseresznye ajkakat, közben vad dobolással zakatolt a szíve, és uralkodnia kellett reszkető kezén. Sakurát finoman ölelte magához, puhán csókolta, nehogy szertefoszoljon ez a tünemény. Forogni kezdett a világ, ahogy a lány mézédes szája engedelmesen megnyílt előtte és azonnal viszonozni kezdte a csókokat, a kezei pedig bizalommal kapaszkodtak belé. Hihetetlennek tűnt, hogy végre karjaiban tarthatja a feleségét, és ezt Sakura akarta, ő kérte. Sasuke addig nyújtotta az élvezetet, míg a levegőhiány el nem választotta őket, aztán ha rajta múlott volna, újra folytatja, de egy hangos kopogás szétugrasztotta őket.

- Itt van megint az a producer, és Sakurával akar beszélni - dugta be a fejét Fugaku bocsánatkérően. Duplán bánta, hogy zavar. Egyrészt azért, mert sejtette, hogy valami kellemeset szakított félbe, másrészt úgy érezte, hogy magát az ördögöt engedte be a házába. Az ördöggel pedig nem jó cimborálni, alkut kötni, de sajnos mindig olyan lehengerlő a stílusa, hogy megszerzi, amit akar. 

Míg Jiraiya a lánnyal beszélt, hogy behálózza, az égiek tökéletesen összeesküdtek az Uchihák ellen. Temari aznap a világ legszerencsétlenebb nőjének érezte magát a sorozatos szerelmi csalódások miatt, ezért hajnalban egy üveg szakéval vigasztalódott, reggelre pedig kocsikázni szottyant kedve Shikamaru vadonatúj autójával. Úgy gondolta, nagyon vicces lenne, ha összetörné ezt a pöpec kis járgányt, hiszen ki látott még ilyet, hogy egy fiúnak fontosabb legyen az autója, mint a barátnője. Beletaposott a gázba és csak annyit érzékelt, hogy a kiszemelt szakadék helyett - amelybe drámai halált akart halni - valami máson bukkan, aztán egy fára csavarodik. A pöpec jármű nem csak szép volt és új, hanem nagyon biztonságos is, jobban vigyázott az utasára, mint az magára. Temari csúnyán összetörte magát, de túl élte. Ezt az a szerencsétlen hajléktalan, aki a kereke alá került, sajnos már nem mondhatta el magáról. 

Temari eddig csak egy önző, elkényeztetett fruska volt, de most gyilkos lett, ráadásul olyan gyilkos, aki képtelen egyedül vállalni a felelősséget, inkább egy tökéletes bűnbakot keresett. Mikor kinyitotta a szemét és meglátta volt barátját, aki évekig üldözte szerelmével, aztán hirtelen feleségül vett egy senkiházi csitrit - a harag újjá éledt benne. 

- Miattad tettem! Csak te tehetsz róla! - vádaskodott lelkifurdalás nélkül. - Miattad akartam öngyilkos lenni, mert elhagytál, erre helyettem meghalt az a szerencsétlen, pedig sokkal jobb lenne, ha már én lehetnék a sírban, hiszen senki se szeret - suttogta tökéletes színészi alakítással, és még néhány könnycseppet is sikerült kipréselnie magából, hogy Sasukét a tökéletes kétségbeesésbe taszítsa, mert a jó emberekben iszonyú könnyű bűntudatot ébreszteni.

Sakura csak várt, várt Sasukéra, de a fiú annyi időt töltött a kórházban, hogy lehetetlenség lett volna vele beszélni. Aztán egy reggel a fontos levelek közt megpillantotta az önkormányzat felszólítását. Az idő sürgette, egyedül kellett döntenie. Elnézést kért Fugakutól, amiért megint cserben hagyja, és bepakolta kevéske holmiját. Nem árulta el, hogy a pénz miatt csinálja. Persze már nem csak ez motiválta. Mióta Sasuke Temarihoz járt, valahogy úgy érezte, menekülnie kell valami fájdalmas elől, de ezt magának se merte bevallani. Könnyes szemmel távozott az ördöggel, és Sasuke csak akkor fogta fel, mit veszített, amikor a lány gépe néhány óra múlva Szöulban landolt. Akkor viszont már késő volt.