Sasuke

Már régóta nem tartom magam gyereknek, de a felnőttekre jellemző érett viselkedés is messze állt eddig tőlem. A két szakasz közt lebegtem valahol parttalanul, bár azt hiszem, inkább a gyámolításra szoruló állapothoz voltam közelebb. Azt az állítást soha nem vettem komolyan, hogy attól leszek férfi, ha lefekszem valakivel. Úgy gondoltam, ezt majd hozza az idő vagy a tapasztalatok. Most rá kellett jönnöm, hogy óriásit tévedtem. Megint…

Azzal a döntéssel, hogy más teste után sóvárgom, és infantilis önzéssel birtokolni akarom – rájöttem - már nem viselkedhetek felelőtlen, ostoba kölyökként. Furcsamód, a helyzet súlyossága nem riaszt, inkább büszkévé tesz, hogy ma éjjel nekem kell vigyázni Sakurára, és én irányítom kettőnk közt a dolgokat.

Kivételesen hálát adok az égnek, hogy Itachi és apám még nálam is makacsabbak, és kellő útravalóval láttak el minden berzenkedésem ellenére, hogy ebben a különleges pillanatban megálljam a helyem. Csak egy dolog tesz bizonytalanná: a fájdalom, amit neki okozhatok. Fogalmam sincs mennyire lesz képes alkalmazkodni, mert az igaz, hogy megszokta a közelségem, és ha bizalmasabban viselkedem vele, akkor is önfeledt, leginkább imádnivalóan csintalan, de az új dolgok előtt rendszerint megtorpan.


A pezsgő sokat segít. Oldottabbá tesz mindkettőnket, feleslegessé válik a beszéd, és hamar egymás karjaiban találjuk magunkat. Mohón ostromlom csodálatos testét, ő pedig szenvedélyesen viszonozza, amivel pattanásig feszíti bennem a húrt.

- Félnem kéne? – sóhajtja tétován.
- Nem – felelem nyugodt lelkiismerettel, és bátorításul megpuszilom. Soha nem lennék képes ártani neki vagy bármilyen módon kihasználni. Annyira értékes számomra törékeny lénye, hogy a saját vágyaim akaratlanul is eltörpülnek az ő boldogsága mellett.
- Miért bízom benned ennyire? Talán részeg vagyok? – fintorodik el viccesen, mint egy bizonytalan kisgyerek.
- Két pohártól aligha. De nem hagynám most már, hogy többet igyál, mert azt szeretném, ha tökéletesen tudatában lennél annak, amit csinálunk – felelem. Nagyon szeretném megértetni vele, hogy komoly döntés előtt állunk.
- Miért? Mit csinálunk? – érdeklődi ártatlan szemekkel.


Édes a naivsága, megmosolyogtat, viszont válaszolni a kérdésére nagyon nehéz. Nem találom rá a megfelelő szót, ami egyszerre kifejezhetné, mit is szeretnék tőle igazán, mert én nem csak egyszerűen szeretkezni akarok most vele. Nekem sokkal többet jelent ez az egész puszta fizikai együttlétnél. Ez lenne számomra az igazi bizonyíték, hogy ő is ugyanúgy szeret, mint ahogy én őt, és hajlandó elkötelezi magát mellettem. Mióta felismertem mennyire fontos személy ő az életemben, abban reménykedem, hogy ez kettőnk közt több lesz kamaszos rajongásnál, hosszabb távra szól, mert senki mást nem lennék képes ennyire a bizalmamba fogadni, így szeretni.


Végül kiolvassa tekintetemből a választ, rájön, mire célzok, és arcára aggodalom ül. Pokoli hosszúnak tűnik, míg dönt, hogy megtegye-e velem ezt a fontos lépést.
Mikor a pólómért nyúl, a szívem őrült ritmusra vált, a gyomromban izgatott szorongást érzek, a torkom kiszárad. Hiába ábrándoztam annyit az első alkalomról, nem vagyok felkészülve arra, hogy így megrendít, amikor a valóságban beteljesülni látom a legtitkosabb álmom.


Akar.

Nekem fogja adni magát.

Ezek szerint ő is úgy gondolja, hogy ma éjjel végleg megpecsételhetjük a kapcsolatunkat.



Lázasan csókolni kezdem ujjongó örömmel a szívemben. A tudatomba egyszerre férkőznek a boldogság mámoros gondolatai, és a felelősségem súlya, de már egyértelmű számomra, hogy miatta képes leszek férfihoz méltón venni az akadályt. Tudom, hogy nagyobb biztonságban érzi magát, ha ő lehet a kezdeményező, ezért hagyom, hogy felülkerekedjen rajtam, félszeg mozdulatokkal becézni kezdjen. Csodaszép szemei lelkesen csillognak, mert tetszik neki, hogy a leheletnyi csókokkal, apró harapásokkal teljesen megőrjít. Nála szeretnivalóbb kisboszorkát el se tudnék képzelni. Játszi könnyedséggel tüzel fel, pedig az érintései még olyan bátortalanak. Képtelen vagyok betelni ezzel az ártatlan incselkedéssel, ahogy próbálgatja rajtam az erejét.


Mikor a pizsamámhoz nyúl és húzni kezdi az alsómmal együtt, egy kicsit mindketten megszeppenünk, de én hamar túllendülök a dolgon, hiszen arra vágyom, hogy mindenemet ismerje és szeresse. Feltüzelt ágyékom megkönnyebbülve szabadul ki a szorossá váló ruhák alól, és már nagyon ácsingózik, hogy kedvesem édes kincsében mártózhasson. A sürgető vágyakozás ellenére türelmem mégis végtelenné válik. Talán, mert biztos vagyok abban, hogy hamarosan megtörténik velem a csoda, a legbujább képzelgéseim válnak valósággá, és maradéktalanul élvezni akarom minden apró részletét. Nem sietek, mivel most nem az én kielégülésem a lényeg, hanem a közös élmény, ezért igyekszem tökéletesen idomulni Sakura tempójához.
Ő aranyos kíváncsian bámulja a hasam előtt meredező hímvesszőmet, mintha ismerkedni próbálna vele, de tenyere messze elkerüli még, mintha félne tőle. Helyette szégyellősen fölém mászik, és tétován ajkaim keresi. A testem hevesen vibrálásba kezd a visszafojtott szenvedélytől, ahogy csókolózás közben selymes bőrét simítom, puha melleit a tenyerembe zárom és a csípőm fölött téttáruló, nedves ölére gondolok, ami alig pár centire tőlem kínálja magát hívogatón.


Gyorsan eljutunk arra a szintre, amikor már képtelenség tovább várni.
Ő is teljesen fel van húzva, de érthető okokból nagyon izgul, mint ahogy én is tartok az ismeretlentől.

Idegesen gumiért küld.

Miközben némileg bénázva magamra görgetem az óvszert, fél szemmel őt figyelem, ahogy lázasan gondolkodik. Valószínűleg még mindig azon tűnődik, vajon jó ötlet-e ez? Végül nem visszakozik. Megadóan tárja szét hófehér combjait, amikor elé térdelek, de látom, hogy remeg a keze.


- Sakura! Tiszta görcs vagy! – állapítom meg aggódva.
- Nem tudom, mire számítsak, szóval elég ideges vagyok – válaszolja őszintén. Valójában én is így vagyok vele, ezért tökéletesen átérzem a bizonytalanságát.
- Ez így nem fog menni szerintem – nézek rá zavartan.

Már most megfeszíti mindenét, pedig így csak még nehezebb lesz az egész. Talán mégis napolni kéne a dolgot, ha ennyire tart tőlem. Várom, hogy meggondolta-e magát, de úgy tűnik, még most sem hátrál meg.

- Gyere! – hív elszántan, pedig egyértelmű, hogy oda a romantikus hangulat, felülkerekedik bennünk a félelem, és ez így számára nagyon rossz lesz.

Olyan vigyázva hatolok belé, amennyire csak lehetséges, de minden igyekezetem ellenére szinte nyársként feszítem szét forró húsát keményen lüktető tagommal, miközben centiméterről centiméterre haladok óvatosan, végtelenül lassan előre. Érzem, hogy ellenállásba ütközöm, de nem torpanok meg, hanem egy határozott mozdulattal elveszem a szüzességét.



Apró ujjak marnak belém és két tenyér támaszkodik kétségbeesetten a csípőmnek. Sakura ösztönösen próbál visszatartani, míg a fájdalomtól lélegzethez nem jut. Úgy szeretném átvállalni a dolog minden kellemetlenségét, de csak annyit tehetek, hogy nyugtatgatom, hátha sikerül ellazulnia, mert minél görcsösebb benne az ellenállás, annál könyörtelenebben feszítem méretes férfiasságommal szűk kis barlangját. Tehetetlenül nézem, ahogy lehunyt szemekkel piheg, de személyiségéhez méltón hamarosan bátorságot merít, és folytatásra sarkall. Szinte parancsot ad, hogy mozogjak, pedig egyértelmű, hogy ezzel komoly fájdalmat okozok.



Teljesítem, mivel így akarja, és mert én is eszeveszettül vágyom már rá. Hihetetlen jó érzés, ahogy forró puhasággal szorosan körülölel, teljesen magába fogad és minden lökéssel tovább ingerel.


Szerencsére benne is oldódik a szorongás, és hamarosan átadja magát az élvezetnek. Ujjai végre cirógatni kezdenek, csókja követelőzőbbé válik, majd néhány perc után elszakítja magát a számtól, hogy szabadjára engedje sóhajait, amelyek egyre felszabadultabbak. Én is már nagyon nehezen tudom visszafogni magam, hogy továbbra is óvatos tempót diktáljak, és vigyázni tudjak rá, mert teljesen elvesztem a fejem az ingerlő látványtól. Megbabonázva figyelem Sakura kipirult orcáját, a szenvedélytől elködösült tekintetét, ringó melleit és azt a pontot, ahol összekapcsolódunk. Nagyon gerjesztő, ahogy látom magam benne újra és újra elmerülni.

Nem akarok nélküle elmenni, de a kiéhezettségem és a tömérdek impulzus miatt hamarosan elveszítem az önuralmam, és a testem önálló életre kel, képtelen vagyok tovább kordában tartani. Mozdulataim felgyorsulnak, és izgató cuppogás kíséri őket, ahogy a készségessé váló ölben már könnyedén siklok. Egyik kezem Sakura popsija alá tolom, hogy még szorosabban ringhassunk együtt, azután a gyönyör váratlan örvényként ránt magával. Belehalok a pillanat szépségébe, olyan elemi erővel fut végig rajtam a felszabadító kéjes lüktetés. Közben színtiszta szerelmet érzek ez engem befogadó tünemény iránt, aki megajándékozott ezzel a boldog megváltással, amiben valósággal újjászületek.

- Nagyon szeretlek – suttogom hálával telve.


***



Hosszan csókolózunk, majd öleljük egymást.
Szótlanul vizsgáljuk a másikat.
Engem persze bánt, hogy nem tudtam fékezni magam, de gyorsan elhatározom, hogy nem fogom elrontani a hangulatot valami buta önmarcangolással. Inkább megfogadom, hogy legközelebb csak rá figyelek, és egyedül az ő gyönyöre lesz a cél. Úgy látom lesz legközelebb, mert a smaragd szemekben nyoma sincs csalódásnak, hanem kiscicás ragaszkodással villan felém. Izzadt testünk szorosan tapad egymáshoz. Szerelmem óvón szorít magához, közben összekulcsolja lábait a derekamon, és nekem nagyon jólesik, hogy még mindig teste otthonos melegében pihenhetek, mintha örökre összeolvadtunk volna. Nagyon szeretnék így elaludni.

Nehéz egy ilyen élmény után értelmesen gondolkodni, de sajnos még fontos teendőim vannak.

- Megszabadulok a gumitól – bontakozom ki Sakura karjai közül kelletlenül, pedig olyan jó lenne még maradni.

Próbálom úgy szétválasztani a testünket, hogy az a vacak rajtam maradjon, majd leveszem és elcsomózom, ellenőrzöm nem lyukas-e, becsomagolom, és úgy hajítom a szemetesbe. Mindezt Itachi gondosan a számba rágta, mert szerinte ez nagyon fontos, ezért igyekszem lépésről lépésre betartani az összes utasítását, hisz eddig se vált káromra, hogy megfogadtam a tanácsait. Gyorsan megmosom magam, kerítek a hűtőből narancslevet, azután sietek vissza a szobába.



Óvatosan bújok szerelmem mellé, ha elaludt nehogy felébresszem. Persze nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá. Mikor kisimítok a homlokából egy kósza tincset, szelíd tekintettel rám mosolyog, és mint egy fázós kisgyermek, kényelmesen a karjaim közé vackolja magát. Annyira boldoggá tesz, hogy szüksége van rám, nálam keres menedéket, míg pihenni szeretne. Meztelen teste bizalommal simul az enyémhez, amitől a szívem ismét csordultig telik szerelemmel.

Hihetetlen mennyire kötődöm hozzá. Úgy függök tőle, mintha a szívem csak az ő szívdobbanását lenne képes visszhangozni, mintha lélegzetem csak az ő sóhajából tudna táplálkozni.



Sokszor kapom rajta magam, hogy átveszem a szokásait, az ő szemével méregetem az embereket, és a lelkem igényelni kezdi az érzelmeket. Mintha szépen lassan elveszteném a tüskéimet. A belőle áradó energia segít abban, hogy higgyek önmagamban, és egyre inkább megbízzak másokban.

A legjobbat hozza ki belőlem.

Miközben gyengéden simogatom, ő pedig mély álomba merül, hálásan tekintek a fölöttünk ragyogó csillagokra és elkezdem sorolni a kívánságaimat. Most biztos vagyok benne, hogy érdemes próbálkoznom, hisz a legelső már teljesült is:

Az enyém lett.