Naruto




Ha nem féltem volna, hogy betöri az orrom az a hülye Sasuke, talán beszólok neki, hogy vigyázzon, mert lelepleződött előttem, oda a kőszívű macsó imidzse. Mosolyognivaló volt az a kétségbeesett viselkedés, ahogy Sakurát ölelte, puszilgatta. Szóval mégis vannak érzelmei, nem is akármilyenek. Ez nagyon vicces!


Először nem értettem, hogy került ide ilyen gyorsan, hiszen alig 2 perce beszéltem vele telefonon, de azután leesett, hogy itt volt a környéken, sőt, az elgyötört ábrázatából azt is levettem, hogy egész pontosan tanúja volt az iménti jelenetnek, amikor Sakurát vigasztalni próbáltam. Amikor felálltam a lány mellől, hogy felhívjam ezt a félnótást, hallottam, mintha valaki kisurrant volna az öltözőből, de nem ez foglalkoztatott akkor, hanem, hogy végre rábeszéljem ezt a két szerencsétlent, hogy ne féljenek megosztani a gondjaikat egymással, mert ebből csak közösen tudnak kilábalni. Hálát adok az égnek, hogy amikor Sasuke kilesett bennünket nem tört ránk kérdezés nélkül, mert valóban elég félreérthető, mit keresek én a lányöltözőben, minek ölelgetem a barátnőjét a kihalt alagsorban, mintha direkt megrendeztem volna, hogy kettesben lehessünk és kihasználhassam Sakura rossz állapotát.


Súgok az égbe az öreg Kaporszakállúnak egy köszönömöt, amiért nem verték szét ok nélkül a képemet, és szépen csendben kilopakodok, szeretgessék egymást nyugodtan a fiatalok. Ha tudnák milyen aranyosak együtt! Sasukéra szerintem rá se ismernének a többiek, annyira megszelídül a lány közelében. Azt hiszem, most nagyon megijedt, hogy elveszítheti. Én is először látom ilyennek, és gyanítom, ez is lesz az utolsó, mert a Jégherceg mások előtt mindig is közömbös marad. Lám, még bennem se bízik ennyi év ismeretség után, képes azt feltételezni rólam, hogy elvenném tőle a szerelmét, aki végre újra visszatérítette az emberek közé. Végignéztem, mit szenvedett az elmúlt időszakban és nagyon örülök, hogy végre megnyugvásra talált, dehogy tennék én vele ilyet!


Még vetek egy pillantást rájuk, mielőtt kilépnék a folyosóra. Meghat barátom arca, ami szerintem nem csak a lány könnyeitől nedves, ahogy összebújnak és szenvedélyesen csókolóznak.
Buta Sasuke!
Remélem, megbecsülöd, amit az élettől kaptál!



A Hyuuga ház felé veszem az irányt, ideje nekem is cselekednem, mert ez a helyzet egyre jobban bosszant.

- Szia Naruto! Mit szeretnél ilyen későn? – fogad Hinata anyukája csodálkozva.
- Jó estét! Nagyon fáradt vagyok, ezért nincs erőm szépen fogalmazni, elnézést! – szabadkozom előre is a stílusért. – Szóval Hinata még mindig szörnyen ügyetlen, és nem szeretném, ha lebőgne az előadáson, meg különben is, hogy nézne ki, hogy éppen a barátnőmet nem vagyok képes megtanítani tisztességesen táncolni, szóval gyakorolni jöttem…



Micsoda rendes család! Előbb leültetnek vacsorázni, majd az apuka - bár mintha kissé morcos lenne, amiért ilyen későn ugráltatják -, de elpakol kicsit a nappaliban és belefogunk.


- Te tényleg nagyon béna vagy! – csatlakozik Neji is a családhoz, akik úgy bámulják a suta próbálkozásainkat, mint valami ingyen cirkuszt.
- Nem tudnád kecsesebben tartani magad? – szól rá az anyukája a zavarban lévő lányra.
- A lábad is kapkodhatnád gyorsabban! – figyelmezteti az apja.
- Naruto, miért választottad ki egyáltalán arra, hogy szerepeljen, hisz reménytelen! – szörnyülködik ismét Neji, miközben az arcát a kezeibe temeti, hogy ne is lássa, hogy megint elvéti a lépést a húga.
- Kuss legyen! – perdül ki karjaim közül váratlanul felbőszült táncpartnerem, és csípőre tett kézzel megáll a három döbbent családtagja előtt.
- Béna vagyok, de megtanulom! Nem kell nekem itt kukorékolni, én is tudom mi a hibám, szóval jó lenne, ha befejeznétek a piszkálást és mennétek a dolgotokra! – kel ki magából.
- Jól van! Igazad van, de a „kuss” miatt egy hónapig te takarítod Démon Dönci ketrecét! – áll fel szigorú fejjel az apja.


Nagyon meglepődöm. Én egy ilyen durva szóért minimum egy pofont kapnék, ha vernének a szüleim, bár el se tudnám képzelni, hogy még véletlenül is kiszaladna ilyen kifejezés otthon a számon. Azt meg, hogy Démon Döncivel büntetik, végképp nem értem. Mi lehet egyáltalán az a Démon Dönci? Hetek óta ide járok, de eddig rejtegették ezek szerint előttem. Biztos valami vérengző fenevad!

- Neee! Bocsánat! Bocsánat! – vált hirtelen esdeklőre barátnőm, amit már végképp nem értek.
- Milyen jó, hogy mindig követtek el valamilyen vétséget, és én megúszom – sóhajt fel boldogan az anyuka.
- Megszívtad, hugi! – vigyorog a képébe Neji, és gyorsan mindhárman elhúzzák a csíkot.
- Miért vágsz ilyen rémült képet? – nézek Hinata sápadt arcára.
- Te ezt nem értheted… - suttogja kétségbeesetten, majd gépiesen emeli a kezét, hogy átöleljem és folytassuk a gyakorlást.



***



- Mester! Kérdeznék valamit! – használom ki a helyzetet, hogy kettesben vagyok végre Sakura apukájával. Égető problémámat senki mással nem tudom megosztani, aki hasznos tanácsot adhatna, ezért fordulok a jóságos Jiraiyához, akinél jópofább felnőttet még nem láttam.


Reggelire szegény mindig valami diétásat kap, míg mellette Sasukénak púpozva szedi a tányérját Tsunade sonkával, szalonnával tojással, hogy erősödjön kicsit. A móka ekkor kezdődik. Mikor a szigorú doktornő hátat fordít, az öreg mindig kényelmesen falatozni kezd, természetesen a szomszédja tányérjáról, mi meg fuldoklunk a nevetéstől, milyen pofákat vág hozzá, amiért kénytelen lopni az ételt, hogy ne haljon éhen. Először döbbenten nézte Sasuke, hogy az orra előtt ellebeg egy óriási kolbászdarab és leendő apósa szájában köt ki, de mára már úgy pakolja a kaját a tányérján, hogy Jiraiya zavartalanul felszúrhassa a villájára és jóllakhasson szegény, mert a zöldségektől, amit Tsunade ad neki én is feldobnám a talpam. Természetesen Sasuke mindezt fapofával vagy némi felháborodással teszi, amiért ilyen helyzetbe hozzák, de a gondosság, hogy mindig a leggusztább falatokat szánja az öregnek elárulja, hogy partner ő ebben a játékban maximálisan.



Most, hogy olyan szerencsém van, hogy még senki nincs rajtunk kívül a konyhában, bizalmasan az öreghez fordulok.

- Hamarosan lesz a bemutató és van egy kis gondom – fogok a vallomásba.
- Talán nem készültök el időben vagy hiányzik még valami? – pislant fel érdeklődve az újságjából.
- Nem, minden megvan, csak van egy rész, amit még nem gyakoroltunk – vakarom meg kínomban nevetgélve a tarkóm.
- Igen? – néz rám várakozón.
- Ugye mi vagyunk a főszereplők Sakura-channal, és ugye a végén mi összeházasodunk… ugye olyankor az emberek meg szokták ugye…
- Ugye-ugye! Kinyögöd végre mit akarsz? – csapja le fáradt arckifejezéssel a lapot, hogy itt nyökögök és nem tudom értelmesen elmondani a bajom. Pedig muszáj lesz gyorsan túlesni rajta, mielőtt valaki felbukkan, szóval megint nekifutok.
- A végén meg kéne csókolnom Sakura-chant és attól félek, ezért Sasuke leszedi majd a fejemet – mondom ki egy szuszra.


Nem értem mi olyan vicces, de Jiraiya jót nevet, még a kezét is csapkodja az asztalhoz, mintha valami nagyon vicceset közöltem volna, pedig ez tényleg aggasztó probléma.


- Kötelező a végén csókolózni? – érdeklődi, mikor csitul kicsit.
- Persze, hogy kötelező! Minden mese így végződik, a gyerekek elvárják – közlöm öntudatosan, mire megint kacajra fakad.
- Mindjárt gondoltam! – törölgeti a könnyeit, amin kicsit megsértődöm, hogy nem érzi át a helyzet komolyságát. Én nem fogok műpuszikat osztogatni, szívem-lelkem beleadtam ebbe a darabba, szóval ezt a jelenetet se veszem majd félvállról, de nem szeretném úgy befejezni a finálét, hogy Sasuke felcsörtet közénk a színpadra, mint a pampák vad bikája, hogy kinyomja a szememet vagy lecsavarja a tökeimet, mert féltékeny.
- Talán jó lenne előtte tisztázni vele, hogy mi fog történni, és, hogy ez a csók tulajdonképpen nem jelent semmit – tanácsolja végül Jiraiya bölcs tekintettel.



***


- Szóltál Sasukénak, hogy jöjjön el a próbára? – kérdem izgatottan Sakura-chant.
- Persze, jön hamarosan – nyugtat meg, bár ez elég nehezen menne most, tekintve, hogy milyen nehéz feladat előtt állok.
- Végre! – csillan fel a szemem, amikor megjelenik a fekete az ajtóban, és tétován felénk indul.
- Én nem táncolok! – méreget gyanakvóan, hogy miért rendeltem ide.
- Ma nem táncolni fogunk, hanem egy jelenetet próbálunk Sakura-channal, és szerettem volna, ha jelen vagy.
- Miért? – vág kelletlen képet az ötlethez.
- Majd meglátod! – titokzatoskodom. – Először megtennél nekem valamit?
- Mondd Uzumaki! – fintorog unottan.
- Szeretném elmondani a szöveget, és te állj ide, figyelj úgy, mintha neked mondanám, oké?
- Ja…
- Szóval: „ Az éj legszebb csillaga sem ragyoghatna szebben az égen,
mint a te gyönyörű szemed,
Ebben a tekintetben szeretnék minden nap fürdeni,
hagy élhessek veled!

Leszel a feleségem? „


Darálom el az utolsó sorokat, és jó erősen behunyom a szemem, undorodva összecsücsörítem a szám, és elszántan lekapom a gyanútlan Uchihát. Mivel a partnernőmnek tisztességes csókot akarok majd adni, úgy helyes, ha a barátjánál se érem be kevesebbel, ezért igyekszem minden ellenérzésem dacára ellazítani ajkaim, hogy puhán csókoljam ezt a majmot, nehogy azt higgye már, hogy béna vagyok a csókolózásban, de gyorsan befejezem, mert ő nemhogy nem viszonozza, hanem vékony vonallá szűkül a szája, és olyat lök rajtam, hogy hanyatt esek.

- Te hülye vagy? – kel ki magából és indul utánam, hogy felkoncoljon, kerékbe törjön vagy máglyára vessen, hogy ilyet merészeltem vele tenni, de a barátnője közén áll. Mielőtt hálás pillantást vethetnék rá, olyan taslit kapok tőle is, hogy percekig csilingel a fülem. Köszi a jó tanácsot Jiraiya!
- Se fiú, se lány nem csókolgathatja az én barátomat! – villámlik dühösen a rózsaszín szeme, miközben fölém magasodik, hogy ha ellenkeznék ismét megtámadhasson.
- Ez csak egy magyarázat volt! – cincogom elgyötörten, mert határozottan ijesztően festenek, ahogy engem méregetnek dühösen.
- Milyen magyarázat? – kérdi vészjósló hangon Sasuke.
- Attól, hogy smároltunk, még nem érzed buzinak magad, ugye? – kérdem reménykedve.
- Naná, hogy nem, te idióta! – kiabál a képembe.
- Akkor jó! Csak ezt akartam – sóhajtok fel elégedetten.
- Mit? Nem értelek! – néz rám homlokát ráncolva Sakura.
- Csak be akartam mutatni, hogyha a darab végén megcsókoljuk egymást, az nem jelent semmit. Az apád tanácsolta ezt a módszert, hogy Sasuke ne legyen féltékeny!



Néhányszor Sakurával is eljátsszuk ezt a részt, bár kissé zavaró, hogy az Uchiha centiméterekre tőlünk bámulja a jelenetet és a keze készen állt arra, hogy lesújtson rám, ha túlságosan elragadtatnám magam.

Mondanom se kell, Jiraiya is megbűnhődött a jó tanácsért, napokig hiába leste szomorúan kenyerespajtása tányérját, egy falatot se kapott Sasuke reggelijéből, annyira haragudott rá a fiú.