Másfél óra büntetés után mindketten elkezdtek fészkelődni, úgy érezték nem sokáig bírják tovább, ha ilyen közel kell ülniük egymáshoz. Tsunade eddig sosem csinált ilyet, és most már igazán kezdett kényelmetlen lenni a dolog. Sasuke nyújtózkodott.

- Sasuke drága, abbahagynád? – kérdezte Sakura, hangja csöpögött a gúnytól. Sasuke már csak azért sem mozdult meg.
- Miért, valami baj van, Sakura édes? – felelt kérdéssel Sasuke, hasonló hangnemben.
- Hát igen… VEDD LE A KEZED A MELLEMRŐL!!! – ordította magából kikelve a lány, mire Sasuke észbe kapott. Furcsa módon észre sem vette, hogy hova vándorolt tenyere…
- Milyen mell? Nem is éreztem semmit… - válaszolt gonoszan, miközben kezeit látványosan, undorodva lerázta.
- Mi az, hogy semmit?! Csupa izom! – kiáltott harciasan a lány, s nem bírta tovább ülve, talpra pattant.
- Hn… akkor nem vagy túl izmos – emelkedett fel ülőhelyéről az Uchiha is. – Egyébként úgy tudtam, hogy a férfiaknak van izmos mellkasa – dobott a lány felé egy gúnyos, győztes mosolyt.
- Cöh… mintha te tudnál erről bármit is – vette át a fiú arckifejezését a Haruno.
- Hn… - ennyi volt Sasuke össz hozzászólása, közömbösen megrántotta a vállát és visszaült a helyére. Sakura egy ideig szikrázó tekintettel meredt rá, majd visszaült a székére Sasuke mellé.
- Nem mondom, nem volt rossz műsor, de sajnos ilyesmi büntetés közben nem megengedett – szólt közbe Ibiki gonoszul mosolyogva, s a két „fogoly” döbbenten pislogott, a kegyetlen tanárról teljesen el is felejtkeztek.
- Láthatta, hogy az egész Haruno hibája – felelte félvállról Sasuke.
- Te kezdted Uchiha – jött a morgás Sakura oldaláról.
- Nem én tehetek róla, hogy kis melled van – folytatta nemtörődöm stílusában a fiú.
- Ó, hogy az a… SHANNARO! – üvöltött Sakura, s már indult is az ökle az Uchiha arca felé.
- Kevés vagy te ehhez – állt fel Sasuke, s tenyerével megállította a lány ütését. Olyan gyorsan történt, hogy Sakura csak pislogni tudott. Hallott már a fiú elképesztő fizikai képességeiről, de azt hitte, csak kamu az egész, amit a fangirlök találtak ki.

Sasuke

Hallom, hogy Sakura végképp nem bír az idegeivel, és épp behúzni készül nekem. Cöh… mintha hagynám. Villámgyorsan felállok és megállítom a kezét. Látom a szemében a döbbenetet, amit valószínűleg a sebességem okozott, de nem csodálom. A családom különlegesen erős képességekkel rendelkezett mindig, az őseim a legkiválóbb harcosok voltak. Az egész klánunk rendkívül erős és gyors, jobbak vagyunk a többi embernél.
De egy kicsit én is meglepődök, bár ez nem látszik rajtam. Az ütés ereje hatalmas volt. Sose néztem volna ki Sakurából, ebből a lányból, aki sovány és lapos, hogy ilyen erős.
Nincs sok időm ezen gondolkozni, mert hirtelen két kar szétválaszt minket, s mikor oldalra nézek Ibiki sebes arcát pillantom meg.
- Burkoltan azt mondtam az előbb, hogy hagyjátok abba. Úgy tűnik, ti nem értetek a szép szóból, hát legyen. Még egy órát bent kell maradnotok.
- De így is el fogok késni – kezd el hisztizni Sakura. Utálom, ha valaki hisztizik.
- Nem baj. Az élet nem így működik. Meg kell tanulnotok vállalni a felelősséget a tetteitekért – mondja kioktató hangnemben, amit szintén utálok. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak.
- De… Tsunade-sama is azt mondta, hogy még kitalál nekünk valamit, a büntetésnek ez a része elég úgy, ahogy eredetileg van – kezd el érvelni Sakura, és meg kell hagyni, egész jól csinálja. Bár amennyit beszél, nem csoda, hogy ért hozzá.

Sakura

Miután befejezem érvelésem, felragyog az arcom, Ibiki arcáról lerí, hogy nyertem. Tsunade-sama rendelkezése ellen nem tud mit kezdeni, így bár fájó szívvel, de végül bólint. Óvatosan Sasuke felé pillantok, és mintha egy pillanatra elismerés játszana vonásain, de gyorsan eltűnik és visszaváltozik abba a hideg maszkba, amit mindig láthatunk. Bizonyára képzelődtem, mert az nem lehet, hogy Sasuke, a nagy Sasuke Uchiha akár csak egy másodpercig is elismeréssel gondoljon rám. Miért is tenné? Épp úgy utál engem, mint ahogy én őt és ez így is van rendjén. Igen… minden bizonnyal csak a képzeletem játszott velem.
Újra letelepszünk a helyünkre, s a maradék húsz perc büntetést már nyugodtan végigüljük, mintha mi sem történt volna.

Mikor az óra mutatója elérte a négyet, Sakura gyorsan felpattant a helyéről, majd egy Ibikinek szóló köszönés után kiviharzott a teremből. Sasuke csak ezek után állt fel, és egy biccentés kíséretében ő is távozott. Nem értette, hová siet ennyire a lány, de nem is érdekelte igazán a dolog. Ma még hátra volt egy fontos edzése, amiről nem hiányozhatott.
Sakura eszméletlen sebességgel száguldozott végig falujuk, Konoha utcáin, majd miután otthonról összeszedte a cuccát, elrohant a próbára, míg végül megérkezett egy viszonylag nagy épület elé, ahol óriási felirat hirdette. „Konoha táncstúdió”. Gyorsan berontott az létesítménybe, elindult az öltözők irányába, ahol természetesen nem volt már senki, majd két perc múlva már edzőruhájában futott a táncterem felé. Ahogy belépett az ajtón, egy bal oldalán üveggel kirakott teremben találta magát, amihez egy rúd volt szerelve. A szemközti sarokban tornaszőnyegek helyezkedtek el. De nekik ezekre nem volt szükségük. Azokat az eszközöket a balettosok és hip-hoposok, breakesek használták, nem pedig a latintáncosok, amilyen ő maga is volt. Mikor szabályosan berontott az ajtón, minden tekintet rá szegeződött.
- Sakura, miért késtél? Nem tudtad, hogy a fiatalság ereje egy percig sem lankadhat? – „üdvözölte” tánctanáruk.
- Elnézést, Gai-sensei, csak akadt némi… probléma – felelt a lány és odarobogott a párjához, Shikamaruhoz.
- Probléma?! A fiatalság ereje mindent legyőz! Csak hinni kell benne! – kezdte el rázni csípőjét a férfi, akihez csatlakozott egyik tanítványa, aki szakasztott mása volt Gainak, csak kisebben. Ugyanaz a bilifrizura, bozontos szemöldök, zöld kezes-lábas egyberuha.
- Sakura-chan! Gyere, táncolj te is velünk! – invitálta a lányt, aki fintorogva kinyögött egy „Kösz, inkább nem”-et és egy jelentőségteljes pillantást váltott Hinatával.
- Ó, Sakura-chan, szívem ragyogó napsugara, leszel most már a párom? – kérdezte a srác reményteljesen csillogó szemekkel, mire Sakura csak lemondóan sóhajtott.
- Lee… természetesen… nem – válaszolt, ahogy azt minden táncórán megtette. Viszont úgy tűnt Lee nem nagyon akarta venni a lapot, mert minden órán újra és újra próbálkozott.
- Brü-hü-hü-hü, Gai-sensei! – ment oda sírva a mesterhez, aki ölelésre nyitotta karját.
- Ó, Lee! – kezdett el sírni Gai is, s átkarolta a fiút. – Ne add fel, Lee! A fiatalság ereje veled van!
- Igen, sensei! Egyszer sikerülni fog! Köszönöm, Gai-sensei! – mosolygott elérzékenyülten a fiú.
- Nincs mit, Lee! De most már ideje elkezdeni a munkát – veregette még egyszer utoljára vállon kedvenc tanítványát, majd a többiekhez fordult.
Mondani sem kell, mindenkinél megjelent képzeletben az a kis vízcsepp. Hiába szokhatták volna már meg ezt, ez a két ember mindenen túltett.
Egy kis idő múlva végre lecsillapodtak a kedélyek, így folytathatták az órát.
- Rendben, gyerekek. Rendeződjetek párokba, és ha megszólal a zene kezdjétek el a salsa koreográfiát! Ne feledjétek: a versenyig már csak pár hét van hátra, fel kell rá készülnötök! – utasította őket Gai.
A táncosok engedelmesen felsorakoztak, beálltak a kezdő állásba, egymással szemben. Shikamaru szemmel láthatóan felébredt kissé addigi álmából, a jobb lábát előretolta, karjait kissé hátrafeszítette, mellkasát kidüllesztette. Sakura erre elmosolyodott, jó volt látni, hogy társa végre komolyan veszi az edzést és nem csak alszik. Sakura örült, hogy Shikával táncolhatott: a fiú jól, lazán mozgott, és minden lépését előre megtervezte.
Sakura is felvette a pózt: jobb lábát ő is előrenyújtotta, bal karját könnyeden felemelte a feje fölé, kihúzta magát és várt a zenére. Mikor az megszólalt, minden pár egyszerre kezdett el táncolni. Sakura leengedte a karját, rázta a csípőjét, megpördült, felemelte a lábát és forogtak Shikával. A lány mozgása szédületes volt: kecses és szenvedélyes. Úgy hullámzott a teste, mintha az anyatejből is ezt szívta volna magába. A zene megigézte őt és többé nem létezett a világon más, csak a dübörgő ritmus, az adrenalin és a tánc. És néha ott volt a párja is, de valahogy Shikamaru mégsem tartozott ebbe a világba. Talán, ha olyannal táncolhatna, akit szeret…
A salsa után még sorban átvették a cha-cha-chát, rumbát, a paso doblét és a jive-ot. Sakura remek volt, kétség kívül ő volt a legtehetségesebb a csoportban. Szinte szárnyalt, oly könnyeden mozgott, s mégis annyi erő és szenvedély volt benne. De a jive közepén valami megszakította a számot. A táncosok értetlenül néztek Gai irányába, hogy miért hagyta abba, de a tanárnak csak a hátát látták, mivel ő a magnó felé nézett. A többiek követték pillantását és a magnó mellett egy szürkés-lilás hajú, szürke szemű, kissé őrült tekintetű nőt láttak, mögötte diákokkal.
Azt tudni kell, hogy a Konoha táncstúdióban két latintánc csoport volt: az egyiket Gai, a másikat Mitarashi Anko vezette. A két csapat nem ápolt túl jó viszonyt egymással, s bár versenyre mindig együtt mentek, ott is folyton rivalizáltak.
Anko mögött közvetlenül egy platinaszőke hajú lány állt, s amint meglátta Sakurát, rögtön belekötött.
- Hé, Plakáthomlok, hallottam a reggeli incidensedet Sasuke-kunnal! Azt javaslom, hagyd békén és ne szennyezd körülötte a levegőt! Innen is érzem a bűzöd – nyávogta, majd szavai nyomatékosítására látványosan befogta az orrát.

Sakura

Amint Ino kimondja ezeket a szavakat, elönt a méreg. Hogy merészeli ez a kis…! Egyfolytában Sasuke sarkában lohol, mint egy kiskutya. Majd kiugrott a bőréből, mikor ő lett Uchiha párja, persze az meg le se szarja. Az is egy rohadék. De most ettől a libától forr az agyvizem.
- Igen, Ino-malac? Nem lehet, hogy csak a saját szagod csípi a szemed? Mert az enyémet nagyon bántja ez a tömény izzadtság és büdös parfüm keverék… - mondom neki flegmán, hadd dühödjön csak fel. Ha Ino minden egyes sértésére beindulnék, szegény lány már rég halott lenne. – Egyébként nem kell félned: nem szándékozok túl sok időt tölteni a te drágalátos „Sasuke-kunoddal” – fejtem ki a fekete hajú iránt érzett „pozitív” érzelmeimet is, aztán hátat fordítok neki, ezzel véget vetve a beszélgetésnek.
- Hú, de nagyra tartod magad, Sakura. Pedig egy senki vagy, aki azt hiszi magáról, hogy a legjobb – fújtat dühösen, mire bennem is felmegy a pumpa. Engem csak ne sértegessen ez a hülye picsa ilyen aljas módon, alaptalanul. Tudom, hogy még rengeteg fejlődnivalóm van, de nem bánom, szeretek tanulni (ilyesmit…). De ez ne hazudozzon rólam, egyenesen a szemembe!
- Na ide figyelj, Ino! – kezdek bele, de valaki félbeszakít.

Sasuke

- Hát ez nagyon „izgalmas” volt, de hagyjátok abba. El kell kezdenünk az edzést – vágok közbe, elegem van belőlük. Nem is tudom, hogy egyezhettem bele, hogy Ino legyen a párom, mikor hisztis és folyton a nyakamba mászik. Lányok közül a mi csoportunkban ő a legjobb de… Sakura nyomába sem érhet. Ő meg az enyémbe, szóval ez van…
- Sasuke, te csak ne szólj bele, ehhez semmi közöd! – kiált felém Haruno, mire gúnyosan elmosolyodom.
- Nézd, szívesen hallgatnám végig, ahogy Ino vérig sért, de most gyakorolnunk kell, úgyhogy inkább fejezd be a hisztit, és szedd össze a cuccaidat – mondom egy laza vállrándítással, látom Ino csillogó tekintetét a szemem sarkából, de nem érdekel, kitartóan nézek továbbra is Sakura irányába, érzem, arcom egyre gúnyosabb.
- Ezt meg hogy érted? Még nekünk tart az óránk és a ti termetek amúgy is máshol van – húzza össze értetlenül szemöldökét, úgy tűnik, a mondatom első felét nem hallotta meg, vagy csak megszokta már.
- Gai-sensei, még nem mondtad nekik? – veti most közbe Ino, majd dühösen mered Sakurára, mintha ő tehetne mindenről. – Lee vagy két órával a ti edzésetek előtt átjött a mi termünkbe őrjöngeni, nem tudom, hogy csinálta, de teljesen lerombolta az egészet.
- Így felajánlottam, hogy a mi termünkben gyakorolhatnak… – sóhajt Gai, látszik, hogy szíve majd megszakad kedvenc tanítványáért. Szánalmas…
- De Gai-sensei, nekünk is edzenünk kell – kezd el tágra nyílt szemekkel tátogni Sakura, de a tanár leinti.
- Az embernek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért, jelen esetben a diákja tetteiért – mondja, miközben ökölbe szorítja a kezét, szeméből könnyek folynak. Úr Isten…
Az a kis vízcsepp képzeletben már rég ott van a fejemnél, látom, Sakuránál ugyanez a helyzet. De kezd elegem lenni a szituációból, véget vetek ennek.
- Na jó, most már mindenki összeszedheti a cuccát és távozhat – mondom, mire azok kelletlenül, de elkezdenek kiszállingózni a teremből. Mikor Sakura már majdnem elment mellettem, támad egy ötletem. – Hmm… meleg van itt… - mondom, és hozzá leveszem a pólómat.

Sakura

Mikor már majdnem kiérek az ajtón, ami mellesleg Sasuke mellett van, hallom, ahogy megszólal:
- Hmm… meleg van itt… - mondja, majd egy tisztán láthatóan nekem címzett gonosz mosollyal az arcán leveszi a felsőjét és… és… Minden lány elkezd sóhajtozni, meg sikongatni én meg csak állok ott és próbálom megtartani közömbös maszkomat. Ezt most azért csinálja, mert azt mondtam, nem tud semmit az izmos mellkasról? Hülyeség volt ezt kijelenteni… nem volt igazam. Ez szörnyű! Akármennyire is utálom, és akármilyen béna is ez a húzás, majdnem csorog a nyálam a kidolgozott hasfal és izmos mellkas látványától. Gyűlölöm…
De nekem is eszembe jut valami és én is leveszem a kardigánom, így csak az alatta lévő feszülős topp látszik. Sasuke hülye beszólása annyira feldühített, hogy push-up melltartót vettem fel.
- Azt hiszem, igazad van, Sasuke – villantok felé egy gonosz mosolyt. Persze az arcán nem látszik semmi, de azt látom, hogy kicsit lefelé néz és ismerem már annyira, hogy tudjam, nagyon is sikerült meglepnem. Győzelem!

Sakura gyorsan kiment a teremből, be az öltözőbe, ahol persze mindenki Sasukéról beszélt, a lány „legnagyobb örömére”. Inkább odavitte a cuccát Hinatához és felkapkodta magára a ruháit. Miután a két lány kész lett köszöntek a többieknek, és az utcán Sakura beszámolt a büntetéséről, meg arról, hogy Sasuke utóbbi kis mozzanata is csakis ellene szólt. Ahogy így végigmondta ezt megdöbbent azon, hogy Sasuke még azzal is tud ártani neki, ha egyszerűen leveszi a felsőjét.
Hinata megértően bólogatott és néha hozzáadott egy-egy „Értem”-et vagy „Te szegény!”-t, de belül megmosolyogta a dolgot. Már elég régóta láthatta közelről ezt a csatát, jól látta a két fiatal közti szikrákat is, amik egyre hevesebbek voltak. Nem is értette, hogy lehet, hogy legjobb barátnője észre sem vette: gyakorlatilag az Uchihával tölti a legtöbb időt, még többet, mint vele, Hinatával.
Miután Sakura befejezte monológját, megkérdezte Hinatától:
- És hogy állnak a dolgok Narutóval? – tette fel a kérdést egy kaján mosoly kíséretében. Hinata és Naruto már elég régóta szenvedtek egymással, pláne, hogy még táncban is partnerek voltak.
- Ó… mi… mi… nincs… se-semmi – dadogott, mint ahogy ideje nagy részében szokta, főként, ha kényelmetlen téma került szóba.
- Ugyan, láttalak titeket edzésen, határozottan volt ott bizsergés – válaszolt a Haruno, mosolya még szélesebb lett.
- Sakura… én… én nem tudom… mi lesz – felelte Hinata, miközben halvány pír szökött az arcára.
- Hinata, te szereted őt. Látom rajtad. És azt is látom, hogy ő is szeret téged – folytatta Sakura, nem tágítva a témától.
- Én… én… gondolod? – kérdezte, miközben arca paradicsomszínűvé vált, de szemeiben remény csillant.
- Nem gondolom, tudom – mondta egy önelégült vigyorral.
- De Naruto veled többet beszél, ti jobban barátok vagytok – sütötte le a szemét, úgy érezte, visszatért a kegyetlen valóságba.
- Épp ez az! Velem azért tud többet beszélni, mert mi CSAK barátok vagyunk! Veled zavarban van. Te több vagy számára. Jóval több – válaszolta, majd lágyan elmosolyodott. Szerette volna, ha barátnője végre rátalál a boldogságra.
- Köszönöm – nézett rá meghatottan a Hyuuga, majd megölelte.
- Nincs mit. Naruto rendes srác, megérdemel téged. Csak azt nem értem, hogy barátkozhat olyan valakivel, mint Sasuke… - tért vissza kedvenc témájára Sakura, vagyis hogy minél többet szidhassa ellenfelét.
- Sasuke-kun sem olyan rossz… - ellenkezett gyengén Hinata, de épp el volt bűvölve attól, amit az imént hallott, így nem tudott túl hatásos lenni…
- Dehogynem – jelentette ki a Haruno keményen. – Arrogáns, és csak mert jól néz ki és okos és jól táncol, meg jó mindenben, azt hiszi, hogy jobb is mindenkinél. Én ezt nem tűröm, nem hagyom, hogy akárki is lenézzen, még ha a nagy Sasuke Uchiháról is van szó – mondta undorral a hangjában.
- Sakura… hallod magad? – tette fel Hinata a kérdést, mire Sakura csak pislogni tudott. „Ezt meg hogy érti…?”.
- Mire gondolsz? Természetesen van fülem – nézett továbbra is értetlenül, mire Hinata csak sóhajtott.
- Mindegy, nem számít. Majd holnap találkozunk – mosolygott még halványan a lányra, majd elváltak útjaik. Sakura egész este barátnője szavain gondolkozott, de nem jött rá, miért mondta ezt a Hyuuga.

Másnap reggel suliba menet semmi szokatlan nem történt. Sakura a parkolóban találkozott a többiekkel, aztán bement első órára, matekra. Úgy óra közepe tájt megszólalt a hangos bemondó: „Haruno Sakura és Uchiha Sasuke, azonnal menjetek az igazgatói irodába!” Asuma-sensei kérdőn ránézett a lányra, mire ő egy halk sóhajjal felállt, összerakta a holmiját és kisétált a teremből.
Mikor az igazgatói irodába ért, bekopogott és egy „Szabad” után benyitott a helyiségbe. Sasuke már ott volt és a falhoz támaszkodva bámult ki az ablakon. Sakura aztán Tsunadéra nézett, aki részben nagyon sötét, másrészt viszont önelégült arccal bámult előre. Kirázta a hideg, rossz előérzete támadt, mintha ez a büntetés még a szokásostól is sokkal rosszabb lenne.
- Most hogy itt vagytok, talán túl is eshetünk rajta – nézett fel az igazgatónő, mire mindketten odafordították a fejüket. – A büntetésetek…