- Uchiha, azonnal told el a seggedet a flancos kocsiddal együtt a helyemről! – kiáltotta egy rózsaszín hajú lány egy fekete hajú fiú képébe, aki csak fölényesen nézett le a nála tíz centivel alacsonyabb lányra, és gúnyosan mosolygott.

- Mert mi lesz, ha nem? – nézett gonoszan a lány szemébe, majd a választ meg se várva hátat fordított és elindult befelé az iskola parkolójából. De ekkor egy kemény ököl találta el az Uchiha fejét.

- Azt mondtam, hogy tűnj el a parkolóhelyemről, Sasuke – mondta a lány, s az utolsó szóba annyi gúnyt és megvetést rakott, amennyit csak lehetett. De Sasuke nem éppen az a típusú srác volt, aki csak úgy hagyta magát, gyorsan a lány felé fordult, s megragadta vékony nyakát.

- Velem te csak ne szórakozz, mert megbánod, Sakura – mondta ki a lány nevét hasonló hangnemben, mint ahogy az tette, s megszorította a nyakát. Sakura nem volt hajlandó sikítani, még csak nyögni sem, nem adta meg ezt az örömöt a fiúnak, de azért próbálta lefejteni az Uchiha ujjait magáról. A kis jelenetük viszont meglepő módon nem kavart nagy port a parkolóban, holott nagyon sok diák volt akkor ott. De már hozzászoktak, az Uchiha és a Haruno ellenségeskedése csupán az első évben volt pletyka tárgya, de veszekedéseik olyan mindennapossá váltak, hogy szinte fel sem tűnt senkinek, inkább az lett volna a meglepő, ha nyugton maradnak. Amolyan nyílt titok volt, nyílt, mert mindenki tudott róla, titok, mert inkább kerülték a témát, ha lehetett, a tanárokkal egyetemben.

Még kb. egy percig álltak így, mert a Harunónak nem volt szerencséje, jelenleg egy barátja sem volt a közelben, aki segíthetett volna neki. De nem hagyta magát sokáig, a lábával célba vette az Uchiha féltve őrzött kincsét, és talált süllyedt. Sasuke fájdalomtól rogyott össze, szégyen égett az arcán: így még senki sem alázta meg. Erre a rúgásra azért már a többiek is köréjük gyűltek, a fiúk együttérzően meredtek Sasukéra, de azért rávigyorogtak Sakurára jelezve: „Szép munka volt.”, míg a lányok gyilkos pillantásokkal méregették a Harunót, amiért ezt merte tenni az ő drága „Sasuke-kunjukkal”. De mindkettejük pechére nem csak a diákok jöttek megnézni, mi történt, hanem a töri tanár, Hatake Kakashi is odament a zajra. (Még a könyvét is letette!). A tanulók utat nyitottak neki a két másikhoz, s ami Kakashi szeme elé került látvány, hát… nem igazán tetszett neki. Sasuke a földön térdelt férfiasságát szorongatva, míg a Haruno önelégült mosollyal az arcán állt fölötte, de rövid haja láttatni engedte az Uchiha hideg ujjlenyomatait.

- Mégis mi történt itt gyerekek? – kérdezte Kakashi jeges hangon.

- Semmi sensei, habár azt hiszem, Sasukénak van egy-két problémája. Remélem azért a gyerekeidnek nem lesz semmi bajuk – nézett megjátszott együttérzéssel az Uchihára a lány, de ajkain, mikor Kakashi nem látta, gonosz mosoly játszott.

- Nem kell aggódnod Sakura, tökéletesen jól vagyok, csak gondoltam, ennyi örömet igazán adhatok neked. Tudsz rendesen lélegezni? – vette fel a lány stílusát Sasuke, s mintha mi sem történt volna, felállt, s önelégülten villantotta szemeit Sakura felé.

- Na jó, mindketten, nyomás az igazgatóiba! – parancsolta Kakashi ellentmondást nem tűrően, mert látta, hogy a lánynak már ott volt a csípős válasz a nyelve hegyén.

A két „elítélt” szó nélkül engedelmeskedett, s lehetőleg egymástól legmesszebb, elindultak az igazgatói iroda felé. Némán sétáltak, mivel Kakashi ott volt mögöttük, valószínűleg nélküle folytatódott volna a szópárbaj, vagy akár más is.

Végre odaértek az igazgató irodájához, Kakashi kétszer kopogott, majd egy „Szabad” után beléptek a helyiségbe. A két diákot a már megszokott látvány fogadta: néhány szekrénysor a szoba jobb oldalán megrakodva könyvekkel, a bal oldalon egy bézs színű kanapé és egy fotel egy mahagóni dohányzóasztal körül, az ajtóval szemben az íróasztal előtte néhány székkel, az asztal zsúfolásig megrakva kitöltendő papírokkal, amik, mint mindig, most is eltakarták az igazgatót.

- Igen, mit szeretnétek? – kérdezte az igazgató fel sem pillantva a papírhalomról.

- Tsunade, újabb gond – ennyi volt pusztán Kakashi válasza, mire Tsunade száját egy hatalmas sóhaj hagyta el, s végre felnézett az érkezőkre.

- Már megint ti? – nézett szomorúan Sasukéra és Sakurára, akik lassan, ahogy teltek az évek, már-már mindennapos „vendégekké” nőtték ki magukat; örökös veszekedéseiknek hála majdnem annyi időt töltöttek büntetésben, mint az iskolában. Ha átlagos emberekről lett volna szó, már rég kicsapta volna őket, de pechére mindketten az iskola él tanulói közé tartoztak, arról nem is beszélve, hogy tánccal hány érmet szereztek az iskolának, öregbítve ezzel is hírnevét.

- Ha egyszer Sasuke olyan szemét, hogy direkt az én helyemre parkol – húzta fel az orrát Sakura, s ezzel elérte, hogy Tsunade most Sasukéra figyeljen.

- Miért parkoltál Sakura helyére Sasuke? – kérdezte újfent sóhajtva az igazgatónő.

- Nincs odaírva a neve. Szabad országban élünk – vetette oda flegmán a fiú.

- Sakura, miért nem tudtál máshova parkolni?

- Az már évek óta az ÉN helyem, ezt ő – mutatott undorral a mellette álló fiúra – is nagyon jól tudja, csak belém akart kötni.

- Arról még nem hallottál, hogy nem illik mutogatni? – kérdezte sunyin mosolyogva Sasuke a lánytól.

- És te arról még nem hallottál, hogy illik átadni a helyünket hölgyeknek? – kérdezett vissza hasonló hangnemben Sakura is.

- Majd szólj, ha látsz egyet – válaszolt gonoszul Sasuke, amivel elérte, hogy Sakura majdnem nekiugrott, csak Kakashi megállította a lányt.

- Elég ebből, hagyjátok abba! – szólt rájuk, mire az említettek kicsit lecsillapodtak.

- Na jó. Most már kezdtek nagyon az idegeimre menni. Már három éve folyamatosan ezt csináljátok, miért nem bírtok meglenni egymással?! ELEGEM VAN BELŐLETEK! – ordított magából kikelve Tsunade, akinél végképp betelt a pohár.

- Hmm… bocs – nyögte ki nagy nehezen Sasuke.

- Igen, bocsánat – erősítette meg Sakura is.

- Nagyon helyes gyerekek, végre valami jót is csináltatok! – mondta mosolyogva Kakashi, s összenyomta kettőjüket, testük teljesen egymásnak nyomódott.

- NORMÁLIS VAGY?! – üvöltötték szinte teljesen egyszerre a zavarba ejtő helyzet miatt.

- NE BESZÉLJETEK ÍGY A TANÁROTOKKAL! – kiáltott Tsunade, a veszekedést csak a fél iskola hallotta már.

- Elnézést – hadarták el, kerülve az igazgató tekintetét. Tsunade-sama nagyon félelmetes tud lenni, ha akar.

- Huh, nem igaz, mihez kezdjek veletek?

- Mit szól ahhoz, hogy most enged minket órára? – kérdezte Sasuke, s egy hanyag mozdulattal átvetette hátán a táskáját.

- Rendben, de iskola után két órát bent maradtok büntetésből. És – tette hozzá, mert már elindultak kifelé – holnap gyertek vissza, addig kitalálom, mit csinálok veletek.

A fenyegetésre az össz reakció Sakurától egy grimasz, Sasukétól pedig egy vállrándítás volt. Épp elég büntetésben volt már részük ahhoz, hogy még egy ne izgassa őket. Nem is sejtették, mennyire felbosszantották az évek alatt Tsunadét, aki a „végső csapásra” készült…

Amint megszabadultak Kakashitól és Sakura leparkolt egy másik helyre rögtön két különböző irány felé vették útjukat. Sakura a 11/c-be, míg Sasuke a 12/a-ba járt, ezért legalább attól a kellemetlenségtől megszabadultak, hogy egy osztályba legyenek zárva.

Sakura vetett egy pillantást az órájára, még volt öt perce becsengőig. Gyorsan elindult osztályterme felé, ami a második emeleten volt, s rögtön miután belépett a terembe odaszáguldott padtársához, egyben legjobb barátnőjéhez: Hinata Hyugához. A levendulaszemű lány már várt rá, s mikor megjelent barátnője, kérdőn pillantott felé. De nem az a kérdés volt az arcára írva, hogy: „Mi történt veled?”, hanem, hogy: „A bünti miatt ma mennyit fogsz késni a próbáról?”. Sakura letelepedett barátnője mellé, kipakolta a cuccait és csak utána nézett a Hyugára, majd vágott egy grimaszt.

- Suli után bent kell még maradnom két órát azzal az idiótával, szóval csak ötre tudok menni táncolni, bocs – válaszolt a ki nem mondott kérdésre.

- Csak ennyi? – kérdezte megkönnyebbülten a lány. Hallott a ma reggeli esetről, azt hitte, egy ilyen „tökön rúgós akció” után akár öt órán át is bent fogják tartani.

- Nem egészen – torzította újabb grimasz a lány egyébként nagyon szép arcát. – Azt mondta, most már véget vet ennek és kitalál valamit ellene – utánozta az igazgató dühös hangját Sakura, utána pedig vigyorgott egyet, de fekete hajú padtársa csak sóhajtott.

- Már megint? – kérdezte szemét forgatva.

- Nekem mondod? Remélem az utóbbi „Pucoljatok együtt WC-t, az mindent megold” után valami normálisabbat talál ki – sóhajtott most a rózsaszín hajú is. Még visszagondolni is rossz volt az esetre. Sasuke természetesen nem volt hajlandó WC-t tisztítani, az túl megalázó lenne az Uchihának, ezért Sakura egyedül csinálta egy darabig, majd mikor észrevette, hogy Sasuke csak vigyorogva áll és nézi, ahogy takarít, hozzávágott egy WC-kefét, és az egész incidens vége egy csőtörés lett. Ezenkívül a három év alatt Tsunadénak rengeteg próbálkozása volt falfestéstől, takarításon át együtt tanulásig (utóbbi volt a legszörnyűbb), mindennel próbálkozott, hogy Sasukét és Sakurát kibékítse, a rengeteg büntetés miatt még egy már igazán meg se kottyant nekik. Legalább is így tekintettek rá.

A nap további része már sima mederben folyt, több probléma nem adódott. Sakura és Sasuke is végigülte az óráikat, kivételesen még ebédszünetben sem zaklatták egymást. Suli után Sakura összepakolta a holmijait, majd még odaszólt Hinatának.

- Mondd meg kérlek Gainak, hogy kések egy fél órát, de aztán megyek!

- Jó rendben. De kérlek, ne nyírjátok ki egymást Sasuke-kunnal, ne a verseny előtt! Szükség van még rád – emelte kérlelő tekintetét Sakurára, aki sóhajtott.

- Próbálkozom, de nem rajtam múlik. Ha az folytatja ezt az idióta „Én vagyok a flegmakirály, egy igazi szex félisten” magatartást, akkor egyszerűen nem tudom azt mondani az öklömnek, hogy maradjon nyugton.

- Persze, persze. Azért csak próbáld nem megölni Sasuke-kunt. Vagy fordítva…

- Jó, jó, de menj, mert elkésel – sürgette a lányt Sakura.

- Oké, megyek már. Akkor fél ötkor találkozunk – intett még néhányat Hinata, majd elment.

- Szia… Cöh… még, hogy Sasuke-kun… - ejtette ki undorral a nevet a Haruno, majd a vállára kapta táskáját és elindult a jól ismert földszinti terembe, ahol a büntetést kellett végigülnie.

Mikor belépett, látta, hogy Sasuke már ott volt. Tsunade cselesen megoldotta, hogy a teremben összesen két szék legyen, azok is szorosan egymás mellett. Ibiki Morino volt a felügyelőtanár, aki kegyetlenségéről volt híres. Megmondták neki, hogy a két „fegyencnek” egymás mellett kell ülnie és punktum. Sakura sóhajtott egyet, majd helyet foglalt a fekete hajú fiú baloldalán. 

Sasuke

Sakura most jön be a terembe, látom, hogy felméri a helyzetet, majd sajnálattal állapítja meg, hogy muszáj mellém ülnie. Sóhajtva elindul. Nem figyelek rá, nem érdekel és nem is akarom látni. Hallom magam mellett a szék reccsenését, letelepedett a baloldalamra. Mivel Ibiki itt van, nincs mit tenni, egymás mellett kell lennünk. Nem szeretek közel állni, vagy jelen esetben ülni, hozzá, kiráz tőle a hideg, a bőröm szikrázik.

Telik az idő, lassan egy fél órája vagyunk itt, teljes a csend. Oldalról rápillantok, hogy lássam, mit csinál, éppen a háziját körmöli. Nem szívesen, de el kell ismernem, egész szép arca van a nagy homlok ellenére is, a furcsa, rózsaszín haj pedig tökéletesen passzol hozzá. Csinos is, okosnak mondják. Hogy mit utálok Sakurában?

Mindenki szereti szinte, majdnem mindenkivel, legalábbis olyanokkal, akik viszonylag számítanak, jól kijön. Sokat beszél számomra érdektelen dolgokról, sokat nevet. Egyszerűen idegesítő. És ő a legnagyobb riválisom táncban…

Sakura

Miután leülök Sasuke mellé egy ideig bambulok, s azon gondolkozom, vajon mit csinálnak a többiek. Aztán megunom a dolgot és előveszem a házimat - a suliban még mindig jobb megcsinálni, mint otthon. Gyorsan dolgozok, jó tanulónak számítok. Úgy fél óra elteltével észreveszem Sasuke pillantását, ahogy égeti a bőröm, de úgy teszek, mintha nem tűnt volna fel. Folytatom tovább a munkám, „drága” padtársam kezd nagyon zavarni. Nem szeretek közel lenni Sasukéhoz, most is kb. 50 cm-re van tőlem, mégis bizsergek egy kicsit. Ezért is volt szörnyű, mikor Kakashi összenyomott minket, mintha egymáshoz préselte volna a tüzet és a vizet. Mert Sasukéval ilyenek vagyunk: tűz és víz. Vagy inkább jég és láng.

Hirtelen már nem érzem magamon a tekintetét, óvatosan felpillantok, látom, ő is elővette háziját, s most azt irogatja.

Sokáig nézem őt. A porcelánfehér bőr és az ében haj remekül kiegészítik egymást, kiváló kontraszt. Arca eszméletlenül helyes, a legsármosabb srác az egész Konoha Highban… meg akit valaha is láttam. Elég okosnak mondják, sportban is tehetséges.

Hogy mit utálok akkor Sasukéban? Utálom, hogy olyan, mint egy jégcsap, érzéketlen és bunkó. Utálom, hogy azt hiszi, mindenkinél jobb és hogy lenéz. És utálom, hogy van egy seregnyi fangirlje, és ezzel tökéletesen tisztában van, mégsem jár soha egyikkel sem. Nem tudom, hány lánynak törhette már össze a szívét. És táncban Sasuke a legeslegnagyobb ellenfelem…