- Hallott�l m�r valaha a La muerte de la Rosa-r�l? 
- Ne viccelj velem, mondd meg, mit akarsz! - La muerte de la Rosa? Mi az? Mi k�z�m van nekem ehhez?
- Az egy b�v�s k�, mely m�gikus hatalommal b�r.
- �rtem… de mit akarsz te rohad�k? - t�rtem a l�nyegre. Mi a fen�nek kell mes�kkel foglakozni?!
- Ha megszerzed, a b�ty�d kiszabadul… - v�laszolt, mire elkerekedett a szemem. Ezek a fick�k nem norm�lisak. T�nyleg azt akarj�k, hogy valami olyasmit keressek meg, ami nyilv�n csak kital�ci� �s nem l�tezik? Komolyan, ma mindenki bekattant?! El�sz�r az az idi�ta csaj, most meg ez… szuper, mondhatom.
- H�t ez nagyon �rdekes, de az �vod�s korb�l m�r kin�ttem. Nem hiszek ilyen ostobas�gokban, mint a var�zserej� k�vek. Sz�val mit akartok val�j�ban?! - k�veteltem tov�bbra is a v�laszt. Nem t�rtem, hogy sz�rakozzanak velem.
- Sz�val nem hiszel nek�nk Uchiha? Akkor tal�n ez meggy�z - mondta most a n�, �s odah�zott egy �llv�nyt, rajta egy laptoppal. Nem �rtettem, mire akartak kilyukadni �s hogy
ahelyett, hogy a fontos dolgokr�l besz�ltek volna, mint a b�ty�m, ink�bb mindenf�le ostoba mes�t hordtak �ssze itt, ami nagyon felh�zta az agyamat, de ez nem l�tszott. M�g.
- Rem�lhet�leg egy kis besz�lget�s a F�n�kkel el�g lesz ahhoz, hogy higgy nek�nk - folytatta val�sz�n�leg gonoszul vigyorogva a f�rfi, de nem tudott megijeszteni. Majd pont ilyen alakok f�n�k�t�l j�n r�m a fr�sz…
A laptop bekapcsolt, s hirtelen egy fagyos, halk, sziszeg� hang sz�lt hozz�m, de az arc�t nem mutatta a k�perny�. Hallat�t�l felfordult a gyomrom.
- Szervusz Sasuke-kun, �r�l�k, hogy besz�lhet�nk - kezdett bele. – Nem kell agg�dnod, a b�ty�d j�l van, egyel�re nem esett semmi baja. Egyel�re…
- Sasuke! – hallottam most egy m�sik, de ismer�s hangot. Itachi volt az. - Ne tegy�l meg semmit ezeknek a szem�t d�g�knek, hagyj engem! - ki�ltott, de amit mondott az egyszer�en nevets�ges volt. M�g hogy hagyjam �t cserben?
- Ostoba! Nem hagylak ilyen mocsok seggfejekn�l megrohadni! - ki�ltottam vissza, de ekkor hallottam egy koppan�st. Itachit le�t�tt�k. 
- Ej, lesz m�g id�t�k besz�lni. Felt�ve, ha teljes�ted, amit mondok - folytatta tov�bb a sziszeg� hang.
- �s m�gis mit akarsz?!
- Nah�t, m�g nem mondt�tok neki? – Ez most nem nekem sz�lt, hanem a m�sik kett�nek.
- Mi mondtuk neki Orochimaru-sama, de nem hitte el - v�laszolt neki a f�rfi, megal�zkod� m�don. Sz�val Orochimaru mi? Olyan �rz�sem volt, mintha m�r hallottam volna valahol ezt a nevet, valahonnan r�gr�l, de nem eml�keztem r�, hogy honnan.
- Ne etessetek mes�kkel! M�g hogy egy b�v�s k�… Mondd meg, mit akarsz val�j�ban!
- C�c�c�, �n nem viccelek Sasuke-kun. A La muerte de la Rosa l�tezik, bebizony�tom – felelte, s a k�perny�n hirtelen megjelent egy t�rk�pnek t�n� valami, hab�r el�g kezdetleges volt. Egy k�k vonal jelzett egy foly�t, felette tal�n egy domb, att�l lefele volt rajzolva valamif�le medve, �s v�g�l alul egy „X”, amib�l ugyan hi�nyzott egy-k�t von�s, de hat�rozottan kivehet� volt. Ezek szerint m�g csak nem is teljes. Ez egy vicc? Csak azt ne mondj�k nekem, hogy az „X” jel�li a „kincset”…
Valami�rt err�l megint eszembe jutott a r�zsasz�n haj� l�ny, hab�r nem tudom, tudatom mi�rt kapcsolta �ssze a t�rk�ppel, m�gis �gy �reztem, k�ze van hozz�. De gyorsan elhessegettem a gondolatot a fejemb�l, most igaz�n nem volt alkalmas az id�…
- H�t l�ttam m�r n�lad nagyobb rajzk�pess�g� embert is… - jegyeztem meg, mire a s�t�tben lapul� f�rfi egy d�h�set f�jtatott �s vert egyet a fejemre. De nem f�jt, enn�l sokkal er�sebb �t�sek se f�jtak…
- Csak ne olyan szemtelen�l - sziszegte ez az Orochimaru. – Tal�n �gy lenne a legegyszer�bb, ha elmes�ln�m neked a legend�t, Sasuke-kun - mondta nekem, s belekezdett a mond�k�j�ba.
- Gondolom, hallott�l m�r az ink�kr�l, akik D�l-Amerika nyugati r�sz�n �ltek az Andokban, s t�bbek k�zt a Machu Pichur�l ismeretesek. De kevesen ismerik azt a n�pet, akiket ez�rt a birodalom�rt le kellett ig�zniuk, ellopva a kult�r�jukat. Hallott�l m�r valaha a haurikr�l? 
- Seggfej, ny�gd ki mit akarsz! – Ha m�r elkezdte ezt az idi�ta mes�t, akkor ne h�zza az id�met. Itachi idej�t…
- A haurik egy id�sz�m�t�sunk el�tti 5500 �vvel ezel�tti n�pcsoport, korukat meghazudtol� kult�r�val �s tud�ssal. Volt egy hatalomv�gy�, �nz� fejedelm�k Krisztus el�tt 5273-ban, akit Umgabugnak h�vtak. Az emberek elp�rtolni l�tszottak t�le zsarnoki, kegyetlen uralkod�sa miatt, s csak egy kisebb k�r tartott ki mellette. Hogy visszaszerezze hatalm�t a haurik felett, a legenda szerint ember�ldozatot tartott isten�knek, el�getve egy fiatal, �rintetlen sz�z l�ny sz�v�t. A saj�t l�ny��t. Ezek ut�n otthagyt�k, �s h�t napon �s �jjelen �t �rizt�k azt a f�ldalatti helyis�get, ahol a l�ny sz�v�nek hamvai voltak, s im�dkozott isten�hez, hogy adjon neki valamit, amivel korl�tlan uralmat nyerhet a n�p f�l�tt. 
Az egy h�t letelte ut�n bementek a kamr�ba, de a sz�v hamvai hely�n valami m�s volt. Egy v�rv�r�s k�vet tal�ltak ott, s a sz�vnek nyoma veszett. Umgabug fogta a k�vet, s nem tudta mire v�lni ezt, am�g egyik szolg�l�ja fel� ford�totta, aki azon nyomban hajland� volt teljes�teni a k� gazd�j�nak minden parancs�t. Umgabug r�j�tt a k� hatalm�ra, s ki is haszn�lta azt. Minden egyes ember a haurik k�z�l a rabszolg�j�v� v�lt, korl�tlan uralmat gyakorolt felett�k. Mivel semmilyen ellenakarattal nem tal�lkozott, s mindenki azt tette, amit mondott, �nk�nyesen h�bor�kat ind�tott a k�rnyez� n�pek ellen, amiket sorra meg is nyert, �gy nagyon gazdagg� v�lt. Minden h�z aranyb�l volt, az utc�k ragyogtak a tem�rdek dr�gak�t�l �s egy�b kincsekt�l. �s b�r ez a vagyon felbecs�lhetetlen volt, az eg�sz a kir�ly jav�t szolg�lta, despotikus uralma al� vont mindent. �m t�rt�nt valami, amire nem sz�m�tott. N�h�nyan az emberek k�z�l sok-sok �vnyi rabszolgas�g ut�n kezdtek immuniss� v�lni a k�vel szemben, s egy kisebb csoport mer�nyletet szervezett Umgabug ellen, �s a kir�lyt meg is �lt�k �lma k�zben. �k elvitt�k a fejedelem holttest�t a k�vel egy�tt egy titkos helyre, amit rajtuk k�v�l senki sem ismert, s a k� legend�ja m�ra m�r feled�sbe mer�lt.
- Csak ismert�k? - hangs�lyoztam ki a m�lt id�t.
- Sz�val most m�r hiszel nekem? - hallottam a k�gy� hangj�t, s tudtam, hogy elvigyorodott.
- M�g sz�p hogy nem. Ilyen mes�kkel �vod�sokat lehet csak becsapni - jelentettem ki flegm�n a v�lem�nyem, pedig ez a t�rt�net eg�sz felkeltette az �rdekl�d�semet. Hab�r nyilv�n csak kital�ci�, puszta m�tosz. M�g hogy az isten�k egy l�ny sz�v�b�l var�zserej� k�vet csin�lt? �n meg akkor a Mikul�s vagyok…
- L�tod ezt a t�rk�pet, Sasuke-kun? Ez itt maga a bizony�t�k. Hadd mutassak valamit - mondta, mire a k�p kicsit v�ltozott, s hirtelen a t�rk�p tetej�n valamilyen �r�s volt kivehet�, de nem �rtettem a jeleket. Mindenesetre el�g �sinek l�tszott. De mit foglalkoztam �n ezzel, mikor m�g mindig Itachi volt a t�t?!
- Nem �rdekel, add vissza Itachit.
- M�g egy kis t�relem - sziszegte az az �tkozott, s azt k�v�ntam b�rcsak itt lenne, hogy sz�tz�zhassam. – N�zd csak.
A t�rk�p �jra v�ltozott, s most m�r az el�bbi sz�veget saj�t nyelvemen l�thattam leford�tva, de nem volt benne t�l sok �rtelem, ahogy elolvastam:
„… nagy folyam… �ll… sugar�t… m�ly�n v�r m�r… aki m�lt�… �t istennek… ahol a sz�ved”. 
M�gis milyen h�lye �rta ezt? Biztos r�szeg volt…
- Mint l�tod, �gy nincs t�l sok �rtelme a sz�vegnek, de rem�nykedj benne, hogy �gy is meg tudod tal�lni a kincset. Mert ha nem, akkor neked is, a b�ty�dnak is annyi - Nem l�ttam, de tudtam, hogy ajkai gonosz vicsorba r�ndultak. Nem tudtam mit feleljek erre. Ha nem szerzek meg egy – ha re�lisan n�zz�k – nem l�tez� kincset, akkor Itachinak annyi, s velem egy�tt az Uchiha kl�n teljesen elt�nik a f�ld sz�n�r�l. M�gis, fogalmam sem volt, hogy mi�rt, de volt egy olyan sejt�sem, hogy ez nem csak k�pzelt dolog. �s ak�r l�tezik, ak�r nem, hat�roztam el, meg kell pr�b�lnom a lehetetlent. V�g�lis, gondoltam egy el�gedett mosollyal az arcomon, Uchiha vagyok, menni fog.
- Rendben - egyeztem bele. Felesleges lett volna vitatkozni, JELENLEG nem voltam abban a helyzetben.
- Nagyszer� Sasuke-kun, tudtam, hogy te vagy a mi ember�nk.
- De van egy felt�telem: nem j�n velem senki! - Eszem �g�ban sem volt ak�rkivel is egy�tt utazni, meg kincskeres�set j�tszani �s j�pofizni. Egyed�l csin�lom v�gig, gondoltam, nincs sz�ks�gem senkire. 
- Megegyezt�nk. Akkor �n b�cs�zn�k is, Sasuke-kun �s a b�ty�d �rdek�ben: jobb, ha sietsz. Engedj�tek szabadon! - adta ki utols� parancsk�nt, majd nem hallottam t�bbet. H�l’ Istennek…
A n� odaj�tt hozz�m, s eloldozta a k�telet, �n pedig v�gre kiegyenesedtem. M�g mindig nem l�ttam egyik�j�k arc�t sem. A n� azt�n ell�pett t�lem, s kifel� indult.
- Mennem kell, m�g meg kell szerveznem n�h�ny dolgot - mondta, de hangja furcs�n szomor�nak t�nt. 
- Rendben - b�lintott a f�rfi, a n� pedig elt�nt, de m�g felkapcsolta a villanyt maga m�g�tt, �n pedig v�gre l�ttam. R�n�ztem a f�rfire, aki itt maradt. Hossz� barna haja volt, furcsa, levendula sz�n� szemekkel. Ma csak furcsa szemsz�n� emberekkel futottam �ssze…
Fel�m fordult.
- Tess�k, itt a t�rk�p m�solata, rajta a sz�veggel - ny�jtott �t nekem egy pap�rdarabot.
- Mikor indulok?
- Holnaput�n, hajnali h�romkor indul a helikopter Peruba, addig k�sz�lj fel. Gyere majd ide, innen egy cs�nakkal �tvisz�nk Orochimaru-sama jachtj�ra, onnan sz�llsz fel - mondta nekem, de ut�ltam a st�lus�t, lekezel� volt velem szemben, ezt pedig senkit�l sem t�rtem el, de csendben maradtam.
- Rendben. Akkor holnaput�n. 
- �s rem�nykedj, hogy a b�ty�d egyben tal�lod, Orochimaru-sama hirtelenharag� – villantott fel�m m�g egy g�nyos mosolyt, majd kiment, �n pedig egyed�l maradtam a rakt�rban, gondolatokkal tele. 
Musz�j volt �sszegeznem magamban a dolgokat, hogy egy kis rendet teremtsek az agyamban l�v� k�oszban.

1. A b�ty�mat elrabolt�k. Mocsok szem�tl�d�k, legsz�vesebben saj�t kezemmel v�gezn�k vel�k…
2. Engem is elkaptak v�letlen�l, a t�bbsz�r�s t�ler�nek k�sz�nhet�en, �s v�gig kellett hallgatnom a mes�j�ket.
3. Valami b�v�s, kital�lt k�vet kellett megkeresnem, an�lk�l, hogy azel�tt valaha hallottam volna r�la, plusz val�sz�n�nek t�nt, hogy nem is l�tezik.
4. Ha nem teszem meg a lehetetlent, Itachit �s engem is kiny�rnak, ergo az Uchiha kl�n felt�maszt�sa nem lehets�ges. Na, nem mintha eddig az �n r�szemr�l nem lett volna el�g kil�t�stalan a helyzet…
5. Ha megszerzem (�s v�letlen�l kider�l, hogy l�tezik…), akkor sem biztos, hogy Itachit egyben tal�lom.

Miut�n v�giggondoltam a t�rt�nteket, csup�n egy dolog volt, ami teljesen vil�gosan lej�tt: ha ennek v�ge �s Itachi szabad, bossz�t fogok �llni azokon, akik ki mertek kezdeni az Uchih�kkal.