12. Első apró lépés feléd/Sasuke

Sasuke

Egyszer már tönkre tettem a családomat az önzésemmel, úgy látszik ez nem volt elég nekem. Gyötör a lelkiismeret-furdalás, amiért apámat megint ennyire lehetetlen helyzetbe hoztam. Szégyenemben legszívesebben mennék anyám után, de attól tartok ő se látna szívesen, hisz én fosztottam meg az élettől és biztosan most is látja, hogy én még mindig mennyire hálátlan gyermeke vagyok.
Reggel még azt hittem sikerül végre egy kicsit megváltoznom. Anya halála óta most először éreztem, hogy érdemes fölkelni, akad valami csekély öröm az életemben. Tudom, hogy ostoba cél egy lány becserkészése, de engem furcsán izgatottá tett maga a tervezgetés, az ábrándozás. Csak megszerezni akartam, a közelében lenni, hátha valami csoda folytán ragad rám valami az ő boldogságából. Két napig tartott ez az idilli állapot, azután sokkolt a helyzet, hogy elvették tőlem ezt az apró kapaszkodót is. 
Mivel nem először fordul elő ez a helyzet, igyekeztem a régi sémát alkalmazni, nevezetesen közönnyel fogadni a fejleményt. Próbáltam beletörődni, hogy Sakura immár a bátyám tulajdona. Eddig se, ezután se lesz közünk egymáshoz, hisz rajtam kívül senki nem tudta milyen bolondos ábrándokat kergetek. Az ösztöneim viszont nem engedelmeskedtek az elhatározásnak. Tovább figyelték, kutatták a lehetőséget, hogy én egyszer vele…

…

Itachi úgy őrizte a lányt, mint egy kutya a csontját. Beszokott az osztályunkba, igaz nem vele beszélgetett, hanem Sai vérét szívta állandóan, viszont jelenlétével elérte, hogy a többi fiú messzire kerülje Sakurát.
Furcsa volt látni hogy viselkednek egymással. Testvérem arról volt híres, hogy még az iskola folyosóján se szégyellt a lányok bugyijába nyúlni - persze valami félre eső helyen - de most ő volt a megtestesült úriember. Cipelte barátnője táskáját, fizette az ebédjét, mindig mellette volt, de semmi csók, semmi fogdosás.
Ennek őszintén örültem egészen addig, míg fel nem merült bennem mi lehet az oka. Talán Itachi is rájött, hogy egy félénk szüzet nem a legjobb módszer azonnal letámadni. Ha viszont képes ennyire türtőztetni magát az azt jeleni, hogy fontos neki a lány. Ez a lehetőség nagyon nem tetszett.

…

Péntek van, ebédszünet. Nekem csak szimpla szünet az utóbbi napokban. Három csinos leányzó tisztel meg a társaságával. Egy szőke Barbie, egy vörös tüzes és egy félszeg barna. Még enni is elfelejtenek a csodálattól, hogy az asztalomnál ülhetnek. Milyen kellemetlen, hogy azért van saját asztalom, mert a rajongóimon kívül senki nem hajlandó mellém ülni. Miközben butaságokról csevegnek, én az ebédlő túloldalát figyelem idegesen. Bátyám és a bandája szórakoztatja Sakurát. Itachi keze a lány székének támláján támaszkodik, ujjai folyamatosan a rózsaszín tincsekkel játszanak. Gyakran felnevetnek.
Azzal biztatom magam, hogy a hétvégi program nekem kedvez, mert el lesznek választva egymástól. Csak ez a lehetőség éltet napok óta. Vajon most fognak elbúcsúzni vagy a bátyám kikíséri az állomásra? Jó ideje nyugtalanul tanakodom a dolgon, ezért is figyelem őket eszelősen. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy valami hosszú nyálas csókkal válnak el.
…

Az osztálytársaim izgatottságát nevetségesnek tartom. Nagyon várják a kirándulást. A peronon Ino hozzám csapódik, én meg örömmel nyugtázom, hogy tele a két keze csomagokkal, így nem tud belém karolni.
Érdekes jelenetnek vagyok tanúja. Hallom ahogy Naruto felajánlja a segítségét szívszerelmének, de az kedvesen visszautasítja, majd Hinata hátizsákjára mutat. Ennyire önzetlen lenne? A szöszi szó nélkül veszi el a hatalmas zsákot és lazán a vállára dobja, pedig kinézete alapján igencsak súlyos lehet. A tömegben nehezen tudnak hárman együtt haladni, erre látom, hogy Naruto Hinata keze után nyúl. Ez a romantikusnak tűnő gesztus nagyon meglep! Az nem kevésbé, hogy Sakura boldogan mosolyog a helyzeten.
Váratlanul megbotlik, és a testem ösztönösen mozdul utána. Ilyen közel még nem voltunk egymáshoz. Ijedten tapasztalom, hogy a szívem már abban a másodpercben vad dörömbölésbe kezd, ahogy átkarolom és a smaragdszín szemekbe pillantok. Gyorsan ellököm, nehogy észre vegye a gyengeségem. Megdöbbenésemre Itachi itt áll mögöttünk és csúfondárosan mosolyog rajtam. Attól félek teljesen világos számára mi zajlik le bennem.
- Nézz a lábad elé, te szerencsétlen! – rivallok a megszeppent lányra, hogy levezessem a feszültségem, és úgy tűnjön nincs számomra kellemetlenebb az ő jelenléténél. Semmi kedvem megadni bátyámnak azt az örömet, hogy rájöjjön nekem éppen az a személy kavarja fel a szívem, akit ő lazán megszerzett.
A gorombaság bejött, Sakura megsemmisülten hajtja le a fejét, én meg legszívesebben felképelném magam. Sietősen hagyom ott őket. Gyorsan felszállok a vonatra, és olyan helyet keresek, ahol láthatom a búcsúzkodást. Nem kellett volna.
Testvérem védelmezőn szorítja magához a vékonyka testet, és Sakura úgy fúrja arcát a mellkasához, mintha a világ elől akar elbújni.
Sír? Nem tudom eldönteni. Remélem, hogy nem. Szinte alig látszik ki az ölelő karok közül. Ez a pillanat sokkal meghittebb, sokkal bizalmasabb, mintha csókolóznának. Ezerszer jobban fáj látnom, hogy így egymásra találtak.

…

A tábor szépsége hidegen hagy. Nem jövök lázba túlzottan a fürdés lehetőségétől, utálom a nyirkos erdőt és a közös szoba miatt már előre ideges leszek. Míg a többiek vetkőznek, és ész nélkül rohannak a tóba, én elhatározom, hogy olyan helyre telepszem, ahonnan mindent szemmel tarthatok.
Elsőnek Ino jelenik meg a lányok közül. Nem hazudtolja meg magát, fürdőruhája olyan, mintha nem is lenne. Pózolgat előttem totál feleslegesen. Ha arra a pillanatra gondolok, amikor meztelenül láttam, egyenesen öklendeznem kell. Mikor megcsalt nem éreztem semmit, az viszont, hogy úgy csinál, mintha mi sem történt volna, mélységesen felháborít. Valószínűleg fogalma sincs, hogy rájuk nyitottam, még sem kérdezte hol voltam aznap délután, miért nem találkoztunk. Szerencsére így elmaradt a könnyes szakítás. Onnantól egyszerűen csak kinyomtam a telefont, ha hívott, átnéztem rajta és nem kértem számon miért feküdt össze a bátyámmal. Őt se izgatta eddig, miért koptattam le. Ezek után kissé vérlázító, hogy néhány napja szemérmetlenül újra próbálkozik nálam.
Végre előmerészkedik a többi osztálytársnőm is. Temari huncutul mosolyog Shikamarura, aki őszinte ámulattal fogadja kedvesét. Azt hittem már lefeküdtek egymással, de a fiú vágyakozó pillantásából úgy tűnik, még csak szeretné ilyen hiányos öltözékben keze közé kapni a szöszke lányt. Ten Ten Lee tekintetét keresi, de Bilifej nem az ő szögletes idomaira kíváncsi, hanem a mögötte bujkáló két lányt kémleli.
Majdnem felnevettem, ahogy megláttam a két szemérmességet vastagon bebugyolálva. A strandon is így szoktak viselkedni? Elkezdem szuggerálni Sakurát: - Vedd le! Vedd le! Vedd le! – mondogatom lelkesen, de nem fogad szót, makacsul kapaszkodik a bolyhos anyagba, ráadásul a tó helyett Kakashi felé veszi az irányt. Mit akar a vén kéjenctől? Megdöbbenésemre a férfi pár pillanat múlva letérdel előtte. Értetlenül bámulom, hogy mit művelnek.

A következő kép még felkavaróbb. Naruto eszeveszett iramban rohan Sakurához, és a vállára kapja.
Ilyen nincs! Mikor nyílt ki ennyire a csipája ennek a nyomoroncnak? A többi srác elismerően fütyül a merészségén, és hangosan kiabálva bíztatják. Ő nem tétovázik. Ahelyett, hogy megállna az utolsó pillanatban, inkább beugrik a vízbe, pedig Sakura szemmel láthatólag nincs rá felkészülve. Idegesen állok fel, mert a szőke üstök mellett jó darabig nem bukkan fel senki. Éveknek tűnik mire Naruto kapcsol és kiemeli a köhögő lányt a vízből. Az az idióta, mindig csak magára tud gondolni! Váltanak néhány szót, aztán víz loccsan a meglepett fiú képébe és elkezdenek hancúrozni.
Láthatólag igen jól érzik magukat, de nekem kellemetlen nézni. Ereimben váratlanul megfagy a vér, mikor befejezik és tőlem alig pár méterre furcsán méregetni kezdik egymást. Ha ezt Itachi látná, biztos kitekerné kedvenc szomszédjának a nyakát! Engem is nagyon felzaklat a dolgok ilyetén fordulata. Kiguvadt szemekkel figyelek, nem akarom elhinni mire készülnek! Naruto megbabonázva bámulja a csábító rózsaszín ajkakat, és célirányosan közelít, hogy birtokba vegye őket. Csak egy hajszálon és Sakura józan eszén múlik, hogy nem csattan el a csók. Mindenki őket bámulja, és egy pillanatra megsajnálom a tömegből Hinatát. Tudom, hogy régóta szerelmes abba az ütődött Uzumakiba. A következő szavakat mindannyian halljuk. Szerintem még a békák is abbahagyták a kuruttyolást, hogy értsék mit beszél ez a kettő barátságról és egyéb nagy dolgokról. Mikor felfogom, hogy éppen egy kikosarazást látok, megint a Hyuuga lányra nézek és találkozik a tekintetünk. Ő boldognak tűnik. Nekem is elégedettnek kéne lennem, hogy tisztázódik a helyzet, mert bátyám után ezt a szőke hülyét tartom a legnagyobb riválisomnak. Tudom Narutonak mennyire fontos ez a kapcsolat Sakurával, ezért ha ennek az az ára, inkább visszafogja majd az alantas ösztöneit, csak a szerelme közelében maradhasson. Megértem.
A fiú osztálytársaim viszont nem fogják vissza magukat. Úgy tűnik eléggé feltüzelte őket az iménti kis jelenet, mert csorgó nyállal figyelik a búcsúölelést és azt, hogy Sakura karcsú teste szép fokozatosan bukkan elő, ahogy a sekélyebb vízben a barátnőihez igyekszik. Tényleg nagyon bájos a sötétlila bikiniben, pedig az övé kb. ötször annyi anyagból készült, mint Inoé. Nekem ez is túl kevés. Hálát adva apám erőszakosságának, aki becsomagolta a legnagyobb fürdőlepedőt, ami otthon található, a srácok nem sokáig fognak gyönyörködni benne.
Lendületesen indulok a hatalmas törölközőért, nem szeretném, ha megint megelőzne valaki. Időben visszaérek vele, kiteszem a napra, had legyen jó meleg és újra elhelyezkedem. Már csak türelmesnek kell lennem. Ahogy a lányokat figyelem labdázás közben, beugrik mit szerethet Itachi annyira a Baywatch-ban. Kedvtelve nézem őket még egy ideig, aztán végre elindul a vízből az, akit annyira várok.
Döbbenten függeszti rám gyönyörű szemeit, ahogy kigázol a partra én meg a semmiből hirtelen ott termek előtte. Megtorpan és elpirul. Fogalma sincs róla mennyire vonzó. Kihasználva meglepettségét többször végigfuttatom tekintetem tökéletes alakján, mint valami sunyi perverz. Ezzel megint hibát követek el, ugyanis ágyéktájon kínosan éledezni kezdek, ahogy felfedezem a hidegtől meredező mellbimbókat.
- Nesze! – nyögöm ki erőlködve, mert a szám legszívesebben most másra használnám. Úgy dobom rá a törölközőt, hogy egy porcikája se látszódjon ki, nincs kedvem mással osztozkodni ebben a látványban.
- Te most kedves akarsz lenni velem? – kérdezi értetlenül. Úgy fest, mint egy riadt nyuszi.
Naná! Ha tudnád mennyire! Nagyon-nagyon kedves szeretnék veled lenni… – gondolom magamban kínlódva.
Én biztos nem engedtelek volna el a vízben, mint az az idióta, hanem az ölembe húzlak és addig csókollak, amíg te is vissza nem csókolsz ugyanolyan hévvel. Azután megszabadítottalak volna a melleidet takaró apró anyagtól és ott folytatom a csókot…De ezt most nem árulhatom el, mert valószínűleg sikítozva menekülnél tőlem.
- Ne kombinálj, Kakashi kért meg rá – vágom rá közönyösen, közben megpróbálok iszonyú mártír képet vágni. Nagyon nehéz higgadtnak tűnnöm.
- Jó lett volna, ha az én csomagomból hozol egyet, most összevizezem a tiédet – aggódik tovább feleslegesen.
Inkább elfordulok, hogy ne lássa rajtam, mennyire kiakaszt a naivságával. Vajon eszébe jut, hogy mielőtt a csomagjából kihalásznám a törölközőjét, minden más holmiját is alaposan megvizsgálnám? Buta lány! Egy padhoz indulok és reménykedem benne, hogy követni fog. Egy ideig tanakodik, azután hallom a tétova lépteket és magamban elégedetten elmosolyodom.
- Nem akartam fürdeni ebben a koszos tóban, szóval nincs szükségem rá – folytatom flegmán, játszva a szerepem. Közben persze vidulok, mint a vadalma, mert leül mellém.
- Annyira nem koszos… - próbál meggyőzni. Elég gyengén teszi.
- A saját érdekedben reménykedj benne, hogy annyira nem veszélyes! Elég sokat ittál belőle – szidom össze kicsit erélyesebb hangon, mint ahogy terveztem. Magamat is meglepem a hirtelen jött aggodalommal.
Látom, megint lelkére veszi minden szavam, és jár az agya, vajon mit akarok tőle. Meg se fordul a fejében, hogy elbűvölve figyelem minden reakcióját. Ahogy elbújik előlem a törölközőben, elönt valami furcsa zsibbadtság. Milyen aranyos, amikor ennyire zavarban van – ötlik fel bennem hirtelen. Vágy helyett most valami mást érzek iránta. Átölelni szeretném és megpuszilni, nem lerohanni, ahogy eredetileg terveztem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés