11. Első apró lépés feléd/Sakura

Sakura

Naruto minden reggel megjelent nálunk. Jól esett az a határtalan rajongás, amivel körbe vett, de minél többet figyeltem Hinata reakcióit, annál biztos voltam benne, hogy ez így nem mehet tovább. A fiút képtelen lettem volna megbántani azzal, hogy elküldöm, ezért azt találtam ki, hogy barátnőmet vonom be minél többször. Kértem, hogy reggelizzen ő is nálunk, bár ez se volt túl jó ötlet, mert elég gyakran Neiji is megjelent vele. Anyu nem szólt semmit, csak tudomásul vette, hogy reggelente egyre népesebb számban üljük körbe az asztalt.

Az iskolában se lett jobb a helyzet. Sai az idegeimre ment. Kezem helyett nyakam lett a fő témája, ezért folyton össze kellett órán fognom a hajam és azt kérte, hogy vékonypántos ruhákban jöjjek iskolába. Teljesítettem, mert így legalább békén hagyott. Ha nem fogadtam szót, felcsapott önjelölt pszichológusnak, és durván megmondta a véleményét arról, hogy Itachival járok miközben folyton Sasukét bámulom. Ez irtó ciki volt.
Átéreztem Hinata szenvedését, mert azt hiszem engem is elért a féltékenység. Ino kegyetlenül ostromolta fekete hercegemet. Minden apró simítás vagy bizalmasabb pillantás őrülten fájt. Semmi közünk nem volt egymáshoz Sasukéval, ráadásul tudtam, hogy kimondottan idegesítőnek talál, mégis minden gondolatom ő lett. Vérzett a szívem, amikor megvetően bámult ránk Itachival vagy gúnyos mosollyal szórakozott azon, hogy veszekedem Sai-jal.
Temari szervezkedése jelentette az egyedüli üdítő pontot az életemben. Alig voltunk lányok az osztályban, ezért könnyebben összebarátkoztunk és jobban ment a közös munka. Kidolgoztunk egy stratégiát, amivel felkészülhetünk a versenyre. Első lépésként egy hétvégi kirándulást terveztünk az osztálynak, ahol megbeszélhetjük ki mihez ért, hogyan oszthatjuk el a feladatokat. Hinata szerzett egy trénert, tehát csapatépítő programokon is részt veszünk majd. A kaját és a szállást Ino intézte és a lány, aki múltkor Lee-t a gyengélkedőre kísérte – mint kiderült Ten Tennek hívják – összeszedett minden információt a korábbi versenyekről. Én a tábori ellátásért voltam felelős. Nekünk kell vinni szinte mindent, hogy olcsón megússzuk a kiruccanást.

Délutánonként lefoglalt a tanulás és a rendelőben való munka, ezért esténként nem volt erőm az elfuserált lelki életemen tipródni. Itachi szerencsére betartotta a szavát. Folyton velem lógott a suliban, de mellőzött minden bizalmaskodó kirohanást, ha kettesben voltunk. Legtöbbször egy puszit kaptam a fejem búbjára, amikor megjelent az osztályban, esetleg a ruhámnál fogva rángatott a folyosón maga után, de mindig tiszteletben tartotta a kérésemet, hogy ne másszon rám. Az volt a jó benne, hogy a többi fiú - köztük Naruto is - tabuként kezdett kezelni, ezért sokkal nyugodtabban nézhettem barátnőm szemébe. Hinata egyre jobban a bizalmába fogadott. Együtt jártunk haza suliból, mert Naruto és Itachi is fociedzésre járt, így aztán volt alkalmunk végre kettesben beszélgetni.

Eljött a várva várt péntek. Nyugtalanul mozgolódtunk a padban, mert már mindenkit izgatott az előttünk álló utazás. Egy közeli tóhoz készültünk, ahol a kemping tulaja nagylelkűen kiadott nekünk két faházat. Így ősszel már nehéz volt helyet találni, mert a legtöbb olcsó szállást csak a szezonban adták ki. Szerencsénkre az idő kényeztetett bennünket, mindenki abban bízott, hogy korán oda érünk és még fürödni is tudunk.
Vonattal mentünk. Kakashi ajánlotta, hogy mindenki fogja meg a párja kezét az állomáson, nehogy elveszítsünk valakit a tömegben, de körbe röhögtük szegényt.
- Sakura-chan, vigyem a csomagod? – lépett mellém szokás szerint segítőkészen Naruto.
- Köszi, ezt a gurulós bőröndöt könnyen elbírom – hárítottam kedvesen a segítséget, de úgy láttam itt az alkalom, hogy barátnőmért is tegyek valamit. – Hinata táskája viszont nehéznek néz ki – böktem a megtömött hátizsák felé.
Örömömre a fiú azonnal vállára kanyarította a kérdéses csomagot, mintha pille könnyű lenne, és hármasban ballagtunk a szerelvények felé.
- Kakashinak tényleg igaza volt – nyögte pár perccel később Naruto. Láttam, hogy Hinata keze után nyúl, mert szerencsétlent folyton elsodorták mellőlünk az emberek. Összekulcsolódott ujjaik láttán boldogan verni kezdett a szívem és megengedtem magamnak egy elégedett kis mosolyt.
A végzet azonban engem is utolért. Sikerült megbotlanom és majdnem a piszkos betonon kötöttem ki, amikor két erős kar elkapott. Sasuke tekintete egy pillanatra az enyémbe fonódott, de aztán durván ellökött magától mintha leprás lennék.
- Nézz a lábad elé, te szerencsétlen! – sziszegte dühösen, és Inoval az oldalán sietett tovább.
Ez az apró mozzanat sikeresen elvette a kedvem megint. Egész hétvégén bámulhatom majd, hogy ezek ketten hogy enyelegnek. Legszívesebben hazaindultam volna.
Észre se vettem, hogy valaki mögöttem áll és végigmozizza a megaláztatásom.
- Nem kerestél meg, hogy elbúcsúzz – ölelt át a hang tulajdonosa. Igazán meglepett, hogy itt van és most az egyszer nem ellenkeztem. Örültem, hogy eltakar a karjaival, mert a sírás határán álltam.
- Az öcséd olyan… – nyögtem fel elkeseredetten, de nem találtam megfelelő jelzőt, amivel a kegyetlen viselkedését kifejezhettem volna.
Nagy sóhajt hallottam a fejem fölül. Meleg ujjak csúsztak derekamról a tarkómra és nyugtató simogatásba kezdtek. 
- Tudom. Sajnálom, hogy ilyen, remélem egyszer megváltozik majd – súgta Itachi meglepően szomorúan.
Próbáltam lenyelni a könnyeim, ezzel egy időben egyre görcsösebben szorongattam a fiú pólóját. Nagyon jól esett belekapaszkodnom, lassan elmúlt az ideges reszketésem. Elbújva az ölelésében kicsit olyan érzés volt, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ.
– Siess, kéz perc van indulásig – fordított picivel később gyengéden a felszállóhely felé és búcsúzóul kaptam egy puszit a hajamra.

Tétova léptekkel indultam a többiek után, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy jól teszem, ha felszállok a vonatra. Mikor kétségeim miatt hátrapillantottam, Itachi a kezével jelezte, hogy szedjem a lábam és küldött egy bíztató mosolyt. Most először éreztem, hogy örülök, amiért mellettem van.
Hinata integetett az egyik kocsiból, hogy foglalja nekem a helyet. Már minden osztálytársam a helyén ült, mikor fölkászálódtam és indultunk is. Csüggedten intettem a peronon álló fekete alaknak.
- Min gondolkozol? – törte meg ábrándozásom, barátnőm.
- Azon, hogy milyen buta vagyok – nyögtem. – A mesékben jön a herceg és ellovagolnak a szende szűzzel a naplementében. Ez eddig rendben, de mit csinálnak utána? – néztem rá kétségbeesetten.
- Nem értelek… arra vagy kíváncsi, hogy csinálnak gyereket? – bámult rám elszörnyedve a meglepett lány.
- Dehogy is! – csattantam fel türelmetlenül - Biológiailag tökéletesen tudok mindent! Arról viszont fogalmam sincs, mit csinál, hogy viselkedik két ember kettesben, ha már együtt vannak.
- Hiszen Itachival úgy tűnik jól megvagytok. Most is milyen aranyos volt, hogy kijött elbúcsúzni – értetlenkedett tovább a Hyuuga.
- Fogalmam sincs miért jött ki! Még arra se gondoltam, hogy én elköszönjek tőle, mert annyira nem tudom hogy kell viselkednie egy barátnőnek – fogalmaztam meg végre a mondanivalóm.
- Óhhh! – világosodott meg végre a fekete . – Hiszen ezen kár aggódni! – mosolygott rám lelkesen. – Itachinak már annyi barátnője volt, mint égen a csillag, bízd csak rá magad! Ha így bejössz neki, nem kell változtatnod semmin. Hidd el, szólna, ha valamit nem jól csinálnál! – bíztatott.
Éppen ettől féltem. Neki már sok kapcsolata volt és nem hiszem, hogy 18 évesen csak piros pacsizni szokott a lányokkal. Miért kellek én neki, mikor még attól is zavarban vagyok, ha a kezemet akarja megfogni? Nem érzek vele kapcsolatban semmi vonzódást és azt az egy pillanatot leszámítva, amikor a tetőn azt hittem megcsókol inkább úgy tűnik nekem, mintha a bátyámként viselkedne. Képtelenségnek tartottam, hogy mi egyszer valamikor bizalmasabb kapcsolatba kerüljünk egymással. Vagy ez így normális? Később fog kialakulni bennem az a vágy, hogy közel engedjem magamhoz? Ő meg türelmesen meg akarja várni ezt az időszakot? Kétlem, a heves temperamentumával.

Néztem az ökörködő osztálytársaimat és szemem Shikamarura tévedt. Ott poénkodott a haverjaival, de közben egy pillanatra se engedte el Temarit. Folyton fogta a kezét vagy átölelte, olyanok voltak, mint a sziámi ikrek. Ha valamilyen oknál fogva nem érinthették egymást szemük villanásából vagy viselkedésükből akkor is érezhető volt, hogy összetartoznak. Nagyon irigyeltem őket. Elmélkedésem egyre fárasztóbbnak tűnt és a vonat egyenletes rázkódása megtette a hatását. Sikerült az utazást végigaludnom. Mikor leszálltunk a többiek azzal viccelődtek, hogy a horkolásom elnyomta a vonat zaját. Milyen kedvesek…

- Hát ez álomszép! – sóhajtottunk fel egyszerre barátnőmmel, amikor megláttuk a tábort. Utáltam Inot, de el kellett ismernem, gyönyörű helyet választott.
A tavat erdő vette körül, csak ott volt nagyobb tisztás, ahol a faházak álltak. Mivel egyedüli vendégek voltunk csak a mosdó helységet, a konyhát és a két rendelkezésünkre álló épületet nyitották ki, ahol aludhattunk, egyébként teljesen néptelen volt a környék. Egy helyes fiatal fickó fogadott bennünket, mint kiderül ő lesz a trénerünk. Umino Irukának hívták, és elég kedvesnek tűnt. Kakashival ismerték egymást, mert korábban már egyeztettek a programról. Ők ketten a fiúk házában lettek elszállásolva, így kizárt, hogy éjjel lesz valami balhé. Nagyon kellett vigyázni, mert a fegyelem volt az a pont, amin a legkönnyebben elcsúszhattunk a versenyben.

Nekünk lányoknak sokkal kisebb ház jutott, de nem volt gond, hisz alig voltunk. Rohantunk kipakolni és átöltözni. Én Hinata mellé cuccoltam egy dupla ágyra, mert a többiek nem akartak közösködni. Zavartan fordultam félre, amíg fölvettem a bikinimet, nem voltam hozzászokva, hogy mások előtt öltözzem.
Kintről kiabálás szűrődött be, tehát egyesek már birtokba vették a vizet. Ino sietősen csatlakozott hozzájuk. Hallottuk, hogy a fiúk fütyüléssel díjazzák apró fürdőruháját, ami szinte csak vékony madzagokból állt. Összenéztünk a többiekkel és Temari jó vezetőhöz méltón csak így bíztatott: - Nyugi! Mi is vagyunk olyan csinosak!
Libasorban követtük a szőke lányt, egyedül senki nem mert kimerészkedni. Én és Hinata még egy törölközőt is magunkra csavartunk.
Kakashi egy napernyő alatt térdig érő, virágmintás szörfnadrágban olvasgatott. Nagyon mulatságos látvány volt.
Nini! Ez a könyv ismerős!
Odaügettem hozzá, hogy ezzel is húzzam az időt, mert minden fiú bennünket bámult és eszembe se volt ilyen helyzetben megszabadulni a törölközőmtől.
- Ezt a regényt az apám írta – szólítottam meg a tanárt. Amikor a férfinek leesett mit mondtam kiesett kezéből a Nyali-fali éjszakák első kötete és lenyűgözve térdelt elém.
- Te ismered a Mestert? – kérdezte remegő hangon.
Jesszus! Egy fanatikusba botlottam! – néztem rá elborzadva.
- Igen, mondom, hogy az apám – válaszoltam türelmesen.
- Ez egy klasszikus – lebegtette meg előttem a könyvet osztályfőnököm, nem törődve vele, hogy kis híján orrba csap. Szeméből kiolvastam a határtalan áhítatot.
- Hát témáját tekintve… - próbáltam a pornó irodalmat magamban besorolni… - de nem bírtam befejezni a mondatot, mert Naruto tűnt elő hirtelen, fölkapott a vállára és rohanni kezdett velem végig a mólón.
Na, ezt a viccet mindig el kell sütni a fiúknak – gondoltam idegesen és vártam, hogy az utolsó pillanatban megáll. Döbbenetemre nem így lett, hanem a kellemetlenül hideg tóban kötöttünk ki. Azonnal elmerültem, mert nem voltam felkészülve rá. Ijedten kapaszkodtam Narutoba a víz alatt, mert nem éreztem sehol talajt és őt markolászva igyekeztem feljutni a felszínre.
- Hát ez nagyon aljas volt – nyögtem köhögve, mikor végre a derekam alá nyúlt és fölhúzott annyira, hogy kibukkant fejem a vízből.
- Miért nem vettél nagy levegőt mielőtt ugrottunk? – korholt kedvesen, de éreztem, inkább azzal van elfoglalva, hogy a szinte meztelen testünk bizalmasan összesimul.
Gyorsan ellöktem magam tőle és a törölközőm után próbáltam kutatni.
- Nem hittem volna, hogy beugrasz, azt hittem csak meg akarsz ijeszteni – morogtam zavartan hátra se nézve.
- Bocs, de azt hiszem a törölköződ elsüllyedt – úszott mellém bűntudatosan. – Használd az enyémet, ha ki akarsz menni, oké?
- Ez a legkevesebb, ha már így elbántál velem – fintorogtam, de közben már orvul arra készültem, hogy bosszút állok. Tenyeremmel hatalmas mennyiségű vizet sikerült az arcába loccsantanom, aztán menekülőre fogtam a dolgot.

Olyan meglepetten nyögött fel, hogy muszáj volt nevetnem. Elég gyorsan tudtam úszni, közeledtem a parthoz és végre a talpam is talajt ért, de nem sikerült meglógnom előle. Éreztem, ahogy átfon karjaival, és megint leránt a víz alá.
Csak annyi időre emelt fel, hogy levegőt kapjak, közben vadul csiklandozni kezdett, én pedig képtelen voltam szabadulni. Sikítva ficánkoltam ölelésében, a nevetés miatt nyeltem egy csomó vizet, de hazudtam volna, ha azt mondom, hogy nem élveztem. Anyuék imádtak fürdőkbe járni és mindig így játszottak velem. Amikor végre Naruto megkegyelmezett és abbahagyta a csikizést, szívem vadul kalapált és még sokáig oxigén után kapkodtam. Fel sem tűnt, hogy ő közben szorosan tart én pedig a vállaiba kapaszkodok. Valami vicceset akartam mondani, de megelőzött.
- Sakura-chan – szólított meg lágy hangon. Nem értettem a hangsúlyt ezért fölnéztem égszínkék szemébe, ami most különösen csillogott. Lassan leesett, hogy benne valami egész más megy végbe, mint bennem. Csodálkozástól elnyíló ajkaim bíztatásnak vette és épphogy lebírtam hajtani a fejem, hogy megússzam a csókot. Zavartan tűrtem leheletnyi pusziját a fejem búbján és hallottam, hogy hatalmasat sóhajt csalódottságában. Lángolt az arcom, nem mertem újból felnézni rá, csak amikor kibontakoztam az öleléséből és egy kicsit eltávolodtam tőle.
- Értelek és bocs, hogy próbálkoztam – mondta halkan.
- Nem haragszom, az én hibám is. Nem kellett volna veled ellenkeznem – feleltem bűnbánóan.
- Itachi biztos bosszús lesz – vakarta meg zavarta meg tarkóját szokás szerint, mint mindig, amikor zavarban volt.
- Nem olyannak ismertem meg, hogy ennyitől begurulna – legyintettem, de úgy éreztem valamit még most tisztázni kellene. – Naruto! Én tényleg a barátod akarok lenni, ne rontsuk el ezt, kérlek! – kérleltem. A hangsúlyból érezhette mennyire fontos ez nekem.
- Értettem – válaszolta egy keserű mosollyal . – Végül is ez már több, mint amit eddig reméltem tőled – vallotta be őszintén.
Rossz volt nézni, annyira nem illett hozzá a szomorúság. Önkéntelenül visszaléptem hozzá és átöleltem. Tűrte pár pillanatig, aztán megköszörülte a torkát.
- Sakura-chan! Ha továbbra is így simulsz hozzám ebben az apró bikiniben, képtelen leszek a barátságunkra koncentrálni…
- Oh! – ugrottam el zavartan, a fejem vetekedhetett a paradicsom színével, ő meg csak nevetett.
- Semmi baj, vicceltem, gyere vissza nyugodtan! – tárta szét a karját újra és majd meg pukkadt, olyan jól szórakozott a bosszankodó tekintetemen.
Na, itt volt az ideje, hogy faképnél hagyjam. Magamban átkozódva indultam a lányokhoz, akik tőlem nem messze labdáztak. Persze azért örültem, hogy jól végződött ez a kínos szituáció. Nem akartam Narutot megbántani, de Hinata miatt még akkor sem engedtem volna a csábításnak, ha bejön nekem a fiú. Vagyis bejött, de valaki még jobban. Sajnos sokkal jobban. És ne felejtsük el, hogy járok egy őrülttel. Vele szemben se lenne túl tisztességes, akár milyen is a kapcsolatunk.
Óvatosan körbekémleltem, mert Sasuke nem volt a fürdőzők között. Egy fa alatt ült egyedül, és unottan bámult maga elé. Sokszor eszembe jutott hogy alakulnának a dolgaink, ha ő lenne olyan rámenős, mint Itachi. Valószínűleg akkor se tetszenék neki jobban, engem viszont taszítana a viselkedése, tehát még a mostani felállás is jobb ennél. Nagyon fájt az a modor, ahogyan kezelt engem, de nem tudtam kiverni a fejemből. Gyerekesen csodáltam tökéletes külsejét, irigyeltem az esze miatt, és ha véletlenül összetalálkozott a tekintetünk, úgy éreztem elolvadok a pillantásától. Senkivel kapcsolatban nem éreztem még így.

Reggel az első gondolatom mindig ő volt, este úgy aludtam el, hogy rajta tűnődtem. Nehéz volt megemészteni, hogy ennyire megközelíthetetlen, míg mindenki mással képes vagyok gyorsan megbarátkozni. Most is csak pár méterre volt tőlem, de óriásinak gondoltam a kettőnk közötti távolságot.
Görcsbe ugrott a gyomrom, mikor az jutott eszembe, hogy figyelhet. Vajon hány rossz tulajdonságomat fedezi még fel? A csúnya és szerencsétlen jelző épp elég volt részéről, hogy örökre kellemetlenül érezzem magam. Mit tehetnék ellene ebben a pillanatban? A föld alá nem bújhatok, így szorongva bár, de csatlakoztam Temarihoz.
Gyönyörű volt tűzpiros bikinijében, ahogy a sekély vízben Hinatával egy strandlabdát dobáltak. Barátnőm fekete egyrészes fürdőrucija tökéletesen illett szemérmes viselkedéséhez, pedig hibátlan alakját kár volt takargatni. Beálltam közéjük, később pedig úsztunk egy nagyot egész a tó közepéig és vissza. Körülöttünk a fiúk egy matraccal ökörködtek, borogatták egymást a vízbe. Gaara és Kankurou egész emberinek tűnt. Az osztályban Gaarától mindig kirázott a hideg. Vörös haja, fekete tussal kihúzott szeme engem leginkább valami drogos sorozatgyilkosra emlékeztetett.
Shino most se vette le a fekete napszemüvegét. Volt egy tippem, hogy nyáron talán egyszer ebben égett le és ezért nem akarja le venni soha, nehogy meglássuk a szeme körüli fehér karikát. Gondoltam reggel majd megkérdezem Narutot, éjjel is ebben aludt-e?
 

Jó ötlet volt ez a kirándulás. Míg összeírtam ki mit hoz, sikerült megismernem mindenkit.
Remek csapatnak tűntek, bármennyire is különböztek. Senkit nem kellett noszogatni, lelkesen segítettek bármiről volt szó. Ino idegesített egyedül. Állandóan odaszaladt és
pózolt Sasuke előtt. Próbálta a fiút vízbe csalogatni.
Kezdtem fázni, ezért én is a partra indultam. Elég kellemetlennek tűnt a házig vizesen elballagni, de nem akartam Naruto törölközőjét használni.
- Nesze! – lépett elém legnagyobb megdöbbenésemre pont az, akire a legkevésbé számítottam. Sasuke egy sötétkék fürdőlepedőt dobott a fejemre. Úgy nézhettem ki, mint Teréz anyu. Iszonyúan meglepett vele, de hálásan bújtam az anyagba, mert a nap kellemesen átmelegítette.
- Te most kedves próbálsz velem lenni? – néztem fel rá bátortalanul. Nem értettem mi ütött belé hirtelen.
- Ne kombinálj, Kakashi kért meg rá – mondta közönyösen, közben iszonyú mártír képet vágott.
- Jó lett volna, ha az én csomagomból hozol egyet, most összevizezem a tiédet – aggódtam.
Egy közeli padhoz vette az irányt és úgy tűnt, azt akarja, hogy kövessem. Nem tévedtem, ahogy leültünk válaszolt az előző megállapításomra.
- Nem akartam fürdeni ebben a koszos tóban, szóval nincs szükségem rá – mondta flegmán.
- Annyira nem koszos … - vélekedtem, de forgatni kezdte a szemeit, mintha hülyeséget szóltam volna.
- A saját érdekedben reménykedj benne, hogy annyira nem veszélyes! Elég sokat ittál belőle – nézett rám úgy, mint egy rossz gyerekre szokás.
Nem értettem mi akar ez lenni. Kioktatás? Gúnyolódás? Zavaromban még jobban elbújta a hatalmas sötétkék törölközőben, aminek jó Sasuke illata volt. 
Mire gondolok már megint? Inkább valami értelmes mondatot kéne kitalálnom, mielőtt újra megszégyenít. Az alattam lévő homokot kezdtem piszkálni a lábujjammal, de nem jutott eszembe semmi. Éreztem, hogy néz, de ő se szólt.
Mielőtt még kellemetlenebbé vált volna ez az egész a többiek szerencsésen magukra vonták a figyelmünket, ugyanis mindannyian kijöttek a vízből.
- Gyere öltözni Sakura, mindjárt kezdődik a megbeszélés! – kiabálta Temari. Oltári kő esett le a szívemről, hogy nem kell még tovább feszengenem.
- Nagyon köszönöm a törölközőt, majd kimosom és visszaadom – dadogtam a fiúnak és szaporán a lányok után indultam. Nem vártam meg amíg válaszol, ha akart válaszolni egyáltalán.

Készülődés közben Hinata rám mosolygott.
- Tudtam, hogy veled sokkal jobban ki fog jönni, mint Inoval – súgta bizalmasan.
- Miről beszélsz? – kérdeztem vissza, bár sejtettem mit akar mondani.
- Ez a törölközős gesztus nagyon szép volt Sasuke-kuntól – felelte vigyorogva.
- Csak Kakashi kérte meg rá – közöltem egykedvűen. Jó lesz lehűteni Hinatát mielőtt valami őrült fantáziálásba kezd velünk kapcsolatban!
- Nem hiszem, hogy ő mondta neki, mert nem is beszéltek. Mikor befejeztétek a bohóckodást Narutoval és odajöttél hozzánk akkor ment be érte. Direkt figyeltem! – eresztett meg egy huncut grimaszt.
Lassan hitetlenkedő mosolyra húzódott a szám, Hinata pedig nevetve összeborzolta a hajam. Tisztában volt vele, hogy az iménti megállapításával mennyire boldoggá tett. Persze ez még nem jelent semmit, de kezdtem reménykedni, hogy Sasuke mégsem az az elvetemült gazember, akinek mutatja magát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés