8. Első próbatétel

Sakura

Szeretek mindenre felkészülni, ezért ma reggel korán keltem. Nem akartam, hogy megint Naruto ébresszen. Olyan ruhát választottam, amit még képes vagyok elviselni ebben a melegben, mégis sokat takar, mert eléggé tartottam az Itachival való ebédtől. Egy hófehér halásznadrágot vettem fel rózsaszín blúzzal és tornacipővel, ha esetleg futnom is kéne. A fölsőm leért a combomig és jótékonyan elfedte a melleimet. Tiszta hülyének éreztem magam. Más éppen hangsúlyozná ezeket a dolgokat, én meg legszívesebben egy sátorponyva alá bújnék, hogy ne kerüljek a tegnapihoz hasonló helyzetbe.
Anyunak valamiért szégyelltem elmondani mi aggaszt, inkább mosolyt erőltettem az arcomra és így indultam hozzá a konyhába. A csámcsogásból ítélve már nem volt egyedül.
- Jó reggelt Sakura-chan! – integetett Naruto boldogan az asztal mellől, közben próbálta letörölni magáról a csokipudingot, ami a palacsintájából származott.
- Sziasztok! Látom nem kell aggódnom, hogy elhízok, nekem alig hagytatok – nyafogtam, persze nem bírtam ki, hogy el ne nevessem magam Naruto habzsolásán.

- Jó reggelt Kicsim! Neked félre tettem kettőt a kedvencedből – húzta elő a tányért anyu a sütőből.
- Olyat már kóstoltam? – kérdezte izgatottan a szöszi, pedig előtte sorakozott még 3 palacsinta.
- Igen. Ilyennel kínáltalak meg elsőnek – nyugtatta meg anya és közben összemosolyogtunk.
Pár perc után sajnos elfogyott a kaja és a fiúra rájött a szófosás.
- Nem kell a mai nap miatt aggódnod Sakura-chan! – vágott hátba lelkesen. - Egész nap melletted leszek és megvédelek az összes perverztől az iskolában! – jelentette ki büszkén.
- Lemaradtam valamiről? – érdeklődött anyu udvariasan, de láttam rajta, hogy nagyon felizgatta a téma. Köszi Naruto!
- Á, csak néhány hülye srác a suliban – legyintett a szőke gondtalanul. – Le akarták rajzolni pucéran, meg kapott néhány vad randi ajánlatot, de nem kell megijedni! – mondta flegmán.
Azt hiszem ezzel nem sikerült maradéktalanul megnyugtatni drága édesanyámat, mert gőzölgő fejjel nézett rám.
- Erről tegnap elfelejtettél mesélni, pedig megkérdeztem milyen napod volt – mondta szemrehányóan.
- Naruto kicsit túloz, Anya! Nem kell komolyan venni – kacarásztam kínomban. Hatalmasat rúgtam a fiú lába felé, de ő éppen akkor elhúzta, és zavartalanul folytatta a mondandóját.
- Az lehet, hogy nem vagyok olyan erős, mint Itachi, de ha legközelebb fogdosni kezd, határozottan rá fogok szólni – jelentette ki öntudatosan.
Itt vált számomra világossá, hogy őszintébb, lelkesebb és hülyébb barátot össze se szedhettem volna.
Szerencsémre csöngettek, így megúsztam a kérdőre vonást. A kapuban hárman várakoztak. Hinata és egy pár, akik szintén az osztályunkba járnak, de a nevüket még nem tudtam.
- Sziasztok! Ő itt Temari és a barátja Shikamaru – mutatta be őket barátnőm.
- Jó reggelt! Látom Naruto nagyon töri magát, hogy valaki végre emberszámba vegye – lépett hozzám nevetve Temari és közben a szőke fiút méregette.
- Te írtál nekem levelet tegnap, igaz? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen, minél hamarabb meg szerettelek volna ismerni, mert fontos mondandónk lenne a számodra az osztály nevében.
- Az osztály nevében? – ámultam el. Erre nem számítottam.
- Tudod, van valami, amit az iskolában nehéz lenne megbeszélni, ezért akartalak tegnap elhívni – mondta titokzatosan.
- Talán valamilyen segítség kéne? – próbáltam találgatni.
- Így van! – bólogattak egyszerre mindannyian.
Kezdtem magam kellemetlenül érezni, mert rosszat sejtettem.
- Mit kellene tennem? – böktem ki végül.
Néztek egymásra, hogy kitől tudjam meg a feladatom, majd Hinata megadóan felsóhajtott.
- Meg kell szelídítened Sasukét – súgta a fülembe.
Értetlenül bámultam, mert azt hittem viccelnek, de nem kezdtek el nevetni, hanem a válaszom várták. Így telt el egy kis idő, mire a barna copfos fiú felsóhajtott.
- Nem érti mit akarunk, hisz el se mondtuk neki – törte meg a csöndet unott hanggal, majd magyarázatba kezdett. – Tudod, arról lenne szó, hogy nyerni akarunk az osztályok közötti versenyben. A győztes 1 hetes külföldi nyaralást nyer, és mi elhatároztuk, hogy menni akarunk. Egyikünk szülei se túl gazdagok, ezért talán másként sohasem jutunk el ilyen helyre. Mindannyian értünk valamihez, nagy a lelkesedésünk, csak éppen van egy tagja az osztálynak, akit ez hidegen hagy. Hiába dolgozunk szorgalmasan, ő mindig lerontja az eredményeinket. Akkor nevezhetünk csak, ha képesek vagyunk csapatban dolgozni, és mindenkit bevonunk a feladatokba. Tehát ő rá is szükségünk van.
- Nem értem mit tehetnék ez ügyben – tártam szét a kezeimet zavartan.
- Nyerd el a bizalmát és vedd rá, hogy velünk dolgozzon – felelte Temari elszántan. – Te még új vagy és van esélyed, hogy elfogad. Rólunk tudja, hogy mindannyian haragszunk rá. Elég sok húzása volt tavaly, amivel az egész osztálynak keresztbe tett.
- Nem fogja észre venni, hogy összefogtunk a háta mögött? – aggodalmaskodtam.
- Hidd el az ő érdeke is, hogy jobb ember legyen – nyugtatott meg Naruto.
- Mégis mit vártok tőlem konkrétan? – tettem fel a leglényegesebb kérdést.
- Ha párban kell dolgozni válaszd mindig őt. Légy kedves vele és nyugtasd le, ha verekedni akar. Vedd rá, hogy részt vegyen a feladatokban és a legjobbat hozza ki magából. Így van csak esélyünk nyerni! – nézett rám könyörögve Hinata.
- Mindannyian segítünk majd, mert tudjuk milyen nehéz vele – tette hozzá Temari.
- Ha beleegyezel, mindannyian adunk neki még egy esélyt – mondta komolyan Shikamaru.
- A legjobb barátja voltam általánosban és rossz nézni mi lett belőle. Én nem csak a verseny miatt akarom, hogy újra normálisan viselkedjen – nézett rám szomorúan Naruto.
- Amennyi hülyeséget összehordtál reggeli alatt az anyámnak csoda, hogy elengedett az iskolába – csaptam alaposan tarkón. – Te jobb ha engem nem kérsz semmire! – mondtam neki sértődötten, de csak a zavaromat próbáltam ezzel leplezni.
- Megteszed? – szegezte nekem a kérdést Shikamaru.
Mit mondhatnék erre?
- Megpróbálom – feleltem bátortalanul.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés