7. Első látogatás nálad

Sakura

Még életemben nem örültem ennyire, hogy elengedtek bennünket a suliból ebéd előtt. Rettegtem az újabb találkozástól Itachival. Mindenkit leráztam és rohantam haza. Eléggé besokalltam a mai napra, muszáj volt kicsit egyedül lennem.
Egy frissítő zuhany és némi szénhidrát segített abban, hogy valamelyest jobb kedvre 
derüljek. Szobámban nyugalmában elővettem a régi barátaimmal készült fényképeket. 
Nagyon szerettem nézegetni, jó volt felidézni a közös emlékeket. Fülembe tettem a 
fülhallgatót, és elindítottam a kedvenc számom, aztán dúdolni kezdtem.

Este hat körül tértem magamhoz. Az ágyamon feküdtem, a földön pedig még mindig szétszórva hevertek a fotók. Valaki levette rólam az i-Podot és egy könnyű takarót dobott a derekamra. Megijedtem, hogy már elkezdődött a rendelés, én meg itt lustálkodom. Rohantam le, hogy megkeressem anyát, de csak egy cetlit találtam.

“Elmentem az Uchiha családhoz szétnézni. Ma délután nem várunk betegeket, szóval 
nyugodtan tedd a dolgod. 
Sietek haza! 
Anyu“

Nagyon felcsigázott ez a látogatás. Vajon miért megy el ilyen fura emberekhez? Talán azért,–
vigyorogtam magamban - mert mindannyian komoly pszichiátriai esetek? És Sasuke
anyukája milyen lehet? – merült fel bennem. Ő is fura? A gyerekeit mindenesetre nem
tanította jó modorra – morogtam magamban. Leültem a tévé elé és türelmetlenül figyeltem az
órát.
- Szia kicsim! Hát megvártál? – hangzott fel végre anyu hangja olyan este tíz körül.
- Kezdtem aggódni, hogy mi tart ilyen sokáig – mondtam megrovón, mintha én lennék a szülő és ő a gyerek.
- Ne haragudj, de úgy elszaladt az idő. Fugaku olyan jól elszórakoztatott – kacarászott anyu zavartan.
- Már tegeződtök? – akadtam ki teljesen. - És milyen a felesége? – tértem a lényegre.
Erre szülőm már elkomorult.
- Már tíz éve meghalt egy autóbalesetben – jött a csendes válasz.

Döbbenten kaptam kezem a számhoz. Halvány sejtelmem se volt róla, hogy így áll a helyzet. Nekem gyermekként ez volt a legnagyobb félelmem. Rettegtem, hogy apu után elveszíthetem édesanyámat is, ráadásul örökre. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet ekkora fájdalmat kibírni. A válás engem is megviselt, de apával ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot. Mindig sokat utazott, de nekem ott volt anyu. Nélküle teljesen elveszett lennék. Most leforrázva meredtem magam elé és elöntött a részvét. Ez teljesen más megvilágításba helyezte a három Uchihát.
– Éreztem az első pillanatban, hogy valami baj van ebben a családban, ezért is akartam meglátogatni őket – mondta anyu elmerengve. - Az ürügy az volt, hogy megnézzem Sasuke milyen körülmények között él az allergiája miatt, de valójában arra voltam kíváncsi, miért viselkedik egy olyan kedves ember, mint Fugaku, a fiával ennyire ridegen. Tudod a tünetek is olyan szokatlanok, hisz zömében csak otthon jelentkeznek. Sőt a hányás nem is igazán jellemző az allergiára. Ebből gondolom, hogy inkább lelki eredetű a baj.
Elgondolkoztattak anyu szavai. Valójában ez már bennem is felötlött, de nagyon kezdő vagyok még a pszichoszomatika területén. Annyit tudok, hogy az elfojtott érzelmek kiválthatnak testi tüneteket, de Sasuke nekem túl agresszívnak tűnik ahhoz, hogy azt gondoljam róla valami bántja a lelkét. Fáradtnak éreztem magam , nem volt kedvem ezen tovább agyalni. Elmeséltem anyának röviden a napomat, bár helyenként megkurtítottam a történetet és masíroztam aludni. Emésztenem kellett ezt az új információt, ráadásul holnap újra egy nehéz nap kezdődik számomra.

Sasuke

Háromra jöttem az újabb tesztekre apámmal, de sajnálatomra a doktornő egyedül fogadott bennünket. Hosszasan nézte összevert képemet, de nem kérdezte mi történt. Elvégezte a karcolásos vizsgálatot, közben apával beszélgetett.
- Jó lenne látnom pontosan, hogy mit eszel és milyen vegyi anyagok vannak a háztartásban, hátha az segítene kitalálni mi okozza a problémád – fordult végül hozzám.
Tudtam a kérdés igazából az öregnek szól, aki azon nyomban bólogatott.
- Én lennék a legboldogabb, ha a doktornő venné a fáradságot és meglátogatna –
mondta lelkesen. – Ráérne esetleg most velünk jönni? – érdeklődött
izgatottan.
- Ma nincs rendelés, csak magukat fogadtam, tehát ráérek. Szólok a lányomnak és mehetünk – válaszolta mosolyogva a doktornő.
- Én majd szólok neki! – kaptam az alkalmon, amivel mindkét felnőttet megleptem. – Merre találom? - kérdeztem gyorsan, mert éreztem, hogy ki kell használni a döbbenetüket.
Miután megtudtam hol van Sakura szobája, felfedező útra indultam a lakásban. Nagyon kíváncsi voltam milyen körülmények között él, de legjobban a saját birodalma izgatott.

Minden helységből áradt a nőiesség. Furcsa volt, hogy alig néhány napja laknak ebben a házban mégis ilyen otthonos. A falak és a függönyök halványpasztell színei miatt minden sokkal világosabbnak és tágasabbnak tűnt. Látszott, hogy minden bútor új, de a polcokon és a falakon számtalan csecsebecse és fénykép őrizte a régi emlékeket. A nappali ablaka előtt rengeteg virág, a konyhában a legmodernebb eszközök, a fürdő pedig, mint egy színes ékszerdoboz. Nagyon tetszett.
Háromszor kopogtam a lány ajtaján. Nem erősségem a türelem, ezért határozottan benyitottam. Kellemes barackszín szoba fogadott, telis-tele lányos holmival. Kabalák, plüssök, rengeteg fénykép kitéve, tükrös fésülködő asztal illatszerekkel, polcok roskadásig könyvekkel és sok-sok szekrény, gondolom a ruháinak. Minden ragyogott a tisztaságtól és ebben a zsúfoltságban is feltűnő rend uralkodott. Középen hatalmas hely maradt, mert ott csak egy díszes kovácsoltvas ágy díszelgett, rajta pedig számtalan színes állatka sorakozott. Annyira illett Sakurához itt minden.
Orromba ismerős illat kúszott, amitől hevesebben kezdett verni a szívem. Végre megpillantottam néhány apró lábujjat az ágy mögül kikandikálni. Gazdájuk gondtalanul aludt a puha szőnyegen.
Szóval Naruto mégsem hazudott reggel, ez a lány képes bárhol pihenni. Arca most kisimult, nyoma se volt rajta a délelőtti feszültségnek. Biztos ez elől menekült, amikor a régi barátai fényképét kezdte nézegetni.
Fölvettem néhány fotót és irigykedve bámultam a vidám társaságot. Túl sok volt köztük a csinos fiú. Reméltem, hogy komolyabb kapcsolat azért egyikhez sem fűzte. Nem vehetném fel a versenyt egy gyermekkori baráttal. Konohában is biztosan gyorsan társakra lel, hisz ma is mindenki az ő kegyeiért versengett. Tudtam, mennyire felzaklatta ez a hirtelen jött figyelem, de sajnos ettől én is ugyanúgy szenvedtem, mint ő, csak egészen más okból.
Itachi megjelenése volt a végső döfés, ezért a mérgem is rajta igyekeztem levezetni mielőtt ide jöttünk. Örültem, hogy Sakura alszik, így nem tud eljönni hozzánk. A bátyám ki tudja, mit művelne vele otthon, ha az iskolában képes gátlástalanul rámászni. Én bezzeg…

Tekintetem a lány fedetlen hasára kúszott. Kezei az arca mellett pihentek, a fölsője pedig eléggé felcsúszott. Szemérmetlenül apró sortot viselt, csupasz bőrének látványa kezdte elködösíteni az agyam. Keskeny ágyára néztem, majd vissza rá. Jó lenne feltenni és betakarni a derekát, mert itt fel fog fázni. Igazából csak indokot kerestem, hogy hozzá érhessek. Emlékeztem, hogy Naruto reggel éppen azt ecsetelte, milyen mélyen tud aludni Sakura. Egy próbát megér.
Mellé térdeltem és óvatosan alá csúsztattam a kezem. Selymes bőréhez szinte hozzá tapadt izzadt tenyerem. Óvatosan fölnyaláboltam és pár másodpercig magamhoz szorítottam. Jól esett a közelében lenni.
Lassan tettem le, nehogy felébredjen. Az ágyon mocorgott egy kicsit, majd befészkelte magát a plüssállatai közé és békésen szuszogott tovább. A lábánál lévő vékony takarót derekára simítottam és indultam kifelé.
Bevillant, hogy hülyeséget csinálok. Talán soha többé nem leszek ilyen helyzetben. Megtorpantam és visszapillantottam rá. A lábaim maguktól mozdultak újra felé. Szájához hajoltam és mélyen magamba szippantottam édes lélegzetét. Nem tudtam eldönteni meg merjem-e csókolni, de a testem újra önállósította magát. Kiszáradt számon végig futott a nyelvem és óvatosan ráhajoltam a rózsás ajkakra.

Tsunade

Nagyon szórakoztató volt az idősebb Uchiha, de kezdett idegesíteni, hogy Sasuke mit csinál már húsz perce a lányommal. Tudtam, hogy Sakura alszik, tehát sokat nem, de úgy éreztem ideje a kölyök körmére nézni.
Mindenre elkészülve léptem be a szobába, mert praxisomban már számtalan hajmeresztő dologgal találkoztam. A tinik hihetetlen találékonyak, ha dolgoznak bennük az ösztönök.
Szerencsére Sasuke még nem tartozott a legelvetemültebbek közé, bár elég komoly
viselkedési problémái voltak.
- Talán jobb lenne, ha az első csókotokra mindketten emlékeznétek – szólítottam meg halkan, de így is akkorát ugrott szegény, hogy azt hittem lefejeli a csillárt.
Tetszett, hogy nem kezd magyarázkodni, mert elég nyilvánvaló volt mire készült éppen. Azt hiszem nálam átment a vizsgán. A lányom szépen fölfektette az ágyra, bár a takarót kissé túlzásnak találtam a jelenlegi harmincöt fokos hőségben. Az, hogy ki akarta használni a helyzetet, nem lepett meg. Tudtam mennyire rossz viszonyban vannak annak ellenére, hogy mindketten erősen szimpatizálnak egymással. Tegnap amikor Sasuke először meglátta a lányomat a rendelőben, a szeme tányér nagyságúra tágult, míg az én kis csitrim mindent elkövetett, hogy komolynak és hűvösnek tűnjön. Nagyon mókás volt figyelni őket.

Nem hittem volna, hogy már az első napok ennyi izgalommal telnek. Túl sokáig vártam. Előbb kellett volna felégetni magam mögött a múltat. Konohában mintha minden a megújulásról szólt volna, úgy éreztem, mázsás súlyú láncoktól szabadultam meg.
Hosszú évek óta először hagytam, hogy udvaroljanak nekem és meglepetésemre abban is örömömet leltem, hogy a lányom szívében nyiladozik a szerelem. Eddig rettegtem a pillanattól, hogy elveszíthetem őt is, mint az apját. Csak ketten voltunk egymásnak, ezért jól esett önző módon kisajátítanom. Most értettem meg, hogy azzal, ha párt talál magának, nem elveszíteni fogom, hanem kapok egy fiút is, és évek múlva talán néhány unokát. Már csak azért kell imádkoznom, hogy jó embert válasszon.
- A lányom, amikor mélyen alszik, képtelenség felébreszteni – szóltam a megdermedt kamaszhoz - jobb ha hagyjuk pihenni. Gyere inkább, ne várakoztassuk apádat!
Láttam, hogy Sasuke nagyon megkönnyebbül, amiért nem teszek fel kérdéseket. Engedelmesen indult vissza a rendelőbe.

Egy elegáns BMW röpített bennünket a házukig, amit méretei miatt inkább palotának neveznék. Ahogy megérkeztünk a fiú azonnal eltűnt a szobájában, kettesben hagyva az apjával.Zavartan néztem körül. A hatalmas helységek modern bútorokkal voltak berendezve mégis furcsának hatott. Hamar rájöttem miért. Semmilyen személyes tárgy nem volt a polcokon, csak könyvek és újságok. Néhány helyen fölfedeztem, hogy sötétebb pár árnyalattal a fal. Valószínűleg itt képek lehettek. Egy dolgot találtam csak vonzónak. A nappaliban díszelgő kandallót. Mindig vágytam rá, de túl problémás lett volna otthon beszerelni, ezért csak áhítattal szemléltem minden darabot.
- Tetszik? – kérdezte házigazdám.
- Nagyon! – pirultam el zavartan, mert úgy éreztem rajta kaptak.
- Még a feleségem kívánsága volt, bár ő nem érte meg, hogy elkészüljön. Éppen akkor végeztük a ház felújítását, amikor a baleset történt.
- Bocsánat! Nem akartam kellemetlen emlékeket felidézni – szabadkoztam.
- Muszáj néha beszélni róla, hisz ez is az életünk része volt, még akkor is, ha fájdalmas. Van kedve velünk vacsorázni?- váltott témát hirtelen a férfi.
- Miattam nem kell készülődnie, csak körbe nézek és megyek – hárítottam a meghívást.
Igazából örültem, hogy tudunk kicsit beszélgetni. Úgy tűnt hazai pályán végre a fickó
képes értelmes mondatokat is kinyögni. Eddig csodálkoztam, hogy egy komoly vállalati
jogász hogy lehet ennyire idétlen.
- Pár perc alatt elkészítem az ételt és legalább megismerheti az idősebb fiamat is. Még
fél óra és itt lesz – invitált a konyhába.
- Köszönöm, akkor megvárom – egyeztem bele.
Letelepedtem az asztalnál és figyeltem, ahogy gyakorlott mozdulatokkal
pompás vacsorát varázsol.
- Kár, hogy a lánya nem jött. Úgy tűnt Sasuke nagyon örült volna neki – kezdeményezte a beszélgetést.
- Majd az iskolában pótolják, úgy tudom egy padban ülnek – válaszoltam.
- Igen? A fiam nem is dicsekedett vele – nézett rám meglepetten - bár idő sem volt rá. Amikor hazaértem éppen rugdosták egymást a testvérével – sóhajtott. Komoly elkeseredettséget éreztem a hangjában.
- Ez gyakran megesik? – érdeklődtem óvatosan.
- Pár hónapja szinte rendszeres. Talán mióta előjött ez az allergia. Sose gondoltam volna, hogy ettől még agresszívvá is válhat valaki. Előtte sem voltak túl jó viszonyban, de mostanában vagy kerülik egymást vagy veszekednek. A vége mindig az, hogy Sasuke nekiront a bátyának és addig verekednek amíg a testvére ki nem üti vagy közbe nem lépek. Ha a feleségem látná hogy viselkednek …

Özvegy apaként megértettem mekkora kudarcnak éli meg szegény ezt az állapotot. Őszintén sajnáltam, de még korai lett volna elmondanom sejtésemet a fiaival kapcsolatban.
- Megkeresem Sasukét – pattantam fel az asztaltól.
- Az emeleten balra az első szoba az övé, ott megtalálja – intett a férfi fáradtan.
Kopogtam és hamarosan nyílt is az ajtó, mintha a kölyök számított volna rám. A helységbe lépve még jobban elfogott az érzés, hogy itt komoly segítség kell. Gyereknek még ilyen sivár szobáját nem láttam. Persze szegényebb családoknál sem cicomázzák túl az
anyagiak miatt, de legalább látszik, hogy lakik ott valaki. Itt a pénz nem számított, volt tévé és laptop is, de egyébként lehangoló érzés volt ide bejönni.
A halványkék falak kopáran meredeztek, a bútor fekete, a szőnyeg füst színű, amitől még komorabbnak tűnt az egész. Sehol félre dobva egy zokni vagy egy könyv, minden katonás rendben elpakolva, mintha nem is járt volna itt évek óta senki.
Sasuke türelmesen várt, míg szemügyre vettem a szobáját, de láthatólag zavarta a jelenlétem. Gondoltam gyorsan kikérdezem és békén is hagyom.
- Kíváncsi vagyok milyen dezodort, tusfürdőt használtál régebben. Megnézném mi okozhat problémát. Emlékszel esetleg mi volt az első tünet? – érdeklődtem.
- Egyik reggel úgy ébredtem, hogy teljesen beborítottak a kiütések – válaszolta közönyösen.
- Esetleg új mosószerrel lett kimosva az ágynemű vagy a pizsamád?
- Előtte való este lecseréltem az ágyneműt, de nem tudom mivel mosták, mert apa a mosodába hordja a holminkat. Az illata ugyanolyan volt, mint addig, nem hiszem, hogy más mosóport vagy öblítőt használtak – mondta vontatottan.
Elég érdekesnek találtam, hogy így emlékszik mindenre. Valószínűleg nem véletlenül.
- Értem. És milyen tünetekkel folytatódott a dolog?

….

Több órán át faggattam a családtagokat és szép lassan kirajzolódott előttem a problémák gyökere. A vacsora kicsit furcsa volt, mert Sasuke elment egy étterembe enni, de ez állítólag így van, mióta otthon kijön belőle minden étel.
Itachi pontosan érkezett, ahogy az apja várta. Nagyon lehengerlő személyiségnek tűnt. Azonnal, ahogy megtudta ki vagyok, udvarolni kezdett a maga vicces módján. Egyfolytában beszélt és szórakoztatott. Éreztem, hogy alapjában véve ő nem ilyen laza, de valamiért meg akart nyerni magának. Az apja se maradt le nagyon mögötte. Számtalan történetet mesélt arról az időszakról, amikor a fiúk még kicsik voltak. Sokat nevettünk, és azt vettem észre, hogy átveszik a szerepem. Lassacskán én is megnyíltam előttük és addig kérdeztek, amíg el nem meséltem pár részletet a régi életünkből Sakurával.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés