6. Első kétségek

Sasuke

Reggel hulla fáradtan másztam elő a szobámból. Ma van az első tanítási nap erre én mit csináltam egész éjjel? A túlerőltetett csuklóm azt hiszem napokig emlékeztet majd rá…
Bátyám a reggelije fölött olvasgatott, de azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben velem. Kajánul hátba veregetett, amikor lehuppantam a mellette lévő székre.
- Kéne neked már egy jó csaj, olyan nyúzottnak látszol! – hajolt a képembe. - Ha így folytatod a legbizalmasabb barátod a markod lesz – mondta gúnyosan, majd letette az orrom elé az újságját és otthagyott.
Nem hiszem, hogy hallott az éjjel, mégis sikerült neki szokás szerint zavarba hoznia. Tekintetem az otthagyott újságra tévedt. A lap címoldaláról álmaim megrontója mosolygott rám. Itachi piros filccel bekarikázta a képet és azt írta mellé : “ a következő barátnőm! “

Dühösen csaptam az asztalra. Miért van mindig olyan érzésem a bátyámmal kapcsolatban, mintha belém látna, és mindig megelőzne egy lépéssel?
Mindenesetre nem nézhetem tétlenül, hogy Sakurát elhappolja előlem.
Nem bírok magammal, tehát nekem kell előbb megszereznem. Ezzel eddig sohasem volt problémám, mert sorban álltak értem a lányok. A rózsaszín hajú boszorka sem lesz kivétel, csak akarnom kell.
Gondosan készültem a következő találkozásra. Egy évig tisztálkodtam, hosszasan válogattam a ruhákat, aprólékos műgonddal zseléztem a hajam, végül magabiztosan indultam a Haruno ház felé.

Az volt a szerencsém, hogy nem csöngettem be. Úgy gondoltam vágyaim tárgya biztos átvág a rendelő előtti parkon, amikor iskolába megy, ezért ott várakoztam rá egy padon. Én hülye, azt hittem még meg is örül nekem, hogy első nap elkísérem.
Pár perccel később felbukkant a legkotnyelesebb osztálytársnőm a bátyával. Megdöbbenésemre ők is Sakurához jöttek. Ha ez még nem lett volna elég, a kis rózsaszín Naruto társaságában jelent meg az ajtóban, majd négyesben indultak suliba.
Kezdett bennem felmenni a pumpa. Biztos voltam benne, hogy Hinatának köszönhetem, amiért máris minden hímnemű itt ólálkodik. Mindig ő szállította a pletykákat, és a friss hús híre igazi csemegének számított. Ráadásul Sakura hihetetlen csinos volt ma. Ha a suliban meglátják ebben a ruhában, szét fogják szedni a fiúk. Kicsit riasztott a gondolat, hogy atrocitások is érhetik, de hát nem vagyok az apja, nem kell aggódnom érte. Ha magamba nézek, kiderül, hogy én se vagyok jobb. Elég, ha belegondolok, miért is koslatok utána. Úgy éreztem, nem érdekel, ha később Itachi szokás szerint elszedi tőlem, csak kapjam meg egy kis időre, mert még egy ilyen éjszakát nem bírok ki.
Nehéz volt feltűnés nélkül követni őket. A lányok ballagtak elől, mögöttük Naruto jócskán lemaradva azzal dicsekedett Nejinek, hogy ő ébresztette fel Sakurát, és együtt reggeliztek. A fekete hajú fiú irigykedve hallgatta a mesét, aminek én a felét se vettem be. 
Jót szórakoztam, hogy Neji út közben kétszer is megbotlott, mert míg a szőkét hallgatta szeme egyfolytában az előtte ringó fenékre tapadt. Naruto a másodiknál dühösen tarkón csapta – na ez tetszett a legjobban – de, úgy tűnik felesleges volt a figyelmeztetés, mert ezeket a szemeket mágnesként vonzotta a rózsaszín hátsója. Valahogy ezzel én is így voltam.

Az évnyitó alatt szinte mindenki beszélgetett és gyakran terelődött a szó Sakurára. Nem értettem miért kivételeznek vele, hisz rajta kívül huszonnyolc elsős is érkezett, ráadásul több mint a fele lány. Biztos akadtak köztük is csinosak.
Sajnos az obszcén szövegkörnyezet túl ismerős volt, és egy idő után dühösen odébb álltam, mert nem akartam hallani a kétértelmű megjegyzéseket.
Az vidított valamennyire, hogy egyedül mellettem van üres hely a tanteremben, tehát nekem lesz új padtársam, ami növeli az esélyeimet.
Remélem, Hinata nem kavar be újra, mert már így is a bögyömben van!
Még az ünnepség vége előtt elindultam a termünkbe, hogy megelőzzem a tömeget. Néhányan már benn beszélgettek az osztályban, ezért félhangosan köszöntem, bár feleslegesnek tartottam. Nem volt túl rózsás viszonyom a többiekkel.
Tavalyi padom felé vettem az irányt és éppen lecuccoltam, amikor valaki hatalmas erővel odébb lökött. Mivel közben az járt az eszemben, hogy Sakura vajon tényleg mellém ül-e, teljesen váratlanul ért a dolog. Igazából meg is ijedtem egy pillanatra, azután értetlenül néztem végig, hogy Hinata – már megint Ő! - becsusszan a helyemre, a holmim pedig egyszerűen lesöpri a padról.
Tavaly még egy kis nyuszi volt, ma pedig a legnagyobb bajkeverő az életemben. Eddig is haragudtam rá, de most túl messzire ment. Mérgemben a táskájáért nyúltam, hogy a terem végébe hajítsam. Döbbenten fogtam fel, hogy rémülten hátra hőköl, mert azt hiszi, őt készülök megütni. Ettől még dühösebb lettem, mert nem vagyok jó ember, de lányokat azért soha sem tudnék bántani. Ekkor, hogy teljes legyen a boldogságom megjelent Naruto, mint egy hős lovag és lefogott. Milyen szuper! Tehát az egész osztály brutális állatnak néz.

Nem volt kedvem magyarázkodni. Éreztem a megvető pillantásokat és azzal is tisztában voltam, hogy Sakura végig nézte az egészet és most a legrosszabbat gondolja rólam. Amikor megláttam háta mögött felbukkanni a bátyám, már el is könyveltem magamban a teljes vereséget.
Undorodva hallgattam, ahogy Itachi szédíti a lányt, azután meglepetésemre Naruto úgy tűnt közbe avatkozik. Nem értettem, hogy kerültek ilyen hamar barátságba, de a lány szemlátomást tőle várt segítséget. Arra a mondatra, hogy már van barátja egy pillanatra lefagytam, de szerencsére ez a dolog hamar tisztázódott.
Mikor Itachi végre lelépett, a lányok eltűntek - gondolom a mosdóba - Naruto pedig vészjósló fejjel közeledett felém.
- Nektek aztán van bőr a képeteken! Az egyik durva, a másik perverz. Ideje szólnom Apátoknak, hogy valamit nagyon nem jól csinál! – mondta felháborodva.
Erre már én is fölkeltem a padból, bár ennek a hülyének minden szava igaz volt.
- Verekedni akarsz? – kérdeztem nyugodtan.
- Elég már Sasuke, nem kell első nap feltűnősködni! – csapott fejbe Kakashi a kedvenc könyvével. – Ha annyi beírásod lesz, mint az előző félévben búcsút mondhatsz a továbbtanulásnak. Bajkeverő gyerek sehová sem kell!
Sajnos ezt tudtam. Gyűlölködve néztem a szemébe, mert mindig ezt csinálta velem. Igyekezett a földbe döngölni. Mérgesen ültem vissza, de az agyam csak eldurrant, mert Naruto mellém akart telepedni. Táskáját egy pillanat alatt kidobtam az ablakon.
Azt hittem most már tényleg nekem esik, de szó nélkül indult az udvarra. Ezzel még jobban megalázott, mintha behúzott volna egyet.

Becsöngetéskor megjelent Hinata. Láttam az arcán, hogy hitetlenkedve nézi a szőkét, aki mellé ült le végül. Sakura zavartan lépett be barátnője utána a terembe, és az osztályfőnök máris a tábla elé terelte bemutatkozásra. Nagyon sajnáltam, mert látszott, hogy izgul szegény. Amikor közölték vele, hogy mellettem lesz a helye, inkább elfordítottam a fejem, mert nem akartam látni rajta mennyire taszítja a dolog.
Az osztálytársaim nem hazudtolták meg magukat. Azonnal levelekkel kezdték bombázni, de úgy tűnt a lány nem tartozik azok közé, akik kedvelik a népszerűséget.
Kíváncsivá tett mi akasztotta ki ennyire, ezért a válla fölött beleolvastam mindegyikbe.
Nem tudtam sírja-e vagy nevessek a tartalmuktól. Ráadásul Sakura meztelen bőréből csak úgy áramlott az az ismerős, bizsergető illat, így el se nagyon akartam húzódni mellőle. Végre beugrott mivel kerülhetek igazán közel hozzá.
Ha segítek neki, talán majd másként néz rám.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés