4. Első nap az iskolában

Sakura

Négyesben indultunk a suliba és csendben beszélgettünk. Már nagyon izgultam, így nehezen tudtam a témára koncentrálni. A suli úgy húsz percre lehetett tőlünk. Közben több iskolatárssal összefutottunk, de Hinata csak azoknak mutatott be, akik az osztályunkba jártak.
Mindenki nagyon csinosan volt öltözve, és ami a legjobban meglepett, hogy kedvesen fogadtak. Semmi sugdolózás, semmi kellemetlen beszólás nem ért. Az évnyitó alatt szemügyre vettem az épületet és a tanári kart. Tetszett, hogy nem követelik meg az egyenruhát, mégis mindenki igyekezett normálisan kiöltözni az évnyitó ünnepségre. A végszó elhangzása után barátnőm karon ragadott és eszelősen húzni kezdett.
– Mindent meg kell tennünk, hogy én érjek be legelőször a termünkbe! – magyarázta és futásnak eredt.
Meglepett, hogy milyen könnyedén szedi a lábát tűsarkú topánkájában. Nem akartam lemaradni tőle, mert egyedül azt se tudtam volna hová kellene mennem. Szaladtam utána, már amennyire a tömegben ez lehetséges volt. Végre befordult egy ajtón. Fellépet az első székre, ami az útjába akadt, onnan pedig az asztalok tetején igyekezett a kiszemelt helyre.
Dermedten figyeltem, hogy oda tart, ahová Uchiha Sasuke pakolta a cuccát és éppen leülni készül. Hinata az utolsó pillanatban egyszerűen kitaszította a fiút a padból és becsúszott a helyére, majd a holmiját is lelökve ráfeküdt az asztalra.

Legalább tíz ember beszélgetett már az osztályban, amikor megérkeztünk. Most síri csöndben elemezték magukban az eseményeket. Hinata gyerekes viselkedését semmivel nem tudtam magyarázni és valószínűleg a többiek is így lehettek vele. Szinte sokkoló volt, ahogy miniszoknyában és magas sarkú szandálban végigszökdécselt a padokon és most úgy védte a megszerzett helyet, mint egy anyatigris.
Itt vér fog folyni! – gondoltam, ahogy Sasuke arcára néztem. Olyan mérges volt, hogy késlekedés nélkül fordult a padfoglaló felé és már lendítette is a kezét. Naruto ekkor termett ott a semmiből és egyszerűen átölelte a fiút, hogy lefogja.
– Mit csinálsz, te idióta! – kiabált Sasuke az arcába, de Naruto csak szorította és tolta egyre hátrébb Hinatától.
– Megmentelek a felfüggesztéstől és a szégyentől. Ugye nem akarsz megütni egy lányt, Uchiha? – kérdezte halál nyugodtan.
Félelmetes volt az a pár pillanat, amíg farkasszemet néztek, de végül a fekete megadta magát. Durcásan fogta a táskáját és elfoglalta az eggyel előrébb lévő padot, közben Hinatára rá sem nézett. Én nem tudtam hirtelen, mit csináljak. Kérdezzem meg barátnőmet mire volt jó ez a lökdösődés vagy köszönjem meg a Szöszinek a hősiességét, esetleg sarkon forduljak és keressek egy olyan osztályt, ahová normális emberek járnak?

Nem sokáig töprenghettem a lehetőségeken. Valaki hirtelen átölelt hátulról és hízelgő hangon a fülembe súgott.
– Szia kiscica! Jöttem bemutatkozni a leendő barátnőmnek.
Ahogy megéreztem a hatalmas tenyeret a hasamon és a szuszogást a nyakamban teljesen ledermedtem. Ez nálam már szexuális zaklatásnak minősül, szóval összerázkódtam undoromban és próbáltam kibújni az erős karok közül. Szerencsémre elengedett, én pedig rögtön megfordultam, hogy megnézzem ki támadt rám. Azonnal felismertem jellegzetes vonásai alapján az illetőt. Próbáltam felidézni mit tudok róla. Uchiha Itachi - aki az apja szerint mindenben a legkiválóbb - most olyan elégedetten és magabiztosan mosolygott rám, mintha már igent mondtam volna. Valóban nagyon helyes volt, és talán még okosnak is tűnt, de ez a bizarr viselkedés nálam kicsapta a biztosítékot.
– Szóval az egész család retardált – sóhajtottam fel elkeseredetten.
Valami eszement ötlet alapján hátra néztem, mert nem jutott eszembe más, aki segíthetne. Nem csalódtam Narutoban, már mellettem is volt, de úgy tűnt nem akar közbe avatkozni.
– Mennyire illik rád a neved, és mi mennyire összeillünk – folytatta Itachi zavartalanul, közben végig simított az arcomon. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam és még a levegő is megrekedt bennem, amikor a számhoz hajolt.
– Én már járok valakivel – dadogtam hirtelen, mert jobb nem jutott eszembe.
Annyira megijedtem, hogy megcsókol, hogy egyszerűen a szájára tettem a kezem és próbáltam eltolni a közelemből. Megfogta a csuklóm és a tenyerembe puszilt. Na itt már a sápadt szürkéből láng vörösre váltottam a szégyentől. A másik kezem után nyúlt, hogy lefogjon, amikor végre megjelent a tanár.
– Te nem is ebbe az osztályba jársz! – szólt Itachihoz felháborodva, majd megragadta a ruhájánál és kipenderítette a folyosóra. De az Uchihát nem lehetett ennyivel letudni. Visszalépett és szenvedélyesen magához ölelt.
– Ma együtt ebédelünk, majd érted jövök – monda olyan hangosan, hogy mindenki jól hallhassa, aztán adott egy puszit a homlokomra és otthagyott.
Ez kész téboly! Sikítani tudtam volna tehetetlenségemben, hogy így megaláztak ennyi ember előtt.
– Miért hagytad, hogy ölelgessen ez a hülye? – támadtam neki Narutonak, aki bénán állt mellettem.
– Azt mondtad Itachinak, hogy már jársz valakivel. Védjen meg a barátod! – felelte duzzogva.
– Hogy te is milyen hülye vagy! – rángattam meg a vállánál mérgemben. – Persze, hogy azt mondtam neki! Mit mondhattam volna? Annyira megijesztett, hogy hirtelen nem jutott jobb az eszembe, de úgy tűnik semmi haszna nem volt, csak te sértődtél meg rajta!

Zaklatottan menekültem a mosdóba, de pár lépés után rájöttem, hogy fogalmam sincs hol van. Megálltam a folyosó közepén és tekintgettem körbe, hogy merre induljak.
– Gyere, elkísérlek – jött a felmentő sereg Hinata személyében. Hálásan követtem a folyosó végére, közben igyekeztem lenyugodni. Mikor becsuktuk magunk mögött az ajtót a hőség ellenére mégis reszketni kezdtem.
– Semmi baj – ölelt át barátnőm, de éreztem a hangján, hogy neki is durva volt ez a kezdés.
Vigasztalóan megveregette a hátam, majd felült a mosdószekrényre. Látszott, hogy ő is el van kedvetlenedve.
– Tudod a talizmánom megsúgta, hogy csak akkor lehetek boldog ebben a tanévben, ha arra az ablak melletti helyre ülök a második sorban. Tudtam, hogy éppen ez Sasuke kedvenc helye, de abban bíztam, hogy ha megelőzöm, egyszerűen csak átül máshová. Eszembe se jutott, hogy képes lenne ezért megütni… bár azt hiszem ennyit megért volna, hogy az álmom teljesüljön – mondta vágyakozó hangon, amitől kirázott a hideg. – Itachi miatt meg ne aggódj, csak egy idióta. Igaz máskor nem szokott ilyen messzire elmenni – tette hozzá elgondolkozva.
– Én nem szoktam hozzá, hogy tapogassanak. Olyan megalázó volt. Most mit fognak gondolni rólam – törtem ki elkeseredetten.
– Semmit. Látszott rajtad mennyire nem élvezted. Attól tartok viszont, hogy ezzel még nincs vége. Ha ebédelni hívott, akkor el is éri, hogy vele légy, ebbe törődj bele.
– Azt sem értem honnan ismer? – ötlött fel bennem hirtelen.
Hinata csak zavartan megvonta a vállát és a szoknyája sarkát kezdte gyűrögetni.

Megszólalt a csengő, így muszáj volt visszamennünk a terembe. Már minden hely foglalt volt, és amikor megjelentünk kíváncsian méregettek az új osztálytársaim. Azonnal észrevettem, hogy kitúrtak Hinata mellől, de azt gondoltam még megbeszéljük az ültetést.
Az osztályfőnök fizimiskáján már meg se lepődtem. Magas, vékony férfi volt, szürke haja pedig úgy állt, mintha oldalról fújta volna a szél.
– Gyere Sakura, mutatkozz be a többieknek! – állított a tábla elé, én pedig illedelmesen előadtam a szöveget, amivel készültem. Közben igyekeztem kevésbé vörös lenni, sajnos reménytelenül. A fiúk egyértelműen a mellem körüli területet bámulták, míg a lányok az öltözékemmel voltak elfoglalva. Ez a helyzet azt hittem már nem lehet rosszabb, de megint tévedtem.
– Köszönjük a bemutatkozást! Akar valaki kérdezni? – hallottam a tanár hangját.
– Kérdezni? Én még sehol nem tapasztaltam, hogy lehetne az új osztálytárstól kérdezni. Mit akarnak még tudni? – gondoltam rémülten.
Legalább öt kéz lendült a magasba. A tanulmányi eredményeimtől kezdve a magánéletemen át, mindenről ki akartak faggatni. Egyre intimebb dolgokat feszegettek én meg voltam olyan őrült, hogy őszintén válaszoltam.
– Elég lesz! – könyörült meg rajtam Kakashi az osztályfőnök. – Ülj le Sasuke mellé! – dörmögte kelletlenül.

Nem értettem miért nem akarják tudni, ki mellé szeretnék ülni, hisz a régi iskolánkban ez volt a szokás. Ez az utasító hangnem viszont egyértelműen azt jelezte, hogy nincs beleszólásom. Hinata mellett Naruto pöffeszkedett és az egyetlen üres szék valóban csak Sasuke szomszédságában árválkodott. Csigalassan elindultam a helyemre és abban reménykedtem, hátha utánam szólnak, hogy cseréljünk a Szöszivel, de senki nem szólalt meg.
Ekkora árulást! Barátnőm lesütött szemmel tanulmányozta az asztallapja mintázatát, mintha ez lenne a legérdekesebb dolog a világon, Sasuke az ablakon bámult ki, míg Naruto izgatottan hintázott a székén.
Vajon miről fogunk beszélgetni ezzel az istenkirály kinézetű öntelt majommal? – tettem föl a kérdést magamban. Totál zavarba jövök, ha megszólít, ráadásul a tegnapi beszólása miatt még mindig nagyon haragszom rá. Azt hiszem a legjobb taktika az, ha nem veszek róla tudomást.
– Sakura! Leveled van – hallottam a hátam mögül és éreztem, hogy Naruto a vállamra teszi a kezét. Szóval ezért várt olyan izgatottan! Óvatosan a papír fecniért nyúltam. Az óra végéig ezt a mozdulatot még számtalanszor meg kellett ismételnem, mert bombáztak az üzenetekkel.
Mindegyik kiakasztó volt, mert nem is ismertem az írójukat. Az elsőben valami Kiba nevezetű hívott moziba, hogy együtt nézzük meg a Vad vágyak sorozat legújabb részét. Körbe néztem ki lehet az, és a leghátsó sorból egy barna hajú fiú csápolt nekem boldogan.
Mire válaszoltam volna jött a következő Leetől, aki verset küldött. Egy betűjét se tudtam kiolvasni a macskakaparásának. Sajnos az utolsó mondatot értettem, mert azt hatalmas betűkkel írta. „ Leszel a barátnőm? „ - olvastam falfehéren. Ráadásul az egész papír szívekkel kidekorálva. Lee pedig… fekete, gombszemű, bili frizurás. Reménytelen eset. Sai helyes fiú volt, viszont az ajánlata…

”Sai vagyok, afféle művész az osztályban. Szeretnélek lerajzolni meztelenül. Találkozhatnánk délután?„

Itt mindenki megőrült vagy én tűnök ilyen könnyen kaphatónak? – estem kétségbe. Az újabb üzenetet már remegő kézzel nyitottam szét.

„Ne törődj a fiúkkal, mindben tombolnak a hormonok. Délután megejthetnénk egy közös vásárlást és közben megismerkedhetnénk.

 Temari”

– Még a lányoknak is ennyire bejövök… – gondoltam rémülten.
– Jól vagy? – súgta aggódva Hinata.
– Azt hiszem nem – fordultam hátra segélykérően. Közben elkaptam Sasuke pillantását, aki, valamiért most inkább engem bámult az ablak helyett.
– Várják a válaszodat – szólt közbe Naruto.
– Mégis mit írjak vadidegeneknek? – próbáltam kihúzni magam a feladat alól.
Mindannyian találkozni akartak velem, de én alig vártam, hogy megszabaduljak innen és elbújjak otthon a szobámban. Nem voltam hozzászokva ekkora népszerűséghez, ráadásul ezek a lehetőségek nekem túl rámenősek voltak. Kicsöngettek. Riadalmamra minden levélíró az asztalomhoz sereglett, ráadásul a többiek is érdeklődve figyelték az eseményeket.
– Akkor jössz moziba? – kezdte Kiba. 
Én kezdtem süllyedni a padban, mikor váratlanul megszólalt mellettem egy mély hang.
– A Vad vágyakat csak jövő héten adják, szóval addig légy türelmes – mondta egykedvűen Sasuke, majd a bilifejhez fordult. – Lee, az írásod olvashatatlan, így ne várj válaszra. Temari! Ne fogalmazz ilyen félreérthetően! Sakura most azt hiszi te is fel akarod szedni.
Végül rám nézett . 
– Sai-jal nyugodtan elmehetsz … mivel buzi. Tényleg csak le akar rajzolni…
Én teljesen kész voltam. Körülöttünk megfagyott a levegő néhány másodpercre, aztán egy harsány nevetés csattant.
– Hát ez oltári beszólás volt Sasuke! – csapkodta az asztalát a hátsó padszomszédom. – Nem hittem volna, hogy képes vagy beszélni órán kívül. Micsoda fejlődés! – lelkendezett Naruto.
Engem is nagyon meglepett. Azt sem vettem észre, hogy elolvasta a leveleket. Furcsa tekintete, ahogy most rám figyelt teljesen lezsibbasztott.
– Gyere ki a mosdóba! – rángatott ki a lila ködből Hinata, én pedig örömmel fogadtam szót, mert szükségem volt most egy kis támogatásra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés