Hiába igyekeztem, legyengült állapotom miatt jelentősen lassítottam csapatunk iramát. Tomai birtoka három napi járásra volt Konohától, de csak a tervezett út felét tudtuk megtenni. Nagyon bántott a dolog, ráadásul kénytelenek voltunk a szabad ég alatt éjszakázni, mivel a közelében se jártunk még annak a településnek, ahol eredetileg megszállni kívántunk. 

Aggódva adtam oda a kisbabát este Hinatának, hogy rendbe tegye, mert nekem már arra se volt erőm, hogy megetessem. Utolsó mozzanatként vacsora helyett magamba tömtem a maradék trágyagolyót, és elmormoltam egy imát Gai senseihez, hogy hasson a találmánya, mivel borzalmasan idegesített ez a helyzet. Majd megőrültem mérgemben, hogy nem haladunk, és még a fiamat se vagyok képes ellátni, annyira gyenge vagyok. Sajnos hiába erőltettem volna, egyszerűen nem bírtam mára többet. Bűntudatosan pillantottam a kicsire, aki tiltakozva rúgkapált a Hyuuga kezében, mert nem tetszett neki az idegen kéz érintése, aztán a kimerültségtől elaludtam. Zaklatott álmok kezdtek gyötörni, pedig olyan nagy szükségem lett volna a nyugodt pihenésre, de egyre csak a baba sírása csengett a fülemben, és egy nő fájdalmas nyöszörgése. Láttam magam előtt Sakurát, ahogy egy sötét helyen szinte csonttá soványodva sínylődik, és a fia után könyörög. Sír, kaparja a falat, és néha engem átkoz.
Majd megszakadt a szívem.

Aztán egy apró ököl kapaszkodott a hajamba, hogy kirántson ebből a kínzó vízióból. Mikor kinyitottam a szemem, a tekintetem Hoshi kíváncsi pillantásával találkozott. Olyan picike volt még, de annyira komolyan tudott nézni, mint egy felnőtt. A sötétben is láttam szeme szomorú csillogását. Ujjai görcsösen markolászták a semmit, majd amikor végre valami a kezébe akadt, jó erősen ráfogott. Kapaszkodót keresett ő is szegényke ebben a bizonytalanságban. Magamhoz öleltem, hogy ne féljen, érezze, hogy nincs egyedül. Vagy ezért, hogy én ne féljek... 

- Kicsikém... - súgtam neki, és hatalmasat szippantottam a megnyugtató babaillatból, hogy valamelyest szűnjön a mellkasomban lüktető fájdalom. Egyszer már elveszítettem mindenkit, akit szerettem, és most rettegtem, hogy ez a szörnyűség újra megtörténik, ha túl későn érkezünk.
- Visszahozom Sakurát, akár az életem árán is - szólalt meg mellettünk egy hang elszántan.
- Naruto?
- Ti vagytok nekem a legfontosabbak: Te, Sakura és most már Hoshi. Mindent megteszek, hogy ismét együtt lehessetek, úgyhogy ne aggódj, Sasuke! Pihenj inkább, szedd össze magad, mert szükséged lesz az erődre - mondta csendesen, és ránk borított még egy takarót, aztán folytatta az őrködést.

Zavartan bámultam a hátát, ami már egy érett férfi háta volt erős, széles vállakkal, amelyekre nyugodtan lehet támaszkodni. Hirtelen valahogy megkönnyebbültem, mert éreztem, hogy bízhatok a szavában. Tudtam, ha valamire elszánja magát, akkor nem számít számára semmi akadály, addig küzd, míg el nem éri, és most ráadásul egy oldalon harcolunk. Nem maradhatok alul ellene, amikor Sakura megmentése a cél, elvégre egyértelmű, hogy kettőnk közül én vagyok a jobb. Nekem kell majd vállalni a dolog oroszlánrészét, amikor küzdelemre kerül a sor, bár azért ez az idióta is besegíthet, ha ennyire akar...

- De nem véletlen, hogy kettőnk közül engem választott az anyukád - súgtam bizalmasan a fiamnak, és a gondolatra eleresztettem egy szomorkás félmosolyt.
- Teme! Hogy el vagy telve magadtól! - csóválta meg a fejét Naruto a szokásos rókavigyorával. Ezek szerint meghallotta.


Másnap már fényesen járt felettünk a nap, amikor végre felébredtem. Túl fényesen is.

- Miért nem ébresztettetek fel? Hol vannak a többiek? - pattantam fel azonnal Naruto meg Kakashi után kutatva, és közben meglepődve tapasztaltam, hogy milyen gyors vagyok, már majdnem visszanyertem a régi erőm. Csak annyi kellett, hogy egyek végre valami rendeset is, aztán akár egy hadsereggel is el bántam volna.
- Neked és Hoshinak is jót tett a pihenő. Kakashi szerint szükséged volt még rá. Látom, jobban is érzed magad, szóval ne aggódj, simán beérjük őket.

Egyből a kicsihez siettem, aki Hinata mellett élvezte a kellemes napsütést egy pokrócon rugdalózva, és vidám mosollyal üdvözölt, amikor meglátott. 

- Te is jól aludtál? - kérdeztem a lurkótól, aki nagyon izgatott volt, mintha érezte volna, hogy most már igazán jó irányba fordulnak a dolgai, mert hamarosan tényleg teljes erőbedobással indulunk az anyuért. Lelkes gagyarászását igennek vettem. Óvatosan fölvettem, és magamhoz öleltem, pelyhes kis fejecskéjét megpusziltam, miközben ismét átjárt az a boldog forróság, hogy ilyen ajándékot kaptam az élettől. Aztán visszaadtam Hinatának, hogy gyorsan elkészüljek, és indulhassunk, mert az anyukáját is szerettem volna végre megölelni. Pokolian hiányzott.

Magam is meglepődtem, ezzel a kis pihenővel mennyivel jobban bírtam az iramot. Mire ránk sötétedett, éppen elértük a szállást, ahol Naruto meg Kakashi már vártak. Kihasználtam, hogy ismét civilizált helyen vagyunk, és nekiveselkedtem, hogy életemben először tisztességesen megfürdessem, megetessem, elaltassam a kisfiam.

- Naruto, megnéznéd, hogy nem túl meleg-e a víz? - kértem meg volt csapattársamat, ha már itt lábatlankodott a szobámban, mintha jobb dolga nem lenne.
- Dehogy nyúlok bele, még megsüt! - felelte felháborodva. 

Csak azért nem csaptam meg, mert a kezemben volt a gyerek. Idióta!
- Majd én megnézem - sietett a segítségemre Hinata, de meg se köszönhettem, mert Kakashi hirtelen letámadott.
- Add ide nekem Hoshit! Majd én énekelek neki, míg ellenőrzöd a vizet.
- Soha! - vágtuk rá hárman is egyszerre, és féltőn öleltem magamhoz a kicsit, nehogy a perverz megkaparintsa.
- Fektesd a karodra, így, hogy az arca ki legyen, és a másik kezeddel meg tudd kényelmesen mosdatni - mutatta Hinata, amikor látta rajtam, hogy bizonytalankodom. 

Megpróbáltam követni az utasításokat és sikerült is. Hoshi boldogan ficánkolt a vízben, miközben alaposan megcsutakoltan, igaz végül mi is úsztunk körülötte mindannyian a nagy pancsolásban. 

Mesteremet teljesen elragadta a hangulat, hirtelen rázendített:
- "Kis kukac, nagy kukac. Majd megnősz és jót mulatsz! Eltelik pár esztendő, s bomlik érted minden nő. Akkor aztán hasznos lesz, ha a kukac jó nagy lesz."

Hinata véletlenül úgy a bordái közé könyökölt, hogy nem tudta folytatni, mivel a fájdalomtól beleszorult a levegő, de jobb is. Mikor újra összeszedte magát, méltatlankodva vonta kérdőre a lányt, mi baja. Nem kapott választ, helyette Naruto rosszalló tekintetével találta szembe magát.
- Sensei, ne rontsa már el ilyen fiatalon ezt a gyereket! Szebbeket nem tud? - korholta.
- Dehogynem! Éjjel eszembe jutott egy új, ez biztos tetszeni fog! "Meztelen tündérek táncolnak a réten. Köztük egy ördög áll, nagy rúddal kezében..."
- Elég! - intettem már le én is, mert nem akartam tudni a folytatást.
- Hisz csak fogócskát játszanak! - háborodott fel Kakashi, amiért nem hagyjuk kibontakozni. - Az a baj, hogy túl maradiak vagytok, pedig sose lehet elég korán kezdeni a gyerek nevelését, és a szerelem ráadásul az élet fontos része. Veletek se a csengős teszttel kellett volna indítani, hanem azzal, hogy elolvastatom a Nyali-fali sorozatot. Akkor legalább egyből tanultok valami hasznosat.
- Mert az ördög szerelmet keres, miközben a nagy rúdjával hadonászik? - érdeklődtem ártatlan képpel.
- Pe... persze! - vágta rá Kakashi bizonytalanul, és nagyon megsértődött, mert még Hinata is kinevette.
- Sensei, csöppet elfogult vagy ebben a témában - veregette vállon Naruto, aztán hozta a törölközőt, hogy a fürdésnek is véget vessünk, mert Hoshi már bőven kiázott, mi pedig szintén megértünk egy szárazruha cserére.
- Menjetek ti is fürdeni, én addig vigyázok rá - küldött bennünket is Hinata, amikor elaludt végre a baba, és óvatosan betettem a kiságyba.

Csendben vonultunk le a közös fürdőbe, miközben arra gondoltam, Kakashinak egy picit azért mégis igaza van. Ha már akkor tudom, milyen jó dolog a szerelem, talán nem tiltakozok ellene olyan sokáig, hanem másképp döntök bizonyos dolgokban.

- Jó újra együtt - sóhajtott Naruto, amikor lemostuk magunkról az út porát, és beültünk a forró vízbe.

Nem terveztem sokáig áztatni magam, mert minél előbb aludni akartam, de jólesett ez a kényelmes nyugalom. Hamarosan Kakashi is csatlakozott hozzánk, de ez se zavarta meg a ránk telepedett csendet. Fölöttünk ragyogtak a csillagok, amiről eszembe jutott, mennyiszer néztük így éjjel együtt az eget a küldetések alatt esténként, amikor a tűz körül pihentünk. Ösztönösen úgy választottuk a fekhelyünk, hogy Sakura körben védve legyen. Mindig köztünk aludt, és már akkor is szerettem úgy álomra hajtani a fejem, hogy az ő békés arcán kalandozott a tekintetem, mielőtt lehunytam a szemem. Mesterem néha rajtakapott, hogy a lányt bámulom, de nem szólt semmit. Tudtam, hogy örül, amiért ilyen jó csapat lettünk, és megkedveltük egymást még azzal az idiótával is. Most pedig újra itt vannak mellettem és készek rá, hogy segítsenek bármi áron.

Miért nem vettem eddig észre, hogy ennyire szerencsés vagyok?

A következő hajnal már úgy ért, hogy útra készen vártam Hoshival az ébredező társaságot. Nem akartam több időt vesztegetni, minél előbb el szerettem volna érni Tomai birtokát, hogy információkat gyűjthessünk és kidolgozhassuk a megfelelő stratégiát.

Elképesztő sebességgel haladtunk, még a korábbi lemaradást is sikerült lefaragni, mert a többieket is elérte az a felfokozott várakozás, hogy végre akcióba lendülhessünk. A domboldalakkal tarkított szántóföldeket erdős terület váltották fel, ami alkonyatkor már jelezte, hogy megpihenhetünk, mert megérkeztünk. Utolsó szálláshelyünk egy elhagyatott viskó volt a patak partján. Meglepően jó állapotban találtuk, mintha rendszeresen használnák, még ki is volt takarítva. Hinata azonnal nekilátott, hogy vacsorát készítsen, míg én Kakashival a környéket derítettem fel, Naruto pedig a Hyuuga lánynak segített. Hozott fát, vizet forralt a teának, míg Hinata a rizzsel meg a szárított hússal bíbelődött.

- Milyen gyorsan elkészültetek mindennel, mint egy összeszokott házaspár - ugratta őket Kakashi, mikor visszaértünk, és máris lakomával vártak, közben arra is volt gondjuk, hogy a kisfiam ellássák. 

Narutón most először láttam, hogy hasonló gondolatok járhatnak a fejében, mert a célzásra halványan elpirult, és zavartan takargatni kezdte a babát, pedig már Hoshi így is épp eléggé be volt bugyolálva. 

Hogy ne kezdje ki a kicsi bőrét a pelenka, Hinata ismét fürdőt készített neki, bár itt csak egy ócska lavórt találtunk, ami nem volt arra alkalmas, hogy a tegnapihoz hasonló lubickolást csapjunk. Már épp készültem volna, hogy nekilássak a fürdetésnek, mikor Kakashi karon ragadott, és félre húzott.

- Hagyjuk ezt most Narutóékra. Beszélnünk kell - mondta ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, és várta, hogy kövessem.

A vacsora egyből összeugrott a gyomromban, mert a komolyságától ideges lettem, mit akarhat ilyen hirtelen. Mikor olyan messze kerültünk a kunyhótól, hogy kényelmesen ráláthattunk, de biztosak lehettünk abban, hogy a többiek nem hallják a szavunkat, Mesterem letelepedett egy kidőlt fa törzsére, és nagyot sóhajtva felnézett az égre.

- " Egyszer eljön az a nap, mikor más lesz a legfontosabb. Mikor már csak az ő ragyogó szemeibe tekintesz, s minden mást elfeledsz. "
- Kakashi, ugye nem azért hívtál félre, hogy szerelmes dalokkal szórakoztass? - kérdeztem türelmetlenül, mert végképp nem értettem, mi a célja ezzel a hülye nótázással megint.
- Csak figyelmeztetni szeretnélek.
- Mégis mire?
- Hogy Naruto esetleg úgy érzi, kiszorult közületek. Persze biztos örül, hogy a két legjobb barátja egymásra talált, de ez óhatatlanul azzal járhat, hogy azt gondolja, ő már felesleges. Emiatt hajlamosabb lehet meggondolatlanságokat csinálni. Talán, ha neki is megérintené a szívét valaki - kacsintott a ház felé - akkor nem félne annyira, hogy nélkületek magányos lesz.
- Azért hívtál el, hogy kettesben lehessenek Hinatával?
- Valami ilyesmi járt a fejemben, igen - nyugtázta Mesterem kajánul.
- Erre már én is gondoltam - vallottam be, hiszen tudtam, Narutónak mennyire fontos Sakura. Jobban örültem volna, ha végre olyanba szeret bele, aki viszonozza is az érzéseit, mert Sakura nagyon szerette ugyan, de nem szerelemmel, inkább anyáskodott felette mindig.
- Akkor mindketten küzdjünk azért, hogy Naruto észrevegye, milyen nagyszerű lányt sodort a sorsa az útjába. Szerintem remek párt alkotnának, és Hinata minden bizonnyal már régóta figyeli Narutót, szóval neki se lenne ellenére, ha kicsit rásegítenénk a dolgokra, hogy előbb összejöhessenek. Benne vagy? - nyújtotta a kezét pacsira Mesterem vigyorogva. Nagyon elégedett volt, hogy bennem szövetségesére talált.
- Benne vagyok - bólintottam, és a kezébe csaptam, mivel örültem, hogy végre én is tehetek valamit a barátaimért.
- Van még valami, Sasuke. Ez viszont nem ilyen vidám dolog, de tudnod kell róla. Az a férfi a képeken, akit láttál Tsunadénál...
- Akivel Sakura sétálgatott? - lettem ideges.
- Igen, ő. Tomai fia, Akimi. Nos, úgy néz ki, rettenetesen beleszeretett Sakurába. Olyannyira, hogy mindent megtenne, hogy a feleségévé tehesse. Emiatt segített, hogy a baba hozzánk kerüljön, Sakurát viszont magának akarja.

Ösztönösen ökölbe szorult a kezem, mikor arra gondoltam, hogy emiatt szakítottak el egy édesanyát a gyermekétől. Ha valóban szeretné ez az Akimi Sakurát, soha nem tett volna vele ilyet. 

Hirtelen zörgést hallottunk a távolból. Mindketten a lombok közé ugrottunk, hogy kikémleljük a hang forrását. Egy öregember baktatott a kunyhó felé lovat vezetve, ami alaposan meg volt rakodva csomagokkal. Valószínűleg kereskedő lehetett, és ő használhatta ezt a helyet szállásként időnként, ha erre járt, mert most is magabiztosan lépkedett, és meg se lepődött, hogy nincs egyedül. Udvariasan köszöntötte az elébe toppanó Narutót, miközben kikötötte a lovat, hogy bemenjen a kunyhóba megpihenni.

- Túl feltűnő lenne, ha mi is megjelennénk - suttogta Kakashi.

Naruto, mintha csak összebeszéltünk volna, épp akkor közölte az öreggel, hogy a feleségével és a fiával tartanak észak felé, a rokonokhoz, és itt esteledett rájuk, azért húzták meg magukat ők is ezen a szálláson.

- Jó, hogy családnak gondolják őket, így nem gyanúsak - bólintottam, hogy milyen eszes a szöszi. Hinata pirulásain persze jókat mosolyogtunk, mert Naruto nagyon beleélte magát a férj szerepébe. 
- Szerencse, hogy ettünk, mielőtt kijöttünk - sóhajtott Kakashi, amikor egy óra múlva a benti társaság befejezte a beszélgetést, és lefekvéshez készülődött. 
- Szerintem Hinata elájul, ha Naruto mellé fekszik - állapítottam meg somolyogva, mert már most is mindenféle színben játszott szegény lány, ahogy Naruto a kisbabát középre tette és elkezdte ledobálni a ruháit, hogy kényelmesebben aludhasson.
- Csak két ágy van, logikus, hogy nekik kell osztozniuk, mint ifjú házasoknak - kuncogott Mesterem a maszkja alatt.
- Nekik legalább szép estéjük lesz - irigykedtem a szerencséjükön. 
- Úgy látszik, sokkal könnyebb dolog összeboronálni őket, mint hittük - állapítottuk meg szinte egyszerre Kakashival elégedetten.

Nekünk nem okozott gondot, hogy kinn töltsük az éjszakát, mert amúgy is így terveztük, hogy felváltva őrködünk. Hajnalban előkerült Naruto, hogy könnyítsen magán, és akkor Kakashi a lelkére kötötte, hogy hozza témába újra Tomait, hátha mégis tud az öreg valami használhatót, mert az esti beszélgetéskor semmi érdemlegeset nem tudott kiszedni belőle, csak olyan információt, amit bármelyik falusi tudhatott a családról. 

Korgó gyomorral néztük végig, ahogy kicsivel később komótosan felkelt a kiskunyhó minden lakója, és alaposan bereggeliztek. Hinata aztán megszánt bennünket, és a mi adagunkat kicsempészte, hogy ne éhezzünk mi sem. A kisfiam egyre nyűgösebben tűrte hiányom, és én is alig vártam, hogy a vén kereskedő végre szedelőzködjön és nekiinduljon, hogy előjöhessünk. 

Már éppen felpakolt a fickó és búcsúzkodott, amikor újabb lódobogás hallatszott, és három férfi bukkant fel az erdei ösvényen.

- Gyere, öreg! Éppen téged kerestünk - torpantak meg a kunyhó előtt. - Urunknak rengeteg papírvirágra lenne szüksége, ugye van nálad elég?
- Persze, hoztam. Csak nem esküvő lesz a birtokon? - vidámodott meg a kereskedő.

A szívem vadul dörömbölni kezdett.
- Nem, temetésre kell. Meghalt Akimi urunk menyasszonya. 

Lezuhantam volna, ha Kakashi meg nem tart. Minden erőm elhagyott, a hír hatására elengedtem a fatörzset és megrogytak a térdeim.

- Egyértelmű, hogy hazudnak! - súgta Mesterem, de nekem nehezemre esett, hogy most bármire is figyelni tudjak. Egyre csak a kegyetlen szavak kongtak a fejemben, amelyek olyannyira letaglóztak, hogy gondolkodni se tudtam. 

- Ez egy csel. Tomai valószínűleg felfedezte, hogy itt vagyunk, és így akar megszabadulni tőlünk.
- És ha nem? - suttogtam halálra váltan.
- Nézd! Rólunk is tudják, hogy itt vagyunk. Nem voltunk elég óvatosak. Az a lovas, ott távolabb, alig tudja visszafogni a kárörvendő vigyorát. Határozottan idenézett, amikor elkaptalak, és körülöttünk megmozdultak a lombok. Épp erre számítottak, hogy a rossz hírrel összezavarnak bennünket, esetleg feladjuk.

Erőtlenül ültem le a faágra, és annyira próbáltam hinni Kakashinak, de a félelem teljesen legyűrt.

A többiek szerencsére megőrizték hidegvérüket és akcióba léptek. A kereskedő idétlen vigyorral fogadta szerencséjét, hogy hirtelen ennyire kelendő lett az áruja. Nem sokáig örülhetett, mert Hinata valami ürüggyel visszacsalta a kunyhóba, onnan pedig már Naruto jött elő az öregember alakjában, hogy kémkedni menjen. Ezt a lehetőséget nem hagyhattuk ki.

Mi is trükkhöz folyamodtunk. Látszólag csomagolni kezdtünk, amint távoztak a lovasok, mintha a szomorú fejlemény miatt csüggedten hazaindulnánk, de igazából csak a klónjaink vették Konoha felé az irányt, mi addig gondosan elrejtőztünk.

Dél körül került elő Naruto. Én egy genjutsuval elintéztem, hogy a kereskedő ne is emlékezzen arra, hogy valaha látott bennünket, és a megmaradt papírvirágaival Homokfalu felé vette az irányt. Egyhamar biztos nem fog errefelé felbukkanni.

Naruto könnyes szemmel borult a nyakamba, amikor végre beszélni tudtunk arról, hogy mit látott a birtokon. Izgatottan vártam a beszámolót, bár megnyugtatott a szöszi vidám arckifejezése, de ez a könnyben úszó boldogság nagyon meglepett.

- Sakura úgy örült nekem! - szipogta Naruto a vállamba, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam.
- És ezért bőgsz ennyire? - kérdezte Kakashi értetlenül.
- Dehogy, csak... Igazából borzalmasan néz ki, és annyira sajnáltam. Olyan vékony, szinte alig volt benne élet, mert Akimi becsapta, elrabolta tőle a gyereket, amitől teljesen összeomlott. Eddig azt se tudta, él-e a pici. Mindenfélét hazudtak neki és megzsarolták, hogy ha elszökik, akkor a földesúr megvonja a támogatását Konohától. Egyszerűen nem tehetett semmit. Nagyon kétségbe volt esve, de amikor meglátott, és beszéltünk, olyan boldog volt. Elmondtam, hogy te is itt vagy, és mennyire jó apuka vagy, erre úgy sírt... - Naruto megint pityeregni kezdett, és nekem is elszorult a torkom. - Sasuke, hihetetlenül szerencsés vagy, nagyon szeret téged az a lány! - bökte ki barátom. - És azt üzeni, hogy türelmesen vár, mert tudja, hogy számíthat rád, hamarosan kimented onnan.

Erre már én is elkezdtem sűrűn pislogni, mert azonnal beugrott, Sakura mennyire hitt bennem mindig is. Ez a bizalom borzasztóan jólesett.
- Köszönöm, hogy neked több eszed volt, mint nekem, és bejutottál hozzá, meg sikerült kicsit megnyugtattad. Én amikor meghallottam, hogy meghalt, legszívesebben porrá zúztam volna mindenkit a birtokon. Jó, hogy te higgadtan cselekedtél - veregettem meg a vállát hálásan.
- Viszont sietnünk kell. Tényleg kellettek a papírvirágok, csak nem temetésre, hanem esküvőre. Két nap múlva hozzá akarják adni Sakurát Akimihez - vágott közbe a szöszi szenvedélyesen.
- Akkor meg kell akadályozni az esküvőt! - szólalt meg Hinata izgatottan.
- Nem, nekem jobb ötletem van! - mosolygott rá Naruto csibészes vigyorral, amitől a lány a haja tövéig pirult.
- Mi lenne az? - kérdezte Kakashi kíváncsian, és érdeklődve vártuk, hogy Naruto megossza velünk, mit talált ki.

Helyzetünk ellenére hihetetlenül vidáman telt a délután, mert olyan ötlete támadt kivételesen a szöszinek, ami nagyon is a kedvemre való volt. Új szállást kerestünk a birtokhoz legközelebbi városban, ahol olyan nagy volt a nyüzsgés, hogy észrevétlenül elvegyülhettünk. Álcáztuk magunkat, ezért kicsi volt a lebukás esélye. Naruto szerint Tomai nem alkalmazott ninjákat a védelmére, csak olyan harcosokat, akik erősek és jól bánnak a fegyverekkel, de könnyen bedőlnek bármilyen trükknek, így hatalmas előnyben voltunk. 

Kigondoltam a megfelelő taktikát, hogy Naruto tervét vérontás nélkül véghezvigyük, és úgy menekítsük ki Sakurát, hogy ezzel ne okozzunk gondot Konohának. Minden ízemben sóvárogtam, hogy repüljön az idő és mihamarabb találkozhassak szerelmemmel, mert szörnyen gyötört a tudat, hogy itt vagyunk egymáshoz közel, mégsem láthatom még mindig. Hinata megértően mosolygott rám, amikor a bennem tomboló feszültséget azzal csitítottam, hogy a kisfiamat dajkáltam, és neki suttogtam mindenféle butaságot a vágyaimról és arról, mennyire hiányzik az anyukája.

Este, amikor megint csöndben áztattuk magunkat Narutóval, szintén csak erre tudtam gondolni, hogy Sakura vár rám. Vele ellentétben én nagyon türelmetlen voltam.

- Ez a terv tök tuti! Ne izgulj, minden rendben megy majd, és hamarosan együtt lehettek - nyugtatott barátom.
- Ha majd hazafelé tartunk, és mindenki egészséges lesz, akkor megnyugszom - feleltem.

Naruto nem is próbálta palástolni, mennyire szórakoztatja, hogy a higgadt Uchihát ilyen állapotban látja. Nem számít! Majd lesz még ő is szerelmes, és akkor én nevetek rajta.

- Te, figyelj... - kezdett bele, mikor kinevetgélte magát rajtam. - Kérdezhetek tőled valamit? - váltott komolyabbra.
- Már számítottam rá, hogy előhozakodsz vele - intettem le, és most én mosolyodtam el, amiért ennyire kiismerhető. Csoda, hogy eddig is bírta, amilyen kíváncsi. - Azt akarod tudni, hogy hogyan jöttünk össze Sakurával, igaz?