Hinata azonnal megállapította, hogy nagyon jól áll Sakura kezében a kisbaba. Gondolatban kötögetni kezdte bátyja porontyai számára is a kiscipőket kék és rózsaszínben - mindegyikből legalább ötöt-ötöt - mert olyan rajongással nézte az ifjú pár Sorát. Biztos volt benne, hogy hamarosan náluk is kopogtat majd a gólya, aztán sűrű vendégük lesz.

Tudta ő, hogy Sakura be fog jönni a morgós bátyónak! Gondolatban újra gratulált magának, amiért meghívta magukhoz ezt a nagyszerű lányt. Ábrándozás közben teljesen elragadta a hév, mert hiába hangoztatta Sasuke, hogy ez egy kényszerházasság, amiből csak később remél rendes kapcsolatot, az éles szemű lány már most elkönyvelte a sikert. Szerinte a két fiatal tökéletesen összeillett.

- Gyere, megint átöltözöl! - csípte fülön Konan Sakurát, és parancsolóan beterelgette az egyik szobába.

A rózsaszínnek már elege volt a zsarnokoskodásból, de nem marad ereje ellenkezni. Teljesen kimerítette a rengeteg élmény, a vendégek túláradó figyelme, mert mindenki vele foglalkozott. Konan határozott utasítgatására nyűgösen átvette a ruhát, amelyet a kék hajú lány a kosztüm helyett adott neki, aztán új nővére megigazította a sminkjét, és kurta fürtjeit apró kontyba fésülte. Mire Sakura észbe kapott, egy tiara díszelgett a fején, hátul pedig fátyol lengedezett a hajába tűzve. 

- Ez meg minek? - kérdezte gyanakodva, de Konan leintette.
- Ne aggódj, csak bízd rám magad! - nyugtatta.

Sakura sokat hallotta már ezt a mondatot, aztán általában keserűen csalódnia kellett. Szinte biztosra vette, hogy ez most is így lesz, de megadta magát a sorsnak, hiszen rájött, hogy az Uchihák ellen hiába hadakozik. 

- Most már siessünk, mert várnak ránk - szólalt meg Konan pár perc múlva, mikor úgy gondolta, Sakura tényleg elkészült. - Erre még szükséged lesz - nyomott a kezébe egy piros tulipánokból álló csokrot, aztán húzta magával, mert alig várta, hogy lássa öccse elégedett mosolyát, amikor szépséges menyasszonyát elővezeti. 

Sakura hátrahőkölt meglepetésében, amikor tekintete először végigsiklott a terasz új díszítésén. A kávéházból asztalokat hoztak, hófehér abroszokkal, drága porcelánnal terítették, mindenhol gyertyák világítottak, és mécsesekkel kiraktak egy keskeny ösvényt, ami lefelé kanyargott a tengerig. Alkonyodott, a nap éppen lebukni készülődött és vörösre festette a fodrozódó vizet. A vendégek türelmesen várakoztak a menyasszonyra lenn a parton, miközben Itachi egy gyönyörű dallamot játszott a zongorán.

- Hű, hogy ez milyen giccses! De... nem jutok szóhoz, annyira elámultam - dadogta Sakura.
- Akkor jobb, ha nem is erőlteted a beszédet. Csak egy szót mondj, azt is akkor, amikor kérdeznek, oké? - karolt bele Kakashi apáskodva.
- Istenem, már megint mi van magán? Ez egy szmoking, vagy pincér ruha, esetleg pingvinjelmez? - nézett végig rajta elszörnyedve a lány.
- Ugye milyen menő? - húzta ki magát büszkén a nyomozó.
- A mérete és a molyrágások alapján még az édesanyjától kaphatta az érettségi báljára, azért lengedezik a nadrág erősen boka fölött.
- Ne legyél szemtelen! Szóval, ha kérdeznek, jó hangosan válaszold azt, hogy IGEN, mert az öregek is hallani akarják, milyen boldogan mész férjhez. Érthető?
- Azt hittem, csak kitöltjük a regisztrációs iratokat és ennyi. Minek ez a felhajtás?
- Örülj, hogy a férjed ettől sokkal különlegesebb szertartást akart. Ne rontsd el a kedvét, hanem viselkedj rendesen! - lódított rajta a fickó türelmetlenül, és elindultak a mécsesek közt, hogy komótos léptekkel lesétáljanak a virágboltív alatt várakozó vőlegényhez.

Sakura először nevetségesnek találta ezt az egészet, mert úgy érezte, mintha egy ócska színjáték díszletei közé tévedt volna, aztán elszorult a torka, ahogy végignézett Sasuke rokonain, és mindenki tekintetében komolyságot látott. Ők őszintén hittek ebben. Mintha lélekben mindannyian egy szívvel kívánták volna, hogy ez a lehetetlen ötlet - ez a furcsa házasság - igazi legyen, valódi boldogsággal végződjön. 

Elszégyellte magát. Ideges lett és meg is torpant. Képtelen dolognak tartotta, hogy újabb hibát kövessen el, még egy önző lépést tegyen, mert árulásnak érezte tettét, nem mehetett hozzá ehhez a fiúhoz, nem csaphatta be ezeket a rendes embereket. 

Sasuke szinte ugyanabban a pillanatban elindult felé. Sötét szeme a kétségbeesett smaragdokat kereste, és amikor elé ért, Sakura pedig rémülten felnézett rá, valami különleges történt. Ahogy összekapcsolódott a tekintetük, mindkettejükben végérvényesen megváltozott valami. Két bizonytalan érzésből vált egy bizonyosság, Sasuke hirtelen úgy érezte örökkön-örökké vigyázni akar Sakurára, Sakura pedig feladta a harcot, hogy egyedül küzdjön a világ ellen, és rábízta magát.

Összekulcsolódtak ujjaik, Sasuke kézenfogva vezette a boltív alá menyasszonyát, aztán egy dallamos hangú férfi elkezdte mondani az eskü szövegét. A csillagos égbolt szebben ragyogott felettük, mint a legdíszesebb templom képei. A tenger morajlásába beleolvadt a csendes zongoraszó. Mindketten hangosan ismételték a fogadalmat, Sakura pedig nagyon igyekezett, hogy Kakashi büszke lehessen rá. Nem akart amiatt sírni, hogy a szülei, ha látnák, vajon mit éreznének. Ő félt, rettenetesen félt, mert eddig bele se gondolt igazán, mit is vállal, csak a menekülés újabb lehetőségét látta ebben az esküvőben, de most minden olyan igazi volt, ráadásul szívbemarkolóan szép. Még Sasuke bíztató mosolya is őszintének hatott. Sakura megnyugvást érzett, ahogy az óriási férfikéz érte nyúlt, és határozottan tartotta apró kezét. A meleg tenyér óvatos érintése arra sarkallta, hogy újra higgyen, megint bízzon abban, hogy neki is jár valami jó. Reménykedjen, hogy neki sem kell egyedül végigporoszkálni az élet kanyargós ösvényein, hanem lesz valaki, aki végig mellette áll. Nem tiltakozott, amikor az eskü szövegét elmondták, aztán Sasuke közelebb húzta magához, majd lehajolt hozzá, hogy megcsókolja. A fiú forró ajkai új érzéseket ébresztettek Sakurában: szívében a csüggedés helyét átvette a bizakodás.

Sasuke nem volt durva vagy erőszakos, nem furakodott a szájába, csak egy pillanatra érintette őt puhán, amitől Sakura gyereklelke ismét kivirágzott. Többet jelentett neki ez a tapintatos figyelem, mint élete összes csábító ígérete. Mindenki látta, hogyan változik dacos tekintete, hogyan fordul vadóc makacssága szelíd engedelmességbe attól az apró reménykeltő gesztustól, hogy nem próbálják azonnal igába hajtani.

Bódultan fogadta a gratulációkat, közben zavartan tűrte, hogy férje gyengéden átkarolja derekát. Talán egyedül nem is tudott volna talpon maradni, mert olyan erős érzelmi kavalkád kavargott benne. Félszegen nézett fel Sasukéra, vajon ő is ugyanezt éli-e át, de a fiún nyoma se volt kétségnek, bizonytalanságnak, csak színtiszta boldogságot látott rajta. 

Naruto viszont nem osztozott az örömükben, és kezdte az is bosszantani, hogy itt mennyire rajonganak Sakuráért. 

Hát vakok ezek?

Igazságtalannak érezte, hogy lassan egy éve udvarol az Uchiha lánynak, mégis csak most érkezett el az az alkalom, hogy Hinata bemutatta a családjának. Ehhez képest Sakura azonnal a bizalmukat élvezte, pedig ha tudták volna, hogy kígyót melengetnek a keblükön, biztos nem örvendeznének ennyire ennek az esküvőnek.

A probléma csak az, hogy Naruto nem márthatta be Sakurát, hiszen azzal magáról is mindet elárulna. Tehetetlen dühében legszívesebben kést mártott volna a lányba, főleg amikor a kisbabával parádézott, mintha bármikor is esélye lenne arra, hogy egyszer jó anyává váljon. Cöh! 

A szertartás maga volt a tömény szirupáradat. Sasuke sötét öltönyében úgy festett, mint egy plakátról szökött filmsztár, még a milliódolláros mosoly is stimmelt rajta, amikor meglátta Sakurát abban a nevetségesen előkelő ruhakölteményben. Mintha telne nekik ilyenre, vagy passzolna ehhez a szakadt kurvához. Narutónak csak akkor csillant fel a szeme, amikor Sakura végre rájött, hogy ez nem az ő világa, nem illik ide, és egy pillanatig úgy tűnt, szokás szerint menekülőre fogja. Kár, hogy az a pojáca nem hagyta futni, pedig azzal, hogy feleségül vette, végérvényesen megpecsételte Sakura sorsát.

Naruto komoly elhatározásra jutott, amikor azt látta, hogy az ifjú pár körül valami különös aura ragyog. Feketére akarta festeni ezt az egészet, hogy sötét legyen és komor, mint a csillagtalan éjszaka, és hideg, meg rideg, Sakura számára pedig elviselhetetlenül magányos.




Mióta Sakura elfogadta ezt az egész álomszerű esküvőt valóságosnak, minden egyes percét boldog izgalommal élte meg. Élvezte a táncokat, a különleges italok ízét, a sok ismeretlen ember szeretetét. Gyönyörű ruhájában, amely földig ért és minden egyes lépésnél ringón fodrozódott körülötte, mesebeli hercegnőnek érezte magát, és szinte rettegett attól, hogy az egész csoda köddé válik majd éjfélkor, mint a Hamupipőkében. A varázslat csak Sasukén nem fogott, ő maradt ugyanolyan pimasz, elkerülte a szőke hercegek legendás jómodora, de még így is tökéletesen beleillett ebbe a különös estébe.

A vacsorát egy szomszédos étteremből hozták. Mivel Sakura gyomra még élénken emlékezett az ebédre elfogyasztott óriási tintahalra, inkább valami egyszerűbbet választott, csak rizst evett.

- Ugye nem a nászéjszakára gondolsz, és amiatt nincs étvágyad? - érdeklődte férje csak úgy mellékesen, miközben egy nagydarab húst tömött a szájába.
- Eszembe se jutott - felelte Sakura az igazságnak megfelelően.
- Pedig foglalkozhatnál vele, ugyanis nagyon izgi programot terveztem. Fárasztó lesz, és tuti reggelig kitart - húzódott gonosz mosolyra a fiú szája.

Ezek után percekig paskolták a menyasszony hátát, akinek sikerült durván félrenyelni az ételt. Ráadásul ő az egész életmentő akció alatt pont azért küzdött, hogy az az átkozott falat a helyén maradjon, mert inkább megfulladt volna, minthogy az emlegetett izgi programon részt vegyen.

- Ne haragudj, ezt nem kellett volna - telepedett vissza mellé Sasuke bűntudatosan, mikor elhárították az életveszélyt, és mindenki megnyugodott. - Igazából semmi köze a szexhez annak, amit csinálni akarok veled, csak vicceltem - magyarázta zavartan.
- Nem érdekel! Kellőképen aljas voltál ahhoz, hogy bármit is akarj, én nyugodt szívvel nemet mondjak rá. 
- Kérlek! - fogta könyörgőre a fiú, mert nagyon sajnálta volna, ha kikosarazzák.

Végül megmaradt köztük a sértődött hangulat, és az est végén Sasuke csalódottan indult aludni. A testvérei mind tudtak a tervéről, ezért őszintén együtt éreztek vele. Konan végül elhatározta, hogy még egyszer utoljára segít, mert nem bírta nézni öccse savanyú ábrázatát. Utána ment, hogy felvidítsa.

- Nyugodtan készülj, mi majd mindent elintézünk, oké? Csak alaposan gondold át legközelebb, mivel viccelődsz, mert ha megint kihúzod Sakuránál a gyufát, már nem leszünk itt, hogy megbékítsük.
- Esküszöm, hogy vigyázni fogok a számra, meg a kezemre is, csak most az egyszer még segítsetek - kérte Sasuke őszinte megbánással.
- Rendben, de tartsd az ígéreted!

Fél óra múlva egy nagyon-nagyon álmos és dühös Sakura várta Sasukét a kávéház előtt.

- Ha nem a szekrény méretű bátyádat küldöd rám, hogy kiugrasszon az ágyból, esküszöm, nem jövök. Mi olyan rendkívül fontos, hogy még az éjszaka közepén el kell intéznünk, és nem várhat egy percet sem?
- Mondtam, hogy valami érdekeset akarok veled csinálni reggelig, elvégre ez lenne a nászéjszakánk. Ha már nem az ágyban töltjük, legalább legyünk együtt. Persze, ha meggondoltad magad és mégis visszavágysz a takaró alá, tőlem mehetünk - ajánlotta fel a fiú kaján vigyorral.
- Felejtsd el! - vakkantotta mérgesen Sakura, és sértetten hátat fordított neki. 
- Kényelmesen öltöztél, nem fázol?
- Itachi szó szerint gatyába rángatott, így nem sok esélyem maradt, hogy lengén jöjjek. Szerinted nem durva, hogy ennyire erőszakosak vagytok? Konan legalább adott nyalókát, hogy könnyebben meggyőzzön.
- A bátyám nincs oda az édességért, viszont képes olyan hamisan kornyikálni a füledbe, hogy inkább engedelmeskedsz neki azonnal, nehogy megsüketülj, szóval örülj, hogy ezt nem vetette be. 
- Félelmetes egy család... - csóválta meg a fejét rosszallóan a lány, de azért elmosolyodott, mert Sasukéról lerítt, mennyire boldog, hogy a testvére elintézte neki ezt a furcsa randit. 
- Akkor mehetünk? 
- Igen, de ha a közelembe jössz, vagy valami sértőt mondasz, azonnal hazajövök - hagyta figyelmen kívül Sakura a felé nyújtott kezet. Elindult Sasuke előtt, aki megadó sóhajjal leengedte a kezét és követte.

Az éjszakai túra mégis érdekes lett. Sasuke körbevezette Sakurát minden olyan helyen Konohában, ami számára fontos emléket jelentett. Kezdte a régi házukkal, amiben azóta már idegenek éltek, és eléggé lepusztult. Sokkal kisebb volt a mostani otthonuknál, és a fiú elmesélte, mennyivel jobb lett az életük, amikor az apjuk megvette a kávéházat, ami végre biztos megélhetést jelentett a családnak, és jobb körülményeke. Megnézték a régi játszóteret, a titkos búvóhelyeket és az első randik helyszínét. Sakura hatalmasakat kacagott azon, Sasuke mennyit csetlett-botlott, mire igaz nőcsábásznak mondhatta magát. Mesélt Temariról is, de erről inkább szomorúan. Végül azt is elmagyarázta, miért unt bele az állandó epekedésbe.

- Bármikor találkozunk, mindig Shikamaruról beszélt. Tudom, hogy én soha nem jelentettem neki sokat, csak egy biztos pont voltam az életében, akire bármikor támaszkodhat, mégis örömmel vártam, hogy megint foglalkozzon velem. Aztán elegem lett - foglalta össze a több éves kapcsolat lényegét.
- De ha bajban lenne, te újra segítenél, igaz? - kérdezte Sakura csöppnyi neheztelés nélkül.

Épp a hintában üldögéltek, és Sasuke arra gondolt, mit érzett, amikor néhány nappal ezelőtt pont ugyanitt, ezen a helyen, meghozta ezt a fájdalmas döntést.

- Nem tudom, segítenék-e...
- A bizonytalan válasz azt jelenti, hogy még mindig szereted. Biztos, hogy segítenél, és ebben nincs semmi rossz. Ez a szerelem.
- Gondolod? Ha tényleg szeretne egy kicsit is, akkor nem okozna állandóan fájdalmat. Ha pedig nem szeret, nincs semmi értelme, hogy tönkretegyem magam miatta.
- Irigylem Temarit, amiért van valaki, akinek ennyire fontos - mosolyodott el a lány, mire Sasuke meglepve nézett rá. 
- Még sohasem láttalak őszintén mosolyogni - jegyezte meg, és ebben a pillanatban olyan gyönyörűnek látta Sakurát, hogy belesajdult a szíve. 
- Mert végre komolyan veszel. Utálom, amikor szórakozol velem, mint egy kisgyerekkel. Sokkal jobb érzés, amikor őszintén beszélsz, és nem érezteted, hogy fiatalabb vagyok nálad.
- Nem csak fiatalabb vagy, hanem sokkal tapasztalatlanabb is. Olyan könnyű csőbe húzni, és annyira aranyos vagy, amikor sikerül becsapnom valamivel, te meg bosszankodsz, mint egy kis méregzsák. Megütsz ezzel az apró ököllel, amit könnyedén lefogok, és sértegetsz olyan szitkokkal, amelyek vígan leperegnek rólam. Érzem, hogy igazából nem is akarsz megbántani, hiszen te vagy a legérzékenyebb ember, akit valaha ismertem, és hiába haragszol bárkire, a légynek se tudnál ártani.

- Ebben tévedsz. Én egy igazi bosszúálló vagyok - jelentette ki Sakura öntudatosan.

Sasuke nevetni kezdett rajta, de aztán hamar befejezte, mert látta, hogy nagyon megbántotta vele Sakurát. A lány után nyúlt, hogy visszatartsa és az ölébe húzza.

- Ne pukkadj már meg mindenen, ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek! Csak a gyerekek viselkednek így - mondta békítően.

Sakura azonnal ideges lett, ahogy az erős karok a derekára fonódtak és szorosan tartották. 

- Ha megígéred, hogy nem szaladsz el, hanem visszaülsz a másik hintába, elengedlek - mondta gyorsan a fiú, mert ő is érezte, hogy úgy kalapál a szíve, mint egy riadt kismadárnak.
- Kérlek! - szólt a lány elfúlóan, és óriásit sóhajtott, mikor lazulni kezdett az ölelés. - Utálom, mikor ezt csinálod - mondta dühösen. - Ígértél valamit! - emlékeztette sértetten, miközben kelletlenül visszaült a hintájába, pedig legszívesebben tényleg elszaladt volna. 
- Volt már, hogy valaki nem csak bántott, hanem olyat is csinált veled? Gondolom érted, mire gondolok... - buggyant ki Sasukéból a kérdés, ami már régen foglalkoztatta. Nem akarta Sakurát kellemetlen helyzetbe hozni, de muszáj volt tudnia. A lány mindig hevesen reagált, ha veszélyben érezte magát, sokkal hevesebben, mint azt a helyzet általában indokolta volna.
- Ha nem válaszolok, akkor nagyon megharagszol?
- Ha nem válaszolsz, akkor azt fogom hinni, hogy igen, emiatt nem akarsz erről beszélni.
- Nem, nem azért. Soha nem erőszakoltak meg. A szó valódi értelmében nem jutott idáig még senki, de többen akadtak sajnos, akik közel jártak hozzá. Például a te akciódat is valami hasonlónak éltem meg, pedig szerintem te azt is csak egy viccnek gondoltad. 
- Hidd el, ha tudom, amit most, soha nem teszek ilyet.
- Hagyjuk! Ezt már megbeszéltük, én le is zártam magamban, viszont van valami, amit elmondanék, ha már felhoztad a témát. Talán túl késő ehhez, amiért bánt is a lelkiismeret elég rendesen, mert ha időben elmesélem, esetleg meggondolod magad. Szóval a szexről lenne szó. Az az igazság, hogy szerintem mocskos és gusztustalan dolog. Csak egy alantas ösztön, egy eszköz, hogy az egyik ember kihasználhassa a másikat. Én csak akkor lennék rá hajlandó, ha biztosra tudnám, hogy utána azonnal kisbabám lesz, és nem kell többet csinálni, egyébként soha, semmivel nem vehetnének rá újra. Egyszerűen nem megy, rosszul vagyok tőle, ezért bármennyire is szeretném, nem lehetek jó feleséged. Adtál nekem időt, de később se hiszem, hogy változtatni tudnák ezen, ezért sajnálom, őszintén sajnálom, hogy egy ilyen selejtes lánnyal akadtál össze - motyogta Sakura tömény bűntudattal.
- Neked ilyen tapasztalataid vannak a szexről? - döbbent meg a fiú, és kezdte bánni, hogy egyáltalán szóba hozta a dolgot. Sakura arcán olyan undort látott, ami teljesen egyértelművé tette, hogy komolyan gondolja.
- Ne haragudj, hogy ilyen csalódást okozok. Ezért nem kellett volna annyira ragaszkodnod ehhez az esküvőhöz. Mondtam, hogy nem ismersz, és ha ismernél, nem kellenék. Tényleg bánom! Mindent bánok!

Sasuke nem is tudta hirtelen mit válaszoljon, miközben a könnyes szemű lányt nézte, mert valóban egy világ omlott benne össze. Aztán bevillant egy kép, amikor Sakura odaadóan viszonozta csókjait, és ettől némileg megnyugodott, mert rájött, miért érez így ez a buta gyerek. Nincsen vele semmi baj, csak az élet bánt vele mostohán.

Szerette volna magához ölelni, és azonnal megmutatni, hogy amit gondol, az hatalmas tévedés, de most még nem tehette, mert azzal csak rontott volna a helyzeten. Helyette valami más jutott az eszébe. 

- Eszünk egy fagyit? - váltott hangnemet, és a kérdéssel valóban sikerült villámgyorsan elapasztania a szomorú könnyeket. Megkönnyebbülve sóhajtott, mikor Sakura válasz helyett azonnal pattant is, bár az arcát még bőszen törölgette, de a tekintete már csupa kíváncsiság volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés