Míg máskor ólom lábakon járt az idő, most hihetetlenül gyorsan telt. Sakura próbálta odázni a dolgot, még a szökés is felmerült benne valóban, de tartott a fiú haragjától, nem akarta a szükségesnél jobban felbosszantani. Épp elég lesz, hogy nemet mond neki.

Sasuke már ebéd előtt megjelent. Számított rá, hogy Sakura nyugtalan lesz, esetleg szorult helyzetében képes valami újabb meggondolatlanságot cselekedni, ezért inkább korábban érkezett, hogy biztos itt találja. Nem sikerült meglepnie. A lány rég átöltözött, pizsama helyett pólóban, sortban várta az ágyon üldögélve, és láthatólag azon töprengett, mit feleljen a házassági ajánlatra. Sasuke érezte, hogy nemet akar mondani.

Figyelte egy darabig a folyosóról, míg a lány észre nem vette, és össze nem rándult, mint aki megretten. Ez azért rosszul esett Sasukénak, hiába próbálta Sakura gyorsan rendezni az arcvonásait, hogy mosolyogva fogadja.

Szóval ennyire ráijesztett volna? A lelkiismeret-furdalás kelletlen kígyóként gyűrűzött gyomrában, mert nem sokkal érezte különbnek magát az erőszakoskodó Kabutótól. Vajon hányszor bántották már így ezt a szerencsétlent, és meddig juthattak nála? Mennyire tették már tönkre testét és lelkét ezek a "balesetek"? 
Undorodott magától, hogy neki is könnyedén elvette ez eszét egy kívánatos női illat. 
Vezekelni akart, mert rettenetesen szégyellte, amit tett.

- Szia, Sasuke! Bocs, hogy ilyen állapotban kell látnod, de nincs nálam semmi festék, hogy egy kis sminkkel elviselhetőbbé tegyem a kinézetemet. Látod, már megint csak a terhedre vagyok. Ne haragudj! - szabadkozott erőltetett vidámsággal Sakura. Zavarában teljesen maga alá húzta lábait, hogy még kisebbre zsugorodjon a fiú előtt, bár legszívesebben átlátszóvá vált volna, annyira nem kívánta ezt a beszélgetést. 

Felháborodva gondolt arra, hogy Sasuke jóval korábban jött, amivel sikerült alaposan meglepnie, hiszen nem készült még fel rendesen erre a találkozásra. Gondolkozni akart, hogyan is fogalmazzon, hogy az Uchihák ne törődjenek többet vele, de meg se bántsa a családot. Most sarokba szorítva érezte magát, amit nagyon utált, mivel hajlamosabb volt a hibázásra, amit ebben a helyzetben nem engedhetett meg. Határozottnak kellett maradnia.

Egy elgyötört sóhajjal próbálta rendezni a fejében uralkodó kuszaságot. Véletlenül se mutatta volna, hogy megijedt a fiútól. 

- Pár napja megakart erőszakolni egy elmebeteg disznó, szóval nem hiszem, hogy ezek után azzal foglalkoznék, hogyan nézel ki. Inkább az a furcsa, hogy tele vagy kék-zöld foltokkal, a szád fel van repedve, a szemed alatt még kissé duzzadt, és ahogy hallottam, a vállad is kegyetlenül fájhat, erre te mosolyogni próbálsz. Talán az agyad is sérült? - kérdezte komoran Sasuke nem törődve azzal, hogy Sakurát még jobban megijeszti, mert lehuppant közvetlenül mellé az ágy szélére.

Szerencse, hogy erről az ágyról a fal miatt nem lehetett leesni, különben a lány biztosan így jár, úgy hátrahőkölt meglepetésében. A szigorú fekete szemek mintha a veséjébe láttak volna, egyből elfelejtette miattuk a gondosan kitervelt elhatározását, hogy gyorsan lerázza a fiút. Sasukét nem lehetett gyorsan lerázni, de még hosszas trükközéssel se, mert hihetetlen figyelme volt minden apró részletre, amellyel könnyedén megszorongatta a lányt.

- Lehet. Lehet, hogy az agyam is sérült, bár nem nagy kár érte. Sose voltam túl értelmes - váltott taktikát Sakura, hátha ezzel sikerül elterelni a beszélgetést, és a házasság már szóba se kerül. - Állítólag mindig is furcsán viselkedtem, szóval ne csodálkozz, ha hirtelen össze-vissza beszélek, esetleg csurogni kezd a nyálam, vagy rángatózik a szemem, hehe...
- de a poénkodása nem jött be.

Sasuke ugyanolyan komoly maradt, és még mindig őt bámulta, mintha tudná, hogy ezzel idegesítheti a legjobban. 
Talán kutatott a múltjában és azzal akarja zsarolni?

- Gondolkoztál az ajánlatomon? - hangzott el a kérdés, ami egyből romba döntötte Sakura reményeit. Ilyen bevezető után nem merte rávágni, hogy nem, mert attól tartott, hogy Sasuke mérgében egyből felfalná, és csak a csontjait köpné ki, vagy ezzel a szúrós pillantással mondjuk ronda kukaccá varázsolja, aztán eltapossa.
- Nehéz lett volna nem gondolni rá. Nem minden nap ajánlanak ilyen dolgokat, de úgy hiszem, kissé elsietted. Nem haragszom, ha közben meggondoltad magad - próbálkozott, de egyből lesütötte a szemét, mikor a másikból valami morgásszerű hang távozott az ötletére. Végül Sasuke nem harapta le a fejét, csak csendesen kérdezte:

- Miért gondoltam volna meg magam? Azt hiszed, olyan könnyedén hoztam ezt a döntést és ugyanilyen gyorsan változtatok is rajta? Sok rosszat el lehet rólam mondani, de azt nem, hogy ilyen dolgokban felelőtlenül nyilatkozok. Ezt a házasságot komolyan szeretném, és nem csak azért, hogy segítsek rajtad.
- Mi hasznod lenne belőle?
- Mi károm lenne belőle? 
- Nem is ismersz engem, Sasuke! Ha tudnád, valójában milyen vagyok, szóba se állnál velem.
- Tégy egy próbát! Mondd el, milyen vagy valójában, én meg eldöntöm, szóba állok-e veled.
- Nem - felelte riadtan a lány, mert a múltjáról semmiképpen se akart beszélni.
- Mit takargatsz ennyire? Talán loptál, csaltál, hazudtál, embert öltél? - jött a provokáció, mert Sasuke érezte, hogy nem kell már sok hozzá, hogy megtörje. Végső döfésként megfogta a kezét, amitől Sakura testén úgy hullámzott keresztül az undor meg a félelem, hogy Sasuke is megdöbbent rajta, de azért se engedte el. - Szóval halljam, mit tettél? Mi az a szörnyűség, ami elől mindig menekülsz?

Sakura próbálta elhúzni a kezét, és rémülten bámult az ajtó felé, hátha felbukkan valaki, aki megmenthetné, de a folyosón nem járt senki, ezért hangtalanul hadakozott a fiúval míg bele nem törődött, hogy Sasuke az erősebb.

- Beszélj! - rántotta meg a kezét nem fájóan, csak kellően határozottan, hogy jelezze, türelmesen várja a lány meséjét, bármeddig is makacskodik. 
- Ha elengedsz, beszélek - nyögte a rózsaszín elfúlóan, mert a hatalmas tenyér érintését képtelen volt tovább elviselni. Iszonyodott tőle, és utálta a fölényét, az erejét, és azt, hogy könnyedén uralkodik felette.
- Hallgatlak - hagyta szabadulni Sasuke, és kicsit hátrébb is húzódott, hátha ezzel segít. Nem gondolta, hogy a mindig higgadtnak mutatkozó Sakurát ilyen könnyű felzaklatni. Most szinte tajtékzott az indulattól.
- Mindet, érted?! Minden bűnt elkövettem már, amit felsoroltál - fakadt ki a lány, és olyan gyűlölködve nézett rá, hogy Sasukénak összeszorult a gyomra. - Most boldog vagy, hogy tudod? - kiabálta, és inkább elfordult, mert érezte, hogy a szégyen könnyei azonnal kibuggyannak szeméből. 

Ezért nem sajnálta az életét, emiatt nem riadt már meg attól, hogy mi lesz vele, hiszen szinte vágyta a halált, mert képtelen volt megbirkózni a bűntudattal.

- Hogy érted ezt, hogy már minden bűnt elkövettél? - kérdezte a fiú rekedten, mikor az első sokkból némileg összeszedte magát. Gondolta, hogy vannak sötét foltok Sakura múltjában, de itt emberölést is emlegettek, ami már jóval több annál, mint amire számított.
- Gondoltam, hogy ez megrémiszt! Igen, jól hallottad! Loptam, csaltam, hazudtam, embert öltem, úgyhogy felesleges tovább hősködnöd, hogy te majd megmentesz. Ebből a mocsokból már senki nem menthet meg, szóval menj el! - kérte most már sírva a rózsaszín, és kivételesen a parancsoló hang könyörgőre váltott. Sasuke úgy meglepődött rajta, hogy szót is fogadott. Tétován felállt és kisétált a folyosóra. Sakura látta, hogy lerogy az első székre és ott próbálja emészteni a hallottakat.

Hát persze! Egy rendes fiúnak mindezt iszonyat lehet hallani, hiszen az ő nyugodt életében soha nem adódtak ilyen problémák. Sakura dühében felpattant és be akarta csapni az ajtót, de egy óriási cipő megállította a mozdulatban.

- Nincs pénzed kifizetni a kitört üvegeket - figyelmeztette egy férfihang szelíden, és visszatolta Sakurát az ágyba.
- Bagoly mondja verébnek. Magának meg nincs pénze normális cipőre? Minek van a lábán már megint ez a bohócbakancs? - felelte a lány harapósan. - Nem csodálnám, ha csiperketelep nőne a lábujjai között ebben a melegben - morogta, de közben már újra előtörtek a könnyei, úgy fájt neki, hogy Sasuke ekkorát csalódott benne.
- Nem tudom nem észrevenni, hogy összevesztetek. Nem ment jól a lánykérés? - kérdezte óvatosan Kakashi, és leült a pityergő mellé.
- Tudni akarta, milyen vagyok, én pedig elmondtam, ha már ennyire kíváncsi. Gondoltam, hogy nem fog tetszeni neki az igazság, és ő is megutál - mondta Sakura indulatosan. 

Sasuke minden szavát hallotta és tiltakozóan kapta fel a fejét, de nem vitte rá a lélek, hogy visszamenjen tisztázni a dolgot. Ő nem utálta meg a lányt, egyszerűen csak meglepődött - elég erősen.
- Hoztam neked jégkrémet. Edd meg, mielőtt elolvad - nyomta az édességet Kakashi Sakura kezébe, és indult, hogy rendbe tegye a dolgokat. - Holnap majd jövök! - szólt hátra, és becsukta maga mögött az ajtót.

Sakura egy szemhunyást se aludt. Hajnal felé már levegőre volt szüksége, mert úgy érezte megfullad a gondok súlya alatt. Belebújt a papucsába, majd óvatosan kilopózott a folyosóra. Már alaposan kiismerte magát, magabiztosan fordult a lépcsőház felé, hogy mihamarabb kijuthasson a tetőre. Éppen akkor lépett ki, mikor az első sugarak kandikálni kezdtek a horizonton. Odasétált a tető szélére, és megigézve bámulta a felkelő napot. 

- Ugye nem akarsz leugrani? - szólalt meg mögötte egy jólismert hang, amitől azonnal meglódult a szíve.
- Talán sajnálnál? - kérdezett vissza, és lélegzetvisszafojtva várta a választ. Nem mert megfordulni, de így is érezte a fiúból áradó ismerős parfümillatot. Még mindig ugyanazt használja, amivel akkor meglepte. Két hónapig dolgozott, hogy megvehesse neki ezt a drága ajándékot... és Naruto még mindig szereti.

Egy pillanatra felötlött benne, hogy az a boldogság, ami most átjárja tetőtől talpig, éppen elég lenne utolsó emléknek. Ahogy a fénynyalábok rózsaszínűre festik az eget a szeme előtt, a szellő pedig játékosan érinti bőrét, közben meg ez az érzés, hogy talán egy kicsit fontos élete szerelmének - igen, ezektől az egyszerű örömöktől már boldogan halna meg.

- A francba! Ez meg mit keres itt?

Mire Sakura megfordult, hogy miért morgolódik a fiú, Naruto már el is tűnt, helyette viszont megjelent valaki más. Sasuke trappolt felé égő szemekkel.

- Remélem, jó okod van rá, hogy korán reggel így felbosszants! Mi a jó büdös francot csinálsz itt? Ágyban lenne a helyed!
- Csak levegőre volt szükségem, nem tudtam aludni.
- Hát én sem. Pont erre számítottam, hogy megint lesz valami hülye gondolatod, és...
Áh! Mindegy. Azonnal mars vissza a szobádba, míg észre nem veszik, hogy leléptél. Gyerünk, szedd a lábad! - lódított rajta a fiú csöppet se gyengéden.

Sakura gyorsan körbekémlelt, látja-e valahol Narutót, de a szőke biztonságosan elhúzódott az egyik kémény mögé, onnan figyelte a különös jelenetet. Nem tetszett neki, hogy újfent Sasukéval látja a lányt.

A kórteremben valósággal forrott a levegő, legalábbis Sakura még a korábbinál is fojtóbbnak érezte. Zavartan figyelte, hogyan csukja be az ajtót nesz nélkül Sasuke, nehogy felfedezzék őket, aztán a fiú otthonosan lehuppant az ágyára, de arra várhatott, hogy Sakura is mellé üljön. Inkább az asztalnál telepedett le, jó messzire tőle. 

- Nagyon megijesztettél! - kezdte a beszélgetést az Uchiha komoran, amitől Sakurának máris liftezni kezdett a gyomra.
- Nem csináltam semmi rosszat, csak szeretek feljárni a tetőre. Ott egy picit jobb, szabadabb - védekezett konokul.
- Értem. Sajnálom, ha úgy viselkedem veled, mint egy taknyos gyerekkel, de néha tényleg megérdemled. Bármilyen bosszantó is, valamiért azt érzem, hogy vigyáznom kell rád, mert roppantul veszélyes vagy önmagadra. 

Sakurát meglepte ez a vallomás. 

- Ne érezd felelősnek magad értem, hiszen nincs közünk egymáshoz - kezdte újra, hátha végre megérti Sasuke, hogy tényleg nem akar tőle semmit.
- De van. Nem tudom miért, de van. Mióta beléptél a kávézónk ajtaján, folyamatosan aggódom miattad, pedig hidd el, én lennék a legboldogabb, ha képes lennék könnyedén túllépni ezen.
- Tudom, hogy szereted azt a szőke lányt. Jobban tennéd, ha inkább vele foglalkoznál, én megleszek majd, ahogy eddig is.
- Köszi a tanácsot, de képes vagyok eldönteni, kivel foglalkozok és mit teszek. Egyelőre sorolom a tényeket: Te tettél nekünk egy ígéretet, hogy egész nyáron kisegítesz bennünket. Számítottunk rád, erre leléptél a frászt hozva az egész családra. Később sikerült véletlenül a nyomodra bukkanni, de majdnem túl későn. Mikor azt hittem, ettől már nem tudsz nagyobb galibát okozni, szó nélkül elsétáltál azzal a flúgos nővel, és csak a jószerencséden múlt, hogy itt vagy viszonylag épségben. Felfogtam, hogy nem akarsz beszélni magadról meg a múltadról, és azt is, hogy az én életem közel se hasonlít arra a hányattatott sorsra, ami neked kijutott, de attól még bízhatnál picit bennem, meg a többiekben, akik segíteni akarnak neked. Hinata minden nap hív, tudok-e rólad valami újat, mert nagyon aggódik érted. Ha valakivel megszerettetted magad, azért felelősséggel tartozol, nem hagyhatod magyarázat nélkül faképnél, amikor csak tetszik. Felfogtad? Nem ismered a kisherceget? 
- A kisherceget?
- Ja, aki megszelídítette a rókát, hogy barátok legyenek.
- Nem szoktam mangákat olvasni.

Sasuke a tenyerébe temette arcát, hogy inkább ne szólaljon meg.

- Az nem manga, hanem egy híres könyv - mondta végül fáradt hangon, és igyekezett összeszedni magát, hogy normálisan tudja folytatni. Sakura mellett általában villámgyorsan elveszítette a türelmét, de most fontos volt, hogy beszéljenek mielőtt a lány újra kihozná a béketűréséből. 
- Nem érdekel, ki vagy, és mit tettél korábban. Kezdjünk tiszta lappal. Az a viharkabátos bugris - aki minden nap meglátogat téged és édességgel töm ahelyett, hogy valami egészséges ételt hozna neked - hajlandó segíteni abban, hogy gyorsan elintézzük a hivatalos papírokat. Az árvaház igazgatóját még csak fel se függesztették, egy ejnyebejnyét se kapott, szóval tárt karokkal vár vissza a régi helyén, és erősen feni rád a fogát. Senki nem mert vallani ellene, vagy a támadód és bandája ellen. Nem kell részleteznek ugye, hogy mire számíthatnál, ha a kórház után oda kéne visszatérned. 

Sakura gyorsan megértette helyzetét, Sasuke pedig elégedetten figyelte, mennyire elsápad mikor felfogja, mekkora bajban van.

- Délelőtt elkéredzkedhetnél a kezelőorvosodtól, és elmennénk a szüleidhez az engedélyekért, pár nap múlva a szülinapodon pedig összeházasodnánk, vagyis kitöltjük a regisztrációs dokumentumokat, aztán senki se zaklathatna. 
- Még mindig nem értem, mi a jó neked ebben.
- Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy tovább viszem apám üzletét. Egyre többet betegeskedik, és tudom, hogy megnyugtatná, ha biztos alapokon látná a vállalkozást, bármi történjék is vele. Te segíthetnél ebben, ketten vinnénk az üzletet. Úgy láttam, te is jól érzed magad a kávéházban, meg szereted a gyerekeket.
- A gyerekeket? - meredt ki a lány szeme csodálkozásában.
- Igen a gyerekeket, vagy ha jobban tetszik így: a leendő gyerekeinket. Én igazi feleséget akarok. Mondtam már, hogy nem csak azért vennélek el, mert sajnállak, hanem mert valódi társat szeretnék annak minden előnyével és nyűgével.
- Hiszen nem is kedvelsz! - dadogta a rózsaszín, mert már semmit nem értett.
- Kedvelem, ahogy zajlik körülötted az élet, mert veled mindig történik valami. Ez nekem új, nálunk soha nem történik semmi izgalmas.
- És ha nem lehetnek gyerekeim? - dobta be a lány remegő hangon a végső aduját.
- Akkor majd szeretjük a testvéreim gyerekeit, úgyis lesz nekik valószínűleg egy rakattal - felelte Sasuke határozottan, pedig ez a lehetőség csöppet se tetszett neki, de nem akart máris visszakozni, ha már eljutottak végre odáig, hogy Sakura legalább gondolkodik az ajánlatán.
- Nem hiszek neked. Nem hiszem el, hogy így is kitartanál mellettem - mormolta a rózsaszín kételkedve.
- Te se ismersz engem, szóval ne mondj addig véleményt rólam - zárta le a vitát Sasuke, mert érezte, hogy végre nyerésre áll.
- Nem értelek - sóhajtott Sakura megrendülten, és a tekintetet csupa kérés volt, ahogy végül óvatosan belenézett a félelmetes, sötét szemekbe, amelyek most győzedelmesen ragyogtak.
- Sakura! - szólt Sasuke meglepően lágyan. - Nem kell érteni, csak igent mondani. Akkor mehetünk délelőtt a szüleidhez? - kérdezte újra, ám a választ meg se várta. - Reggeli után hozok pár holmit neked, hogy legyen mibe öltöznöd, aztán tízre legyél készen!!!



A lány még soha nem örült ennyire viharkabát suhogásnak, mint ezen a napon. 

- Végre, itt van! Mi tartott ennyi ideig? Már megint a bohóccipőjét fényesítette vagy a kötött mellényén számolgatta a rojtokat? Azt ígérte, ha hívom, itt lesz egy pillanat alatt - rótta meg a nyomozót türelmetlenül, de beléfagyott a szó, mikor meglátta mögötte az unatkozó Sasukét. Nyelt egyet, de aztán folytatta ugyanolyan hévvel, hiszen fontos közlendője volt.
- Beszélnünk kell! - suttogta artikuláltan, hogy a férfi megértse, viszont a mögötte álló ne hallja.
- Oké - súgta vissza ugyanolyan módon Kakashi, és nagy szemeket meresztve úgy tett, mintha epedve várná a folytatást.
- Az a fiú teljesen megbolondult - bökött Sakura a viharkabátos mögé. - Találkozni akar a szüleimmel - magyarázta elszörnyedve.
- Nincs ebben semmi furcsa. Csak így lehet elintézni a házasságot, szükség van a beleegyezésükre.
- De az apám, meg az anyám... - Sakura kétségbeesetten kereste a szavakat, hogyan is jellemezhetné, miért is reménytelen ez a helyzet.
- Ha Sasuke találkozni akar velük, örülj neki. Talán ő másként fogja fel ezt az egészet, mint te. 
- Ép eszű ember nem akarna elvenni engem, és nem akarná látni a szüleimet.
- Talán mégis van egy kis defektje a fiúdnak - vonta meg a vállát Kakashi elgondolkozva. - Annyira azért még nem ismerem - mondta bizonytalanul.
- Elnézést! Nem zavar, hogy mindent hallok, miközben rólam beszéltek? - köszörülte meg a torkát Sasuke bosszúsan. 
- Add fel! - fogta újra könyörgőre Sakura, mert most már őszintén megrémült a fiú elszántságán.
- Soha! Most pedig induljunk! - adta ki a végszót az Uchiha, és karon ragadta.

A kocsiban már nem volt ilyen nagy szája, főleg amikor rájött, hogy az ország egyik leghírhedtebb börtönének kapuján gördülnek be éppen. Csak nyelt nagyokat, miközben azt kémlelte, mennyire vannak biztonságban. Sakura hasonlóan le volt fehéredve, csak Kakashi fütyörészett gondtalanul, mintha a riviérán autókáznának, nem egy ilyen nyomasztó helyen. És még ő a defektes...

- Megérkeztünk. Kiszállás, gyerekek! - rikkantott a nyomozó vidáman. Igazából tetszett neki, mennyire meg van illetődve a két fiatal, miközben ő ilyen bátor.
- Apád egy elítélt? - tért magához Sasuke, amikor beléptek a verőfényes napsütésből a hűvös falak közé, és némileg megjött a hangja. 
- Egy kicsit - felelte a lány tétován.
- Hogy lehet valaki egy kicsit elítélt?
- Hát úgy, hogy eredetileg tényleg rab volt néhány hónapig, de aztán szabadon engedték volna, ő viszont nem akart elmenni. Teljesen vallásos lett, és arra tette fel az életét, hogy a többieket is megtérítse. Egyszerűen képtelenek kitenni innen. Ha kiteszik az ajtón, visszamászik az ablakon, vagy addig könyörög, míg valamelyik őrnek megesik a szíve rajta és megint beengedi. Afféle mindenes lett itt, dolgozik a konyhán, meg takarít, bármit elvállal, csak hogy a "nyája" mellett maradhasson. Tudod, az apám eléggé megváltozott mostanság, könnyű megsajnálni. 

Sasuke ezt nem nagyon értette, de úgy döntött, inkább annyiban hagyja. A hosszú folyosó végén felbukkant egy őr, aki készséggel elvezette őket az igazgatóhoz. Rövid beszélgetés után már keresték is Sakura édesapját, aki amint megjelent az irodában, hangos zokogásban tört ki.

- Ne haragudj, Kisbogaram! Ne haragudj! - térdelt le a lánya lábaihoz szinte önkívületben ostorozva magát. El se tudták mondani jövetelük okát, mert ez így ment mindaddig, míg Kakashi ki nem terelte őket a helyiségből.

Ekkor Sakura is sírni kezdett. Tudta jól, miért furdalja az apját ennyire a lelkiismeret, de azt azért fájdalmas volt látni, hogy az eszét is elvette a bűntudat.

- Biztos, hogy anyuhoz is elakarsz menni? - kérdezte elcsigázottan.
- Biztos - bólintott Sasuke, bár erősen megviselte az előbbi jelenet.

Másodszorra már meg se lepődött, mikor egy lakás helyett valami rehabilitációs intézetbe érkeztek.

- Ez egy bolondokháza? - érdeklődte óvatosan, mire Kakashi és Sakura egyszerre rázta meg a fejét. - Valami hasonló, de itt önként vannak a betegek, hogy gyógyuljanak, nem zárják be őket - magyarázta fásultan a lány.
- Anyukád miért van itt?
- Felejteni. Ennek leginkább én vagyok az oka, ugyanis miattam tart itt ő is, és apa is. Rossz gyerekük voltam - mondta Sakura mérhetetlen bűntudattal. 


Az épület mögött barátságos park tárult eléjük. Az egyik nővér odavezette őket egy padon üldögélő asszonyhoz, aki csendben bámult maga elé, pedig számtalan szépségben gyönyörködhetett volna maga körül.

- Szia, Anya! - ölelte át Sakura könnyeivel küszködve a vékonyka asszonyt, akinek a szeme azonnal megtelt élettel, és haragosan taszította messzire a lányt.
- Még van képed idejönni? Mit akarsz tőlem? Újra bajban vagy? Engem már nem érdekel, csinálj, amit akarsz, csak többet ne lássalak, te hálátlan! Tönkretettél bennünket!

Sakura szomorúan hátrált tőle. Számított rá, hogy nem lesz része boldog a fogadtatásban, mégis fájt neki ez a tömény gyűlölet. 

- Bocsánat, nem akartam semmit, csak látni szerettelek volna, Anya - hebegte. 
- Nem akarod elmondani neki, hogy miért jöttünk? - vágott közbe Sasuke, de Kakashi gyorsan leintette. 
- Sajnálom... Nem zavarlak többet - suttogta a rózsaszín, és máris fordult, hogy magára hagyja a felbőszült nőt.

Sasuke nem hagyta volna annyiban, hiszen azt hitte, hogy gond nélkül meglesz az engedély, meg se fordult a fejében, hogy vannak olyan szülők, akikre nem lehet számítani. 

Szótlanul telt a visszaút, és akkor se tudott mit mondani, amikor Sakurát kitették a kórház előtt. Elég nyomorultul érezte magát, főleg, hogy a nyomozó is kiszállt, aztán gyengéden magához vonta Sakurát, úgy vigasztalta, mert megint sírni kezdett. 

- Tényleg elakarod venni ezt a lányt? - kérdezte később Kakashi, mikor visszaült az autóba és mindketten a helyzeten merengtek.
- Most még jobban, mint eddig - fogalmazta meg határozottan Sasuke a lelkében kavargó érzéseket. 
- Akkor vegyük kézbe a dolgokat!

...

Elérkezett a sorsfordító dátum, Sakura tizenhatodik szülinapja. Tudta, hogy a nővérek meglepetéssel készülnek neki, de arra nem számított, hogy amikor kinyitja a szemét ismeretlen vendégek veszik majd körbe. 

- Jó reggelt, leendő sógornőm! - hajolt fölé egy kék hajú lány, és egy színes borítékot nyomott a kezébe. - Boldog szülinapot! - mondta széles mosollyal, és mohón várta, hogy Sakura megnézze, mit kapott.

Egy esküvői meghívót rejtett az ajándék. Sakura elsápadva olvasta a saját házasságkötéséről szóló papírt, melyen cirkalmas betűkkel az aznapi dátum állt.

- Siessünk! Mindjárt hozza az orvos a zárójelentésedet, aztán indulunk is szépítkezni - lépett elé Hinata, és boldog mosollyal átölelte.
- Ők kik? - érdeklődte tőle Sakura zavartan, mert se a kék hajút, se a sarokban ácsorgó szőke lányt nem ismerte. 
- Ja, bocsi! Bemutatom Konant, a nővéremet, és a bátyám feleségét, Inót. Nagyon kíváncsiak voltak rád, hiszen azt hitték, Sasuke azt az ostoba Temarit akarja elvenni. Nagy megkönnyebbülés és meglepetés, hogy végül megjött az esze, és egy rendes lányt választott.

Sakura feladta, hogy tiltakozzon a rendes jelző ellen. Rájött, hogy az Uchihák mind egyformák, nem hallgatnak rá, hanem mennek a saját fejük után, mintha a falnak beszélne. Megadóan belapátolta a reggelijét, elbúcsúzott a kórház személyzetétől meg a sivár kis kórteremtől, ami hosszú idő után végre egy nyugalmasabb otthont jelentett számára, aztán bizonytalan léptekkel elindult az új jövője felé. 

Ez a jövő máris kellemetlenül kezdődött. Még a kórházban se kínozták meg ennyire, mint a szépségszalonban. Mire legyantázták, kifúrták a fülét, megigazították a szemöldökét, gondosan kisminkelték, és túlesett a manikűrön meg a pedikűrön, már nem volt se élő, se holt. A műköröm ellen már hangosan tiltakozott, és a fodrász is csak azért tudta rendes frizurára vágni a haját, mert a kísérői megvesztegették egy oltári nagy nyalókával. Megmondta nekik, hogy addig hajlandó nyugton ülni a székben, míg a finomság tart, aztán őt nem érdekli az esküvő, se a csinosítás, hanem angolosan lelép. 

Még két tortaszeletet ígértek neki, ha hajlandó elmenni velük ruhát próbálni, így ennek eredményeként egy igazán nőies menyasszony várta Sasukét a hivatal előtt.

Sakura az új hajával, hófehér kiskosztümben pompázva megint idősebbnek látszott a koránál. A fiú nem is bánta, mert eléggé zavarta a köztük lévő négy év. 

Kakasi meglepően nagy befolyással bírt, ezért minden űrlapot előre kitölthettek, már csak a házasulandók aláírása hiányzott a regisztrációs papírról, hogy hivatalosan is egy pár legyenek. Sasuke gyorsan aláfirkantotta, és utána elgondolkodva figyelte Sakurát, akinek eléggé remegett a keze míg odaírta a nevét az övé mellé. 
A fiú bízott benne, hogy egyikük se bánja meg ezt a döntést utólag.

- Ennyi! Esetleg megcsókolhatják egymást - mosolygott rájuk az ügyintéző lelkesen, amikor végeztek, de el is harapta a mondatot, ahogy a menyasszony arcára nézett. - De... nem muszáj - fejezte be bizonytalanul, és gyorsan összecsapta a dokumentumokat, aztán elporzott velük, nehogy Sakura egy gyilkos pillantással kivégezze. 
- Én akarom azt a csókot - szólalt meg hirtelen Sasuke, mire Kakashi fájdalmasan felszisszent, mert rosszat sejtett.
- Én meg azt javaslom, hogy ne akard - felelte Sakura meglepően kimérten, és határozottan eltolta magától, hogy ne is próbálkozzon.

A sógornői hangosan nevettek, milyen dacos, de Sasuke nem jött zavarba.
- Mivel ilyen gyorsan lehetetlenség lett volna rendes lagzit szervezni, legalább ebédeljünk együtt kettesben - váltott témát, és a nyomozóhoz meg a rokonokhoz fordulva így szólt: - Köszönjük a segítséget, majd később találkozunk! Most szeretnék a feleségemmel lenni - kacsintott vigyorogva, hogy Sakurát még jobban bosszantsa.

A fiatalok egy elegáns hotel éttermébe mentek. A menyasszony nem győzött ámuldozni a pazar berendezésen, és majdnem elájult, mikor az étlapon végigolvasta az árakat.

- Jó nekem egy hamburger is - súgta zavartan, mert kényelmetlenül érezte magát, sohasem járt még ilyen puccos helyen.
- Jó pontnak veszem, hogy spórolni akarsz - mosolygott rá Sasuke. - Egy feleségnél ez nagy erény. Egyébként éppen azért jöttünk ide, hogy megbeszéljük az új szabályokat, vagyis azt, hogy mit várok el tőled ebben a házasságban.

A lány azonnal behúzta fülét-farkát, és haragosan pislantott az asztal túloldalán kényelmesen terpeszkedőre. Szóval ő se lesz különb! Egy újabb "segítőkész" férfi - gondolta keserűen. 

Sasuke sejtette, mire gondol, emiatt sietett mihamarabb tisztázni vele a dolgokat.

- Biztos emlékszel, hogy mondtam, én igazi feleséget akarok. Ebbe beletartozik, hogy összebarátkozunk, kölcsönösen tiszteljük egymást, jót-rosszat megosztunk, hűségesek leszünk, és bízunk a másikban, de ezen kívül nem akarlak kényszeríteni semmire. Szeretnék valódi kapcsolatot, vagyis mihamarabb közel kerülni hozzád, lefeküdni veled, de addig nem erőltetem, míg nem állsz rá készen. Egy ilyen eset után, ami az árvaházban történt veled, természetes, ha nem vágysz azonnal ilyesmire, ráadásul alig ismerjük egymást, de attól még egyszer majd elvárom tőled, mert nem jótékonyságból vettelek el. Most viszont még kapsz egy kis időt, hogy hozzám szokj, szóval rajtad múlik minden, ebben te diktálod a tempót, oké? Ha akarod, akár már ma is... tudod... De nem akarlak sürgetni...

A szex említésére Sakurának bíborba szaladt az arcszíne, és ezerrel kezdett dübörögni a szíve. Nem is mert felnézi egy jódarabig, helyette a fehér abroszt mustrálta, és próbálta emészteni az elhangzottakat. 
- Neked van valami elvárásod vagy kívánságod velem szemben? - kérdezte óvatosan a fiú, de Sakura egyből megrázta a fejét.
- Most nem jut eszembe semmi, de később lehet, hogy lesz. Akkor majd közlöm - válaszolta zavartan.

Fogalma se volt róla, mennyire bájos a félszeg mozdulataival, ahogy a pincérnek válaszolgat megilletődve. Sokan bámulták üde szépségét, ami nem kerülte el az ifjú férj figyelmét. Büszkén húzta ki magát mellette, és most már nem sajnálta, hogy minden megtakarított pénzét erre a napra költötte. Végül Sakura azt kérte ebédre, amit a férje, és döbbenten meredt a tányérjára, mert egy óriási tintahalat kapott. Nem merte azt mondani, hogy nem szereti. Megpróbálta illedelmesen megenni az utolsó falatig, ha már egy vagyont fizettek érte, de közben már az éjszakára gondolt, amitől azonnal visszakívánkozott az étel a gyomrából. Vajon tényleg bízhat Sasukéban? Valóban nem fogja lerohanni? 

Pont ezért nem akar a felesége lenni, hiszen tudta, hogy ez milyen kötelezettséggel járna, és a fiút se akarta becsapni, meg magát se akarta kellemetlen helyzetbe hozni.


A nap egyetlen várt pontja végül elérkezett. Inari és Hanabi már izgatottan leste az ablakból, mikor bukkan fel Sasuke kocsija az új rokonnal.

Amikor az apró karok átölelték Sakurát és megérezte a két kisgyerek végeláthatatlan pusziáradatát az arcán, valahogy hirtelen minden jóra fordult. Már nem tűnt olyan rémisztőnek ez az egész, hogy egy új családhoz csatlakozott, másik otthona lett, szerelme helyett pedig egy idegen férfit kapott. Már annyi mindenhez alkalmazkodott, hogy kezdett bízni abban, majd ez is menni fog. 
Értük szívesen vállalta. 
Egyszerre sírt és nevetett, miközben magához szorította a kicsiket, akik hálásan bújtak hozzá, mert annyira örültek, hogy visszatért közéjük.

- Mára még van egy meglepetésünk - jelent meg Konan két pezsgőspohárral a kezében. - Bulit szerveztünk nektek - jelentette be diadalmasan. 

A kávéház mögött, ahol az épület a tengerpartra nézett, a teraszt virágokkal, színes lampionok díszítették, és egy zongora áll a placc közepén. Egy Sasukéra roppantul hasonlító fiú játszott rajta, mellette pedig Ino dúdolgatott és egy pici baba volt a kezében.

- Ő a bátyám, meg a felesége és a kislányuk, Sora - mutatta be őket Sasuke.

Sakura megigézve bámulta a szőke lányt, akit hirtelen teljesen másnak látott, hogy megtudta róla, már anyuka. A babája édesen gőgicsélt, és nem lehetett nem észrevenni rajta, mennyire megtetszett neki a menyasszony rózsaszín haja. 

- Szeretnéd megfogni? - kérdezte Ino, mert a lányka határozottan nyújtogatni kezdte dundi kis karjait Sakura után.
- Szabad? - kérdezett vissza Sakura szívdobogva, és óvatosan átvette a kicsit.

Mindenki feléjük fordult, mosolyogva figyelték őket, csak Hinata kísérőjének villant jéghidegen a szeme. Szinte rosszul lett a látványtól, ahogy meglátta Sakurát a kisbabával.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés