Sakurának nem volt hova mennie, de ezt mégse tehette. Válaszul megrázta a fejét és gyöngéden eltolta magától a két gyereket.

- Én nem az vagyok, akinek gondoltok. Nem mehetek hozzátok vissza - mondta halkan, aztán felállt, a bőröndjéért nyúlt, és még mielőtt megállíthatták volna, elindult a központ felé.

A kicsik sírni kezdtek, Sasuke és a húga pedig döbbenten bámult a rózsaszín után.

- Erőszakkal nem cipelhetjük magunkkal, mégis... - Hinata aggódott Sakuráért, aki csüggedten vonszolta óriási bőröndjét, ami hangos csattogással hűségesen gurult utána egyetlen kísérőként. Messziről olyan megtörtnek hatott szegény lány, ahogy szomorúan bandukolt a sötét éjszakában, mintha a világ baját hordozta volna a vállán. Az Uchihák nem tudhatták, hogy ez majdnem így is volt. Sakurának mázsás teher nyomta a lelkét, miközben próbált nem sírni, hanem határozottan lépkedni egyre távolabb tőlük, nehogy kísértésbe essen, és igent mondjon a meghívásra. Borzasztóan csábította a lehetőség, hogy végre normális körülmények között éljen, de be kellett látnia, hogy nem méltó egy ilyen rendes család bizalmára még akkor sem, ha jó szívvel fogadják. Úgy gondolta, jobb lesz ez így mindenkinek.

Már viszonylag messze járt, mikor hirtelen egy autó fékezett le mellette. Ösztönösen hátrébb hőkölt, mert veszélyt érzett, de amint meglátta a sofőrt, némileg fellélegzett.

- Szállj be! - jött a határozott utasítás, mire egyből mozdult, hogy engedelmeskedjen.

Kiabálást hallott a háta mögül. Valószínűleg Sasuke lehetett, és mintha valami olyat ordibált volna utána, hogy be ne merjen ülni a kocsiba, de ő nem törődött a figyelmeztetéssel. Gyűlölte a fiút, amiért ő is úgy akart bánni vele, mint a többiek. Eszébe se volt szót fogadni neki. Kinek képzeli magát? Először letámadja, aztán idejön a két kistesójával, mert tudja, hogy miattuk esetleg megbocsátana és meggondolná magát? Sakura felháborítónak tartotta, hogy Sasuke képes Inarit és Hanabit így kihasználni a bűntudata miatt. Az egész Uchiha család egy... vicc.

- Eddig kerestelek. Hol a fenében mászkáltál? - jött a szemrehányás, amikor bedobta a bőröndjét a hátsó ülésre és elől elhelyezkedett Naruto mellett. 
- Siess! - vetette oda válasz helyett, mert Sasuke már majdnem odaért hozzájuk.
- Nyugi, én se akarom, hogy meglásson.
- Azt elhiszem. Akkor magyarázkodhatnál a kis barátnődnek - jegyezte meg Sakura fanyarul.
- Most mi bajod van? Megmondtam világosan, hogy semmi nem fog változni attól, hogy te megjelentél, nem? Akkor most mit duzzogsz?
- Megtudhatnám, ha így gondolod, miért kerestél ennyire, és most miért ülök a kocsidban?
- Azért vagy itt, mert Hinata felhívott és elmondta, hogy Sasuke erőszakoskodott veled. Ezt reggel nem említetted.
- Nem úgy tűnt, mintha érdekelne téged, mi van velem. Még a saját ügyünket se sikerült megbeszélni.
- Nekünk nincs közös ügyünk! - szólt közbe Naruto ingerülten, és újra elöntötte az a haragos indulat, ami korábban. Egyszerűen képtelen volt elfogadni a tényeket.
- Nincs, már tényleg nincs semmi közös... ügyünk - felelte Sakura szomorúan, és összeszorult a mellkasa a szívébe belenyilalló fájdalomtól.

Egy darabig hallgattak, aztán a szőke fiú erőt vett magán, és higgadt hangon folytatta a kérdezősködést:

- Szóval, mit is csinált egész pontosan veled az a nyomorult Uchiha?
- Semmi olyat, amit te már ne tettél volna korábban - jött a csípős felelet. - De ne aggódj! Még egy rendes csókig se jutott. Közben rájött, hogy felesleges egy ilyen szerencsétlen pondróval kezdenie, mint én, ugyanis túl érzékenyen reagáltam a helyzetre.
- Ezt hogy érted?
- Mikor lefogott és nagyon belemerült a dolgokba, sírni kezdtem, mint egy hülye.

Naruto nem szólt semmit. Sejtette, miért történt ez a reakció, de inkább nem firtatta. Az viszont nem hagyta nyugodni, hogy az a tetű rá merte tenni a kezét Sakurára. Nem értette, ez miért idegesíti ennyire, de meg tudta volna ölni érte Sasukét.

- Hova viszel? - rántotta ki a gondolatai közül utasa kérdése. 
- Egy biztonságos helyre, ahol nem fognak zaklatni - válaszolta szórakozottan.
- Még te sem? - szaladt ki Sakura száján akaratlanul is. Tudta, hogy Naruto borzalmasan önző, és nem szeret osztozkodni. Úgy tűnt, mégis bejött a terve, hogy Sasukéval féltékennyé tegye, bár nem így gondolta elsőre, de a reggeli incidens végül kapóra jött ehhez. Naruto persze próbált makacskodni, de a lány érezte, hogy nyer ügye van.
- Szeretem Hinatát! Bármilyen trükkel is próbálkozol, nem érdekelsz már, szóval biztosra mondhatom, hogy nem. Én se foglak zaklatni - felelte Naruto lekicsinylőn, de Sakura szeme elégedetten villant, mert nem volt ez a válasz olyan magabiztos.
- A nyaralótokba viszel? - ámult el aztán, amikor egy tengerparti luxusvilla bejárójára kanyarodtak. 

Elég messze esett a várostól, ezért Naruto biztos lehetett benne, hogy Sakura nem találkozik többet az Uchihákkal. Nagyon aggódott amiatt, hogy a lány végül elkeseredettségében mégis kitálal a múltban történtekről, és akkor Hinata örökre megutálja. Valahogy meg kellett akadályoznia ezt a ballépést.

Mikor leparkolt az udvaron, előzékenyen kivette a lány bőröndjét a hátsó ülésről, és beinvitálta vendégét a házba. Sejtette, hogy Sakurát majd lenyűgözi a pazar környezet, főleg az után a patkánylyuk után, ahol eddig élt, így nem fogja börtönként érezni új lakhelyét még akkor sem, ha sokáig itt tartja.

- Miért jöttünk ide? - torpant meg Sakura gyanakvóan, mielőtt beléptek volna a házba.
- Gondolom, a gyámügyis már égre-földre keres, hogy bevigyen a nevelőintézetbe. Segítek elrejtőzni, míg nem találsz jobbat.
- A szüleidet nem zavarja, hogy idegeneket költöztetsz az otthonukba?
- Tudod, hogy sose figyelnek rám, így az se érdekli őket, hogy éppen mit csinálok, csak a rendőrséggel ne legyen gondom. Ide pedig sose jönnek, hiszen mindig úton vannak. Számukra akadnak szebb helyek is, ahol nem kell engem kerülgetniük.
- Ne légy igazságtalan! Veled azért csak jobban törődnek, mint...
- Mint veled? - nevetett fel Naruto keserűen. Jól emlékezett a lány családjára. - Igaz, azért az én szüleim valamivel jobbak - ismerte el.

Csendesen beléptek a hatalmas épületbe, ami olyan volt kívülről, mint egy óriási üvegkalitka. Benn a legmodernebb berendezés fogadta az érkezőt, minden igényes volt és hivalkodóan drága. Sehol egy porszem, sehol egy személyes tárgy vagy fénykép, csak minden katonás rendben, mint egy lakberendezési katalógusban.

- Mintha sose használták volna ezeket a bútorokat.
- Hát, nem sokat. Csak én jövök néha ide, meg a takarítók.
- Azt hittem, ha ilyen házad van, ahol senki nem zavar, Hinatával ide jártok minden este romantikázni - jegyezte meg a lány epésen.
- Hinatával nem sietjük el a dolgokat. Fontos nekem - mondta Naruto nyugodt hangon figyelmen kívül hagyva volt barátnője provokálását. Sakura le is dermedt egy pillanatra, mikor felfogta a szavak értelmét. Szóval Hinata ennyire különleges Naruto életében?
- Cöh! - vetette oda, mintha nem érdekelné, pedig úgy fájt neki az igazság, mintha tőrt mártottak volna a szívébe.

Sértődötten hátat fordított, és igyekezett visszanyelni a könnyeit. Nyomorult Naruto! Nyomorult Hinata! Nyomorult élet!

- Itt a fürdő. A konyhában az asztalon találsz kaját, aludni pedig bármelyik szobát választhatod. Egyet kérek: Miután elmegyek, rád csukom az ajtót, és míg vissza nem jövök, nem jöhetsz ki, de még ablakot se nyithatsz, mert különben azonnal beriaszt a külső érzékelő. Ha ez megtörténik, néhány percen belül megjelennek a biztonsági társaság emberei, és magyarázkodhatsz, mit keresel itt. Ha nem akarsz lebukni és árvaházba kerülni, jobb, ha szót fogadsz és nyugton elleszel, míg távol vagyok.

- Értem - felelte a lány kiábrándultan, bár nem volt nagyon meglepve. Szinte számított is rá, hogy Naruto előáll majd valami ilyesmivel. Mindegy, ennyit kibír, és legalább nem kell az utcán aludnia.

Mikor a fiú magára hagyta, azon tanakodott, hogy most Hinatához siet-e ennyire. A tanfolyam 2 nap múlva kezdődött, így nem sok ideje maradt a szerelmeseknek, hogy még egy kicsit enyelegjenek. A gondolatra azonnal megkeseredett Sakura szájában a falat, pedig farkaséhesen vetette rá magát a kikészített finomságokra. 

Másnap délután morcos hangulatban érkezett Naruto, de nem árulta el, mi bosszantotta fel ennyire. Eszébe se jutott elmesélnie Sakurának, hogy az Uchihák mennyire aggódnak a lány miatt. Még a randiját is elrontotta, hogy Hinata egyfolytában magát okolta a rózsaszín eltűnéséért. Sasuke állítólag a rendőrségre is bement, hogy jelentse a dolgot. Naruto ezt nem kalkulálta be. Eszébe se jutott, hogy Sakura bárkinek is hiányozna, és ennyire keresnék.

- Menjünk le a partra fürdeni. Biztos szívesen szívnál egy kis frisslevegőt - javasolta, hogy valamivel mégis feldobja a napot. Sakurát bikiniben látni egész kellemes programnak ígérkezett.
- Nem akarok fürdőruhába öltözni.
- Tudom, hogy zavar a hátad, de itt csak én láthatlak, engem meg nem érdekel milyen hegek vannak rajta. Akár pucéran is fürödhetsz - kacsintott rá vigyorogva, és máris indult, hogy ő is átöltözzön.

Sakura elgondolkodva nézett utána. Volt valami a fiúban, ami nem tetszett neki.

Az ötlet viszont valóban isteninek ígérkezett. Sakura még sohasem fürdött a tengerben, ezért izgatottan keresett valami ruhát, ami alkalmas lehet a mártózásra. Bikinije nem volt, helyette egy lila bugyit választott hozzávaló melltartóval, és abban indult Naruto után.

- Ácsi! A te bőröddel végzetes lehet ez az erős nap. Kell rá valami naptej - tolta vissza Naruto a házba, és azonnal neki is állt, hogy a lányt bekenje.

Sakura nehezen állta meg kuncogás nélkül, amikor a meleg tenyér finoman simogatni kezdte a testét. Jólesett a forró érintés. Naruto alapos gonddal kenegette mindenhol, miközben Sakura csak türelmesen várta, hogy végezzen. A nappali közepén álltak, a fiú körbe járt rajta, és szinte minden fedetlen porcikáját érintette. A levegő megtelt vibráló feszültséggel és a rózsaszín lélekben felkészült arra, hogy a fürdés helyett valami mást csinálnak talán. Naruto egyre szaggatottabban vette a levegőt, egyre elmélyültebben dolgozott, de végül erőt vett magán, felegyenesedett, a naptej kupakjáért indult, és tényleg fürödni mentek. 

Így telt ez pár napig. Sakura el volt látva minden földi jóval, de közben fogolynak érezte magát. Míg egyedül volt, a tévét nézte unalmában, vagy a lakást fedezte fel, de semmi érdekeset nem talált. Csak Narutónak volt ott pár ruhája.

Egyik este, amikor Hinata már a színésznői tehetségét csiszolgatta a kurzuson, Naruto egy üveg borral állított be Sakurához. Úgy tűnt, mintha már egyébként is ivott volna, ami aggasztotta a lányt. Nem szólt persze semmit, csak megterített a vacsorához, amit szintén Naruto szállított minden nap, aztán asztalhoz ültek. Nem nagyon tudtak miről beszélgetni, és egyre zavaróbb volt a fiú furcsa bámulása, de Sakura nem sokat tehetett, csak várt, mi lesz ebből.

Észre vette, hogy hiába faggatózik, Naruto soha nem árul el semmit. Mindig is úgy érezte, hogy a fiú fizikailag foglalkozik vele ugyan, lélekben viszont messze jár, és ebbe a belső világába sohase akarja beengedni őt, folyamatosan lesznek titkai.

- Van kedved kipróbálni a jakuzzit? - kérdezte Naruto hirtelen, amikor már megvacsoráztak, és jócskán a bor fenekére néztek. 
- Mehetünk - egyezett bele Sakura, mert örült, hogy végre kicsit kiszellőztetheti a fejét. Belebújt a Naruto által választott apró holmikba, amik nem is fürdőruhára emlékeztettek, inkább csak madzagokra, aztán kiment, hogy a medencénél találkozzanak.

Naruto már csukott szemmel élvezte a pezsgőfürdőt. A terasz fölött fényesen világítottak a csillagok, és helyes, férfias arcát ragyogó fénybe vonták. Sakura hihetetlenül szexinek találta a vízből kilógó izmos vállakkal, erős karokkal, és legszívesebben apró puszikat hintett volna szőke hercege lehunyt szemhéjára. Boldogan kalimpált a szíve, amikor belépett a jakuzziba és Naruto arrébb csusszant, hogy maga mellett adjon neki helyet. A víz kellemes hőfokkal nyaldosta körül a lány vékonyka testét, de a bikini rafinált szabása előnyösen domborította mellrészen. Igyekezett ezt kihangsúlyozni, amikor elhelyezkedett, mert úgy gondolta, ezen kívül nem sok szépség akad rajta, főleg mióta ennyire lefogyott és levágta a haját.

- Egészségedre! - nyúlt hátra Naruto egy-egy pohár pezsgőért, majd ünnepélyesen koccintottak.

Sakurának ekkor már remegett a gyomra az izgalomtól, mert érezte, hogy ez az este különleges lesz. Meg se lepődött, mikor Naruto kivette a kezéből az üres poharat, az övével együtt letette, aztán céltudatosan az ölébe vonta. Józanabbik fele tiltakozott az ellen, ami következni fog, de a szívét nem érdekelte az, hogy helyesen cselekszik-e, amikor hűtlenségre csábítja a srácot. Hagyta, hogy Naruto elmélyülten becézni kezdje.

Egészen belemelegedtek, amikor váratlanul megszólalt a telefon, hogy kizökkentse őket. Egy csöpögős lassúszámot játszott, ezért Sakura gyanakodva kapta fel a fejét. Naruto idegesen pislogott a készülékre, aztán rövid tétovázás után felvette. Mikor meghallotta barátnője síró hangját, nem törődve az ölében ülő lánnyal, egyből felpattant durván eltaszítva őt magától, és aggódva kérdezte, mi a baja Hinatának. 

Sakura először zavartan hallgatta a beszélgetést, aztán egyre kedvetlenebb lett. Naruto diszkréten félrevonult, de így is értette minden szavát. Naruto soha nem tapasztalt gyengédséggel vigasztalta zokogó barátnőjét, aztán többször elhangzott a bűvös szó is, amit még soha senki nem mondott Sakurának, főleg ilyen őszinte átéléssel:

- Szeretlek! - suttogta bele Naruto a telefonba, de a rózsaszínnek úgy hatott ez a vallomás, mintha beleordították volna a fülébe az igazságot. 

Bánatában nem gondolkozott, csak cselekedett. Belebújt Naruto óriási papucsába, aztán úgy gondolta, ideje megnézni, milyen is a világ a kerítésen kívül.

Mire Naruto észrevette, hogy eltűnt, már rég messze járt. Ráadásul arrafelé nem is kereste a fiú, mert több kilométeres körzetben lakatlan terület nyúlt el a nyaraló és a következő település között. Sakurának a nagy sietségben nem tűnt fel, hogy rossz irányba indul, nem a város felé. Csak akkor kezdett megijedni, amikor az utat se találta, csak a sziklás partot, meg a hullámzó tengert. 

Egész éjjel kóborolt. Félt, hogy kígyókba botlik, vagy lezuhan valahonnan, esetleg rossz emberek találnak rá, ezért nem mert letelepedni, csak haladt előre, amerre a lába vitte. A hatalmas papucsot állandóan elhagyta, a bokrok, sziklák folyamatosan szabdalták érzékeny bőrét, de ment rendületlenül. Aztán feladta, mert rájött, hogy nincs hová menekülnie, nincs értelme küzdenie. Még sírni se tudott, amikor szembesült azzal, mennyire kilátástalan a helyzete.

Kimerülten rogyott össze, kapart a torka a szomjúságtól, szédült a fáradtságtól. Végül elájult, teljesen kiszolgáltatva magát a felkelő nap első sugarainak. 
Később, mikor bágyadtan magához tért, már érezte, hogy kegyetlenül nagy a meleg, de nem maradt ereje felállni, árnyékot keresni. Testileg és lelkileg is csak egy roncsnak érezte magát, és belenyugodott, hogy a felhőtlen ég lesz az utolsó dolog, amit lát szánalmas életében, ami ugyanolyan csodálatos kék, mint... egyetlen szerelme szeme.

Arra ébredt, hogy égő bőrének fájdalmát hűs cseppek enyhítik. Az életösztön arra sarkalta, hogy arcát a víz felé fordítsa és megpróbáljon inni belőle, bármennyire is sajog a mozdulatra minden porcikája. Valaki úgy tartotta a zuhany alatt, ahogy a hercegnőket szokták cipelni a mesékben, csakhogy ő minden volt most, csak épp hercegnő nem. Folytak a könnyei, mert a fájdalmat szinte elviselhetetlennek érezte. Lüktetett a feje, hányingere volt, és mintha elevenen megnyúzták volna. Szinte megkönnyebbült, amikor a jótékony feketeség újra magával ragadta, és ezzel megszűnt a pokoli kín.

Legközelebb akkor tért magához, amikor valaki a nevén szólította, valami tablettát szuszakolt le a torkán, és poharat tartott a szájához. Gyenge volt, de próbált inni, mert a gyógyszer kegyetlenül keserű volt, ráadásul alig tudta lenyelni. Érezte, hogy magas láza van, a teste pedig iszonyúan érzékeny mindenütt. Valaki kenni kezdte az arcát és a nyakát, de úgy fájt neki, hogy megint elfutotta a könny a szemét, és igyekezett eltolni magától a kezet, hogy ne bántsa.

Riadtan vette tudomásul, hogy az idegen hirtelen a ruhája felé nyúl, és azon fáradozik, hogy lemeztelenítse őt. Hiába akart hadakozni, a másik könnyedén megszabadította az ingétől miközben felültette, és óvatosan kenni kezdte a hátát valami hűsítő kenőccsel. Annyira rosszul érezte magát, hogy csak sírni tudott. Mikor gyengéden visszafektették és meglátta az ismerős fekete szemeket, egész testében remegni kezdett az iszonyattól, és próbált újra az inge után nyúlni, hogy eltakarja magát.

Sasuke megértette, és azonnal ráterítette az odakészített lepedőt.

- Derékig még kitakarlak, hogy a hasad és a lábad is bekenjem, aztán hagylak aludni. Jobb lesz így, ruha nélkül - magyarázta komolyan.

A lány szorosan összezárta combjait, amikor emelkedett a lepel, és idegesen figyelte, mit csinál a fiú. Most már nagyon-nagyon remegett, aminek semmi köze nem volt a lázhoz, egyszerűen pokolian félt, hogy Sasuke megint kihasználja a helyzetet. Ahogy hozzáért, legszívesebben üvöltött volna, és ha van ereje, csíp, rúg, harap, hogy védekezzen, annyira nem bízott a másikban. Nem bízott már senkiben. 

- Próbálj oldalra fordulni, hogy hátul is bekenhesselek!

Erre egyből megrázta a fejét, de ezzel azt érte el, hogy máris nyúlt a két erős kar, hogy a megfelelő pózba gördítse.

- Így azért fájdalmasabb, mintha te fordultál volna meg, de majd megtanulod, hogy hallgass rám - morogta a fiú, és folytatta a kenegetést.

Sakurának felkavarodott a gyomra idegességében, ahogy a fedetlen fenekéhez értek. Köhögni kezdett, pedig nem volt az a hányós fajta, de a stressz teljesen kikészítette a gyomrát.

- Oké, befejeztem - takarták vissza meglepően gyorsan, ő pedig úgy kapaszkodott egyetlen védelmébe, a hófehér selyemlepedőbe, mintha az élete múlott volna rajta. - Elsötétítek mindent, és bekapcsolom a ventillátort. Aludj, holnap már jobban leszel - hagyták magára. 

Összezavarodva bámult Sasuke után, aki úgy beszélt vele, úgy nézett rá végig, mint egy szánalomra méltó kisgyerekre. Talán tudja már...?

Rágódott ezen még egy darabig, aztán nagy nehezen elaludt.

Másnap már tényleg jobb volt. Elmúlt a láz, így a feje se kóválygott annyira, viszont a hasa hangosan követelőzött valami ehető után. Riadtan kapta magára a lepedőt, mert nyílt az ajtó és azt hitte, Sasuke jött vissza. Megkönnyebbülésére Hanabi dugta be kis fejét, és szélesen elmosolyodott, amikor vendégüket ébren találta.

- Szia! Bejöhetek? - kérdezte a kislány izgatottan, és azonnal bevetődött Sakura mellé, ahogy engedélyt kapott.
- Úh, ez nagyon fáj! - sikkantott fel Sakura, ahogy a karocskák rácsimpaszkodtak és felégett bőréhez értek.
- Bocsi! Bocsi! - húzódott el azonnal Hanabi ijedten, mire Sakura megsajnálta, és utána nyúlt.
- Óvatosan megölelhetsz - mondta neki engesztelő mosollyal, és hagyta, hogy a kicsi boldogan hozzábújjon.
- Bátyus azt kérdezi, küldjön-e be enni, és szeretnél-e felöltözni?
- Jólesne előbb egy zuhany, csak nem tudom, mibe menjek ki - nézett végig gyűrött selyemlepedőjén Sakura.
- Nincs az emeleten senki, csak mi. A többiek már lenn vannak a kávézóban. Nyugodtan magadra csavarhatod ezt, én meg viszem utánad a ruhákat, jó? - ajánlotta fel Hanabi segítőkészen.
- Köszönöm - puszilta meg Sakura hálásan az arcocskáját, és megpróbált felállni.

A fürdőszoba tükrében szembesült fájdalmai okával. A bőre nagyon csúnyán felégett, valószínűleg napszúrást is kapott, ezért érzete ennyire cudarul magát. Nem nagyon értette, hogy köthetett ki megint az Uchiháknál, de az tény, hogy Sasuke nagyon jól gondoskodott róla, mert ahol hagyta magát vastagon bekenni, a bőre sokkal jobb állapotban volt már.

Kicsit rendbe szedte magát. A zuhany jó is volt, meg fájt is, de élvezte, hogy végre felfrissült. Zavartan forgatta a Hanabi által hozott ruhákat, amelyek vadonatújak voltak, és könnyű nyári anyagból készültek, hogy felégett testének kellemesebb viseletet jelentsenek. Nem volt hozzászokva ennyi figyelmességhez, emiatt összeszorult a szíve, hogy ebben a családban milyen rendesek vele, pedig nem érdemli meg.

Épp elkészült, mikor halkan kopogtak az ajtón. 
Félve nyitotta ki, mert teljesen össze volt zavarodva, és már nem értett semmit az égegyadta világon.

- Elnézést, de sürgős - mondta neki Sasuke bocsánatkérően. - Itt vannak érted a gyámügytől.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés