Amikor az ablak halkan becsukódott, Naruto hatalmasat káromkodott, mert fontos lett volna beszélnie a lánnyal. Sakura a függöny mögül figyelte, hogyan adja ki mérgét a szomszéd kukáját rugdosva. A heves kifakadás először megmosolyogtatta, aztán sajnálni kezdte a fiút. Tudta, hogy felbukkanásával komoly zűrt okoz az életében. Mivel még mindig szerette, egy pillanatig elmerengett, valóban érdemes-e véghezvinnie tervét, jó ötlet-e tönkretenni egykori szerelmét, de aztán meggyőzték a korábbi sérelmek arról, hogy Naruto megérdemli a büntetést.

Sakura óvatosan visszacsusszant a takaró alá azzal a szándékkal, hogy folytassa az alvást, de a szíve nyugtalanul zakatolt, éberen forgolódott órákig. Gyötörték a múlt emlékei. Hiába szánta rá magát a bosszúra, hiába kívánta a másik szenvedését, legszívesebben rohant volna hozzá, és sírt volna a karjaiban, hiszen annyira fájt, amikor elhagyta. Minden elhatározása ellenére vele akart lenni, hogy elpanaszolhassa azt a sok szörnyűséget, amit átélt - miatta.

Hanabi mocorogni kezdett, mintha megérezte volna hálótársa nyugtalanságát. Sakura gyöngéden kisimította arcából az izzadt tincseket, és kicsit lentebb tolta rajta a takarót, hogy nyugodtan pihenhessen. Szellőzés nélkül pokoli meleg volt a szobában. Hamarosan Inari is mozgolódni kezdett, és Sakura se bírta tovább, úgy érezte meggyullad. Remélte, hogy Naruto már elment, mert szükségük volt az enyhet adó, hűs éjszaka levegőre. Csendben az ablakhoz osont és kilesett. Szerencsére senkit se látott. Megkönnyebbülve sóhajtott, amikor megint szélesre tárhatta az ablakszárnyakat, és betódult a sós, tengerillatú szellő. A távolból kacagás foszlányai hallatszottak, ezért kíváncsian kintebb hajolt, ki jár még ilyen későn az utcán. Elmosolyodott, mikor mogorva főnöke felbukkant a sarkon szőke istennőjével összekapaszkodva. Sasuke elég bosszantó tudott lenni, de a maga módján jó embernek tartotta, örült a boldogságának. Mikor Hinata elmesélte, hogyan bánt vele korábban Temari, nagyon megsajnálta a srácot. A lelke mélyén bízott abban, hogy mindenki változhat, de féltette ezt a kelekótyát az újabb csalódástól. Tudta jól, milyen fájdalmas, amikor az töri össze az ember szívét, akiben a legjobban bízik. 

Irigyelte a lámpa fényében összefonódó, csókolózó párt, közben eszébe jutott, amikor a fiú nyelve az ő szájában kutakodott. A vártakkal ellentétben nem volt kellemetlen, Sasuke ügyesen tette a dolgát, és volt abban a kierőszakolt csókban valami különös. 

Sakurának az volt a szándéka vele, hogy Temarit elűzze, Narutót pedig féltékennyé tegye, mégis arra lett jó, hogy a szőke lányban felkeltse a birtokló ösztönt, és arra ösztökélje, hogy visszaszerezze azt, ami az övé volt. Gyorsan sikerült neki.

A szerelem tényleg egyenlő azzal, hogy kisajátítunk magunknak valakit?

...

- Ideje elköszönnöm - suttogta Temari eltolva magától a felhevült fiút.
- Tessék? Azt hittem, feljössz hozzám.
- Még csak most békültünk ki, Sasuke. Türelem! 
- De...

A csalódott arcot látva Temari engesztelően végigsimított a helyes pofin, körberajzolta a szomorú, vonallá keskenyült ajkakat, és egy futó csókkal búcsúzott Sasukétól, aztán a telefonját kezdte babrálni, hogy taxit hívjon. 

- Legalább hadd kísérjelek vissza a kollégiumba! - könyörgött Sasuke.
- Erre semmi szükség - hárította a lány türelmetlenül az ajánlatot, majd tárcsázta is a számot. - Két perc, és itt vannak értem - mondta, amikor lebeszélte a sofőrrel a fuvart.
- Azért nem maradsz, mert még nem szakítottatok Shikamaruval? - kérdezte Sasuke idegesen. 
- Is - felelte a szőkeség rejtélyesen, és míg a taxira várakozott, úgy döntött, kihasználja az időt, mert olyan cukinak találta a másik csüggedtségét. Megint magához vonta az izmos férfitestet, ami izgatóan simult hozzá, bár korán se volt rá olyan hatással, mint az emlegetett Shikamaru érintése. Talán ez volt a baj? Emiatt hezitált és nem ment fel Sasukéhoz? Temari nem akart erre gondolni, csak élvezni a pillanatot.

...

Sakura úgy aludt el, hogy igyekezett hinni a mesebeli fordulatban, vagyis hogy a végén minden jóra fordul. Bízni akart Temariban, a jószándékában, hogy most komolyan gondolja Sasukéval, és nem veri át a fiút. Remélte, hogy Naruto is belátja majd a hibáit, aztán bocsánatot kér tőle, amiért cserbenhagyta, és végül... ha mindez bekövetkezik... ő is megteszi azt, amit elhatározott...

Másnap ezzel a jóérzéssel ébredt. Hozzáfogott a reggeli rituáléhoz, alaposan kicsinosította magát, majd a konyhába ment, hogy a tegnapi sikeren felbuzdulva ma is
finomságokkal kápráztassa el a családot. A konyhában viszont már volt valaki, pontosabban aludt valaki. Sasukét találta ott az asztalra borulva, egyik kezében pedig egy konyakosüveg árválkodott.

A lány bizonytalanul vizsgálgatta, mennyire ütötte ki magát. Ahogy közelebb hajolt hozzá, érzett némi alkoholszagot rajta, de ez meg se közelítette azt a bűzt, ami már gyerekkorában beleívódott az elméjébe és mélyen taszította.

- Ébresztő! - kopogtatta meg a fiú vállát, de semmi nem történt. Egyre drasztikusabb módját választotta a költögetésnek, de hiába, végül csak egy ingerült mormogást kapott a piszkálásra. 

Újabb ötletként próbálta befogni Sasuke orrát, amire kivételesen reagált a szundikáló. Haragosan lökte el magától a rózsaszínt, mert azt gondolta, szórakozik vele.

- Valahogy be kéne jutnod az ágyadig, hogy ott aludj tovább. Majd én segítek - ragadta meg az alkalmat Sakura, ha már végre életet lehelt belé.
- Tudok járni! - morogta a másik, de felállni se sikerült neki.

Sakura türelmesen belekarolt és húzni kezdte. Azt hitte, leszakad a dereka, olyan nehéz volt Sasuke, mert szinte teljes súlyával ránehezedett, és a lábai is rogyadoztak, miközben elindultak a hosszú folyosón a szobájáig, pedig nem tűnt annyira részegnek.

- Utálom, hogy igazad van - torpant meg hirtelen, pedig csak egy lépés választotta el őket a félig nyitott ajtótól.
- Miben van igazam? - kérdezett vissza Sakura gyanútlanul.
- Abban, hogy tényleg egy marha vagyok, mert önként helybe megyek a seggberúgásért - mormogta Sasuke.

A lány nem értette, miért változott a főnöke kedve ennyire. Este még boldognak tűnt.

- Temari talán mondott valamit? - próbálta megfejteni a dolgot.
- Nem kell neki ahhoz semmit mondani, hogy tudjam, megint átver. Túl szép ez az egész, hogy igaz legyen, ráadásul jól ismerem a jeleket, amikor hazudik.
- Ugyan, csak a konyak beszél belőled! Ha majd kialszod magad, megint örülni fogsz annak, hogy kibékültetek.
- Hát persze! Egyébként nem ittam annyit, hogy ne tudnám, mit beszélek - legyintett a fiú, de a mozdulat kissé eltúlzottra sikerült. Elveszítette az egyensúlyát, ennek következményeként szó szerint bezuhantak a szobába. Nagyot koppant a kemény padlón a rózsaszín kobak. Sakura egy pillanatra megszédült a fájdalomtól és levegő után kapkodott, ahogy a nehéz test rajta landolva összepréselte mellkasát.

- Szállj le rólam! - taszigálta Sasukét erőtlenül. Míg ő szenvedett, valaki ezt a helyzetet roppant mulatságosnak tartotta, mert teljesen félreértette:
- Milyen élénkek vagytok így kora reggel! Inkább becsukom az ajtót, mert ha ilyen hanggal folytatjátok, felébresztitek a kicsiket - szólt be vidáman Hinata a fejük felett.
- Meg ne próbáld! - sziszegte Sakura dühösen. - Inkább segíts megszabadulni a hülye bátyádtól mielőtt agyonnyom! - nyöszörögte. Sasuke viszont másként gondolta, ha már a dolgok így alakultak.
- Semmi szükség rád, Hinata! Menj csak nyugodtan, és jó ötlet, hogy becsukod az ajtót - szólt hátra szigorúan, mielőtt a húga bentebb léphetett volna.
- Oké - felelte meghökkenve az Uchiha lány, hiszen a testvére nem szokott így parancsolgatni.
- Hinata! - szól utána kétségbeesetten Sakura, de ő engedelmesen becsukta az ajtót, aztán hirtelen elmosolyodott, mert azt hitte, rájött valamire: Naivan azt gondolta, újdonsült barátnője a bátyjára hajt. Bár Naruto semmi érdeklődést nem mutatott a csinos rózsaszín iránt, Hinata ettől kicsit megkönnyebbült. Még jobban is illenek egymáshoz, mint Temarival - győzködte magát. Sakura persze teljesen máshogy viszonyult ehhez az egészhez.
- Mi... mit akarsz? - dadogta, mert amint egyedül maradtak, a fiú durván megragadta a kezét és a feje mellé feszítette, hogy ne taszigálja tovább. Sakura komolyan megijedt tőle.
- Kipróbálok valamit, aztán majd elengedlek - súgta a másik határozott hangon.
- Mégis mit akarsz kipróbálni? - jött a riadt kérdés, amire gyors választ kapott. 

Sasuke szája olyan hévvel csapott le rá, hogy csak egy riadt nyikkanásra telt tőle. A fiú nyelve könyörtelenül siklott fogai közé, hogy szétfeszítse ajkait, de ő igyekezett ellenállni. Ekkor Sasuke a feje fölé húzta karjait, és egy kézzel ragadta bilincsbe a vergődő lány csuklóit. Amint a másik keze felszabadult, Sakura feje alá nyúlt, és megmarkolta a rózsaszín tincseket. Most ő kényszeríttette így csókra Sakurát, aki a kezdeti tiltakozása helyett meglepetten tapasztalta, hogy tüzelni kezd a teste ettől a szenvedélyes rohamtól, majd megadja magát, és óvatosan viszonozni kezdi a mohó nyelvjátékot. Valahogy túlságosan is belemelegedett, pedig semmit nem érzett a fiú iránt, mégis...
- Ne harapj! - engedte el hirtelen Sasuke, és Sakura meglepve látta, hogy nevet. Nyoma se volt rajta a korábbi búskomorságnak, helyette vágytól csillogott a szeme, és határozottan jókedvűnek látszott. A lánynak nem sok ideje maradt ezen töprengeni, mert újabb ostrom következett, még a korábbiaknál is hevesebb. Sakura azon vette észre magát, hogy valami kemény feszül a combjának és Sasuke keze már nem tartja fogva, hanem a blúz alatt simogatja meztelen bőrét. Ez már valóban kijózanító volt. Hiába lüktetett az alteste kielégülést követelve, az ökle lendült, hogy zaklatóját gyorsan helyre tegye. Nem ismétlődhet meg újra AZ, ami egyszer már tönkretette az életét.

Sasuke megkapta a válaszát. Kiválóan működött köztük a kémia. Sakura olyan vágyat szított benne, amit korábban nem tapasztalt. Szóval mégsem Temari az egyetlen, aki képes megmozdítani benne valamit. Bár nem érzett különösebbet Sakura iránt, maximum bosszantónak tartotta, ez a lány bebizonyította, hogy létezik még szenvedélyes, boldog élet az első csalódás után.

Sasuke annyira megkönnyebbült a felfedezéstől, hogy az arcára mért ütés se zökkentette ki korábbi tevékenységéből. Még szórakoztatta is, hogy az alatta fekvő nő mennyire heves. Azt hitte, csak az illendőség miatt tiltakozik, mivel alig ismerik egymást, és ez talán még kicsit korai köztük, de az előbb egyértelműen kinyilvánította a lány, hogy ő is készen áll rá. Sakura már biztos nem szűz, hiszen olyan kihívóan viselkedik állandóan, a papírjai szerint huszonegy is elmúlt, még idősebb is nála, szóval a fiú nem aggódott túlságosan amiatt, hogy hirtelen tiltakozni kezdett. Elégedetten folytatta a csókot, a keze pedig egyre intimebb helyekre merészkedett, mert bízott benne, hogy Sakura végül megadja magát megint, és olyan odaadóan simul hozzá, mint az előbb. Sakurát viszont nem ragadta el a hév újra, hanem teljesen leblokkolt. Tehetetlenül markolt főnöke ruhájába, mert sokkolta az erőszakos viselkedés, és emiatt sírni kezdett.

- Most meg mi van? - dörmögte a másik tanácstalanul, és elhúzódott tőle, aztán értetlenül legördült róla. Sakura amint megérezte, hogy szabadulhat, pánikszerűen menekült. Nem törődött vele, ki látja sírni, csak rohant minél messzebb innen. Az ajtót szinte kitépte a helyéből, úgy robbant ki a házból, és a tengerpart felé vette az irányt. Fogalma se volt róla, merre fut, csak vitte a lába. Mikor az éles sziklák felsértették a talpát, akkor döbbent rá, hogy cipő sincs rajta.
- Hova szaladsz, mint egy eszelős? - kiáltott utána egy jól ismert hang. Mikor megfordult és megbizonyosodott róla, hogy nem csak a képzelete játszik vele, elvetette minden korábbi elvét, és zokogva ugrott szerelme nyakába.
- Istenem, de jó, hogy itt vagy - suttogta a szőke fiú pólójába megkönnyebbülten. Naruto tétovázva magához ölelte, bár nem nagyon értette, mi történt. Csak beszélni akart Sakurával, azért őgyelgett a kávézó körül, és nem is remélte, hogy ilyen hamar szerencséje lesz. Az persze nagyon megdöbbentette, hogy Sakura feldúlva rohant ki a házból, de úgy gondolta, később majd megtudja, mi baja. Most csak vigasztalni akarta, mert egyértelmű volt, hogy a lánynak nagy szüksége van rá. Egyszer már csúnyán magára hagyta a bajban, emiatt adósnak érezte magát. Nem akart a lelkiismeretével viaskodni újra, hogy ismét cserbenhagyja. Lehúzta maga mellé a földre, hogy beszélgessenek.

Sakura teljesen elveszítette az önkontrollját. Zokogva adta ki fájdalmát, és elmondott a fiúnak mindent onnantól kezdve, hogy útjaik elváltak. Naruto először meghökkenve, aztán elborzadva hallgatta a részleteket. Soha nem gondolta volna, hogy akkor, ott, ennyire ostobán viselkedett, és ilyen nagy zűrt kavart. Amikor megértette a saját felelőssége súlyát az eseményekben, hirtelen tagadni akart, és ösztönösen védekezni próbált.

- Ez nem csak az én hibám, hiszen te is benne voltál! - mondta dühösen, mintha a lány kizárólag csak őt hibáztatta volna, pedig erről szó se volt. Sakura a tényeket sorolta, bár Narutót ez is sokkolta. - Ha azért jöttél, hogy kiteregesd a múltamat, és ezt mindenkinek elmeséld, ezzel szétzúzva a mostani kapcsolatomat, akkor jobb, ha felvilágosítalak: Szeretem Hinatát és ő is szeret engem, akármi történjék. Felesleges bekavarnod, nem tudsz bennünket szétválasztani és a nevem bemocskolni! - kiabálta, és undorodva taszította arrébb Sakurát.

...

Hinata nyugtalanul bökdöste bátyát, aki kiterülve feküdt a padlón a futonja mellett, és békésen hortyogott.

- Mi a franc van veled? Mit csináltál Sakurával? Utána kéne menned, mert lassan kezdődik a műszak, és nélküle nem boldogulunk. Keresd meg! Én nem mehetek az ikrek miatt, apa meg jobb, ha nem tudja meg, hogy a vendégünket molesztáltad. Hallod? Mozdulj már! 
- Hagyjál! Egyszer az életben hadd legyek önző, és engedd, hogy kialudjam magam. Ez nem fog addig tartani, mint a te nyári kurzusod.

Ez telibe talált, Hinata megadóan abbahagyta a bökdösést és ment, hogy ellássa a kicsiket, aztán besegítsen lenn a kávézóban, ha már a testvére így rápirított, hogy mindig kihúzza magát a munka alól a saját dolgai miatt. Persze azért nyugtalanított, hogy miért rohant el olyan feldúltan a rózsaszín, de míg náluk volt a holmija, Hinata úgy gondolta, hogy mindenképpen visszajön. Eléggé meglepődött, amikor Sakura tényleg felbukkant.

Szétsírt sminkje miatt olyan volt, mint egy pandamaci, mindig nett ruházata pedig ziláltan csüngött rajta. Szó nélkül elsétált Sai és Kiba mellett, Hinatát is figyelmen kívül hagyta. Mikor elindult fölfelé a lépcsőn, akkor látták csak, hogy folyik a lábából a vér, amivel piszkos nyomot hagyott a kövön mindenfelé.

- Ezzel meg mi történt? - fordult Kiba Hinatához aggódva. - Nem kéne orvost hívni?

Mivel Hinata attól félt, hogy Sasukénak köze van Sakura tépázott állapotához, riadtan hárította a javaslatot.

- Majd én beszélek vele - felelte gyorsan, és szaladt is utána.

A fürdőszobában talált rá. Sakura szinte önkívületben volt, ahogy dörgölte magáról a festéket. Észre se vette, hogy nincs egyedül, pedig az Uchiha lány még beszélt is hozzá. Mikor az arca már tisztán ragyogott, kibújt a ruhájából és Hinata döbbenten figyelte a hátán feltáruló vörös hegeket. Csattant az olló és a cifra ruhát a rózsaszín loknik követték, amelyet reggel még olyan nagy műgonddal sütögetett, hogy Narutót újra meghódítsa. Már nem volt rá szükség. Már nem volt arra szükség, hogy szép legyen.

Hinata kihátrált a fürdőszobából és tehetetlenül nézett szét, hogy kihez forduljon segítségét. Egyre biztosabban hitte, hogy az az ostoba testvére készítette ki ennyire a lányt, ezért hozzá nem fordulhatott, de az apjának se akart árulkodni, mert nem akarta felzaklatni. Miközben tétovázott, kinyílt az ajtó és Sakura is megjelent. Már észrevette őt, de az arca ugyanolyan kifejezéstelen maradt.

- Elmegyek- mondta halkan, és egy szál törülközőben átsétált az ikrek szobájába, hogy felöltözzön, aztán összeszedje a holmiját.
- Sasuke csinált veled valamit? - kérdezte Hinata remegő hangon.
- A bátyád egy szemét alak, de ennek semmi köze hozzá - felelte Sakura halál nyugodtan, miközben csomagolt.

Most nem valami extravagáns holmiba öltözött, hanem egy egyszerű sortot húzott bő pólóval, tornacipővel, a maradék haját csutaknyi copfba fogta kétoldalt, és hiányzott róla az erős smink. Hinata ekkor döbbent rá, hogy mi olyan furcsa rajta.
- Te nem vagy huszonegy éves... de még tizennyolc se, ugye? Hazudtál nekünk? - kérdezte döbbenten.
- Nem mindegy? - jött a flegma felelet.
- Elszöktél otthonról? - kerekedett el a fekete szeme.
- Semmi közöd hozzá - lett most már ingerült Sakura, és dühösen préselte bőröndjébe az utolsó darabokat. Mielőbb el akart szabadulni innen, mert attól félt, hogy haragjában szétkarmolja ennek a buta lánynak az arcát, akit Naruto állítólag ennyire szeret. Cöh! Végül annyira tellett tőle, hogy elment mellette szó nélkül és kicsit meglökte, mivel az útjában volt, pedig erős volt benne a kísértés, hogy a körmeivel tényleg elcsúfítsa riválisa angyali ábrázatát.

Fogalma se volt, merre induljon. Gyanította, hogy Fugaku elvitte magával a piacra az ikreket. Szerette volna őket még egyszer látni, ha már tisztességesen elköszönni nem bírt. Mikor meglátta a két boldog gyereket, a szeme megint megtelt könnyekkel. Utána egész nap céltalanul kóborolt, mert haza nem mehetett, és pénze se volt igazán.

Késő este találtak rá, ahogy a játszótér hintájában üldögélt. Kimerülten kapaszkodott a kötelekbe, miközben korgó gyomorral a cipője orrát vizsgálgatta, és azon tűnődött, miért nem lehet neki egyszer az életben egy picit jó. Aztán csoda történt, mert a kívánsága hirtelen teljesült. Apró karok fonódtak a nyakába és a nevét suttogták boldogan.

- Már mindenhol kerestünk, úgy aggódunk érted - csimpaszkodott rá kismajomként Inari és Hanabi. Ugye visszajössz? Ne menj el! - kérlelték kórusban, és kis híján megfojtották az ölelésükkel a döbbent rózsaszínt.
- Mi nem szólhatunk a dolgaidba, de legalább miattuk gondold át - szólalt meg mögöttük Hinata.
- Mindannyian azon leszünk, hogy ne bánd meg - tette hozzá egy mély hang bűntudatosan.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés