A feltűnően csinos szőkeség magabiztos mosollyal sétált oda Sasukéhoz, mintha észre se vette volna, hogy váratlan megjelenésével totálisan lefagyasztotta a srácot.

- Szia! Hiányoztál - lehelt puszit bizalmasan az arcára, majd magával húzta egy félreeső sarokba.
- Most nem érek rá - próbálta kimenteni magát a fiú zavartan, de Temari nem engedte. Határozottan leültette az egyik asztalhoz, majd a karjára tette a kezét, hogy esélye se legyen a másiknak menekülni. Miután ilyen sikeresen foglyul ejtette, kacér kérdezte tőle:
- Ugye nem akarsz jelenetet rendezni? Csak beszélgetni jöttem, emiatt nem kéne így kiakadnod.
- A történtek után hirtelen betoppansz, állítólag beszélgetni akarsz, én pedig ne akadjak ki? - kérdezte Sasuke hitetlenkedve, és érezte, hogy a gyomrában keletkező görcs egyre csak nő, ahogy volt barátnője arcán a gondtalan mosolyt nézi.
- Vedd úgy, hogy bocsánatot kérni jöttem - felelte a lány vidáman. 
Sasuke ezt nem találta ilyen viccesnek.
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdezte ironikusan. - Hogy megcsaltál és hülyét csináltál belőlem? Vagy az zavar, ahogy utána bántál velem? Hogy teljesen semmibe vettél, és nevettél rajtam? - fakadt ki szinte őrjöngve, mire többen is feléjük kapták a fejüket a veszekedés zajára.
- Ne légy ennyire ingerült! - csitította Temari engesztelőn, és gyöngéden végigsimított a homlokán. - Hamar ráncos leszel, ha mindenért aggódsz.

Sasuke undorodva lökte el a kezét.
- Egyáltalán nem értem, mit akarsz tőlem. Nemrég még hiába hívtalak, hiába szerettem volna választ kapni bizonyos dolgokra, te csak leráztál, mintha jelentéktelen kolonc lennék a nyakadon, pedig korábban... - Sasuke fülig vörösödött mérgében, mikor erre gondolt - ... pedig korábban másként bántál velem - bökte ki fájdalmas fintorral.
- Éppen ezért mondtam, hogy bocsánatot kérni jöttem. Tényleg hiányzol! Veled lehetett beszélgetni, nem úgy, mint Shikamaruval. Ő jó srác, csak a szenvedélye elég egyoldalú. Más nem is érdekli igazán, pedig néha jólesne, ha több közös témánk lenne. Érted mire gondolok, ugye?

Sasuke döbbenten nézett rá.

- Most komolyan azt várod tőlem, hogy szórakoztassalak, mert a barátod csak az ágyban tudja kielégíteni az igényeidet? - kérdezte fojtott hangon.
- Félreértesz! Shikamaru nem csak az ágyban tudja kielégíteni az igényeimet. Egyszerűen arról van szó, hogy egy kis csevegésre vágytam egy régi baráttal, de ha ez neked ekkora terhet jelent, már megyek is - sértődött meg a lány. Komolyan felháborodott ezen a viselkedésen. Azt hitte, elég csak miniszoknyában riszálva megjelennie, picit mosolyognia, esetleg elnézést kérnie a korábbiakért, aztán tárt karokkal fogadják. Az eszébe se jutott, hogy Sasukét nehéz lesz kiengesztelni. - Nem kell többet találkoznunk, ha nem akarod! Viszlát! - pattant fel mérgesen.

Ezzel persze elérte a kellő hatást.
- Várj! - ragadta meg Sasuke kétségbeesetten. 

Temari persze egyből visszaült, mintha csak erre várt volna. Bízott benne, hogy még hatással van erre a szerelmes bolondra.

- Tényleg csak beszélgetni jöttem - ismételte újra hízelkedőn, közben az asztal alatt a fiú combjára csúsztatta a kezét. - Szóval, hogy vagy? - kérdezte olyan hangnemben, mintha eddig is kedvesen bájcsevegtek volna, és a tenyere föl-le kezdett járni.
- Főnök, úgy gondoltam, rátok férne egy kis hűsítő - jelent meg Kiba váratlanul egy-egy napernyős koktéllal, és kaján vigyorral letette eléjük az asztalra. Sasuke tudta jól, hogy csak kémkedni jött, de most nem érdekelte. Idegességében mohón szürcsölt az italába, amit egyből meg is bánt, mert a citromos limonádénak kinéző dolog vastagon úszott a vodkában.
- Miért lettél ilyen vörös? Talán szégyellsz a barátaid előtt? - kérdezte Temari kihívóan, és a kezét gonoszul leparkolta a fiú ágyéka közelében.
- Fejezd ezt be - lett most már igazán mérges Sasuke, és eltolta a tapogató kezet magától. Helyette az asztalra tette, és fogva tartotta, meg ne sértődjön megint a lány. Furcsa volt újra érinteni a karcsú ujjakat, hirtelen nem kívánt emlékeket ébresztett benne, amikor még ez a kéz olyan gyengéden simogatta, hogy azt hitte, ő a világ legszerencsésebb embere.
- Mi a baj, Sasuke? Úgy elkomorultál - hajolt hozzá egész közel Temari provokálóan, és csak centiméterek választották el egymástól ajkaikat.

Sasuke érezte, hogy korábbi dühe egyből elszáll, és csak a csábító ajkakat nézte megigézve. Temari után hiába próbálkozott, egyszerűen nem bírt más nőre nézni, emiatt most a teste ösztönösen reagált a kihívásra. Mennyi édes csókokat váltottak egykoron... Hiába törte össze a szívét ez a gonosz bestia, ő ugyanúgy vágyott rá, hogy birtokba vegye a száját, a testét, és addig szeretkezzen vele, míg a lány könyörögni nem kezd, hogy maradjanak együtt örökre.

- Ugye nem akarod lenyúlni a barátomat? - szólalt meg fölöttük egy hűvös női hang, aztán a következő pillanatban Temarié helyett egy ismeretlen, erősen rúzsozott, rózsaszín ajak tapadt a döbbent fiú szájára. Sakura egyszerűen belehuppant főnöke ölébe, és megmarkolta a haját, úgy kényszerítette, hogy viszonozza a csókot. Pillanatnyi megrökönyödése után Sasuke szabadjára engedte felkorbácsolt ösztöneit. Szomjazóként kapott a felkínált lehetőség után, és a szuszt is kicsókolta a másikból. Sakura - mintha előre megbeszélték volna - tökéletes partner volt ebben a színjátékban, ami Sasuke számára nem is volt olyan színjáték, mert az összes dühét és fájdalmát beleadta ebbe a csókba. 
- Ne harapj! - taszította végül el magától Sakura, és egy pillanatra dühösen villant zöld szeme, de Temarihoz fordulva már negédesen mosolygott. - Csak beköszöntem az én Nyuszómuszómnak, beszélgessetek nyugodtan tovább - csicseregte együgyű képpel a felháborodott szőkének, aki a meglepettségtől szólni se bírt.

...

Hinatának majd ki fúrta az oldalát, miért sietett ilyen készségesen újdonsült barátnője a bátyja segítségére. Hinata Temari megjelenésekor majdnem szívgörcsöt kapott, egyből aggódni kezdett a testvéréért, mert tudta jól, hogy ez a lány milyen lelketlen perszóna, ugyanis többször kegyetlenül átvágta már Sasukét. Amikor az aggodalmát megosztotta Sakurával, a rózsaszín gondolkodás nélkül cselekedett. Minden szem rátapadt, ahogy a veszekedő pár fölött megjelent és lehuppant Sasuke ölébe. A kávézóban olyan döbbent csend lett a viharos csók láttán, hogy még a légy is elfelejtett zümmögni. Kiba hangosan füttyögni kezdett, Sai tapsolt, míg a vendégek csak zavartan mosolyogtak a szokatlan jelenetre. 

Mikor Sakura dolga végeztével kiugrott főnöke öléből és lazán odasétált hozzájuk, Hinata ösztönösen belekapaszkodott Narutóba, mert megijesztette a lány halál nyugodt tekintete. Mintha nem is ő lett volna az előbb, aki olyan lelkesen folytatta a szenvedélyes nyálcserét. Közömbös arccal, vagyis inkább unottan érdeklődte tőle, nem lenne-e itt az ideje, hogy lefektessék az ikreket.

- Menjünk - bólintott rá Hinata kissé megrökönyödve. Búcsúzóul futó puszit adott lovagjának, aztán elindult Sakura után. Észre se vette Naruto reakcióját, akit még nála is jobban ledöbben. Valósággal lefagyott amikor Sakurát és Sasukét együtt látta. 

...

Sakura sohasem vallotta volna be senkinek - még magának is nehezen - hogy teljesen elbűvölték a kicsik. Miközben a fürdetés elől menekültek, mint a riadt kiscsibék, és Hinata fennhangon veszekedett velük, ő csak bámulta őket elvarázsolva. Persze, amint rájött, hogy elárulhatja magát, egyből fölvette a szokásos műmosolyt. Ez rendkívül fárasztó volt ugyan, de nem buktathatta el magát. 

Fugakut jó apának tartotta, mégis erősen izgatta, miért olyan távolságtartó az ikrekkel. Egyértelműen szerette őket, de ez kimerült abban, hogy szépen beszélt velük és nagyon engedékeny volt. Sakura érezte, hogy ebben a családban valami nagyon nincs rendben, de nem sikerült egyelőre kideríteni, pontosan micsoda. Valahogy sajnálta a gyerekeket. A saját élete jutott eszébe, és az, hogy az ő szülei se éppen tökéletesek. Nagyon nem azok.

- Biztos kimerültél. Nehéz lehetett az első nap - zökkentette ki a gondolatai közül Hinata, amikor a gyerekeket végre lefektették, ő pedig majdnem elbóbiskolt mellettük. 
- Szokatlan ennyi ismeretlen ember közé csöppenni, de jól éreztem magam - felelte fáradt mosollyal. Hirtelen azon kapta magát, hogy ez a mosoly igazi volt, szívből jött, pedig gyűlölni akarta Hinatát. 
- Fürödj te elsőnek, én még lenézek a fiúkhoz - küldte most is az Uchiha lány kedvesen, mire Sakura csak bűntudatosan bólintott. Hinata, ha valóban ismerné, biztos nem így bánna vele.

Egyébként Sakurát nem kellett noszogatni. Valóban alig állt a lábán, mert napok óta kóborolt az utcán Naruto után kémkedve, és rendesen aludni se tudott. Most végre jó helyen volt, de rendkívül fárasztotta, hogy mindig ügyelnie magára, nehogy kiessen a szerepéből. Mikor a fürdőszobában dörgölni kezdte az erős sminket az arcáról, úgy érezte, végre kicsit önmaga lehet. Gyorsan kisírta magát a zuhany alatt, amitől némileg megkönnyebbült a lelke, aztán úgy lépett ki az ajtón, hogy egy darabig újra viselni tudta a szenvtelen álarcot.

Szükség is volt rá, mert Sasuke jött vele szemben a folyosón, és Sakura látta rajta, hogy kérdései lesznek hozzá. Mivel semmi kedve nem volt magyarázkodni, és azt se akarta, hogy a fiú smink nélkül alaposabban szemügyre vegye, egyszerűen el akart sétálni mellette. Persze Sasuke megszólította.

- Megtudhatnám, hogy minek avatkozol a dolgaimba? Még csak egy napja vagy itt, de máris azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? - kérdezte tőle ingerülten.

Sakura, elképzeléséhez híven szó nélkül kikerülte, de amikor Sasuke nem kapott választ, dühösen megrántotta a karját, hogy megállásra kényszerítse.

- Hozzád beszélek! - rázta meg, viszont a rózsaszín még mindig nem reagált.
Sasuke erre végképp elveszítette a türelmét és kiabálni kezdett:
- Úgy! Szóval játszod itt a némát? Bezzeg a kávézóban nem voltál ilyen visszafogott! Nem gondolod, hogy ez már azért túlzás? Vagy veled nem lehet beszélgetni, csak a tettek mezejére lépni? - sziszegte dühösen, és megint megragadta, hogy alaposan megrázza, de valami egész más történt. Hirtelen megszédült, ahogy Sakurához közel hajolva újra megérezte azt a csábító illatot, ami csókolózás közben teljesen elvarázsolta. Maga a csók is különleges volt, szokatlan, felkavaró, mert a lány szája édesebb volt a méznél, és nyelveik szenvedélyes játéka egy pillanat alatt felkorbácsolta Sasuke érzékeit. Ilyet még nem érzett sohasem. Az emlék hatására elég volt a másodperc tört része arra, hogy a pulzusa újra megemelkedjen, az agya pedig leblokkoljon, és csak az ösztönei működjenek. Egyszerűen a falhoz nyomta a lányt és... 

... kijózanító volt a rúgás, amit a legérzékenyebb pontjára kapott.

- Sürgősen szerezz egy normális barátnőt, ha így ki vagy éhezve. Jó éjszakát, főnök! - köszönt el tőle Sakura ridegen.

...

A gyerekek szobájában kellemes volt az idő, jótékonyan áramlott az ablakon át a hűs éjszakai levegő. Sakura csendben bebújt a kicsik mellé, és sóhajtva elhelyezkedett. Próbált nem nézni rájuk, de annyira aranyosak voltak, ahogy békésen aludtak mit sem törődve a világ gondjaival, hogy muszáj volt gyönyörködnie bennük. Észre se vette, mikor gördült le az első könnycsepp az arcán, csak szorította a karjait a mellkasához kétségbeesetten, mert úgy érezte, kiszakad a szíve a helyéről. Hogy tud ilyen pokolian sajogni?
Miért alakul ennyire szerencsétlenül az élete?

Mikor végül elaludt, álmában egy furcsa sziklatetőn járt. Alatta a tenger vadul csapkodta szilaj hullámaival a kőcsipkéket. Olyan egyszerű volt az egész. Csak lelépett, és már nem is fájt semmi. Nem érezte azt a szorító fájdalmat a mellkasában, sem a mérhetetlen bűntudatot, csak a hűs habokat, amelyek elnyelték és örökre megszabadították a szenvedéstől. 

Másnap számított rá, hogy Sasuke még dühösebb lesz, így igyekezett megelőzni a bajt. Korán kelt, hogy legyen ideje reggelit készíteni a családnak, és magát is a megfelelő jelmezbe akarta öltöztetni mielőtt felébrednek. Fekete, ujjatlan, mélyen dekoltált blúzt választott fehér szoknyával, fekete papuccsal, aminek legalább tíz centis sarka volt. A szemei alatt profi módon eltüntette a karikákat, hajába loknikat sütött, arcát az erős festéssel sikerült legalább öt évvel öregíteni, a körmein kiigazította a lakkot, felékszerezte magát és begyakorolt mosollyal várta, hogy elkezdhesse az újabb előadást.

Természetesen a megvadult bika bukkant fel először. Úgy tűnt, hogy éjjel ő se sokat aludt, mégsem szegte harci kedvét a kimerültség. Ahogy belépett a konyhába és meglátta a rózsaszínt, azonnal szóra nyílt a szája, hogy folytassa a tegnapi veszekedést, de Sakura határozottan átvette a helyzet feletti irányítást. Lazán ráköszönt, és úgy mosolygott, mintha mi se történt volna. Kihívóan megtámaszkodott a konyhaszekrény pultján, hogy a fiú a legelőnyösebb pózból láthassa. 
Férfiak!
Ennyire kiszámíthatóak. A mohó fekete szempár legalább ötször föl-alá futott a gusztusos látványon, mire Sasuke eszébe kapott, hogy éppen meg akarta szidni a lányt.
Sakura türelmesen kivárta, míg főnökének ismét aktivizálódtak a leblokkolt agysejtjei, és újabb figyelemelterelésként letett elé egy tányéron mindenféle finomságot. Ehhez persze Sasukénak megint idő kellett, míg értelmezni tudta, hogy éppen megkínálták. Döbbenten meredt a reggelire, mintha attól tartana, hogy mérget tettek bele vagy esetleg tréfának szánták, neki ugyanis évek óta nem volt szerencséje ilyen korán tisztességes ételhez jutni. Délig általában Kiba teáin élt, ezért azonnal összefutott a nyál a szájában, amikor a rizst és a roston sült halat meglátta. 

Ugyanígy vélekedtek a többiek is. A csábító illat mindenkit felébresztett a házban, és gyorsan megtelt a csöpp ebédlő.

- Első pillantásra tudtam, hogy te egy főnyeremény vagy! - ölelte meg Hinata hálásan Sakurát.

...

Vajon most is olyan hálás lennél, ha tudnád, hogy mire készülök? - gondolta a rózsaszín néhány órával később a kávézóban munka közben. Biztos volt benne, hogy Naruto előbb-utóbb újra felbukkan, és most már nem csak azért, hogy a barátnőjét lássa. Sakura érezte, hogy van még remény, a szőke fiú nem felejtette el teljesen, csak idő kell, hogy rádöbbentse, nem is szabad elfelejtenie... soha.

- Tudnál vinni két extra kávét a négyes asztalhoz? - bökte meg Kiba bizalmaskodva, és az extra szónál egy sokatígérő kacsintást vetett be, mert azt hitte, új munkatársnőjét szórakoztatják az ilyen olcsó poénok.
- Ja - felelte Sakura kissé bosszúsan, mert borzasztóan idegesítette, amikor a srácok ennyire bénán udvaroltak.
- Nagyon bejössz Kibának - súgta később Hinata kuncogva, mintha ő nem vette volna észre.
- Nem az esetem - rázta meg a fejét, és közben arra a fiúra gondolt, aki viszont nagyon is az esete volt. Szőke, borzas haj, gyönyörű kék szemek, napbarnított bőr, erős karok, amelyek egykoron védelmet nyújtottak... és most mást ölelnek. Ha ez Sakurának eszébe jutott, mindig elfogta a keserűség, és legszívesebben megfojtotta volna Hinatácskát, akinek fogalma se volt róla, milyen gyilkos indulatokat tud ébreszteni barátnőjében. Aztán persze Hinata kedves volt vele, és emiatt valahogy nem tudott rá úgy haragudni, de mégis kegyetlen volt az a fájdalom, amikor együtt látta őket.
- El tudnátok lenni egy kicsit nélkülem? Úgy sincs már olyan nagy forgalom ilyen későn - kérdezte hirtelen Sasuke a lányoktól. Látszott az arcán, hogy nagyon izgatott.
- Valami baj van? - ijedt meg egyből a húga, de Sasuke megrázta a fejét és boldogan elmosolyodott.
- Semmi, csak sürgősen látni akar valaki - felelte sejtelmesen.
- Ne mondd, hogy megint Temarival találkozol! - ragadta meg a karját Hinata rémülten, de a testvérét már semmivel se lehetett volna lebeszélni a randiról.
- Temari végre őszintén bocsánatot kért - újságolta elégedetten a fejleményeket.
- Jó nagy hülye vagy, ha megint hiszel neki, de ha te szeretsz helybe menni a seggberúgásért, akkor jó szórakozást - sóhajtotta Sakura, és ment inkább a dolga után, mert fárasztotta a srác ostobasága.

...

Megint zárásig kellet szinte várni, hogy a szőke lovag végre felbukkanjon. Sakura látszólag ügyet se vetett a szerelmesekre, szorgosan végezte a munkáját, igazából viszont minden mozzanatot árgus szemekkel figyelt, csak jól álcázta. Pokolian féltékeny volt, ahogy ölelkezni látta őket, pedig tudta jól, hogy egy ideig még el kell viselnie ezt a látványt. 
Már csak öt nap.

Éjjel kiderült, hogy még annyi sem. Már mindenki nyugovóra tért, amikor Sakura arra lett figyelmes, hogy ismerős huhogást hall az ablak alatt. Régen ez volt a megbeszélt jelzés Narutóval, amikor a fiú arra várt a házuk előtt, hogy Sakura kiszökjön hozzá. Sakurának egyből hevesebben kezdet verni a szíve, pedig biztos volt benne, hogy most a szerelme csak számon akarja kérni, miért is bukkant fel hirtelen Konohában. 

Most józanul kell viselkednie, különben mindent elront!

- Menj innen, Naruto! Azok az idők már elmúltak - szólt ki a leghűvösebb hangján, és tüntetően becsukta az ablakot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés