Vasárnap este volt, szokásos családi vacsora zajlott Uchiháéknál: Maroknyi szósztól tocsogó tészta repült át az asztal felett meglehetősen kecses ívben, hogy az éppen gondolataiba mélyedő apuka ölében landoljon. Szegény, a merénylet hatására zavartan ocsúdott fel, és azonnal össze akarta szidni az elkövetőt, de amint belenézett a bűntudatos, fekete szemekbe, máris elpárolgott a mérge. Végül csak ennyit mondott végtelenül türelmes hangon:
- Egyél szépen, Inari!

Persze tudta, hogy ettől jóval szigorúbb szülőnek kéne lennie, de hiába! Nem tudott haragudni egyik porontyára sem, pedig bőven akadt volna rá oka. Egyszerűen vajszívűnek született. Olyan férfinak, aki minden egyes nap hálát adott azért, amiért ilyen népes családdal áldotta meg az ég a tengernyi bajok ellenére.

- Apa! Ezek nem is kölykök, hanem gonosz koboldok. Miért nem zavarod el őket az asztaltól? - csattant fel az idősebb lánya dühösen, mert neki is jutott a röppályát tévesztett kajából rendesen, ráadásul éppen a hajába, pedig vacsora után még randira akart menni. 

A családfő mélyet sóhajtott, mielőtt válaszolt neki:
- Hinata, téged se zavartalak el, pedig egész idő alatt a telefonodat nyomkodtad, hiába beszéltük meg ezerszer, hogy legalább evéskor ne csináld.
- De apa!
- Fejezzétek már be! - vetett véget a vitának egy ingerült hang. 

Sasuke próbálta türtőztetni magát, de ezek a közös családi étkezések igazi poklot jelentettek amúgy is tépázott idegrendszerének. - Egész héten bosszantóbbnál bosszantóbb vendégeket szolgálok ki, erre tőletek se lehet nyugtom? - kiabálta. 
- Ha tanultál volna, most járhatnál egyetemre, és nem kéne örök életedre a családi vállalkozásban gürcölnöd - dörgölte Hinata kárörvendően az orra alá.
- Nem azért dolgozom a kávézóban, mert nincs más lehetőségem - felhősödött el a fiú arca. - Lehet, hogy ez neked hihetetlen, de szeretem ezt csinálni.
- Fiam, ezt igazán jó hallani - érzékenyült el az apja őszinte meghatottsággal.

Sasukénak ez már sok volt. Dühösen vetette oda:
- Nem azért mondtam, hogy hízelegjek neked. Komolyan gondolom.
- Ha ez így van, bátyó, akkor nagyon-nagyon megkönnyebbültem, ugyanis lenne egy fontos bejelentenivalóm.
- Bemutatod végre azt a fiút, akivel állandóan a ház előtt dörgölőztök egymáshoz? - kotyogott közbe a legkisebb Uchiha lány okoskodva, amit a nővére csak egy lendületes fülessel jutalmazott, majd nagy lélegzettel folytatta:
- Szóval az a színitanoda, ahová ősztől járok, szervez egy nyári felkészítő kurzust. Szeretnék elmenni...

A hírre mindenki kezében megállt a pálcika, mert a nyarat nem így tervezték.

- Arra nem gondolsz, hogy ki fog vigyázni az ikrekre, és ki segít majd nekünk a kávézóban? Tudod, hogy számítottunk rád! - tért a lényegre apja első megrökönyödése után.
- Felvehetnél valakit, hiszen szeptembertől úgyis ezt akartad - vonta meg a vállát Hinata, és bevetette ő is ugyanazt az ártatlan kiskutya pillantást, amivel az öccse rendszeresen lefegyverezte apjukat.

Ezt látva Sasuke végképp kiakadt. Szó nélkül hagyta ott az ételt, mert teljesen elment az étvágya. Tudta, hogy az apja hiába is tiltakozik, hiába is játssza a dühös szülőt, végül úgyis el fogja engedni Hinatát, akkor pedig megint rá hárul minden munka és felelősség. Nagyon elege volt már ebből. 

...

- Hogy ment? - kérdezte egy borzas, szőke srác Hinatától, miközben hanyagul ellökte magát a motorjától, és a barátnője elé sietett, hogy végre megcsókolja.
- Írtam neked, hogy ne a ház előtt várj, hanem a szomszéd sarkon. Sasuke képes és lejön, hogy jól megrakjon. Iszonyúan haragszik rád, mert azt hiszi, a te ötleted volt ez a nyári tanfolyam, és miattad hagyom őket megint cserben.
- De tényleg az én ötletem volt...
- Jobb lenne, ha ezt nem hangoztatnád. 
- Csak örültem volna, ha előnnyel kezdesz az iskolában. Biztos számítana ez a kis előképzettség.
- Nem lehetséges, hogy csak el akarsz paterolni a nyárra, hogy más lányokkal hetyeghess? - kérdezte Hinata kihívóan, és kuncogva beleharapott a csodálkozástól elnyíló ajkakba.
- Hogy jut ilyen eszedbe? - kérdezte Naruto felháborodva, és büntetésül viszonozta a játékos harapást, amit megtoldott azzal, hogy utána mohón rátapadt a szexin mosolygó szájra, és nyelvével alaposan felfedezte minden apró zugát.
- Nézd, bátyó! Hinata itt smárol a csávójával az ablak alatt. Olyan, mintha az a fiú be akarná kapni a nővérkémet!- csipogta az éj sötétjébe egy vékonyka hangocska, mire a szerelmespár azonnal szétrebbent, és dühösen pillantottak a függöny mögött rejtőző, boldogan kacagó kislány felé, aki lelkesen mutogatott feléjük.
- Hanabi, ezt még nagyon megbánod! - kiabálta fel neki Hinata vörös fejjel, aztán gyorsan felpattantak szőke hercegével a motorra, mert nem akarták megvárni Sasuke reakcióját. 

Jobban is tették. Amikor meglátta őket Sasuke, ösztönösen rákulcsolódott a keze az első fegyvernek használható tárgyra, ami nevezetesen Inari lézerkardja volt. Létezett az a harag, ami ebből a vacak műanyagból is végzetes eszközt kreált volna. Naruto szerencsésnek mondhatta magát, amiért megúszta, hogy Sasuke kipróbálja rajta.

Igen, Sasuke nagyon ingerült volt mostanában. Nem csak azért, mert féltette a húgát attól a himpellértől, hanem az is bosszantotta, hogy megint a nyakába szakad a két kistestvére pátyolgatása. Természetesen szerette őket, de igazságtalannak érezte, hogy minden este rá maradnak a fürdetés, fektetés teendői. Örökös hadakozást jelentett ez, mert a kicsik ketten tíz felé szaladtak, amikor meglátták őt törölközővel, pizsamával a kezében. Mindent elkövettek, hogy húzzák az időt, és rengeteg energiájába került, mire sikerült végre ágyba parancsolnia őket.

Megtehette volna, hogy apjára bízza ezt a türelmet próbáló feladatot, de tudta, hogy az öregben csak fájdalmas emlékeket ébresztene ezzel. Így is könnyen elérzékenyült szegény, mert mindenről a volt felesége jutott az eszébe. Sasuke inkább magára vállalta testvérei gondozását, minthogy újra sírni lássa apját, akit minden hibája ellenére mélységesen tisztelt és szeretett. 

Éjfél is elmúlt már, amikor mindennel végzett, és kimerülten végigterült a futonján. Egy darabig hallgatta a kintről szűrődő tücsökciripelést, de most nem hozott jóleső álmot a szemére a kitartó muzsika. Eszébe jutott Hinata és Naruto szenvedélyes csókja, amitől gombóc nőtt a gyomrában, és érezte, hogy megint fojtogatja az a tehetetlen keserűség, amit úgy utált. Tavaly még neki is volt kit csókolnia. Tavaly még ő is ugyanilyen boldog volt azok a pillanatok, amikor naivan azt hitte, hogy szeretik.

...


Sakura már jó ideje figyelte a sarokban turbékoló párt. Legszívesebben közéjük csapott volna, de nem tehette meg, ugyanis megfogadta, hogy minden érzelmet kiírt magából, és csak a bosszúra koncentrál. Nagyon meg akarta leckéztetni Narutót.

Az az idióta szokás szerint csak döntötte magába a narancslét, így előbb-utóbb muszáj volt meglátogatnia a mosdót. Sakura úgy tervezte, hogy ezt fogja kihasználni. Mikor indult a fiú, hogy könnyítsen magán, ő hamis mosollyal az arcán azonnal akcióba lendült, zöld szemében pedig gonoszul csillogott az elszántság. 

- Szia! Nem tudod véletlenül, hogy hol a mosdó? - lépett oda Hinatához, aki a nagy hangzavarban persze semmit nem hallott, ezért gyanútlanul közelebb hajolt, hogy megértse, mit kérdez tőle a rózsaszín hajú lány.
- Nem tudod hol a mosdó? - kérdezte Sakura újra, ekkor azonban ahogy ő is közelebb hajolt Naruto barátnőjéhez, szándékosan fellökte a poharát. - Ó, bocsánat! - tettette az ártatlant, és segítőkészen előkapott egy zsebkendőt. Törölgetni kezdte Hinata ruháját, majd javasolta, hogy együtt menjenek a mosdóba, hátha sikerül egy kis vízzel eltüntetni a foltot. Úgy gondolta, itt majd szépen elbeszélgetnek...

Naruto döbbenten kereste szerelmét, akit a zsúfolt szórakozóhelyen nehéz feladatnak tűnt megtalálni. Már többször bejárt minden lehetséges helyet, amikor végre előkerült Hinata egy másik lány társaságában. Egy túlságosan is ismerős lány társaságában, akitől Naruto szíve hirtelen kihagyott egy pillanatra. Lehetséges lenne, hogy tényleg ő az? - sápadt el. Semmi kétség! Haruno Sakura áll előtte teljes életnagyságban, ráadásul olyan bombázóan nézett ki, hogy Hinata szürke egérkének tűnt mellette.

A fiú azonnal elszégyellte magát, és próbálta rendezni gondolatait. Leginkább az járt a fejében, miért van Sakura Hinatával, miért beszélgetnek olyan vidáman, mintha barátnők lennének, és vajon Hinata mennyit tud róluk... vagyis arról a régi-régi dologról, amit Naruto ez idáig igyekezett kitörölni az emlékeiből. 

...

Másnap reggel már javában sürgölődtek a fiúk, amikor Sasuke lement, hogy ellenőrizze őket. A Konoha Cafe nem rendelkezett nagy helyiségekkel, kinn is csak néhány asztalka fogadta a vendégeket, de nem is lett volna többre szükség. Sajnos a csöpp kávéház gyakran kongott az ürességtől, felesleges is lett volna nagyobb tömegre számítani. Rengeteg új hely nyílt a környékkel, amelyek modernebbek voltak, bőségesebb kínálattal rendelkeztek, velük a Konoha Cafe nem versenyezhetett. Az Uchiha család kávézójának csak egyetlen különleges vonzereje volt, a remek kilátás a tengerre, amellyel egyetlen más hely sem büszkélkedhetett. Hogy megőrizzék az óváros patinás szépségét, tilos volt a tengerpart mellett építkezni, emiatt az újabb éttermek, bárok, hotelek pár utcával hátrébb szorultak, de még így is komoly konkurenciát jelentettek.

Reggelente a pékségek szipkázták el az embereket, délben pedig az éttermek, és csak délután indult be valamelyest a forgalom. Akkor is jobbára idősebb házaspárok ültek be, hogy nyugodtan kávézzanak vagy fogyasszanak egy-egy süteményt, amitől nagy nyereséget a család nem remélhetett.

Sasukénak lettek volna ötletei, hogyan lendítsék fel újra az üzletet, de Hinata tegnapi bejelentése után elszállt minden kedve a tervezgetéstől.

- Minek keltél ilyen korán, főnök? Tudod, hogy magunk is boldogulunk, nem kell, hogy reggeltől estig itt legyél velünk - korholta barátját Kiba, de Sasuke csak morcosan leintette a buzgó srácot. 
- Amúgy se bírtam már aludni - morogta, és hálásan nyúlt a fiú által kínált teáért.
- Köszi. Te legalább még gondolsz rám - jegyezte meg foghegyről önző húgára célozva.
- Miért? Ki hagyott most újra cserben? - kapcsolódott be a beszélgetésbe a másik pincér, Sai is, aki éppen végzett az asztalok törölgetésével, és kíváncsian huppant a munkatársai mellé.
- Tegnap Hinata bejelentette, hogy egész nyáron valami kurzuson lesz.
- Ez is a színésznői álmaival kapcsolatos? 
- Hát persze! Mintha neki való lenne. Még hazudni se tud, nemhogy színészkedni, de hiába is akarnám lebeszélni, annál inkább ragaszkodna hozzá.
- Ez szar ügy - foglalta össze tömören Sai a hallottakat.
- Az - bólintott rá Sasuke is kedvetlenül.
- Akkor apád felvesz helyette valaki mást?
- Nem hiszem, hogy bárki vállalná ilyen kevés fizetésért, amit mi ebben a helyzetben adni tudunk. Én is, és apa is arra számítottunk, hogy a nyári szünet alatt kicsit tartalékolhatunk. Bíztunk a nagyobb forgalomban a turisták miatt, és persze abban, hogy be fog segíteni egy újabb ingyenes munkaerő, vagyis Hinata. Álmomban se gondoltam volna, hogy amint befejeződik a suli, ő is dobbant, mint a bátyám meg a nővérem.
- Tényleg! Itachi és Konan nem tudna egy időre besegíteni?
- Mindketten a világot járják, és próbálják megvalósítani önmagukat - felelte Sasuke keserűen. 
- Elég gáz, hogy hatan vagytok testvérek, mégis csak rád számíthat apád - veregette meg Kiba együttérzően a vállát.
- Azért én se vagyok olyan gonosz! - jelent meg váratlanul Hinata, és elégedetten nyugtázta az elismerő pillantásokat, ahogy a fiúk megbámulták az apró sortjában és falatnyi trikójában.
- Húzz vissza, és öltözz fel rendesen! - dörögte a bátyja, de csak mosolygott rajta. A figyelmeztetés ellenére kényelmesen elhelyezkedett mellettük, és jelezte Kibának, hogy ő is kér egy csésze teát.
- Szóval, itt hagysz bennünket? - hozta fel a témát neki is Sai. 
- Látom, ti ugyanolyan pletykásak vagytok, mint a lányok, és már alaposan kibeszéltetek - nézett szúrósan Hinata Sasukéra, de Kibának és Sai-nak ettől függetlenül vidám hangon folytatta: - Igen, elmegyek, de gondoskodtam róla, hogy ne hiányozzak. 
- Mire gondolsz? - lepődtek meg a srácok.
- Azt hiszem, rám - szólalt meg egy gondtalanul csilingelő hang az ajtó felől. 

Ha a három fiú Hinatát megbámulta, most mondhatni, hogy egyenesen kocsányon lógtak a szemeik, amelyet Hinata kissé irigyen, míg az érkező kacagó nevetéssel fogadott. - Látom, hatásos volt a belépőm - jegyezte meg elégedett mosollyal. - Haruno Sakura vagyok, az új munkatársatok - mutatkozott be udvariasan, aztán újra elnevette magát, mert a többiek még mindig csak tátott szájjal bámultak rá.

Sasuke tért magához először, ugyanis bármennyire lenyűgözte a lány, valahogy furcsának is találta, mintha valami nem stimmelne vele. 

- Ki mondta, hogy itt dolgozhatsz? - kérdezte kissé nyersebben, mint tervezte. Ösztönösen védekezni próbált, mint minden alkalommal, amikor úgy érezte, valaki veszélyeztetheti a gondosan felépített nyugalmát.
- Szerintem apádnak se lesz ellenére, ha szinte éhbérért gondoskodom a testvéreidről, és mellette besegítek a kávézóban - felelte Sakura egy jeges mosollyal.

Erre Sasuke nem tudott mit felelni, csak kérdően nézett a húgára, aki még mindig azon tűnődött, jó ötlet volt-e idehozni ezt a vadidegen lányt. Tegnap még olyan aranyosnak tűnt...

- Hinata, megmutatnád a kicsik szobáját? Szeretnék mihamarabb kipakolni a bőröndömből, aztán kezdheted is a betanításomat - szólította meg különösen kedves hangon a rózsaszín, amitől Hinatának azonnal elszállt minden kétség a szívéből, és örömmel kísérte az emeletre újdonsült barátnőjét.
- Ez a bomba csaj nálatok fog lakni? - kérdezte csillogó tekintettel Kiba, amikor a lányok eltűntek a lépcsőn, és már nem akadt a szemének több legeltetnivaló. - Apám, de szerencsés vagy! - csapta hátba főnökét, és észre sem vette, hogy a nagy örömre lelkesedésében lehúzta Sasuke maradék teáját.

A főnöknek aznap aztán ettől jóval több bosszankodnivalója is akadt. Hirtelen megbolondult az egész kávézó, a családja, de még tán a környék is. Sokkal több vendég ült be hozzájuk, mint általában, és jóval tovább kellett várniuk a kiszolgálásra, mert mindenki a két csinos pincérlányban gyönyörködött, emiatt semmi nem úgy működött, mint szokott. Ez Sasukét borzasztóan idegessé tette, mert nehezen viselte a változásokat.

- Bátyó, mi lenne, ha végre mosolyognál te is? - noszogatta Hinata, amikor estefelé látta rajta, hogy a fiú már nagyon nyűgös. - Sakura kész főnyeremény, imádja mindenki. Nem kéne aggódnod, hiszen rengeteg terhet levesz majd a válladról - próbálta vigasztalni.
- Mi egy kávéház vagyunk, nem bordély. Nem tetszik, hogy csak azért jönnek ennyien, mert kiálltok az ajtóba abban a rövid kis szoknyában, mintha nem is kávét árulnátok, hanem...
- Ezt te se mondhatod komolyan - nevette ki a húga, majd kaján vigyorral konstatálta, hogy Sasuke nem is tartja annyira taszítónak azt a kurta kis szoknyácskát. A szeme, mint minden férfinak a helyiségben, állandóan Sakurán állapodott meg, pontosabban a formás combjain, és a gusztusos kebleken, amelyek a vendégek étvágyát is hirtelen meghozták. 

Nem volt nehéz rajongani Sakuráért, ugyanis mindenkihez volt néhány kedves szava, egy-egy bájos mosolya, miközben szorgosan sürgött-forgott az asztalok közt. Még a korosodó feleségek is el voltak tőle bűvölve, mert dicsérte őket, bókolt az anyukáknak a gyerekeik miatt, a férfiaknak a szép feleségük miatt. Valahogy ösztönösen elérte, hogy a lábai előtt heverjenek. Sasukénak éppen ez volt a gyanús, de akkor még nem tudta volna igazán megfogalmazni, mi zavarja a lány viselkedésében, csak azt érezte, hogy óvatosan kéne bánni vele.

Aztán történt valami furcsa, ami tovább erősítette a gyanakvását. Zárás előtt megjelent Naruto, és intett Hinatának, hogy menjen ki hozzá a kávézó elé. Ott, akkor, abban a pillanatban, amikor Naruto és Sakura váratlanul meglátta egymást, egy hajszálnyi időre lehullt a maszk a folyamatosan mosolygó lányról. Egy másodpercre egész testében megmerevedett, és ami igazán felkeltette Sasuke figyelmét az az volt, hogy Naruto is teljesen elsápadt.

Sajnos nem maradt sok ideje Sasukénak arra, hogy ezen az érdekes jeleneten töprengjen, mert újabb vendég érkezett, akitől viszont neki állt görcsbe a gyomra.

Mit keres itt Temari?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés