- Ne agg�dj - folytatja kiss� csal�dottan. - Nem b�nthatlak, hiszen "Damen" b�rmikor felbukkanhat - forgatja meg smaragd sz�n� szemeit, kifigur�zva a nevet, - �gy ink�bb csak egy bar�ts�gos besz�lget�sre invit�llak...
A hallottak valamennyire megnyugtatnak, �s a gondolat, hogy Damen val�ban nem sok�ra itthon lehet, de att�l m�g itt van bennem a lid�rces f�lelem nyom�sa, �s a hatalmas gomb�c a torkomban, amit�l se nyelni, se besz�lni nem tudok.
Sayame kecsesen pakolja egym�s el� l�bait, mik�zben el�m tipeg �s keresztbe fonja karjait.
- Kezdj�k a szem�lyazonoss�ggal. Ki-vagy-te? - vallat nyomat�kos�tva a k�rd�st, fenyeget� pillant�ssal.
- Sa-Sakura Haruno - v�laszolom vill�mgyorsan, �s dadogva.
- Haruno? Hallottam m�r ezt a nevet - gondolkoznak el d�moni arcvon�sai. - Tudom! Az ap�d egy el�g befoly�sos ember, �s ami azt illeti, el�gg� idi�ta is. Yakuz�kkal �zletel... Sz�val az�rt vigy�z r�d Sasuke. Pardon, Damon - jav�tja ki mag�t �rdektelen�l.
- Sasuke? - lep�d�m meg.
- Ne foglalkozz vele, h�vd csak Dammonnak. Am�gy is, most �n k�rdezek. Van-e r�la fogalmad, hogy mi�rt kapt�l olyan sz�p kis sebeket a testedre? - mutat a mellkas�ra c�lz�sk�ppen, ajka szeglet�ben ott tany�zik az a gunyorosan el�gedett mosoly.
Mivel besz�lni nem igaz�n tudok, �gy csak enyh�n megingatom a fejemet. Saya k�rd�n vonja fel egyik szem�ld�k�t, majd k�zelebb l�p hozz�m, �s eg�szen k�zel hajol arcomhoz, szinte lehelet�t �rzem arcomon. Beleborzongok.
- El�tte t�ncik�ltatok Damonnel. Levonod a k�vetkeztet�st?
- �-�rtem - b�logatok k�nyszeredetten �s a k�nnyeimmel k�szk�dve.
- �n viszont nem �rtem, mi�rt viselkedik �gy veled Damon - egyenesedik fel homlok�t r�ncolva. - Nem is vagy sz�p, �s nem is az �rdeke... De egy valamit j�l jegyezz meg! Ha el mered venni t�lem, meg�l�m - jelenti ki �rz�ketlen�l csillog� szemekkel. - Ha nem lehet az eny�m, a ti�d sem...
- Hogyan tudn�d - kezden�k el vitatkozni vele gondolkoz�s n�lk�l, de betapasztja a sz�mat.
- Mert � is megtette, szemrebben�s n�lk�l! - k�zli csal�dottan �s d�h�sen egyar�nt.

Sasuke

- Nem tudom - v�laszolok foghegyr�l, de legal�bb �szint�n, amit d�jazhatna a b�ty�m.
- K�v�ncsi vagy a v�lem�nyemre? - K�nyelmesen h�trad�l a sz�k�ben, �s �gy m�reget �nel�g�lten.
- Nem.
- Szerintem a mi dr�ga, egyetlen, ut�nozhatatlan, im�dott Say�nk csak h�ly�t, mint ahogy mindig is tette - t�rli a k�pembe el�gedetten.
- Hogy erre hogy j�tt�l r�? - veszem el� a szarkazmusomat s�rt�d�tts�ggel kombin�lva.
- De te hiszel neki, mert vagy olyan h�lye, hogy �rzel m�g valamit ir�nta - egyre jobban ideges�t -, �s ezt igaz�b�l Sakura sz�vja meg. Hidd el, Saya el fogja �rni, hogy v�lassz k�z�l�k - jelenti ki t�k�letes nyugodts�ggal.
- Tudom. De nem is akarok, �s nem is v�laszthatok. Vigy�znom kell Sakur�ra - szedem �ssze a t�nyeket.
- Akkor Sayam�t is meg kell err�l gy�zn�d! - v�laszolja z�r�s k�pen, majd fel�ll. - Sok szerencs�t, �csi!
- Idi�ta - morgom magamnak, hiszen semmire sem mentem ezzel a traccspartival, �s csak az id�met rabolta el. R�ad�sul azt az �lvezetet is megkaphatta, hogy a k�pembe d�rg�lje a t�nyeket...

Mivel nem kellett messze mennem a tal�lka hely�re, �gy hamar haza�rek a jelenlegi alb�rlet�nkbe. Meglepet�semre, amint haza�rek, olyan az eg�sz lak�s, mintha senki sem lenne itthon, pedig k�t n�t hagytam itt, akiknek valami zajt is kellene csapniuk. �res a nappali, a konyha, a f�rd� �s Sakura szob�ja is. Mikor azonban a saj�t szob�nk k�sz�b�re �llok, kiss� meglep�d�m a l�tv�nyon. V�dencem tart�zkodik csak a szob�ban, az �gyon �lve, h�ttal nekem. Mintha az ablakon b�mulna ki.
- Sakura? - k�rdezem kellemes csal�d�ssal. - Saya hova lett?
- Elment - v�laszol sz�ntelen hangon.
Ismer�s ridegs�gre ismerek v�dencemben, de ink�bb saj�t magam �ltal ismerem ezt az �rz�st, mintsem t�le. Mi t�rt�nt?
- Hova? - vonom �ssze gyan�san a szem�ld�k�met.
- Vissza fog j�nni - m�r megint ugyanaz a hidegs�g.
Egyre ink�bb gyan�sabbak a dolgok, �gy t�relmetlen�l szelem �t a szob�t, �s ker�l�m meg az �gyat, de nem jutok sz�hoz a l�tv�nyt�l. V�dencem smaragdjai �lettelen�l csillognak, teste mereven mozdulatlan, arc�t k�nnyek �ktelen�tik.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezem elk�pedve, mik�zben let�rdelek az �gy sz�l�hez.
- Elmegyek - suttogja elhal�an, �s a l�b�n�l l�v� b�r�ndre b�k, mik�zben r�m sem n�z.
- Micsoda? - d�bbenek le. - N�zz r�m - k�rlelem.
Semmi. �jra.
- N�zz r�m! - Megragadom a v�ll�n�l, �s gyeng�den megr�ncig�lom, hogy ism�t ebben a vil�gban �ljen. - Mi �t�tt bel�d?!
- Elmegyek - ism�tli meg �rz�ketlen�l, de ez�ttal r�m szegezi k�nnyes tekintet�t.
- Ne h�ly�skedj! - nevetek k�ptelen�l. - Nem mehetsz el, mert vigy�znom kell r�d...
- Nem �rdekel.
- Mi�rt? - k�zel�tem meg m�sk�nt a dolgokat. Ujjaim lejjebb cs�sznak v�ll�r�l, majd er�sen fogom karj�t, mintha csak �gy tarthatn�m a jelenben.
- Nem maradhatok itt - k�d�s�t �rtelmetlen�l.
- Akkor hov� akarsz menni?
- Oda, ahol � nincs - k�zli keser�en, de ugyanakkor hat�rozottan.
- Sayame - �bredek r�, majd elengedem �t, �s felegyenesedem.
F�lig megfordulok, �s kib�mulok a p�rk�nyon, gondterhesen emelem kezemet �llamhoz. B�rmennyire is szeretn�k, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ha nem is akarom... Akkor is szeretem Say�t, b�r, mint a b�ty�m is meger�s�tett, val�sz�n�leg csak hazudik. De mit akarhat? Mit mondhatott v�dencemnek, hogy ilyen lett?
- Mit tegyek, hogy maradj? - k�rdezem v�g�l fel� fordulva.
- Nem tehetsz semmit.
Fels�hajtok, majd �jra megragadom �t, �s k�zel hajolok hozz�. A lehet� legmegnyugtat�bban besz�lek hozz�.
- Figyelj, Sakura, meg�rtem, hogy �ssze vagy zavarodva, hogy csak �gy felt�nt... Az �n hib�m, hogy ennyire elengedtem magam... Hogy egy�ltal�n engedtem, hogy valami legyen k�z�tt�nk... - keresem a szavakat a kifejezhetetlenre.
- �rtem �n. �t szereted. Akkor mi�rt nem mehetek? - k�rdezi savany�an.
Egy ideig csak tan�cstalanul b�mulok csillog� szemeibe, �s felid�zem az egy�tt t�lt�tt id�ket. Milyen egyszer� volt megj�tszanom a yakuza k�p�t, akit semmi �s senki nem �rdekel, aki csak �gy megengedi, hogy szeress�k, mert megteheti, csak �pp sz�ks�ge nincs r�.
�sszefonom ujjainkat, �s rekedten kezdek bele.
- Mert �nz� vagyok. Mert... t�ls�gosan is megkedveltelek. Saya nem tudja elfelejtetni velem ezt a h�rom hetet... Ahogyan p�tolni sem tudja azt a n�gy �vet.
- Akkor meg mi�rt?! - rivall r�m csal�dottan. Nem tudok mit v�laszolni, �gy csak csendesen sz�lal meg: - Csak hagyj elmenni... Ennyi az eg�sz, �s nem aggatok, meg�g�rem!
Elh�zom a sz�mat, �s az ajkamba harapok, de egy pillanatra sem engedem el f�jdalommal teli tekintet�t. �s ha nem akarom, hogy ne aggasson? K�s�n gondolkoztam.
- De nem lehetsz egyed�l. Naruto ott lesz, �s Itachi is. Mindj�rt elint�zem - egyezek bele v�g�l kicsit sem j�kedv�en.
Fel�llok, �s a zsebemb�l el�kotorva a telefonomat, t�rcs�zok.
- Itt az �gyeletes csicska sz�szi - veszi fel unottan a telefont az Uzumaki.
- Ez tetszik - jegyzem meg -, merre vagy?
- Beverly Hillsben, nem messze t�letek, ahogy meg�g�rtem - v�laszol unottan.
- Helyes. Itachival kar�ltve lesz egy kis feladatotok. A b�ty�m a v�rosban van, te viszont gyorsan rep�lj ide - azzal leteszem, majd v�dencem fel� fordulok, - Legal�bb v�rd meg �ket, k�rlek.
Semmi �letjel, �gy csak felt�telezem, hogy egyet�rt. Am�g Naruto ide�r, Sakura m�g�tt elny�lok az �gyon, �s a plafont b�mulva elm�lkedek. Hogyan is jutottam el id�ig az �rz�ketlen tusk�b�l? H�lyes�geket dum�lok, szerelmes vagyok, �s dalolva engedem, hogy a k�ldet�sem t�rgya elp�rtoljon mell�lem. M�r-m�r szinte le akarom r�la besz�lni... Ahhoz k�pest, hogy el�sz�r mennyire le akartam magamr�l vakarni. H�t most megkapom, amit eddig akartam.
- Hali! - hallom meg a sz�ke hangj�t, �gy felt�p�szkodom.
- Hali. Rem�lem, mostan�ban nincs t�l sok dolgod.
- Annyira nem unatkozok, de mi�rt?
- R�d �s a b�ty�mra b�zom Sakur�t - ny�g�m ki kellemetlen�l.
- Mi?! - akad ki a sz�ke. - Soha nem passzoltad m�g le a k�ldet�sedet! R�ad�sul ha j�l tudom, k�l�n megk�rt r� a f�n�k..
- Tudom, de nem akar velem lenni - magyar�zkodom kellemetlen�l, - �s nem is k�nyszer�thetem. Ap�m is biztosan meg fogja �rteni.
- Ja, majd elmegyek a temet�sedre - ironiz�l ep�sen. - Itachi merre van?
- Pakold be Sakura cuccait, addig felh�vom - �s azzal m�r el� is r�ntom a mobilomat.
Mire az Uzumaki kipakol, val�ban meg�rkezik a fiv�rem is, b�r el�rulja az �br�zata, hogy egy�ltal�n nincs meglep�dve, s�t tal�n m�r t�k�n �lt a telefonja mellett.
- Sz�val �gy d�nt�tt�l? - csipkel�dik fennh�jaz�n.
- Egyenl�re. Ameddig meg nem b�k�l. Nem akarom az id�k v�gzet�ig lepasszolni, f�leg nem nektek - teszek �n is megjegyz�seket.
- Nagyon sz�vesen - mosolyog sz�vder�t�en, majd v�dencemhez l�p. - Akkor mehet�nk? - ny�jtja a kez�t kedvesen a l�nynak.
Sz� n�lk�l elfogadja a seg�ts�get, majd kivonulunk Naruto csotrog�ny�hoz. A sz�ke m�r a vol�n m�g�tt �l, a b�ty�m be�l az any�s�l�sre, �s Sakura is nyitn� az ajt�t, de megragadom a kez�t.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? - k�rdezem rem�nykedve.
- Biztos - v�laszol �lettelen�l, �s megk�s�reln� a besz�ll�st, de visszar�ntom, �s szorosan magamhoz �lelem.
Csak utolj�ra. Csak m�g egyszer. Szorosan, hogy �rezze, nem akarom elengedni. Tal�n t�ls�gosan is. Soha nem �leltem m�g �gy �t senkit, ahogyan most �t. Mintha az �letemt�l b�cs�zkodn�k...
- V�rnak - t�ri meg a pillanatot, s miel�tt �szbe kapn�k, m�r nincs is a karjaim k�z�tt.
Miut�n sikeresen helyet foglal a h�ts� �l�sen, a sz�ke biccent, a b�ty�m int, de � csak �rzelemmentesen b�mul maga el�. Az aut� motorja felz�g, majd elindul a forgalmas utc�n, egyre ink�bb elt�volodva. Sok�ig b�mulom, ameddig el nem hagyj�k a l�t�k�r�met, s csak most tudatosul bennem, mikor mag�nyosan �csorgok a j�r�kel�kkel t�zdelt j�rd�n.
Sokkal egyszer�bben elment, mint arra sz�m�tottam.

Mintha valami nyomott hagyott volna bennem ez az egyszer�s�g. Eddig sem voltam valami euforikus alkat, de mintha magamhoz k�pest is egy kicsit lehangolt lenn�k.
- Jaj, ne l�gy m�r ilyen nyomott, Sasuke! - �lel �t a kanap� m�g�l Saya k�rlel�en.
- Nem vagyok nyomott - vonok v�llat kedvetlen�l.
- Huh, mindj�rt k�sz a vacsora - s�hajtja lemond�an, majd magamra hagy a TV k�perny�j�t b�mulva.
Rendes f�rfihoz m�lt�an fogyasztottam Sayame f�ztj�b�l, de m�g mindig nem voltam valami sz�husz�r. Untam m�r a telev�zi�t is, �gy ink�bb gyors f�rd�t vettem, �s szinte beleestem az �gyba, Saya mell�.
- Ut�llak - jelenti ki a barna haj�, megt�rve a meghitt csendet.
- Mi�rt? - k�rdezem unottan, �s fel� sem fordulok, tov�bbra is az �gy sz�l�n fekszem.
- Mert ilyen nem tudom, milyen vagy! Mi�rt nem tudod �lvezni, hogy v�gre csak mi ketten vagyunk? - von k�rd�re �rtetlen�l, mik�zben h�tamhoz b�jik.
- Mert nekem kellene vigy�znom Sakur�ra �s nem a csicsk�mnak meg a b�ty�mnak - jelentem ki nemes egyszer�s�ggel.
- Meg sem �ri, hogy velem lehetsz? - szomorodik el.
- Ne �rts f�lre - fordulok fel� -, de sz�momra m�g mindig hihetetlen, hogy itt vagy. Sakura is csak az�rt keltette fel az �rdekl�d�semet minim�lisan, mert hasonl�t r�d.
- Hasonl�t?! - h�borodik fel kiss�, de azt�n elmosolyodik. - Sz�val t�nyleg nem felejtett�l el.
- Nem - adok neki igazat, mire �r�m�ben sz�jon cs�kol.
Lust�n viszonzom, de nem t�r�dik vele, l�b�t �tveti felettem, �s cs�p�mre �l. Kezeim automatikusan cs�sznak fel combj�t�l eg�szen derek�ig, ett�l m�g vadabb gar�zd�lkod�sba kezdenek Saya ajkai, el�sz�r nyakamon, majd fels�testemen. Akaratlanul �l�k fel, mikor hasfalamat bec�zi, h�vatlanul jelenik meg a fejemben a k�p, ahogyan v�dencemen �l Sayame, �s egy peng�vel sz�ntja fel b�r�t.
- Mi a baj? - k�rdezi zavarodottan, mik�zben v�llamba kapaszkodik, nehogy lepottyanjon.
- Semmi, csak f�radt vagyok. Sajn�lom - mormolom, majd feltorn�zom magam az �gyon �s lefektetem a hely�re a smaragd szem�t.
- Szeretlek - rebegi, m�g miel�tt elengedne.
- �n is - biztos�tom bizonytalanul, majd az oldalamra fekszem, �s szinte azonnal lecsap r�m az �lomvil�g.

M�snap reggel Say�ra �bredtem.
- J� reggelt! - �dv�z�l furcsa pajkoss�ggal hangj�ban, s alighogy felnyitom a szemeimet, m�ris ajkamra tapad. A tegnappal ellent�tben m�r kev�sbe �rzek b�ntudatot, �gy sokkal szabadabban veszem �t az ir�ny�t�st, �s teperem le kor�n reggel az �gynem�k k�z�tt. El�gedetten nevet bele a cs�kunkba, s moh�n falja ujjaival h�tamat, ak�r csak �n t�r�keny test�t. A hossz� cs�kcsat�roz�s ut�n mintha m�r nem lenn�k tiszta, arra j�zanodok ki, hogy a melltart�val b�tyk�l�k, mik�zben Sayame idi�t�n vigyorog r�m.
- Hogy v�ltozik a vil�g! - jegyzi meg el�gedetten, �s az als� ajkamba harap.
- Percr�l percre - egyezek bele -, kisz�m�thatatlanul... - �s m�r nem is engedem, hogy tov�bb besz�ljen.

Sakura

Nem akartam nagy b�cs�t. Nem akartam, hogy �t�leljen. Hogy b�rmit is mondjon... Musz�j volt elhitetnie mag�val, hogy igenis fontos vagyok neki, hogy ne �rezze mag�t olyan vacakul. De nem �rdekel. T�bb� m�r nem. El�gedett lehet mag�val Saya, hogy el�rte azt, amit akart. B�r most m�g nem �rzem, meg vagyok r�la gy�z�dve, hogy hossz� id�k �ta ez volt az egyetlen helyes d�nt�sem. M�r nem mintha sok belesz�l�som lett volna az �letemben, de ha volt is, mindig elsz�rtam.
V�ratlanul cs�rren meg a mobilom, val�s�ggal �sszerezzenek r�.
- Hall�? - emelem a f�lemhez.
- �n vagyok - sz�lal meg a vonal v�g�r�l egy ismer�s hang.
- Apa? - lep�d�k meg kiss�. - Mit akarsz?
- Most �rtes�ltem, hogy m�r nem Sasuke Uchiha v�delme alatt �llsz. Megfeledkezt�l a feladatodr�l?
- Nem. De nem tudom t�le megszerezni egyenl�re, ap�m - er�ltetem magamra a tiszteletet.
- Tudok v�rni. Ne feledd, b�zom benned. B�r nem tudom, hogy az mire j� az, amit �ppen csin�lsz, de rem�lem tiszt�ban vagy a k�vetkezm�nyekkel, �s hogy mi t�rt�nik, ha ellen�llsz, vagy el�rulsz.
- Term�szetesen tudom, ap�m - �s a vonal megsz�nik, egykedv�en z�g.
H�t m�g ez is...
- Sakura-chan, k�rsz egy kis csokis pop-cornt? - t�nik fel a sz�nen a top egy hiperakt�v yakuza.
- T�md magad tele vele - v�laszolok nyersen, mire a sz�ja lefel� g�rb�l.
- Naruto hagyd m�r b�k�n Sakur�t! Ha �hes, enni fog, ne agg�dj, nem hal �hen - kel a v�delmemre Itachi, akit m�r kiss� kiakasztott a sz�ke.
- H�t j�, de versenyezni akartam, hogy ki tud t�bbet megenni... H�, Itachi, h�ny szem f�r a sz�dba? - ragyognak fel az Uzumaki szemei.
- Rem�nytelen vagy - s�hajt fel az Uchiha.

Sasuke

M�r vagy k�t �s f�l h�t eltelt, mi�ta v�dencem lel�pett. Fiv�remt�l minden m�sodik nap kaptam az �rtes�t�st, m�gis valahogy olyan furcs�n �reztem magamat. Egyre ink�bb kezdtem elfogadni a t�nyt, valamilyen megmagyar�zhatatlan okn�l fogva, hogy t�bb� nem kell r� vigy�znom. Tal�n hi�nyzik is egy kicsit, hogy nem j�tszhatom el a h�s szerep�t. Say�val az�ta m�r n�gy k�ldet�st is elv�gezt�nk, �s nagy meglepet�semre ap�m sem kifog�solta v�dencem d�nt�s�t.
Azonban hossz� id� �ta �rezhettem azt, hogy az �letem valamennyire rendben van. M�r nem hi�nyzott az, ami ut�n n�gy teljes �vig v�gy�dtam, hiszen ott volt mellettem Sayame mindig, �s amikor csak akartam, megkaptam. K�v�nni sem k�v�nhattam t�bbet, hiszen teljes�lt, amire v�gytam. �s tudom, m�g ha v�dencem vissza is j�nne, �s j�l kij�nne Say�val, akkor sem lenn�k el�gedett. Mindig lenne valami, de �gy legal�bb nem kell azzal foglalkoznom, hogy Sayam�nak h�ts� sz�nd�kai lenn�nek, mert �gy nem adok r� okot. Egyetlen magyar�zatot tudok csak adni r�, hogy mi�rt vagyok vele szemben ilyen eln�z�; mert m�g mindig szeretem.
Egy nap viszont v�ratlanul kaptam Itachi SMS-�t, amiben ez �llt:
"Sasuke, van egy kis g�z. Sakur�t elrabolt�k Perrisben, Narut�val egy�tt, meg kell tal�lnunk �ket... Ak�r m�g Say�t is hozhatod, min�l t�bben legy�nk. XOXO:Ita"

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s