FELFEDEZŐÚT

  Nem kellett korán kelni, de egyszerűen képtelen voltam tovább aludni. Alapvetően hozzá vagyok szokva, hogy 6-kor kelek, így egy órányi forgolódás után kimásztam az ágyból, csöndben felöltöztem és kimentem egy kis felderítő útra.
  Azon a folyosón indultam el, ahol tegnap jöttünk fel a szobánkba, csak nem a lépcső felé mentem, hanem az azzal ellentétes irányba. Elképesztően hosszú volt a folyosó, bár lehet, csak azért tűnt úgy, mert túl gyakran megálltam, hogy jobban szemügyre vegyek egy-egy festményt. Volt köztük olyan, ami még az első nagy ninja háború idejéből való volt. Néhány csata jelenetet is megfestettek. Emlékszem, az egyik még a tankönyvben is benne volt, de voltak sokkal régebbiek is. Olyan idők, amikről nem tanultunk az Akadémián.
  A folyosó végéhez érve egy kisebb termet találtam, ami talán valami társalgó szerűségként funkcionálhatott, vagy egyszerűen csak, azért rendezték be így, hogy elegánsan kitöltse az amúgy üres teret. Innen csupán egyetlen folyosón lehetett tovább menni, amely jobbra kanyarodott. Mivel időm az volt bőven, elindultam, hogy ezt a területet is felfedezzem és innentől kezdve már nem emlékszem pontosan merre haladtam és mikor már csak sejtettem merről jöttem, jobbnak láttam visszafordulni. Egy ideig ismerős folyosókon haladtam, de aztán valahol rossz felé fordulhattam, mert egy olyan folyosóra értem, ahol nem voltak festmények és arra egész biztos emlékeztem volna. Az egész kastélyt gyakorlatilag a festmények jellemezték.
  Már épp fordultam volna vissza, mikor a szemem sarkából megláttam egy angyalszobrot. Abban a reményben, hogy a lépcső környékén vagyok és nem kell megtennem újból ezt a hatalmas utat, elindultam felé, de csalódnom kellett, mivel nem a lenti lépcső volt ott, hanem egy másik, amely egy ajtóhoz vezetett. Szívesen benéztem volna, de mivel csukva volt illetlenség lett volna és ahogy elnézem itt nagyon adnak az illemre, úgyhogy inkább visszafordultam és minden egyes agysejtemmel próbáltam felidézni az imént megtett utat. Nehéz volt, de valahogy sikerült visszajutnom abba a terembe, onnan pedig már egyenesen a szobánkhoz vezető folyosón kellett végigmennem.

TÁNC

  - Hol voltál? – kérdezte Ino, amint beléptem az ajtón.
  - Kicsit körülnéztem – válaszoltam, aztán a tekintetem az ágyon heverő ruhákra tévedt. – Ezek minek?
  - Kaptunk néhány itteni ruhát. Meg két bálit. Gondolom, nem akarják, hogy shinobi felszerelésben jelenjünk meg, amit azért meg tudok érteni.
  - Igen én is, de őszintén szólva nem szívesen venném fel ezeket
  - Miért? Mia baj velük? Szerintem csodásak – válaszolta, mint aki a legszebb szülinapi ajándékot kapta. És meg tudtam érteni. Nekem is tetszettek, de nem egy küldetésen.
  - Szerintem is gyönyörűek, de ugye nem képzeled, hogy ebben a cuccban bárkit meg tudunk védeni?
  - Ez jogos, de Kakashi sensei majdcsak kitalál valamit.
  - Azt nagyon remélem, mert ez így nem fog menni - válaszoltam és akaratlanul is elképpzeltem, ahogy ezekben a földig érő, báli csodákban harcolunk, valami ismeretlen szándékú bérgyilkos ellen.
  Miután az egyik „mindennapos” ruhánkat felvettük, elindultunk, hogy megkeressük a táncteremnek kinevezett helységet. Egész gyorsan odataláltuk. Jóval Naruto és Kakashi sensei előtt, ami nem túl meglepő. Egyikük sem a pontosságról híres. Egyedül Rieka volt már ott, aki bosszankodva nézegetett a faliórára.
  Úgy tíz perces késéssel befutott Naruto is (Kakashi sensei még mindig sehol)
  - Hol van a senseietek? – kérdezte végül Rieka meglehetősen türelmetlenül.
  - Valószínűleg késik.
  - Mint mindig – egészítette ki válaszom Naruto és azt hiszem Rieka már most kezdte elveszíteni a türelmét.
  - Rendben. Akkor választd ki valamelyik lányt, legalább addig is tanultok valamit! – adta ki az utasítást nyersen.
  - Rendben. – Csak ne engem ne engem ne engem ne engem ne engem…- Sakura! – Hát persze, hogy engem! Bosszankodtam, azzal már a táncparketten is voltam.
  - Először álljatok egymás mellé úgy, hogy Naruto, te legyél Saukra bal oldalán! – jött az első utasítás. Ez még ment. – A Bal kezed a hátad mögött, a jobbal Sakura bal kezét fogdd! – Naruto felém nyújtotta az egyik kezét… - A másik a bal kezed! – majdnem elnevettem magam, de látva Rieka szúrós pillantását, jobbnak láttam csöndben maradni. – Sakura a jobb kezed a szoknyád vonalába kell, hogy simuljon! – Nem mindegy hol a kezem? – Akkor kezdhetitek az előre mellé, mellé lépést! Ez alatt egymással szembe kell fordulnotok. Kezdhetitek!
  - Mármint azt az előre mellé mellé valamit? – kérdezte Naruto, mire majdnem kitört belőlem a nevetés, de egy kis köhögéssel sikerült lepleznem, bár megjegyzem kivételesen én sem tudtam, pontosan mit vár el tőlünk, ugyanis fogalmam se volt hogyan kéne ezt a lépsét megvalósítani. Látszott Riekátn, hogy szíve szerint jól ráncba szedné Narutot, de ehelyett, csak sóhajtott egyet és megmutatta. Miután csináltunk párat (ami úgy fél órába is beletelt) leülhettem és a helyemet Ino vette át. Mivel Narutonak már ment ez a lépés, Inonak pedig nem esett nehezére, Rieka kiadta a következő feladatot:
  - Akkor most a hátra mellé, mellé lépéssel háttal fordultok, fordított kezdőállásban!
  - Mi az a fordított kezdőállás? – kérdezte Naruto és Ino egyszerre. Rieka ezek után úgy nézett rájuk, mint akik nem egészen épelméjűek, amit Ino nem is hagyott szó nélkül:
  - Mégis honnan kéne tudnunk, hogy mi az? Sosem tanultunk táncokat. Ninják vagyunk és higgye el én is sok olyan dolgot tudok mondani, amiről idáig még csak nem is hallott – kivételesen egyet értettem Inoval, bár talán nem így kellett volna megmondani.
  Rieka még mondott valamit, azzal elkezdte magyarázni, de őszintén szólva semmire sem emlékszem az egészből. Valahol a valóság és a képzeletem világa közt lebegtem és mikor erre ráébredtem Kakashi sensei ott állt mellettem és úgy tűnt, hogy választ vár, vagy legalább valamilyen reakciót.
  - Bocsánat, nem figyeltem – vallottam be szégyenkezve.
  - Te táncolsz Kakashival – válaszolta a sensei helyett Rieka.
  Ahogy táncoltam a senseiel, feltűnt, hogy túl jól táncol ahhoz, hogy most csinálja ezt először. Próbáltam tartani a ritmust, de valahogy mindig rosszul jött ki a lépés.
  - Sakura!
  - Igen?
  - Túl feszesen mozogsz. Kicsit engedd el magad!
  - Rendben – válaszoltam és kicsit felengedtem.
  - NARUTO! – hallottam ekkor Ino hangját és ez kizökkentett a koncentrálásból. – Ha még egyszer rálépsz a lábamra esküszöm megbánod! – kiáltotta és egy határozott lépéssel akarta nyomatékosítani szavait, ami szép lett volna, csakhogy a magas sarkú cipőben kicsit megbicsaklott a bokája, így kissé kibillent az egyensúlyából és nemm épp azt a hatást érte el, amit szeretett volna. Rieka szemei már szikrákat szórtak, gondolom most már nagyon kezdett elege lenni belőlünk., miközben Naruto egyre nehezebben tudta leplezni feltörni készülő nevetését. Őszintén szólva már majdnem megsajnáltam Riekát, hisz három táncanalfabétát kellett volna szalonképes lépésekre megtanítania, ami egyértelműen lehetetlennek bizonyult. Egész nap mást se csináltunk csak táncoltunk és hol Naruto rontott el valamit, ekkor Inonak volt hozzá néhány szép szava, hol Ino rontott el valamint, ilyekor pedig Naruto tette a megjegyzéseket, hogy legközelebb ne kritizálja, mert ő sem tudja jobban. Végül Rieka megkért, hogy cseréljünk partnert, hátha így jobban működik a dolog… Nos, tévedett. Csupán annyit sikerült elérnie, hogy a nap hátralévő részében én veszekedtem Narutoval, nem pedig Ino és végül a nap fénypontja, hogy gyakorlatilag kigáncsoltuk egymást Narutoval, ami nem tudom hogy sikerült, de miután mindketten a földre zuhantunk és Ino hangos nevetésben tört ki, nálam betelt a pohár.
  - Szerinted te jobb voltál Ino Malac?
  - Ez tény Plakáthomlok. Hirdethetnéd is, hogy így táncolnak a lúzerek.
  - Vagy inkább…
  - ELÉG VOLT! – káltotta el magát Rieka most először, mióta itt vagyunk, ami azért valljuk be, nem kis teljesítmény – Most mindenki menjen ki a teremből! Mára végeztem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés