�TON

  Mi�ta elhagytuk a falut, csak a k�ldet�s�nk�n j�rt az eszem. Ez�ttal kifejezetten izgatott voltam, mivel nem egy �tlagos feladatnak t�nt. A k�ldet�s maga nem volt k�l�nleges.  Csak annyit kellett tenn�nk, hogy megv�den�nk egy nemes urat, akit �ll�t�lag meg akarnak �lni, mivel egykor annak a maszkos fick�nak dolgozott (aki Madara n�ven mutatkozott be) �s a t�le megtudott, ugyan szeg�nyes inform�ci�t tov�bb�totta Konoh�nak. Tsunade pedig k�l�n�s figyelmet ford�tott a k�ldet�sre, mivel ismert�k egym�st… Arr�l fogalmam sincs honnan… �s az elk�vetkez� napokban egy igen fontos emberre kell vigy�znunk. Ami az eg�szet be�rny�kolta az kiv�telesen nem Sai (� most am�gy sincs itt, meg, ha jobban belegondolok, az ut�bbi id�ben abszol�t nem zavart a jelenl�te), hanem Ino jelenl�te a MI csapatunkba! Ahogy mondtam, ez nem egy �tlagos k�ldet�s lesz.
 

A KAST�LY

  Amikor megpillantottam leend� sz�ll�sunkul szolg�l� �p�letet, el�llt a l�legzetem. Egy gy�ny�r� k�z�pkori kast�ly, egy kicsit tal�n modernebb verzi�ban, de elt�veszthetetlenek voltak a r�gies mot�vumok �s a kert csak kiemelte a hely sz�ps�g�t. A kapun�l egy lak�j, vagy tudom is �n minek nevezik, beengedett minket �s a kerten �t eg�szen a bej�ratig k�s�rt. Odal�pett az ajt�hoz �s a kopogtat��rt ny�lt, de ekkor az kiny�lt �s egy barna haj� magas f�rfi nyitott ajt�t. �gy a negyvenes �veiben j�rhatott �s kifejezetten nem �gy �lt�z�tt, ahogy ezt egy ilyen helyen �l� embert�l v�rtam volna. K�nyelmesnek t�n� nadr�gban, �s p�l�ban �llt el�tt�nk…
   - Isten hozta �n�ket! – k�sz�nt�tt egy bar�ts�gos mosoly k�s�ret�ben. – Gakusha Norikazu vagyok – mutatkozott be, �n meg d�bbenten j�ttem r�, hogy � volna a megb�z�nk.
   - �dv�zl�m! �n Hatake Kakashi vagyok. � Uzumaki Naruto, Haruno Sakura �s Yamanaka Ino – mutatott be sorba mindh�rmunkat.
   - Nos, �rvendek a tal�lkoz�snak, f�radjanak beljebb! – mondta �s kijjebb t�rta az ajt�t (bocs�nat, kaput).
   A palota el�csarnok�ban nem kellett csal�dnom; minden t�k�letesen olyan volt, amilyennek elk�pzeltem. A falakat festm�nyek bor�tott�k, melyek alapj�n az itt �l�k csal�df�ja �vsz�zadokra visszavezethet� volt. A mennyezeten �ri�si csill�r, szebbn�l szebb dr�ga k�vekkel d�sz�tve �s hossz�, v�r�s sz�nyeg bor�totta minden folyos� padl�j�t. Egysz�val minden t�k�letes �sszhangban volt, t�kr�zve a tulaj gazdags�g�t. A vicces az volt az eg�szben, hogy ami egyed�l nem illett a k�pbe, az Norikazu �r volt.
  Norikazu �r a terem v�g�ben l�v� l�pcs� fel� k�s�rt minket, amir�l szinte meg is feledkeztem a nagy b�m�szkod�sban.
   - Csod�s, itt is a mi Riek�nk – jelenti be �s csak ekkor vettem �szre a l�pcs� tetej�n �ll� n�t. Hossz�, barna haj�t szoros kontyba fogta. Arca komor, k�teless�gtud� maszkba torzult �s ett�l akaratlanul is egy XIX. sz�zadi nevel�n� jutott az eszembe, b�r alig j�rhatott a harmincas �veiben. – Rieka, k�rlek vezesd el a h�lgyeket a szob�jukba! – sz�lt hozz� kedvesen Norikazu �r. A n� arckifejez�se nem v�ltozott, majd intett, hogy k�vess�k.
  A l�pcs� tetej�n sz�pen faragott szobrok d�szelegtek, melyek k�t fuvol�z� angyalt �br�zoltak. Sz�pek voltak, de valahogy m�gsem illettek oda. Az eg�sz ink�bb giccses lett t�l�k �s b�r minden egyes n�gyzetcentim�ter sz�pen ki volt dolgozva rajtuk, csak elcs�f�tott�k a l�pcs�t.
  Rieka tov�bb terelt minket az egyik folyos� fel�, �gyhogy ott hagytam az angyalszobrokat �s egy �jabb k�pekkel teli folyos�ra �rt�nk. A k�l�nbs�g csup�n annyi volt, hogy ezek nem egy-egy szem�ly portr�ai voltak, hanem jelenetek az egykor itt �l� emberek �let�b�l. Mintha a kast�ly t�rt�nelm�t valaki felfestette volna ezekre a v�sznakra azzal a sz�nd�kkal, hogy az ut�kor ez�ltal �gy tekinthessen a falakra, mint egy k�pes t�rt�nelemk�nyvbe.
  - H�lgyeim, a szob�juk – t�rta sz�lesre az ajt�t el�tt�nk Reika. – Ha b�rmire sz�ks�g�k van csak sz�ljanak – mondta, azzal m�r magunkra is hagyott minket.
  Egy ideig cs�ndben vizsg�ltuk a szob�nkat, ami enyh�n sz�lva hatalmas volt ahhoz k�pest, hogy h�l�szoba. Ino szinte azonnal nekil�tott kipakolni, mint aki m�ris otthon �rzi mag�t, vagy ink�bb, aki minden �ron megpr�b�lja otthonoss� var�zsolni a szob�t, ami nem egyszer� feladat, hisz csak �gy kongott az �ress�gt�l.
  - Nem semmi ez a hely – mondta egyszer csak Ino, megt�rve a csendet. – Ezt meg tudn�m szokni – tette m�g hozz�.
   - Az�rt ne nagyon �ld bele magad a szerepedbe! Nem vagy hercegkisasszony �s nem fog elj�nni �rted a sz�ke herceg feh�r lovon, hogy azt�n mindenf�le f�ny�z� b�lokra j�rjatok, elvegyen feles�g�l �s…
  - Kiz�rt, hogy ak�r egy sz�ke herceg is elfeledtesse velem az �n Sasuk�mat – jelentette ki, mire elment minden kedvem a rosszindulat� megjegyz�sekt�l �s ink�bb nem sz�ltam semmit. Egykori csapatt�rsam eml�ke visszar�ngatott a komor val�s�gba, ahol a mes�k nem felt�tlen�l �rnek j� v�get �s az �ltalad kiv�lasztott „sz�ke” herceg sem siet a megment�sedre.
  Miut�n hossz� ideig nem v�laszoltam Ino visszafordult a szekr�ny�hez �s folytatta a munk�t, de valahogy �gy �reztem, musz�j valakivel besz�lnem err�l a Sasuke �gyr�l �s erre Ino t�nt a legalkalmasabb szem�lynek.
  - Szerinted vissza fog j�nni?
  - Term�szetesen – v�laszolta olyan meggy�z�d�ssel, hogy egy pillanatra m�g �n is majdnem elhittem, hogy �gy lesz, de m�r t�l sokat t�prengtem ezen a v�laszon ahhoz, hogy ak�r csak egy percig is ezzel �ltassam magam.
  - Ugye te sem gondolod ezt komolyan? – k�rdeztem �s �reztem a hangomb�l kicseng� f�jdalmat.
  - Nem tudom… Nem tudom elk�pzelni r�la, hogy ennyire megv�ltozzon.
  - Te nem volt�l ott, mikor r�m t�madt.
  - Ez igaz.
  - �s a r�gi Sasuke sosem tett volna ilyet.
  - Ez is igaz… De figyelj! V�g�l is nincs �rtelme ezen r�g�dni. Mi mindent el fogunk k�vetni annak �rdek�ben, hogy visszahozzuk �s egy�bk�nt is… furcsa kimondani, de Narutonak eddig id�vel minden siker�lt, �gyhogy eg�sz j� es�lyeink vannak.
  - Kiv�telesen egyet �rtek, de az�rt…
  - Az�rt mi? – k�rdezte kiss� inger�lten.
  - Az�rt �n m�r nem merek rem�nykedni.
 

VACSORA

  Az eb�dl� egy nagy csarnokban volt, ahol szolg�k hozt�k-vitt�k az �zletesebbn�l �zletesebbnek t�n� falatokat. Ett�l nagyon megj�tt az �tv�gyam, de mikor len�ztem a t�ny�rok melletti ev�eszk�z�kre, tan�cstalanul n�ztem a mellettem �l� Inora, aki megk�nnyebb�l�semre, hasonl� arckifejez�ssel n�zett vissza r�m.
  - Szerinted melyikkel kell enni a levest? – s�gta olyan cs�ndesen, hogy �n is csak sejtettem, hogy ezt k�rdezte.
  - Szerintem k�v�lr�l befel� k�ne haladni az ev�eszk�z�kkel… - s�gtam vissza kicsit hangosabban, pr�b�lva felid�zni a filmekben l�tott lakomai jeleneteket.
   - ����… ezt most melyikkel kell enni? – tette fel kicsit hangosan a k�rd�st Naruto.
   - Fogd be a sz�d! – sziszegtem, h�tha veszi az ad�st.
   - De, ha nem tudom melyikkel… - kezdte, de az asztal alatt beler�gtam a l�b�ba �gy elhallgatott.
  - Figyeld a k�r�l�tt�nk l�v�ket – s�gtam oda, mert m�g a v�g�n odaki�ltott volna az asztal t�l oldal�n �l� Norikazunak.
   - Sakura figyelj! – legal�bb most m�r � is suttog – Egy�ltal�n minek ennyi ev�eszk�z?
  - Nyilv�n t�bb fog�sos lesz a vacsora – v�laszoltam �s �szint�n rem�ltem, senki sem hallja a p�rbesz�d�nket.
  Ez ut�n viszonylag cs�ndesen telt minden. Meglep� m�don Naruto sem �rtetlenkedett t�bbet �s szinte nem is lehetett �szre venni, hogy nem ideval�si (lesz�m�tva, hogy f�l percenk�nt a szemben �l�re lesett, hogy l�ssa, mit hogyan kell csin�lni, de ennyit mi is megtett�nk Inoval).
  A vacsora v�gezt�vel v�gre fell�legezhettem. Naruto nem csin�lt h�lyes�get �s se Ino, se �n nem �gt�nk be. M�r �pp ment�nk ki a teremb�l, mikor Norikazu �r meg�ll�totta Kakashi senseit �s vele egy�tt minket is.
  - Gondolom Tsunade a r�szletekbe nem avatott be titeket, �gyhogy szeretn�m elmondani, pontosan mit kell csin�lnotok.
   - Csak annyi a dolgunk, hogy megv�dj�k mag�t, nem? – k�rdezte Naruto
  - Pontosan.
  - Akkor ezen mit kell megbesz�lni? – k�rdezte Ino is �s ez�ttal teljesen jogosnak tartottam mindkettej�k �rtetlenked�s�t. Egyszer�en csak megh�zzuk magunkat �s, ha valaki megpr�b�ln� meg�lni Norikazu urat, azt elint�zz�k.
   - Csak annyit, hogy mik az itten szok�sok, mivel mindenhova velem kell j�nn�t�k. Bele�rtve a vacsor�kat, �s mindenf�le hivatalos �gyet is.
  - Magyar�n tanuljunk meg az etikett minden pontj�t eg�sz pontosan h�ny nap alatt is? – k�rdeztem kiss� felh�borodva. Ezt � sem gondolhattam komolyan.
  - K�t nap, de nem kell mindent megtanulnotok, csup�n a leg alapvet�bb dolgokat.
   - �s mi tartozik a leg alapvet�bb dolgokhoz?
   - Csak n�h�ny apr�s�g. Ami tal�n nehezebb lesz az a t�nc.
   - �lljunk csak meg egy percre! Az rendben, hogy az illemszab�lyokat tudnunk kell, de minek kell t�ncolni?
   - Nos, egy j� bar�tomn�l k�t nap m�lva lesz egy t�ncmulatts�g �s j�magam is tartok egyet m�g azon a h�ten.
   H�rom megr�k�ny�d�tt szemp�r meredt r� hitetlenkedve.
  - Ugye ezt nem gondolja komolyan? – k�rdezte v�g�l Ino hal�l nyugodtan, de igaz�b�l szerintem csak ekkor t�rt mag�hoz a d�bbenett�l, mely mindh�rmunk arc�r�l egy�rtelm�en leolvashat� volt.
   - Teljesen komolyan besz�lek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s