Sasuke

A szokásos helyen lógtunk a haverokkal és cigiztünk, na meg ittunk. Egy fekete csőgatyában, szürke bő, pólóban, vastag, kék felsőben, fehér, sportcipőben és fekete kabátban álltam a falnak támaszkodva. Mosolyogva hallgattam Suigetsu és Juugo vitatkozását. Mikor hirtelen valaki kivette a kezemből a cigim. Mérgesen kaptam oldalra a fejem. Bátyám oldalasan nekidőlve a falnak szívott bele a cigimbe. Majd vére szívva köhögni kezdett.

- Úgy kell neked. - mondtam. Szikrázó szemekkel rám nézet majd újra beleszívott.

- Anya már mindenhol keresett. Miért mondtad azt, hogy karatéra mész? - vonta fel a szemöldökét.

- Madara még mindig állai pipa, mert kiszöktem. - mormogtam majd a cigimért nyúltam. Bátyám makacsul ellenállt és újra szívott a szálból.

- Szerezz magadnak! - mormogtam. Feladva a harcot ismét neki dőltem a falnak és kivettem egy újabb szállat a dobozból.

- Miért nem lep meg, hogy van nálad egy dobozzal. - sóhajtotta. Mire én megrántottam a vállam és elővettem a gyújtóm majd meggyújtottam.

- Amúgy mi van? - néztem Itachira. Mire ő megrántotta a vállát és körbenézett a metróalagútban.

- Hol a kis barátnőd? - váltott hirtelen témát, ami egy kissé meglepett.

- Otthon. - motyogtam majd újra beleszívtam a cigimbe.

- Csak nem tanul? - nézet rám mire én kelletlenül bólintottam. - Azt mondjuk neked is kéne.

- Minek? - mondtam számat húzva.

- Ohh el is felejtettem kivel beszélek. - mondta a bátyám majd mereven a tömeg felé nézett. - Minden bizonnyal már azt is kitaláltad, hogy Madara milyen iskolába szán téged - nézet rám mire újra beleszívtam a cigibe.

- Már hogyne tudnám. - fújtam ki a füstöt. - De ezen ráérek gondolkodni. - nyomtam el a falon a cigim, majd ellöktem magam a faltól.

- Már nem igazán. - dobta el csikket Itachi. Mereven álltunk egymással szembe mikor hangos kiabálásokat hallottunk. Csak két valakit ismertem, akik ekkora hangzavarral közlekednek nyilvános helyeken.

- ITACHI!!! - ugrott bátyám nyakába Deidara.

- Szia. - mondta bátyám meg sem tántorodva a hatalmas lendületétől. Majd feléje fordította a tekintetét. Át lesett a szőke haj fölött és a másik fiúra mosolygót. - Szerbusz Naruto.

- Őhh cső. - köszönt a fiú flegmán majd zsebre vágta a kezét.

- Öcsi add mega tiszteletet. - fordult halál komoly képpel Naruto felé Deidara. Rám lesett majd elvigyorodott. - Te az öcséd napról napra jobban hasonlít rád. - ettől a kijelentéstől kirázott a hideg.

- Hülye!!! - kiabáltuk le a fejét egyszerre Itachival mire szikrázó tekintettel néztünk a másikra. Hirtelen megszólalt a telefonom. Kérdőn néztem a kijelzőre. Egy üzenetet kaptam Ayátol.

 „Hol vagytok? Anya már tökre kivan. Siessetek! Baj van!”

Olvastam el az alig pár szóból álló szöveget. Majd Itachira néztem. Intettem egyet a barátaimnak majd kezet fogtam Deidarával és Narutoval majd meglöktem bátyámat és szélsebesen elsétáltunk a helyszínről.

- Mi történt? - kérdezte Itachi a kocsimnál. Kinyitottam az ajtót majd beszálltam a volán mögé. Követve a példám Itachi beült mellém.

- Ayame írta. Baj van otthon. - mondtam halál komoly hangon és képpel majd indítottam. Ezután semmit nem lehettet hallani csak a motor halk zümmögését. Mind kettőnk agyában csak egy kérdés járt: Mi történt otthon?

Ayame

Idegesen ültem a vendégekkel szembe. Szinte meg sem mertem mozdulni. A család minden egyes mozdulatomat nézték, éber tekintettel lesték minden hibámat. Kinyílt az ajtó.

- Megjöttünk! - kiabálta be Itachi mire felsóhajtottam majd felpattantam és eltűntem a fal mögött. Megláttam bátyáim és rögtön a nyakukba vettetem magam. Közben megszabadultak a kabáttól és a cipőtől.

- Mi történt? - suttogta Sasuke és éreztem, ahogy keze a hátamra teszi közben Itachi a hajamat simogatja.

- Gyertek! - suttogtam és megfogva a kezüket elkezdtem húzni őket a nappali felé. Mikor beértek megdermedve néztek a háromtagú családra. Aggódó pillantást vettetem a bátyáim felé. Majd újra megfigyeltem a családot. A férfi igen izmos, szőke hajú, zöldszemű, és nagyon érdekes kisugárzása volt. A felesége, kecses és hihetetlenül vékony. Barna feltűzött hajú, kékszemű volt. Na és persze ott van a szépséges lányuk is. Gyönyörű barna és zöld szeme csak úgy sugárzott. Alakja hibátlan csak úgy, mint az anyáé. Mosolya nagyon barátságos volt. Madara halk nesszel felállt bőr székből majd a családra mutatott.

- Fiúk ők itt az Egami család. - mondta apa mire a fiúk izmai alig láthatóan megfeszültek. - Annak a vállalatnak a vezetői, akikkel egyesülni akarunk. - folytatta mire a fiúk rezzenéstelen arccal a lányra néztek.

- Szerbusztok. - köszönt az asszony.

- Alig várom, hogy a cégünk végre valahára egyesüljön. - mosolyogott a férfi. Majd a lányra mutatott.  Ő itt... - kezdte bele, de a lány felállt. A fiúk elé sétált. Közben kihívóan elmosolyodott. Szemem akaratlanul is a furcsán nagy idomokra esett. Plasztik cica. - gondoltam dühösen.

- Sziasztok, a nevem Reiko. - suttogta csábító hangon.

- Üdv. - mondta Sasuke ridegen elmosolyogva.

- Szia. - köszönt Itachi már egy kicsit melegebben.

- Szeretnék elbeszélgetni veletek, egyesével. - mondta Reiko mire a családom és a család fogta magát majd kiment a konyhába. - Először te maradj itt! - fogta meg Itachi karját. Sajnálkozó pillantást küldtünk bátyánk felé majd csatlakoztunk a konyhában lévőkhöz.

Itachi

Kényelmesen helyet foglaltunk majd elkezdtünk beszélgetni. Barátságos mosolya volt és igen kedves. Udvariasan kérdezet én pedig ugyan olyan modorban válaszoltam rá. Óvatos volt és nem kérdezett túl sokat a családi ügyeimről. Mikor befejeztük a másfélórás beszélgetést megköszönte a társalgást és kérte, hogy szóljak az öcsémnek. Merev testtartással kimentem. Na, most mi lesz? - forgót agyamba a kérdés.

Sasuke

Zsebre tett kézzel léptem be a nappaliba. Reiko a kandalló előtt állt és mereven nézet bele tűzbe. Kicsit hangosan csuktam be az ajtót, hogy észrevegye már nincs egyedül.

- Sokat hallottam rólad Sasuke... - kezdet bele csábító hangon.

- Igazán? - vontam fel a szemöldököm mire bólintott.

- Sok lánnyal kikezdtél és nem igazán vagy hűséges. Nem szereted, ha kerülgeti a forró kását. Na és persze a tanulmányi eredményedről sem feledkezünk meg. - fordult felém. Rezzenéstelen arccal léptem a bárpulthoz.

- Hány éves vagy?

- 18

- Különös elképzelés a jövőről?

- Ahogy alakul.

- Lány ideál?

- Nem vagyok válogatós.

- Tényleg?

- Nem.

- Szeretnéd, ha a cég egyesülne?

- A családom érdekébe.

- Elvennél? - suttogta a fülembe majd végig simította karomon.

- Erre a kérdésre nem áll szándékom válaszolni. - morogtam majd hátrébb léptem.

- Van barátnőd? - suttogta.

- Van. - suttogtam közben figyeltem minden egyes mozdulatát. Ahogy közelebb jön és rám mászik. Lábát a lábaim közé csúsztatja és egy kicsit felhúzta. Keze a pólóm alá siklik és szája a nyakamnál megállt.

- Ajánlhatok valamit?

- Mit?

- Szakíts vele! - puszilta meg a nyakam mire én felhúztam a karom és eltoltam magamtól. Döbbenten nézet rám.

- Na, jó idefigyelj! - suttogtam rezzenéstelen arccal. - Semmi esélyed nálam. A barátnőmmel nem szándékozom szakítani. Felőlem aztán mindegy mi csinálsz csak engem hagy békén! - engedtem el.

- Sasuke... egy valamit jobb, ha megjegyzel! - suttogta csábító mosollyal. - Tőlem nem fogsz szabadulni. Ugyanis... - mutatott rám. - Te vagy a kiválasztottam. – megragadtam a csuklóját.

- Jobb lesz, ha ezt még egyszer átgondolod szívi! - suttogtam majd megfordultam és távoztam. A konyhában mindenki csendesen figyelt rám mire a legcsábítóbb mosolyomat vettem elő. 

- Reiko távozni szeretne. - az említett személy megjelent mögöttem és bólintott. Anya és apa kikísérte őket én pedig felmenekültem a szobámba. Na, most mégis mi a faszt csináljak? - járkáltam fel s alá a szőnyegen.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés