Sakura

- Sakura-chaaaaan. - bömböli a nyakamba Lee. Kikerekedett szemmel lesek először rá aztán a mögötte álló csapatra.
- Sziasztok. - mosolyogtam a többiekre. - Hogy telt a hétvégétek? - vontam fel a szemöldököm.
- Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy jól. - mondta Naruto majd zsebre tette a kezét.
- Ohhh Sakura-chaaan. - csimpaszkodott még mindig belém Lee.
- Mi van már? - néztem le és próbáltam ellökni magamtól.
- Randiz velem! - nézte a szemembe csillogó szemekkel.
- Természetesen... - mosolyogtam a fiúra mire az osztálytáraim nagyot néztek. - NEM. - kiabáltam a fiú fülébe. - És most mondtam el utoljára. - dühöngtem. Naruto és a többiek fején pedig megjelent az a bizonyos vízcsepp.
- Milyen óránk lesz? - kérdeztem karbatett kézzel. Közben a szétvert Leet néztem.
- Japán. - mondta Hinata különleges hangsúllyal, amit a többiek nem nagyon értettek. Én persze gyorsan elfordultam, hogy a kis csapat ne vegyék észre vörös arcomat.
- Akkor induljunk! - dobtam hátamra cuccomat. Nevetve mentünk a teremig. Naruto állandóan Kibával szórakozott és néha megejtett egy gyors pillantást a fecsegő Hinata felé. Az ablakok ki voltak nyitva így beáramlott a friss levegő. Rövid, de mégis dús hajamba belekapott a szél mikor megpillantottam őket. Fekete haja belelógott a szemébe. Közben egyik keze a szekrénynek támasztott lába zsebében pihent a másikat hanyagul lógatta.
- De Sasuke-kun hova tűntél szombaton? - nyavalyogta a nyakába Karin. Oldalra fordította fejét és egyenesen az én szemeimbe nézet.
- Sakura. - nézte rám rezzenéstelen arccal. De mégis a hangja valamiképp másvolt.
- Sasuke. - engedtem el egy mosolyt mire őneki is oldalmosolyra húzódtak ajkai. A többiek csak döbbenten nézték a jelenet. Hinata csak kuncogott egyet majd besétált a terembe.
- Hé Hinata mesélj! - kiabált utána Tenten és Temari. Sasuke és én még mindig mereven néztük egymást egészen addig, míg Karin közénk nem ugrott.
- Sasuke... Nem akarsz ma átjönni? - rebegtette meg a mű szempilláit.
- Eltaláltad. - mondta majd kikerülte és besétált a terembe. A megszokott hátsó padba. Egy ideig még lestem magam elé és mosolyogtam. Agyamig el sem jutottak Karin szavai. De még láttam a kis vörös dühödt arcát amint befordulok a terembe. Egyedül Sasukét láttam. Amint ott ül és egy kis mosollyal vár rám.

A folyosón sehol nem láttam ismerős arcot. Akik elmentek mellettem azok mind vagy az egyetemre járnak a suli másikrészén vagy pedig fiatalabbak. Mindenki elment volna a könyvtárba? - gondoltam miközben elgondolkodva sétáltam a folyosó közepén. Hirtelen nekimentem valakinek. Megtántorodtam, de egy lépéssel elintéztem a dolgot. Időközben egy erős kar fonódott a csípőm köré és szorított a szekrénynek. Ijedten néztem a támadómra.
- Azt hittem már sosem futunk össze. - suttogta miközben hozzám simult. Kezemet a mellkasának feszítettem majd el akartam tolni. De nem voltam valami erős.
- Engedj el Sai!!! - kiabáltam majd megpróbáltam ellenállni a lábaim közé furakodó combnak. Az erős szorítás a csuklómon és a lábamon nagyon fájt. Szívem majd kiugrott a helyéről mikor megláttam Sai gúnyos mosolyát. Mintha egy rossz rémálomból keltem volna fel. Sai vállát valaki megrántotta majd letépte rólam. A következő pillanatban elveszítettem volna a fonalat. Lecsúsztam a szekrény mentén. Agyamban a hangok elmosódtak. Halottam, hogy valaki szólongat. És ekkor egy éles ablaktörést hallottam és ettől a hangtól minden kitisztult. A következő képe, ami megjelent tisztán a szemeim előtt az Sasuke volt amint felemeli vértől áztatott kezét.

Sasuke

- Sasuke, Sasuke. - szaladt be Suigetsu a könyvtárba. Mindenki rá nézet a könyvtáros meg folyamatosan pisszeget.
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm.
- Az unokatesód terrorizálja a rózsaszínt. - mondta csak úgy tök nyugisan. Hirtelen holtsápadt lettem majd elkezdtem szaladni. Halottam amint mások is utánam szaladtak. Csak menetem előre, míg meg nem láttam őket. Sai nem volt egyedül. A csicskásai is ott voltak. De nem nagyon izgatott. Nem is álltam meg rögtön letéptem Sakuráról és az ablaknak szorítottam.
- Mit művelsz? - szűrtem ki a fogaim között miközben megfogtam a grabancát.
- Ő az enyém. - mondta.
- Nem.
- Csak nem a te kurvád? - kiabálja mire elvakultam dühtől és elindult az öklöm.
- Sasuke!!! - kiabálta egy vékony, félénk hang. És az öklöm irányt változtatott. Helyette az ablakba ökleltem, ami kitört. Az éles üveg belevájódott a bőrömbe miközben sebemből patakként folyt az éltető vörös nedű. Meg sem mukkantam gyilkos pillantással néztem Saire aki döbbenetétől a padlón kötött ki. A jéghideg kezemet hirtelen valami barátságos meleg ölelte körül.
- Sasuke. Uram isten. - mondta Sakura és nézegette a kezem. Keze a véremtől vörös lett. De nem húzta el törékeny és meleg kezét. Csak aggodalommal csillogó szemmel vizsgálta a sebet.
- Jól vagyok. - mondtam majd kihúztam kezéből a kezem. Az érzéseim teljesen megzavartak és úgy éreztem el kell tűnnöm innen. Épp menni akartam mikor Sakura utánam nyúlt.
- Ne butáskodj! Gyere, elkísérlek az orvosiba és ellátom a sebed. - suttogta majd rángatott az említett szoba felé.
Először leültette egy székre. Miközben én levettem az ingem és helyet foglaltam ő előszedte az elsősegély dobozt majd leült elé és elkezdet tevékenykedni. Gondos odafigyeléssel fertőtlenítette le a sebeimet majd kötözte be. A végén a kötést próbálgatva tornáztattam a kezem úgy, hogy ki és benyitogattam a kezem.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen. - motyogtam. - Na és te?
- Hát ez a nap nem kerül fel a tíz legjobb nap listámra, ahogy gondoltam. - sóhajtottam. Felvontam a szemöldökömet majd közelebb húztam hozzá a székem.
- Miért került volna fel?
- Mert ezen a napon mosolyogtál először rám mindenki előtt. - suttogta őszintén. Kicsit meglepődtem hisz tényleg igaza volt.
- Én talán tehetek valamit, hogy mégis felkerüljön. - suttogtam majd az ablakhoz sétáltam és kinyitottam. Az égen sötét viharfelhők vészesen közeledtek. A szél is feltámadt. Felé nyújtottam a kezem miközben a vihar előjele meglibbentette az ingem és a hajam. Láttam, ahogy arca kicsit vörösebb lesz és ez nagyon aranyossá tette. Kislányos izgalommal lépet oda mellém. Megállt előttem én pedig kezemet az arcához illesztetem. Ő közben gyermeki örömmel csimpaszkodott belém. Kuncogva hajtottam le a fejem majd szorítottam ajkaimat ajkaira. Kezeim a derekán és a hátán pihentek. Miközben ő a nyakam köré fonta vékony karocskáit. Zörgésre lettem figyelmes a távolból. Mintha nyílt volna az ajtó. De nem foglalkoztunk vele csak csókoltuk tovább egymást.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés