Naruto

Reggel 07:00 az ébresztő órám ma se hagyott cserben. Mint általában megint arra ébredtem, hogy Deidara beront a szobámba, mint valami hülyegyerek.
Bár nem járok olyan messze az igazságtól, ha így nevezem.
De mint általában ma sem nagyon izgatott a jelenléte. Könnyen a fejemre dobtam a párnám, hogy ne haljam az ordibálását. De ő makacsul elvette a párnát a fejemről majd az fülembe kiabálta:
- Öcsi ideje felkelni.
- Bazd meg Deidara tele lett a fülem a nyáladdal. - pattantam fel majd kezdtem dörzsölni az említett helyet.
- Inkább keljél föl. - mondta majd hozzám vágta a kezében lévő párnám. - Ne keljen feljönnöm még, egyszer mert akkor már a piros vödröt is hozom magammal. - fenyegetőzőt mire én kipattantam az ágyból. Szörnyű emlékeim vannak arról a vödörről. Az még nem nagyon zavarna, ha langyos lenne az a víz, amit hoz. De ő képes jéghideget vagy akár bele hugyozni is. Nekem is csak ilyen testvér jutott.
- Gyártási hibás. - kiabáltam utána.
- Kabbe a dákom!!! - kiabálta a lépcsőről.
- Na de fiúk. - jött anyám hangja a konyhából.
- Ő kezdte. - mutattunk a másikra.
- Nekem aztán tök mindegy ki kezdte. Deidara neked nem öltönybe kéne lenned? És Naruto neked már nem a fürdőbe? - kérdezte és az órára mutatott. - Ha negyed óra múlva nem vagy lent a konyhába, akkor ma nem lesz ramen. - mondta majd ezzel lezárva a beszélgetést hallottam elhaladó lépteit. A rámenért mindent. - Futott át az agyamon majd gyorsan kimásztam az ágyból és a fürdőbe futottam.

Én már 07:15-kor a reggeliző asztalnál ropogtattam a pirítósomat és közben a pulton fekvő kis tévét lestem.
- Deidara kész vagy? - kiabálta anya miközben kapkodta össze az épp leesőben lévő cuccát. - Áhh már megint elkések. - nyögte miközben az órára pillantott.
- Igen kész vagyok. - kiabálta és leszaladt a lépcsőn, közben a nyakkendőjét igazgatta.
- Na, végre. - mondtam majd a vállamra vettem a háttáskám.
- Sipirc, a kocsihoz! - parancsolta anyánk.
- Már megint kicsinek nézel. - mondta bátyám.
- Miért nem lep meg? - kérdeztem szemforgatás közepette. Majd mielőtt egy taslit adhatott volna én már rég kiléptem a lakás ajtón.

- Vigyázz magadra! - mondta anyám az ablakból majd testvéremmel együtt elhajtott. Felvettem a kapucnim és megnéztem az Ipodommat. Még legalább 10 perc volt hátra az első órából. Mikor beléptem az ajtón rögtön megcsapott az a bizonyos légkör. Első órám, ha jól emlékszem, matek. - törtem a fejem. Egy ideig az folyosón álldogáltam, de aztán egyszer csak megpillantottam egy ismerős arcot. Hosszú, fekete haja lófarokba volt kötve, de közben két oldalt a fuffruja lógott. Az egyenruha mintha kisebb lenne, mint általában. Most valahogy szabályosabban simul felső testéhez és ezzel világnak tárva tökéletes teste. Minden fiú, aki elment mellette megnézte magának. És ezt mintha ő nem vette volna észre. Csak olvasta tovább a faliújságot.
- Hinata. - intettem neki. A lány hirtelen fordította felém a fejét. Arca vörös színre váltott. - Szia. - köszöntem.
- Naruto-kun. - dadogta. - Jobban vagy már? - kérdezte.
- Igen, köszönöm, hogy elküldtetd a házikat e-mailba. - kedveskedtem. Majd zavarodottan vakarászni kezdtem a tarkóm. - Nem mintha csináltam volna akármit is. De azért meg lestem. Ha már fáradtál vele. - mondtam.
- Most már el kéne kezdened, tanulni. Hisz kitudja... - mondta mire én kérdőn néztem rá.
- Mit tud, ki? - néztem a szemébe.
- A fiúk az osztályból nem szeretnék, ha megbuknál. - mondta szégyellősen. Kicsit mintha csalódott lettem volna. Fiúk. Miért csak a fiúk?
- Te nem hiányolnál? - kérdezte. De választ már nem kaptam, mert épp akkor szólalt meg a csengő. - Óóó baszki, gyere, siessünk!! - fogtam kézen majd húzni kezdtem a matek terem felé. Hinata keze olyan puha és meleg volt.

Hinata

Reggel 06:30kor arra ébredtem, hogy Hanabi dörömböl az ajtómon. Körül néztem a szobába majd kimásztam az ágyból. Komás fejjel nyitottam ajtót.
- Igen? - dugtam ki a fejem.
- A picsába... azt hittem már meghaltál. - kiabálta a húgom. - Vagy 3 perce dörömbölök ezen a rohadt ajtón. - legyint a tölgyfa ajtómra.
- Mit szeretnél Hanabi? - dőltem a keretnek.
- Kelj fel. Ma veled kell bemennem a suliba, mert Neji a soros a bunkókirályok és királynék szállításában. - mondta majd meg sem várva válaszom megfordult és elsétált. Halkan csuktam vissza az ajtóm majd lassan sétáltam fürdőszobába. Miután elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőben a nagy szekrényemhez léptem és elővettem az iskolai egyenruhámat. Felvettem majd vörösen néztem szembe a tükörképemmel. Tegnap voltam olyan bátor, hogy a csajokkal kérjek egy számmal kisebb egyenruhát. Most félelmetesen kiemeli az előnyeimet és a hátrányaimat is. Kis grimaszt vágtam mikor hosszú derekamig érő hajamra nézte. Majd hirtelen az asztalra néztem. Oda sétáltam majd felvettem egy világos lila hajgumit.
- Miért is ne? - mosolyodtam el majd újra a tükörhöz lépte.

- Na, végre, hogy elkészültél. - tette Hanabi csípőre a kezét. - Azt hittem, hogy belefulladtál a zuhanyzóba. - motyogta.
- Nehezen. - mondta majd elmentem mellette. - Jó reggelt. - köszöntem mindenkinek az ebédlőben.
- 'reggelt. - mondta Neji.
- Neked is. - nézte fel apám az aznap reggeli újságból. - Hova ilyen csinosan? - nézte végig rajtam. Elmosolyodtam majd leültem a reggeli pelyhem elé.
- Iskolába. - nevettem el magam. Apám csak kimutatta hibátlan fogsorát majd újra az újságnak szentelte figyelmét. Hanabi durcásan mocorgott a széken.
- Mi a baj Hanabi? - nézte apám húgomra.
- Mielőbb megyek, suliba talán előbb megyek onnan. - mondta majd szikrázó szemekkel rám nézte. - Indulhatunk?
- Hiába mennénk, előbb nem jönnél előbb haza. - ingattam a fejem, de azért fel vettem a táskám.
- Legyetek óvatosak az úton. - szólalt meg apa aggódva.
- Ne aggódj. - mosolyogtam rá majd húgom után indultam. Útközben felvettem a fekete, mercedes dzsip kulcsait.

Félnyolc előtt öt perccel már az iskola parkolóból tartottam a matek terem felé mikor megláttam a foci válogatás eredményeit. Érdeklődve szemléltem meg. Örömömben majd kiugrottam a bőrömből mikor egyik legjobb barátnőm nevét megpillantottam a sárga papír közepén. Ijedten rezzentem össze gondolataimból mikor valaki megszólított. Gyorsan fordultam a hang iránya felé majd fehérségemet átváltotta a vörös. Uzumaki Naruto állt előttem teljes életnagyságba.
- Naruto-kun. - suttogtam és dadogtam egyszerre. - Jobban vagy már? - kérdeztem mivel lassan már 1 hónapja nem láttuk sehol.
- Igen, köszönöm, hogy elküldtetd a házikat e-mailba. - mosolyodott el. Majd egy ismerős mozdulatot tett. Vakargatta a tarkóját. ettől a mozdulattól enyhén remegni kezdett a térdem.
- Nem mintha csináltam volna akármit is. De azért meg lestem. Ha már fáradtál vele. - mondta nagy sajnálatomra. Mert ha így folytatja biztos, hogy megbukik és azt én nagyon nem akarom.
- Most már el kéne kezdened, tanulni. Hisz kitudja... - Gyorsan törni kezdtem a fejem hogy is folytathatnám majd az első gondolatomat böktem ki.
- Mit tud, ki? - kérdezte.
- A fiúk az osztályból nem szeretnék, ha megbuknál. - és én sem, tettem hozzá magamban. Mintha kicsit csalódott lett volna.
- Te nem hiányolnál? - Bukott ki belőle a kérdés mire zavaromban még elpirulni is elfelejtettem. És mielőtt válaszolhattam volna megszólalt az iskolacsengő. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz nekem. De nem is tudtam ezen sokat gondolkodni ugyan is Naruto kézen fogott és a matekterem fel kezdett húzni. Naruto keze olyan meleg és biztonságot nyújtó volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés