Hosszú sötét haj, komor levendula szeme. Hyuga Neji semmit sem változott. Ugyan olyan komoly férfi maradt. Csak épp még Sakura sosem látta így régi szerelmét. A fiú mindig mosolygott mikor együtt voltak. Aztán Sakura valamiért kiszeretett belőle és elváltak útjaik. Neji farmert és fehér trikót viselt mi kiemelte keskeny csípőjét szélles vállát és mellkasát. Lába mezítelen volt és homlokán meg-meg csillant néhány verejték csepp. Valószínűleg nehéz fizikai munkától.

- Üdv Haruno család. - szólt azzal a rekedtes mély hangjával. Miközben majd fel nyársalta tekintetével a kis szűk, tengerzöld egybe ruhát viselő Haruno lányt.
- Szerbusz Neji. - suttogta Sakura miközben nyelt egy nagyot. Nem mert a férfi szemébe nézni. Félt attól amit látna benne. Hisz a Hyuga fiú sosem bocsájtotta meg, hogy elhagyta mielőtt lefeküdhettek volna. Elválásuk se volt olyan zökkenő mentes mint ahogy Sakura képzelte. Neji kiakadt és mindenféle sértést vágót az akkoriban még kislány fejéhez.
 Hirtelen a Hyuga férfi mellett ott termet Hinata ki felsóhajtott majd mit sem törődve unokabátya bosszús tekintetével Sakura nyakába vette magát. Sakura elnevette magát ennyire hasonlít egymásra a két Hyuga lány, hisz az előbb Hanabi is így köszöntötte.
- Na de ne időzünk itt. Menjünk beljebb. - mondta Hiashi.
- Be kell mutatnom a vőlegényem. - karolt bele a Hyuga lány Sakurába.
- Hát gondoltam, hogy ezt nem hagyod ki. - nevetett a lány közben elnézet a válla felet ahol Ryo és Hanabi vidám társalgására pillantott.
- Mi lesz még itt?! - sóhajtotta Hinata mikor rájött barátnője mit is bámul. Vihorászva mentek el a izzó szemű Neji mellet majd mentek be a tágas nappaliba.
 Maga a szoba szépen elrendezett helység volt. A nappali külső falát két hatalmas ablak foglalta el. Közöttük egy televízió helyezkedett el.  Az ajtóval szemben lévő fal beépített szekrényből állt ami a plafonig ért. Arról nem is beszélve, hogy tele jobbnál-jobb, izgalmasabbnál-izgalmasabb könyvekkel. A többi falon tájképek és családi képek voltak kilógatva. Egyik sarokba egy fekete zongora állt ami előtt mindig Hinata édesanya ült még betegsége idején is. A hatalmas álló óra az étkezőbe vezető ajtó mellet. A földön lévő barna színű szőnyeg rajta a bőrfedésű kanapé és hozzá illő fotelek. A sarokba elhelyezett hintaszék és dísznövény.
 Semmi sem változott, gondolta Sakura. Szeme hirtelen megakadt egy férfin aki épp az ebédlő ajtajába állt meg.Amint megpillantotta a férfit ha még lehet Hinata arca még jobban felragyogott majd elengedte Sakura kezét a fiú nyakába ugrott majd megcsókolta. Mikor a Haruno lány felismerte a szőke hajú pasit kikerekedett a szeme és ösztönösen körbenézet.
- Örülök, hogy újra látlak Haruno doktornő. - mosolygott Naruto a nőre.
- Nem kevésbé Naruto. Bunkó társát hol hagyta? - csúszott ki magából a kérdés és maga is megdöbbent ezen a kérdésen.
- Hm, nemsokára itt lesz csak még el kell intéznie néhány dolgot...

 A fekete honda csak úgy száguldott az autópályán. Utasa nem kímélte a motort hajtott közben próbálta lehagyni üldözőit. Fekete farmert és sportcipőt viselt, testre simuló fehér pólóval és egy golyóálló mellénnyel az felett pedig egy bőrdzseki ami száguldás közben csak úgy fújt hátra a szél. Fekete bukósisakja sötét plexin át kutatott valami menekülő út után. Végül a végső pillanatban lefordultam az egyik kanyarnál egy kis előnyt szerezve. Lepattant a motorról a kikötőnél majd ledobva a motorsisakot a puska roham között belevette magát a vízbe. Az éj sötétje miatt a víz nem volt áttetsző, de az üldözők még nem adták fel mereven néztek minden mozdulatot.
 Sasuke addigra már az egyik hajó alatt nézte ahogy a gorillák őt keresik. Kabuto és Kankuro szitokáradata még a mólóig is elhallatszott ahogy a mordályok lövései is. Az Uchiha fiú csak akkor érezte a fájdalmat a jobb vállában mikor felkapaszkodott a móló kövein. Felszisszent majd leült az egyik kőre, miután megbizonyosodott róla, hogy elmúlt a veszély  felállt és dideregve elindult egy bokor felé. Lekuporodott mögé és elkezdet matatni alatta. Megkönnyebbülten sóhajtott fel mikor megtalálta a barna táskát, kicipzároszta és elővett egy fekete trikót, egy farmert, zoknit és cipőt majd gyorsan átvette a vizes ruháját. Elővette a rejtett zsebből a telefonját és tárcsázott egy számot. A motorjára nem is akart gondolni főleg a lövöldözés hangok után sőt arra a nagy csobbanásra sem ami a lövések után hallott.
 Türelmesen várta míg a készülék kicsöng majd egy álmos hang beleszól a túloldalról.
- Látom még mindig nem tudod mikor kell zavarni az embert...
- Hagyd ezt! Kéne egy fuvar.
- Sasuke van fogalmad róla hány óra? Hajnali fél három. És tudod, egy átlagos 26 éves férfiember ilyenkor az igazak álmát alussza. Miért van az, hogy te ezt nem tudod megszokni? - kérdezte miközben felnyögött. Sasuke sejtette, hogy barátja épp a öltözött már mikor beleszólt a telefonba.
- Tudod én nem vagyok átlagos. - mosolygott fájdalmasan az Uchiha fiú. Mire a túloldalról halk nevetés hangzott fel.
- Épp ettől féltem. Hol vagy? - kérdezte.
- A mólónál. Egy golyóval a vállamba.  - újságolta miközben sajgó kezét megpróbálta megmozgatni.
- Chh, remek. De legalább simítani akarod az ügyeidet. - mormogták a túloldalt. Sasuke megunva a folyamatos kioktatást felsóhajtott.
- Csak gyere el értem!!! - mondta rezzenéstelen hangon majd lecsapta a kagylót A fiúnak nem kellet sokat várnia nemsokára egy fekete porsche állt meg mellette. Feláll majd bepattant az anyós ülésre. - Na végre már azt hittem szakállam nő. - mormogja majd felszisszent mikor hátra dőlt a széken.
- Jujj csúnyának látszik. - fordult felé barátja majd a fedetlen vállra nézet és erőszakosan elfordította barátját, hogy jobban lássa. A gyenge fényben nem sok látszott ezért a szőke csak felsóhajtott majd elengedte Sasukét és a gázra taposót. 
- Kösz. - morogta Sasuke miközben kifelé nézet az ablakon. A lámpák csak úgy siklottak el mellettük a többi járművel együtt. Naruto nem kímélte a kocsit. Tudván, hogy őt úgyse fogják megállítani így csak hajtott.
- Én köszönöm. - sóhajtotta végül a szőke mikor a motor hangja már mindkettőjük fülében zúgott. Sasuke nem szólt semmit. Várta, hogy az Uzumaki fiú folytassa. - Köszönöm, hogy az esküvőmre megpróbálod rendezni az ügyeidet.
- Nem fog sikerülni. - sóhajtotta. - Túl sokat csuktam le és túl sokak akarják ez végett a fejem. - mondta fagyos hangon, de nem nézet a mellet ülő férfira.
- Bízok benned. - mosolyogót Naruto a barátjára miközben beparkolt a Hyuga ház udvarára.

Sasuke motorja: 

Naruto porschéja: 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés