/félévvel később/

Egy fárasztó nap után jó eldőlni a a kanapén és nézni a tévét. Nos ezt a Haruno család se gondolja másképp. Szombat este Sakura és Ryo a tévéirányítón veszekedtek mikor megszólalta telefon. Mivel a fiú semmi jelét nem mutatta arra, hogy megadja magát ezért Sakura hirtelen elengedte a távirányított mire, a Haruno fiú örömujjongásba kezdet. A nő mormogott valami értetlent az orra alatt majd felvette a megállás nélkül csörgő telefont.
- Halló, tessék? Haruno lakás.
- Sakura itt Hinata. - szólt bele a másik oldalról egy kellemes női hang.
- Nahát Hinata? Hát te? Az elmúlt időbe nagyon felszívódtál. Merre jársz?
- Kérlek Sakura. Kapaszkodj meg valamiben! - adta utasítást a lány.
- Mi? Miért? És egyáltalán mibe? - néz körül a lány, de az egyetlen megfogható dolog a kis asztal volt amin a telefon helyezkedett el. 
- Férjhez megyek - ujjongott bele a telefonba mitől a rózsaszín szeme elkerekedett.
- Mi??? Mikor? - kiabálta vissza.
- 1 hónap. De nem is ez a lényeg. Eljöttünk apáékhoz Hokaidóba. Nektek is itt a helyetek velünk. Ezért amint tudtok utazzatok ide, kérlek! - könyörögte Hinata mire Sakura elhúzta száját majd bólogatni kezdet.
- Aszem megoldható. - mondta majd még egy jó félórát beszéltek telefonon. Ahányszor Sakura a kiválasztott férfi kinézetéről faggatta a Hyuga lányt minden elhárította a kérdést. A végén már alig várta, hogy elutazzon barátnőjéhez és láthassa a szerencsés pasit. Miután letette a telefont Ryora nézet. A fiút nem igazán érdekelte a telefonhívás inkább tovább kapcsolgatta a tévét.
- Holnap után Hokaidóba utazunk. - mondta Sakura ellentmondást nem tűrő hangon mire a fiú felpattant.
- Mi a francnak? - kérdezte a Ryo ingerülten ugyanis nem szerette ha parancsolgatnak neki.
- A Hyuga családnál esküvő lesz. Mi is szívesen látott vendégek vagyunk. - elindult a tükörfényes falépcső felé majd hirtelen megtorpant. - És jobb ha most tisztázunk valamit... - mondta miközben vissza nézet a válla fölött. - Ha megmered rontani a koszorúslányokat én magam foglak kiherélni.  
- Aligha. - mosolygott a nénikéjére.
- Chh, fiatalság boldogság.
- Ezt épp te mondod? Hisz te is még csak 24 éves vagy. - nevette el magát a fiú.
- Igen én. - ordibálta le a második emeletről sértődötten, majd nemsokára rá hallani lehetett a szobájának ajtaja csapódását.

A  hatalmas fehér ház gyönyörű volt. Falin kúszónövény haladt felfelé. A nagy ablakok alatt fekvő tarka virágos kert és az ízlésesen vágott bokrok. Az épülte mellet fekvő csakugyan fehér falú istállók. És  már messziről látszó barna cserepes háztető önmagában is hívogató volt minden arra utazó számára. Ryo kissé csodálkozva nézet a hatalmas területen álló házra.
- Mettől kezdődik az a telek?
- Ahol bekanyarodtunk. Nos onnan nemsokkal. A nyárfáktól. -mondja Sakura miközben precízen végig vezet a kikövezett úton.
- De hát azt már vagy negyed órája elhagytuk. - kerekedik el a fiú szeme.
- Akinek jól megy annak jól megy. Meg amúgy is. A Hyuga család lovai közül sok din nyertes példány vált ki. És azokat is edzetni kell valahol.
- És te itt nőttél fel? - faggatta tovább.
- Minden nyáron itt voltam. - biccentett. - Szerettem itt lenni, lovagolni és semmi vele se törődni. De senki nem rejtőzhet el a világ elől örökre.
- Valakiknek sikerül - itt megakad majd lehajtotta a fejét. Sakura oda pillantott rá majd megsimogatta a fejét.
- Tudod azok az emberek se a világ elöl rejtőztek el. Csak bizonyos emberek szeme elől. - innentől nem szóltak semmit. Bekanyarodott a ház elé majd kiszálltak. Sakura könnyes szemmel nézet végig a házon. Nem sok ideje maradt a régi időkön töprengeni, hisz hallani lehetett a házból kiszűrődő kiáltásokat. Majd hirtelen nyílt az ajtó és a legkisebb Hyuga lány szaladt az érkezők elé. 
- Sakura-chan. - sikította örömébe majd a nő karjaiba ugrott és szorosan megölelte. A Haruno lány nevetve karolta át a lányt majd unokaöccsére nézet.
- Hanabi. De örülök neked. Ő itt Ryo. - mutatott a fiúra ki felemelte a kezét és intett egyet. - Milyen szép nagy lettél. Hogy megy a tanulás? - folytatta miközben elmosolyodott az üdvözlőbizottságon. Ismét megjelent valaki az ajtóban, Hanabi és Hinata apja Hiashi-san. Mosolyogva leszaladt a lépcsőn és kisebbik leánya példáját követve magához ölelte Sakurát.
- De jó, hogy eljöttél. - mormogta mély rekedtes hangján. - A menyasszony már tiszta idegvolt, hogy merre jártok. - nézet a fiúra mondata közepén majd őt is köszöntötte egy meleg kézfogással. - Ha nem csal az emlékezetem Ryo. - mosolygott a Haruno fiúra mire az bólintott.
- Üdvözlöm uram. - mondta miközben elfogadta a felé nyújtott kezet.  Időközben Sakura érdeklődve vizsgálta Hanabi arcát akinek hirtelen vöröses színe lett. Majd követve a lány pillantását, Ryora nézet. Mikor leeset neki, hogy a Hyuga lány miért is bámulja a fiút majdnem felnevette magát. Átkarolta Hanabi nyakát majd rákacsintott. De mielőtt bármit is mondhatott volna kicsapódott a bejárati ajtó.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés