Sakura Haruno ideges léptekkel haladt a széles folyosón a szemben lévő sötét színű ajtó felé. Idegesen megállt előtte és fülelt, de egy hangot sem hallott. Meg igazította krémszínű nadrág kosztümjét majd vállára engedte hosszú rózsaszín haját. Szemüvegét levette és berakta a tartójába és visszahelyezte a táskája zsebébe. Miután végzet kifújta a levegőt és bekopogott majd belépet a tágas, jól kivilágított helységbe.

 A szoba falai nyugtató világoskék színűek voltak. A padló fényesre csiszolt parketta. Dísznövények a sarokba, két darab könyves polc egy üvegszekrény, amiben az iskola trófeáit tartották. A szoba végében egy hatalmas tölgyfa íróasztal előtte két bőrszék. Az asztal túl oldalán egy fiatal, vörös hajú, kék szemű férfi ült és őt nézte. Előtte lévő székekben egy barna hajú, zöldszemű, zenét hallgató fiú ült.

- Jó napot. Bocsánat a késésért. - szólalt meg a nő.

- Kérem Mrs. Haruno, üljön le!

 Sakura idegesen lépet az asztalhoz majd csendesen helyet foglalt a fiú mellet. Megpróbálta figyelmen kívül hagyni a férfi tekintetét, ami majd felfalta. A nő mellet ülő fiú leállította a zenét és kiszedte a fülhallgatókat a füléből és a mellkasára engedte őket. Mintha az igazgató csak erre várt volna felsóhajtott majd kényelmesen hátradőlt nagy háttámlás, körszékében.

- Sajnálom Mrs. Haruno, hogy munka közben zavartam, de a dolog nem tűr halasztást. - kezdet bele a férfi. - Ryo magatartása tűrhetetlen. A fiú folyamatosan alszik az órákon, vagy épp ellógja. Ha nem ellógja, akkor nincs itt a felszerelése. Szünetben folyamatosan verekszik vagy az iskola tulajdonát rongálja. Múltkor a biciklitároló falára graffitizett. - mondta férfi a fiúra pillantva, aki lazán hátra dőlve bámult ki az asztal mögött lévő hatalmas ablakon. Sakura csalódottan hajtotta le a tekintetét.

- Elhiszem, hogy Ryo nem tud mit kezdeni a hormonjaival. Végül is tizenhét éves. De ez már nem kifogás a viselkedésére. - fejezte be a férfi. Sakura felsóhajtott majd a fiúra nézet.

- Kérem, nézze az ő szemszögéből. Nem könnyű az élete. Folyamatosan dolgozom, hogy el tudjam magunkat tartani és este nagyon fáradtan érek haza. - mondja Sakura.

- Sajnálom Mrs. Haruno, de fel kell függesztenem a fiút. Egy hét felfüggesztés után majd meglátjuk mi lesz. - mondta a férfi véglegesen. Sakura dermedten ült a székbe, míg a fiú felvette a táskáját a földről majd a vállára dobta. A nő felállt majd vállára helyezte a táskáját és követte a fiút.

- És még valamit... - szólt utánuk az igazgató mire mind a ketten megtorpantak. - Ha nem akarja, hogy a fiú véletlenül a viselkedése miatt börtönben éjszakázon akkor rá zárja az ajtót. - Sakura izmai megrándultak majd az igazgató felé fordult.

- Ajánlom figyelmébe a többi problémás diákot ugyanis nem kevésszer véltem felfedezni Ryo testén ütés nyomokat. Ha kiderül, hogy csak az én fiammal van, gond nagyon meg fogja keserülni Gaara. - villant meg zöld szeme.

- Pereljen, csak be bizonyíték nélkül nem tehet sokat. - mondta férfi halál nyugalommal. Mire a nő elmosolyodót.

- Ki mondta, hogy nincsenek bizonyítékaim? - kérdezte majd meg sem várva a választ kitessékelte a fiút a helységből.

 A kocsiban csend honolt. Egyedül a maximumon szóló zene töltötték be a teret. Sakura úgy szorította a kormányt, hogy belefehéredtek az ujjai. Egy kis ház előtt álltak meg a kertvárosban. A ház falai fehérek voltak. Körülötte ízlésesen vágott bokrok és virágok illatoztak. A gondosan nyírt pázsiton egy gyönyörű abruzzói juhászkutya hempergett. De amint meghallotta a becsapódó ajtókat felugrott és a fehér kerítéshez szaladt. Izgatottan ugrált a fiú lábánál és kis simogatásért könyörögve. Ryo letérdelt a kutya elé, aki boldogan nyalta meg gazdája arcát. A fiú megpaskolta a kislány fejét majd felállt. Sakura már az ajtóban állt és épp kinyitotta az ajtót mikor a kutya hozzá simult a lábához tőle is egy kis szeretett követelve. Sakura rá mosolygott a hűséges ebre majd megsimogatta a feje búbját és beengedte a lakásba.

 Az előszobának krémszínű fala volt. A padlón hosszú vörös szőnyeg terült el. Egy nagy fogason kívül nem volt semmi az előszobába. Innen három ajtó nyílt. A jobb oldali ajtó a fürdőbe, a bal a konyhába és a szemben lévő pedig a nappaliba nyílt.

A kutya engedelmes lassúságban halad a nappaliban lévő tolóajtó elé majd leült elé és farkcsóválva várta, hogy kiengedjék. Ryo bevonult a konyhába. Sakura pedig felrakta a kocsi kulcsot a fogasra. Majd a fiú után ment, aki már az asztalnál ült és elgondolkodva bámult maga elé.

 A konyhát zöld csempe borította oldalt és alul is. Konyha pult választotta el a főző részt az ebédlős résztől. A főző részben polcok, szekrények, vágó pultok, hűtő, gáztűzhely foglalt helyet. S onnan nyílt a kis kamrába vezető ajtó is. Az ebédlős részen csak egy négy személyes tölgyfa asztal és hozzá illó székek voltak. Falakon tájképek és családi képek lógtak.

 Sakura megállt a fiúval szemben, aki ebben a pillanatban ráemelte tekintetét.

- Ryo tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni ezért nem is erőltetem. De kérlek, gondolkozz el! Azzal, hogy fel függeszttetek rossz pontot kaptál a felvételi lapodba.

- Te ezt nem érted. Téged sosem hagytak el. Nem dobtak el mint egy darab rongyot. - mondta fiú miközben felállt. Ryo a nőtől fél fejjel volt magasabb.

- Apád sosem akart téged. Az tény... - mondta nő miközben a sötét hajú, kékeszöld szemű férfira gondolt.

- Sakura én még anyámnak se kelletem. - mondta vészjóslóan halkan.

 A rózsaszín hajú lány elkeseredet gondolt vissza nővérére, aki tizenöt évvel ezelőtt jelent meg a szülei ajtajába és hagyta rájuk egyetlen unokájukat. Haruno Manami gyönyörű lány volt. És ezt ki is használta a férfiak ellen. Sakura nővére volt a legmenőbb csaj a gimiben míg ő a stréberek között volt. Manami tizennyolc évesen lett terhes. Önfejű volt és makacs. Ezért nem vetette el. Azt hitte majd az a férfi, aki teherbe ejtette vállalja a következményeket, de nagyot tévedett. Sakura és a nővére között tíz év volt. A nyolc éves kislány még csak nem is tudta mi folyik körülötte. Egyedül csak annyit, hogy a nővére egyik napról a másik után eltűnt és családjára hagyta a két éves kisfiút.

 Sakura szégyenében lesütötte a szemét. Sose tudta megérteni a fiút. Őt nem hagyták el a szülei és nem taszították el maguktól. Ryo se volt ilyen mindig. Csak mióta két éve Sakura szülei autóbalesetben meg nem haltak. Azóta nagynénjénél lakik, aki hívatása miatt folyton úton van. Sakura idegesen rázni kezdet a fejét majd a fiúra nézet.

- Kérlek Ryo. Anyáék se szeretnék, ha így viselkednél. Az élet olykor igazságtalan, de sose felejtsd el a szép emlékeket! - mondta Sakura miközben leült. A fiú szikrázó szemekkel nézet a nőre majd megfogta a cuccát és dübörgő léptekkel felsiette a lépcsőn majd idegesen becsapta a szobája ajtaját. A nő kiengedte a kutyát a hátsó udvara, aki boldogan szaladgált körbe-körbe. Kirakott neki vizet és a vacsoráját majd ő is neki látott a vacsora elkészítésének.

 Sakura épp a végzet a ramennal mikor megszólat a csipogója. Idegesen ugrott a műszerhez majd rögtön kapkodni kezdet. Felvette a cipőjét és a dzsekijét majd a kezébe vette a kulcsokat is.

- Ryo elmentem kaja a sütőben. - kiabálta majd becsapta maga után az ajtót. Hiába, ilyen egy orvos élete.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés