N�ha belen�zek a t�k�rbe, �s tanulm�nyozni kezdem az arcom. Pr�b�lok r�j�nni arra, hogy mindaz, ami megt�rt�nt velem, az vajon ott van-e rajta. Kutatom az �rulkod� jeleket, h�tha r�juk bukkanok. Mert akkor elrejthetem �ket. Nem akarom, hogy m�sok l�ss�k, hogy mib�l v�ltam, miv�.

„Az ember csak egyet akar, az �lmaihoz feln�ni... Mire feln� az �lmokat, lassan elfelejti…”

Mi�rt van ez �gy? Mi�rt felejt�nk el �nmagunk lenni, mik�zben feln�tt� v�lunk? Ha szembe k�ne n�znem a t�z �vvel ezel�tti �nmagammal, akkor nem tudn�m mindezt sz�gyenkez�s n�lk�l megtenni.

Korai �n: – Mes�lj nekem magunkr�l! Miv� fogok v�lni?

Mostani �n: – Gyerekekkel fogsz foglalkozni. Azt fogod nekik tan�tani, amit te is nagyon szerett�l r�gen. Pr�b�lsz a legjobb lenni. N�ha elbuksz. Sokszor elbizonytalanodsz. De azt az�rt �rzed, hogy nem vagy vakv�g�nyon.

Korai �n: – A vakv�g�ny nem �ppen a legbiztat�bb kifejez�s. �gy fogok felkelni reggelente, hogy igen, ez egy �j nap? Alig v�rom, hogy elkezdhessem?

Mostani �n: – Legink�bb kiszeded magad az �gyb�l, �s pr�b�lsz motiv�l�an fogat mosni. Ezalatt fejben lep�rgeted, hogy mennyire lesz h�z�s a mai napod. Majd megpr�b�lsz mindent elpakolni, de v�g�l valamit �gyis otthon hagysz.

Korai �n: – De az�rt munka k�zben megj�n a lelkesed�sem?

Mostani �n: – Vannak j� napok, amikor �gy �rzed majd, hogy igen �ssze�llt a k�p, minden tiszta �s haladunk a kit�z�tt c�l fel�. N�ha meg, mintha Szib�ri�ban t�velyegn�nk. Ilyenkor neh�z lelkesedni.

Korai �n: – Azt hiszem, Szib�ria el�g messze van a mostani elk�pzel�seimt�l. De ugye mindezek mellett ott lesz nek�nk „R”?

Mostani �n: – Ami azt illeti, ebben is fog egy kis v�ltoz�s t�rt�nni – itt egy pillanatra feszengeni kezdek, azt hiszem, ez az eddigi legrosszabb, amit k�z�ln�m kell t�r�keny �nemmel. L�tom, ahogyan a k�ts�gbees�s elkezd eluralkodni rajta. A k�rd�jelek a szem�ben szemreh�ny�an csillognak.

Korai �n: – �n mindig is azt hittem, hogy egy�tt fogunk �lni. Azt gondoltam, hogy ott lesz�nk egym�snak, ha t�rik, ha szakad. Hogy nincs olyan dolog, ami sz�tv�laszthatna minket.

Mostani �n: – Ebben igazad van. Val�ban nem l�tezik semmi, ami minket sz�tv�laszthatna. Hidd el, sem az id�, sem a t�vols�g, sem pedig m�sok nem fognak az utatokba �llni. Csup�n egy id�re meg kell tanulnotok majd, hogy egyed�l is ugyanolyan er�sek tudtok lenni, mint ketten.

Korai �n: – Sosem leszek el�g er�s. Mondd meg nekem, hogy siker�lt? Lett valami az �lmunkb�l? Vagy azt is elfelejtetted? Egy�ltal�n �rdekel m�g? – ord�tott r�m elkeseredetten. Nem tudtam, hogy mit feleljek. T�rjem �ssze m�g jobban? Vagy hazudjak? A feln�ttek �gyis mindig ezt teszik, �s azt mondj�k, hogy az�rt teszik, hogy ne b�ntsanak meg. Nem. Elmondom az igazat. Tudnia kell.

Mostani �n: – Nem telik el �gy nap, hogy ne gondoln�k r�. De sok ideje nem tudom, hogy hova lett�l. Olyan v�ratlanul t�nt�l el az �letemb�l. S ami a legrosszabb, hogy elvitted magaddal ezt az �lmot.

Korai �n: – Soha nem sz�ntem meg l�tezni benned. Egy pillanatra sem ingott meg a hitem abban, hogy egy nap el�red majd nek�nk, amir�l az eldugott kis utc�nk k�vein �lmodoztunk. Erre te elmondod nekem ezt… Egyszer�en ut�llak. Nem akarok olyann� v�lni, mint te. Nem akarok te lenni.

Mostani �n: – Hidd el, hogy �n sem… �n sem…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.