Sakura
– Okuto Shin – formáltam bizonytalanul a szavakat, ahogy megpillantottam a tőlem nem messze álló férfit három nővel.
A lányokat látva kicsit megrémültem. Mindegyik szűk és rövid ruhát viselt, ami nem takarta semmijüket. A férfit látva, aki nagyon szívesen fogdosta a nők testrészeit, még a szívem is összeszorult. Idegesen túrtam bele a rózsaszín hajtincseimbe. Őt kell elcsábítanom? A termetes férfinek vállig érő, egyenes, barna haja volt, és szürke szemei szinte világítottak. Jó kiállása ellenére, nem mondanám jóképűnek. Erősnek tűnt első ránézésre is, de az ehhez társuló érzelemmentes szemek még félelmetessé is tették.
Igen. Őt kell elcsábítanom a lehető legtöbb időre. Most nem ijedhetek meg.
Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. „A küldetést teljesíteni kell." – mondogattam magamnak. Sasuke-kun számít rám. Erre a gondolatra a testem magától mozdult. Elindultam a férfi irányába, de nem egyenesen. Úgy gondoltam, jobb, ha nem én keresem, hanem ő talál rám. Fejembe húztam a köpenyem kapucniját, és elkezdtem szaladni. Amikor pár méterre voltam a célponttól, elbotlottam, és egy hatalmas huppanással értem földet. Persze, nem véletlenül. Ez is a terv része volt. Egy kéjenc mindig keresi a lehetőséget, hogy segítsen egy bajba jutott hölgynek.
– Elnézést kisasszony, segíthetek? – felnéztem, és Okuto Shinnel találtam szembe magam.
A férfi szeméből sütött az érdeklődés, a háreme tagjai viszont aggódva nézték, mi történt velem.
– Köszönöm, semmi bajom – mondtam a lehető leglágyabb hangomon, és engedtem, hogy a férfi felsegítsen.
A terv eddig zökkenőmentesen halad. Már csak egy dolog hiányzik. Mégpedig, hogy felfedjem a hajamat, ami a titkos fegyverem. Mivel a rózsaszín haj nagyon ritka, biztos vagyok benne, hogy a perverz meg akarja majd szerezni magának.
– Egy ilyen szép hölgy mit keres itt, Kőrejtekben? – ébresztett fel a gondolatok forgatagából Okuto.
– Átutazóban vagyok – húztam a csuklyámat a fejembe. Ki kell várnom a leghatásosabb pillanatot. – A családomat fogom meglátogatni Ködrejtekben – mosolyogtam, ami látszólag tetszett a férfinak. Ideje bevetnem a csalit. – Akkor, ha megbocsátanak – hajoltam meg. – Minden jót.
Sikerülnie kell! Ahogy a hajlásból felegyenesedtem, a kapucnim lecsúszott a fejemről, és láthatóvá váltak a cseresznyevirág színű tincseim.
– Még egyszer köszönöm a segítséget – a legszikrázóbb mosolyomat próbáltam mutatni.
A férfi és a három nő szeme is kikerekedett a hajam láttán. Okuto Shin teljesen el volt varázsolva. Éppen mentem volna el, vagyis csak azt tettettem, amikor elkapta a karomat, és megszorította. A hihetetlen erőtől felszisszentem és visszanéztem. Okuto Shinnel találtam magam szembe, aki alig pár centire volt az arcomtól. Éreztem a férfi szagát, amiből ki lehetett venni a szaké és az izzadság bűzét. Legszívesebben fintorogtam volna, de nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust. A férfi elkezdett közeledni hozzám. Nagyot nyeltem, ahogy beleszagolt a hajamba.
– Kellesz nekem – suttogta a fülembe.
Elkaptam a fejemet, hogy ne lássa az undort az arcomon. Taszított a férfi, de a viselkedésem csak még jobban felizgatta. A kiszáradt számat megnyalva visszafordultam felé.
– M-Megtisztelő lenne, ha a gondjaidba fogadnál... – mondtam a lélegzetet is visszafojtva.
Sasuke
Idegesen járkáltam fel-alá a fogadó szobájában. „Minden rendben lesz. Meg tudja csinálni."– győzködtem magamat sikertelenül. Jelenleg semmi sem tudott megnyugtatni, csak az, ha Sakura épségben visszajön. Rápillantottam az órára. Nemsokára öt óra. Egészkor kell elindulnom a palotába, ahogy megbeszéltük. Ha az az Okuto fickó nem lesz ott, akkor Sakura sikerrel járt. Ha ott lesz, Sakura már halott. Erre a gondolatra a fogaim között szűrtem a levegőt. Nem. Erre nem is gondolok. De nem tehetek róla. Utálom, ha bajba sodorja magát. Legszívesebben most azonnal elindulnék, és elhoznám a perverz disznótól, de megígértem neki, hogy a terv szerint cselekszem. Még öt perc. Valósággal vánszorog az idő. Minden perc egy keserves örökkévalóságnak tűnik. Gyorsan kiviharzottam a fürdőbe, és megmostam az arcom.
– Koncentrálnom kell – mondtam a tükörképemnek.
Ismét rápillantottam az órára. Egy perc... A fürdőből kilépve magamra kaptam a hátizsákomat, ami tele volt bombával és pecsétekkel. Először a kastély saját chakra áramlását kell megszüntetnem, utána már könnyedén felrobbantom. Sakura fő feladata, hogy úgy foglalja le a fickót, hogy az ne érezze meg a kastély chakrájának gyengülését. Inkább nem akarok belegondolni, mit fog vele csinálni Okuto Shin, de abba szívesen gondolok bele, hogy a küldetés végrehajtása után én mit fogok csinálni azzal a kéjenccel. Kibelezem. Az biztos, hogy kibelezem. Az akasztóról levettem a fekete köpenyemet, magamra terítettem, és az ablakon kiugorva elindultam Kaguya első palotája felé.
Sakura
– Mondd csak, mi a neved, drágám? – simogatta az arcomat Okuto Shin.
Egy kocsmában ültünk csak mi ketten, ugyanis út közben elküldte a három lányt. Szegényeknek nagy kő esett le a szívükről. Gondolom, ők sem szívlelik a férfit, csak félnek tőle. Egy japán stílusú, szépen berendezett, inkább bordélyháznak kinéző kis házban voltunk. Valójában tényleg volt bordélyház része is, de Okuto nem kért lányokat, mert nem akarta, hogy megzavarjanak minket. A torkomban dobog a szívem. Igyekszek távolságot tartani, nehogy valami olyat tegyen, ami miatt a méltóságomat bemocskolná, de elég nehéz úgy, ha egy párnán ülök a fickóval, és szinte azt a levegőt szívja, amit én kilélegzek.
– S-Sakura... – válaszoltam ártatlanul. A férfi nevetni kezdett.
– Hah, milyen kis szerény valaki! De a neved gyönyörű. Illik hozzád – mosolygott kajánul. Szürke szemeiből szinte sütött a vágy. A vágy arra, hogy megszerezzen... testileg. Nem bánom, hogy kitaláltam ezt a tervet, de azért már vége lehetne a küldetésnek. Ránéztem az órára. Fél hat. Sasuke-kunnak már a palotában kell lennie. Kérlek, siess, Sasuke-kun!
Úgy beszéltük meg, hogy hatkor már leleplezhetem magam. Még fél óra.
Okuto Shin végigsimított a vállamon. Az érintésébe beleborzongtam. Ő ezen csak még jobban felizgatta magát, és megnyalta a fülemet. Némán tűrtem, hogy a keze a mellemre vándorolt, de valójában rettentően féltem. Szívesen elmenekültem volna, de nem tehettem. Okuto Shin lassan elkezdte kigombolni a felsőmet. A szemeim könnyekkel teltek meg. Kérlek, kérlek, Sasuke-kun! Igyekezz! Ahogy a melltartóm láthatóvá vált, eltakartam magamat, de a mellettem ülő férfi a kezeimet megragadva a földhöz szorított.
– Ugyan, szívem, még csak most jön a java. Nem menekülhetsz előlem – vihogott.
A szájával elkezdett a köldökömtől felfelé nyalogatni, majd amikor a melltartómhoz ért, megfogta a szájával, és elkezdte lehúzni. Hirtelen viszont megállt. Már az egész arcom könnyes volt, de nem ez állította meg. A szemeit tágra nyitotta, és elsápadt.
– A palota... – hebegett.
Azonnal kapcsoltam. A palota megsemmisült. Gyorsan az órára kaptam a fejemet. Fél hét volt, szóval már mehetek.
– Szállj le rólam! – löktem a döbbent férfit a falnak, és kinyitottam az ablakot. Ki akartam rajta ugrani, de Okuto visszarántott.
– Te rohadt ribanc! – felsikítottam, ahogy hatalmas erejével megszorította a csuklómat. – Szóval ez a te műved.
A férfi szemei villámlottak a dühtől. Visszadobott a párnára, majd kézjeleket formált. Felnyögtem. Mintha a tüdőmre, és az egész testemre ólomsúlyokat raktak volna. Olyan nehéz lett mindenem, hogy levegőt is alig bírtam venni, nemhogy megmozdulni. Már tapasztaltam ilyen jutsut. Kaguya használt ilyet a harcnál. Egy jutsu, ami tudja manipulálni a gravitációt. Próbáltam levegő után kapkodni, de nem tudtam. Alig jutott valami a tüdőmbe.
– Ha már ez történt, legalább befejezem, amit elkezdtem – simított végig a combomon. Próbáltam kiabálni, de nem tudtam. Egy hang sem jött ki a torkomon. El sem hiszem, hogy ez megtörténik! Próbáltam mozogni, vagy kitörni a jutsuból, de minden próbálkozásom hiába volt. Semmi nem hatott. Meg fog erőszakolni! A férfi a melleimet kezdte szorongatni, de egyáltalán nem gyengéden. Karmolt és harapott. A könnyeim hang nélkül folytak, amit észrevett és nevetni kezdett.
– Nem kell sírni, kicsi Sakura – nyalta le a könnyeket az arcomról. Te is elvettél tőlem valamit, most úgy igazságos, hogy én is elvegyek tőled egy dolgot, nem? – mondta nyálasan. – De tudod, te ezt még élvezheted is, szóval légy hálás.
Becsuktam a szemem. Végem van.
– Sa...su...ke...kun... - préseltem ki magamból a szavakat.
A férfi a száját elkezdte felém közelíteni. Már épp megcsókolt volna, amikor valaki hátulról megragadta a nyakát.
– Megöllek, te rohadék! – a hangra kinyitottam a szemem.
Sasuke-kun. Eljöttél értem? Okuto Shin próbált Sasuke szorításából menekülni, de a fiúnak eszébe sem jutott elengedni.
– Hogy merted megérinteni a menyasszonyomat, te szemétláda?! – ordibálta ingerülten.
Sasuke
Elvakított a düh. Egyszerűen nem láttam mást, mint a könnyeit nyelő, rémült Sakurát, és a perverz disznót, aki kis híján megerőszakolta. A fickó próbálta a kezemet elvenni, ami úgy szorította a nyakát, hogy vérzett neki, de semmit nem tudott tenni ellenem. Ha egy perccel később érkeztem volna, Sakura már...
– Hehe... szóval a tiéd ez a szuka – hörgött Okuto a kezem között. – Igazán formás kis egyed – vihogott.
Köd ereszkedett az agyamra. A testem magától reagált. Nekilöktem a férfit a falnak, és a kezemmel betapasztottam a száját. Jó közel hajoltam hozzá, és belenéztem a szemébe.
– Az ezerszeresét fogod visszakapni annak a fájdalomnak, amit Sakurának okoztál – sziszegtem, majd előhívtam a mangekyo sharingant. – Halálodig szenvedni fogsz.
A férfi tágra nyitotta a szemét, én pedig aktiváltam a technikát és elengedtem. Okuto Shin lerogyott a földre, és az illúziók miatt össze-vissza dobálta a testét. Nem tudom, mit láthatott, de a félelemtől habzott a szája és fennhangon ordibált. Ránéztem Sakurára, aki viszolyogva figyelte a jelenetet. Nem érdekel, most mit gondol rólam. Nem tudtam, s nem is akartam türtőztetni magam. Pár perc múlva, Okuto felordított, és nagy kínok közepette kilehelte a lelkét. A gravitációs jutsu vele együtt véget ért. A palotában is hasonló fogadott, ezért késtem el. Nehéz volt elhelyezni a pecséteket, ha közben nem kaptál levegőt.
Lassan fordultam meg a rózsaszín hajú lány felé. Sakura már nem feküdt a földön, hanem ült. A kezével takarta a felső testét, és reszketett. Könnyes szemei fénytelenek voltak, mintha teljesen máshol járna. Majd meghasadt a szívem. Lassan mentem oda hozzá, és gyengéden megfogtam a kezét. Sakura akkorát rezzent, hogy még én is megijedtem.
– Sakura – szóltam neki lágyan. A lány fénytelen szemeit a neve hallatára rám emelte. – Tudod, ki vagyok? – kérdeztem biztatóan. A lány az arcomat kezdte fürkészni.
– Uchiha... Sasuke – amint kimondta a nevemet, mintha felszállt volna a köd a szeméről. – S-Sasuke-kun...
– Igen. Én vagyok – simogattam meg a fejét.
– Sasuke-kun! – Sakura szemeiből könnyek kezdtek záporozni. A hangja elcsuklott, és olyan keservesen sírt, hogy az egész fogadó hallhatta.
– Semmi baj. Már vége van – magamhoz húztam.
Én is csak most gondoltam bele, hogy vége. De milyen áron? Majdnem elvesztettem Sakurát. A torkom összeszorult és éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe. – Soha többé nem csinálhatsz ilyet – Sakura vállára hajtottam a fejemet, és mélyen beszívtam az illatát. Itt van. Nem halt meg.
– S- Sasuke-kun, s - sajnálom – fúrta magát a mellembe.
– Hát sajnálhatod is – a hangom út közben elhalkult.
Már nem tudtam visszatartani a sírást. Sakura a hang hallatára felemelte a fejét, de én visszarántottam, és magamhoz öleltem. Nem érdekelt, hogy sírok. Sok évig nem mutattam semmi érzelmet. Itt az ideje, hogy mutassak. – Idióta! Annyira megijesztettél... Azt hittem... Azt hittem, elveszítelek – ahogy kimondtam a szavakat, úgy tört fel belőlem a sírás.
Egymás karjába sírtunk jó sokáig, végül, amikor már mindketten megnyugodtunk, elégettük Okuto Shin holttestét, majd visszamentünk a fogadóba. Holnap továbbállunk Kőrejtekből. Elindulunk a második palota felé, ezzel együtt pedig Ködrejtekbe. Még hosszú az út a hazatérésig.
Sakura
– Sasuke-kun! – lihegve futottam a fiúhoz, aki engem várt a falu bejárata előtt. – Sajnálom, hogy késtem – fújtam ki magam, amint mellé értem.
– Sakura, mi tartott ennyi ideig? – kérdezte idegesen. – Már fél órája úton kellene lennünk – morgott.
– Hmm... – hirtelen magam elé kaptam egy dobozt. – Ez a tiéd – nevettem.
A fiú kétkedve vette el az ajándékot.
– Már megint mit találtál ki? – bosszankodott, és levette a doboz fedelét.
Elkerekedett a szeme a tartalom láttán, és kiemelt egy darabot.
– Paradicsom? Honnan? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Az egyik lány megköszönte, hogy eltettük láb alól Okuto Shint – magyaráztam mosolyogva.
– Értem – közölte Sasuke-kun vidáman, én pedig az arca láttán nevetésbe törtem ki.
– Mi az? –kérdezte mogorván.
– Semmi, semmi – nevettem a hasamat fogva. – Csak olyan aranyos, ahogy örülni tudsz a paradicsomnak.
–Pft. Nagyon vicces – fordult el megsértődve, és beleharapott a zöldségbe.
Ahogy rágta a paradicsomot, a köpenye után nyúltam és megrángattam.
– Hm? – kérdezte teli szájjal.
– Szeretlek, Sasuke-kun – Sasuke, a hirtelen vallomástól félrenyelte a falatot, és elkezdett köhögni. – Sasuke-kun?! Jól vagy?! – simogattam a hátát aggódva.
Amikor végre levegőhöz jutott, egy puszit nyomott az arcomra.
– Én is szeretlek – mondta vörös fejjel. – Gyere, igyekezzünk – mondta, majd elindultunk Ködrejtek irányába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó