– Sasuke-kun, te idióta! – Csaptam be az ajtót, magam mögött hagyva a megszeppent ónixszemű fiút, akinek az előbb ordítottam le a fejét.

Nem csodálom, hogy egy szót sem tudott szólni, miután még soha nem látott ilyen idegesnek. Forrongva a fürdő felé vettem az irányt, amihez egy hosszú, parkettás folyosó vezetett. A fogadó, ahol megszálltunk egy meleg vizű forrás mellett volt, így végre lemoshattam az út porát. Viszont most leginkább az idegességet akarom lemosni!

Mérgesen csörtettem be a fürdőbe, ahol egy árva lélek sem volt. Nem lepett meg, hiszen nagyon messze voltunk a civilizált élettől. Kőrejtek korántsem volt olyan fejlett, mint Konoha, valamint kedvesek sem voltak az idegen emberekkel. Levetkőztem, majd leültem az egyik sámedlire.

Nagyokat sóhajtottam, próbáltam megnyugodni. Közben elvettem egy szappant, és elkezdtem mosni magam. Amikor végeztem, megfogtam a mosdóvödröt, teleengedtem vízzel, és a nyakamba borítottam. A langyos víz a bőrömön inkább hidegnek hatott, de pont ez kellett. Legalább kicsit csillapítja a mérgemet. Lassan belemásztam a forrásvíz gyűjtésére szánt medencébe. A forró víz kellemesen simogatta a fájó végtagjaimat.

Két hónapja vagyunk távol Konohától, de még nem találtunk meg egy kastélyt sem. Vagyis megtaláltunk egyet, de az őrzője miatt nem tudtuk megközelíteni sem. Egy kőrejteki ninja őrzi a kastélyt, és bármit megtenne azért, hogy megakadályozza annak elpusztítását. Viszont egy megbízható forrásnak hála, megtudtuk, hogy ez a ninja szereti a nőket. És így jutottunk el a veszekedéshez. Felajánlottam Sasuke-kunnak, hogy én majd lefoglalom a kéjencet, amíg ő besurran és felrobbantja a kastélyt. Ő viszont...

– Te megbolondultál, Sakura?! – kiabálta rám idegesen. – Kizárt dolog! Még csak az kéne, hogy ekkora felelőtlenséget csinálj! – fekete szemei villámlottak a dühtől.

– De Sasuke-ku...

– Nincs de! Nem és kész! És ha lebuksz?! Biztos nem élnéd túl.

– Figyelj, én csak felvetettem egy ötletet. Nem kell ennyire...

– Nem vagy annyira erős, hogy ezt megcsináld. Te csak kísérő vagy, nem engedhetem.

– Na, most lett elegem! – csaptam az asztalra, ami ettől darabokra esett. Sasuke megszeppent. – Először is, csak egy ötlet volt! Másodszor, nem vagyok olyan gyenge, mint hiszed! Harmadszor, mi az, hogy csak kísérő vagyok? Azzal hogy veled jöttem, én is elfogadtam ezt a feladatot. Én is épp úgy hozzá akarok járulni a küldetés sikeréhez, mint te! És ne becsülj alá engem, mert kimehetünk és megtapasztalhatod az erőm! – lihegtem mérgesen.

Sasuke-kun először még meglepődve nézett rám, majd közömbösen megszólalt.

– Nem tudom, mit gondoltam, amikor magammal hoztalak. Jobb lenne, ha holnap visszakísérnélek Konoha határához és ott...

A szemem kikerekedett, és magamba szívtam a levegőt.

– Ennyit jelent neked az, hogy magaddal hoztál? Csak egy púpot látsz a hátadon, ha rám nézel ugye? Jó! Nem kell visszakísérned, majd holnap magamtól elmegyek! Nem akarlak hátráltatni a küldetésed során. De tudod – emeltem fel a kezemet, amin a gyűrű volt –, tudod, ez azt jelenti, hogy együtt kellene megoldani a gondokat, de te ehelyett mindent egyedül próbálsz csinálni! Ha nem fogsz bennem bízni, hogy menjek hozzád feleségül? – kérdeztem keserűen.

Sasuke lehajtotta a fejét.

– Talán jobb lenne, ha visszaadnád a gyűrűt – mondta halkan. – Én nem vagyok méltó hozz...

– Sasuke-kun, te idióta! – kiabáltam könnyes szemmel, és becsaptam az ajtót.

El sem hiszem, hogy ezt mondta! Hogy lehet ennyire érzéketlen? Hogy fajulhatott el ez a veszekedés eddig?

Mérgesen lebuktam a víz alá, és úgy maradtam, amíg nem kaptam levegőt. Ezt megismételtem, majd ismét, de úgy döntöttem, nem jövök fel a felszínre, hanem megpróbálom addig visszatartani a levegőt, amíg a tüdőm engedi. Egy perc... Elég jól bírom még. Két perc... Hmm, egész jó a tüdőm. Már épp érkezett volna a három perc, amikor valaki megragadta a karomat, és kirántott a vízből. A hirtelen mozdulattól megijedtem, és levegő után kaptam. Sajnos, túl korán, így egy kis vizet is nyeltem, ami miatt elkezdtem köhögni.

– Elment az eszed? Meg akarsz fulladni? – kérdezte idegesen az előttem álló.

Két köhögés között felnéztem az illetőre, aki keserű és dühös képpel nézett vissza rám.

– Sasuke-kun, épp a rekordomat akartam megdönteni – préseltem ki a szavakat fájdalmasan. – Amúgy – folytattam hidegen –, mit keresel itt?

Még mindig mérges voltam rá, és egykönnyen nem is fogok megbocsátani. Még soha nem veszekedtem így Sasuke-kunnal. Fájdalmas, és egyben dühítő érzés volt most ránézni. Szeretem, de felidegesített, pedig én csak segíteni akartam.

– Nos, hát... – túrt bele zavartan szénfekete hajába. – Sakura, leülnél a vízbe? Így nem tudok koncentrálni –- mondta vörös fejjel.

Csak ekkor eszméltem rá, hogy meztelenül állok Sasuke-kun előtt.

– Hjaa! – sikítottam, és gyorsan leültem a meleg vízbe, eltakarva magamat a kezemmel.

– Szóval – kezdett bele egy nagy levegővétellel a mondandójába. – Az, amit a szobában mondtam...

– Nem kell miatta aggódnod – vágtam közbe. – Holnap eltűnök, és többet nem kell, hogy miattam fájjon a fejed – nagyot nyeltem a torkomban keletkezett gombóc miatt.

A sírás kerülgetett, de próbáltam visszafojtani. Most, hogy itt állt előttem, sokkal nehezebben viseltem a szobában mondottak súlyát. Csak most tudatosult bennem, hogy konkrétan két hónap alatt kidobott. Remegő kézzel a gyűrűmhöz nyúltam.

– Ezt, visszaadom. Többet semmiben sem foglak akadályozni – magabiztosan akartam ezt mondani, de a hangom nem engedelmeskedett. A végén elhalkult és elvékonyodott. Gyorsan hátat fordítottam Sasuke-kunnak, hogy ne lásson.

– Sakura – suttogta halkan.

Idegesen levettem az ujjamról a gyűrűt, megfordultam, és könnyes szemmel a képébe kiabáltam.

– Csak vedd el! – tartottam felé a kis ékszert. – Ha ilyen törékenyek voltak az érzelmeid...

– Nem igaz! – Sasuke-kun beugrott a vízbe és megszorította a vállam. – Tévedsz! Én csak, nem akarlak elveszíteni – suttogta kétségbeesetten.

– Megint ellöknél magadtól ezért? – kérdeztem tőle kicsit nyugodtabban. A fiú erre a nyakamba fúrta az arcát, és megölelt.

– Tudod, tegnap volt egy álmom – kezdte halkan. – Rémálom arról az éjszakáról. De ezúttal más volt. Te is ott feküdtél a szobában, vérbe fagyva, ahogy a szüleim. Sakura... én... – tolt el magától. Szeméből a világ összes félelmét és bánatát ki lehetett olvasni.

– Shhh – az arcára tettem a kezemet.

Lehet, azt mondtam, nem fogok neki egykönnyen megbocsátani, de ahogy néztem az előttem álló fiút, aki mindjárt összetörik, menyasszonyaként úgy éreztem, támogatnom kell őt.

– Nem fogsz elveszíteni. Soha. Közülünk én leszek az, aki később fog meghalni – Sasuke már nyitotta volna a száját, de erősen a két kezemmel megcsaptam az arcát, és közelebb húztam az enyémhez.

– Végezni fogunk a küldetéssel, majd összeházasodunk, sok gyerekünk lesz, és mikor végül együtt megöregedtünk, én akkor is, mint az életed minden egyes napján ott leszek veled, és nem hagylak egyedül. Amíg én élek, te nem fogsz egyedül maradni, ezt megígérhetem – kicsit engedtem a szorításból. – Mert szeretlek, Sasuke-kun, és mióta megismertelek, úgy érzem, csak miattad születtem meg. Azért, hogy boldoggá tegyelek. Ez a célom és az életem értelme – mosolyogtam a fiúra.

– Sakura – ezúttal Sasuke fogta meg az arcomat, magához húzott és megcsókolt. – Sajnálom. Nem gondoltam komolyan semmit – elvette a gyűrűmet és visszahúzta az ujjamra. – Ez csakis téged illet – mosolygott halványan.

– Ne sírj – simogattam meg az arcát gyengéden, mire ő elmosolyodott.

– Nem is sírok.

Én viszont tudtam, hogy ez nem igaz. A lelke sír. Tudom, hogy az álom felzaklatta.

– Ne sírj – mondtam még egyszer.

– Nem sírok... – a hangja most bizonytalanabb és halkabb lett. – Nem sírok...

Sasuke-kun lehajtotta a fejét, és leguggolt a meleg vízbe. Arcát a kezével takarta, de hiába, mert a válla rázkódásából tudtam, hogy sír. Leguggoltam mellé, szorosan átöleltem, ő pedig belém kapaszkodott és hagyta, hogy az érzelmei utat törjenek.

Fél órán át nem jött senki a fürdőbe. Hála Istennek, hiszen elég furcsa látványt nyújthattunk. Egy meztelen nő karjában egy csurom vizes férfival. Amikor Sasuke-kun légzése egyenletessé vált, felállt a vízből.

– Visszamegyek a szobába – mondta nyugodtan.

– Rendben. Én is hamarosan jövök – úsztam a medence szélére

Sasuke-kun elindult a kijárat felé, de félúton megállt.

– Sakura...

– Hm?

– Köszönöm – mondta hátat fordítva.

– Nincs mit – válaszoltam mosolyogva, majd amikor éppen szálltam volna ki, Sasuke-kun hirtelen visszafordult, kihúzott a vízből és a fülembe súgta.

– Igyekezz vissza. Már egy ideje megvárattál, de ma éjjel nem fogod megúszni.

Éreztem, ahogy az arcom majd felrobban.

– M-Miről beszélsz? – tettettem a tudatlanságot.

– Nagyon jól tudod, miről beszélek – simította végig a derekamat, majd belemarkolt a fenekembe.

– Kya... – utáltam, hogy hangot adok ki minden egyes ilyen megnyilvánulásánál, de nem tehettem róla.  Sasuke-kun persze elkezdett kuncogni, majd az ajtó felé vette az irányt. Mielőtt becsukta volna az ajtót, visszanézett rám.

– Ha késel, visszajövök érted. – A hangja játékos és szexi volt.

Nagyot nyeltem és hevesen elkezdtem bólogatni. Miután Sasuke-kun látta, hogy felfogtam, kiment az ajtón. Amint kiment, letérdeltem a földre, és az arcomat kezdtem paskolni.

– Oh, Istenem, hogy fogom kibírni ezt az utazást?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.