Sakura

– Öhm, ha megkérlek, nem vennél fel valamit? Kicsit kínos ez így... – vörösödtem el az eddiginél is jobban, amint ránéztem.

– Dehogynem, most készülök egy nagyon sokat tudó hölgyhöz, ki is kell öltöznöm. Egyébként, ha két perccel később jössz, nem éreznéd magad kínosan.

– Haladnál? Én el szeretném foglalni az ágyamat! - Dobbantottam idegesen a lábammal.

– Csillapodj kunoichi! – pillantott fel rám, majd odasétált a cuccához, és kihalászott belőle egy sötétkék inget.

***

Mikor Sasuke mögött kattant az ajtó zára, én a nekem szimpatikus ágy felé indultam. Nem mertem leülni rá a koszos youkatámmal, ezért sarkon fordultam, és a fürdő felé vettem az irányt.

Miután újra tiszta voltam, és a kisebb karcolásaimat is elláttam magamon, rápillantottam a törülközőtartón cafatokban pihenő ruhámra. Elszomorított, hogy a vadiúj darab, még így is milyen szép volt, ezért kitaláltam, hogy nagy unalmamban le fogok menni a recepcióra tűt és cérnát kérni, hogy megvarrhassam.

Sasuke

Mikor a pulthoz értem a lány kajánul mosolygott rám. Éreztem a zsigereimben, hogy most sikerrel fogok járni a sok értéktelen luvnya után. A legtöbbjüket minden közepén hagytam ott, mert semmi használható információval nem tudtak szolgálni, azon a tényen kívül, hogy Deidara egy Kőrejtekből szökött ninja. Amit nyilván a fél világ meg bírna állapítani, tekintve, hogy a szőkeség fején ott pihent a ninja fejpánt.

Felvarázsoltam az arcomra a leglehengerlőbb mosolyom, és a velem szemben álló lányra néztem. Kétségtelenül szép és attraktív volt, de semmi különlegeset nem tudtam volna elmondani róla.

– Miért jön egy avarrejteki ninja Kőfaluba? Semmi látványosság, vagy érdekesség nincs erre felé – törte meg a csendet a lány.

– Valóban? Pedig épp itt áll egy előttem – húztam még nagyobb mosolyra a szám.

Kihívóan a pultra könyökölt, így tökéletes rálátásom nyílt a kebleire.

– Azt mondod, érdekes vagyok? – vigyorgott rám. – Nem is ismersz.

Inkább fárasztó...

– Nos, akkor meg is ismerhetnénk egymást – tűrtem a füle mögé egy szőke hajtincset. – Mesélhetnél nekem az életedről, a faluról. Vagy esetleg... mással is tölthetjük az időt.

– Mire gondolsz? – kérdezte, mialatt kivonult a pult mögül.

Ahogy közeledett felém, egyre jobban ringott a csípője.

– Szerintem, tudod te azt – ragadták meg a tenyereim a derekát. – De... Éppen meg is mutathatom.

Hosszantartó csókcsatába kezdtünk, cseppet sem mondtam volna érzelmesnek, inkább idegőrlően vágykeltőnek. Sínen voltam. Felültettem a pultra, ő pedig benyúlt az ingem alá, mire én felülről kezdtem kigombolni az övét. Csak a célra koncentráltam, már csak egy kicsi kellett, hogy bármit kiszedhessek belőle. Egyre jobban kezdtem feltérképezni, egy kezemen meg tudtam volna számolni hány réteg volt köztünk. Mire a legutolsó réteget készültem volna közülünk kiszedni, megszólalt:

– Mit szeretnél tőlem... Uchiha? – mondta, majd visszacsukta a szemét, és csókokkal kezdte halmozni a nyakam.

Elsőre meglepett, de úgy döntöttem, belemegyek a nyílt lapokkal való játékba.

– Információkat... de előtte téged – néztem bele a csillogó szempárba.

– Rendben van – sóhajtott kéjesen. – Azonban nekem is lenne egy kérésem, bár egy ilyen félistennek, mint te, egy kis törődésért bármit eldalolnék, de nem viszem a saját bőrömet vásárra – mondta, majd egyre lejjebb kezdett behinteni a csókjaival, mire én egy bizonyos pont előtt gyengéden felemeltem az állát.

– És mi lenne a kérés? 

– Na, ezzel ráérünk még – próbálta folytatni előző tevékenységét, de a kezem erőteljesebben szegte fel a fejét.

– Mondd... most! – néztem bele szúrósan a szemébe, de állta a tekintetemet.

– Erőszakos, ez izgat. Legyen, elmondom. A rózsaszínhajú lányt akarom, ő az ára, és megkapsz minden információt, amit csak kérsz.

– Aha... – céloztam meg az ajkaimmal most már én az ő nyakát – elmondasz mindent, és tiéd a kislány.

– A-a – tolt el gyengéden – elhozod a lányt pontban hétkor, mire én elmondok mindent, ez így korrekt.

– Rendben – súgtam a fülébe, és lassan elkezdtem a combján felcsúsztatni a kezemet.

Sakura

Halkan leslisszoltam a régi falépcsőn, hogy ezen a késői órán ne zavarjak senkit. Mikor leértem, a recepcióra vezető ajtó zárva volt. Két lehetőség állt fent, vagy már nem volt recepció, és az ajtó zárva volt, vagy csak be kellett nyitnom, és ott találtam volna a nőt. Úgy döntöttem, kipróbálom, lenyomom a kilincset. Az ajtó halkan kinyílt, én pedig érdekes látvánnyal találtam szembe magamat. A pulton ziláltan Sasuke térdelt úgy, hogy a fél karja már a recepciós lány szoknyája alatt matatott, mire az a fiú haját kezdte tépni. Ijedtemben kifordultam az ajtón, és a mellette lévő falnak támasztottam a hátam. Krisztusom, mi van, ha megláttak? És azt hiszik, valami kukkoló pedofil vagyok?

Na, álljunk csak meg. Ők kezdtek el nyilvánosan kéjelegni. Akkor nem nekem kéne furán éreznem magam, hanem nekik. Aha. Sasuke meg kényelmetlenség. Mint aki semmit nem látott sarkon fordultam és nesztelenül, kettesével szedve a lépcsőfokokat visszaiszkoltam a szobába.

***

Öt perc sem telt el és a fiatalabbik Uchiha csapzottan rontott be az ajtón nyomában a társaival, akik a szavaik megválogatása nélkül üvöltöztek vele.

– Ilyet nem tehetsz, te agyonbaszott! – kiabált Shisui.

– Hogy lehetsz ekkora idióta?! – masszírozta ingerülten az orrnyergét az amúgy nyugodt, és csendes Kakashi.

Sasuke hidegen csillogó ónixaiba most először másféle fény is költözött. Olyasmi, mint amilyen a védtelen ellenfélnek szokott átfutni a szemén, mielőtt a halálba küldenék.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.