Sakuráék első útja Naruto öltözőjébe vezetett. Ehhez bementek a szentélybe, átmentek a ceremónia termen, ami már félig tele volt, leginkább ismerős arcokkal.
– Nicsak, ki van itt? – Kiba Sasuke és Sakura elé lépett. – Naruto esküvőjére hazadugtad az orrodat? – mosolygott csibészesen, majd a tömeg felé fordult. – Srácok, nézzétek, ki van itt! – kiáltotta társainak, személy szerint Inónak, Choujinak, Shikamarunak, Sainak, Shinónak, Tentennek, és Leenek. A srácok azonnal megrohamozták a fiút, aki legszívesebben elmenekült volna.
– Sasuke, hogy megnőttél! – paskolta meg Lee Sasuke vállát, mire Sakura halkan kuncogni kezdett. A fiú bosszús pillantást vetett a lányra.
– Jó itthon látni téged, Sasuke –san – mosolygott Sai, majd a Sasuke mellett álló lányra nézett. – Hogyhogy együtt jöttetek? Azt hallottam, csúnyán összekaptatok. – Sai felvont szemöldökkel mérte végig a két áldozatát.
– Csak nem...? - mosolygott Shikamaru.
– Bocsi, de sietünk Narutóhoz – vágott közbe Sasuke, majd öntudatlanul megfogta Sakura kezét.
Rájött, hogy ez nem volt jó ötlet, mert csak lovat adott az idióták alá, de nem engedte el a lányt. Mielőtt még barátai megszólalhattak volna, gyorsan kiment a teremből, maga után húzva Sakurát. A többieknek úgy leesett az álluk, hogy még marasztalni is elfelejtették őket. Miután Sasuke és Sakura kiment az ajtón Ino megtörte a döbbent csendet.
– Tudtam! – ujjongott. – Az a kettő biztos egymásra talált! – mutogatott a már üresen álló ajtó felé.
– Végre kinyílt Sasuke szeme? – Shikamaru kérdésére mindenki mosolyogni kezdett.
– Inkább a szíve – jegyezte meg Sai.
Chouji elismeréséül a chipses zacskójából kínálta meg a fiút, aki örömmel elfogadta az ajándékot.
Közben Sasuke gyorsított léptekkel közelített Naruto öltözője felé. Kicsit felidegesítette a nagy hűhó, amit a többiek csaptak.
– Sasuke-kun, ez fáj – Sakura halkan felszisszent. A fiú hirtelen megállt és hátranézett. Látta, hogy a lány csuklója már teljesen piros ott, ahol szorítja. Esze ágában sem volt elengedni, de kicsit visszafogta az erejét.
– Sajnálom – dörmögte a fekete szemű fiú. – De miért nevettél ki? Amikor az az idióta szemöldökös megjegyezte, hogy nőttem.
A lánynak kikerekedett a szeme, és mosolyra húzta a száját.
– Hát... – kuncogott. – Csak mert belegondoltam, hogy Lee mennyire nem kedvel, de mégis képes volt egy ilyen anyáskodó szöveget az orrod alá dörgölni.
Sasuke elkezdett fintorogni, de utána csintalan mosolyra húzta a száját.
– Szóval ez ennyire szórakoztató, mi? – lépett közelebb Sakurához. A lány nyelt egyet, ahogy a hatalmas férfi elé állt. – Már megvan, kin vezetem le a keletkezett feszültséget – nevetett fel ördögien.
– Ezt hogy érted? Au! - Sasuke megszorította Sakura csuklóját, majd enyhén a falhoz lökte. A kezét a lány feje mellé helyezte támasztéknak, azután pedig testét a lány testének nyomta.
– S -Sasuke -kun, mit művelsz? – kérdezte nyugtalanul a lány.
Sasuke csak hallgatott, nézte Sakurát, aztán felé hajolt és megcsókolta.
– Mhmmm! – Sakurát hirtelen érte a csók, próbálta eltolni a fiút, de hiába.
A fiú utat tört a nyelvével a lány szájában. Sasuke érezte, hogy áldozata megremeg. Viszont ez most más volt. Az izgalom hozta ki belőle ezeket a reakciókat. A fiú megállt egy pillanatra, és a lány szemeibe nézett.
– Sakura... – suttogta a lány fülébe a lehető legédesebb és legszexibb hangján. Ám mielőtt folytathatta volna ámokfutását, egy hang a hátuk mögül megállította.
– Khm! Látom, hasznos volt a lelki beszéd, Sasuke.
A fiú felismerte a hangot, örült is, de csak hogy drága barátja lássa, mennyire megzavarta őt, egy nagy sóhaj társaságában mérgesen hátrafordult.
– Naruto, tökéletesen időzítesz – szinte köpte a szavakat.
– Ember, az esküvőmön vagytok. Viselkedjetek –- nézett a párra rosszallóan a Hetedik.
– Sajnálom, Naruto – nézte a földet Sakura vöröslő fejjel. Eleinte a szőke fiú csak nézte őket, majd Sakura vállára tette a kezét. A lány felkapta a fejét.
– S -Sakura -chan... – Naruto könnyes szemmel ölelte meg Sakurát.
– Naruto?! Miért sírsz? – Sakura meghökkenve, és tehetetlenül tűrte az ölelést.
– Hé! – Sasuke gyilkos tekintettel méregette Narutót. – Engedd el, vagy nem éred meg, hogy megnősülj!
Naruto mintha meg sem hallotta volna. Nagy szipogások közepette végül három mondatot sikerült intéznie Sakurához.
– Végre, nem igaz, Sakura -chan? Annyira boldog vagyok! Annyira...
– De m-miért te sírsz, idióta? – Sakura elkezdte törölgetni a szemeit, majd Naruto kimonójába kapaszkodott. – A-Annyira boldog vagyok! – sírt.
Sasuke elmosolyodott barátján. Nem gondolta, hogy ennyire feltörnek az érzelmei. Nézte, ahogy egymás vállán sírnak, és arra gondolt, hogy mennyire várhatták már azt, hogy ő észhez térjen.
– Na, most már elég lesz – húzta ki Sakurát Naruto öleléséből.
– Sasuke, örülök nektek – veregette meg barátja vállát a fiú. – Az esküvőn találkozunk. Nekem még el kell készülnöm – mondta szikrázó mosollyal.
– Én megnézem Hinatát, addig te nyugodtan menj Narutóval, Sasuke -kun! – integetett Sakura messziről a fiúknak, majd elszaladt.
– Ketten maradtunk – jegyezte meg halkan Sasuke. – Izgulsz?
– Igen – Naruto lehajtotta fejét. – Hé, szerinted boldoggá tudom majd tenni? – kérdezte a földet nézve.
Sasuke látta, hogy barátja bizonytalan. Kinézett az ablakon és meglökte Naruto vállát.
– Tudod, amit ezalatt a két nap alatt tanultam, az az, hogy kis dolgokkal is boldoggá tudsz tenni valakit. Nem kell hozzá megváltani a világot, hiszen már azzal, hogy vagy neki, és szereted, őt teszed a világ legboldogabb emberévé – mosolyodott el.
– Haver... – nézett fel Naruto – Te mióta vagy ilyen érzelmes?
Sasuke Naruto döbbent tekintetét látva halványan nevetni kezdett.
– Mióta egy idióta ráébresztett néhány dologra. Azt mondta, hogy félek attól, hogy elveszítek valakit. De most legyőztem a félelmeim, és így már tisztábban látok, mint valaha.
Sasuke és Naruto még beszélgettek pár percet, de aztán Sakura az ónixszemű fiúért jött, hiszen kezdődött a ceremónia. A szentélyben mindenki helyet foglalt, Kibáék már nem ugratták Sasukét, és nem is kérdezősködtek. Mindenki a vőlegényre és a menyasszonyra figyelt.
Hinata gyönyörű volt a kimonójában. Nem egyszerű shiromuku kimonó volt. Gyöngyházszínű hímzésekkel volt az egész ruha díszítve. Mindenki elámult, ahogy az ifjú pár szerelmesen, kézen fogva bevonult a terembe. A násznép közös imával kezdett. Majd következett a tamagushi ág felajánlása. Ez az ág volt, ami a közös életüket jelképezte.
Sasuke ámulva nézte az esküvőt. Semmi kedve nem volt eljönni, sem itt lenni, de akkor mit érez most? Ez az érzés, féltékenység?
Ahogy Naruto és Hinata elmondták az esküt, és felhúzták egymás ujjára a gyűrűket, a fiú akaratlanul is megfogta Sakura kezét. A mellette ülő lány meglepődött, de valahogy sejtette, mire gondol a fiú, ezért megszorította szerelme kezét. Végül az ifjú pár a házassági szerződés végleges megkötése értelmében, megitták a három korty szakét, és így a szülők, a násznép és az Istenek előtt is megpecsételték szerelmüket. A tömeg nagy ujjongásba tört ki, éltették a szerelmes párt, valamint sok gyermeket kívántak nekik. A lakodalom jött ezután. Naruto elmondta Hinatának, mi történt Sasuke és Sakura között.
Hinata is elkezdett sírni, Sakura pedig meg volt illetődve, hogy mennyire is szívén viselte a lány a sorsát. A bulin sokat táncoltak, nevettek, de Sasuke túl szégyenlős volt, hogy felkérje Sakurát táncolni. Ahogy nézte a lány rózsaszín haját, smaragdzöld szemét, a fel-fellibbenő ruháját, aminek köszönhetően néha jobban megmutatkozott hófehér, formás lába, egyre jobban érezte a késztetést, hogy felkérje. Váratlanul valaki meglökte a vállát.
– Miért nem kéred fel táncolni, ember? – Naruto hangja most olyan volt a fiúnak, mintha egy kunait döftek volna a dobhártyájába. Majdnem felrobbant így is, és legjobb barátja valahogy mindig azt mondta ki, amit épp gondolt. Ez megőrjítette.
– Nem akarom – sziszegte Sasuke. – Nem tudok táncolni.
– Ugyan már! A nagy Uchiha Sasuke fél a tánctól? – kérdezte kihívóan Naruto.
– Szállj már le rólam! Ha nem, akkor nem! Miért nem érted meg? – zsörtölődött a fiú, aki ébenfekete szemeit közben le sem vette a lányról.
– Sasukeeee – súgta nyálas hangon a szőkeség. – Tudom, hogy akarod – búgta.
Sasuke nagyot sóhajtott, majd felállt a székből.
– Elegem van belőled – jelentette ki, majd elindult Sakura felé. A lány, amikor látta, hogy közeledik, megállt.
– Sasuke-kun, mit szeretn...
Sasuke nem válaszolt, kézen fogta a lányt, és kihúzta a teraszra. Hallotta, ahogy Naruto a háta mögött egy nagyot horkant a nem várt fordulat láttán. Barátja reakciója következtében mosolyra húzódott a szája, majd maga elé pörgette Sakurát, és táncolni kezdtek. A lány a száját is elfelejtette becsukni, annyira meg volt rökönyödve, de pár perc elteltével már a fiú lépéseit követve simult hozzá. Sasuke pedig valamennyire hálás volt ezért Narutónak, aki mindig tudta, mit kell csinálnia ahhoz, hogy Sasuke megtegye azt, amitől fél.
A lakodalom végén a násznép elkezdett hazaszállingózni. Miután Naruto elköszönt barátaitól, odament Sasukéhez, amikor Sakura nem volt ott.
– Sasuke, holnap gyere az irodámba. Van egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell – mondta komolyan.
Sasuke érezte, hogy mi vár rá. Egy újabb küldetést fog kapni. De vajon ezúttal mennyi ideig lesz távol? Felnézett Sakurára. Mi lesz vele? Ő megint elhagyja, de valószínű, ha elmegy, akkor a lány többet már nem fog várni rá. Túl sokat szenvedett ahhoz. Sakura észrevette, hogy a fiú őt nézi, elbúcsúzott barátnőitől és Sasukéhez szaladt.
– Sasuke -kun, indulhatunk? – kérdezte ragyogó arccal.
A fiú szíve majd megszakadt. Nem érdekelte, hogy ott van az egész násznép, átölelte a lányt.
– S-Sasuke-kun, történt valami? – kérdezte a lány halkan.
Sasuke még erősebben szorította Sakurát.
– Sasuke-kun, ez fáj – nyöszörgött.
– Induljunk – Sasuke komoran engedte el a lányt, majd elindult Sakura háza felé. A lány döbbenten állt egy helyben.
– Mire vársz? – kérdezte Sasuke hidegen. – Gyere már.
A fiú hangjában érezni lehetett a fájdalmat és a keserűséget. Maga Sasuke pedig próbálta elengedni gondolatban Sakurát, és próbálta a köztük lévő szoros köteléket meglazítani, hogy kevésbé fájjon neki és Sakurának is a búcsú. Valószínűleg a végső búcsú.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó