A tikkasztó, késő augusztusi melegtől kövér izzadságcsepp futott végig a nyakamon. Az ég egyetlen kék óceánként adott teret a nap pulzáló hősugarainak, amik a felforrósodott betonútról visszaverődve hullámoztak. A kabócák morajló zümmögése közben felülírt minden zajforrást a környéken. S így az utca olyannak tűnt, mintha egyetlen teremtett lélek sem járna benne.
A lenge spagettipántos ruhám a térdhajlatom verdeste. Szaporán szedtem a lábaim, miközben néha lopva hátrapillantottam a nevetgélő fiúk társaságára. A cipő fájdalmasan törte a sarkam minden mozdulatomnál, ám fogaimat összeszorítva tűrtem a szűnni nem akaró nyilallást. Mert úgy rettegtem, mint még soha életemben.
Az ormótlan, rusztikus terem nehéz fából készült elemei fenyegetően tornyosultak körülöttem. Kezem ökölbe szorult az elmúlt hetek érzelmi megpróbáltatásai, és a jelenlegi helyzet feszült légkörétől. A mérhetetlen düh majd szétvetett belülről. Egyáltalán nem akartam ide jönni. Nem akartam újra látni azt az önelégült vigyort, amely idáig juttatott, és ami miatt teljesen lebénult a testem a félelemtől. Gyűlöltem őt, olyan szinten, hogy képes lettem volna ott helyben megölni.
– A védencemmel folytatott párkapcsolat ideje alatt létesített intim viszonyt egy másik személlyel – nézett rám a tinta fekete szempár tulajdonosa. Az ügyész minden egyes szót megfontolva ejtett ki a száján és úgy sétált előttem, mint a prédáját leső oroszlán. Csak az alkalomra várt, hogy egy hirtelen mozdulattal összeroppanthasson.
– Tiltakozom, birónő! Sakura érintetlen volt, mielőtt az eset történt – pattant fel apa a bal szélső asztaltól.
– Elutasítom – felelte az asszony, s a kérdések ostroma folytatódott. Az alak, akit rejtélyes sötét aura lengett körül, ugyanott állt és átható tekintetével engem fürkészett. Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy lássa; fészkelődök. Helyette lassan felpillantottam rá és határozottan válaszoltam.
– Nem – csak pillái rebbenéséből sejtettem, hogy ez némileg meglepte.
– Tehát azt állítja, hogy az az öt fiatalember vallomása hazugság, mely szerint ön provokálta az ügyfelemet, és annak barátait is? Mivel tudja alátámasztani, hogy igazat mond? – A férfi ekkor a bíróhoz fordult majd így folytatta: – Tisztelt bíróság. Sasorinak saját vállalkozása van, jó társaságbéli és vagyonos, amihez hozzátartozik még a szülei kimagasló politikai pályája is, amelyet véghezvittek. Mi oka lenne tönkre tenni eddigi példás életet egy gyermek bántalmazásával? – Mikor az ügyész a bírónőre nézett az intett, hogy folytassa.
– Ha jól értesültem Haruno-san, önnek sok tartozása van a felesége betegsége végett. Az ügyfelem felajánlotta, miszerint nagylelkűen kifizetné azt az összeget. Emellett bizonyítékunk van arról, hogy Haruno-san lánya hozzájárul a költségek megtérítéséhez. Ügyfelem pusztán nemes tetteiről híres. Kérném a gyermek apasági tesztjének mihamarabbi kiadatását, és ügyfelem azonnali szabadlábra helyezését. – A férfi megigazította mandzsettáját, majd biccentett, és elkezdett visszasétálni az asztalához.
Bennem pedig fortyogtak az indulatok a hamis vádjai miatt. Nem bírtam magammal. Még mielőtt visszaért volna a helyére felpattantam, és hagytam hadd vegye át felettem az irányítást a zabolázatlan harag.
– Nem állítok semmit. Nincsenek bizonyítékaim, csak az adott szavam! – A hátát mutató alak lassan megfordult, és kifürkészhetetlen arckifejezést öltve bámult rám.
– Komolyan gondolta az előző mondatait? Az az ember pontosan a "példás" élete miatt gondolta úgy, hogy ha nem adom oda magamtól, amit kér, majd ő elveszi. Hagyta felülkerekedni az önző érzéseit, és nem hallgatott a józan eszére, ilyen egy igazi ösztön lény. Nem állatok vagyunk, mindenkinek vannak érzései, de megvan a helye és az ideje, amikor azokra kell támaszkodni és megvan, amikor az eszedre – mondtam rendületlenül. – Van fogalmuk arról, milyen érzés ez nekem? Itt állok tizenhat évesen, egy erőszakos tett áldozataként, és úgy érzem nincs beleszólásom a dolgok alakulásába. Pedig az én életem rendje borult fel! – Szememet ellepték a könnyek, míg mindenki más néma csendben volt, még Sasori ügyvédje sem szólt közbe.
– Hát tudják mit? Csesszék meg az állításaikat. Csesszék meg az egész rohadt kitalált történetüket, amivel itt minden embert meg akarnak etetni – mondtam, és már indultam volna az ajtó felé, mikor az hirtelen kitárult, és az orvos rontott be rajta, aki néhány nappal ezelőtt vizsgált meg.
Bátorítólag vállamra tette a kezét, miközben öles léptekkel elhaladt mellettem, és a bírónőhöz sietett. Halkan valamit beszélgettek egymással, majd mikor a teremben elkezdtek zúgolódni az emberek, a nő koppintott a kalapácsával.
– Csendet a teremben – szólt. – Megérkeztek a labor vizsgálat eredményei, melynek során tisztázódott, hogy Haruno Sakura nemi erőszak áldozata lett. – A talárt viselő hölgy szemüvegén át lenézett Sasorira.
– A gyermek apja ön Sasori. – Újabb hatásszünetet tartott majd folytatta. – A büntetése pedig tíz év szabadságvesztés, amit innentől kezdve szabok ki.
A kalapács csattant, az ítéletet meghozták az én javamra. Dermedten álltam, alig hittem a fülemnek. Egy halvány mosoly, kezdett kibontakozni arcomon, mikor apu hüvelykujját felmutatva ütögette meg mellkasát. Tudtomra adva ezzel, hogy ez természetesen mind az ő érdeme volt.
– Sakura – hallottam meg Sasori hangját, mire összerezzentem. A számat összepréselve fordultam felé, és undorodva néztem a szemébe. Épp akkor kattintották rá a kezére a bilincset, de ő nem foglalkozott vele. Csak a válla felett vigyorgott rám. – Még találkozunk – ígérte.
Engem pedig kirázott a hideg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó