Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én teljesen felpörögtem a karácsony miatt. A karácsony a szeretet ünnepe! Kevés fiatal gondolja azt, hogy ajándékok nélkül nem is igazi a karácsony. Ez részben igaz, de! Nem kell itt százezreket költeni minden féle szarra.. Mondom ezt én! Például a szülők nagyon boldogak tudnak lenni, ha egy kézzel készített ajándékot adsz neki, hisz a te kézügyességed van benne, és sokkal jobb mint valami bolti kacat. Persze, aki szeretne, vehet valami boltit is, én is így szoktam. Egy bolti, egy saját. De vajon idén mit ajándékozzak a szüleimnek? Plusz még egy kihúzott személy... A kihúzott személy? Az osztályfőnökünk eltalálta, hogy húzhatnánk egy-egy személyt, és megajándékozzuk azt. Ezzel is fokoznánk az osztálytársaink iránt érzett szeretetünket. Ez egy szuper ötlet volt. Ugye? Szerintem is.
-Sakura!
-Tessék? Mi?
- Rád várunk! Figyelhetnél! - mondta a padtársam, Hinata, aki egyben a legjobb barátnőm is volt.
-Öhm.. Persze. Kezdhetjük! - mondtam.- De mit is? - kérdeztem bambán.
- A húzást! Mi mást? - Fújtatott.
- Elnézést, hogy megzavarom magukat, de kezdhetnénk végre? Nem érek ra egész nap.... - mérgelődött osztályfőnökünk, Kakashi-sensei.
- Bocsásson meg! - mondta idegesen Hinata.
- Szóval akkor. Osztottam ki lapokat, arra írjátok fel a neveteket, majd hozzátok ki. Kaptok öt percet. - Mondta a sensei, és már nyúlt is a könyvéért, amit annyira imád. Mindig ezt olvassa. Tök uncsi lehet.. Felírtam a nevem, és ki is vittem. Aztán végül mindenki kivitte.
- Sasukeee-kun!! Remélem én húzlak. - Mi már ez a nyávogás? Menten agyvérzést kapok. Had mutassam be az egyik libát, Karint. Egyike azoknak a lányoknak, akik megőrülnek Sasukéért. Soha nem értettem, hogy miért vannak oda vissza a lányok érte úgy érzem, hogy soha nem is fogom. Meg amúgy is. Nem érdekel! Helyes, meg minden, de ekkor bunkót mint ő, még nem láttam.
- Rendben, akkor most jöjjenek ki elsőnek ez a padsor - mondta a sensei, miközben összekeverte a papírgalacsinokat, és egyik kezével a jobb oldali padsorra mutatott. A tartalma állt: Naruto, Sasuke, Shikamaru, Neji, Lee, Kiba, Choyi, stb..stb Sorba álltak, és egyesével, húztak. Mikor mindenki visszaballagott a helyére mi következtünk. Vagyis a bal oldali padsor, ahol: én, Hinata, Ino, Karin, Temari, Tenten, stb..stb ült. Mi is húztunk.
- Mielőtt bárki cserélgetni akarna, körbejárom a termet, és mindenki, szépen halkan, bediktálja nekem azt, akit húzott - mondta vigyázzállásba a sensei.
- Most már megnézhetitek - mindenki eszeveszettül, izgatottan bontotta ki az összegyűrt papírt. Recsegő hang jön minden padból. Remélem Hinatát húztam. Vagy valamelyik lányt. Még Naruto is jöhet. Lee is akár. Az igazság pillanata.
Uchiha Sasuke.
Észbe se kaptam, de már a Sensei itt volt mellettem. Hitetlenkedve mutattam neki a papírt, mire elég feltűnően mosolyogni kezdett. Vajon miért? Nem is érdekel! Uchiha Sasukét húztam! Na ne már!
- Ne mondjátok el senkinek se! Mehetnek. Kellemes hétvéget! Hinatára néztem, akinek úgy csillogott a szeme, mint a gyémánt. Mi lelte? Biztos Narutot húzta. Igen, jól gondoljátok. Szerelmes belé. Ez fordítva is így van. Nem is értem miért nem járnak. Még a hülye is észreveszi a köztünk lévő forróságot.
Hinatával szoktam hazamenni, ezért együtt indulunk a buszmegállóhoz. De, mivel az iskolának egy buszmegállója van, mindenki itt száll fel, csak logikusan valaki hamarabb, valaki később száll le. Hinatáék háza, és a mi házunk között egy utca van, ezért egy helyen rak le a busz Csendben várakozunk, majd végre megérkezik. Tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor jobb, ha a vadállatokat előre engedjük. Aztán mikor fogynak az emberek, karon ragadom Hinatát, és fellépünk a járműre. Utálom, amikor ennyien nyomorgunk...
- Sasukeee-kun!! - mondta a vörös -Szállj le itt velem!! Nincs otthon senki..Na mit szólsz? -nyávogta, és a melleit a kezeivel mozgatta.
- Ne is próbálkozz - flegmázott Sasuke, és arébb ment, hogy ne is lássa a lányt.
- De Sasukeee-kun! - nyafogta tovább. Egyszerűen annyira idegesített, hogy már nyitni akartam volna a szám, de szerencsére a busz megállt, és Karin szomorúan ballagott lefelé a buszról. Mély levegőt vettem. Egy újabb probléma megoldva! Egy kis idő múlva a mi megállóhelyünknél állt meg a busz. Le is szálltunk. Kb tíz percet kellett még sétálnom, hogy hazaérjek. Sétálás közben muszáj volt megtudnom, hogy kit húzott Hinata. Ezért úgy döntöttem, megkérdezem.
- Kit húztál? - kíváncsiskodtam.
- Nem mondhatom el. A sensei megtiltotta. És...Én...én - magyarázkodott.
- Nem tudja meg senki! Amúgy is. A legjobb barátnőd vagyok. Tudod, BFF - mondtam. Nem szeretem ezt a BFF szót. De Hinata annyira boldog amikor ezt mondom neki, és ez most is bejött.
- Na jó.. De nem mondhatod el senkinek! Értve? - mondta, és a mutató ujját feltartotta.
- Jó, csak mondd már.!
- Vííí-ugrándozott Hinata - Naruto-kunt húztam.Hát nem csodás?
- Tudtam - büszkélkedtem, majd kitört belőlem a nevetés.
- Sakura! Ez nem szép dolog!! Most meg miért nevetsz?
- Semmi-semmi - mondtam, és megtöröltem a szemem. Beszélgetésünk közeppete elértünk a házunkhoz.
- Nem akarsz bejönni? - mondtam majd elővettem a kulcsot, és kinyitottam a kaput.- Anyáék nincsenek itthon.
- Sajnos sietnem kell haza. De vasárnap elmehetnénk együtt bevásárolni a dolgokat. Ha benne vagy - mosolygott barátnőm.
- Jó ötlet! - mosolyogtam vissza. Hinata felszaladt hozzám, megölelt, és indult is haza. Beléptem a házba, levettem a cipőm, és a konyha felé vettem az irányt. Farkaséhes vagyok! Kaja kaja kaja kaja!!! Kaja keresés közben, az asztalon, egy cetlit véltem felfedezni.
"Szia drágám! Én és apád, elmentünk a nagyihoz. Estére hazaérünk. Kitakarítottam, így neked nem kell. Csináld meg a házi feladatod, és tanulj. Kaja a sütőben. Vigyázz magadra! Puszi: Anya"
A sütőhöz rohantam, kinyitottam. Csodás illat csapta meg az orrom. Lasange. Imádlak anya!! Egy nagy adaggal szedtem ki, és mielőtt neki kezdtem volna, kivettem a táskámból a telefonomat, és megnéztem az értesítéseimet.
Jöhet a kaja! Végre!
Elmosogattam, majd úgy döntöttem megcsinálom a házim. Csak matekból van. Az a vén banya egy csomó feladatot adott. Nem nehezek, de akkor is...
Ezzel is kész vagyok. A nap többi részét olvasással ütöm el. Sajnos az egyik történet, amit olvastam egy cicás volt. Nincs is erőm elmondani... sírtam egy jó ideig, olyan szomorú volt... Kegyetlen emberek vannak.... Gyűlölöm az ilyeneket...
- Megjöttünk! - kiabált fel gondolom anyum. Már nyoloc óra?! Leszaladok az emeletről. Hangos dübörgés hallatszik.
- Sziasztok! - üdvözöltem őket.
- Szia. Ettél? Tanultál? Leckéztél?
- Igen, igen - nyugtattam anyát. - Viszont, most elmegyek fürdeni.
- Most ne pacsáld ki a meleg vizet! - szólított meg apa, miközben az újság bújta. Bólintottam, és visszaszaladtam a szobába. Kivettem a szekrényemből az alvós pólómat. Imádom. Apáé volt, csak ő kinőtte. Besiettem a fürdőbe. Nem szoktam magamra zárni az ajtót, ezért most se teszem. Levetkőztem, és belemásztam a forró vizű kádba. A telefonomat mindig magammal hoztam. Ilyenkor általában chatelek valakivel. Legtöbbször Hinatával. Ez most is így történik. Egy jó fél óra..na jó.. Egy óra után, felöltözök, és az ágyba bújok. Van egy osztálycsoportunk, ami mindig aktív. Rengeteget irkálunk oda. Elköszöntem ott is, majd álomra hajtottam a fejem.
A szombatom unalmas, és csendes volt. Ma vasárnap van. Felöltöztem, és most már csak arra várok, hogy Hinata megérkezzen. Töprengésemben, meg se hallottam a csengőt, csak arra eszméltem fel, hogy Hinata áll előttem.
- Indulhatunk?
- Hát te?
- Anyukád engedett be.
- Értem. Indulhatunk. Kiléptünk az ajtón, és egy random boltba mentünk.
- Ha már itt tartunk - szólalt meg Hinata.- Te kit húztál?
- Én?
- Ki más? - forgatta a szemeit barátnőm
- Sajnos,Sasukét.
- Ohh, értem - ugrált.
- Mi lelt hirtelen?
- Semmi,semmi -mondta. Hinata te kis!! Leutánzott!
- Emlékezetes válasz ugye? - mosolygott ördögien. Ilyen is tud lenni? Mit rejt még ez a nő?
Anyának veszek egy gyertyatartót, illatos gyertyákat is veszek hozzá, és készítek neki egy képkeretet, amibe teszek egy családi fotót. Frappáns! Apának veszek egy új papucsot. Igen papucsot! Arra van szükség, mert a mostanit, megint kinőtte, és készítek neki, valami sütit. Imádja a finomságokat. Oké, ez is meg van. Most már csak Sasuke van hátra. Minek örülne? Én nem utálom őt, egyszerűen csak idegesít, hogy azt hiszi mindent megtehet. Szóval nem leszek görény.
- Sakura! Te mit veszel Sasuke-kun-nak?
- Ez egy jó kérdés! - vakargattam a fejem.
- Na és te mit veszel Narutonak?
- Édességet, és valami kis aranyos figurát, ami egy rament fog. Nézd! - mondta, és felémfordult.
- Ez szuper ötlet! Naruto imádja a Rament.
- Igen! Tudom, plus még veszek neki egy utalványt, amellyel háromszor elmehet ingyen Rament enni.
- Ezek nagyon jó ötletek! De vajon Sasuke minek örülne?
- Vegyél neki édességeket.
- Nem szereti.
- Igaz - elszomorodtam.
- Ehhez mit szólsz? - mutatott egy parfümre barátnőm. - Milyen jó illata van!
- Mutasd! - fújtam egy kicsit a csuklómra. - Hmm nagyon finom az illata. Ezt megveszem neki!
Még nézelődtünk egy picit, és még vettem ezt azt Sasukénak.
Remélem, azért örülni fog neki!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó