Arra ébredek reggel, hogy a nap erősen süti a szemem. Hunyorogva ránézek az órára. 7:40.
- Baszki!!
Gyorsan kipattanok az ágyból, igyekszem minél hamarabb elkészülni. Gyorsan kontyba fogom a hajam és felveszem az egyenruhám, ami egy fekete szoknyából, fehér ingből és nyakkendőből áll. Gyorsan felvettem rá egy fekete bőrdzsekit és felkaptam a táskám és már rohantam is.
- Elmentem.
De valószínűleg már itthonról mindenki lelépett.
Sasuke
Reggel időben felkeltem, felvettem az egyenruhám, bár tök mindegy, hisz holnaptól már egy másik suliban fogok rohadni. Leérve a lépcsőn anyám és Itachi ült csak azt asztalnál, ezek szerint apám megint hamar lelépett.
- Reggelt!
- Neked is, Sasuke!
- Látom, időben sikerült hazaérned, bátyám.
- Neked is jó reggelt, és igen.
A reggeli további részében nem nagyon beszéltünk.
- Na, gyerekek szerintem indulnotok kéne, ha időben be akartok érni a suliba.
- Elmentünk.
Gyorsan beszálltunk a limóba, mert apám szerint ki kell fejezni valahogy, hogy a feslő tízezer tagjai vagyunk.
- Mondd csak öcsi, történt veled valami?
- Miért kérded?
- Olyan másnak tűnsz most.
- Ha te mondod…
Ahogy megérkeztünk, rögtön megpillantottam Sait. Ki nem álltam, de nem csak én voltam vele, így valamiért a családjaink nem nagyon keresték egymás társaságát.
- Na, kit látnak szemeim? Csak nem a csirke fejű Sasuke és az egoista bátyja?
- Neked is jó reggelt, Sai.
- Kikérem magamnak, nem is vagyok egoista. Az inkább Sasuke.
- Nekem tök mindegy – majd elsétált.
Az igazgató gyorsan elmondta a beszédet, majd mindenki mehetett a maga dolgára.
- Öcsi, várj!
- Mit akarsz?
- Gyere velem egy kicsit.
- Minek?
Elvonszolt a suli kissé elhagyatott részére, ahol ő és a hülye klubtársai szokták elszórakozni az időt. Ők a menő arcok közé tartoztak, mint én, de senki sem tudta, hogy lehet közéjük bekerülni. Az egészben az a poén, hogy az egész csapat ott volt természetesen. Pein a vezér, a barátnője Konan, Deidara épp olyan idegesítő, mint a húga Ino, Sasori aki állítólag meleg, Kisame akinek valamilyen okból kék a bőre, Hidan, akinél betegebb ember alig akad a világon, Kakuzu, aki még a szarból is pénzt tud csinálni
- Nos, minek is kellett nekem ide jönni?
- Azért, mert úgy látszik ajándékot kaptál valakitől.
- Na és mit kaptam tőle Pein?
- Hatalmat.
- Hatalmat?
- Igen azt, öcsi. Mi is kaptunk. Akarod látni?
- Hát, ja ha már annyira istenítitek ezt a valamit.
Ekkor Itachi és a többiek arca valami eltorzult kutyáéra, nem is inkább farkaséra kezdett hasonlítani. A körmük megnőtt és a szemük sárgán világított, kivéve a Peinné. Az övé vörös színben úszott.
- Mi a fasz?
- Na, most már érted, hogy mire céloztunk. Mi vérfarkasok vagyunk, ahogyan te is.
- Oké… és ti miből gondoljátok, hogy én is az vagyok?
- Onnan, hogy érezzük a szagodból.
- Gondolhattam volna. És vannak más farkasok is rajtunk kívül?
- Igen. Vannak, akik falkában vannak, és vannak, akik egyedül kóborolnak.
- És hogy lettem én vérfarkas?
- Úgy, hogy megharapott egy alfa, mint nagyjából mindanyónkat, bár Itachi annak született.
- És akkor én miért nem?
- Előfordulnak ilyenek, főleg ha az egyik szülő farkas, a másik nem.
- Ezek szerint az egyik szülőnk vérfarkas?
- Igen, apánk az.
- Kösz Itachi, hamarabb is elmondhattad volna.
- Apánk megtiltotta és nem mondhatok neki nemet, mivel ő is egy alfa.
- Értem.
Ezek után még egy darabig vérfarkas gyorstalpalót tartottak nekem, hogy ne dühítsem fel magam könnyen, mert beindulhat tőle az átváltozás. Meg teliholdkor ne nagyon akarjak menni sehova, csak ha tudom kontrolálni magam, de erre majd még megtanítanak iskola után.
- Csak annyi a baj, hogy holnaptól már nem ide járok.
- Hanem? Ezt még én se tudtam
- Valami Konoha High School.
- Akkor tesó ajánlom neked, hogy vigyázz, mert ott nagyon durva srácok vannak.
- Ismersz ott valakit Sasori?
- Ja, egy pár arcot. Nagyon durván tolják.
- Erősebbek, mint mi?
- Őszinte leszek Pein, fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy nem mindnek van ki a négy kereke.
- Akkor ez el van döntve. Sasuke holnap érted megyünk és beszélünk az ottani alfával, mivel most már a falka tagja vagy.
- Várjunk csak egy pillanatot. Egy szóval se mondtam, hogy csatlakozok hozzátok.
- Nincs választásod.
- Jó tudni.
Még tömték a fejem egy darabig, aztán mindenki hazament. Amint hazaértem és megpillantottam apámat, rögtön előtört belőlem a düh.
- Mégis mikor akartátok elmondani, hogy apa vérfarkas?
- Szóval kincsem tudsz róla…
- Ja.
- Akkor ezek szerint megharapott egy vérfarkas?
- Igen.
- És ismerjük?
- Fogalmam sincs.
- Na, mindegy vacsorázzunk meg és holnap iskola után ezt megbeszéljük.
Megvacsoráztunk, lezuhanyoztam és elmentem aludni.
Sakura
Éppen időben értem be a suliba. Az évnyitó után mindenki az osztályteremben volt. Temarival letelepedtünk a szokásos helyünkre, az ablak melletti utolsó előtti padba. Mögöttünk Naruto egyedül, mellette Gaara és Kiba, előtte Shika és Kankuro.
- Jó reggelt gyerekek, remélem, mindenkinek tetszett az évnyitó.
- Igen. – mondtuk kórusban. Pedig mindenki szerint marha unalmas volt.
- Lesz egy új osztálytársatok, de csak holnap fog hozzánk csatlakozni.
- És Kakash-sensei mikor megyünk kirándulni?
- Majd ha pótvizsga nélkül átmész a vizsgákon.
- Na, de sensei!
Az óra további részében kiosztották az órarendeket és átbeszéltük, hogy ki legyen az osztályképviselő. Az én szerencsém úgy hozta, hogy én és az új gyerek leszünk azok.
Kicsengetés után:
- Nincs kedvetek holnap suli után bandázni?
- Kivételesen igazad van, Naru .
- Nem is igaz. Nekem mindig igazam van.
- Álmodban esetleg. – mondták kórusban.
- Haha.
- Ez nem vicces, Sakura-chan
- Áh, kicsit se.
- Na, jó nekem mennem kell. Sziasztok, holnap talizunk.
Mikor hazaértem, még nem volt otthon senki, így csináltam magamnak kaját. Nem ugráltattam érte a személyezettet. Mivel még csak bemelegítő nap volt, így nem kellet tanulni és úgy döntöttem, hogy edzek egy kicsit. Utána gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem filmet nézni. Pár óra múlva kopogtak.
- Gyere.
- Szia, Saku.
- Szia, Sai. Mizu?
- Semmi anyáék üzentek, hogy ma nem jönnek haza, és hogy kajáljunk meg rendesen stb. Tudod a szokásos.
- Aham.
- Csak ennyit akartam.
- Nem nézed végig velem?
- De.
Végignéztük a filmet, de aztán valahogy elaludtunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó