- Próbáltalak elérni, hogy ne érjen túl nagy meglepetés. - mondta kissé halkan, és zavartan Sasuke, s közben próbálta elkerülni a tekintetemet.
- Akkor te..? - jutott hirtelen eszembe, is ismeretlen telefonhívás, ő csak bólintott.
- Most még van egy kis dolgom. - fordított hirtelen hátat nekem. - Csak beköszöntem.
- Rendben, akkor majd, gondolom... - nem tudtam rákérdezni, hogy látjuk e még egymást, lett volna pár kérdésem számára, de nem akartam túl tolakodó lenni, túl Sakurás.
- Majd később látjuk egymást. - intett még mindig háttal nekem, aztán amilyen hirtelen felbukkant, olyan hirtelen köddé is vált.
Egy darabig csak álltam odakint, próbáltam megemészteni, hogy Sasuke-kun visszajött Konohába.
Aztán túl furcsa, már merész gondolatok férkőztek a fejembe, hogy miért akart szólni Sasuke-kun arról, hogy haza jön, és hogy miért látogatott meg még ilyen későn is?
Gondolatmenetemből Ino hangja rántott vissza, amint kérdezgeti, hogy jól vagyok e.
- Bocsánat, elgondolkoztam. - mondtam bűnbánóan.
- Elgondolkoztál mi? - nézett rám furcsa arckifejezésével. - Mindegy, arra gondoltam, elmehetnénk a fürdőbe.
- Ma már voltunk ott.
- Tudom, de most jól esne, és nincs kedvem egyedül menni.
Csendesen sétáltunk egymás mellett, túlságosan le voltam még sokkolódva azon, hogy Sasuke-kun haza jött, és találkoztam vele, így nem is foglalkoztam azzal, hogy a lepcses szájú barátnőm, akinek általában be sem áll a szája, most különösen csendes.
A fürdőben aztán észbe kaptam, nem csak a saját világomban kéne ellegyek, ha Ino ilyen későn elhívott magával, akkor valamit akar mondani, ráadásul ez a némaság is aggasztó.
- Valami baj van? - kérdeztem végül rá, mire ő zavartan kapta fel rám az eddig lehajtva tartott fejét.
- Baj? Nem, nincs semmi baj. - nevetett idegesen a szőkeség.
- Hm, azt hittem. - nyugodtam meg.
- De beszélni akartam veled. - mondta idegesen Ino.
- Miről?
- Hát tudod, hogy... - akadt el a szava, mire én megijedtem, hogy talán még is valami baj történt. - Kisbabám lesz. - szöktek könnyek a szemébe.
- De, ez nagyszerű Ino. - mondtam meglepetten. - Miért sírsz?
- Bocs, csak össze vagyok még zavarodva. - rázta meg kissé a fejét.
- Sai tudja már? - kérdeztem óvatosan.
- Még nem tudtam neki elmondani, épp egy küldetésre indult.
***
Fáradtan döntöttem fejem a bejárati ajtómnak, mikor becsuktam azt.
Rettentően hosszú egy napom volt, pedig nem jártam ma a kórházban, és semmi fárasztó dolgot nem csináltam.
Már csak egy hideg zuhanyra vágytam a forró vizes fürdő után, és, hogy végre bedőljek az ágyamba.
Sajnos a telefonom csörgése megakadályozott terveim véghezvitelében.
- Halló? - szóltam bele fáradt hangon.
- Sakura-chan. - hallottam meg egy ismerős vidám hangot, a túlsó végről.
- Naruto? Mit szeretnél?
- Hát, csak izé. - hezitált a szőke, hogy kibökje e a mit mondani szeretne. - Nem tudom, hogy hallottad e már, én most jöttem Kakashi-senseitől, és nagy híreim vannak.
- Még pedig?
- Sasuke, visszajött a faluba, egy időre. - mondta rettentően vidám hangon, már láttam is a szemeim előtt az a tipikus Narutós róka vigyort.
- Ja, hogy azt, hát már találkoztam vele. - próbáltam lazán mondani, mintha nem érdekelne annyira, de azért elmosolyodtam magamban.
- Tényleg? - hüledezett a szőke. - Mikor? Hol?
- Hát, csak erre járt. De Naruto, eléggé elfáradtam, majd valamikor megbeszéljük, jó?
- Igen, bocsánat, hogy ilyen későn hívtalak. - sóhajtott csalódottan barátom.
- Jó éjt Naruto.
- Jó éjt Sakura-chan.
Letettem a telefont, majd az órára néztem.
- Késő van. - mondtam csalódottan, majd a kanapéra dobtam a telefonomat, és a szobámba indultam, bedőltem a puha párnák és takaró közé, végül hamar elnyomott az álom.
***
Reggel a Hokage irodájában kezdtem a napot, mivel behívattak.
Kakashi-sensei, vidáman közölte velem, hogy Uchiha Sasuke visszatért a faluba, igaz csak néhány hónapra, aztán ismét a világot fogja járni.
Miután végeztem a Hokagénál, a kórházba indultam, dolgozni.
Szerencsére nem volt bent túl nagy a hajtás, csak pár vizsgálatot kellett elintézzek, é néhány betegre ránézzek, aztán megcsináltam a papírmunkát, majd négy óra után, már indulhattam is hazafelé.
Miután kiértem a kórházból, és megszokta a szemem a vakító fényességet, amit a nap okozott, észrevettem, hogy egy alak az egyik korlátnak dőlve vizslat engem, majd hirtelen el is tűnt onnan.
Nagyon sóhajtottam - biztosan csak képzelődsz, Sakura. - gondoltam magamban, majd lesiettem a lépcsőn.
- Sakura. - halottam meg magam mögül, Sasuke-kun hangját, így hátra fordultam.
- Sasuke-kun, a kórházba jöttél? - kérdeztem, kissé idegesen.
- Nem. - rázta meg a fejét alig észrevehetően. - Hozzád jöttem.
- Hozzám? - kérdeztem meglepődve.
- Tegnap nem tudtam sokáig veled lenni. - magyarázta a fekete.
- Értem. - bólogattam, bár semmit nem értettem az egészből.
- Eljönnél velem? - kérdezte Sasuke-kun, halkan.
- Hova? - kérdeztem vissza hirtelen, bár mikor megláttam a fagyos tekintetét, azt kívántam bár ne mondtam volna semmit.
- Majd meglátod. - mondta titokzatosan, majd elindult, pár percnyi töprengés után, pedig követtem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Luna :)
Elösször is bocsánat, hogy ilyen késve válaszolok :(
Köszönöm, hogy írtál ^^ és örülök hogy tetszett.
Egy ideje nem foglalkoztam egyik művem folytatásával sem, így sajnos nem tudom azt mondani, hogy hamar hozom, de amint lesz egy kis időm megporbálok alkotni valamit :D a Konoha Cukormázát hozom legközelebb ez ezer százalék, mert abból legalább már írtam valamit régebben xD