Az avarvárosi bowling pályán:
– Hol a fenében van már Naruto?! Mindjárt kezdődik a meccs! – idegeskedett Shikamaru.
– Még mindig nem tudom elérni a mobilján. Konan és Kakuzu nemrég szóltak az Ichirakutól, hogy ott sincs. Itachi, Pain és Hidan lassan oda kell érjenek Naruto házához – válaszolta Sasuke a mobilját lerakva.
– De bosszantó... – dörzsölte meg az állát Shika. – Akkor kénytelenek leszünk Naruto nélkül kiállni. Tenten, be tudnál ugrani Naruto helyett?
– Persze, de ne várj túl sokat...
– Az is több mint a semmi, ha már pár bábút ledöntesz. A többit majd valahogy mi megoldjuk.
– Aggódom Naruto miatt. Félek, hogy történt vele valami. Nem rá vall, hogy szó nélkül eltűnik egy mérkőzés előtt – jegyezte meg Sasuke.
– Én is aggódom, de most a meccsre kell koncentrálnunk. Az akatsukisok elmentek őt megkeresni... Ha valakik, akkor ők biztosan megtalálják – próbálta nyugtatgatni Shika az Uchihát.
– Igazad lehet... – válaszolta Sasuke.
A kórházban:
A mentőautó megérkezett a kórházba Narutóval. Az aggódó Hinatának nem engedték meg az orvosok, hogy a szőke mellett maradhasson.
– Kisasszony, kérem, fáradjon a váróterembe. Értesíteni fogjuk, ha végeztünk.
Az orvosok elszállították Narutót, Hinata pedig kénytelen volt a váróterembe vonulni, ahol fel-alá járkált.
„Istenem, csak ne legyen komolyabb baja. Hilda néni azt is jósolta, hogy a halál a fiú körül ólálkodik... Nem! Nem veszíthetem el, hisz épphogy csak rátaláltam! A sors nem lehet ennyire kegyetlen! Beszélni sem tudtam vele. Még csak alaposabban szemügyre sem tudtam venni. Annyi mindent szeretnék még megtudni róla... Nem halhat meg!”
– Kisasszony, csurom vizesek a ruhái – lépett egy ápolónő Hinatához. – Kérem, fáradjon velem. Le kell vennie őket, különben meg fog fázni. Amíg megszáradnak, adok egy pokrócot. – Az ápoló elkísérte a Hyuuga lányt.
Miután Hinata visszatért a váróba, még jó ideig őrlődött magában. A telefonja többször rezgett, de nem foglalkozott vele. Végül egy nővér lépett a váróba.
– Kisasszony, az ön fiúját hozták be pár órája a kórházba?
– Hát... izé... – Hinata félt megmondani, hogy nincs kapcsolatban Narutóval, hátha ez miatt elküldik. Így inkább füllentett. – I-igen.
– A vérzést elállítottuk. Nem volt komoly a sebe, de agyrázkódása van. Valószínűleg reggelig
nem tér magához. Ha szeretne bemenni hozzá, a harmincötös szobába vitték.
– Köszönöm szépen – mondta Hinata, majd elindult a szobához.
Az Uzumaki birtokon:
Kurama az ajtó nyitódásának hangjára felriadt. Azt gondolta, hogy Naruto talán hamarabb jött haza, így elindult az előtérbe üdvözölni barátját. Azonban Naruto helyett az épp nappaliba belépni készülő Hidanba, Itachiba és Painbe botlott.
– Azt a kurva...! Nézzétek, egy róka itt sasol! – mutatott a kisállatra Hidan, Kurama pedig az ijedtségtől iszkolni kezdett a menedéke felé, amit Naruto készített neki ilyen esetekre. – Utána! – kiáltotta, majd üldözőbe vette a kis rókát.
Mivel Kurama már látta Itachit, így feltételezte, hogy ezek Naruto barátai lehetnek. Nem akart gondot okozni Narutónak, ezért inkább megpróbált elrejtőzni előlük. Az ereje nagy részét amúgy is a méreg semlegesítésére kellett fordítania. Szóval ha akart volna, sem tudott volna sok mindent tenni a behatolók ellen. A méreg teljes semlegesítése sok időt vesz igénybe, így az igazi erejét egy jó ideig még nem használhatja, különben a rókateste elpusztulna, és a szelleme nem tudna visszaalakulni, aminek következtében semmivé foszlana.
– Hogy a fenébe jutott be ide egy róka? – kérdezte Pain.
– Talán a kamrában lévő lengőajtón keresztül – válaszolta Itachi.
– Te menj Hidan után, én addig megnézem, hogy itt van-e valahol Naruto – mondta a vezér.
Hidan a kamrában nyomát vesztette Kuramának, ezért alaposan elkezdett körülnézni. Mikor lehajolt, a polc alatt meglátta az összekuporodott kis rókát azon a helyen, amit Naruto alakított ki neki. Kurama ráfújt Hidanra, hátha el tudja ijeszteni a zaklatót, de az csak diadalittasan felkiáltott.
– Megtaláltam! Idebújt a polc alá! Innen már nem tud hova menekülni... – Hidan be akart nyúlni a kis rókáért, de az jól megharapta a kezét. – Áú...! – Hidan visszahúzta a kezét, amint Kurama elengedte a fogai közül. – Az anyád! Ezért kinyírlak! – mérgelődött Hidan, miközben a fájós kezét fogta.
Már épp azon gondolkozott, hogy szedhetné ki onnan a kis rókát, mikor Itachi megérkezett.
– Mi van, Hidan? Csak nem túljár az eszeden ez a kis ravaszdi?
– Pofád lapos, Itachi! Ha annyira nagy a szád, akkor szedd ki te onnan. Lássuk, te mire mész vele...
Az Uchiha lehajolt, hogy ő is szemügyre vegye a helyzetet. Itachi kiszúrta a kis vackot, amit Hidan nem vett figyelembe.
– Hidan, szerintem ez Naruto rókája...
– Hogy a fenébe lenne az?! Mi a ráknak tartana Naruto egy rókát?! Arról nem is beszélve, hogy egy vad róka nem marad meg az ember mellett...
– Hát úgy tűnik, hogy ez mégis... Nézd, egy kis menedék van neki oda kialakítva. Tehát minden bizonnyal Naruto készíthette neki. – Itachi intett Hidannak, hogy nézze meg jobban.
Kurama most egyszerre találta magát szembe Itachi és Hidan pillantásával, amitől még jobban összekuporodott.
– Tényleg... észre sem vettem.
– Ti mi a fenét csináltok ott a földön? – kérdezte a kamrába érkező Pain.
– Úgy tűnik, hogy Narutónak lett egy lompos házi kedvence... – mondta Hidan.
– Akkor hagyjátok békén szerencsétlen állatot, és induljunk. Naruto nincs itt.
– Vajon hol lehet...? – kérdezte Itachi, de inkább magának szólt a kérdés.
– Nem tudom, de tovább keressük. Induljunk... – szólt rá a másik kettőre Pain.
– Szerencséd van, kis vörös... – mondta a nagyszájú a kis rókának.
Itachi és Hidan felkeltek, majd Pain társaságában távoztak. Miután elmentek, Kurama előmászott, és aggódni kezdett Naruto miatt. Nem is tudott már visszaaludni.
A kórházban:
Hinata belépett a harmincötös szobába, ahol egyedül csak Naruto feküdt. Odament a fiú ágya mellé, majd Naruto fölé hajolt és óvatosan lejjebb húzta róla a takarót, hogy jobban szemügyre vehesse a szőke testét. Hinatának nagyon tetszett, amit látott. Egyből elvarázsolta őt Naruto napbarnított, kidolgozott teste, helyes arca és szőke haja. A fiún mindössze egy fekete bokszeralsó volt, mivel az ő ruhái is csurom vizesek lettek, hála a tetőről rájuk szakadó hónak. Hinata nem bírta megállni, hogy ne érintse meg a fiú testét. Végigsimította az ujjaival Naruto arcát, az ajkait, majd továbbhaladt a mellkasára, végül a hasfalánál játszadozott el egy kis ideig.
„Nagyon helyes ez a srác. Olyan cuki, ahogy alszik. Természetesen az sem elhanyagolható, amit látok... – Végignézett újra Naruto testén. – Tetszik, nagyon tetszik! A szívem csak úgy kalapál, ahogy ránézek. Már alig várom, hogy megismerhessem az én megmentőmet. Bárcsak már most magához térne, de sajnos a nővérke azt mondta, hogy reggelig nem ébred fel.”
Hinata egy hirtelen ötlettől vezérelve levette magáról a pokrócot, és letette azt egy székre, majd bebújt Naruto mellé. A pokróc nélkül Hinatán csak a lila melltartója és bugyija volt. A Hyuuga lány hozzásimult a szőkéhez és simogatni kezdte annak mellkasát. Naruto halványan elmosolyodott, mintha valami szépet álmodna. Hinata ezt észrevette és késztetést érzett arra, hogy megcsókolja a fiút. A lány Naruto fölé hajolt, lehunyta a szemét és ajkai a fiúé felé közelítettek. Már csak három centiméternyi távolság... kettő... egy...
– Mi a fenét művel a beteggel, kisasszony! – kiáltott rá Hinatára a szobába belépő ápolónő, aki a megszárított ruháikat hozta meg.
A szituáció enyhén szólva is kínos volt. Hinata félig pucéran szinte rajtafeküdt az öntudatlan Narutón, és épp lesmárolni készülte.
– Én csak... Én csak... – dadogta rákvörös arccal Hinata, és közben próbált kitalálni valami hihető magyarázatot. – Nagyon hideg van itt... gondoltam, hogy befekszem mellé, hogy egymást melegítsük a test hőnkkel...
– Én meg apáca vagyok... Na gyorsan másszon le arról a fiúról!
– J-jó... – Hinata nagyon elszégyellte magát.
– Legalább addig türtőztethetné magát, míg kikerül a kórházból. Ez nem egy love hotel...
– De én nem is...
– Nem érdekelnek a kifogások... Öltözzön fel és viselkedjen, különben kénytelen leszek önt hazaküldeni. – Az ápolónő letette a ruháikat két külön székre, és mérgesen távozott.
Egy kis időbe tellett, mire Hinata megnyugodott. Odament a székhez a ruháiért, felöltözött, majd visszaült Naruto ágyának szélére. Körülbelül tíz perce bámulta a szőke arcát, mikor ismerős hang csapta meg a fülét.
– Hát itt vagy! Mi a jó francot csinálsz te itt?! Apánk úgy rángatott ki az ágyból, hogy azonnal hozzalak haza téged... – trappolt be a szobába Neji.
A Hyuuga fiú megragadta Hinata karját, és vonszolni kezdte az ajtó felé.
– Várj, Neji! Ez a fiú megmentett! Nem hagyhatom csak így itt...
– Akkor írj neki gyorsan egy csekket, vagy köszönőlevelet, de itt nem maradhatsz! Apa letépné a fejem, ha nélküled mennék haza...
– Nem! Itt maradok, amíg fel nem ébred! – szabadította ki a kezét Neji szorításából Hinata.
– Jössz! – kapott ismét Hinata után.
– Nem! – csapta el Neji kezét, majd visszaindult Naruto ágyához.
Neji egy pontos ütést mért Hinata tarkójára, amitől az elvesztette az eszméletét. Mielőtt a Hyuuga lány földre esett volna, Neji elkapta, a vállára vette, majd elindult vele a kinti limuzinhoz, ahol már Elsa várta őket.
***
Reggel Naruto ébredezni kezdett. Szörnyen hasogatott a feje, de lassan kezdtek eszébe jutni a tegnap történtek. Pár percig csak meredt maga elé, majd körülnézett. Észrevette a ruháit a széken. Lekászálódott az ágyról, majd felöltözött. Mivel nem szólt senkinek, a kórházból feltűnés nélkül sikerült távoznia. Fel akarta hívni Sasukét és Itachit, hogy ne aggódjanak miatta. Mikor elővette a kabátzsebéből a telefonját, észrevette, hogy az el van törve. Egy percig meredt a használhatatlan készülékre, majd mérgesen a falhoz vágta, és elindult Sasuke lakása felé.
***
Sasuke fáradtan érkezett haza. Egész éjjel Narutót keresték az akatsukisokkal, miután vége volt a bowling meccsnek. Mikor Sasuke felment az emeletre és benyitott a szobájába, nagyon meglepődött, mivel meglátta az ágyán ülő Narutót, aki az arcát a kezébe temetve sírdogált.
– Úristen, Naruto, jól vagy?! Hol voltál?! Mi történt veled?!- rohant oda a szőkéhez.
Naruto felemelte a fejét és elmondta Sasukénak, hogy mi történt...
– Épp a meccsre igyekeztem, mikor egy kiáltásra lettem figyelmes. Egy lány száguldott felém. Épphogy sikerült elkapnom, de a lendülete nekivágott a falnak. A következő, amire emlékszem, hogy a kórházban ébredtem, a telefonom pedig eltörött.
– Értem, de akkor miért sírsz? Csak nem a telefon miatt?
– Nem...! Elegem van, érted?! Csupa rossz dolgok történnek velem, és egyre szarabbul érzem magam! Egyre távolabb kerülök tőled, Itachitól és a többiektől is... Nem bírom tovább...!
Sasuke átölelte Narutót, aki egyre csak zokogott.
– Jól van, semmi baj... Add csak ki magadból. Sírj nyugodtan. Itt vagyok veled. Sosem fogunk magadra hagyni...
Naruto hamarosan kicsit lenyugodott, és kölcsönkérte Sasuke mobilját, hogy szóljon a többieknek, hogy ne aggódjanak miatta.
– Biztos, hogy elmész? Nyugodtan maradhatsz, ameddig csak akarsz.
– Köszönöm, de most már jól leszek... – Naruto és Sasuke egy kis ideig még egymás szemébe néztek. – Szia... – Azzal Naruto lassan becsukta az ajtót, és távozott.
Mikor Naruto hazaért, Kurama nagyon megkönnyebbült, hogy a fiúnak nem esett komoly baja. Jól körbe is ugrándozta Narutót, majd a lábához dörgölődzött. A szőke leguggolt a kis rókához.
– Szia kis pajtás... hiányoztam? – simogatta meg Kurama arcát. – Legalább te jobb kedvre tudsz deríteni... Gyere, kapsz reggelt.
Átmentek a konyhába, ahol Naruto adott a kis rókának ennivalót.
– Én most elmegyek a medencébe lazítani egyet, addig légy jó. – Azzal otthagyta a falatozó kisállatot.
Naruto annyira maga alatt volt, mikor hazajött, hogy nem zárta be az ajtót. Még a kinti kaput is nyitva felejtette.
A Hyuuga birtokon:
Hinata kótyagosan ébredt. Mikor körülnézett, riadtan vette észre, hogy a saját szobájában van. Eszébe jutott, hogy Neji érte jött a kórházba, veszekedtek, majd mikor vissza akart menni Naruto ágyához, képszakadás. Hinata nagyon mérges lett, hisz semmit sem sikerült kiderítenie a szőke fiúról, még csak a nevét sem. Így most hogyan fogja őt megtalálni...? Hinata átcsörtetett a bátyja szobájába, aki épp elhagyni készült a helyiséget.
– Neji...! – lökte vissza a szobájába a fiút a Hyuuga lány.
– H-Hinata? Mi a baj...? – kérdezte Neji.
– Még van képed megkérdezni?! Most kinyírlak! – támadt féltestvérének Hinata.
Az emeletről Hinata ordibálása, Neji jajveszékelése és tárgyak töréseinek hangja hallatszott. Hiashi és két szobalány érkezett a nagy hangzavarra. A családfő gyorsan rendre utasította őket, és míg a szobalányok elkezdtek takarítani, Hiashi félrehívta a gyerekeit.
– Elmondaná valaki, hogy mi a jó fene volt ez?! Neji, csak nem megint félkómásan rányitottál a húgodra zuhanyozás közben?
– Jaj, apa, dehogyis! – tiltakozott Neji.
– Akkor meg...? Hinata miért robbantotta rád a fél szobát?
– Ez a dög tegnap leütött a kórházban és hazacipelt! Tegnap, mikor hazafelé tartottam, megcsúsztam a jégen, de egy fiú megmentett, és megsérült miattam. Kórházba kellett szállítani, én pedig vele tartottam. Vele akartam maradni, amíg felébred, hogy megtudjam, kicsoda ő, de Neji nem engedte. Mikor hátat fordítottam neki, leütött...
– Igaz ez, fiam?
– Hát... Te mondtad, hogy hozzam őt haza – mentegetőzött Neji.
– Attól még nem kellett volna leütnöd a húgodat...
– De máshogy nem ment.
– Akkor szóltál volna nekem telefonon, és én majd beszéltem volna vele.
– Erre nem is gondoltam.
– Legközelebb gondolkozz egy kicsit... – szidta meg a fiát Hiashi. – Kérj szépen bocsánatot Hinatától.
– Sajnálom, húgi, többet nem fog előfordulni.
– Hmph! – volt Hinata válasza, és duzzogva felvonult a szobájába.
– Én egy ideig nem kerülnék Hinata szeme elé. Időbe fog telni, mire megbékél. Látszik rajta, hogy nagyon kiakasztottad. Csak nem megtetszett neki az a fiú?
– Honnan tudjam? Álmos voltam... csak minél előbb haza akartam őt hozni, hogy visszaaludhassak.
– Hát ez nagy hiba volt, fiam.
– Ja, vettem észre... Ha megbocsátasz, most megkeresem Hanát, hogy megnézze a sérüléseimet.
Hinata épp az ágyán duzzogott, mikor Hiashi benyitott hozzá.
– Kicsim, tudom, hogy dühös vagy Nejire, de ő csak jót akart.
– Tudom, de ez akkor is járt neki. Nagyon kicseszett velem...
– Történt valami más is a kórházban?
– Semmi... Nem akarok róla beszélni.
– Értem... Gondoltam, szólok, hogy Lisa elkészítette a szomszéd ajándékát. Lent van a konyhában. Még van kedved átvinni? Talán attól jobb kedved lesz.
– Azt kétlem... de azért átviszem – kelt fel Hinata, majd elindult a konyhába.
Lisa a konyhába odaadott Hinatának egy tálca süteményt, majd a Hyuuga lány elindult a szomszédba. Mikor odaért a kerítéshez, meglepő dolgot látott.
„Jé, egy kis róka játszik a ház mellett a hóban... De cuki!”
Kurama annyira jól szórakozott, hogy nem vette észre az érkező lányt. Szeretett hemperegni és futkosni a hóban. Hinata csodálkozva vette észre, hogy a kapu nyitva van.
„Miért van nyitva a kapu? Ez nagy felelőtlenség...”
Hinata keresett valami csengőféleséget, de mivel nem talált, ezért csak besétált. Mikor az ajtóhoz ért, ott is kereste az eszközt, amivel jelezhetné, hogy vendég érkezett. Mivel ott sem talált semmit, bekopogott, de nem jött senki ajtót nyitni. Még párszor kopogott, sikertelenül. Hirtelen ötlettől vezérelve lenyomta a kilincset, és az ajtó kinyílt.
„Nyitva van? – csodálkozott Hinata. – Aki itt lakik, nagyon felelőtlen lehet...”
– Hahó... van itthon valaki? Hahó...? – Semmi válasz.
Hinata belépett a nappaliba. Mikor meglátta a kandallót és a bútorokat, megállapította, hogy egész meghitt kis helyiség.
Naruto eközben kiszállt a medencéből, megszárítkozott, majd a törölközőt a vállára dobta. A szőke elindult a nappali felé, ahova a ruháit készítette ki az egyik fotelra.
– Akárki is lakik itt, jó ízlése van... – jegyezte meg magában Hinata.
Ekkor az ajtó elhúzódott a nappaliban, ami a meleg vizes medencéhez vezetett, és Naruto lépett ki rajta, anyaszült meztelenül...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó