Az Uzumaki birtokon:
– Sajnálom, Itachi... Naruto meghalt – mondta elcsukló hangon Pain.
A jelenlévők közül mindenki elkezdett könnyeket hullatni a halott fiúért. Nagyon a szívükhöz nőtt Naruto, és nehezen akarták elhinni, hogy most elveszítették őt. Itachi félrelökte Paint és a karjaiba vette a szőke fiú testét, majd sírva próbálta felkelteni.
– Ébredj fel, Naruto! Nem halhatsz meg! Gyere vissza, drága kisöcsém! Ébredj! Ébredj! Ébredj! – De hiába, Naruto teste továbbra is élettelenül feküdt Itachi karjaiban. – Ébredj... Naruto... könyörgöm, gyere vissza...
– Itachi, hagyd... Már semmit sem tehetünk érte. Naruto elment... – tette az Uchiha vállára a kezét Pain.
Itachi felállt, odament az ágyhoz, és ráfektette Naruto élettelen testét, majd nyomott egy csókot a homlokára. A többiek is egyesével odamentek a szőke fiútól elbúcsúzni, közben Itachi megindult kifelé a szobából.
– Hova készülsz, Itachi? – Kérdezte a vezér.
– Nem egyértelmű? Megyek és bosszút állok Narutóért...
– Azonnal állj meg! – parancsolt rá az Uchihára Pain. – Elhiszem, hogy most dühös vagy. Mind azok vagyunk, de nem rohanhatunk fejjel a falnak. Gondolj csak bele... Mi lesz szegény Ayumival és a születendő gyermekeddel, ha most odamész és megöleted magad. Eljön majd a bosszú ideje is, de előbb fel kell készülnünk a küzdelemre. Légy türelemmel, kérlek. Ígérem, hogy bosszút fogunk állni Naruto haláláért.
Itachi csak nagyon nehezen tudta visszafogni magát. A könnyeivel és a haragjával küszködött. Hajtotta a bosszúvágy Sakura ellen. Viszont, gondolnia kellett arra is, hogy hamarosan apa lesz, és már nem csak magért tartozik felelősséggel. Közben Ayumi is oda ment Narutóhoz, majd átölelte, és a fiú mellkasára tette a fejét.
– Hiányozni fogsz, Naruto. Remélem, néha lenézel majd ránk odafentről. – Ayumi lehunyta könnyes szemét és még jobban magához ölelte a szőke testét, majd hallott valamit, amitől a szemei nagyra nyíltak.
Ayumi azt hitte, hogy csak képzelődött, de újra meghallotta a hangot. A fülét jobban odanyomta Naruto mellkasához és újra meghallotta a hangot, ami kétséget kizáróan szívdobbanás volt. A lány alig akarta elhinni, bár gyengén, de Naruto szívdobogását hallja. A kezét Naruto nyakára tette, és alig érezhető pulzust vélt felfedezni, ezután a többiekhez kiáltott.
– Srácok, Naruto életben van! Újra ver a szíve, és van pulzusa is, bár még nagyon gyenge!
Pain és Itachi egyszerre rohantak oda ellenőrizni.
– Igaza van, tényleg érezni. De hogyan lehetséges ez? Hiszen biztosra veszem, hogy halott volt – döbbent meg Pain.
– Kit érdekel! A lényeg, hogy Naruto visszajött... – térdelt le az ágy mellé Itachi, majd keltegetni próbálta a szőkét. – Hé, öcskös, hallasz engem? Nyisd ki a szemed. Én vagyok az, a nagy tesó.
– Hiába, Itachi. Nagyon gyenge. Egy jó darabig biztos nem tér még magához – állapította meg Pain, ahogy tüzetesebben megvizsgálta a szőke fiút.
– De legalább életben van, és ez a fontos – mondta mindenkivel együtt megkönnyebbülve Ayumi.
– Igazad van – értett egyet Itachi.
– Amíg eszméletlen, módosítanom kell az emlékeit. Nem tudhatja meg, hogy mágiával próbáltam segíteni rajta. Utána hagyjuk pihenni. Többet most nem tehetünk érte. Holnap elmegyek Orochimaruhoz és kikérem a véleményét, hogy mit gondol a történtekről.
Miután Pain megváltoztatta Naruto emlékeit, mindenki elment vissza lefeküdni, kivéve Itachit, aki Naruto szobájában maradt és a fotelben aludt el. Közben a kis róka, akit Naruto kiáltozásai csaltak ki az erdőből, a házhoz merészkedett. Nem elsősorban az ismerős hang miatt merészkedett elő, hanem mert egy különös érzés fogta el, amit a ház irányából érzett, és utána akart járni, hogy mi lehet. Óvatosan besurrant a hátsó ajtón található kisebb lengőajtón, amit kisállatoknak készítettek. Kurama beleszagolt a levegőbe, és elindult az ismerős szag irányába. Áthaladt a konyhán, majd a nappalinés felosont a lépcsőn, aztán bekukucskált Naruto szobájának ajtaján, amit nyitva hagytak. A kis róka először a fotelben szundikáló Itachit vette észre, majd az ágyon lévő szőke fiút. Kurama csendben elhaladt az alvó Uchiha mellett, majd felugrott Naruto mellé az ágyra, és elkezdte szaglászni a szőke fiút. Mikor először találkozott Narutóval, nem volt alkalma tüzetesen megvizsgálni, és most a kíváncsiságtól hajtva merészkedett elő. Kurama, mivel nem átlagos róka, képes volt kiszagolni, hogy rontás van a fiún.
„Ennek az embergyereknek a szívét elég erős átok sújtja. De érzem azt is, mint a múltkor, hogy ez a fiú tisztalelkű. Vajon ki lehetett olyan kegyetlen, hogy ártson egy ilyen ártatlan léleknek?”
A kis rókának felvillant a szeme és mélyebben belenézett Narutóba. Látta a fiú múltját, emlékeit, és átélte az érzéseit. Mindent megtudott a fiúról. Látta a szülei halálát, Sasuke és Itachi iránt való ragaszkodását, Madara terrorját, Karin önfeláldozását és Sakura árulását. Kuramát a fiú kicsit magára emlékeztette... Ő is elvesztette a szüleit, és azóta csak gyűlöletet és bosszúvágyat érzett aziránt a vadász iránt, akinek sikerült megmenekülnie a haragja elöl.
A kis róka nem vette észre, hogy a bajsza csiklandozza Naruto arcát, aki ettől felébredt, és kinyitotta a szemét és egyenesen Kurama szemeibe nézett. Ez mindkettőjüket hirtelenül érte, és egy ideig csak nézték a másikat, majd mikor Naruto megmoccant, a kis róka megijedt és elszaladt. Naruto nagyokat pislogott, hogy vajon jól látta-e, vagy csak álmodott... Észrevette a fotelben alvó Itachit, és ettől elmosolyodott, majd visszaaludt.
Másnap örömmel látták, hogy Naruto már jobban van. A társaság egy hatalmas, közös ölelést adott a szőkének, aki megköszönte a tegnap esti segítséget. Naruto úgy tudja, hogy a többiek segítettek neki átvészelni a rosszullétet. Reggeli után elköszöntek a szőkétől, és mindenki ment a maga dolgára. Naruto még egy ideig pakolászott, közben azon gondolkodott, hogy vajon álom volt-e, hogy a kis rókát látta tegnap az ágyán őt bámulva. Végül arra jutott, hogy biztos nem lehetett valóság, hisz mit keresne benn az ő házába a kis róka. Miután ezt letisztázta a gondolataiban, elindult a kórházba, hogy megvizsgáltassa magát a tegnapi rohama miatt.
Orochimaru laboratóriumában:
– Értem, szóval ez történt... – mondta a tudós.
– Van valami ötleted, hogy mi válthatta ki ezt Narutóból? – kérdezte Itachi.
– Nincs... Ez így túl kevés információ. Mellesleg, Sasuke hogyan reagált Naruto halálára?
– Sehogy, ő nem volt jelen. Épp Sakuránál volt, mivel a lánynak a születésnapját ünnepelték. Legalábbis Itachi ezt mondta, és Zetsu másik fele is megerősítette ezt. Sasuke csak ma reggel hagyta el a lány kastélyát – mondta Pain.
– Akkor van egy elméletem... – dörzsölte meg az állát Orochimaru, összerakva amit eddig tudtak. – Szóval... Korábban azt mondtátok, hogy Naruto mindig akkor lett rosszul, mikor Sakura és Sasuke Naruto közelében enyelegtek, és többek között ez késztette tudat alatt Narutót arra, hogy elköltözzön, így védve magát a további rosszullétektől.
– Így van – bólintott Itachi.
– Most pedig Sasuke Sakuránál töltötte az éjszakát, mert a lánynak születésnapja volt. Van egy olyan sejtésem, hogy nem csak kártyáztak az éjjel...
– Akkor talán sakkoztak, vagy esetleg társasoztak? – szólt közbe Tobi.
– Akarjátok, hogy ezt a seggébe szúrjam? – vett fel egy hatalmas injekciós tűt Orochimaru.
– Inkább befogom! – bújt Itachi mögé Tobi.
– Szóval... – folytatta. – Van egy olyan érzésem, hogy azok ketten lefeküdtek egymással. Ez az intenzív érzés pedig a nagy távolság ellenére is eljutott Narutóhoz, és az átok az élvezettel azonos nagyságú, ellentétes kínt váltott ki a fiúból, ami kiszívta az életerejét – magyarázta a tudós. – Rövid időre meg is halt az átok miatt, majd szintén az átok vissza is hozta őt az életbe. Más magyarázatot nemigen tudok elképzelni.
– Azt akarod mondani, hogy ahányszor ezek össze fognak feküdni, Naruto mindig átfog esni ezen a borzalmon? – rémült meg Itachi, és Pain is átérezte ennek a dolognak a súlyosságát.
– Több mint valószínű – mondta Orochimaru.
– De hisz ez embertelen! Egyszer is szörnyű volt végignézni, hogy mi történik szegény Narutóval! Most pedig azt mondod, hogy folyamatosan át fogja élni ugyanezeket a kínokat?! Nem tudunk tenni valamit, hogy ezt megakadályozzuk? – kérdezte dühösen Itachi.
– Hát... vagy megölitek a boszorkányt, vagy Sasukét, vagy Narutót...
– Ez még viccnek is rossz! – szólt közbe Pain. – Mármint a Sasuke és Narutós része. Sakurával pedig még nem tudunk elbánni, így az sem jöhet egyelőre szóba.
– Esetleg még megpróbálhatnál alkalmazni rajta egy mesterséges kóma varázslatot... – javasolta a tudós.
– Mit? – kérdezte Pain.
– Ráolvashatnál egy olyan varázsigét, ami akkor aktiválódik, mikor Naruto nagyon szenved, és ennek hatására mesterséges kómába juttatná a fiút, míg a kínok el nem múlnak. Így az elviselhetetlen fájdalomtól nem kéne meghalnia minden egyes alkalommal, és ennél humánusabb módot nem tudok.
– Hmm... Erre nem is gondoltam. Ez talán beválhat. És Naruto szenvedésén is enyhíthetünk egy kicsit, mielőtt azok elérnék a testére gyakorolt kritikus hatást. Beleegyezel, Itachi?
– Rendben. A semmitől ez is jobb, míg Sakurát rá nem bírjuk, hogy oldja fel az átkot, vagy meg nem öljük.
– Helyes. Tobi, vidd haza Itachit, én még beszélek kicsit négyszemközt Orochimaruval.
– Oké, főnök. – Azzal Tobi eltűnt Itachival.
– Mit szeretnél még, Pain? A következő kezelésnek még nincs itt az ideje.
– Azt akarom, hogy csinálj egy klónt Narutóból. Képes vagy rá?
– Természetesen megoldható, de mihez kezdenél te egy klónnal?
– Az hadd legyen az én dolgom.
– Azt ugye tudod, hogy elég sok időbe fog telni elkészíteni, és akkor sem lesz több, mint egy üres test, ami még mozogni sem lesz képes. A megfelelő hasonlat erre talán a Csipkerózsika lenne.
– Nem érdekel, csak csináld meg. Ha majd kész lesz, akkor pedig helyezd sztázisba a testet.
– Ahogy gondolod, de szükségem lesz tőle friss vérmintára.
– Majd megszerzem. Más egyébre nincs szükséged?
– Nincs, a vére elég lesz. Ezt a fiolát töltsd meg vele – adta oda Painnek az üvegcsét.
– Rendben.
– Egyébként, nem akarjátok elmondani a Haruno lánynak, hogy mi történik Narutóval, miközben ő vígan hancúrozik az ágyban az ifjabb Uchiha fiúval?
– Nem. Ki tudja, mit művelne Narutóval, ha ez kiderülne. Lehet, hogy képes lenne elrabolni és fogva tartani őt, hogy állandóan szemmel tarthassa.
– Értem. Valószínűleg én is ezt tenném a helyében, ha ilyesmi derülne ki és ez miatt veszélybe kerülne a fáradozásaim gyümölcse.
Az Avarvárosi kórházban:
– Megvan az eredmény, Uzumaki úrfi. Úgy tűnik, kisebb szívrohamon esett át az éjjel. Valószínű, hogy ez még mindig a balesete utóhatása, mivel a szíve még mindig gyenge.
– Gondolom továbbra sem tudják, hogy mikor fogok rendbe jönni, illetve nem tudnak tenni semmit... – mondta az orvosok által eddig mondott sablon szöveget, és ezúttal sem volt másként.
– Sajnos így van, de írunk fel egy erősebb gyógyszert, amit akkor kell bevenni, ha megint kezd rosszul lenni. – Shizune odaadta a receptet, majd Naruto mérgesen elhagyta a kórházat.
***
Délután Naruto elment Sasukéhez, hogy elvigye megmutatni neki az új házát. Az Uchiha fiú még reggel hívta fel Narutót, miközben a szőke a kórházba igyekezett, hogy délután szeretné megnézni az új lakását. Megbeszélték, hogy délután Naruto elmegy Sasukéért. Az Uzumaki könnyen bejutott a lakásba, mivel a saját kulcsát megtarthatta. Sasuke mondta neki, hogy bármikor átjöhet hozzá. Az Uchihát nem kellett sokáig keresni, már a nappaliban várta a szőke érkezését.
– Áh, Naruto! – kelt fel a kanapéról Sasuke. – Indulhatunk?
– Persze. – Volt a tömör válasz.
– Mi van veled? Elég nyúzottnak tűnsz.
– Volt egy kisebb szívrohamom az éjjel, és épp a kórházból jövök.
– Te jó ég! És már jól vagy?
– Hát, még gyengének érzem magam, de a tegnapihoz képest sokkal jobban. Szerencsére a többiek ott voltak és tudtak segíteni. A kórházban meg írtak fel valami gyógyszert, amit majd be kell szednem, ha újból kezdenék rosszul lenni.
– Sajnálom, hogy ilyeneken kell keresztül menned még most is az miatt a baleset miatt. Bárcsak tudnék valahogy segíteni.
– Rendes tőled, de úgy néz ki, ezen senki sem tud segíteni – mondta szomorúan Naruto, majd elindultak.
– Egyébként, milyen volt a tegnapi házavató bulid?
– Egész jó volt. Mindenki remekül szórakozott. Csak te hiányoztál.
– Sajnálom, hogy nem lehettem ott, de nem hagyhattam ki Sakura születésnapját.
– Ez érthető, hiszen a barátnőd.
– Képzeld, tegnap lefeküdtünk egymással! – mondta vigyorogva Sasuke.
– Örülök, de ha lehet, kímélj meg a részletektől – mondta közömbösen Naruto.
– Csak nem féltékeny valaki? – heccelődött az Uchiha.
– Te vadbarom! – ordított rá mérgesen Naruto.
– Csak vicceltem... – Vihogott Sasuke.
Mikor megérkeztek Naruto birtokára, Sasukénak elállt a lélegzete. Nem győzött ámulni, hogy fogadott testvére milyen helyre költözött. Miután az Uchihát körbevezette, leültek a nappaliban.
– Nahát, Naruto... Ez a lakás valami elképesztő! – dicsérte a szőke ízlését.
– A szomszédos Hyuuga birtokhoz képest még így is eltörpül – jegyezte meg Naruto.
– Miért, te már jártál ott? – lepődött meg Sasuke.
– Bent nem, de amit kívülről láttam, már abból is meg lehet állapítani, hogy kész palota az a hely.
– Igazad lehet...
– Szeretnéd kipróbálni a meleg vizes medencét? – mutatott a nappali másik végében lévő, elhúzható ajtóra.
– Naná! – mondta Sasuke, és a maradék időt ott töltötték.
Mielőtt az Uchiha elment, Naruto mondta neki, hogy nyugodtan átjöhet látogatóba, és adott neki egy másolatot a lakása kulcsáról. Viszont kikötötte, hogy senkit nem hozhat magával, főleg Sakurát nem. Továbbra is azt akarta, hogy senki ne tudja meg a nem kívánt személyek közül, hogy hol lakik.
***
Közben haladt tovább az idő. Sakura és Sasuke egyre jobban összemelegedtek, ami eléggé meglátszott Naruto egészségén, viselkedésén és közérzetén is. A még kitartó lányok is egyre jobban kezdtek elhidegülni Narutótól. Már csak Szindi maradt mellette, de ő is csak azért, hogy felvághasson Narutóval. Plusz még néhány csaj, akik csak le akartak vele feküdni, hogy hírnevet szerezhessenek a suliban. Az Akatsuki tagjai pedig tovább folytatták a kezeléseket Orochimarunál, hogy erősebbek lehessenek. Sakura, mikor nem Sasukéval volt, Ino és Tenten képességeit segítette fejleszteni. Naruto továbbra is csak a bowling mérkőzésekre volt hajlandó kimozdulni otthonról, és olyankor is Szindi lógott a nyakán, mikor épp nem a szőke gurított. Így nem is csoda, hogy amint vége volt a meccseknek, Naruto már fel is szívódott, nehogy Szindivel kelljen még több időt töltenie még a győzelmi ünnepségeken is. Egyedül csak az Ichiraku ramenesnél volt nyugalma.
Lassan leesett az első hó és beköszöntött a téli szünet.
***
Naruto a nappaliban fogyasztotta gőzölgő ramenjét a kandalló előtt, mikor egy furcsa dörrenésre lett figyelmes, ami a háza mögötti erdő irányából volt hallható. Naruto jó melegen felöltözött, majd kiment a házból és a kiserdő felé vette az irányt, hogy megnézze, mi lehetett az a zaj, amit nemrég hallott. Kint hideg szél fújt és a hó is esett. Mikor a kiserdő közelébe ért, meglátta a fák közül előbukkanó kis rókát. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Szegény pára furcsán mozgott és folyton hátrafelé tekintgetett, mintha menekülni próbálna valami elől. Kurama észre sem vette, hogy a szőke fiú a közelében van. Narutónak közben sikerült kivennie, hogy a kis róka sántít és az elülső jobb mancsából vér csordogál. Az embergyerek már egészen közel volt hozzá, de még mindig nem vette őt észre. Egyrészt a szélirány miatt nem érezte meg a szagát, másrészt mert a háta mögé koncentrálta a figyelmét. A kis róka hirtelen összeesett. Néhányszor próbált talpra állni, de nem sikerült neki, majd elvesztette az eszméletét.
Mire Naruto odaért a kisállathoz, az már eszméletlen volt. Jobban megnézte a kis róka lábán lévő sérülést, amiről már meg tudta állapítani, hogy minden bizonnyal lövés okozta. Ez meg is magyarázza azt a hangot, amit a házban hallott. Ezek szerint egy illetéktelen személy hatolt be a birtokára. Közben a kis róka magához tért, és mikor felnézett, meglátta a fölötte guggoló Narutót. Kurama nagyon megijedt és ösztönösen megpróbált felállni, hogy elmenekülhessen, de a fájdalom egyből a lábába nyilalt, és visszazuhant. Naruto a kis rókára helyezte a bal kezét, majd próbálta megnyugtatni a kis állatot.
– Nyugalom. Nem szabad mozognod. Csúnyán megsérültél. – Naruto érezte Kurama szapora szívverését.
A kis róka nagyon meg volt ijedve. Rémülten nézte a felette lévő embergyereket. Miközben Naruto próbálta kicsit megnyugtatni szegény kisállatot, valaki rászólt a fák közül.
– Tűnj el onnan, kölyök! Az a róka az én prédám! – lépett ki az erdőből Kurama szülei gyilkosainak egyetlen túlélője, aki bosszút állni jött a társai haláláért.
– Magának semmi joga itt tartózkodni! Ez itt az én birtokom, és ez a kiserdő is hozzá tartozik, benne az összes állattal együtt! Kotródjon innen, mielőtt hívom a zsarukat! – fenyegette meg a vadászt.
– Elmegyek, amint megöltem azt ott! – bökött a kis rókára. – Az a dög megölte a társaimat és engem is kis híján.
– Magának elment az esze! Hogy lenne képes egy ilyen kisállat akár kárt tenni is egy emberben?
– Az a valami nem az, aminek látszik! Valójában vérszomjas fenevaddá tud változni, csak most le van gyengülve, mivel sikerült megmérgeznem. És biztos lehetsz benne, hogy nem fogom hagyni elúszni a lehetőséget!
– Nem tudom, hogy mit szívott, mielőtt ide jött... de vagy elkotródik innen, vagy nagyon megbánja! – Naruto levette magáról a kabátját.
– Te fogod megbánni, mert ha nem mész el attól a dögtől de gyorsan, akkor téged is lepuffantalak! – emelte a puska csövét Narutóra.
A kis róka végig Narutót figyelte. Alig hitt a szemének, hogy egy ember próbálja őt megvédeni. Ráadásul egy embergyerek. Igaz, hogy belenézett ennek a fiúnak a lelkébe, de nem hitte volna, hogy egy kisállatért képes kockáztatni az életét. Kurama annyira le volt gyengülve a méregtől, hogy a szervezete minden erejével annak semlegesítésére koncentrált, így nem volt képes megvédenie magát, és a vadász ezért tudta őt megsebezni.
Naruto maga sem tudja, hogy miért, de rokonszenvet érzett a kis róka iránt. Elhatározta, hogy megpróbálja megmenteni.
– Egyet se félj, kis pajtás. Minden rendben lesz – simogatta meg Kuramát, majd felállt.
– Tudtam, hogy megjön a jobbik eszed – mondta a vadász. Úgy gondolta, hogy a fiú félre fog állni.
Narutónak esze ágában sem volt hagyni, hogy ez a nyomorult végezzen a kis rókával. A kezében lévő kabátját hozzávágta a vadászhoz, aki ettől elsütötte a fegyvert, de csak a fiú kabátját sikerült eltalálnia. Naruto szerencsésen megúszta a lövést, és egy pillanat alatt a támadó előtt termett és kikapta annak kezéből a fegyvert. A dupla csövű puska markolatával jó erősen arcon csapta a vadászt, amitől az elvesztette az eszméletét. Ezután Naruto egy fához vágta a fegyvert, ami kettétört, majd értesítette a rendőrséget. Naruto felvette a hóban heverő, kissé kilyuggatott kabátját, majd körbetekerte vele a kis rókát.
– Ne félj, már nincs semmi baj. Többé nem árthat neked – simogatta meg Kurama fejét, majd karjában a kis rókával megindult a ház felé.
Kurama nagyon meg volt hatódva és nagyon hálás volt Narutónak, amiért megmentette az életét. Mielőtt újból elájult volna, elhatározta, hogy a fiúval fog maradni, és ha lehet, segíteni fog neki, amiben csak lehet.
***
Mire Kurama magához tért, a vadászt már letartóztatták és elvitték. A kandalló előtt egy kis kosárkában találta magát. A kosár alja ki volt bélelve összehajtogatott pléddel, hogy kényelmes legyen. Naruto a kis róka lábát is fertőtlenítette és bekötötte. Mikor Kurama kikandikált a kosárból, hogy jobban körülnézzen, meglátta a kanapén ülve szundikáló Narutót. Egész idáig a kis rókára vigyázott, míg el nem nyomta az álom. A kisállat megpróbált kimászni a kosárból Naruto felé, de az felborult, és felébresztette a szőkét.
– Hát magadhoz tértél? Nem szabadna még mászkálnod... – Kurama odabicegett Naruto lábához és a fiú szemeibe nézett. – Szeretnéd, ha felvennélek az ölembe?
Naruto óvatosan átkarolta a kisállatot és az ölébe fektette, aki ott kényelmesen össze is kuporodott.
– Nem lesz semmi baj. Meg fogsz gyógyulni, meglásd – simogatta meg a kis rókát, aki feltápászkodott és megnyalta Naruto arcát. – Jól van na, jól van... – mosolygott Naruto. Tudta, hogy a kisállat így akart neki köszönetet mondani. – Szívesen... – mondta a kis rókának, majd visszafektette Kuramát az ölébe és tovább simogatta, míg el nem aludtak.
***
Másnap Kurama csörömpölésre ébredt. Naruto épp a kamrában levert valamit az egyik polcról. Mikor odabotorkált a fiúhoz, látta, hogy egy kis zugot készít, ahol valószínűleg majd ellakhat, amíg lábadozik.
– Ó, hát felébredtél? Csináltam egy helyet, ahol majd ellehetsz. Elég eldugott helyen van, így ha jön is hozzám valaki, nem fog észrevenni téged. Itt majd nyugodtan elrejtőzhetsz, ha félsz – mosolygott a szőke, a kis róka pedig felfedezte a neki készített kis zugot. – Jut eszembe... kellene neked adni valami nevet. Lássuk csak, mi is legyen az... hmm... – gondolkozott el erősen Naruto, miközben a kis rókára nézett.
Kurama felvillantotta a szemét, és Naruto tudta nélkül annak elméjébe sugallta a nevét. Nem akarta, hogy ki tudja milyen néven kezdje el szólongatni a szőke.
– Megvan! Legyen Kurama. Mit szólsz hozzá? – A kis róka válaszként csak hozzádörgölőzött Naruto lábához. – Látom, tetszik. Ennek örülök – mosolygott Naruto. – Biztosan éhes vagy, hozok valamit a hűtőből.
A szőke értetlenül vakargatta a fejét a hűtőt bámulva.
– Mit is eszik pontosan egy róka? – Megvonta a vállát, és kivett több különböző ételt. Volt amit megmelegítve és volt, amit csak simán tett le a kis róka elé. – Hát... kóstold meg őket, és amelyik ízlik, azt fogod ezután kapni.
Kurama először végigszaglászta őket, aztán néhányat megkóstolt és az egyik különösen ízlett neki. A kiválasztott ételnél csóválni kezdte a farkát és csillogó szemekkel Narutóra nézett.
– Nahát, nem hittem volna, hogy a rókák is szeretik a rament. Tudod, nekem is ez a kedvencem – mosolygott Kuramára a szőke. – Azt hiszem, hogy jól ki fogunk jönni egymással.
Naruto megsimogatta a kis róka fejét, majd elment a meleg vizű medencébe úszni egyet, Kurama pedig letelepedett a kandalló elé sziesztázni.
***
Az Esővárosi Gimnáziumban (téli szünet előtti utolsó tanítási nap):
Hinata, Temari és Neji beszélgetve sétáltak a folyosón a termük felé. Hinatának hosszú fekete haja, lila szeme, nagy mellei és tökéletes alakja volt. Temarinak közepesen hosszú szőke haja volt, ami hátul négy copfba volt összefogva, valamint zöld szeme és átlagos testalkata. Nejinek hosszú barna haja volt, hátul lófarokba összefogva, valamint lila szeme és kidolgozott teste.
– Szinte hihetetlen, hogy ma vagyunk itt utoljára. Nem mintha nagyon hiányozna majd ez a hely – mondta Neji.
– Ha jól tudom, hétvégén már költöztök is Avarvárosba, igaz? – kérdezte a négycopfú.
– Igen, nagyjából össze is készültünk. Már csak pár dolog van hátra. Viszont, nagyon fogsz hiányozni nekem, Temari. Te vagy a legjobb barátnőm – ölelte meg a szőkét Hinata.
– Ne aggódj, Hinata. Hamarabb fogsz viszont látni, mint gondolnád – paskolta meg Temari Hinata fejét.
– Ezt meg, hogy érted? – kérdezte a Hyuuga lány.
– Én is átiratkoztam az Avarvárosi Kapcsolatképző Gimnáziumba. Tudod, ott van az öcsém, Gaara, és elrendezte, hogy én még beférjek. Szóval veletek együtt fogom ott kezdeni a második félévet – mosolygott Temari.
– De hisz ez szuper! – ujjongott Hinata.
– Legalább lesz egy normális személy rajtam kívül is, Hinata közelében – jegyezte meg Neji.
– Ezt tőled bóknak veszem – bökte oldalba a Hyuuga fiút, aki csak morgott egyet. – Ott is agyonütöd majd a fiúkat, akik rárepülnek Hinatára?
Temari csak viccnek szánta a kérdést, de Neji véresen komolyan vette.
– Természetesen! Csak próbálják meg molesztálni a húgomat, és eltöröm a csontjukat! – szorította ökölbe a kezét Neji.
– Na de, Neji bátyám! – szólt rá féltestvérére.
– Na jó... Akire úgy gondolod, hogy méltó rá, annak megkegyelmezek.
– Micsoda nagylelkűség! – nevetett fel Temari.
Az utolsó tanítási órák gyorsan elmentek a trió számára. A nap jóformán azzal telt, hogy mindenki elbúcsúzzon tőlük. Főleg a fiúk tábora volt szomorú Hinata és Temari elvesztése miatt. De főleg inkább Hinata volt a szomorúság kiváltó oka. A lányok közt is akadtak jócskán, akik Neji távozását siratták. A nap végén a Hyuuga testvérek elköszöntek Temaritól, és elindultak ahhoz a szállodához, amiben Hiashi a költözés miatt egy luxuslakosztályt bérelt ki a hétre a család számára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó